Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)
1966-10-09 / 240. szám
4 WO G F Ä r T9OT. oTST^er 9. vasi-nap „Szóteremtő” sportriporter Rovatunk egyik rendszeres olvasója szorgalmasan hallgatja a Rádió sportközvetítéseit is. A Vasas—Dorog 4:l-re végződő találkozójának közvetítésével kapcsolatban észrevételezte az alábbiakat: X. Egy izgalmas pillanatban a nézőknél is jobban szurkoló riporter az egyik csatárról ezt állapította meg: „Óriási juttat vág ki!’’ Barátunk úgy érzi, hogy a „futta'’ szóval valami nincs rendben. Érzése helyes. Ezt a szót a szurkoló riporter „alkotta”, méghozzá eléggé önkényesen. Az izgalom szülte „üzemzavarban” tévesen, hamis analógiával összekeverte a vágtát és a maga teremtette futtát. kapus zsákmánya lett,” -féle mondat — tudat alatt — mégis felidézheti ezt a képet, de ettől a közvetítés csak szemléletesebb lesz. Más kérdés persze, hogy a vitatott mondat túl gyakori használata helyeselhető-e. Azt hiszem, stiláris szempontból kifogásolható, mert unalmas, szürke közhellyé teheti a folytonos ismételgetés. 3. Ugyancsak stiláris okokból igazat kell adnunk kifogást emelő barátunknak abban, hogy a mérkőzés „üres perceiben” sem szükséges a fölösleges költőieskedés. Nincs szükség az ilyenfajta mondatokra: „A felhők mögül most előbukkanó nap fényével bearanyozza a pálya csillogó zöld gyepén a tarka inges fiúkat.” A „vágtat” igéből ugyanis nyelvünk „elvonással” megteremtette a vágta (vágtázás) főnevet. Ennek a példájára „teremtette’ a rokon értelmű „fut” igéből az izgatott beszódhely- zet a torz futta szóalakot a helyes futás főnév helyett Fülünknek persze szokatlan is lett volna az „Óriási futást vág ki!” szerkezet, így született a riporter öntudatlan szóalkotása: a futta. Ez a szó tehát valóban helytelen. A riportert természetesen megértjük, és ő is feltétlenül megérti, hogy alkalom szülte futta szava „nem életképes”. 2. Észrevételezőnk azt is kifogásolja, hogy számtalanszor elhangzik labdarúgó-mérkőzések közvetítésénél a következő mondat: „A ladba a kapus zsákmánya lett.”. A zsákmány szó használatát _ helyteleníti. A kapus valóban nem falja fel a labdát Tehát a zsákmány szó eredeti jelentésére nem gondolhatunk. Valami köze azonban mégis lehet a zsákmányára vetődő vadállat „zsákmányához”. Hiszen a kapus úgy vetődik a labdára, mint a tigris a zsákmányára. Ebből a hasonlatból világosan következik, hogy a labda a kapus zsákmánya. E hosszú gondolatsort a mérkőzés heves iramában nem lehet (és nem is szükséges) végigmondani. „A labda a Ez a bővítményekkel agyonzsúfolt egyszerű mondat ugyan gördülékeny; és ennél jóval nehézkesebb mondatok is elhangzanak; mégsem kívánatos. Lehet, hegy ezek a mondatok önmagukban helyesek, vagy talán szépek is. Tehát megfelelhetnek esetleg a szép stílus követelményeinek is. Mégis bántóak. Ugyanis kellemetlen stilustörést eredményeznek. nem illenek bele a közvetítés egészének kifejezés- módjába. A játék természetéből adódóan gyorsan pergő keresetlen szemléletes szavakra, mondatokra van szükség. Ne legyenek lagymatagon tárgyilagosak, izgalom mentesek, de sémiképpen se legyenek ér- zelgősek vagy dkomyásak sem! Az unalmas mérkőzés közvetítése csak még unalmasabb lesz az ilyen költőieskedéstől. A sportközvetítések költészete a „Vad vágtát vág kiV’-féle mondatokban van. (És persze egyáltalán nem baj, ha e mondat pozitív jelentése, tartalma mellett a riporternek és a hallgatóknak eszébe sem jut, hogy a „vad vágtát