Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-19 / 248. szám

4 NÖGRÄD TSPß október 19. szerda ff/ij ({fakort a .//íikszúth JHaoeVodhi Ott hört irodalmi színpadi napok, társastánc* és filmfesztivál a mozgalmas programban Hírneve volt a hatvanas évek elején a Balassagyar­mati Mikszáth Művelődési Otthonnak, melyet újszerű és egészséges kezdeményezések alapoztak meg. Elsők között hívta létre a megye azóta sem túl nagy számú irodal­mi színpadainak egyikét, a pantomim együttest, az ígé­retes jövőjű népi együttest — egy sereg gyorsan népszerű­vé vált, eredményesen mű­ködő szakkört szervezett. Szó­val minden jogcímet megszer­zett az otthon, hogy a leg­jobbak között tartsák szá­mon. A kezdeti évek lendülete egy idő után megtorpant; a vezetők figyelmét, energiáját mindinkább a babérokon va­ló osztozkodás kötötte lo. Eb­ben a helyzetben pedig las­sanként őrlődni kezdtek a korábbi, biztató eredmények. Szétzüllött a Palóc Együttes, széthullott a pantomim cso­port, a színjátszó gárda, meg­gyérült létszámában és tevé­kenységében az irodalmi szín­pad. összezsugorodtak a szak­körök. A művelődési otthon lassan elvesztette vonzását a városra, legfeljebb alkalmi rendezvények vittek némi mozgást a falak közé. A tiszavirág-korszakot kö­vető hanyatlást sokáig több­féle indokkal magyarázták. Kétségtelen, hogy a fejlő­dés menetének egy idő után erős gátja lett az otthon szű­kössége is, hogy a meglevő helyiségeken társbérletben osztozni kellett a zeneisko­lával, és egyik kereskedelmi szervvel, de a mélyebb okok inkább abban rejlettek, hogy a művelődési otthon, és a vá­rosi tanács művelődésügyi osz­tálya az elgondolásokat ille­tően nagyon gyakran más-más nyelven beszélt, nem jutott egy nevezőre, egymás akcióit keresztezte. Idestova egy esztendeje most már, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztálya segít­ségével sikerült tiszta vizet önteni a pohárba A művelő­dési élet tartalmi elhanya­goltságát természetesen nem lehetett egyik napról a má­sikra rendbehozni, de az el­telt időszak több biztató jele azt mutatja, hogy az új ve­zetés képes megbirkózni a ráváró feladatokkal, és visz- szaszerzi korábbi fényét és becsületét az otthonnak. Eb­ben az igyekezetben segítő­ként állt a műveiődési ott­hon oldalára a városi mű­velődésügyi osztály felfrissí­tett apparátusa is. A válto­zás óta eltelt időszak ered­ményeként az irodalmi szín­pad jubileumára a művelődé- . i otthon megszervezte a múlt tv őszén a megyei irodalmi zínpadok első színvonalas ta­lálkozóját, lépéseket tett a pantomim-együttes feltámasz­tására, a zeneisKoiával ba­ráti összefogásban hangver­senysorozatot valósított meg, a nyári hónapokban kitűnő­en hasznosította a szabadté­ri színpadot. Ezek voltak a kezdeti lé­pések. Es amik ezután kö­vetkeznek?.. Milyennek ter­vezik az új művelődési evet? Hogyan látják helyü­ket a város és a járás kul­turális életében? — erről beszélgettünk Hemerka Gyu­lával, az otthon igazgató­jával. — A korábbiakhoz képest — kezdi — úgy érzem, már sikerült egyet-mást újraala­poznunk azokból, amik a hat­vanas években csakugyan a mi kezdeményező eredménye­inknek számítottak. Minden­esetre túl vagyunk a zilált­ság állapotán, s most a mun­katársi gárda, és az ott hon társadalmi vezetősége teljes egyetértésben dolgozik. Jól­eső, hogy iparkodásunkban a városi tanács, és szakirányí­tása támogatását élvezzük. Most ugyan még a szervezés időszakát éljük, de elgondo­lásaink egész esztendőre kör­vonalazottak. A legközvetlenebb teen­dőik? — Csoportjaink, öntevékeny együtteseink újraszervezése — ami jelenleg valamennyiün­ket leköt Az Irodalmi Szín­paddal nincs különösebb gon­dunk, s már szorgalmasan ké­szül új műsorával részben a november 7-i ünnepségre, részben a szintén november­ben megrendezendő megyei irodalmi színpadi napokra. Ezekre 11-e és 13-a között kerül sor, kilenc együttes részvételével, és igen gaz­dag programmal. Csoportszer­vező munkánkba tartozik egy irodalmi stúdió létrehozása is, melynek célja, hogy kötelező olvasmányokból válogatva műsorokkal segítse a dolgo­zók esti gimnáziuma tanulóit, akik ezáltal élvezetes formá­ban ismerkedhetnek meg a szükséges anyaggal. Az ed­dig is eredményesen működő, hagyományos, népi jellegű bábcsoport mellett modem, kéz pantomim bábegyüttest tóborzunk. Űj alapokra he­lyeztük a Palóc Együttes éle­tét, munkájához kiváló szak­vezetőket sikerült megnyer­nünk. Megalakul a művelő­dési otthon modem tánc együttese, városi zepekar, tánczenekar működéséhez te- emtünk feltételeket, most tervezünk úttörő zenekart, . amarakórust, és hagyományai alapján űj színjátszó csopor­tot. — A feltételekhez képest eleven klubélete «olt ko­rábban a művelődési ott­honnak. Van-e elgondolás ennek élénkítésére, fejlesz­tésére? — Jelenleg nagyon eleven az ifjúsági klub, a lányok, asszonyok, és a szocialista brigádok klubélete, ezek mel­lett új klubformákról gon­doskodunk. Most szervezzük a nyugdíjasok, és az autósok klubját. Közvetlen itt kell említenem a szakkörök és tanfolyamok tevékenységét is. Nagy eredményeket várunk a képzőművész, Iparművész- drótplasztikai- és foto szakkör munkájától, az eszperantó, a balett előkészítő mozgásmü- vész£ti és a társastánc tan­folyamtól. A mozgásművésze­ti tanfolyam népszerűségét ma sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ebben az esztendő­ben három csoportot kellett szerveznünk. — Ami az ismeretterjesztő feladatokat illeti, úgy lát­juk. hogy az űj gazdasági mechanizmus, ami járási te­endőinknek sajátosan irányt szab, s hogy a humán tar­talmú népművelés mellett a műszaki jellegű ismeretter­jesztést szélesítsük. Erre vo­natkozóan részletes, alapos tervet dolgoztunk ki — Milyen kulturális ren­dezvényei lesznek a műve­lődési otthonnak? A megyei irodalmi színpadi napokat követően nagyobb szabású megmozdulásnak szá­mít a december 3-án és 4- én sorra kerülő megyei tár­sastánc-verseny, ahol a leg­jobb táncos párok alapfokon, és úgynevezett D—4-es kate­góriában mérik össze tudásu­kat. Áprilisban járási és vá­rosi népművelési hónapot tar­bank, tapasztalatcsere jelleggel- Ennek keretében bemutat­juk a népművelés, isme­retterjesztés különféle korsze­rű formáit. Talán korai még beszélni róla. de már bi- zonvos, hogy a ránk követ­kező nyártól a szabadtéri színpadon az élő produkciók mellett helyet kap a mozi is. Feltételét mintegy 700 ezer