Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-09 / 240. szám

4 WO G F Ä r T9OT. oTST^er 9. vasi-nap „Szóteremtő” sportriporter Rovatunk egyik rendszeres olvasója szorgalmasan hallgat­ja a Rádió sportközvetítéseit is. A Vasas—Dorog 4:l-re végződő találkozójának köz­vetítésével kapcsolatban ész­revételezte az alábbiakat: X. Egy izgalmas pillanatban a nézőknél is jobban szurko­ló riporter az egyik csatár­ról ezt állapította meg: „Óri­ási juttat vág ki!’’ Barátunk úgy érzi, hogy a „futta'’ szóval valami nincs rendben. Érzése helyes. Ezt a szót a szurkoló riporter „al­kotta”, méghozzá eléggé ön­kényesen. Az izgalom szülte „üzem­zavarban” tévesen, hamis ana­lógiával összekeverte a vág­tát és a maga teremtette futtát. kapus zsákmánya lett,” -féle mondat — tudat alatt — még­is felidézheti ezt a képet, de ettől a közvetítés csak szem­léletesebb lesz. Más kérdés persze, hogy a vitatott mondat túl gyako­ri használata helyeselhető-e. Azt hiszem, stiláris szempont­ból kifogásolható, mert unal­mas, szürke közhellyé teheti a folytonos ismételgetés. 3. Ugyancsak stiláris okok­ból igazat kell adnunk kifo­gást emelő barátunknak ab­ban, hogy a mérkőzés „üres perceiben” sem szükséges a fölösleges költőieskedés. Nincs szükség az ilyenfajta monda­tokra: „A felhők mögül most előbukkanó nap fényével be­aranyozza a pálya csillogó zöld gyepén a tarka inges fiú­kat.” A „vágtat” igéből ugyanis nyelvünk „elvonással” megte­remtette a vágta (vágtázás) főnevet. Ennek a példájára „terem­tette’ a rokon értelmű „fut” igéből az izgatott beszódhely- zet a torz futta szóalakot a helyes futás főnév he­lyett Fülünknek persze szo­katlan is lett volna az „Óri­ási futást vág ki!” szerkezet, így született a riporter ön­tudatlan szóalkotása: a futta. Ez a szó tehát valóban hely­telen. A riportert természete­sen megértjük, és ő is fel­tétlenül megérti, hogy alka­lom szülte futta szava „nem életképes”. 2. Észrevételezőnk azt is kifogásolja, hogy számtalan­szor elhangzik labdarúgó-mér­kőzések közvetítésénél a kö­vetkező mondat: „A ladba a kapus zsákmánya lett.”. A zsákmány szó használatát _ helyteleníti. A kapus valóban nem fal­ja fel a labdát Tehát a zsák­mány szó eredeti jelentésére nem gondolhatunk. Valami köze azonban mégis lehet a zsákmányára vetődő vadállat „zsákmányához”. Hiszen a kapus úgy vetődik a labdára, mint a tigris a zsákmányá­ra. Ebből a hasonlatból vilá­gosan következik, hogy a lab­da a kapus zsákmánya. E hosszú gondolatsort a mérkőzés heves iramában nem lehet (és nem is szükséges) végigmondani. „A labda a Ez a bővítményekkel agyon­zsúfolt egyszerű mondat ugyan gördülékeny; és ennél jóval nehézkesebb mondatok is el­hangzanak; mégsem kívána­tos. Lehet, hegy ezek a mon­datok önmagukban helyesek, vagy talán szépek is. Tehát megfelelhetnek esetleg a szép stílus követelményeinek is. Mégis bántóak. Ugyanis kel­lemetlen stilustörést eredmé­nyeznek. nem illenek bele a közvetítés egészének kifejezés- módjába. A játék természetéből adó­dóan gyorsan pergő kereset­len szemléletes szavakra, mon­datokra van szükség. Ne le­gyenek lagymatagon tárgyila­gosak, izgalom mentesek, de sémiképpen se legyenek ér- zelgősek vagy dkomyásak sem! Az unalmas mérkőzés köz­vetítése csak még unalmasabb lesz az ilyen költőieskedéstől. A sportközvetítések költészete a „Vad vágtát vág kiV’-féle mondatokban van. (És persze egyáltalán nem baj, ha e mondat pozitív jelentése, tar­talma mellett a riporternek és a hallgatóknak eszébe sem jut, hogy a „vad vágtát vág” ismétlődő