Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-01 / 233. szám

o NÖGRÄD 1366. október t. szombat A huszonnyolcadik kitüntetés Huszonhét amerikai kitüntetéssel a mellén jelent meg a Fehér Házban Ferdinand Marcos, a Fülöp-szi- getek elnöke. Ezzel célzott múltjára, amikor a máso­dik világháború alatt, a hétezer sziget országában, az amerikai csapatok saraiban harcolt. S nyilván célzás volt a jelenre is: a Fülöp-szigetek vezetőiben Washing­ton hű szövetségesekre lelt. Ennek jegyében csatlakozott Manila a „vietnami részvénytársasághoz” is. Kétezer Fülöp-szigeti katonát, vezényelt a vérző Dél-Vietnamba. Hivatalosan őrszol­gálatra osztják be őket, és segédcsapatokként fognak működni: de vajon lehet-e különbséget tenni Saigon környékén a front és a hátország között Marcos azon­ban nemcsak emberáldozatokat ajánlott föl, hanem politikailag is igyekezett támogatni az amerikai tö­rekvéseket. Felszólalt az ENSZ-közgyűlésében— mint államfő, elöreengedték a szónokok listáján — és össz- ázsiai értekezletet javasolt a vietnami kérdés megtár­gyalására. Megpróbálta azt a látszatot kelteni, mint­ha „becsületes közvetítő” lehetne a szembenálló felek között. Am akárcsak az amerikai békeoffenzíva, Fülöp-szi­geti hasonmása is hamar zátonyra futott. A tervezett ázsiai értekezletből természetesen nem lett semmi, mivel a lélekszámban és tekintélyben legfontosabb ázsiai országok nem vállalták és nem vállalják a Fü­löp-szigetek szövetségét. Így azután a propaganda dob- veröivel meghirdetett békekonferenciából — végül is haditanács lesz. Október 18-án összeül majd a mani- lai értekezlet, csakhogy nem a vietnami rendezés, ha­nem éppen a vietnami háború fokozása érdekében. A manilai zöldasztalnál előreláthatólag hét ország vezetői foglalnak majd helyet. Három, ázsiainak egyál­talán nem mondható hatalom: Ausztrália, Űj-Zéland és az Egyesült Államok. Mellettük négy, területileg Ázsiában fekvő rezsim is képviselteti magát, de eze­ket általában kirekesztik maguk közül a többi ázsiai­ak. Ugyanis a saigoni rezsimről, Dél-Koreáról, Thai­földről és a vendéglátó Fülöp-szigetekröl van szó. amelyek egytől-egyig amerikai támaszpontoknak ad­nak helyet. Az értekezlettől tehát legfeljebb azt le­het várni, hogy új módozatokat dolgoz ki a veszélyes vietnami eszkalációs tervek folytatására. A hírek szerint a Manilában konferenciázók között ott lesz személyesen Johnson is. Az amerikai elnök, aki eddig lemondott minden kontinensen kívüli utat, az értekezleten ott kíván lenni. Ügy véli, nyugodtan megteheti, hiszen egy részvénytársaságban — hogy visszatérjünk a már említett példához — a kis rész­vényeseknek nem sok szavuk lehet Washington rész­vénypakettjével szemben. Egyes megfigyelők belpoli­tikai indítékát is látják Johnson utazásának; erre ugyanis három héttel a részleges amerikai kongresz- szusi választások előtt kerül sor. Nyilván ezekkel a manőverekkel is csökkenteni szeretné azt a kedve­zőtlen hatást, amelyet vietnami politikája általában kivált. Washington elégedett Mardos aktivitásával. Ki tud­ja, lehet, hogy a Fülöp-szigetek elnöke nemsokára megkapja a huszonnyolcadik kitüntetést is. De hiába törekvő ügyvéd — rossz és reménytelen ügyet támogat. R. E. Á