Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-08 / 239. szám

4 NÖGRÄD Í9S6. október 8 Brom hat AZ OLVASÓK A Szlovák Nemzeti Felhelénröl Vándorkiállítás a Besztercebányai Forradalmi Múzeum ajándékából Á múzeumi hónap kereté­ben megnyílt Lucfalván — és ezzel elindult Nógrád me­gyei kőrútjára a Munkásmoz­galom és nemzeti felkelés Közép-Szlovákiában című vándorkiállítás. A húsz tab­lóból és négy tárlóból álló anyagot a Besztercebányai Forradalmi Múzeum ajándé­kozta a Nógrád megyei múze­umi szervezetnek. A kiállí­tás Szlovákia történelmének egyik legjelentősebb esemé­nyét, a szlovák nép fasizmus elleni harcát mutatja be. Az önálló szlovák állam meg­teremtésének előzményeit, a szlovák fasizmus kialakulásá­nak okait, a hitleri terv vég­rehajtását néhány képben fel­villantva a kiállítás részlete­sen és árnyaltan bemutatja az illegalitásba kényszeritett kommunista párt tevékenysé­gét, a forradalmi helyzet ki­alakulását, a Szlovák Nemzeti Felkelés eseményeit A kiállításon alig van ma­gyarázó szöveg, a legjellem­zőbb képek kiválasztásával érik el a rendezők, hogy az Valamennyien úgy gondoljuk, hogy távirattal gyorsan, könnye­dén továbbíthatunk fontos üze­netet bármilyen alkalomból Is kivánjük a címzetthez Juttatni. Részemre Is azzal a szándékkal küldött szeptember 12-én délelőtt 10 órakor táviratot a magyamán- dorl vasútállomás főnöke, mert gyors Intézkedésre lett volna szükség. Megérkezett, vagonban a téli tüzelőm! Sajnos a számí­tásba egy kis hiba csúszott, mert a távirat lassabban haladt a csi­gánál. csak lí-án 11 óra 45 perc­kor érkezett meg a három kilo­méteres távon Cserháthalápra. A tüzelőmet azonnal ki kellett vol­na raknom. Tekintve, hogy én sem azonnal, eseményeken túl, a kommu­nista párt politikája, a fel­kelés célja is tisztán kibon­takozik. Szlovákia 1941-es hadbalé- pésével szinte egy időben megindult a kommunisták imperialista háború elleni fegyveres tiltakozása, a fasiz­mus alóli felszabadulás fegy­veres segítése. Egyre erőtel­jesebben bontakozott ki a partizánmozgalom, a hegyek­ben rejtőző ellenállók száma napról napra nőtt. A kiállítás csúcspontja a nemzeti felkelés megindulá­sának bemutatása. A felkelés országos jellegét, erejét szin­te egy képpel sikerül a kiál­lításnak érzékeltetnie. A ki­robbanást bemutató tablót a besztercebányai rádió leadó­iának képe uralja —, ez az adó sugározta a szlovák nép­hez intézett felhívást A Besztercebányai Forra­dalmi Múzeum kiállításának Nógrád megyei vándorolta­sena a nap folyamán netn érte­sültem a hírről, könnyen fizet­hettem volna 400 forint fekbért. ,Szerencsére azonban a vasútállo­más főnöke megmentett ettől. A szenet egy másik kollégának ad­ta át. hogy a vagont még aznap továbbítani tudja. Ha története­sen a fekbért mégis követelték volna rajtam, én pedig a postán, nem tudom ml lett volna a mu­lasztást elkövetők véleménye! Amíg községünkben is volt pos­tahivatal ilyesmi nem fordult elő, és ezért vetődik fel a kér­dés: miért szüntették meg au­gusztusban Cserhathalápon a postahivatalt? Ecseg Mihály Cserháthaláp fására a szlovák és magyar nép barátsága szempontjából különösen a szlovák felkelés­ben résztvevő internaciona­lista erők ismertetésével je­lentős. Külön tablón szere­pel a magyar partizánegysé­gek — köztük a később me­gyénkben tevékenykedő Nóg­rádi-csoport — harca. A kiállítás anyagának leg­jelentősebb részéhez, a fel­kelés eseményeihez, a parti­zánegységek tevékenységéhez a tablókon elhelyezett képek­hez dokumentumok bemuta­tása is csatlakozik. így a ván­dorkiállítás a történelem iránt mélyebben érdeklődők szá­mára is ízelítőt' ad a közép­szlovák munkásmozgalomból. Ugyanakkor a jól válogatott képek és dokumentumok szer­ves egysége világosan tükrö­zi — mintegy a látottak ösz- szefoglalásaként — a szlovák