Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-11 / 241. szám

1966 október lt. kedd N ö G n Á n 3 Akik bizonyítani akarnak Kránitz József művezető öt perc türelmet kér, egy iratot kell elintéznie, addig néze­gessem a Zsidai brigád név­sorát —, mondja. Ugyanis, a Nógrád megyei Építőipari Vállalat lakatos ifjúsági bri­gádjának híre hozott ide, an­nak pedig Zsidai István a vezetője. Az irodában hárman ül­nek. Csupa fiatal arc. A bri­gád névsorból pedig kitűnik: a Zsidai brigád — hegesztők, lakatosok, kovácsok s egy ta­nuló — néhány kivételtől el­tekintve harmincon, sőt hú­szon aluli munkásokból áll. Az átlagos életkor így szem­re sem lehet huszonöt éves­nél- magasabb. — Ó, mosolyog később a művezető — második brigá­dunk még fiatalabb. Csupa alig szabadult szakmunkás. — Szóval — konstatálom — nemcsak Zsidaiék ifjúsági brigád titulusa jogos, de akár az egész üzemet elnevezhet­nék annak. — Ennek története van — jegyzi meg a művezető. Mivel elsősorban az ifjúsá­gi brigád kedvéért látogattam ide, ezt a történetet későbbre halasztjuk. Az udvaron Zsi- dait keressük, munkatársai felvilágosítanak, hogy „kiug­rott” a KÖJÁL-hoz, hamaro­san visszatér. Elszalasztottak érte valakit motoron. Mire a brigádvezető megérkezik, szinte minden említésre mél­tót elmondanak róla a műve­zető és Dudás Ferenc, aki egyszemélyben technológus, teljesítmény-elszámoló és KISZ-titkár. erkélykorlátot csináltak; zsa- lus szellőzőket az öblösüveg­gyár feldolgozó üzeméhez; üvegfal szerkezeteket. A kór­házi főbejárat előtető-vasszer- kezete is az ő művük. Ren­geteget szerelnek, s Borsodná- dasdtól a salgótarjáni Pécskő utcáig, Balassagyarmattól Hatvanig. Nemcsak saját ké­szítményeiket, de alvállalko­zókét is. — De ezt a tetőszerkezetet talán az eddiginél is nagyobb vigyázattal fogják Zsidaiék a helyére tenni, vezet a beton- placcra fektetett acél főtar­tókhoz a művezető. — Az ér­téke csaknem egymillió fo­rint. Egy-egy főtartó fesztá- volsága majd huszonhárom méter. Harminchét darab kell belőle. És a brigád dolgozik rajta szinte éjjel-nappal. Né­ha már magam is csodálko­zom, mit kibírnak. A vas­oszlopokat, amelyek majd a szerkezetet tartják, szintén ők csinálják. Már szerelik, kint a Síküveggyár új edző üzeménél. Hetvenkét darabot. Felelősségteljes a feladat. A szerkezet önsúlya is hatal­mas, előre gyártott vasbeton panelekkel fedik le, azt is bírnia kell. Oldalt Copilit üveg zárja le — az sem pe­helykönnyű anyag. A szerkezetet csavarok tartják össze és hegesztés. Kránitz gyors fejszámolást végez. — Körülbelül két- és fél­kilométernyi elektromos he­gesztés — pillant fel. — De meg lehet nézni a varratokat. — Az egész úgy kezdődött —- , meséli Dudás Ferenc —, hogy az előkészítőben jártam, bent a központban. Tallózgat­tunk a kivitelezésre váró la­katosmunkák dokumentációi között. Ezt a szerkezetet is tulajdonképpen a Fémmun­kásnál akarták megrendelni. Kértem, adják ide nekünk. Nem ment egészen simán. Nem nagyon hittek abban, hogy meg tudják csinálni. .. A művezetőre pillantok, akit az imént telefonhoz hív­tak, ezért csak Dudás utolsó mondatát hallotta. — Valóban — bólint —, én sem tudok róla, hogy ehhez hasonló nagy munkánk lett volna. — Ennek ellenére el mer­ték vállalni? Elmosolyodik. — Bizonyítani akartunk. Mit akar bizonyítani a la­katos üzem? Körülnézek az udvaron. Ezek itt lépcsőházi korlátok, a Rokkant-telepi építkezés­hez. Mutatnak a vállalat