forintos költséggel biztosítja r. város, ezzel lehetőség nyí­lik az első megyei filmfesz­tivál megrendezésére is. <b. t.j Húszezer matrózblúz A diákok kedveit öltözete, formaruhája — a matrózblú — a Nógrád megyei Textil ipari Vállalat nagybátonyi telepén készül. Az idén össze­sen húszezer matrózblúzt ál­lítanak elő. A blúzok nem­csak szépék, hanem különfé­le méretben, minőségi kifogá sok nélkül készülnek. Nem annyira a megyei, mint az or­szágos igények kielégítésére termelnek, és a telep asszo­nyainak kezemunkáját a fő­városban és más megyékben is dicsérik. Jó munkájukat, kongresz szusi vállalásuk és az utóbbi hónapokban egyre szélesedő munkaverseny eredményei* mutatja, hogy az eddig le gyártott tizenötezer matróz blúz után egyetlen reklamá­ció sem érkezett a megrendc löktől, a kereskedelemtől, a vásárlóktól. Ugyanezt a mi­nőségi munkát vállalták a te­lep asszonyai a negyedik ne gvedévre, amikor újabb öté zer matrózblúzt gyártanak kereskedelem számára. A telepen naigy részbe n nagybátonyi asszonyok dol­goznak nem éppen kedvező körülmények között, de ez nincs kihatással termelésükre, a minőségi munkára. Vincze Jutka a vállalatnál lett textilipari szakmunkás. Munkájával elégedettek a szakemberek Munkaközben fényképeztük le a Dobó Katica brigádot. A tizenhattagú brigád a „szo­cialista” cim elnyeréséért versenyez a nagybátonyi telepen Koppány György képriportja Lopják a faszenet A Salgótarjáni öblösüveg- ffyá.r környékének lakói szin­te naponként látják, amint öt- tizfönyi csapat zsákkal a há­tán távozik a nagyállomás te­rületéről. A zsákokból ritkán koksz, többnyire faszén po­tyog ki. Mivel az állomás te­rületén egyiket sem árusítják, nyilvánvaló, hogy lopásból származik. A környékbeliek elmondták, hogy az egyenruhás rendőrségi körzeti megbízott láttám, a tolvajok nem mernek tevé­kenykedni; az viszont termé­szetes, hogy ez a sokféle fel­adattal megbízott ember nem őrködhet egész nap a vasút mellett. Az éjjeli örök vigyá- zása jóformán semmit sem ér. A hatvan—nyolcvan év körüli örök tehetetlenek a tolvajok­kal szemben. Az Ötvözetgyár rakodóinak sem az őrzés a fő- feladatuk. Nézetünk szerint elsősorban a MÁV kötelessége( hogy helyreállítsa az igen rongált állapotban levő kerítést, s hogy megfelelő módon gon­doskodjék a társadalmi tulaj­don őrzéséről. Amíg az áru a vasút területén van, addig biztonságáért a vasút felel! 38 — Általában ott lesz kü­lönösen fontos dolga, ahol a térképen piros jelzést lát.. — Értettem! — A műszerek kezeléséről nem kell bővebben beszél­nem. A légifényképező be­rendezéseket is alaposan át­vizsgálták, hiszen valóban bosszantó lenne, ha valami hi­bájuk miatt hiába hajtaná végre a vállalkozást. A rá­diólokációs berendezés is ki­fogástalan. Az a készülék, amely a szovjet légvédelem rádiótechnikai berendezései­nek jelzéseit rögzíti, önmű­ködő. nem lesz semmi dolga vele. De mindezt tudja, csak a teljesség kedvéért ismétel­tem el. — Mindent értek — mond­ta Rowers. — Nincs kérdése? — Nincs. — Megemlítem, hogy a fel­adat végrehajtása után termé­szetesen esedékessé válik a fizetéséből visszatartott összeg — folytatta az ezredes. Kihúzta íróasztala fiókját, s egy