v betűi, azaz a be­tűrímek [aliteráció] még kel­lemesebb csengésűvé teszik a mondatot.) De ha nincs vad vágta? Ak­kor se dicsérje a riporter a természetet, inkább szidja a ' lélektelen, álmos játékot. Tóth Imre A Hold és a csapadék „Udvara van a Holdnak: eső lesz”, „telihold fagyot hoz” tartja a néphit — felcserélve az okot az okozattal. Mert az udvart az esőre gyülekező fátyolfelhők rajzolják a Hold köré, s a derült, fagyos éj­szakákon a tiszta levegőben tiszta a Hold képe is. De a Hold valóban hat az időjárásra, közelebbről a csapadékra. Ezt először dr. Berkes Zoltán állapította meg, aki ma az Országos Mete­orológiai Intézet osztályveze­tője. 56 év, tehát 700 Hold- hónap, vagyis több mint 20 000 nap csapadékadatainak és a Hold változásainak egybe, vetésével 25 éve készítette el azt a grafikont, amely tisz­tán mutatja, hogy a csapa­dékmaximumok rendszerint a holdtölte előtti második, a 'minimumok pedig a telehol- dat követő harmadik-negye­dik napon következnek el. De a Holdnak ez a hatása elég gyenge, és mm is érvényesül következetesen, így a közhie­delemmel ellentétben egész hó­napos távprognózisnak sem le­het az alapja. Sőt még ez a gyenge hatás sem származik a Hold saját erejéből. Az igazi „tettes” a Nap. Ez a látszólag Hold-hatás ugyanis az élénk naptevé­kenység éveiben megerősödik, a nyugalmas esztendőkben viszont csaknem észrevehetet­lenné szelídül. A Hold tehát csak közvetíti a Nap hatá­sát, érthetően akkor a leg­erősebben, mikor teljes felü­letével veri tovább felénk eze­ket a sugárzásokat, míg új- holdkor ez a „tevékenysége” jelentős mértékben gyengül. Ezt a feltevést sok meteo- orológus egészen a legutóbbi időkig nem fogadta el, a kül­földiek nem is nagyon érte­sültek róla. Nemrég aztán amerikai kutatók csaknem másfélezer meteorológiai ál­lomás adatait dolgozták fel elektronikus számítógépekkel, és eredményeik — bár jóko­ra késéssel — újabb bizonyí­tékát hozták meg annak a hipotézisnek, amelyet 25 éve sokkal szerényebb eszközök­éi a magyar kutató állított fel TOLLMCCYßf TŰZZÜK* A fecsegést — Hallotta? — Mit kellett volna halla­nom? — Hát... hogy mi lesz! — Ja, azt nem hallottam, mondja már eV. — De senkinek egy szót sem, szigorúan bizalmas, Kü­lönben a fél város beszéli. — Hallgatok, mint a sír, csak mesélje már! Jaj, az ol­dalam! Fúrja a kíváncsiság. Ne kínozzon ember! És nem kínozott: elmondta, miket hallott az utóbbi idő­ben. Böbeszédűen és megtold­va a saját elképzeléseivel. Például: gépkocsit a jövőben csak az igényelhet, aki ható­sági bizonyítvánnyal, születési anyakönyvi kivonattal és a felesége pecsétes írásával iga­zolja, hogy két gyermeke' pan. (Lányos apák előnyben.) Kül­földi kocsihoz legalább három gyerek kell. Nyugati kocsik, mint a Taunus, Mercedes, Alfa Romeo és Pugeot csak négy gyerekre vásárolhatók. Így lesz a lakással is. Előbb gye­rek. azután lakás. A juhtúrót jegyre adják, mert nagyon fogy és sófejadag lesz, esetleg — de ezt már súgta — a töl­tőtolltintát is kiutalásra kap­hatják a maszekok. — És kitől hallotta mindezt Ilyen pontosan és biztosan? — Biztos forrásból. Kor­mánykörökhöz közelálló sze­mélyiség kottyantotta el a tar- jáni piacon zöldségvásárlás közben. Tehát hiteles! Azt mondta, hogy csakis nekem súgja meg, mert ma még ál­lamtitkot képez. Hát ehhez tartsa magit... Hm! Nagyon érdekes! Mond­ja már, legyen szíves, mikor megy busz Eresztvénybe? — Eresztvénybe? Jaj, azt nem tudom ... — Pardon és mennyibe ke­rül egy Nógrád? — A napilap, forinton alul van, arra emlékszem. — És