munkásmozgalom nagy fegy­verténye, a nemzeti felkelés politikai és katonai jelentő­ségét Horváth Istvánná Nem múlik el nap anélkül, hogy olvasóink levélben vagy személyesen ne juttatnák el szerkesztőségünkhöz panaszai­kat, ne kérnék segítségünket ügyes-bajos dolgaik intézésé­nek meggyorsításához, öröm­mel tapasztaljuk az utóbbi időben, hogy olvasóink egy- egy tanácsért, közbenjárásun­kért ugyancsak tollat jognak és a köszönet hangján szó'l­DOLGOZÖ ALACSONYABB MUNKAKÖRBE HELYEZÉSE FEGYELMI ELJÁRÁSON KÍVÜL K. István olvasónk írja: ala­csonyabb munkakörbe helyez­ték- — Ügy tudja ilyen mó­don csak fegyelmi büntetésként lehet a dolgozót áthelyezni. Sajnos, meg kell mondjuk, olvasónknak rosszak az érte­sülései. A dolgozók foglalkoz­tatása a mindenkori vállalati érdeknek megfelelően törté­nik. Erre tekintettel kerülhet sor a gyengébb képzettségű, vagy ismételten nem megfe­lelő miunkát végző dolgozó­nak más munkakörbe való át­helyezésére. A vállalat mű­ködéséért az igazgató felel, ezért a Munka Törvényköny­vében előírt rendelkezések fi­gyelembe vételével jogosult olyan átcsoportosításokat vég­rehajtani, amelyek biztosít­ják a vállalat tervszerűbb és jobb munkavégzését. Téves te­hát olvasónknak az az isme­rete, hogy a dolgozót csak fe­gyelmi büntetésként lehet ala­csonyabb munkakörbe /helyez­ni. Az alacsonyabb munka­körbe helyezett dolgozót sem érheti azonban aránytalanul súlyos sérelem. Olvasónk sé- nelmezá, hogy új munkahelyén fizetése lényegesen kevesebb, mint az előzőnél volt, továb­bá előnytelenebb körülmények között kell végeznie jelenleg a munkáját is. Azt tanácsol­juk, forduljon panasszal a vál­lalati munkaügyi döntőbizott­sághoz. i ■ ■ ■ nak. Ez történt a napokban is, amikor Tolmácsról hozott néhány soros levelet a posta. Idézzük lényegét: „Nagyon szépén köszönöm, hogy segítségemre Voltak, ezért Önöknek tisztelettel tartozom. Kívánom, hogy munkájukat sok-sok siker ki­sérje. Maradok továbbra is tisztelettel, olvasójuk: Fodor Imre, Tolmács." t Amíg egy távirat megérkezik Ilyen is van 29 Az alezredes megrázta a fejét: — Mr. Norton, maga téved. Ezeket a tüntetéseket nem a vörösök csinálják. Ide vezet, ha a külügyminisztériumunk szűk látókörű! Ezek az embe­rek csinálják a nehézségieket nekünk, katonáknak Törökor­szágra szükségünk van. És mi történik? A külügyminiszté­rium emberei olyan kormányt támogatnak, amely rablókból és sikkasztókból áll... Ebben a pillanatban ért az asztalhoz a török pincér, hogy megkérdezze az alezre­dest, mit óhajt. Norton fi­gyelmeztetően emelte fel a kezét, s az alezredes elhallga­tott. Amikor a pincér fölvette a rendelést, s távozott, Norton megjegyezte: — Vigyázni kell, közülük sokan értenek angolul! Az alezredes bólintott: — Magúikra szedtek vala­mit amióta itt dolgoznak. De tőUV "m félek, mert elege­det1 ~k. Megfizetjük őket. Amik rájöttünk, hogy a török főnökük sikkaszt, és a bér egy részét fizeti csak ki az embereknek, menesztettük. Most minden ember elége­dett. Mondják, miért nem csi­nál így a külügyminisztérium? Miért tűrte, hogy Menderesz elsikkassza a pénzünket? Ha idejében közbeléptek volna, most nem tüntetne a tömeg. És áldana bennünket, ameri­kaiakat, amiért megszabadí­tottuk őket ezektől a mi­niszterektől. .. Norton más véleményen volt: — Keletiek? Másképpen kell velük bánni, mint a nyu­gatiakkal. .. Az alezredes lassan dühbe gurult: — Persze, hogy keletiek... De nekik is enni kell! Ha azt akarjuk, hogy nyugodtan él­jünk a támaszpontjainkon, és Törökország valóban erős bástyája legyen a szabad vi­lágnak, ahogy ezt sokan mondják, akkor nem szabad tűrnünk, hogy az emberek éhezzenek. Mert különben az emberek maguk nem tűrik. S aztán ki tudja, hol áll meg a tömeg, ha egyszer elindult... Norton nem tulajdonított túlságosan nagy jelentőséget