vág” ismétlődő v betűi, azaz a betűrímek [aliteráció] még kellemesebb csengésűvé teszik a mondatot.) De ha nincs vad vágta? Akkor se dicsérje a riporter a természetet, inkább szidja a ' lélektelen, álmos játékot. Tóth Imre A Hold és a csapadék „Udvara van a Holdnak: eső lesz”, „telihold fagyot hoz” tartja a néphit — felcserélve az okot az okozattal. Mert az udvart az esőre gyülekező fátyolfelhők rajzolják a Hold köré, s a derült, fagyos éjszakákon a tiszta levegőben tiszta a Hold képe is. De a Hold valóban hat az időjárásra, közelebbről a csapadékra. Ezt először dr. Berkes Zoltán állapította meg, aki ma az Országos Meteorológiai Intézet osztályvezetője. 56 év, tehát 700 Hold- hónap, vagyis több mint 20 000 nap csapadékadatainak és a Hold változásainak egybe, vetésével 25 éve készítette el azt a grafikont, amely tisztán mutatja, hogy a csapadékmaximumok rendszerint a holdtölte előtti második, a 'minimumok pedig a telehol- dat követő harmadik-negyedik napon következnek el. De a Holdnak ez a hatása elég gyenge, és mm is érvényesül következetesen, így a közhiedelemmel ellentétben egész hónapos távprognózisnak sem lehet az alapja. Sőt még ez a gyenge hatás sem származik a Hold saját erejéből. Az igazi „tettes” a Nap. Ez a látszólag Hold-hatás ugyanis az élénk naptevékenység éveiben megerősödik, a nyugalmas esztendőkben viszont csaknem észrevehetetlenné szelídül. A Hold tehát csak közvetíti a Nap hatását, érthetően akkor a legerősebben, mikor teljes felületével veri tovább felénk ezeket a sugárzásokat, míg új- holdkor ez a „tevékenysége” jelentős mértékben gyengül. Ezt a feltevést sok meteo- orológus egészen a legutóbbi időkig nem fogadta el, a külföldiek nem is nagyon értesültek róla. Nemrég aztán amerikai kutatók csaknem másfélezer meteorológiai állomás adatait dolgozták fel elektronikus számítógépekkel, és eredményeik — bár jókora késéssel — újabb bizonyítékát hozták meg annak a hipotézisnek, amelyet 25 éve sokkal szerényebb eszközökéi a magyar kutató állított fel TOLLMCCYßf TŰZZÜK* A fecsegést — Hallotta? — Mit kellett volna hallanom? — Hát... hogy mi lesz! — Ja, azt nem hallottam, mondja már eV. — De senkinek egy szót sem, szigorúan bizalmas, Különben a fél város beszéli. — Hallgatok, mint a sír, csak mesélje már! Jaj, az oldalam! Fúrja a kíváncsiság. Ne kínozzon ember! És nem kínozott: elmondta, miket hallott az utóbbi időben. Böbeszédűen és megtoldva a saját elképzeléseivel. Például: gépkocsit a jövőben csak az igényelhet, aki hatósági bizonyítvánnyal, születési anyakönyvi kivonattal és a felesége pecsétes írásával igazolja, hogy két gyermeke' pan. (Lányos apák előnyben.) Külföldi kocsihoz legalább három gyerek kell. Nyugati kocsik, mint a Taunus, Mercedes, Alfa Romeo és Pugeot csak négy gyerekre vásárolhatók. Így lesz a lakással is. Előbb gyerek. azután lakás. A juhtúrót jegyre adják, mert nagyon fogy és sófejadag lesz, esetleg — de ezt már súgta — a töltőtolltintát is kiutalásra kaphatják a maszekok. — És kitől hallotta mindezt Ilyen pontosan és biztosan? — Biztos forrásból. Kormánykörökhöz közelálló személyiség kottyantotta el a tar- jáni piacon zöldségvásárlás közben. Tehát hiteles! Azt mondta, hogy csakis nekem súgja meg, mert ma még államtitkot képez. Hát ehhez tartsa magit... Hm! Nagyon érdekes! Mondja már, legyen szíves, mikor megy busz Eresztvénybe? — Eresztvénybe? Jaj, azt nem tudom ... — Pardon és mennyibe kerül egy Nógrád? — A napilap, forinton alul