Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-23 / 252. szám

1966. október 23. vasárnap NÖGRÁD 1 I Csuhéj, gyékény, fűzvessző A SZÖÍ'OSZ tervei a% asszonyok téli foglalkoztatására Becsben sikert aratott a csuhéj táska. Skandináviá­ban a gyékény-szakajtó; Japán pedig jelezte, hogy több tízezer csuhéj szettet (kicsi és nagy szatyor együtt) rendelne... A SZÖVOSZ szövetkezetpo­litikai főosztályát kerestük fel, s kértük tájékoztatását mindenről. — A HISZÖV évek óta szállít külföldre a magyar tájakon kialakult sajátos csuhíj, gyékény és fűz- munkákból. Ezeknek nagy sikerük van. Az utóbbi években az érdeklődés megnövekedett e termékek iránt, s a HISZÖV nem győzi a munkát. Az ARTEX a mi segítségün­ket kérte... — Ügy tudjuk, a csuhéj a legnépszerűbb.. — Igen, már meg is kaptuk az első rendelést, 40.000 csuhéj szatyorral. Aki még emlékszik rá, a háború alatt ezek pótolták a női táskákat. A világ- kereslet igazolja, hogy ma is nagy divat, s a skandi­náv háziasszonyok éppen olyan szívesen vásárolják, mint a franciák, vagy a ja­pánok. — Nincsenek csuhéj gon­dok? — Bevalljuk, némileg számítottunk e munkára. Felkerestünk hat megyét, ahol ennek a téli foglala­tosságnak hagyományai vannak. Békés megyében, Dévaványa környékén. Szolnok megyében Jászalsó- szentgyörgy központtal, Zalában és Győr megyé­ben szívesen vállalták az Három napja hegyen-völ­gyön keresztül, úttalan utakon kocogott a fakó. A szekér de­rekában ketten ültek: egy öszhajú öregember, meg a fia, egy pajkos, erejét s bátor­ságát fitogtató legényke. Messziről indultak s még messzebbre igyekeztek. Nap­keletről napnyugatra tartottak. Mögöttük számtalan falut és várost takart el már az út szürke pora. Az öreg csende­sen nógatta a fáradt fakót, de a fiú minduntalan kapkodta a fejét, sehogy sem bírt széles jókedvével. — Várjál csak, várjál — pirongitta az apja. — Majd elmegy a kedved, csak érjünk a Kék hegy alá. Abban a sű­rűben én is elszomorodtam süvölvény koromban. Pedig én igazi legény voltam. — Én is ezt mondom majd a fiamnak, apó — kacagott a legény —, ha majd olyan öreg­leszek, mint kend. S aztán majd bizonyára nem hiszi el ó sem ... Az öreg nem szólt vissza. Csak ötödnap, o Kék hegy erdejének szélében intette csendre a minduntalan daloló legényttét. — Most már hagyd abba a rikoltozást. Felriasztod az er­dő d 'vadjait, s aztán hiába az erőd még a subánkat se via*:haza. A legénynek azonban nem haszrdlt az intés, fújta, csel fújta a nótáját. Végül megun­ta az öreg. •m Hamaroscr. szűk lesz ket­asszonyok a munkát. Ki­választottuk azt a fehér héjú hibridkukoricát, amely csuhéja a legjob­ban megfelel. Az asszo­nyok többsége ilyet ülte­tett már a háztáji ker­tekbe. Voltak termelő- szövetkezetek is, amelyek igényt tartottak asszo­nyaik e téli foglalkoztatá­sára. Békésben 150 hold­ról „szüretelünk” fehér csuhéjt, s az asszonyok, az őszi munka befejezé­sével, meg is kezdik fel­dolgozását. — Ki vállalkozhat az asszonyok közül e mun­kára? — Most a hagyomá­nyokra építettünk, s kö­rülbelül 600 asszonyt tu­dunk ellálni munkával. Mindenütt a helyi föld­művesszövetkezet bo­nyolítja le a csuhéjfonás megtanítását, rövid tan­folyamon, Mi szíveseb­ben vesszük, ha az asz- szonyok valamilyen he­lyiségben együtt dolgoz­nak, s futószalagszerűen szervezik meg munkáju­kat, mert így gyorsabban készül, s egyformább is a táska, lábtörlő vagy más áru. — A gyékényfonás szintén keresett? — Igen. A napokban kaptunk egy fényképet