Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)
1966-10-30 / 258. szám
2 NOG R Ä E / 1966. október 30. vasárnap Fclgyájtottak több lőszerraktárt A vietnami s&abadságharcosok akciója SAIGON (MTI) „Az Amerikaiak Long Binh-i lőszerraktárában pénteken délután bekövetkezett robbanás a Vietcong egyik legbátrabb rajtaütésének eredménye volt'’ — jelenti az AFP hírügynökség saigoni tudósítója. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabaditási Front harcoló alakulatainak tagjai behatoltak a Long Binh-i tábor területére, s felgyújtottak több lőszerraktárt. A Saigontól 25 kilométernyire fekvő tábor őrsége azonban észrevette a szabadságharcosokat, s tüzet nyitott rájuk. Néhány perc alatt heves harc fejlődött ki az amerikai járőr és a hazafiak között. Kézi gyorstüzelő fegyverekből több sorozatot váltottak, majd kisvártatva megszólaltak a partizánoknak a tábor közelében elhelyezett aknavetői. Eddigi jelentések szerint két amerikai katona meghalt, húsz megsebesült. Feltételezik azonban, hogy a névsorolvasás alkalmával kettőnél több név tulajdonosa nem fog jelentkezni. Algériai jelentés ALGÍR (MTI) Algírban közleményt adtak ki a Forradalmi Tanács egyhetes ülésezésének befejeztével. A közlemény bejelenti, hogy 1967. február 5-re tűzték ki az első községtanácsi választásokat Algériában. A Forradalmi Tanács intézkedéseket hozott továbbá Bumaza és Mahszasz volt tájékoztatás- ügyi, illetve földművelésügyi miniszter ellen, akik — miután a kormányból kirekesztették őket — távoztak Algériából és bekapcsolódtak a Londonban működő Titkos Algériai Forradalmi Szervezetbe. (OCRA) Megölték Sakirmant Folytatódik a terror A kompromittált Lübke BONN (MTI) A bonni belügyminisztérium 27 oldalas dokumentációt tett közzé, amellyel tagadni próbálja Lübke államelnök közreműködését a náci koncentrációs táborok építésében, a második világháború idején. Kilenc hónap telt el azóta, hogy a demokratikus Berlinben, egy nemzetközi sajtóértekezleten bemutatták egy náci koncentrációs tábor építési terveinek fotókópiáit, amelyeken Lübke aláírása volt látható. A sajtókonferencián számos más dokumentumot is szemlére tettek ezzel kapcsolatban. A bonni belügyminisztérium azt hangoztatja, hogy „Lübke mindig ellene volt a nemzeti szocializmusnak”, kénytelen azonban hozzáfűzni, hogy ugyanakkor „részt kapott a birodalom háborús erőfeszítéseiből. .Az összeállítás „hamisítást” emleget, de elismeri. hogy az állítólagos „hamisításokat” „kétségtelenül, vagy valószínűleg eredeti okmányokkal kombinálták... Összetűzés Nicaragua ba « DJAKARTA (MTI) Megölték dr. Sakirmant, a betiltott Indonéz Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagját, aki tagja volt a parlamentnek, és az Ideiglenes Népi Tanácskozó Gyűlésnek, a legfőbb törvényhozó szervnek is. Sakirmant a hatóságok azzal gyanúsították, hogy szerepe volt, a szeptember 30. akcióban. Egy katonai razzia alkalmával a hónap elején fogták eL Szombaton az Indonéz sajtó arról adott hírt, hogy Sakirmant „szökés közben” agyonlőtték. Az állítólagos szökési kísérletet gyanússá teszi az a djakartai sajtó által ugyancsak közölt jelentés, hogy a kommunista vezetőt Közép- Jávából „erős katonai Őrizet mellett” szállították Djakartá- ba, amikor — állítólag — menekülést kísérelt meg. A hadsereg egyik lapja szombaton azt is hírül adta, hogy fiatalokból álló tüntetőcsoport gyülekezett össze a börtön előtt, ahol a halálraítélt Subandrió volt miniszterelnök-helyettest és külügyminisztert őrzik. A Reuter szerint a fiatalok „ki akarták szabadítani” Subandrtót, a lapjelentésből azonban csak az olvasható, hogy katonai egységek a tüntetőket szétszórták, majd a börtön őrizetét megerősítették. Aref—Barzani találkozó BEIRUT (MTI) Reuter a bagdadi rádió