van, arra emlékszem. — És ki a megyei tanács elnöke, tudja ott abban a szürke házban, a Lenin téren? — Micsoda? A megyei tanács a Lenin téren van? Nahát! Hogy én ezt eddig nem is tudtam és a tanácselnök, akit úgy választanak, izé... — Négyévenként... — Na, ja éppen azt akartam rgondani, hogy három vagyi négy évenként és maga megelőzött. Szóval a megyei tanács elnöke. Nem, nem ismerem, sohasem volt vele szerencsém, de azt hallotta-e? — Nem hallottam, hanem mondaná meg nekem, mit csinál maga egész nap? — Dolgozom. Na, hallja, csak nem lopom a napot. Építem a szocializmust, intézem az emberek ügyes-bajos dolgát, pénzt keresek a családomnak és közben felszed az ember bizonyos füleseket itt is, ott is. Maga hallotta, hogy... — Nem hallottam, de azt mesélik, hogy nem lehet rákot kapni a csemegében. Füstölt rák már két esztendeje nem volt és ha jól megy még sokáig nem lesz. Sózottat meg pláne nem hoznak be, mert csak valutáért hajlandók adni a nyugatnémetek. Aztán angolna sem lesz még az idén. Nem nőttek meg. Lassan fejlődnek, lassabban, mint nyugaton, az Atlanti-óceánban. Ott méteresre is megnőnek. Nálunk — a Bánki tóban — még csak húsz centisek. Mit csináljon egy magyar háziasszony húszcentis angolnákkal. — Nahát! — És a kaviárt importáljuk. Súlyos összegeket, valutát fizetünk érte, hogy a magyar ember asztalára kerüljön. Az a kis vacakság, az a semmiség. Kaviár! És azt hallotta-e, hogy változtatás lesz a rádió műsorszerkesztésében? Nem hallotta? Pedig már mindenki beszéli. És tudja miért lesz változtatás? Mert nem Hires földijeink Tudósaink korelnöke — Szülőfalumban, Rimócon a régi és az új falu között, (azóta az akkori új falu is réges-régi már) Sipek felől folyt egy vizecske. Aki tiszta csizmával akart túlsó partjára jutni, csupasz lábbal kelt át rajta. Túl a vízen aztán felhúzta a lábbelijét és ment a dolga. után. Mi, a pendelyből alig kinőtt meztélábas gyerekek a víz környékén játszadoztunk a legszívesebben. Mindig nagy esemény volt számunkra, ha vasárnap jöttek a tarka ruhás, piros csizmás lányok, akik szinte komandóra húzták le a parton lábuk piros ékességét, kisvártatva aztán gyors szökellő léptekkel lábaltak át a kis patakon, hogy a templomajtóhoz érve újra csizmát öltsenek. Ez a színpompás kép végigkísér egész életemen. Ezek a mondatok nem egy élénk képzeletű, választékosságra törekvő riportertől valók, hanem dr. Seidner Mihály Kossuth-dijas akadémikus, a műszaki tudományok világszerte ismert tudósa mondta tollba azokat, amikor budai villájában felkerestük és szülőfalujához fűződő emlékeiről kérdeztük, Dr. Seidner Mihály, a műszaki tudományok doktora, minden kétséget kizáróan a Nógrádból származó neves emberek korelnöke, sikerekben gazdag, munkás életének 92. évében jár. A hozzá bekopogtató újságírókat mindig szeretettel és kedélyesen fogdja. Fáradhatatlan. Ma is világszabadalmának tökéletesítésén dolgozik és kutatási területe a turbogenerátorok vízhűtésével kapcsolatod problémák vizsgálata. 