Svédországból. A kép egy szennyestartót ábrázol, ök „Ali babának’’ neve­zik, minket inkább a ga­bonatároló szakajtókra emlékeztet. Ebből kérnek tőnknek a szekér, ha nem hallgatsz a jó szóra. — Leszállhatok, ha útjában vagyok kendnek — nyelvelt vissza a fiú. — Amott ágazik el éppen az út: kelmed megy jobbra, én meg balra. Találko­zunk majd az erdő túlsó szé­lén. Az öreg tartóztatni próbálta. Riasztotta farkassal, ijesztette medvével, de a legény hajt­hatatlan maradt. — Járjál hát szerencsével — intett neki búcsút. — Ne fe­ledd azonban, hogy amit az erőddel nem bírsz, azt a fe­jeddel próbáld meg pótolni... A legény csak legyintett. Hátára vetette tarisznyáját, s nekivágott az erdőnek. Estére egy tisztásra ért. Selymes, vi­rágos volt a rétje, szinte hí­vogatta a vándort. — Mára elég volt — rik­kantotta el magát a fiú — itt jól megpihenhetek. — Jól megpihenhetek, jól megpihenhetek, jól megpihen­hetek! — zúgta vissza vála­szul az erdő. A legény egy kicsit meg­szeppent, de ágaskodott ben­ne a bátorság. Marokra fogott egy göcsörtös ágat. s szétve­tett lábakkal feszült a feleselő erdőnek. nagyobb mennyiséget. Gyékény van hozzá, e munkában jártas asszo­nyok pedig bizonyára jelentkeznek majd a földművesszövetkezetben. — Bizonyára új meg­oldásokat is keresnek az említett any agok felhasz­nálására. — A szomszéd álla­mokban például lakbe­rendezési tárgyak készí­téséhez is felhasználják ezeket. A svéd szennyes­tartó egy példa csak: fűzvesszőből fonott, csu­héj faliszőnyeget, hangu­latlámpa burát készíte­nek. Mi ezt az asszo­nyokra bízzuk: dolgozza­nak saját fantáziájuk szerint, —Az asszonyok nyil­ván örömmel fogadják az új munkalehetőséget? — Tegnap Somogy me­gyei asszonycsoport ke­reste fel osztályunkat, azzal a kéréssel, horgo- lási készségüket hogyan tudnák hasznosítani? Pest megyéből hulladék textil felhasználására vállalko­zott egy másik csoport. Bennünket az vezérel, hogy a falusi asszonyok­nak télre olyan elfoglalt­ságot biztosítsunk, ami­vel jövedelemhez juthat­nak. Más oldalról pedig, hogy olyan hulladék anyagot tudjunk felhasz­nálni, ami mellett eddig elmentünk, s nem gon­doltunk hasznosságára. Kétféleképp is kamato­zik tehát a téli foglal­koztatás, «. M. — Jöjj elő, te nagy hangú, állj ki velem bírókra! — Állj ki velem bírókra, állj ki velem bírókra, állj ki velem birokra! — felelt a láthatatlan ellenfél. Hogy küzdötársat nem lá­tott a legény, felháborodott. Még hangosabban kiabált be­le az egyre sötétebbé váló er­dő sűrűjébe. — Gyepre bajszos, gyepre! Az erdő az övéhez hason­ló hangerővel válaszolt. — Gyere, gyepre, gyepre! S mintha csak közeledett volna a kötekedő erdei ellen­fél, ropogni kezdtek az ágak. A legény szíve majd kiugrott a melléből. Moccanni sem mert. Ügy állt ott egész éj­szaka azon a tisztáson, akár egy fából faragott szobor. Csak nézett kimeredt szemmel a sötétségbe, de se leülni. se lefeküdni nem mert. Reggelre olyan fáradt volt az állástól, hogy elindulni is alig bírt. Kívánkozott a sely­mes fűre, szívesen lefeküdt volna a virágos rétre, de félt. Visszafojtott lélegzettel keres­te meg az utat, s botorkálva, fáradtan, törten araszolt raj­ta. Amikor este rátalált n keresésére indult apja, bizony már alig bírta mozgatni e Az öregember meg a fia „Az orvosnak segítség — a betegnek áldás” így jellemzik általában a körzeti ápolónőt, akinek hiva­tása, csakúgy, mint az orvosé, a beteg gyógyítása, szenvedé­sének enyhítése, gondos ápo­lása. Az Egészségügyi Minisz­térium 1958-ban létesítette a körzeti betegápolónői szolgá­latot. Kezdetben csak kísérlet­ként működtek, de két év bő­ségesen elég volt ahhoz, hogy megállapítsák: igen hasznos, szükséges munka ez. Minde­nütt elismert, népszerű a több­nyire kerékpárral közlekedő körzeti ápolónő, akinek nem számit távolság, időjárás, aki­nek a beteg a legfontosabb. Ma már a körzeti orvosok mellett ott szorgoskodik a nő­vér, aki az orvos felügyelete, utasítása szerint teljesíti fel­adatát: a kórházból kikerült, de még ápolásra szorulóknak — szükség szerint — injekciót ad, lázat mér, beadja az or­vosságot, mosdatja, fürdeti, masszírozza a beteg végtagot, járógyakorlatot végeztet, stb. E teendők külön-külön és együttvéve is egyformáit hasz­nosak, megkönnyítik a beteg hozzátartozóinak mindennap­jait és — ami igen fontos — mindezt szakszerűen végzi ek 1961-ben jelent meg a kör­zeti ápolónők működését sza­bályozó rendelet, amely előír­ja a körzeti ápolónők felvé­telének feltételeit: a szakkép­zettséget. a körzeti orvos ren­delkezéseinek szigorú betar­tását, a humánumot sok idős beteggel szemben, s a végzett napi munkáról való beszámo­lást, hogy az orvos a beteg ál­lapotáról mindig tájékozott legyen, s a szükségnek megfe­lelően adhasson további uta­sításokat. Ma már több, mint 3000 kör­zeti ápolónő működik az or­szágban. Sok közöttük az egy­kori szülésznő, aki már nagy gyakorlattal rendelkezik, de újak is jelentkeznek — kell is az utánpótlás. Számuk még nagyobb lenne, ha nem jelen­tene nagy gondot a lakás. Különösen vidéken, tanyasi körzetekben nehéz megfelelő lakást, otthon biztosítani a körzeti ápolónőiknek. Magá­nyos nőnek még csak akad egy szoba valamelyik Háznál, de családostul már csaknem megoldhatatlan a kérdés. Pe- dik sokan szívesen költözné­nek vissza falujukba férjjel, gyermekekkel, a mezőgazda­ságban szívesen vállalna munkát az eddig gyárban dol­gozó férj. Itt csak a társadal­mi összefogás segíthet: a Nóg- rád megyei Lucfalván kétszo­bás, komfortos lakásba köl­tözhetett Szabó Árpádné kör­zeti ápolónő és családja. A parkettás, boyleres szép lakás köré még fákat is ültettek a gondos falusiak, hogy minél jobban örüljön és szeresse a „nővérke” a község népét. A lakosság érdeke, hogy mi­nél több helyen és minél előbb kövessék a lucfalvi példát: a nővérszolgálat egészségüket szolgálja. Tegyünk hát elő­mozdítása érdekében — a ma­gunk javára teszünk. S. E. Néhány csepp Nagytakarítást el sem lehet képzelni szalmiákszesz nélkül. Egy-két evőkanál szalmiákszesz egy vödör vízben feloldva kitü­nően tisztítja az ablakot, ugyan­ez tálban —, az üvegedényt teszi ragyogóvá. szalmiákszesz a kesztyűt tisztító vattadarabot mártogatjuk. A sárga- és vörösréz tárgyakat, de az ezüstöt is szalmiákszeszbe mártott gyapjúronggyal dörzsöl­jük át. Visszanyeri eredeti fé­nyét . Kedveskedj, ügyeskedj Dugó. drót: oiráq Hogyan lehet egy kis ügyességgel el nem hervadó virágot készíteni? Kell egy nagyobb dugó, 6—8 cm drót. zöld lakkpapír, (egyik oldala ragasztós) és néhány szem színes zizi cukorka. A drótot jó erősen a dugó­ba szúrjuk, majd felfűzzük rá a színes zizi cukorkát. A drót felső végét hajlítsuk most vissza, nehogy megszúrja a kezünket. Már kész is a kis „cserép” és benne a virág, de még levelet kell készíteni. Erre való a zöld papír. Két hegyes levélformát —, olyat, mint a gyöngyvirág levele —, keménypapírra rajzolunk és kivágjuk. Ezt a zöld lakkpa­pírra fektetve