Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-06 / 237. szám

1966. október 6. csütörtök NŐGRÁD R Á vereségek margójára Szombaton Csepelen ismét kikapott az SBTC. Nemcsak a tarjáni együttes tért haza vesztesként, de két NB Il-es csapatunk is pont nélkül tá­vozott Budapestről, illetve Gyuláról. Üjabb sikertelen­ség. Az SBTC nehéz sorozat előtt áll. Még hat forduló van hát­ra, és a pillanatnyi 12. hely egyáltalán nem megnyugtató. Hármas mérkőzés-sorozat kö­vetkezik Salgótarjánban. A bentmaradáshoz, illetve ah­hoz, hogy ne kerüljön az osz- tályozóra a tarjáni együttes, feltétlenül pontokra van szük­ség. Ezeket elsősorban a ha­zai találkozókon kell megsze­rezni. Az utolsó három mér­kőzés idegenben lesz. Nehéz ellenfeleket kap a Bányász együttes. A legutóbbi két mér­kőzés a Bp. Honvéd és a Cse­peli Vasas elleni vereség azt mutatta, baj van az együttes­nél. Elsősorban akarati ténye­zők hátráltatják a pontszer­zést. Néhány játékos lagyma­tagon, enerváltan játszik. Az az érzésünk, nincs kedvük küzdeni a klub színeiért. Ezek a játékosok azt is tudják, hogy a tartalék együttesben pillanatnyilag nincs megfele­lő képességű játékos, akikkel helyettesíteni lehetne őket. Hogy úgy mondjuk, nincs ri­valizálás. Vasárnap az Űjpesti Dózsa látogat Salgótarjánba. Nem lesz ..séta-mérkőzés” ez, mert ha Benééknek kijön a lépés, szomorúan távozhatnak a tar­jáni szurkolók, csakúgy, mint a Bp. Honvéd elleni mérkőzés után. Kérésünk csak az lenne: szeretnénk egy harcos szelle­mű SBTC tizenegye%, látni a pályán. Az a játékos, aki nem érzi a felelősséget a klub szí­neiért, ne is vállalja a játé­kot, játsszon helyette olyan, aki tud lelkesedni, küzdeni. Lehet vereséget szenvedni ha­zai pályán, de nem olyan fel­fogásban, ahogy a Bp. Hon­véd ellen játszott az együttes. Nem szeretnék a szurkolók, ha megismétlődne a két héttel ezelőtti játékfelfogás. sz. I. Sakkolimpia Negyven ország csapata Kubában Esélyes a Szovjetunió — Szimultán 5400 táblán A sakkolimpiát kétévenként rendezik. Ebben az évben Ku­ba fővárosában, Havannában találkoznak a világ legjobb sakkozói. A rendezők negyven ország csapatának részvételé­re számítanak. Az Egyesült Államok, az NSZK és Argen­tína valószínűleg távol marad az olimpiától. Ez kétségtelenül gyengíti a mezőnyt, de így_is igen nagy harcra van kilátás. A magyar együttes a legu­tóbbi olimpián, 1964-ben Tel- Avivban a negyedik helyen végzett. Balszerencsésen sze­repeltek, hiszen az előttük végző NSZK és Jugoszlávia csapatát is legyőzték. Hattagú magyar csapat utazik Kubába. A hat versenyzőből öt már biztos. Portisch, Szabó, Bilek, és Lengyel nagymesterek, va­lamint Bárczay nemzetközi mester helye már biztos a csa­patban. Az együttes hatodik tagját a hágai zónaverseny után jelöli ki a szövetség. Nagy harc várható az él­csoportban. A Szovjetunió együttes biztos esélyesnek lát­szik. A hírek szerint Kubá­ban fiatal versenyzők alkot­ják a szovjet együttest. Ki­maradt a csapatból a két ex- világbajnok, Botvinnik és Szmiszlov, és nem játszik az örökös világbajnok-jelölt Ké­rész sem. A magyar együttes ismét nagy harcot vív majd a j ugoszlávokkal. A versenyek három héten át tartanak. A küzdelem szín­helye a Havanna Libre Szálló nagyterme. Kubában nagyon népszerű a sakk. Ezt nemcsak az immár hagyományos Ca- pablanca nemzetközi nagy­mester-verseny bizonyítja, de az is, hogy az általános isko­lákban kötelező a sakk-okta­tás. A már említett Capablan- ca emlékversenyek után min­dig monstre szimultánokat rendeznek a