a tüntetéseknek. — Semmi az egész, majd rendet csinálnak... — Azt hiszem, Mr. Norton, maga túlságosan optimista. Nem kaptunk még elég lec­két? Ott volt Kína, ott volt Egyiptomi, ott volt Irak, s a jó ég tudja, még milyen or­szág! Japánban is mozgolód­nak! Mi a szabadságot vé­delmezzük, s mégsem szeret­nek bennünket, amerikaiakat Keleten! Mit gondol, ez miért van? A százados most már nem volt oly am biztos a dolgában: — A kommunista propagan­da, sajnos... — mondta této­ván. — Hagyja ezt az ostobasá­got az újságíróknak — torkolta le az alezredes. — ök úgysem állhatnak mással elő, amikor meg kell magyarázni a bizo­nyítványt. De mi, egymás kö­zött nyugodtan bevallhatjuk: apért nem szeretnek bennün­ket, mert nem viselkedünk szeretetreméltóan. Nem, nem arra gondolok, hegy néhány katonánk megerőszakolt né­hány lányt. Előfordul az ilyes­mi, egyébként sem a szüzes­ség korszakát éljük! De nem gondoskodunk arról, hogy azokban az országokban, ahol befolyásunk van, az emberek jól érezzék magukat! Ez a lényeg, Mr. Norton. A százados úgy érezte, alul­maradt a vitában. Nem tudott mit válaszolni. Rowers is hall­gatott Aztán, hogy elvágja a kínos csendet, felállt. — Ideje lenne már men­nünk — mondta. — Későre jár, s ha ilyenek a viszonyok... Az alezredes bólintott, s búcsúra nyújtotta kezét: — Csak menjenek! Hosz- szú út áll még maguk előtt! Bs ilyenkor legjobb, ha mi­előbb hazasiet az ember. Most nem ildomos amerikaik­nak az utcán mutatkozni. Ez csak olaj a tűzre. Nekem el- hihetik. Már 1945 óta szolgá­lok a Kelet különböző orszá­gaiban. .. Rowersék gépkocsiját Iz­mir főterén megtorpanásra késztette a tömeg, amely most már sokkal hangosabban tün­tetett. Az egyik ház nyitott ablakából a rádió bömbölt, egy rikácsoló hang üvöltött valamit. — Menderesz! — mondta a sofőr, aki megtanult már va­lamit törökül. — Azt jelenti be, hogy Isztambulban és An­karában rendkívüli állapot van. És arról beszél, hogy Tö­rökország népe fegyelmezet­ten és barátsággal fogadja a NATO-államok külügyminisz­tereit, akik hétfőn kezdenek tanácskozni Isztambulban... A tömeg hangos füttyel, köz­bekiáltásokkal kísérte Mende­resz beszédét. Amikor az a NATO-hoz ért, akkor vették észre az amerikai gépkocsit. Gúnyos megjegyzéseket tet­tek Rowersékra, egy fekete hajú fiatalember pedig oda­ugrott, s leköpte az autót. A sofőr jobbnak látta, ha nem várja meg, amíg a tüntetőktől tovább mehetnek, hanem hát­rafelé indult, megfordult és elhagyta a tüntetés színhelyét. Mellékutakon jutottak ki a városból az országúira. (Folytatjuk) “91 , j, tanácsadó A BETEGSÉG NEM SZAKÍTJA MEG A MUNKAVISZONY FOLYAMATOSSAGAT F. J.-né olvasónk írja: azért nem tudott elhelyezkedni, a korábbi munkaviszony meg­szüntetésétől számított har­minc napon belül, mert köz­ben beteg lett, kórházba ke­rült. Kérdezi: megszakadt-e munkaviszonyának folyama­tossága? Az új jogszabály a 30 na­pos elhelyezkedési határidő te­kintetében azoknak a dolgo­zóknak kedvező helyzetet biz­tosít, akiknek az újbóli mun­kaviszonyba lépését önhi'bá- jukon kívül, valamilyen kö­rülmény akadályozza. Az ilyen akadályoztatás esetén a har­minc napos elhelyezkedési ha­táridő megfelelő mértékben meghosszabbodik. Például a három napot meghaladó ke­resőképtelenséget okozó be­tegség, a rokkantsági nyug­díjban töltött idő stb. tarta­mával. (Mt. V. 30. §. [3.] bek.) Kérésére tehát azt válaszol­juk: munkaviszonyának folya­matossága nem szakadt meg. HÁZTÁJI ALLAT ÁLLOM ANY TAKARMÄNYÄNAK EL­HELYEZÉSÉHEZ SZÜKSÉGES TERÜLET BIZTOSÍTÁSA Egy hold háztáji földet kap­tam a tsz-be történt belépé­semkor — írja V. J. olvasónk. Háztáji állatállomány elhelye­zéséhez a házam mellett be­épített istálló és sertésól van, de szükséges ezek fenntartá­sához a takarmány raktározá­sára is helyiség. Olvasónk kér­dezi, jár-e