1917-ben bejelentett szabadalma, az elektromos gépek folyadékkal való hűtése véglegesen megoldotta a mind szélesebb körben terjedő villamos gépek hűtési gondjait. A szabadalmat a Ganz Gyár mellett Kandó Kálmán külön is megvásárolta és beépítette villamos mozdonyába. — Életemnek számos kedves emléke van, de mind közül a legbüszkébb arra a kettőre vagyok, melyek a műszaki tudomány két magyar óriágyözzük hírekkel a müson. Kénytelenek vagyunk nyugatról, Icapitalista híreket átvenni. Na, mit szól hozzá? — Meghűl az emberben a vér! sához kapcsolják szerény munkásságomat. Az egyik az a díj, melyet 1894-ben Eötvös Lóránd akkor nyújtott át 100 aranykorona kíséretében, amikor tizenkilenc éves fejjel megnyertem a Matematikai és Fizikai Társulat első országos versenyét Szülőfalumban azt beszélték akkor, hogy Miska megütötte a főnyereményt. És milyen igazuk volt földijeimnek, mert ez a kitüntető jutalom volt az én belépőjegyem a műszaki tudományok gazdag világába, melynek csodái között ma is olyan megilletődöt- ten járok, mint akkor álltam Eötvös Lóránd előtt. Másik féltve őrzött emlékem az a szerződés, melyet Kandó Kálmánnal kötöttem szabadalmam általa történt felhasználásáról. Amikor szabadalmának napjainkban való alkalmazásáról érdeklődünk. Seidner profesz- szor elmondja, hogy a svájci Brown-Boveri cég nemrégiben közölte vele a tudományos világban nagy feltűnést keltő eseményt, hogy az ő elképzeléseinek gyakorlati felhasználásával 400 ezer kW teljesítményű gépet gyártottak. — Aztán nézzék, itt ez a pár soros, Becsből jött levél. Erre azért vagyok büszke, mert olyan rólam készült kép hullott ki belőle, mely végre nekem is tetszik. Hogy mikor készítették nem tudom, de mindenesetre jól lekaptak. Ismeretlen barátom arra kér, ne haragudjak a zavarásért és dedikálva küldjem vissza neki ezt a fotográfiát. Most egy éve olyan örömteli megtiszteltetés ért, amit talán más nem is tekintene annak. Egyik képeslapunk ugyanazon oldalon mutatott be, ahol az Albert Schweitzerről szóló írás megjelent. A változatos, témákban gazdag beszélgetésen jelen volt a professzor felesége is, aki addig unszolta férjét, amíg az elő nem vette kitüntetéseit, köztük a Kossuth-díj kis koszorúját és a Munkaérdemre nd arany fokozatát, mint a legbecsesebbeket. Seidner professzor hosszú esztendőket töltött külföldön. Amikor a századfordulón az emberek millió számra indultak szerencsét próbálni Amerikába, ő is hajóra szállt. — Nem tetszett nekem az smerikai élet, pedig én az Igen szerencsés bevándoroltak közé tartoztam. Amerika akkor is és ma is a külföldi szakemberekből élt, az ottani fejlődés elsősorban nekik köszönhető. Az USA-ban minden a bus- siness, a dollár kormányozza a világot. Ott ismerkedtem meg a honvágy gyötrő érzésével és máig sem tudom mi lett volna velem Petőfi és Arany költészete nélkül. Hegy lássuk, az utolsó félmondat nem csupán egy érdekes fordult, a professzor Arany Toldijának örökszép bevezetését idézi: Mintha pásztortűz ég őszi éjszakákon. Seidner professzor anekdota zó kedve kiapadhatatlan. Megállapításunk bizonyságául álljon itt egyik, már történetinek számító anekdotája, amelyek Sztranyavszky Sándorról, a Horthy-kor egyik le- vitéalett alakjáról majdnem többet mond, mint a róla hallott és olvasott összes leleplező történetek együttvéve. — öcsém, aki ügyvéd volt, együtt járt Losoncon Sztra- nyavszkyval iskolába, akit a legnagyobb jóindulattal sem lehetett az iskola díszének nevezni, amit viszont később meg akarták vele csinálni a közéletben. Szóval ez a Sztranyavszky eléggé bumf ordi gyerek volt és ha egyik tanárunk valakiről ki akarta állítani a megszégyenítő iskolai „szegénységi bizonyítványt”, mindig így mordult rá: „Eredj, te Sztranyavszky!” Az ember öreg korában ritkán keres új kapcsolatokat és nehezen mozdul ki. Seidner professzor e tekintetben is formabontó, ma is rendszeresen bejár az Akadémiára, sőt legnagyobb örömünkre és meglepetésünkre