bejeAreí iraki elnök, aki jelen- terítését idézve. A bagdadi réteg ellenőrző körutat tesz az dió szerint Barzani és más ország északi részében Ra- kurd vezetők üdvözölték és vanduzban találkozott Rarza- megajándékozták Aref elnököt ni kurd vezetővel —, közli a a ravanduzi katonai táborban. EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN — Az „elektromos gumibot” premierje Manilában — A dél-afrikai apartheid-politika veresége Az „elektromos gumibot” innám lai premierje csaknem egybeesett a vietnami agresz- szióban résztvevő hét ország manilai konferenciájának megnyitásával. A Füiöp-szige- tek rendőreinek új gumibotja, amely áramütéssel kábítja el a támadót —, ebben az esetben a Johnson ellen tüntető fiatalokat —. ugyanazt a „Made in USA” feliratot viseli, mint a manilai konferencián elfogadott nyilatkozatok: az Egyesült Államok és csatlósai folytatják a Vietnam elleni háborút, „ameddig azt szükségesnek tartják”. Vagyis alapvető változás nem történt Vietnamot illetően. Bonnban viszont felbomlott a kereszténydemokraták és a szabad demokraták koalíciója s a hosszú ideje vajúdó kormányválság a négy szabad demokrata párti miniszter lemondásával fordulópont elé állította a nyugatnémet politika irányítóit: szembe kell nézniük az NSZK külpolitikájának csődjével. Moszkvában XI. Hasszán marokkói király és a szovjet vezetők a ltot ország műszaki, tudományos és kulturális együttműködéséről szóló egyezményeket írtak alá. A hét eseményei között kell megemlítenünk a Tito—Nasszer—Indira Gandhi közötti ^hármas találkozót'’ Új-Delhiben, amelyen elsősorban neokolonializmus elleni küzdelemről volt szó. Johnson távol — Hobby otthon Hogy Johnson miért határozta el magát a negyvenezer kilométeres óceáni és délkelet-ázsiai „kiruccanásra” pontosabban a manilai konferenciára, azt változatlanul csak találgatják a kommentátorok, mint utazása előtt. Mert Manilában semmiféle kezdeményezést sem tettek a vietnami konfliktus rendezésére. Az USA-nak a vietnami agresszióhoz toborozott (és százmilliós doUárcsekkek- kel vásárolt!) csatlósai inkább a háború folytatásáról. mint befejezéséről szónokoltak. S ha a nyilatkozatokban elvétve akadt is néhány olyan mondat, amelyből valamiféle békeszándékra lehetne következtem, a manilai konferenciáról hazatért Ky miniszter- elnök már a saigoni repülőtéren kijelentette, hogy Dél- Vietnamban nem lehet szó koalíciós kormányról, azaz a Dél-vietnami Nemzeti Felsza- badítási Frontnak a kormányba való bevonásáról. Nem mintha a DNFF hajlandó lenne a Ky-féle bábfigurákkal tárgyalni, de Ky harcias kijelentéseivel annak a halvány látszatát is „agyoncsapta,” hogy hajlandó lenne valamiféle megbékélésre, ami egyébként az amerikai propaganda állandóan visszatérő szólama. Manilában tehát igazában nem volt szó békéről, John- sonnak azonban a november 8-i amerikai kongresszusi választások előtt nagy publicitásra volt szüksége, s Fehér Ház-beli tanácsadói valószínűleg ezért javasolták ezt az utazást. Otthon, az Egyesült Államokban ugyanis a vietnami agresszió miatt továbbra is mélyponton van Johnson népszerűsége — ugyanakkor, amikor a három évvel ezelőtt meggyilkolt elnök öcs- cse, Robert Kennedy csillaga állandóan emelkedőben van. , .Bobby” — Robert Kennedy — nem tartozik azokhoz, akik támogatják Johnson vietnami háborúját Nos, Johnson Manilában „békeangyal” próbált lenni, legalábbis a fotóriporterek szeméiben, hogy az otthoni újságok első oldalén megjelenő képek és szalagcímek megpuhítsák az amerikai szavazókat. Kétséges, hogy es sikerült-e? Ki lesz Délnyugat" Afrikával ? Már az ENSZ-közgyűlés általános vitája során heves „Össztűz” érte az imperialista hatalmaknak a fejlődő és a gyarmati országokkal szembeni neokolanializmusát. Különösen élesen támadták