latin-amerikai szocialista ország fővárosá­ban. Az idén a rendezők — a sakk népszerűsítése céljából — az olimpia után 5400 táblás szimultánt akarnak rendezni az olimpia közel 240 verseny­zőjének részvételével. Megkérdeztük az edzőt: Mi okozta a vereséget? Kitűnően kezdte az őszi szerep­lést az SKSE NB Il-es asztalite­nisz együttese. Két győzelemmel rajtoltak a tarjániak és Egerben is minimális arányú vereséget szenvedtek a bajnokság egyik esélyesétől. A legutóbbi forduló­ban Salgótarjánban „felborult” a papírforma. A tarjáni együttes a forduló meglepetését szolgáltat­ta. A Gárdos-csoport utolsó előt­ti helyezettjétől vereséget szen­vedett, es nem tudott előbbre lépni a tabellán. Bérezés József edzőt kérdeztük meg a vereség okáról? — Magam is, de a fiúk is győ­zelmet vártak. A legfőbb okot Polaneczky István gyenge sze­replésében találom. Nem nyert mérkőzést, egyszerűen „rövidzár* latot” kapott. Képtelen volt nyerni. Ez minden versenyzővel előfordul és sajnos a Medicor el­len beütött, amit nern vártam. Még így is lett volna esély a győzelemre. Fej fej melletti küz­delem után 4:4-re alakult az eredmény, majd 7:4-re elhúztunk Ekkor következett a forduló­pont. Polaneczky I. Kamzák el­len l:0-ás vezetés után nem tu­dott nyerni. Még kellemetlenebb, hogy Ispán Gy. l:0-ás vezetésnél és 19:14-nél idegeskedni kezdett, és 2:l-re veszített. Ha ez a két vereség nem jön közbe, akkor nyerünk. — Nem volt kiemelkedő for­májú játékos? — Ezen a találkozón nem. Pá­rosban két győzelmet szerzett a Polaneczky P. Polaneczky I. és a Bohati, Ispán Gy. páros. Ér­dekességként említem, hogy » gyengébb pártól kaptak ki. Egyéniben Bohati, Polaneczky P. és Ispán Gy. 2—2 győzelmet szer­zett. Meg kell mondanom, hogy ellenfelünk erősödött az ősszel. A Kőbányai Textiltől átigazolták a jó képességű Ackermant, aki ősszel ,,felhozza” majd a Medi­cort. Ellenünk győztek és már el is kerültek az utolsó előtti helyről. A következő ellenfél ? — Riválisunk, az Ózdi Kohász. Remélem megtörténik a „helyre- igazítás”. A találkozót Salgótar­jánban játsszuk vasárnap. — ács — rsn A „vörös támadást”-t nem­csak Norton hangoztatta, ha­nem Khelton ezredes, a 10- 10-es egység parancsnoka is. A széles látókörű, művelt ez­redes bejárta az egész vilá­got, és — legalább is Rowers így hitte — meg is ismerte. Az ezredes közvetlenségével tűnt ki, nem olyan fennhé­jázó és fölényes, mint né­mely parancsnok, akik egy­szerűen nem vettek tudomást beosztott tisztjeikről a szol­gálati érintkezésen kívül. Khelton gyakran megjelent a klubban, ahol — akárcsak Bad Wald-ban. vagy az U—2-es kiképzés idején az oktatótá­borban — a pilóták élete zaj­lott. Khelton szívesen elbe­szélgetett tisztjeivel, s különö­sen érdekes dolgokat mesélt nekik a Szovjetunióról. Há­rom esztendeig szolgált a moszkvai követségen, mint a légügyi attasé egyik beosz­tottja, s beutazta a Szovjet­unió számos vidékét. — A vörösök — szokta me­sélni az ezredes — nem akar­ták. hogy lássak... Ezért igye­keztek korlátozni a mozgáso­mat. Ott, ahol valami érde­kesség adódott, ami engem, a repülőtisztet különösen ér­dekelt, mindig az utamat áll­ták. De azért én láttam. Lát­tam, hogy fene erősek. Nem lesz olyan könnyű velük el­bánni, mint némelyik írógép- lovag gondolja Hearstéknél... De el kell bánnunk velük, fiúk, előbb-utóbb, nem ke­rülhetjük ezt el... Végtére is, meg kell védenünk a magán- tulajdont, az egyéni kezde­ményezést! Khelton hallgatói Ilyenkor mindig buzgón helyeseltek. Persze, valamennyiükben azt a gondolkozást plántálták kis­koruktól fogva az iskolában éppúgy, mint a rádión, tele­vízión. újságokon keresztül, hogy Amerika a korlátlan le­hetőségek hazája, ott min­denki feljuthat a csúcsra — a millió dollárokig. S vala­mennyien erről álmodoztak. Ráadásul olyan állásuk volt. amelyben megszedhették ma­gukat, megalapozhatták jövő-, jüket. Ahány tiszt szolgált a 10-10-es alakulatban, mind azt tervezte, hogy leszerelés után valamilyen vállalkozásba kezd, nem dolgozik majd, hanem csak dolgoztat. A 10-10-es ala­kulatnál jól fizettek, nemcsak Rowersnak volt 2500 dollár a fizetése, hanem a többiek is legalább ennyit kaptak. Ez megnyitotta előttük az ame­rikai paradicsom kapuját. Khelton nem rejtette véka alá azt a véleményét sem, hogy a »vörösökkel való le­számolás” az Egyesült Álla­mokra vár. — Mi vagyunk a legna­gyobb és legerősebb ország a szabad világban — folytatta fejtegetéseit. — Nézzetek kö­rül Nyugat-Európában. Ha egy kormánynak elfogyott a pénze, hová fordul? Csak ír az elnöknek, az pedig a sze­nátus elé viszi a dolgot. S máris útnak indul a dollár, s kihúzza azt a kormányt a pácból. Az élet fellendül, az emberek jobban élnek, mint azelőtt. Vagy itt van Török­ország. A kormány fél a vö­rösöktől. egyedül nem tudna nekik ellenállni. Itt vagyunk mi, s ez elég. Olyan csönd van, amilyen kell. De én mondom nektek fiúk, ez csak olyan vihar előtti csend! A vihar már nincs messze. Nem lehet messze. El fogja söpör­ni ellenségeinket. Ez Ameri­ka szent hivatása! A napok kényelmesen, de egyhangúan múltak. Négy esz­tendő alatt Rowersnek mind­össze csak 15 alkalommal kellett felszállnia, amikor fel­derítő repüléseket végzett a szovjet határok mentén. Az afgán—szovjet határ fölött a pilóta rutinosan nyomogatta a megadott helyeken a külön­leges fényképezőgép gombját Ott, a levegőben sem érzett nagyobb nyugtalanságot, mint­ha szülővárosának utcáin sé­Átalakulóban a falusi sportélet Ogyesszában, az első ifjú­sági atlétikai Európa-bajnok- ságon egy nyurga magyar kis­lány is felállt a győzelmi emel­vényre. Papp Margit, aikd az egyik legnehezebb atlétikai versenyárban, az ötpróbában szerzett bronzérmet, két esz­tendővel ezelőtt a Falusi Dol­gozók Spartakiádján tűnt fel. Ez az eset is tanúsít­ja: a falusi sportélet hatalmas fejlődésen ment át az utolsó tizenöt esztendőben, s ebben a fejlődésben a falusiak népsze­rű versenye, a spartakdád rendikívüli szerepet játszott. Az idén a falusi dolgozók XV. Spartakiádjára került sor, s bár a siker nyilvánvaló volt, hiszen a községek többsé­gében megrendezték a helyi versenyeket, a résztvevőik szá­ma túlhaladta a tavalyi össz- létszámot, a Népstadion edző­pályáin a döntőre összegyűlt legjobb hatszáz pedig igazán érdekes, színvonalas küzdel­meket vívott, — mégis a spar- t.akiád igen sok problémát is felvetett. Mindenekelőtt újra sokan vitatják: kik is legyenek a fa­lusi spartakiód résztvevői? Az eredeti elképzelés az volt. hogy azok a falusi dolgozók induljanak a falusi sparta- kiádokon, akik rosszabb szak­mai és versenyzési feltételek miatt a szövetségi versenye­ken és bajnokságokon nagy hátránnyal indulnának a vá­rosiakkal szemben. Időközben azonban nagyot változott a helyzet. Ma már a különböző sportágak nemzeti bajnoksá­gaiban igen sok falusi csapat is szerepel, méghozzá nem is rosszul, a megyei labdarúgó bajnokságokban pedik sokkal több a falusi csapat, mint a városi. De így van az a leg­több sportágban. Igen sok fa­lusi résztvevője van az egyé­ni sportágak megyei verse­nyeinek, bajnokságainak. A