pisztolyt adott át a főhadnagynak. — Minden eshetőségre, sa­ját védelmére! Rowers szemügyre vette a pisztolyt. Jól ismerte ezt a típust, gyorstüzelő, hangtom- pítós rendszerű, használatát alaposan megtanulták még a kiképzés során. Kétszázötven töltényt talált mellette a pisz­tolytáskában. Az ezredes fiókjából egy tőr is előkerült. Azt is át­adta a főhadnagynak: — Bizonyos esetekben ez még jobb szolgálatot tesz, mint a lőfegyver! — tette hoz­zá. — Remélem, nem lesz rá szükségem — mondta Rowers, miközben zsebre dugta a tőrt. — Reméli? Biztos lehet ben­ne! Kheltan ismét az órájára nézett: — Rohan az idő... Egy fél­óra múlva indulnunk kell, hogy elvégezhesse az oxigén belélegzést.. A repülőgépen egy tartályt helyeztünk el. Az abban az esetben, ha ön­nek valamilyen oknál fog­va mégis el kellene hagynia a repülőgép fedélzetét, auto­matikusan, ejtőernyő segítsé­gével földet ér. Horgászfel­szerelést, felfújható gumicsó­nakot konzerveket, főzésre al­kalmas berendezést és vil­lanylámpát talál benne. Lesz benne egy öltözet meleg ru­ha is, olyasfajta, amelyikről messziről úgy tűnik, mintha frissen leszerelt orosz kato­na lenne, aki leszerelés után is megtartotta egyenruháját Természetesen vízről sem fe­ledkeztünk meg. A villany­lámpa segítségével adhat fény­jelzéseket azoknak a repülő­gépeknek, amelyek az ön ke­resésére indulnak. Azt hi­szem, a jelzéseket ismeri— — Ismerem — felelte Ro­wers. — Bár jobban szeret­ném, ha nem lenne szükség erre a tudásomra... — Mondtam már, ezek csu­pán amolyan túlzott bizton­sági intézkedések — mondta az ezredes, s szükségesnek tar­totta újra kijelenteni: — A repülőút teljesen veszélytelen! — Ezredes úr akkor indul­hatunk? — Várjon még fiatalem­ber! Ne olyan hevesen! Lát­ja, ez szép az ifjúságban, a lelkesedés. Tudom, ég a vágy­tól, hogy nekivágjon. De van néhány percünk. És még nem végeztünk. Üjabb asztalfiókot nyitott ki. Különböző bankjegyeket, nyújtott át Rowersnak: — Szintén a legrosszabb esetre, amolyan túlzott elővi- gyázatból. Rubel, s egyéb va­luta. Rowers kíváncsian nézeget­te a bankjegyeket. — Most. tegye el — mond­ta az ezredes. — Lesz ide­je Bodőben megnézegetni. S különben, ha visszatér, akár el is látogathat a Szovjet­unióba a földön, mint turista, kikölthet egypár rubelt, amit az úton keresett! Rowers engedelmeskedett, s pilótaruhája zipzáras zsebébe rejtette a pénzt. Az ezredes aranyórákat, aranygyűrűket is adott neki. — Ez sem tesz rossz szol­gálatot, ha éppen bajba ke­rül! Egy éjjeli szállás, egy aranyóra! Még maga sem vet­ne meg ilyen üzletet, hát még azok! — Jobban szeretek szállo­dában aludni — mondta Ro­wers, félig tréfásan — fé­lig komolyan. — Akkor magának is fog­lalók szállodai szobát Bodő­ben — mondta az ezredes. — Magam ugyancsak oda­repülök, de egy másik gé­pen, s a szokásos útvonalon. Azon, amelyen már maga is járt. A mi szövetséges orszá­gaink felett. Tárt karókkal várom Bodőben. remélem, fi­zet majd egy whiskyt... — Akár egy hordóval m; ezredes úr! — És nekem adja majd emlékül ezt a kendőt — vett ki egy vékony selyemkendőt az ezredes zsebéből és kiterí­tette az asztalon. (folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents