Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)
1966-10-02 / 234. szám
2 NÖGRÄD 1966. október 2. vasárnap A kongói helyzet a Biztonsági Tanács napirendjén Holnap folytatódik a vita NEW YORK (MTI) Kijárási tilalom egyes nigériai városokban LAGOS (MTI) A hírügynökségi jelentések a pénteki észak-nigériai törzsi összecsapások áldozatainak számát több mint százra becsülik. A jelentések szerint péntek este az ország függetlenné válása 6. évfordulójának előestéjén rendkívüli biztonsági intézkedések történtek a fővárosban és több északír gériai városban. így kijárási tilalmat rendeltek el Kaduv.a, Zaria és Jós városokban. Ka- dunából különrepülőgépen szállították biztonságosabb helyre a külföldi cégek alkalmazottait. A rádió közölte, hogv szigorú katonai kíséret mellett tehervonatokat indítottak az északi országrészbe a legszükségesebb élelmiszerekkel és üzemanyaggal. Gowon alezredes, aki Ironsi tábornok őrizetbe vétele után vette át az államelnöki tisztséget, péntek este a függetlenségi ünnep alkalmából rádióbeszédet tartott. Bár nem era lítette az észak-nigériai zavargásokat, felhívta a katonaságot. tartsa fenn a rendet és ne avatkozzék bele a politikába. Az ENSZ-közgyűlés 21. ülésszakának péntek délutáni ülésén folytatódott a vita Dél- nyugat-Afrika kérdéséről. Fedorenko szovjet ENSZ- küldött felszólalásában a szovjet delegáció támogatásáról biztosította a határozat-tervezetet, és rámutatott, hogy amennyiben a Dél-afrikai Köztársaság nem lenne hajlandó teljesíteni az ENSZ határozatát, már most szükséges, hogy ajánlatot terjesszenek a Biztonsági Tanács elé a megfelelő intézkedések meghozataláról. A szovjet küldött kifejezte azt a meggyőződését, hogy Délnyugat-Afrika népe a gyarmati rendszer felszámolása után azonnal képes lenne egy független állam megalkotására és ezért nem válna szükségessé, hogy igazgatását, akár átmeneti időre is, az ENSZ megfelelő szervére ruházzák. J._____________________________ J. B. Mwemba zambiai ENSZ-küldött szintén a határozat-tervezetet támogató beszédet mondott, akárcsak Líbia, Felső-Volta és Csehszlovákia képviselője, aki emlékeztetett arra, hogy a Dél-afrikai Köztársaság militarizá- ciós törekvéseit. igyekszik Délnyugat-Afrikában is megvalósítani. Ez Nyugat-Német- ország, Anglia, az Egyesült Államok és más olyan nyugati országok segítségével történik, akik támogatják a Délafrikai Köztársaság és Dél- Rhodesia fajgyűlölő vezetőit, valamint a portugál gyarmatosítókat — mondotta. A délnyugat-afrikai kérdés megvitatását a közgyűlés október 3-i ülésén folytatják. * Pénteken este összeült a Biztonsági Tanács, hogy megvitassa a Kongói Köztársaság Portugália ellen benyújtott panaszát. Az ülésen az első felszólaló Bomboko kongói külügyminiszter volt. aki emlékeztetett arra, hogy Csőmbe még 1960- ban toborzott zsoldosokat, hogy elszakítsa Katangát a köztársaságtól. 