Malvinas akció véget ért PORT STANLEY (MTI) A Reuter-iroda jelentése szerint megadta magát az a 19 főnyi argentin akciócsoport. amely szerdán, egy „elkötött” repülőgépen a Malvinas-szige- tek (Falkland) fővárosába ér­kezett, és bejelentette a brit gyarmat megszállását. Semmiféle ellenségeskedés nem történt, a vállalkozó szel­lemű, „inváziós csoportnak” egyszerűen , elfogyott az élel­miszere. Ráadásul fagyoskod- ni kezdtek a déli tavaszban. A szigetcsoport kormány­zója és a fiatalok között egy Rodolfo Roel nevű missziós lelkész közvetített. A Darwin nevű helyi posta­hajó szállítja haza a kaland­ba .belecsöppent utasokat, míg az akciócsoport tagjait valószínűleg az argentin fegy­veres erők veszik őrizetbe. Johnson—Gromiko találkozó WASHINGTON (MTI) Johnson elnök az ENSZ- közgyűlés alkalmából Ameri­kában tartózkodó külügymi­niszterek közül a közeljövőben találkozik a szovjet, a fran­cia és az angol külügyminisz­térium vezetőjével —, jelen­tette be csütörtökön a Fehér Ház. Johnson és Rusk kedden Couve de Murville-t fogadja. Később George Brown angol külügyminiszter keresi fel őket. Október 10-én, hétfőhöz egy hétre, Gromiko szovjet külügyminiszter folytat meg­beszéléseiket Johnsonnal és Rusk amerikai külügyminisz­terrel. Bill Moyers, a Fehér Ház sajtófőnöke közölte, hogy a programba iktatott megbeszé­lések „nemcsak a vietnami kérdésre” szorítkoznak. Kikiáltották Botsuana függetlenségét Az új állam összekötő szerepet vállal GABERONES (MTI) Pénteken, néhány perccel éjfél előtt a gaberonesi stadi­onban kialudtak a fények, a királyi első ír lövészezred ze­nekara rázendített az angol himnuszra, miközben az angol zászlót lehúzták a stadion kö­zepén elhelyezett zászlórúdról. Pontban éjfélkor a fények s- mét kigyulladtak, a reflekto­rok fényében tündöklő zász­lónkká új, kék-fehér-fekete zászló kúszott fel és új him­nusz hangzott el, jelezve, hogy új független állam jött létre Afrika földjén, Becsuánaföld angol protektorátus Botswana néven önálló állammá lett. Az angol királynő képvise­letében megjelent Marina ken- ti hercegnő és Sir Hugh Nor­man Walker angol főbiztos, ezután hivatalosan átadta a hatalmat Seretse Khama bots- wanai politikusnak, az addigi Becsuánaföld miniszterelnöké­nek, aki az új köztársaság el­ső elnöke és miniszterelnöke lesz. Seretse Khama pártja a legutóbbi választásokon a sza­vazatok több mint 80 száza­lékát szerezte meg és a nem­zetgyűlés 28 képviselői man­dátumából 25-öt birtokol. Becsuánaföld 1885-ben. 81 évvel ezelőtt került angol „védnökség” alá, a becsuánák ellenállásának leverése után. Gazdaságának vezető ágazata az állattenyésztés. A földte­rületnek mindössze két szá­zaléka áll művelés alatt, egy százaléka erdő, 58 százaléka legelő, az ország többi része művelésre alkalmatlan. A földterület 60 százaléka an­gol koronabirtok, 2 százaléka a British South Africa Com­pany birtoka, 38 százaléka a néger törzseké. Az országban jelentős az azbesztbányászat. Exportjának 51 százalékát és importjának 78 százalékát a Dél-afrikai Köztársasággal bo­nyolítja le. Rhodesiával szin­tén jelentősek gazdasági kap­csolatai. A 38. független afrikai ál­lam területe 712 000 négyzet- kilométer, nagyobb, min* Franciaország. Lakossága ugyanakkor mindössze 543 000 fő, ebből mintegy 4000 a fe­hér. A függetlenné vált or­szág nehéz gazdasági helyzete következtében erősen függ a jelenleg fajgyűlölők uralma alatt álló két szomszédjától. Hosszú közös határa van a Dél-afrikai Köztársasággal és Rhodesiával is. Seretse Kha­ma ezért már korábban ismé­telten hangoztatta, hogy or­szága „összekötő hí)d” kíván lenni a fehérek uralma alatt álló Dél-Afrika és az apart­heid-politikát élesen elítélő afrikai államok között. U Thant még mindig fontolgat Unn bírálat Vietnam miatt — Bolgár leleplezés a közgyűlésen NEW YORK (MTI) A Biztonsági Tanács csü­törtökön este egyhangúlag el­fogadott nyilatkozatban kérte fel U Thant ENSZ-főtitkárt, hogy maradjon posztján újabb ötéves időszakra. „Teljes mér­tékben megfelelne a Bizton­sági Tanács tagjai óhajának, ha U Thant kinyilvánítaná szándékát, hogy újabb man­dátumot vállal a világszerve­zet élén” — hangzik a nyi­latkozat. A főtitkár szóvivője útján tudatta, hogy elismeréssel adó­zik a nyilatkozatnak és „a legkomolyabb formában ta­nulmányozza. azt”. A Biztonsági Tanács Fedo­renko szovjet ENSZ-fődelega- tus elnökletével tartotta meg csütörtök esti zárt ülését, s a nyilatkozat elfogadásán kívül jóváhagyta a tanács által a közgyűlés elé terjesztendő be­számoló jelentős részét. A tag­államok csak a Német Demok­Az Erhard-Johnson kötélhúzás bonni háttere Washingtonban véget ért Er­hard bonni kancellár és John­son elnök megbeszélés-soro­zata. Igaz, a közös közlemény megfogalmazása elhúzódott, és végül is Johnson azon a re­pülőgépen folytatta az alku­dozást Erhard-tal, amellyel a floridai Cape Kennedy raké­takilövő bázison tettek villám- látogatást. A washingtoni nyi­latkozatból úgy tűnik, hogy alapjában véve semmi sem változott és az amerikai kor­mány továbbra is mindent megtesz azért, hogy Nyugat- Németország valamilyen mó­don az atomfegyverek közelé­be jusson. Az Erhard—Johnson tárgya­láson külpolitikái kérdések kerültek napirendre, de mind­két fél vonalvezetésére rá­nyomták bélyegüket a bel­politikai problémák. A Welt cikkírója ezzel kapcsolatban így írt: „A kancellár gyenge pozíciója a Fehér Házban folytatott tárgyalásoknál az ö egyedüli erőssége". A lap ez­zel arra utalt, hogy Johnson ugvan különböző követelések­kel lép fel, de nem akarja a döntést erőltetni, nehogy ezzel is fokozza a bonni kan­cellár belső nehézségeit. John- sonra ugyanakkor a szenátus nyomása nehezedik, mivel ott egyre erősödik a követelés, hogy csökkentsék a Nyugat- Németországban állomásozó amerikai haderők létszámát. Általában megállapíthatjuk, hogy a tárgyaló felek között elsősorban gazdasági problé­mák merültek fel. Bonn ugyanis csökkenteni akarja az amerikai fegyvervásárlásokat, ami Washingtont meglepetés­szerűen és kellemetlenül érin­ti, hiszen az Egyesült Álla­mok főleg ebből az összegből akarja fedezni az NSZK-ban állomásozó haderők költségeit. Erhard ezt a kérdést is el­sősorban azért említette, hogy belpolitikái pozícióját próbál­ja erősíteni és főleg a Star­fighter botrány miatt felbor- zolódott közhangulatot meg­próbálja lecsillapítani. Erhard egy sor kérdésben a nyugat­német parlament többségének támogatását sem élvezi. A szociáldemokraták és a sza­bad demokraták az atomfegy­verkezésnél a jelek szerint el­ejtik a NATO-n belüli közös megoldást, ami a parlamen­ti vitában is világossá vált. Egy kölni lap azt is megál­lapította, hogy a parlamenti vita után már nem lehet a pártok közös külpolitikájáról beszélni. A CDU/CSU koalíción be­lül a jobboldal van táma­dásban. Jellemző, hogy a CDU-frakció néhány tagjá­nak már az az ötlete támadt, hogy bizottságot kellene ala­kítani, amely tanácsokat ad­na a kormányfőnek a kabinet személyi és szervezeti módosí­tására. A tanács elnökéül pe­dig Franz Josef Strausst aján­lották, aki a bonni szélsőjobb- oldal ismert vezére. A kezde­ményezés tehát az Erhardtól is jobbra álló erők kezében van. ök törnek embereik ha­talomra juttatására és általá­ban az a vélemény Bonnban, hogy Strauss a maga mód­ján ügyesebben alkalmazza az intrika, a köpeny és tőr po­litika eszközeit, mint Erhard. Nyugat-Németországban ál­talában terjed a vélemény, hogy: Erhard már nem a régi. Ügy mondják, fizikailag és szellemileg is megrokkant, össze sem lehet hasonlítani azzal a kétségkívüli élvonal­beli szakemberrel, aki annak idején a gazdasági reformot megalapozta. Lehet, hogy eb­ben sok az igazság, de hely­telen lenne úgy feltüntetni a nyugatnémet politikában je­lentkező válságtüneteket, mirit valamilyen személyi probléma következményeit. A nyugat­német politikában nem az Erhard-féle vezetés mondott csődöt, hanem az egész irány­zat jutott válságba, amit még Erhard elődje, Adenauer in­dított útjára. Az amerikai—nyugatnémet párbeszédnél megmutatkozó különböző nehézségeket a NATO-problémák is erősítik. Ide tartozik, hogy Bonn hosz- szabb ideig kettős játszmát folytatott, igyekezett saját javára kihasználni az egyre inkább romló francia—ame­rikai viszonyt, hogy mint el­sőszámú katonai szövetséges az eddiginél is nagyobb ered­ményeket kapjon az atom­fegyverkezés terén. Erhard ez­zel kapcsolatban most leg­alábbis ígéretekkel távozha­tott Washingtonból, amelyek­kel Bonnban időt nyerhet el­lenfeleivel szemben. Különböző elemeket tartal­maz Washington és Bonn vi­szonya a vietnami kalózhábo­rúval kapcsolatban is. Bonn globálisan támogatja az Egye­sült Államok akcióit, de ugyanakkor aggodalommal tölti el az az elképzelés, hogy esetleg Európában állomásozó amerikai katonai egységekkel tölti fel a délkelet-ázsiai ame­rikai hadsereget. A bonni re- vanspolitikosok szeretnék el­kerülni, hogy az Egyesült Ál­lamok nagyobb jelentőséget tulajdonítson Ázsiának, mint Nyugat-Európának. Ez az ellentmondások mag­va. Nem az első eset a törté­nelemben, hogy különböző ka- lando rpol i ti kusok között is felmerülnek problémák. En­nek éppen a tágabb koncep­ció hiánya az oka. A Washing­ton—Bonn vitát azonban hely­telen lenne túldramatizálni, hiszen az Egyesült Államok és Nyugat-Németország is az erőpclitika híve és egymást minden fontosabb kérdésnél a legjelentősebb katonai part­nernek tekintik. Sümegi Endre ratikus Köztársaság ENSZ-fel- vételi kérelme minősítésének kérdésében nem tudtak közös nevezőre jutni. Csütörtökön délután folyta­tódott az ENSZ-közgyűlés ál­talános politikai vitája. Jifru etiópiai és Pirzada pakisztáni külügyminiszter éles szavak­kal bélyegezte meg az afrikai fajgyűlölő rendszereket, vala­mint a pcrtugál gyarmati uralmat. A pakisztáni külügy­miniszter állást foglalt amel­lett, hogy a Kínai Népköztár­saságnak biztosítani kell az őt megillető helyet az ENSZ- ben. Indítványozta, hogy hív­ják össze a nukleáris fegyve­rekkel nem rendelkező orszá­gok értekezletét, amelyen ta­nulmányoznák a fenti álla­mok biztonságának kérdései t. Karjalainen finn külügy­miniszter hangoztatta, hogy a vietnami háború rányomja bélyegét az egész nemzetközi életre. Az amerikai légierő az utóbbi 12 hónapban fokozta támadásait Észak-Vietnam el­len — mondotta, síkraszállt azért, hogy a konfliktust a genfi egyezmények alapján rendezzék. Támogatta U Thant ENSZ-főtitkárnak azt a véleményét, hogy a világszer­vezetben nem képviselt álla­mok — mint például a Kínai Népiköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság — is tarthassanak állandó meg­figyelőt az ENSZ-ben. Ivan Basev bolgár külügy­miniszter leleplezte, hogy a Goldberg amerikai ENSZ-fő- delegátus által „a feltétel nél­küli tárgyalásokról hangozta­tott frázisokat a fegyveres in­tervenció állandó fokozása kö­veti”. Adebo, a nigériai küldöttség vezetője szerint előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz az erő al­kalmazása a dél-rhodesiai Smith-rendszer megdöntésére. Gromiko szovjet külügymi­niszter, a közgyűlés üléssza­kán résztvevő szovjet küldött­ség vezetője, csütörtökön ta­nácskozott Usher elefántcsont­parti, Pacsacsi iraki és Nike- zics jugoszláv külügyminisz­terrel. A szovjet ENSZ-képviselet székhelyén csütörtökön foga­dást adtak a Gromiko-vezette küldöttség tiszteletére. Lapzártakor érkezeit: Dobi István üdvözlő távirata Kína nemzeti ünnepe alkalmából Liu Sao-Csi elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnö­kének PEKING A Kínai Népköztársaság megalakulásának 17. évfordu­lója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és népe nevében jókívánságaimat küldöm ön­nek és a nagy kínai népnek. A magyar nép tiagy sikereket kíván a testvéri kínai népnek a szocialista társadalom építésében, hazája felvirá­goztatásában. Közös ügyünk győzelemre juttatása, közös ellenségeink visszaverésének érdekeitől vezettetve, őszintén óhajtjuk né­peink barátságának erősödését, országaink kapcsolatainak fej­lődését. Dobi István a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke A Kínai Népköztársaság ki­kiáltásának 17. évfordulója al­kalmából Péter János külügy­miniszter táviratban üdvözöl­te Csen Ji kínai külügyminisz­tert. A Magyar—Kínai Baráti Társaság elnöksége és dr. Já­vor Ervin, a magyar—kínai műszaki tudományos együtt­működési bizottság magyar el­nöke szintén táviratot küldött kínai partnerének. Letartóztatások Saigonban SAIGON (MTI) A dél-vietnami szabadság- harcosok péntekre virradó éj­jel tüzérségi támadást intéz­tek a kormánycsapatok egy megerősített állása ellen Dong Ha-tól 8 kilométernyire ke­letre. Amerikai tengerészgyalogo­sok a demilitarizált övezet kö­zelében elfoglalták a szabad­ságharcosok egy parancsnoki állását. Saigonban a napok óta tartó rendőri razziák során mintegy 4500 fiatalembert vettek őri­zetbe, mert katonai papírjai­kat nem találták rendben.

Next

/
Thumbnails
Contents