Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-17 / 221. szám
1966. szeptember 17. szombat NÓGRÁD 3 Az árutermelés kihasználatlan tartaléka A háztáji gazdaság szerepe megyénk mezőgazdaságában A mezőgazdaság gyorsütemű latállománnyal rendelkeznek, a háztáji gazdaságok kacsa- és fejlődése mellett mind gyak- ezért számottevő, hogy tér- libatojás felvásárlását és főrabban felvetődik a kérdés, melésükkel mennyire segítik leg a keltetést hogy a háztáji gazdaságok elő a fogyasztási igények kitudj ák-e még fokozni áru- elégítését. Érdemes elemezni, termelésüket. Nőtt a tsz-ek termelése hogyan is alakult a háztáji gazdaságokban az értékesítés hízottállatból és állati termékekből a második ötéves terv során. A háztáji gazdaságok áruAz utóbbi években megyénk területén sikerült meghonosítani a „rajnai lúd”-fajtát, amely lényegesen ^szaporább, illetve nagyobb tojás hozamú, mint a magyar lúd. Hibája azonban, hogy ez a fajta ,nem ül”, s ezért tojását naA háztáji gazdaságok ma is értékesítése az összes felvá- gyobb részben nem tenyészjelentős földterülettel és ál- sáriás százalékában: Megnevezés 1961-ben 1965-ben Hízottsertés 15,8 4,6 Vágómarha 52,3 31,6 Vágóbaromfi 43,3 13,0 Tojás 94,3 74,5 Tej 47.7 27,8 tési célokra használják fel. A háztáji hústermelésre ösztönöznek a szabadpiaci árak. Ha mégsem mutatkozik megfelelő mennyiségi növekedés, az nem a takarmányhiány számlájára írandó. A háztáji termelők és tenyésztők az esetek többségében -nem takarmányhiányra hivatkoznak, hanem egyéb tényezőkre, pél- A számok alakulásából bár- nek megfelelően kihasználva, dául legelő- és pásztorhiány- ki azt hihetné, hogy a ház- az áruértékesítést még jelen- r3; apaállat problémákra, stb. táji gazdaságokban vissza- tősen növelni lehet. Egyes községekben, mint pélesett az állattenyésztés. Ez Minden különösebb beruhá- dául Egyházasdengelegen, Er- viszont nem egészen így van, zág ég lényegesebb állomány- dőkürtön nem csökkent a ko- hanem a tsz-ek egyes áruféle- növekedés nélkül további 50 caállomány, míg más közsé- ségekből nagymértékben nö- százajékkal növelhető volna Síkben csupán mutatóban vélték a termelést, s ez elto- a { -ástermelés és elérhetné maradt. A süldők iránti ke- lódást okozott az arányokban. az évi 65—66 millió darabot reslet változatlanul nagy, ami Hízottsertésből 9600-ról 24 Ehhez azonban következetesen ®Syreszt abból adódik, hogy a ezer 300-ra, tejből 64 100 hek- végre kellene hajtani minden ggjJJ»sza^oralítl^k kU- toliterről 121 100 hektoliterre, községben az állomany-cse- kop*. P3*3?™. 3 tojásból a 231 ezer darabból rét, bár már vannak ilyen- ?>«^ben tudja taelegdem az két és félmillió darabra nö- irányú eredmények, de a le- igényeket. A tsz-ek kocaauo vélték az értékesítést De je- hetőségek sokkal nagyobbak, f131?^311?^ csokkel}tese meg lentős mennyiségi emelkedés Jelenleg a háztájiban egy to- tovább fokozza a hiányt mert volt vágóbaromfiból is: a tsz- jóra évi 100-110 tojás jut, de J^-*b suldot^adnak^el a ek több mint ötszörösére nö- könnyen elerheto volna a vélték árutermelésüket. Több áru beruházás nélkül Természetesen a falusi lakosság önellátásában továbbra is igen jelentős szerepe van a háztáji gazdaságoknak, hitagságnak, ez viszont növeli a 150—í60 darabos“ tojá“shozam keresletet^ és tovább szilárdít- is. Természetesen ehhez rend- ía az amugy ls magas szabadszeresen biztosítani kellene a plac* arakat, tojótáp-ellátást. Ebben a kér- > désben hiányos és nem kielégítő a szakpropaganda sem. A hústermelés Kihasználni a meglévő adottságokat A tőkés piacon keresett A háztáji árutermelés fokoszen az 1966 március havi fel- cikk a vízisz^rnyaS; mégpedig zásának alapvető feltétele az mérés alapjan a tehénallo- els6sorban a liba> nem is szól- is, hogy a lehetőségekhez mér- mány 44,6 százaléka van a ya & libamáj-export nagy le- ten jobban ki kell használni a háztáji és egyeni gazdasagok hetőségeiről. A víziszárnyas meglévő adottságokat, az ott- birtokában. Ennek évi tejho- £ejvésárlás az utóbbi évek- honi munkaerőt, a háztáji óla- zama mintegy 130 ezer hektó- ben csökken5 tendenciát mu- kát és istállókat, valamint meg liter, amelynek 27—28 szaza- ^ mert; Nógrád megyének kell oldani a tartalék takarmá- lékát a