csapatsportágakban az or­szágos, vagy a nemzeti baj­nokságban szereplő, az egyé­ni sportágakban pedig első­vagy másodosztályú minősítés­sel rendelkező falusi sporto­lók ma már épfpen úgy kivál­nak társaik közül, mint koráb­ban a falusiaknál sokkal jobb feltételekkel rendelkező váro­siak. Érzik a helyzet furcsa­ságát a helyi sportvezetők is. A falusi élet átalakulóban van, az ottani fiatalok jelentős há­nyada tovább tanul. Az isko­lában a városiakkal azonos sportoktatásban részesülnek, közülük igen sokan rendsze­resen sportolnak és versenyez­nek. Folytatják a sportolást a falujukba visszatérve és mi­vel időközben a szakmai fel­tételek fejlődtek, az edzés alapvető elvei közismertté vál­tak, a közlekedés megj avuló- sával a versenyzési lehetősé­gek ugyancsak adottak, helyt tudnak állni a városi sporto­lókkal folytatott küzdelemben is. A falusi sparrtakiád idei or­szágos döntőjének résztvevői túlnyomó többségükben diá­kok, az egyetemről nemrég kikerült, vagy a katonaságtól imént leszerelt, megyei, sőt néhány esetben országos vi­szonylatban ismert nevű spor­tolók voltak, akik a szövetsé­gi bajnokságokban és verse­nyeken már számottevő ered­ményeket vívtak ki maguk­nak. Ilyen körülmények kö­zött bizony úgy tetszik, hogy a falusi spartakiád országos döntője a legjobb falusiak számára nem különleges ver­Felmerült a kérdés: van-e értelme annak, ha ezeket a fa­lusi dolgozókat és lakosokat az eredeti célkitűzésnek meg­felelően kizárják az indulásra jogosultak közül? Nyilvánva­lóan nincs! Ez az irányzat ugyanis ellentmondana a ha­ladásnak, hiszen nyilvánvaló közérdek, hogy a falusi dol­gozók minél nagyobb többsége tanuljon, közép- és felsőfokú iskolákat végezzen. A megoldást nyilvánvalóan másutt kell keresni. A falusi spartakiádoknak, a községi, já­rási és megyei versenyeken kívüleső részét túlhaladja az idő. Az országos döntő, az esetleges budapesti utazás el­vesztette mozgósító hatását is. Kevesen indulnak ma már a spartakiádokon azért, hogy eljussanak az országos döntő­re. Hiszen az igyekvő sportoló sok más alkalommal is feljut­hat a fővárosba, a falusi spartakiádnál magasabb vagy alacsonyabb szintű versenye­ken ugyancsak indulhat. A gazdag versenynaptár lehető­séget ad a válogatásra minden sportágban. Az átalakuló falusi élethez a sportban is alkalmazkodni kell. Tartsuk meg a falusi spartakiádot mindaddig, amíg a községekben és a járások­ban tömegeket mozgósít és különböző versenyeivel nép­szerű tud lenni. Sőt, az idei tapasztalatokon okulva a fal­vakban mindig egészítsük ki sportünnepéllyel, kapcsoljuk össze az iskolások évzáró se­regszemléjével. Magasabb szinten azonban inkább arra törekedjünk, hogy minél több falusi szakosztály kapcsolód­jék be sportágának szövetségi versenyrendszerébe, a járási, a megyei, vagy ha a község fel­tételei, sportolóinak fejlődése lehetővé teszi, akár — az or­szágos vagy a nemzeti bajnok­ságokba is. Ezzel elérjük a falusi sport nagykorúságát. Ardai Aladár senyalkalom, hanem csupán egy a sok közül. Kézilabda: Vasárnap rangadó tóit volna. S alig várta, hogy végre bevessék arra a bizo­nyos nagy feladatra. Már csak azért is, hogy a támaszpont pénztárában felvehesse a visszatartott dollár ezreket. Khelton ezredest hiábavaló lett volna faggatni, vagy ép­pen sürgetni, hogy mikor ke­rül sor erre a bevetésre. Az ezredes úgy hallgatott, mint egy egyiptomi szfinksz. De Rowers hogyan is tudhatta volna meg, mikor kerül ő sorra? Azt sem tudta, pilóta­társai közül ki járta már meg a „nagy