a felszólalók az újgyarmatosi- tók dél-afrikai „végvárához” tartozó „Dél-afrikai Köztársaságot, a szakadár Rhodesiát és Portugáliát, amely állandósítani próbálja Angola és Mozambik feletti uralmát. Az ENSZ apartheid-bizottságának a közgyűlés és a Biztonsági Tanács elé kerülő okmánya súlyos leleplezéseket tartalmaz a dél-afrikai fajvédőkkel együttműködő illetve a tilalmak ellenére velük kereskedelmet folytató amerikai, angol és francia kormányra nézve. Csütörtökön azután a közgyűlés megszavazta azt az afro-ázsiai javaslatot, hogy az egykori népszövetségi mandátumként, a pretoriai kormányra bízott Délnyugat-Afrikát vegyék ki a dél-afrikai kormány igazgatása alól! Csupán Dél-Afriké és Portugália szavazott e döntés ellen, míg néhány velük cinkos nyugati hatalom tartózkodott a szavazástól. Kérdés, hogy mi történik ezután a 823 ezer négyzetkilométer kiterjedésű, de alig félmtílió lakosúi Délnyugat-Afrikával, ahol már bevezették a pretoriai fajvédő törvényeket? Mindenképpen érvényt kell szerezni az ENSZ döntésének és ebben szerepet kell váflilaáni- ofc a független afrikai országoknak is! Sebes Tibor MANAGUA (MTI) Pénteken délután rendezték meg a managuai stadionban a hivatásos baseball-bajnokság téli fordulójának első mérkőzését. A kezdő dobást Lorenzo Guerrero, a mindenható So- mozat-família „házi köztársasági elnöke” végezte eL Alighogy elkezdődött a játék, diákok törték át a kordont és a pályára vonultak. Jelszavaikban új kormányt, új rendszert követeltek. Hatalmas transzparenst bontottak ki, amelynek ez volt a szövege: „nem kell több Somoza!” Értesítjük t. vásárlóinkat. hogy a salgótarjáni 201. sz. faanyagot értékesítő TÜZÉP telepünket 1906. november 1—5-ig leltározás miatt zárva tartjuk EG£R — SALGÓTARJÁNI TÜZÉP V. GJuDONYt&élA CL &sé~(?mcL m Valaki — még Leningrádba érkezésem előtt — említette, hogy a Néva-parti, négymilliós városban még élnek olyan vöröskatonák. matrózok és munkások, akik személyesen részt vettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. Így azután személyes élményeikről sok olyan epizódot mondhatnak el, amelyek kiegészítik a történelemkönyvet. így kerestem fel a városban Tyimofej Ivanovics Lipatovot, az Auróra egykori matrózát, ősz hajú, igen barátságos ember, aki gyakran összetéveszti a magyart, a csehet és a lengyelt, és amikor már a legjobban belekeveredett, hogy kivel is beszélget tulajdonképpen, akikor kedélyesen megjegyzi: — Mindegy az fiam! Egyformán szeretem én valamennyit. Szóval akkor te cseh vagy? — Nemi Magyart — Na látod! Tudom ón azt, hogy a mieinkhez tartozol. Róla még annyit, hogy 1910- ben kezdte szolgálatát az Auróra cirkálón. Közben rövid időre pártmunkára küldték, de később mindig visszahúzta a szíve a hajóra .. ALekszandr Karpovics Miros- nyikowal az Astoria Szállóban találkoztam. A Kirov Művekből jött el, melyet valamikor Putyilov Gyárnak hívtak és a fegyveres forradalom egyik bölcsője volt. A két veterán harcos részt vett a Téli Palota ostromában, a fegyveres hatalomátvétel előkészítésében. A háború és a népfelkeléstől való állandó rettegés ültette a Putyilov Gyár igazgatói Székébe Dubnyicfcij generálist. Személyesen és katona módjára igazgatta a hatalmas egységet. ahol negyvenezer munkás dolgozott. Dolgozott? Embertelen körülmények között kínlódtak. A munkásvédelem ismeretlen fogalom volt akkoriban. Egy cél a fontos: minél több fegyvert adni a frontnak, termelni, verejtékezve és a végkimerü Lésig és lehetőleg a legolcsóbban. Azzal már édes-keveset törődött az igazgatóság, hogy a munkások a szellőztetés hiánya miatt sorra kidőlnek és füstmérgezéssel, gáztól szenvedve kerültek kórházba. öreg, patkó alakú kemencékben olvasztották a vasat, és az olvasztárok verejtéke mosta le arcukról a szürkés-fekete port. A munkaidő lényegében korlátlan volt. Hivatalosain is tizenkét órát emlegettek, de ennél még a tizenkét éves gyerekekkel is többet dolgoztattak. Alekszandr Karpovics Miros- nyikov ezekben az években a löveggyárban dolgozott. Fiatalon bekapcsolódott a mozgalomba és felelőse volt a röpcédulák terjesztésének. A löveggyárban tízezer munkás napi 12—14 órában gyártotta a gyilkos lövedékeket, az ágyúkat. Nem véletlen hát, hogy éppen itt lángolt fel a legerőteljesebben a röpcédula harc. Hamarosan átterjedt a srapnell üzemrészre is, ahol újabb hétezer munkás olvasta naponta a bolsevikok felhívását. — Le az ideiglenes kormánnyal! •— Minden hatalmat a tanácsoknak! . Így lett a kezdetben csakis gazdasági követelésekre korlátozódó munkás megmozdulásokból politikai harc a hatalomért. A Nargszkij Pityerborgszkij kerületben a kis kézinyomda már nem győzte a röplapok rendszeres nyomtatását. Gyorsan emelkedett a bolsevikok híveinek a tábora és egyre többen szerették volna megismerni, mit is akarnak tulajdonképpen a forradalmárok? A löveggyár udvarán állt egy régi, kopott falú kápolna. Ebédkor minidig Itt jöttek ösz- sze a munkások és megbeszélték a napi eseményeket. Itt volt a bolsevikok, agitátorok rendszeres találkozóhelye is. Alekszandr Karpovics Miros- nyikov is ide indult, ha delet fújtak a gyárban. A beszélgetéseknek szinte refrénszerű volt a témája: — Beszélni kell a katonákkal! — Ne harcoljanak tovább! Minek, kikért? — Semmi hasznunk a háborúból, de veszíteni valónk sincs, ha szót emelünk ellene! — Delegációt kell küldeni a frontokra! — és ez már határozott javaslatnak látszott. Valaki aiz apját emlegette, miközben a mahorkát csavarta büdös füstöt eregető újságpapirtoa. Az apja a Ladoga tónál esett el. Csak az értesítés jött meg, ő névtelen sírban fekszik, özvegy édesanyja megőrült, amikor hírül hozták, hogy nincs többé férje? — Én nem fogok fegyvert soha! — Az kevés! — mondta Mi- rosnyikov. — Mond ezt el másoknak is. Beszélj a katonákkal, és a matrózokkal a frontokon. Kiért lesznek hősi halottak? A Kerenszkij úrért? Rövidesen megalakult a küldöttség. Röpcédulákat visznek a frontra és élőszóval is agitálnak a háború befejezése és a bolsevikok aktív támogatása mellett. Itthon van most szükség a fegyveres ké,-xe az atyus- ka híveivel szemben. Egy öntő elkiáltotta magát: — Itt vawnak a csendőrök! A kapu felől sűrű port kavart fél a lovak patája. A csendőrök már régóta szemmel tartották a munkások találkozó helyét, és most egyenesen a kápolnához vágtattak. Mindez csupán néhány pillanat müve volt. Akit elkaptak, azonnal bilincsbe verték. A bilincsen hosszú lánc volt, annak a végét a nyeregkápába akasztották. A munkások menekültek. Kerenszkij személyesen adta ki az utasítást: meg kell tudni kik és honnan irányítják a lö- veggy áriak röpcédulaharcát. Hozzanak tűszokat és fogják vallatóra őket. Jelentést várt az eseményről. A löveggyáriak a műhelyek ablakéiból nézték mit csinálnak a csendőrök. Húszán voltak, lóval, karabéllyal, pisztollyal és bilincsekkel. A kápolnánál leszálltak a nyeregből, és elindultak a műhelyek felé. Akit értek, az első kezük ügyébe kerülő munkást vasra verték és hurcolták magukkal. Lehetett bolsevik, agitátor, vagy éppen csak szimpatizáló. Mindegy! Elvitték, vérző arccal, mert a noszogatás módszereiben nem válogattak. — Vörös agitátorok! Az emberek tagadtak. — Kuss! Tudjuk, kik vagytok! — Engedjetek el gyilkosok! — Hálgass! Elárultak benneteket! — mondta a csendőr hadnagy, és már szálltak volna a nyeregbe, amikor a műhelyekben megmozdultak a bolsevikok. Nem hagyhatják el társaikat. Nem engedhetik meg, hogy a mozgalomért ártatlan embereket tartóztassanak le OS kínozzanak félholtra a csendőr- laktanyában. (Folytatjuk)