körberajzoljuk, és kivágjuk, majd a lakkpa­pír ragasztós olda’át megned­vesítjük és a keménypapírra préseljük. Egy olló hegyével beszúrjuk a dugót a drót mel­lett és beleillesztjük a zöld le­veleket. Most már majdnem kész a virágunk, de ragassza­tok még egy kis színes papírt a dugó oldalára, hogy a kis cserép hosonlítson arra, amit a virágboltban adnak. A nyári gyapjútakarót Ilyenkor már eltesszük. Gondosan porol­juk ki, vagy porszívóval porta- lanltsuk. Nyomkodjuk olyan tisz­ta, langyos vízbe, amelybe né­hány csepp szalmiákszeszt tet­tünk. Utána bő vízben többször is öblítjük: vigyázzunk arra, hogy a mosó és öblítő víz azonos hő­fokú legyen, mert különben a ta­karó fllcesedik! A szalmiákszesz kitűnően tisz­títja a szarvasbőr kesztyűt is: te­gyünk pár cseppet a vízbe, amibe lábát. Ügy tette fel a szekérre az öregember. Egy nap meg egy éjszaka telt el amíg magához téri. Faggatta az öreg, restellte azonban elmondani hogyan is járt. Hosszú kérdezősködés ol­dotta csak fel csendben der­medt nyelvét — Ó, te balga gyermek — kacagott az apja. — Visszhang volt az, nem egyéb. — Az bizony nem — tilta­kozott a hírét féltő legény. — Még nálam is hangosabban kiabált vissza. — No, várjad csak az es­tét — csitította az apja. Este megint egy tisztásra értek. Az öreg kiállt a kö­zepére. Tölcsért formált a ke­zéből, s elkiáltotta magát. — Erdő feleselője, vidd el ezt a legényt. — Vidd el ezt a legényt, vidd el ezt a legényt, vidd el ezt a legényt! — felelt visz- sza öblösen a visszhang. A legényt akkor azonban már senki sem tudta volna elvinni. Megfutott az apja mellől. Sok szavába került az öregnek, hogy visszahívja. S amikor visszatért, az öreg pirongatta: — Nem fogadtad meg a ta­nácsomat látom. Megint az erődre próbáltad magadat utalni, pedig a fejedre lett volna szükség. S a legény ekkor már belát­ta az öreg igazát. A keresztút- nál kapott útravalót is csupán most értette meg. Szolnoki István GYERMEKEKNEK VÍZSZINTES: 1. Érdekes ifjúsági megmoz­dulás (A függ. 9. folytatásá­ban írandó. Folytatása a vízsz. 14.). 10. Élet. II. Ugydarabot bejegyez. 12. 1500 római számmal. 14. A vízsz. 1. foly­tatása. 15. R.V. 16. Női név. 18. Számnév. 19. Ilonka. 20. Perzsa mitológiai lény. 22. Szentkép. 23. Menyasszony. 24. Folyócska Csehszlovákiában, 25. Matatás része. 26. Tető­fedő anyag. 28. Török férfi­név. 29. Erődítmény. 30. Szov- jetunióbeli folyó. 32. 3,14. 33. Cső is van ilyen. 35. Ál­lat. 36. Mezőgazdaságtan. 40. Versét olvashattátok lapunk­ban. (Utolsó négyzetben két betű.) FÜGGŐLEGES: 1. Nem sík, nem is hegyes. 2. Nem igazi. 3. Szín. 4. Rész­vénytársaság. 5. Spanyol hó­dító. 6. Festészeti és szobrá­szati műfaj. 7. Mint a függ. 4. 8. Küzdő. 13. Német név­elő. 14. Átkelési alkalmatos­ság. 17. Olasz hegedűkészítő család. 18. Vissza: névelő tárgyesetben. 19. Pest megyei község. 21. Parancsolója. 22. I.A.L. 24. Harap. 25. Bala­toni üdülőhely. 26. Kettős. 27. Fontos országgyűlés színhelye volt. 28. Folyó teszi olykor. 29. Magához húz. 31. Állati szállás. 33. Indiában portugál gyarmat volt (Á==A). 34. Szen­vedés. 37. Azonos mással­hangzók. 38. Munkaegység röv- 39. Juttat Megfejtésül beküldendő a vízszintes 1. 40, függőleges 17. Az október 16-1 gyermekrejt­vény helyes megfejtése: Ottöró rendvédelmi őrs, Pásztó, Ecseg. Könyvjutalmat nyertek: Ga­lamb Erzsi Maconka, Wallus Ta­más Pásztó és Ifj. Stefán György Rn pl va coli a A könyveket postán küldjük el»

Next

/
Thumbnails
Contents