utat”. Időnként el-el- tűnt ugyan egy-egy társa, hogy aztán néhány nap, vagy néhány hét után isimét meg­jelenjen Indzsirlikiben. Hol jártak? — nem ismerhette. Rowers maga is többször járt távol — egy alkalommal Washingtonba repült, hogy on­nan oktatórepülőgépet vezes­sen Wiesbadenbe, az ott szé­kelő amerikai légi kémkedési parancsnokságnak, máskor pe­dig Japánba, az ottani légi­támaszpontra vezetett egy U —2-es repülőgépet. Most már bizonyos volt benne, hogy az U—2-ők nemcsak Törökország­ban, hanem másutt is állo­másoznak. Japánból például épp olyan jól el lehet indul­ni a Szovjetunió feletti kém- repülésre, mint Indzsirlikiből. S ott, a japán repülőtéren is látott olyan pilótákat, akik­kel annak idején együtt vett részt kiképzésen. A nevüket nem tudta, hiszen akárcsak ő, valamennyien fedőnéven sze­repeltek a tanfolyamon, de annyi bizonyos volt számára: ott is olyanok állomásoznak, akiknek a munkája az, hogy „kinyissák az orosz eget.” (Folytatjuk) Nógrád megye női- és férfi kézilabda bajnokságának leg­utóbbi fordulójáról a követ­kező eredményeket kaptuk: Nők: Salgótarjáni BTC — Zagyvaróna 21:0 (12:0), Job­bágyi—Kisterenye 5:0 (1:0), Vállalatok, közületek. ter­melőszövetkezetek FIGYELEM! Béreljen gépek, áruk, ter­mények megóvására — rak­tározási célokra — építke­zési munkákhoz stb. TERÍTÖPONY V AT 6x8-as. napi 18 forint, j PAVILONSÁTRAT I (5,10x5,10) havi 620 forint, i heti 175 forint, HAZSÄTRAT (3x4 m) havi 350 forint, heti 100 forint, bérleti díj mellett. Bérbevehető: a Belkereske­delmi Kölcsönző Vállalat­tól. Budapest, IX. Közrak­tár utca 30. Telefon 336-499. Kívánságra bérlő költségé­re vasúti szállítást is vál­lalunk. Nagybátonyi Bányász—Zagy­varóna 13:1 (6:0). Férfiak: Salgótarjáni BTC— Iíisterenyei Gimnázium 41:6 (17:3), St. Építők—Nagybátonyi ITSK 23:14 (12:7), Jobbágyi- Nógrádi Honvéd 24:24 (11:10), Nagybátonyi Gimnázium—St. ZIM 0:0. (A tarjáni együttes nem tudott kiállni, a két pon­tot a Nagybátony kapta. AZ ÉLCSOPORT ÁLLÁSA: t. SBTC IS 13 2 1 354:196 2S 2. St. Építőt 15 13 1 1 317:178 21 3. N.-bát. ITSK 17 12 - 5 381:282 21 4. St. ZIM 15 10 2 3 283:203 22 A bajnoki címet eldöntő SBTC—St. Építők találkozó­ra vasárnap 11 órai kezdet­tel kerül sor Salgótarjánban a Rákóczi úti iskola udvarán. Áramszünet Salgótarján, Űjtelep, Rend­őrség, Bíróság, Egészségház környéke, Dimitrov u.. Május 1. út újtelepi része, Bányász TC környéke. 1966. október 7-én 8—15,39 óráig. Apróhirdetések BEKÖLTÖZHETŐ­EN eladó kétszobás ház mellékhelyisé­gekkel 200-as gyü­mölcsössel kész­pénzért. Leveleket „Pásztó központjá­ban” jeligére a Kiadóba. EGYSZOBA kony­ha, tégla, kő ház­hely gyümölcsössel olcsón eladó. Felső Zagyvapálfalva Felszabadulás út 27. VÁSÁRTÉRI két- szoba összkomfor­tos L emeleti laká­somat távfűtésesre cserélném mege­gyezéssel. Salgótar­ján, Üttörők u. 27. Érdeklődni 5 után. Telefon: 23—90. VÁCON , Damja­nich u. 17 sz. ház nagy gyümölcsös- kerttel eladó. Két- szoba összkomfort azonnal beköltözhe­tő. Megtekinthető barmikor. MŰSZAKILAG kifogástalan álla­potban lévő 1 db D—4—K traktorunk eladó. Mátravölgye Tsz Hasznos. Nm-J Tanácsi Építőipari Vállalat lakatosokat, ' aszta­losokat épületüve­geseket, vízvezeték- szerelőket és kubi­kosokat vesz fel. Jelentkezés a válla­lat központjában: Salgótarján, • Nagy- caáté-dülő 2. sz. DISZNÖPERZSE- LÖGÉP, hurka­kolbász töltőgép, kártevőcsapda, pásztorkellék, ló- hámdíszkarika Kul­csár kisiparosnál Budapest, Rákóczi u. fi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents