Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-26 / 254. szám

4 NÖGRÁD 1966. október 26. szerda Növelni a hozamot A kenyérgabona-kérdés megyénkben Ezekben a napokban leg­fontosabb növényünket, a bú­zát vetik a termelőszövetke­zetekben. Traktorosok, ter­melőszövetkezeti tagok százai dolgoznak nagy szorgalommal a jövő évi gazdag tömésért. A korábbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy Nógrád me­gyében is megfelelőek a bú­zatermesztés feltételei. Az ag­rotechnikai követelmények szigorú betartásával, a hol­danként! hozamokat növelni lehet. Több gabona A tapasztalatok azt is mu­tatják, hogy a kenyérgabona vetésterülete állandósult. Csökkenése nem is lehetséges addig, míg a nagyobb terület termését nem ellensúlyozzák a termelőszövetkezetek a hoza­mok tartós növelésével. A kenyérgabona felvásár­lása egyre növekszik, a ter­melés viszonylag lassú üte­mű emelkedése mellett. Ez a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek mindinkább nö­vekvő árutermelésével ma­gyarázható. A korábbi idő­szakhoz viszonyítva, ha nem is ugrásszerűen, de nőttek a termésátlagok. Ezt bizonyít­ja, hogy a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését követő esztendőben, 1962-ben az ösz- szes termésnek 46.7 százalé­kát, az idén pedig már 53,6 százalékát vásárolta fel a tsz-től a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat. A lehetőségek A lehetőségek, a termelés és a felvásárlás növelésére adot­tak, amelyeket ésszerűen ki kell használni. Vannak ter­melőszövetkezetek és állam i gazdaságok, amelyek a me­gyei átlagot jelentősen megha­ladó hozamokat értek el már az idén. A balassagyarmati tsz 20,35, a szécsényi Rákóczi Tsz 16,8, a hasznosi szövetke­zet 16 a szátok! gazdaság 17,2, az őrhalmi 15 mázsás búzater­mést takarított be az idén. A megyei átlag 11,5 mázsa volt. A jó eredmények mellett azonban vannak egészen gyen­gék is. A magyargéci tsz 6,8, a nógrádi 7, a nógrádmegyeri gazdaság 7,3, a dejtári szö­vetkezet 7,92, a keszegi tsz pe­dig 7,7 mázsás búzaterméssel „számolt el” ebben az évben. A megye termelőszövetkeze­teiben évek óta a Bezosztája búza adja a legmagasabb ter­mést. Ezért időszerű lenne, ha vetésterületét mintegy 7000 holddal növelték a Bánkúti búza rovására. Ez a fajta ugyanis évek óta nem hozza a várt eredményt. A nagytermő- képességű búzafajták elter­jesztése különösen fontos. Természetesen biztosítani kell a terméshez szükséges egyéb eszközöket is. Az elmúlt évek­ben a nagy hozamú búzafaj­ták vetésterülete jelentősen emelkedett megyénkben. Ez a növekedés azonban még mindig lassúbb az országos átlagnál. Kedeeső árak A kenyérgabona állami fel­vásárlása a termés mind na­gyobb résziét vonja központi készletbe. A szövetkezeti ta­gok a természetben osztott kenyérgabonát mindinkább pénzre váltják. A felszabadu­ló mennyiséget — a szerződé­ses felvásárlással járó elő­nyök miaitt — értékesítik a tsz-efc. Erre szükség is van, hiszen évről évre növekszik a központi készletekből „élők” száma. A lisztből, különféle sütőipari termékekből a fo­gyasztás nemcsak azért emel­kedik, mert a lakosság száma növekszik. Hozzájárul ehhez, hogy a falusi lakosság mind nagyobb mértékben fogyaszt­ja a bolti kenyeret, vásárol­ja a lisztet. A malmokban az utóbbi időben csökkent a vámőrlés. Az 1200 vagon kenyérgaboná­nak — amelyet a tagoknak osztottak ki — csak egy harmad része került a központi kész­letbe őrlés címén. Természe­tesen az is előfordult több he­lyen, hegy kenyérgabonát tá­kolmány ozásra használták fel. A búza árának rendezése ugyancsak jó hatással van a felvásárlásra. A mázsánként! 267 forint, valamint a 30 fo­rintos adóelengedés sok szö­vetkezetei bírt arra a belátás­ra, hogy minél több gabonát adjon az államnak. Gondolni a jövőre Ezekben a napokban ala­pozzák meg a jövő évi termést a tsz-ek. Az utóbbi két év ta­pasztalatai azt bizonyítják, helyes talajelőkészítéssel, az alapvető agrotechnikai mód­szerek betartásával, időbeni vetéssel lényegesen növelhető a búza terméshozama. Ezt, kü­lönösen azokban a tsz-ekben kell megszívlelni, ahol ebben az évben alacsony termésátla­got értek el. A jövő évben mintegy 20 százalékkal több gabona át­vételével számolnak a felvá­sárlók, mint amennyit a tsz- ek az idén értékesítettek. A terv teljesítése elsősorban a termésátlag növelésén múlik. Természetesen a kenyérgabo­na rendeltetésszerű felhaszná­lása sem elhanyagolható té­nyező. A termelőszövetkeze­teknek, a szövetkezeti tagok­nak jövőre is erőfeszítéseket kell tenni, hogy a megtermett gabonából minél több kerül­jön az állami magtárakba, biztos legyen jövő évi kenye­rünk. béez László „Lélegzetvétel” a Madáchban A salgótarjáni Madách Im­re Gimnázium és Szakközép- iskola folyosóin ormótlan szekrények állanak garmadá­val. Korábban mindegyik egy- egy „szertár” szerepét töltöt­te be, s tölti be még egy-két hónapig. A régi épületben most folyik a szertárak berendezése. Annyi év után hogyan nyílt erre lehetőség? Herold László igazgató örömmel újságolja mennyi friss gondolatot, ötletet, hasz­nos kezdeményezést vet fel ez az 1966—67-es tanév elején kezdődött, s azóta tartó „lé­legzetvétel” a tantestület tag­jai, s a diákok részéről. Ezt a „lélegzést” a salgótar­jáni új gimnázium megnyitása tette lehetővé, amely az inté­zetben lényegesen csökkentet­te a zsúfoltságot. „Szabadab­bá” váltak a folyosók, a taná­ri szoba, a tantermek és egyéb helyiségek. Több termet most szertárak céljára vesznek igénybe. A nevelők érzik, hosszú távra rendezhetik be a szakjuknak megfeledő szertá­rat, ötleteiket megvalósíthat­ják, s a tanulókkal együtt lel­kesen tevékenykedhetnek. Né­ha „harc” folyik egy-egy fe­leslegessé vált szekrényért, mindenki a lehető legjobban szeretné berendezni szertárát. Az igazgató úgy fogalmaz, hogy az intézet igazán most kezd „iskola” lenni, most kell tehát megteremteni az oktató­nevelő munka objektív felté­teleit. A szertárak kijelölésén és felszerelésén kívül mikel so­rolhatunk ehhez? A többi között a tanári könyvtár és olvasóterem be­rendezése. A korszerű rend­szerű könyvtár megnyitására ez év decemberében kerül sor. A polcokat a szakközépisko­lás tanulok készítik a gyakor­lati foglalkozások során. Az iskolában állandó irodami ki­állítást nyitnak, amelynek anyagát kéthetenként váltják, egyaránt részit vesz. Amit most A nyitó kiállítás most az au­lában látható, a névadó Ma­dách Imre éleiével, munkás­ságával foglalkozik, illetve ar­ról közöl dokumentumokat. Novemberben iskolamúzeum megnyitását tervezik. A hely- történeti szakkör tagjai a me­gyében összegyűjtött tárgyi emlékeket állítják itt ki. A kezdeményezés érdekes hasznos, felkelti a fiatalok ér­deklődését a kutató-, a gyűjtő munka iránt, a múlt ápolásá­ra, a jelen szeretetóre ösztö­nöz. Az ötletek — természetesen — még sorolhatók. A KISZ- szervezet kezdeményezésére, nemrég zárult az osztályok dekorációs versenye, amelynek céája a fiatalok öntevékeny­ségének felkeltésén túl a kor­szerű, higiénikus környezet biztosítása. A versenyt a in. B osztály nyerte. A „lélegzetvétel” azonban nemcsak a tárgyi feltételek megteremtésének szép munká­ját jelenti az öreg intézetben. Figyelemre méltóak a tartal­mi tevékenység javítására irá­nyuló törekvések is, s különö­sen a KISZ aktív munkája. Decemberben kiadványt szerkesztenek a fiatalok az iskolában folyó kulturális te­vékenységükről. E hónapot egyébként irodalmi hónapnak nyilvánítják, író-olvasó talál­kozók szervezése, egyéb meg­mozdulások teszik gazdaggá december rendezvénysoroza­tát. Az óv sorén célul tűz­te ki a KISZ a „lógós” hiány­zások csökkentését, a tanulmá­nyi eredmények növelését is. A friss kezdeményező kedv tehát átjárja az öreg intéze­tet, eredményei igazán majd a későbbi hónapokban, évek­ben hatnak. A korszerű iskolává alaku­lás folyamatában a Madách Imre Gimnáziumban és Szak­középiskolában talár, diák „építenek”, annak valameny- nyien hasznát látják. A jelenben és a jövőben! (te) Sisa Pista és társai vászon kötésben Francois Gayot de Pitaval mesternek a Párizsi Parla­ment jogtudorának nevét őr­zi címében Békés István könyve a Magyar Ponyva Pi­taval. A Minerva Kiadó gon­dozásában megjelent gyűjte­mény a francia Pitaval 1734- ben kiadott közlésének nyom­dokain haladva olyan bűnese­ti krónikák koszorúját mutat­ja be és ismerteti, amelyek a valóságban megtörtént ese­ményekből a XVIII—XIX. század fordulójától a XX. szá­zad elejéig verses vagy pró­zai feldolgozásban magyar nyelven ponyvairattá formá­lódtak. Vajon mi indokolta e külö­nös könyv megjelentetését? Elsősorban az a társadalmi igény, amely megszabja e műfaj irányába való búvárko­dás céljait, feladatait, mivel a kriminális ponyva ezidáig jószerint ismeretlen terület. Békés István arra a nehéz feladatra vállalkozott, hogy felvázolja e műfaj létrejötté­nek társadalmi tényezőit, ter­jedésénél, elsorvadásánál ér­vényesülő hatásokat, tartalmi és formai változatainak szabá­lyait, továbbá művelőinek al­kotómódszerét. közlési rend­jét és a műfaj etikai és szo­ciális célzatát, befolyását. Sobri Jóska, Patkó Bandi, és a többiek története mellett a nógrádi olvasó érdeklődésé­re különösen a Minden tájra jut egy zsivány című fejezet tarthat igényt, amely megis­mertet a Cserhát vidéki Sisa Pista ponyva históriájával. A számos dalban megőrzött emlékű nógrádi zsivány Sisa Pista ponyvahistóriáját két változatban nyomtatta lri Bartaiits Imre, először 1875- ben. E pandúrból lett útonál­ló túljár a fiskálisok, csend- biztosok eszén, kifoszt, megra­bol földesurat, grófot, püspö­köt, hol Balassagyarmaton, hol Füleken, hol Szitákon bukkan feL Bartaiits antiintel- lektuális felfogás szerint cse­leked teti hősét, és ez a mai olvasó számára feltétlenül csökkenti a hagyomány sze­rinti betyárokkal szembeni szimpátiát. Cs. B. &zent akavúk Lenni! Kedves Szerkesztőség! Sokszor tapasztaltam már cikkeikből, meg a közölt le­velekből, hogy Önök mindig segítenek az elesetteken. Ké­rem alássan, én már számát se tudom, hányszor estem el. Amikor most a szüret alatt, ötödízben hoztak be elvonó­kúrára, ezt megelőzően szintén elestem. Azért talált rám egy szociális érzésű rendőr a Rákóczi út közepén. Gondol­hatja a tisztelt Szerkesztőség, mennyire el voltam esve, ha még a menetirányt is elvétettem. Ez szúrt szemet a rendór- bajtársnak. Most kutyául érzem magam. Az imént kúráltak, s csak aki benne volt, az tudja, mi megy ilyenkor végbe az ember belvilágában. Orvosaimra, az ápolónőkre nincsen pana­szom. ök a legmodernebb technikai eszközökkel etetnek, hogy mielőbb visszaszerezzem emberi formámat. Fene tud­ja viszont, miért, de hosszallom meg vastagollom azt a gumimakarónit, amit letuszkoltak köb- illetve űrtartalmam kitanulmányozására. Hiába, nincs már olyan jó étvágyam, mint az első elvonókúra idején. Akkor annyira nyeltem a gumivezetéket, mint kacsa a vízisiklót, és az ügyeletes or­vos felkarja is majdhogynem bennem maradt, úgy beszip­pantottam. De maguk, újságírók, tudják, hogy van az. Magamfajta elesett dolgozó, aki a hótakarta szekérúthoz éppúgy hozzá­szoktam, mint az esőáztatta árokpartokhoz, vagy hús po­csolyákhoz az anyaföld ölében —, nem szereti, ha elkényez­tetik. Szeretném, ha átéreznék elesettségemet. Körülöttem üres a világ. Bennem sincs már semmi, hála az orvostudo­mánynak. Igaz, rám van akasztva a veszélyt jelző tábla, miszerint még most sem tanácsos ötven méteren belül nyílt lánggal hozzám közelíteni. Nem kell azt maguknak mondani, miért. Tudják, mit tesz a szesz. De erről jut eszembe. Mentsenek meg! Azért fordulok Önökhöz, mert a sajtó nyitotta ki a szemem. Az újságból olvastam, merre vezet az én megmenekülésem útja. Tudom már, hogyan kell ezentúl elkerülni az elvonókúrát. Jövőre megint lesz borvilágbajnokság. Már most na­gyon kérem a Szerkesztőséget, megyénk képviseletében ne­vezzenek be a zsűribe. Igen! Ott az én megváltásom egye­düli helye. A borkóstolók korunk szentjei, az önmegtartóz­tatás modern csodái. Nem ehetnek fűszeres ételt, mert az tompítja az izeket. Tartózkodniuk kell a túl zsíros kajától is, mert az a kelleténél jobban megkívánja a bort. Márpe­dig, egy zsűritag sincsen fából, s így menten odalenne a pártatlansága. Hatvan féle bort kell megízlelni, minősíteni, Édes istenkém — cupp-cupp! De esküszöm, hogy hivatásos borkóstolóhoz méltóan én sem nyelném le az ízlelt boro­kat. Tetszenek engem érteni, ugyebár? Nevezzenek be ebbe a szent testületbe. Ígérem, hogy csak dicsőséget hozok megyénkre, amelynek — vallásos tájékozottságom szerint sincsen még egyetlenegy szentje sem. Segítsenek hozzá, hogy szent legyek a borkóstolás hőst mezején. Egyébként is, ma már elmúltak azok az idők, hogy as elesett dolgozók elől el lehessen zárni a felemelkedés út­ját. A szentségit! Ehol, már kezdem is az emelkedést, me­gyek gumicsövet tízóraizni. Tisztelettel: Hói Imre, Ballonszög ü. i Segítség! A doktor ér belenézett a levelembe, ét most mondja, hogy az elvonókúra ezután következik. Még csak a gyomrom nagymosása zajlik. Hát azért kérem ismé­telten a Szerkesztőséget, tegye lehetővé, hogy mint borkós­toló az elvonókúra legkulturáltabb formáját szenvedjem át. Közölte: Tóth István m — ön me is a CSA a&al- mazottja és a CIA törvényei­nek hatálya alatt áll. Amikor az a szerencsétlen eset történt, megszegte a szabályzatunkat. Ha ön jó hírszerző lenne, ak­kor ma nem lenne az élők sorában. Ügy is fogalmazhat­nám a dolgot, hogy árulást követett el. Rowers elsápadt. M. X. azonban finom mosollyal folytatta. — Szerencséjére a hírszer­zés nem bibliaóra, mi nem va­gyunk érzelgősek. s mindent a racionális oldaláról köze­lítjük meg. Ami ebben az ügyben azt jelenti, hogy csak ártana nekünk, hogy egy em­berünket, aki az oroszok ke­zébe került, árulónak bélye­geznénk és e szerint bánnánk el vele. Nem, Mr. Rowers magára nem az árulók, hanem ellenkezőleg, a hősök sorsa vár. Megértett engem? Rowers szótlanul tat, még arra sem volt ereje, hogy igent, vagy nemet intsen a fejével. — Tehát.. ön most, megvi­selt állapotára való tekintet­tel bevonul idegszanatórium­ba. Orvosaink nyilatkozatot adnak ki, amely szerint állapota egyel őre nem teszi lehetővé, hogy megjelenjék a nyilvánosság előtt és nyilatkozzék. A sza­natóriumban önt a mi em­bereink részletesen kihallgat­ják. Kérem, hogy egy jot­tányit sem térjen el a való­ságtól, ellenkező esetben mér­legelnünk kell azt a megol­dást, hogy ön a kibírhatat­lan szovjet börtönviszonyok következtében halálos betegen érkezett haza, s a leggondosabb orvosi ápolás ellenére is el­hunyt. Ugye, értjük egymást? Választ sem várva az ajtó­hoz ment, kinyitotta azt, ezzel jelezve, hogy vége a kihall­gatásnak. A várószobában már két férfi ült, idegenek, nem azok, akik Rowerset Berlinből idáig kísérték. — Jöjjön uram, jókora autóút áll előttünk — mondta az egyik. Négyszáz mérföldet autóz­tak, amikor egy elhagyottan álló villa kapuján begördült a kocsi. A hallban egy csinos nő várta Rowerset — Miss Claudia Edwards Flowny vagyok, pszichológus Az én feladatom, hogy visz- szanyerje a lelki egyensúlyát... A pszichológusnő napokon át foglalkozott Rowerssal. Ott volt azokon a kihallgatásokon is, amelyeket a CIA különbö­ző specialistái vezettek, hogy megállapítsák a tényeket és következtetéseket vonjanak le a balul sikerült kómrepülés- ből. A specialisták meglehe­tősen egykedvűen végezték munkájukat, de Claudiát föl­lelkesítette a feladat. Igen, pszichiáternek való munkát kapott. Egy összetört, kiégett, mindenben és min­denkiben csalódott embert kellett újra talpra állítania. Mégpedig úgy, hogy ez a Ro­wers ne legyen más, mint az a Rowers, aki egykor a peshawari repülőtérről a le­vegőbe emelkedett, különleges pilótaruhája zsebében a mér­gezett tűvel. Olyan Rowerset kellett formálni, akit ki lehet állítani a nyilvánosság elé, mint hőst. Olyan Rowerset, aki főszerepet játszhat abban a komédiában, amelynek cél­ja, hogy elhitesse a nézővel: a vereség győzelem, a gyáva zsoldos bátor hős. A feladat végrehajtása si­került Egy hónap múlva, hogy Rowers kezelése meg­kezdődött, a CIA közölte, hogy az orvosok talpra állítot­ták Francis Rowerst. Rowers fogadta az újság­írókat. Most tudta csak meg. milyen összegeket kaphatott annak idején Mrs. Rowers és az apja a nyilatkozataiért. A visszatartott 25 000 dollárt is kifizettek neki. Kényelmes beosztást kapott, oktatónak osztották be a San Fernan- do-i légi támaszponton. A fi­zetése még emelkedett is. Minden újra a régi kerék­vágásba zökkent, hála Miss Claudia Edwards Flowny szakértelmének és lelkiisme­retességének. A pszichológus­nő csak egyet nem tudott el­érni, hogy Rowers bármilyen csekély érdeklődést is mutas­son felesége és szülei iránt. Igaz, a pszichológusnő nem is nagyon erőltette a dolgot. Azért a pilóta végül még egyszer találkozott a felesé­gével. Ez a válóperes bíróság előtt történt, de nem okozott különösebb megrázkódtatá­sokat. Rosa hajlandó volt vál­ni, annál is inkább, mert előzőleg már ügyvéd útján pontosain elszámolt a férjével. A válóperi tárgyalás után megtartották Francis Rowers és Claudia Edwards Flowny esküvőjét. Mindenki úgy tudja, hogy a sok megpróbáltatáson átment Francis Rowers mindent elfe­lejtett, s zavartalanul boldog. Csak egyvalaki van, aki tud­ja, hogy a férfi soha nem fogja elfelejteni azt a pillana­tot, amikor elő kellett volna vennie a mérgezett tűt. Ez a valaki Claudia, a feleség és pszichológusnő. Ez azonban Francis Rowers, valamint a nyilvánosság és a CIA kapcsolatában vajmi ke­veset jelent. Hiszen Claudia révén Rowersék kétszemélyes családi ágyának és Rowers lelkének titkai egyaránt a CIA berkein belül maradnak.-VÉG E —

Next

/
Thumbnails
Contents