1963-ban, amikor ezek a kísérletek kudarcot vallottak, a zsoldosok négy zászlóalja Angolába szökött, és rögtön azután, hogy Csőmbe miniszterelnök lett, visszatért az országba. A kongói biztonsági szerveknek adataik vannak arról, hogy Csőmbe ügynökei jelenleg Nyugat- Európában újabb zsoldosokat verbuválnak és azokat Angolába szállítják. Itt várják a jelt arra, hogy fellépjenek a fiatal köztársaság ellen és Csombét visszaültessék hatalmába. Bomboko rámutatott, hogy a kialakult helyzet fenyegeti a békét. Ljabh Snkarno-ellenes kampány Hisztérikus légkör Indonéziában DJAKARTA (MTI) A szélső jobboldali djakar- tai diáksziervezetek szombaton délelőtt újabb Sukamo- ellenes tüntetést rendeztek. Több mint 10 000 diák vonult ki Sukarno rezidenciájához, követelve az elnök lemondását és bíróság elé állítását. A jobboldali diákcsoportok ugyanis azzal vádolják 5u- kamót, hogy szerepe volt az október 1-re virradó tavalyi államcsínyben. Sukamo egyébként a fővárostól távol, bogo- ri palotájában tartózkodott a tüntetés időpontjában. A Reuter-iroda arról tájékoztat, hogy a hadsereg által ellenőrzött sajtó rendkívül nagy terjedelemben foglalkozik az éppen egy esztendős államcsíny-kísérlettel. A lapok az első oldalon közük a szeptember 30. akciót elítélő cikkeket, vezércikkeket, s hatalmas fényképek emlékeztetik az olvasót a puccskísérlet során megölt hat tábornokra. A képek a tábornokok holttesteit ábrázolják. Ilyen hisztérikus légkörben kezdődik Subandrio volt miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter „bűnpere” egy djakartai katonai vészbíróság előtt. Két ügyvédje pénteken már felkereste Subandriót. Megfigyelők valószínűnek tartják, hogy ügyében halálos ítéletet mondanak ki, s a pert felhasználják arra is, hogy Sukarno elnök hitelét ismét rontsák. Egy nappal előbb, pénteken délután Washingtonban Palar indonéz nagykövet és Bundy amerikai külügyminiszter-helyettes egyezményt írt alá, amelynek értelmében Amerika 26 359 000 dollár értékű rizst és gyapotot szállít hosszú lejáratú hitelre Indonéziának. A vietnami harcok SAIGON (MTI) Saigonban az amerikai parancsnokság szóvivője közölte, hogy pénteken a VDK területe ellen intézett légitámadások során elsősorban üzemanyagtárolókat és rakétakilövőhelyeket bombáztak. A délvietnami harcokba is beavatkoztak az amerikai repülőgépek. Itt pénteki legnagyobb akciójuk a demilitarizált övezettől közvetlenül délre fekvő célpontok ellen irányult, amikor B—52-es stratégiai bombázók szőnyegbombázást hajtottak végre. „Becsukni chz ajtókat..." / A kétesztendös Warren-jelentés kérdőjelei Ritka eset, hogy egy tudományos kiadvány felkerüljön az amerikai best-seller listára. Amikor a Cornell Egyetem fiatal, végzős hallgatója, Edward Jay Epstein két évvel ezelőtt nekifogott szakdolgozata megírásának, nyilván maga sem gondolta, hogy tanulmánya milyen nagy érdeklődést vált majd ki. Epstein szakdolgozata Hogyan működik az amerikai kormánygépezet valamely rendkívüli esetben, amelyet sem jogszabály, sem jogi precedens nem szabályoz? Erre a kérdésre keresett választ. Jay Epstein s gyakorlati példának Kennedy elnök meggyilkolását és a Warren-bizottság működését választotta. A dallasi eseményekről korábban megjelent művek szerzői, Thomas Buchanan, Joachim Joesten és mások, elsősorban az esemény lefolyásának, mozgató rugóinak értelmezésére és leírására koncentrálták figyelmüket. Ök csak logikus „melléktermékként” bírálták, korrigálták a Warren-bizottság működését, következtetéseit. Epstein — éppen ellenkezőleg — választott témájának megfelelően elsősorban a Warren-bizottság működésé, re, vizsgálati módszereire és ezek hatásosságára volt kíváncsi, erre összpontosította figyelmét, e nézőpontból tekintett vissza az