ki a megyei tanács elnöke, tudja ott abban a szür­ke házban, a Lenin téren? — Micsoda? A megyei ta­nács a Lenin téren van? Na­hát! Hogy én ezt eddig nem is tudtam és a tanácselnök, akit úgy választanak, izé... — Négyévenként... — Na, ja éppen azt akar­tam rgondani, hogy három vagyi négy évenként és maga megelőzött. Szóval a megyei tanács elnöke. Nem, nem is­merem, sohasem volt vele sze­rencsém, de azt hallotta-e? — Nem hallottam, hanem mondaná meg nekem, mit csi­nál maga egész nap? — Dolgozom. Na, hallja, csak nem lopom a napot. Építem a szocializmust, inté­zem az emberek ügyes-bajos dolgát, pénzt keresek a csalá­domnak és közben felszed az ember bizonyos füleseket itt is, ott is. Maga hallotta, hogy... — Nem hallottam, de azt mesélik, hogy nem lehet rákot kapni a csemegében. Füstölt rák már két esztendeje nem volt és ha jól megy még so­káig nem lesz. Sózottat meg pláne nem hoznak be, mert csak valutáért hajlandók ad­ni a nyugatnémetek. Aztán an­golna sem lesz még az idén. Nem nőttek meg. Lassan fej­lődnek, lassabban, mint nyu­gaton, az Atlanti-óceánban. Ott méteresre is megnőnek. Nálunk — a Bánki tóban — még csak húsz centisek. Mit csináljon egy magyar házi­asszony húszcentis angolnák­kal. — Nahát! — És a kaviárt importál­juk. Súlyos összegeket, valu­tát fizetünk érte, hogy a ma­gyar ember asztalára kerül­jön. Az a kis vacakság, az a semmiség. Kaviár! És azt hal­lotta-e, hogy változtatás lesz a rádió műsorszerkesztésében? Nem hallotta? Pedig már min­denki beszéli. És tudja miért lesz változtatás? Mert nem Hires földijeink Tudósaink korelnöke — Szülőfalumban, Rimócon a régi és az új falu között, (azóta az akkori új falu is réges-régi már) Sipek felől folyt egy vizecske. Aki tiszta csizmával akart túlsó partjá­ra jutni, csupasz lábbal kelt át rajta. Túl a vízen aztán fel­húzta a lábbelijét és ment a dolga. után. Mi, a pendelyből alig kinőtt meztélábas gyere­kek a víz környékén játszadoz­tunk a legszívesebben. Min­dig nagy esemény volt szá­munkra, ha vasárnap jöttek a tarka ruhás, piros csizmás lá­nyok, akik szinte komandóra húzták le a parton lábuk pi­ros ékességét, kisvártatva az­tán gyors szökellő léptekkel lábaltak át a kis patakon, hogy a templomajtóhoz érve újra csizmát öltsenek. Ez a szín­pompás kép végigkísér egész életemen. Ezek a mondatok nem egy élénk képzeletű, választékos­ságra törekvő riportertől va­lók, hanem dr. Seidner Mi­hály Kossuth-dijas akadémi­kus, a műszaki tudományok világszerte ismert tudósa mondta tollba azokat, amikor budai villájában felkerestük és szülőfalujához fűződő emlékei­ről kérdeztük, Dr. Seidner Mihály, a mű­szaki tudományok doktora, minden kétséget kizáróan a Nógrádból származó neves em­berek korelnöke, sikerekben gazdag, munkás életének 92. évében jár. A hozzá bekopog­tató újságírókat mindig szere­tettel és kedélyesen fogdja. Fáradhatatlan. Ma is világ­szabadalmának tökéletesítésén dolgozik és kutatási területe a turbogenerátorok vízhűtésével kapcsolatod problémák vizsgá­lata. 1917-ben bejelentett sza­badalma, az elektromos gépek folyadékkal való hűtése végle­gesen megoldotta a mind szé­lesebb körben terjedő villa­mos gépek hűtési gondjait. A szabadalmat a Ganz Gyár mellett Kandó Kálmán külön is megvásárolta és beépítette villamos mozdonyába. — Életemnek számos ked­ves emléke van, de mind kö­zül a legbüszkébb arra a ket­tőre vagyok, melyek a műsza­ki tudomány két magyar óriá­gyözzük hírekkel a müson. Kénytelenek vagyunk nyugat­ról, Icapitalista híreket átven­ni. Na, mit szól hozzá? — Meghűl az emberben a vér! sához kapcsolják szerény mun­kásságomat. Az egyik az a díj, melyet 1894-ben Eötvös Lóránd akkor nyújtott át 100 aranykorona kíséretében, ami­kor tizenkilenc éves fejjel megnyertem a Matematikai és Fizikai Társulat első országos versenyét Szülőfalumban azt beszélték akkor, hogy Miska megütötte a főnyereményt. És milyen igazuk volt földijeim­nek, mert ez a kitüntető juta­lom volt az én belépőjegyem a műszaki tudományok gazdag világába, melynek csodái kö­zött ma is olyan megilletődöt- ten járok, mint akkor álltam Eötvös Lóránd előtt. Másik féltve őrzött emlékem az a szerződés, melyet Kandó Kál­mánnal kötöttem szabadalmam általa történt felhasználásá­ról. Amikor szabadalmának nap­jainkban való alkalmazásáról érdeklődünk. Seidner profesz- szor elmondja, hogy a svájci Brown-Boveri cég nemrégiben közölte vele a tudományos vi­lágban nagy feltűnést keltő eseményt, hogy az ő elképzelé­seinek gyakorlati felhasználá­sával 400 ezer kW teljesítmé­nyű gépet gyártottak. — Aztán nézzék, itt ez a pár soros, Becsből jött levél. Erre azért vagyok büszke, mert olyan rólam készült kép hullott ki belőle, mely végre nekem is tetszik. Hogy mikor készítették nem tudom, de mindenesetre jól lekaptak. Is­meretlen barátom arra kér, ne haragudjak a zavarásért és dedikálva küldjem vissza neki ezt a fotográfiát. Most egy éve olyan örömteli megtisz­teltetés ért, amit talán más nem is tekintene annak. Egyik képeslapunk ugyanazon olda­lon mutatott be, ahol az Al­bert Schweitzerről szóló írás megjelent. A változatos, témákban gaz­dag beszélgetésen jelen volt a professzor felesége is, aki ad­dig unszolta férjét, amíg az elő nem vette kitüntetéseit, köztük a Kossuth-díj kis ko­szorúját és a Munkaérdemre nd arany fokozatát, mint a leg­becsesebbeket. Seidner professzor hosszú esztendőket töltött külföldön. Amikor a századfordulón az emberek millió számra indul­tak szerencsét próbálni Ame­rikába, ő is hajóra szállt. — Nem tetszett nekem az smerikai élet, pedig én az Igen szerencsés bevándoroltak közé tartoztam. Amerika akkor is és ma is a külföldi szakembe­rekből élt, az ottani fejlődés elsősorban nekik köszönhető. Az USA-ban minden a bus- siness, a dollár kormányozza a világot. Ott ismerkedtem meg a honvágy gyötrő érzésével és máig sem tudom mi lett volna velem Petőfi és Arany költé­szete nélkül. Hegy lássuk, az utolsó félmondat nem csupán egy érdekes fordult, a pro­fesszor Arany Toldijának örök­szép bevezetését idézi: Mintha pásztortűz ég őszi éjszaká­kon. Seidner professzor anekdo­ta zó kedve kiapadhatatlan. Megállapításunk bizonyságául álljon itt egyik, már történe­tinek számító anekdotája, amelyek Sztranyavszky Sán­dorról, a Horthy-kor egyik le- vitéalett alakjáról majdnem többet mond, mint a róla hal­lott és olvasott összes lelep­lező történetek együttvéve. — öcsém, aki ügyvéd volt, együtt járt Losoncon Sztra- nyavszkyval iskolába, akit a legnagyobb jóindulattal sem lehetett az iskola díszének ne­vezni, amit viszont később meg akarták vele csinálni a köz­életben. Szóval ez a Sztra­nyavszky eléggé bumf ordi gye­rek volt és ha egyik tanárunk valakiről ki akarta állítani a megszégyenítő iskolai „sze­génységi bizonyítványt”, min­dig így mordult rá: „Eredj, te Sztranyavszky!” Az ember öreg korában rit­kán keres új kapcsolatokat és nehezen mozdul ki. Seidner professzor e tekintetben is for­mabontó, ma is rendszeresen bejár az Akadémiára, sőt leg­nagyobb örömünkre és meg­lepetésünkre beszélgetésünk végére újra