beszélgetésünk végére újra szülőföldjére, Nóg- rádra fordította a szót. — Szívesen mennék el Salgótarjánba, hisz olyan sok szépet hallok és olvasok róla. Aztán, ha már ott vagyok, örömmel beszélgetnék el kollégáimmal arról, hogyan építik, szélesítik ők a villamosítás kul- túra-teremtő útját, melyet annak idején mi kezdtünk törni és megalapozni. Ha haza jutok. Széosényt útba ejtve, szülőfalumba, Rimócra is ellátogatok majd, mert személyesen is meg akarok győződni róla, hogy nőtt még egyszer olyan nagyra az én kis falum. Legalább így vissza is adom földijeim gyakori látogatását. Örömmel jelenthetjük. Seidner professzort nagy érdeklődéssel várják salgótarjáni kollégái és minden bizonnyal szívesen fogadják majd őt szülőfalujában, Rimócon is. K erényi Ferenc — Kovács János Olcsóbb lett a tsz-eh fagy biztosítása — Hátha még azt tudná, hogy... — Nem tudom, mondja már el, ha istent ismer. — De csak magának, mert államtitok. Átkeresztelik a sárgarépát és ezentúl bíborgyökér lesz a neve. Megszűnik a tizenkét hónap, csak tizenegy lesz, mert takarékoskodunk a naptárakkal. Sőt! Kormányhatározat született arra, hogy minden fizetéskor, minden dolgozó fizetését felemelik. Mégpedig száz százalékosan ... — Nahát! És ezt biztosan tudja? — Pszt! Még titok, csak magának említettem. Az első élőlény, aki hallott róla. Most olyan államtitok birtokában van, amivel megbuktathatja a kormányt, válságot idézhet elő, és talán még testvérharc is lehet belőle. — Esküszöm hallgatok, mint a sir. de mondja, maga szerint a kis Keverneki megbízható káder? — Hát? . „. .de miért kérdezi ezt tőlem és pont most? — Mert a Keverneki, mindig olyan kiváncsi természetű és mit mondjak neki, ha megkérdezi: Mondja Csifcsák, nem tud valami jó, bizalmas hírt, amit tovább adhatok a Fecseginek? . ^ g. h. Néhány évvel ezelőtt vezet- iele be az Állami Biztosító a termelőszövetkezetek számára, hogy az összevont vagyonbiztosítás kiegészítéseként fagybiztosítást köthessenek. Közös gazdaságaink élnek is ezzel a lehetőséggel. Megyénkben az elmúlt évben a szövetkezetek több mint nyolcvan százaléka rendelkezett ilyen kiegészítő biztosítással. A biztosítás lényegéből adódik, hogy ha növekszik a biztosítottak száma, a kockázat jobban megoszlik — s így kedvezőbb díjtételek megállapítása válik lehetővé. Jövőre a biztosító az eddig) negyven forintról huszonöt forintra szállítja le a fagybiztosítás holdanként! díját. Miután a közös- gazdaságok általában a szántóterület hatvan százalékán termelnek fagyveszélynek kitett növényeket, a biztosítás díját is csak ilyen mértékben számítja a biztosító. Azok a termelőszövetkezeték, amelyek tavaly is kötöttek fagybiztositást, kedvezményként ez évben csupán tíz forintot fizetnek holdanként — huszonöt, illetve negyven forint helyett. A tsz-ak vagyonbiztosítása alapján a biztosító az árvízkárok ötven százalékát téríti meg. A két évvel ezelőtt hatalmas árvizek során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a kár felének megtérítése nem elégíti a közös gazdaságok igényét. A termelő- szövetkezetek számára így már tavaly lehetővé vált. hogy nyolcvan százalékos térítésre kössenek biztosítást. A dijat az elmúlt évben két. százalékban állapította meg a biztosító, jövőre azonban a díjat 1,2 százalékra mérsékelték. A díj megállapításánál kedvező a tsz-ék részére, hogy a gyümölcs és szőlő termelési értékét nem veszik figyelembe, így a gazdaságok kevesebb biztosítási díjat fizetnék. I