sa­ját munkásszállójához készült lengőajtókat is. Nagyon sok Közben befut Zsidai Ist­ván brigádvezető. Az irodá­ban telepszünk le. s egy perc múlva kiderült. Zsidai nem valami bőbeszédű ember. — Hogy miért kértük ezt a munkát? — vonja meg a vállát. — Ügy tudjuk, a la­katos üzemet a vállalat fej­leszteni akarja. Azt egyszer el is kell kezdeni. Mi így kezdtük. Félni? Nem féltünk a feladattól. Én legalább is nem. Tizennégy éve csiná­lom a szakmát. Van néhány tapasztalt, idősebb szaktár­sunk. A fiatalok javarészét mi neveltük, a rajzot isme­rik. És úgy dolgoznak vala­mennyien. hogy mondhatom, élvezet velük a munka. Egy­től félünk: a szerkezet elké­szítését november hétre vál­laltuk. A pártkongresszus tiszteletére. De sok anyaga még mindig nem érkezett meg... Nos, ha sokat nem is be­szél Zsidai István, amit mon­dott mind lényeges... És itt az alkalom, hogy visszatérjünk annak rövid történetéhez, hogyan is lett a lakatos üzemből „ifjúsági” üzem? Tavaly még körülbe­lül hatvanan dolgoztak itt, ez év elejére huszan-huszon- öten. ha maradtak. A többi­ek elszéledtek. Ki a bérét ke­vesellte, ki egyéni sértődés miatt vette nyakába a vilá­got. De a legtöbben azért, mert a lakatos üzem munka­körülményei — az esős év­szakokban és télen — alig el- viselhetők. Tavaly ősszel a nagy műhelyben magasan állt a víz. A fűtést valamikor januárban kezdték meg. (A tető most is „enni kér”, az ideiglenes kazán javításához is alig kezdtek hozzá.) Zsi­daiék brigádja a kis műhely­ben dolgozik. Illetve dolgoz­na, ha férne. Hiszen a te­nyérnyi helyiséből gyakran télen is kiszorul a beton- placcra. Az öltözőt, a mosdót, a vécéket csak határtalan jó­indulattal lehet szociális lé­tesítménynek nevezni. Ezek az állapotok évek óta ilye­nek, de a változás, a javulás is évről évié halasztódik. A lakatos üzem munkás- létszáma időközben kiegé­szült. Mintegy negyvenre. Jobbára az üzemben felsza­badult ipari tanulókból. Ezért ilyen alacsony a munkásgár­da átlagos életkora. Azért il­lik rá az ifjúsági üzem elne­vezése. De nemcsak azért. Idősebbek és fiatalok egyek a fiatalos lendületben az alkot- ni-akarásban. Ahogyan Krá­nitz József művezető mond­ta: bizonyítani akarnak. Pro­dukálni. Felmutatni, hogy képesek az eddigieknél na- gyob, bonyolultabb feladatok megoldására. És a vállalat­nak szüksége is van erre. Hi­szen az üzemet valóban fej­leszteni szeretné: a jelenlegi kapacitásnak legalább kétsze­resére. Ehhez azonban min­denekelőtt szilárd, innen máshová el nem kívánkozó múnkásgárdára van szükség. Amelyet csak akkor őrizhet meg, s gyarapíthat, ha pro- dukálni-akarásukért viszon­zásul gondoskodik róluk. Szavakban, ígéretekben, pa- pírravetett tervekben ezt már megtette. De már régen a bi­zonyításon, a tetteken a sor... Csizmadia Géza Megtérül-e az altalajlazítás költsége? Egy érdekes vizsgálat szembetűnő eredményei Megyénkben az altalajlazí­tás 1963-ban kísérletképpen kezdődött, és a következő év­ben már mintegy 4000 hold lazítását tűzték ki célul. Ebből 2500 hold a Lókos-patak ki­emelt körzetére, 2000 a megye másik négy járásának terüle­tére esett. A tervfeladatot si­került teljesíteni. Az értékelés során azokat a területeket vizsgáltuk az ai- talajlazítás megtérülése szem­pontjából, amelyeknek hason­ló fekvésű és talajadottságú kontroli-parcellái voltak, le­hetőleg ugyanabból a kultúrá­ból. összesen 1091 hold terü­let adatait gyűjtöttük össze, amelyeken a következő kultú­rákat termesztették: kukori­cát 762, burgonyát 116 és bú­zát 213 holdon. Kapás kultúra esetében a befektetés egy-két év alatt megtérült. Az értékelt altalajlazítási eredmények között kiemelkedő adatok is szerepelnek: több helyütt a megtérülés egy éven belül is bekövetkezett. A va- nyarci Virágzó Tsz 150 holdon lucernát telepített a mélyia- zított területbe, s ez 41,2 szá­zalékkal termett többet a la- zítatlan területnél. A cukorré­pa altalajlazított területen 320 mázsa termést adott holdan­ként, mely több mint 20 szá­zalékkal haladta meg a kont­roll terméseredményét. A bu- jáki Zöldmező Tsz silókukori­cát termelt 130 hold mélyla­zított területen, melynek ter­méseredménye holdanként meghaladta a 100 mázsát és 63.6 százalékkal bizonyult jobbnak a mellette levő la- zítatlan terület terméseredmé­nyénél. A bujáki tsz-ben a háztáji szemeskukoricát is altalajla- zitott területen termesztették. A gondos művelés és betaka­rítás eredményeként 32 mázsa csőtermést adott holdanként, ami 20 mázsával haladta meg a kontroll hozamát. Hasonló jó eredmény született a mát- raszöllősi II. Rákóczi Ferenc Tsz kukoricatáblájában is, ahol 40 mázsás termést (21 mázsánál többet a kontroli­nál!) takarítottak be. A pász­tói Béke Tsz altalajlazított te­rületben vetett silókukoricá­jából 200 mázsás termést ta­karítottak be holdanként, 66 százalékkal többet, mint a la- zítatlan területen. A nagylóci tsz-ben több mint 80 hold burgonya alá la­zították meg a területet, a termés-eredmény 80 mázsás volt a kontroll viszont csak 45 mázsát termett holdanként. Hasonló eredményeket hoztak a galgagutai, az érsekvadkerti, szandai, tolmácsi, lucfalvi, mátraverebélyi és más tsz-ek területén végzett altalajlazítá­sok is. Az 1964-ben sikéresen el­végzett altalajlazítások a ter­méseredményekben bizonyítot­ták, hogy ez a beruházás ha­mar megtérül, érdemes vele foglalkozni, mert kedvező eredményeket hoz a talaj­pusztulás megakadályozásában is. Az eredményeket értékeseb­bé teszi, hogy 1965-ben csak­nem 800 millimétert meghala­dó csapadék hullott megyénk területére. Ilyen körülmények között az altalajlazítások víz- áteresztő, vízraktározó szerepe nem tudott nagyobb mérték­ben érvényesülni. A csapadékbőség korlátozó hatását az 1965. évi altalajla­zítások kivitelezésében is ta­pasztaltuk. A kiemelt talajvé­delmi körzet és a megye más területeinek 2500—2500, tehát összesen ötezer holdnyi mély- lazítási előirányzatát csak 3000 holdra sikerült teljesítéhi. A nagyobb mértékű munkavég­zés, a nedves talajállapot miatt nem látszott célszerű­nek és indokoltnak, ezért a további munkákat is leállítot­tuk. Az 1965-ben végzett al­talajlazítások eredményességét most értékeljük azokon a te­rületeken, ahol a termésered­mények már megállapíthatók. Az értékelés során áz 1964. évihez hasonló módon, sőt azt Is meghaladó mértékben mu­tatkoznak a hozamok, illetve a megtérülések. Az elmúlt két év kedvező eredményei szükségessé teszik, hogy az idei 5000 holdas mély- lazítási íeladattervet maradék­talanul teljesítsék. A szep­tember elején megtartott hi­telterv tárgyalás során megál­lapítást nyert, hogy a kiemelt körzet 2300 hold mélylazítási feladattervéből 1300 holdat teljesítettek. Ebből a munká­ból a Talajjavító- és Talajvé­delmi Vállalat mintegy 700. a tolmácsi és berceli gépállomás 600 hold területen végezte el a munkát. A nem kiemelt körzetben az előirányzott mintegy 2700 hold tervfeladat­tal szemben 1850 holdat alta­lajlazítottak eddig. A berceli, a tolmácsi és pásztói traktorosok igen ered­ményesen vették ki részüket a munkából, és ezekben a kör­zetekben az altalajlazítás ha­marosan befejeződik. A salgó­tarjáni és a szécsényi járás termelőszövetkezetei közül a mihálygergei, a homokterenyei és a karancslapujtői 450 hold altalajlazítás kivitelezéséről lemondott. Ezzel a kisterenyei és a szécsényi gép- és gépja­vító állomás tervteljesítése és ezzel összefüggésben a nem kiemelt körzet altalajlazítási előirányzatának teljesítése ve­szélyeztetve van. Ezekben a járásokban sok az erősen erodált terület, ami az altalajlazítások nagyobb ütemű végzését teszi szüksé­gessé. A szakirányító szervek és a termelőszövetkezeti ve­zetők vizsgálják felül az al­talajlazítások elmaradásának körülményeit és intézkedése­ikkel tegyék lehetővé, hogy az idei előirányzatot mara­déktalanul teljesítsék. Az altalajlazítással kialakí­tott kedvező szerkezet javítja a talaj vízáteresztését, víztá­rolását, levegőzöttségét és a talajbiológiai folyamatok mélységben! kiterjedésével vastagítja a talaj termőréte­gét. A fentiek együttesen el- lenállóbbá teszik a mezőgaz­dasági szántóterületek talajait az erózió pusztításával szem­ben. Az altalajlazítás talajvédel­mi, talajjavítási hatása, mint a mérések mutatták, hoza­mokban is kifejezésre jut, s ez a ráfordítás gyors megté­rülésével jár együtt. Bencze Barna a Gépállomások Nógrád megyei Igazgatóságának főagronómusa T“ Öl bányaüzem közül csak bárom teljesilelle esedékes fenét A Nógrádi Szénbányászati Trösztnél elkészült az első háromnegyed év termelésé­nek értékelése, amelyből ki­derült; 6137 tonna szénnel el­maradtak a tervtől. Az öt bányaüzem közül há­rom: Mizserfa, Kisterenye és Nagy háton y teljesítette túl időarányos tervét. A három élenjáró üzem több mint húsz­ezer tonnát pótolt Mátrano- vák és a Zagyvái Bányaüzem elmaradásából, de az is kevés volt a tröszti tervteljesítés­hez. Mátranovák az elmúlt ne­gyedévben is tovább ..gyűjtöt­te” az adósságot, ami ma már több mint tizenhatezer ton­na. Négy aknaüzem közül csak Csipkés teljesítette a ter­vet. Csurgó, a legnagyobb ak­naüzem több mint tizenegy és félezer tonnával maradt adós. A Zagyvái Bányaüzemnél egyetlen akna sem teljesítet­te időarányos tervét. Itt For- gách-akna elmaradása hasonló Csurgóéhoz. Mizserfán Kistelek és Csi- baj kivételével valamennyi ak­naüzem túlteljesítette az elő­írt mennyiséget. Kisterenyén Csigákét, Nagybátonyban Szeptember 6. akna és Ménkes kivételével ugyancsak' túltel­jesítették az időarányos ter­vet. . Vasárnapi barangolás: Kapus, nyiss ajtót! Már tíz óra felé jár az idő, de alig mutatkozik fiatal a balassagyarmati utcán. A serdülő, a legényeskedő kor­osztály mintha kiveszett vol­na. Aztán egy plakát megold­ja a relytélyt. Szombaton táncmulatság volt. Vasárnap hajnali öt óráig tartott. Alsza­nak a fiatalok... Az idősebb generáció vi­szont már túl van a papra- morgón, és az őszi napsütés­ben tárgyalják a legfrissebb eseményeket. A balassagyar­mati csapat hétközi győzelme az első számú téma. — Még feljebb is mehetünk — mondja egy szemüveges, csontos férfi a Balassa előtt. — A kis csapatok is tudnak játszani, kérem — teszi hoz­zá a társa és a csikket ujjá- val széles ívben kipöccinti az úttestre. — A Balassagyarmat már nem kis csapat, csak nem si­kerül minden. A labda kerek és gurul! — Az, kerek és nem oda gurul, ahová szeretnék. Vasárnap van! Melegen tűz a nap. Csoma­gok alatt izzad egy fiatal há­zaspár. Most érkeztek Cseh­szlovákiából. Bőrönd, kis sza­tyor, nagy táska, orkán és fiatalság. Megannyi melegitö­A határállomáson c send van. Egy lengyel személygépko­csi vár átbocsátásra. Azonkí­vül semmi! Az Ipoly mentén glédába állítva pihennek a gépek. Vasárnapi némaságba dermedt a vidék. Hol van élet ezekben az órákban? Talán a kollégiumban? — Kapus, nyiss ajtót! A kulcs nehezen fordul, Kucsera Anna (az egyik, csi­nos kapus a Geisler Eta Le­ánykollégiumban) sokáig ma­tat belülről. Aztán rájön: a másik kulcs való a kapu zár­jába. — Bocsánat! Az emeletre szalad, enge­délyt kér, hogy férfi betehes- se a lábát a lányok lakókör­letébe. A másik kapus — Gonda Éva — addig szemmel tartja az idegent. Biológiát tanulnak. Az ízeltlábúakat. Valaki egy ember-alakot raj­zolt a tankönyvbe a pókok mellé. Fura társítás! Megkapom az engedélyt és rövidesen Füller Júlia ügyele­tes nevelő fogad. Sajtótájékoztató: — A kollégiumnak 119 la­kója van. Kevés a férőhely. Most kaptunk egy emeletráé­pítést, és hálószobával gyara­podunk. Már a parkettázásnál tartanak. A lányok délelőtt tanulnak, délután kimenő. Tegnap társadalmi munkán voltak a sportpályánál. A fiúkollégiummal megalakítot­tuk az énekkart. Vezetője Péczeli István, az állami ze­neiskola tanára. Egy kislány kopogtat. — Édesanyám jött meg, szeretnék kimenni vele a vá­rosba. Hozza a kilépőjét. Ugyano­lyan karton, mint bármelyik nagyüzemben és ugyanaz a rendszer. Ha megállunk a táblánál ■pontosan leolvashat­juk a kartonokról, ki, hol tartózkodik: kollégiumban, vagy kimenőn! Fegyelem, rend, tisztaság mindenütt — gondolom ezt hangsúlyozni sem kellene. Lá­nyokról van szó. Csengettek. Szünet. Megélénkülnek a fo­lyosók. Istenem, de jó lenne még ilyen fiatalnak lenni! Nem a korukat irigylem, a lehetőségeket a tanulást, a szép ebédlőt, a társalgót, a jól berendezett tanulószobákat, a hálókat. És azt, hogy előttük még az élet... A hálóteremben nógrádi hímzés az ágyterítőkön, ma- deírás, áttört kézimunka min­denütt. — A lányok csinálták. Még­pedig plusz munkában. Ha valaki rendkívüli eltávozást akar, jelentkezik munkára. Kézimunkázik, vagy rendbete- szik közösen az udvart. És a többlet munkáért többlet ju­talom is jár. Lihegve jön egy barna lány: — ... leesett a lépcsőn, ki­fordult a bokája — súgja a nevelőnek, de azért jój hallom én is. — Megyek azonnal. Látja. — fordul hozzám — ilyen is van. Most hivathatom az or­vost. Itt van hát az élet, a vasár­napi mozgás Balassagyarma­ton. Bár lassan megélénkül a Búzavirág cukrászda is. Rados Béláné üzletvezető-helyettes mondja, hogy még mindig ke­resett a fagyi, de legnagyobb forgalmunk a cukrászsüte­ményből van. Nem érdemes ma már tortát süteni, krémet keverni. Olcsón, jót vihetnek haza. — Viszik is! Látom! Tíz dobos, tíz csoko­ládé torta... a tizes szám az alap ennél a néninél. Azt mondják, örhalomba utazik a nagy halom süteménnyel. A szomszédos fényszöv-he- lyiségben Demeter Agnes re­tusál. Két centi hosszúra fa­ragta a ceruza hegyét. Mint a tű, olyan vékony. Apró, vilá­gos pontokat tüntet el vele a felvételekről. — Csendes nap van — mondja — tegnap volt két esküvőnk is. Visszatérünk a Balassa elé. A két szurkoló még mindig a napon beszélget. Csak a fiatalok alszanak. Pihennek a táncos lábak... Gáldonyi Béla

Next

/
Thumbnails
Contents