eseményekre. Johnson az „előjátékban“ A politikai tudományokkal foglalkozó fiatal tudós tömör íogalmazású, szűkszavú elemzéséből nem Oswald, a feltételezett gyilkos — hanem a Warren-bizottság belső konfliktusai, sajátos drámája bontakozik ki. Az előjáték, a tagok ösz- szeválogatása Lyndon B. Johnson főszereplésével zajlott lé. Az elnök maga állította össze a bizottságot, személyesen győzte meg a vonakodó, ellenálló Earl War- ren-t, a köztiszteletben álló főbírót, hogy vállalja el a bizottság elnöki tisztét. John. son ezután visszavonult és az első felvonásban nem is lépett színre. A Warren-bizottság munkába lépésének első percétől kezdve reménytelenül küzdött a kapott feladattal: kideríteni és közölni az igazságot az elnökgyiikosságról, de úgy, hogy ne sértse az ügybe kevert intézmények (az FBI, a CIA, a Seoret Service, stb) és személyek (ki tudja milyen körökhöz tartozó személyek) érdekeit. A héttagú bizottság kiterjedt munkatársi gárdájából sokan őszinte hévvel keresték az igazságot, de véleményük nem jutott érvényre. „Nem azért vagyunk e helyen, hogy nyitogatni, hanem, hogy becsukni próbáljuk az ajtókat...” — mondta sokat jelentőén a bizottság kulcsembere az egyik fiatal beosztottnak. És a munka közben sorjáztak a megoldásra. megválaszolásra váró kérdések: Kapcsolatban állt-e Oswald az FBI-vel és a CIA-val? A bizottság az FBI és a CIA vezetőinek személyes nyilatkozatával („szennyes rágalom...”) megelégedve nem firtatta, hogyan került az Oswaldnál talált papírdarabra Joseph Hosty dallasi FBI-ügynök névé, ^pontos címe és telefonszáma? Minden lövés hátulról jött? Igazolják-e a röntgenképek, amelyeket Kennedy boncolásakor vettek fel, azt az állítást. hogy minden lövés hátulról jött és egy és ugyanazon személy adta le azokat? A képeket a bizottság egyik tagja szerint „ízléstelenség” lett volna megtekinteni és valóban sem a munkatársak, sem a bizottság nem vette kézbe azokat, igaz, a mai napig a hollétüket is csak találgatják... Fenntartható-e az a nézet, hogy az elnököt ért első lövés okozta az előtte ülő Go. nally kormányzó négy sérülését is? A bizottság e döntő kérdésben teljesen megoszlik. Az egyik munkatárs 26 oldalas feljegyzésében tiltakozik e képtelen fel tételezés rögzítése» ellen. A bizottság egyes jogászai azonban körömszakadtáig ragaszkodtak véleményükhöz: „Ha azt mondjuk, hogy két különböző lövedék okozta sérüléseiket, az annyi, mintha azt mondanánk: — két gyilkos volt.” E lehetőséget pedig bizonyos befolyásos személyiségek, úgy fest, mindenáron el akarják kerülni. A jelentés — ennek megfelelően hangsúlyozza; hogy „meggyőző érvek bizonyítják” az egyetlen lövedék elmélet helyességét, ugyanakkor, kénytelen elismerni, hogy e pont körül a bizottságon belül is voltak véleményeltérések. Epstein a dráma első felvonását, konfliktusait elemezve —, a bizottság összes munkaokmányának birtokában! — kimutatja, hogy a vizsgálatot a közvélemény előtt fémjelző Warren főbíró, a kihallgatásoknak mintegy 45 százalékán volt csak jelen, Russel szenátor pedig a tanúvallomásoknak mindössze 6 százalékát halgatta a saját fülével. A legmagasabb részvételi aránnyal Allan Dulles, a CIA Kennedy által menesztett igazgatója dicsekedhet ő az üléseknek körülbelül háromnegyedén vett részt. A második felvonásban újra szerepet kap Johnson. A