és mennyi terület erre a célra? Olvasónk kérdésére közöl­jük, hogy a tsz tagját és a vele közös háztartásban élő családtagot megilleti a lakó­házon, és a háztáji földön kí­vül a háztáji állatállomány el­helyezéséhez szükséges terü­let, ha az a háztáji földön, illetőleg a lakótelken (udva­ron) van. Az udvarhoz tar­tozónak kell tekinteni, tehát nem kell a háztáji föld terü­letébe beleszámítani a széna, szalma, trágya stb. elhelyezé­sére szükséges rakodóteret és szérüskertet sem, legfeljebb azonban háromszáz négyszö­göl nagyságig. A közgyűlés határozza meg a gazdálkodás helyi viszonyaira, a családta­gok számára, a közös mun­kában való részvételre fi­gyelemmel, hogy ezen a ke­reten belül milyen nagyságú területet engedélyez ebből a célból a tagoknak. Szerkesztői üzenetek P. István (Cser hátszenti van): A kritika lényegéről vallott gondolatait érdeklődéssel ol­vastuk. Azonban — s erről lapunk korábbi számaiból ér­tesülhetett — az említett vi­tát nem folytattuk. Ezért anya­gát köszönettel visszaküldjük. Sz. Gabriella (Salgótarján): Emlékezés cimű verse kifor­ratlan. Egyelőre nem biztat­juk. M. Ferenc (Mátrakeresztes): A megye érdeklődésére szá- mottartó, községe eseményeiről szóló híreit továbbra is szíve­sen várjuk. Beküldött verse azonban, bár tartalmaz néhány kedves gondolatot, nem alkal­mas közlésre. B. Zoltán (Salgótarján): Né­hány soros írása nem közöl­hető. K. János (Balassagyarmat): Az ipari tanuló-képzéssel kap­csolatos hasznos észrevételeit köszönjük azokat munkánkban felhasználtuk. Minden meg­állapításával viszont nem ér­tettünk egyet, ezért cikkét — kérésére — visszaküldjük. J. László (Salgótarján): Győz az igaz szerelem, ez ver­seinek témája, írja ön. Versei minket nem győztek meg er­ről. Közölhetőségükről sem. Sz. Emil (Karancskeszi): Tudósításainak a jövőben is örömmel adunk helyet lapunk­ban. B. József (Salgótarján): Es­te a szökőkútnál c. verse nem „részegített” meg annyira, hogy közlésre alkalmasnak ta­láltuk volna. K. Péter (Budapest): Ma­gyarország valóban nemcsak Budapest, ebben egyetértünk. Egyetlen verséből viszont nem állapíthattuk meg tehetségét. Sz. Ferenc (Szécsény): Idő­ben érkező tudósitásaira igényt tartunk. K. László (Keszthely): Bár tudósítása a IV. Országos Nem­zetiségi Fesztiválról későn ér­kezett — ezért nem közölhet­tük — örömmel olvastuk az esemény kapcsán tett meg­jegyzéseit. Alkalomadtán vis­szatérünk a témára. B. Jenő (Budapest): Versel nem közölhetők. S. László Csehszlovákia (Lo­sonc — Lucenec): Üdvözöljük jelentkezését, bár anyagát nem közöltük, s a mellékelt fény­képet visszaküldjük, további írásainak szívesen adunk he­lyet lapunkban. T. Péter (Budapest): Versei nem ütik meg a közölhetőség mértékét. N. István (Nagybátony): Írásainak, amennyiben azok közölhetőek, továbbra is helyt adunk. R. Gábor (Budapest): Ver­seiben még sok a kiforratlan­ság. Nem közölhetőek. T. Erzsébet (Balassagyar­mat): Tudósítását lapunk ko­rábbi hírei között felhasznál­tuk. Köszönjük. Egy elhanyagolt parkról % A megyei kórház szom- a kórházi látogatás kezdeté- szédságában, háromszög ala- re várakozók, mint ácsorog- kú kis téren áll Báthori 1st- nának a kapu előtt. S mellet- ván szobra. A tér néhány éve te a sok-sok új szövetkezeti még igen szemrevaló volt. ház... Milyen kellemes tar- Azóta vöyös salakja beszeny- tózkodási helye lehetne a te- nyeződött, környező növény- recske a kisbabát kocsival zete elvadult. sétára vivő mamáknak! Most Ügy vélem, Báthori emlé- kellene munkához látni ali­ke, fejlődő Salgótarjánunk hoz, hogy tavaszra szép le- szépsége egyaránt követeli, gyen a Báthori szobor kör- hogy a kis parkot rendbe- nyéke, hozzák, néhány padot állít­sanak fel benne. Bizonyára T. I.-né szívesebben üldögélnének ott Salgótarján

Next

/
Thumbnails
Contents