szülőföldjére, Nóg- rádra fordította a szót. — Szívesen mennék el Sal­gótarjánba, hisz olyan sok szé­pet hallok és olvasok róla. Az­tán, ha már ott vagyok, öröm­mel beszélgetnék el kollégáim­mal arról, hogyan építik, szé­lesítik ők a villamosítás kul- túra-teremtő útját, melyet an­nak idején mi kezdtünk tör­ni és megalapozni. Ha haza jutok. Széosényt útba ejtve, szülőfalumba, Rimócra is ellá­togatok majd, mert személye­sen is meg akarok győződni róla, hogy nőtt még egyszer olyan nagyra az én kis falum. Legalább így vissza is adom földijeim gyakori látogatását. Örömmel jelenthetjük. Seid­ner professzort nagy érdeklő­déssel várják salgótarjáni kol­légái és minden bizonnyal szí­vesen fogadják majd őt szülő­falujában, Rimócon is. K erényi Ferenc — Kovács János Olcsóbb lett a tsz-eh fagy biztosítása — Hátha még azt tudná, hogy... — Nem tudom, mondja már el, ha istent ismer. — De csak magának, mert államtitok. Átkeresztelik a sárgarépát és ezentúl bíbor­gyökér lesz a neve. Megszűnik a tizenkét hónap, csak tizen­egy lesz, mert takarékosko­dunk a naptárakkal. Sőt! Kor­mányhatározat született arra, hogy minden fizetéskor, min­den dolgozó fizetését feleme­lik. Mégpedig száz százaléko­san ... — Nahát! És ezt biztosan tudja? — Pszt! Még titok, csak ma­gának említettem. Az első élő­lény, aki hallott róla. Most olyan államtitok birtokában van, amivel megbuktathatja a kormányt, válságot idézhet elő, és talán még testvérharc is lehet belőle. — Esküszöm hallgatok, mint a sir. de mondja, maga sze­rint a kis Keverneki megbíz­ható káder? — Hát? . „. .de miért kérde­zi ezt tőlem és pont most? — Mert a Keverneki, min­dig olyan kiváncsi természe­tű és mit mondjak neki, ha megkérdezi: Mondja Csifcsák, nem tud valami jó, bizalmas hírt, amit tovább adhatok a Fecseginek? . ^ g. h. Néhány évvel ezelőtt vezet- iele be az Állami Biztosító a termelőszövetkezetek számára, hogy az összevont vagyonbiz­tosítás kiegészítéseként fagy­biztosítást köthessenek. Közös gazdaságaink élnek is ezzel a lehetőséggel. Megyénkben az elmúlt évben a szövetkezetek több mint nyolcvan százalé­ka rendelkezett ilyen kiegé­szítő biztosítással. A biztosí­tás lényegéből adódik, hogy ha növekszik a biztosítottak szá­ma, a kockázat jobban meg­oszlik — s így kedvezőbb díj­tételek megállapítása válik le­hetővé. Jövőre a biztosító az eddig) negyven forintról huszonöt fo­rintra szállítja le a fagybiz­tosítás holdanként! díját. Mi­után a közös- gazdaságok ál­talában a szántóterület hatvan százalékán termelnek fagyve­szélynek kitett növényeket, a biztosítás díját is csak ilyen mértékben számítja a biztosí­tó. Azok a termelőszövetkeze­ték, amelyek tavaly is kötöt­tek fagybiztositást, kedvez­ményként ez évben csupán tíz forintot fizetnek holdanként — huszonöt, illetve negyven forint helyett. A tsz-ak vagyonbiztosítása alapján a biztosító az árvíz­károk ötven százalékát téríti meg. A két évvel ezelőtt ha­talmas árvizek során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a kár felének megtéríté­se nem elégíti a közös gaz­daságok igényét. A termelő- szövetkezetek számára így már tavaly lehetővé vált. hogy nyolcvan százalékos térítésre kössenek biztosítást. A dijat az elmúlt évben két. száza­lékban állapította meg a biz­tosító, jövőre azonban a dí­jat 1,2 százalékra mérsékel­ték. A díj megállapításánál kedvező a tsz-ék részére, hogy a gyümölcs és szőlő ter­melési értékét nem veszik fi­gyelembe, így a gazdaságok kevesebb biztosítási díjat fi­zetnék. I

Next

/
Thumbnails
Contents