Warren-bizottság munkájának befejezési határideje 1946. június 1. De ekkor még csak két fejezet van — úgy ahogy — készen, a tervezett nyolcból! A Fehér Ház azonban türelmetlen. Valakinek nagyon sürgős c jelentés közzététele. A határidőt vé- eülis kitolják augusztus l-ig. De ez az utolsó dátum. Érthető: 1964 augusztusa már az elnökjelölő gyűlések hónapja! A jelöltnek, aki egyfelől „a jó ügy folytatója” szerepét akarja eljátszani: másfelől viszont egyszers mindenkorra le akarja zárni az előEGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Éles bírálatok érik a% USA agresszív vietnami politikáját — Gromiko fontos javaslatai —Csőmbe a katangai csendőr lázadás mögött — Gondolkodási szünet az angol-rhodesiai tárgyalásokon Mozgalmas világpolitikai hét végéhez értünk: vezető államférfiak utazásai, jelentős események, újabb javaslatok és tanácskozások hívták fel a közvélemény figyelmét szinte valamennyi kontinensen a nemzetközi politika eseményeire. Az átalános érdeklődés elsősorban az ENSZ-köz- gy ülésnek szólt. A múlt héten hangzott el Gromiko szovjet külügyminiszter nagy- jelentőségű beszéde, amelynek megállapításaira azóta is visszatér a nemzetközi sajtó. Gromiko elsősorban arról beszélt, ami nem is szerepel hivatalosan a közgyűlés napirendjén: Vietnamról. Igaz, közvetlenül előtte az amerikai ENSZ-megbízott, Goldberg is már érintette a vietnami problémát, de a ködös szólamokba és rágalmakba burkolt szónoklatban csak egy dolog volt világos. Az, hogy az USA egyáltalán nem törekszik a vietnami konfliktus rendezésére, nagyon is sek érdeke fűződik a háború folytatásához. A szovjet külügyminiszter rámutatott arra, hogy az amerikaiak agressziója milyen súlyos veszélyeket rejt magában, s éppen ezért az emberiségnek mindent meg kell tennie az agresszió megfékezésére. A vietnami probléma megoldásának egyetlen útja az, amelyet a VDK kormánya és a felszabadítási front javasol. Éppen a héten nyilatkozott erről Nguyen Huu Tito, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front elnöke és három pontban foglalta ösz- sze a béke megteremtésének ző elnök korszakát — szüksége van a mindenkit megnyugtató végső bizonyságra. Amit ünnepélyes koretek között meg is kap 1964. szeptember 27-én. Johnson, mintegy „a nemzet nevében” átveszi a jelentést, és ezzel lezárul a Warren-bizottség drámájának második felvonása. Hol Tannak a röntgen- fchclelck ? A harmadik — jelenleg is tartó — felvonása azzal kezdődött, hogy a 888 oldalas jelentést és a csatolt okmányokat elkezdtek — olvasni. Persze nem az átlag amerikaiak, nem az egyszerű emberek. Azok — többnyire — beérik az újságok méltatásaival. (New York Times: a „kimerítő nyomozás.., az elnök halálának egyetlen kérdését sem hagyta megoldatlanul”). Elkezdték viszont olvasni, elemezni a „tojásfejüek”, bizonyos „gyanús értelmiségi fickók”. akiket a Johnson adminisztráció mindig is az amerikai Délen szokásos megvetéssel és lenézéssel, gyanakvó irigységgel kezelt. Elolvasta és írt róla Bertrand Russel, Mark Lane, Fred Cook és Edward Jay Epstein, aki tanulmányával — akár az előbbiek — maga is szereplője lett a „harmadik felvonásnak." Eddig azonban sem a Warren-bizottság, mint testület, sem az egyes tagok nem vették fel a nekik hajított kesztyűt. És nem szólalt még meg az elnök testvére, az egykori igazságügyminiszter, Robert Kennedy sem, aki pedig talán tudna mondani valamit a sokat keresett röntgenfelvételek hollétéről is. A szereplők azonban most türelmesek. A legközelebbi elnökválasztásra csak 1968-ban kerül sor... (Márványi György) feltételeit. Ennek lényege: az USA szüntesse be agresszióját és vonja ki csapatait. Dél-Vietnam belügyeit a dél-vietnamiaknak kell rendezniük, akiknek joguk van a függetlenségre, a demokráciára, és a semlegességre. A felszabadulási front ragaszkodik ahhoz, hogy mint a nén döntő többségének képviselnie, helyet és szerepet kapjon bármilyen politikai megoldásban. Vietnam kérdését az ENSZ- ben majdnem minden szónok érintette, és egy-két kivétellel, valamennyien erélyesen támadták az USA agresszív politikáját. A legfeltűnőbb és legélesebb beszédet Couve de Murville francia külügyminiszter mondta a hét első felében. Kijelentette, hogy Franciaország követeli: térjenek sürgősen vissza a genfi egyezmények teljesítéséhez Vietnamban: távozzanak a külföldi csapatok, ne avatkozzék senki Vietnam belügyeibe, hagyjak, hogy Vietnam semleges politikát folytasson. A vietnami háború — Couve de Murville szavaival — a világot a hidegháború korszakába vetette vissza. A vitás nemzetközi kérdések ilyen körülmények között szinte megolöhatatlanok. Vietnam árnyéka ott van az ENSZ-közgyűlésen, de az amerikaiak nem sokat tesznek eloszlatásáért. McNamara had ügymi ni swer újiaibb agresszív, katonai lépéseket jelentett be, Johnson pedig közölte, hogy elfogadja Marcos Fülöp-szigeti elnök javaslatát és megjelenik azoknak az országoknak a manilai konferenciáján. amelyek katonái részt vesznék a vietnami háborúban. Az értekezleten ugyan halvány formában szerepelnek a „vietnami békés rendezés eshetőségei”, de az USA számára nem ez a fontos, hanem, hogy valami erkölcsi takarót kapjon: lám, Washington nem agresszív', csak „támogatja” több más ország „közös akcióját”. Ezért sugallta Johnson a manilai értekezlet gondolatát. A katangai csendőrlázadás, amelyet a héten a kongói kormány levert, ismét felhívta a figyelmet a belgák „védence”, Csőmbe szervezkedéseire. Az egykori kongói diktátor már régóta zsoldos csapatok toborozásával foglalkozik Európában, főként Spanyolországban. Erős támogatást kap Portugáliától, amely afrikai területen, Angolában jelentős támaszpontot bocsát rendelkezésére az aknamunkához. Innen indult ki a katangai csendőrlázadás megszervezése. Az egységeket fehér zsoldosok vezették. Kongóban éppen ezért szenvedélyes tüntetések zajlottak le a portugál követség előtt, majd Mobutu kormánya megszakította diplomáciai kapcsolatát Portugáliával, Csombét pedig távollétében perbe fogta. Az afrikai kontinensre az angol—rhodesiai vüa is felhívta a figyelmet. Vajon ki tudná hirtelen megszámolni, hányszor fenyegette meg Anglia a fajüldöző Smith-kor- mányt, amióta önkényesen kikiáltotta saját függetlenségét? És minden fenyegetés kemény szankciókat is kilátásba helyezett? De azóta sem történt semmi. Bowden brit nemzetközösségi miniszter, a diplomáciai sértést is zsebre- yágva, a múlt héten elment Smith-ihez, de 3 kg- meny fellépés helyett csak szánalmas alkudozást folytatott. Sőt. egyenesen ..tippeket ’ adott Smith-nek, hogvan maradjon uralmon anélkü! hogy Anglia presztízsén súlyos csorba essen. Eck Gyula