tejiparnál értékesítik, nin’cs elegendg mennyiségű és nyok ésszerűbb felhasználá- a fennmaradó rész pedig minőségű törzsállománya, sát. A másik feltétel, hogy a mintegy 10 12 ezer család évi amelyből ki tudná elégíteni a szövetkezetek vezetői nyújttejszüksegletet biztosítja. Igen háztájj gazdaságok naposba- sanak minél több segítséget a jelentős még a háztájtfgaz- romfi ellátását. Amíg 1965 el- háztáji állomány felfejleszté- daságok vágómarha ertekesi- g~ félévében huszonnyolcezer séhez, a több áruelőállításhoz, tése is: 1965-ben a felvásárolt kacsát és huszonnégyezer navagomarhak 31,6 százaléka, pos_i;bát kaptak a háztájiban, azaz csaknem tizennej^ezer addig az id^n már csak hét- mazsa a háztájiból került fel- ezerkétszáz kacsát és tizenöt- vásarlásra. ^ ^ ^ ezerötszáz libát tudtak kiszálA legjelentősebb mérvű az utáni, ami az igényeket csak árutermelés a tojásnál; a több igen kismértékben elégítette mint 90 százalékos emelkedést kk Pedig megfelelő szervezés- úgy érték el, hogy a háztáji sel elérhető volna fajtánként tojó állomány alig. 10 száza- hatvan-nyolcvanezer naposba- lékkal növekedett. romfi kihelyezés is. Ehhez A háztáji lehetőségek az azonban az eddiginél alapo- eredmények ellenére sínese- sabban kellene megszervezni Bognár József, a megyei tanács felvásárlási osztályvezetője Hagy raktárkészlet, bőséges választék Nagy erőpróbája a kereskedelemnek a felkészülés az őszitéli idényre. Ezért tűzte napirendre a hét eleji igazgatósági ülésén a Pásztó és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet a lakosság ellátásának helyzetét és tárgyalta meg az ezzel kapcsolatos tennivalókat. A szövetkezet kereskedelmi főosztálya a hús- és szalonnakészlet biztosítására a Gyöngyösi- és a Rest—Nógrád megyei Húsipari Vállalattal, valamint a Balassagyarmati Vágóhíddal kötött megállapodásokat. Ennek eredményeként 135 mázsa zsír- és étkezési szalonna kerül a körzet üzleteibe a közeli hetekben. Hogy a központi Mék-telep- ről minél kevesebb zöldségfélét és gyümölcsöt kelljen a boltosoknak rendelni, helyben is felvásárol, és tárol a földművesszovetkezet. Burgonyából 400, vöröshagymából 200, almából 300, körtéből 50 mázsa kerül készletezésre, ezenfelül 400 mázsa káposztát, 120 mázsa savanyú paprikát és 25 mázsa „vegyesvá- gottat” tartósítanak. Az élelmiszerek mellett másik fontos téli cikk a tűzre- való. A pásztói szövetkezet a vásárlók érdekében minden községben kijelölt egy boltot, ahol megrendeléseket vesznek fel. A bőségesebb faellátás biztosítására az erdészettel vették fel a kapcsolatot, ahonnan közvetlenül vásárolják fel a fát. A vevőknek csak a helyi kirendeltségre kell elmen- niök és kívánságukra felvágva, házhoz szállítva kapják meg a fát. Bútor-kirendeltségek létesültek Mátraverebélyben, Kálién és Szirákon. fgy a Bútorértékesítő Vállalattól érkező bútort a lakosság a kijelölt falvakban helyben vásárolhatja meg. A téli ruházati cikkeket is megrendelték már a pásztói boltosok a nagykereskedelmi vállalatoktól. Háromezer melegítő, százezer forint értékű olcsó női kabát, nagymeny- nyiségű iskolai- és gyermekruha, azonkívül gumicsizma, és cipő várja a vevőket. K. E. Ceredi gondok Ceredét nemcsak a közös gazdaságban elért eredményei alapján, hanem a falu építésében, szépítésében végzett társadalmi munka is az érdeklődés középpontjába állította. Tavaly 23 forint 50 fillér volt az egy főre eső társadalmi munka értéke. Elvégezték a Petőfi utca járdásítá- sát, segítettek a gyógyszertár, a ravatalozó építésénél. A falu apraja sem maradt el a felnőttek mögött, 4500 facsemetét ültettek el, a munka értéke meghaladta a 6000 forintot. Mégis: gondokkal küzd a falu. Segítségkérő jelzésük eljutott már több hivatalhoz, intézményhez. A cerediek nem értik azt a közömbösséget, amit az utóbbi időben a megyei tanács egészségügyi osztálya részéről tapasztalnak. Augusztus elsejétől nincs orvos a faluban, pedig három község, Cered, Szi- laspogony, Zabar tartozik a körzethez. A régi orvost elhelyezték Karancslapujtőre, az új még nem érkezett meg! (?) Pedig lenne orvos. A baj ott van, hogy most végez. A rendelet szerint hat hónapot kórházban kell praktizálnia. Hat hónap, nagy idő. Különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy négy hete (ott jártunk óta már több is) nem volt orvosi felülvizsgálat a faluban. illetve a körzetben. Van olyan beteg, aki már régen meggyógyult, dolgozni menne, de nincs, aki kiírja. Vannak olyanok is, akiket betegállományba kellene venni, de nincs felülvizsgáló orvos. Az ápolónő — aki most került a faluba — elvégzi azt, amit leijét. Mindent azonban ő sem vállalhat. Eszerint érthető a cerediek kérése! Az Egészség- ügyi Minisztérium engedélyezze, hogy az új orvos kórházi gyakorlat nélkül elfoglalhassa állását Cereden. Igaz. így is csak október elsején költözhetne ... Százharminchat kanyar vezet Ceredig. Azt mondják, azért van ennyi kanyar az úton, hogy az egykori méltó- ságos úr fiákere könnyebben tehesse meg az emelkedőt. Ma már „méltóságos-út” nem bírja a forgalmat. Az öt község egyesülése óta 11 000 hold termését szállítják erre. Naponta 15 munkás- és 18 személyi autóbuszjárat fordul meg rajta. Ezen az úton történik minHoldanként háromszáz mázsa silókukorica A szécsénkei Győzelem Termelőszövetkezet vezetői és tagjai igen nagy gondot fordítanak a szántóföldi és réti szálastakarmányok betakarításán kívül a jó minőségű silótakarmány készítésére is. Ez azért is fontos, mert a termelőszövetkezet közös állatállományán kívül mintegy 130 szarvasmarha van a háztáji gazdaságokban. A silókukorica vetésterületét már az előző évben jól előkészítették, tekintettel arra, hogy ezen a helyen több éven át kívánnak silókukoricát termelni. A silókukoricát vegyszerrel gyomtalanítják. — A kompolti tapasztalat- cserén javasolták, hogy a silókukorica vegyszeres termeléséhez holdanként 7—8 kilogramm Hungazin felhasználása ajánlatos. Mi is így alkalmaztuk — mondja Pau- mann Ferenc, növénytermelési brigádvezető. — A jó talajelőkészítéssel, kellő meny- nyisigű szervestrágya fel- használásával. az 50 centis sortávolsággal, időben történő vetéssel, valamint a Hungazin helyes felhasználásával holdanként 300 mázsa silót takarítunk be. A betakarított silótakarmányt Pauer József traktor- vezető DT 54-es lánctalpas traktorral tapossa. Mint mondotta, igen fontos, hogy a levegőt minél jobban kiszorítsák a takarmányból, ezzel is növelik a minőséget. (Pauer József traktorvezető egyébként munkája mellett a Mezőgazdasági Technikum harmadik osztályát végzi Vácott!) Szalatnyai István, az állat- tenyésztési szocialista brigád vezetője elismerően nyilatkozik arról, hogy a sokrétű feladat és elfoglaltság közepette a brigád elsőrendű feladata a kellő mennyiségű és jó minőségű takarmány tartalékolása. — Mi ezt a magunk kárán tanultuk meg — mondja — Most már a mennyiség mellett a minőségre is vigyázunk. A szocialista brigád egyébként féléves tervét mindenből túlteljesítette. E. F. Három ember a hegy tetején A völgyből felfelé tekintve csak akkor látni őket, amikor a szépen megdolgozott sziklahegy szélére merészkednek. Feljutni hozzájuk egy keskeny, kitaposott gyalagös- vényen vagy a hegy derekára fektetett, csillét szállító sínek mellett lehet. Barnára sült félmeztelen testüket az őszi nap feketére színezi, amint a hegy tetején a sziklába vájva dolgoznak, kétéltű csákányaikkal. — Réselünk — mondják. Ez azt jelenti, hogy egy 16 centiméter széles és 60 centiméter mily gödörbe húzódva bányásszák a keresett építőanyagot, a tufakövet. Hárman vannak: Hegedűs József, Sándor István, Bazsó László. Negyedik társuk, Hajdú József beteg. — Ki a brigádvezetőjük — kérdezem. — Tóth Sándor. Nincs Itt. Pásztóra ment a fűrészüzembe. Pár napja, hogy függetlenítették. Azóta egyszer nálunk van, máskor meg bent — magyarázza Hegedűs József, a brigád veteránja, aki tizenkét és fél esztendeje vési a hegyet, ö mondja: — Szeretem ezt a munkát. Pedig dolgoztam már másutt is. Egy rövid ideig az Acélárugyárban, utána három és félévig fuvaroztam. Végül itt I kötöttem ki. Elszegődni máshová? Tizenkét és félév után? Minek! Helyben vagyok, nem kell utazgatnom, havi keresetem is jó. Átlagban elérem a kétezer forintot. De nagyon megszoktam ezt a hegyet is. Hiányozna. — Ilyen nagy darabokat szakítunk ki — mutatja Sándor István. — Lehetnek, vagy három és fél, négy mázsásak. — És mennyit tudnak teljesíteni egy nap? — Attól függ, hogy hányán dolgozunk. Mert tudja, a követ nekünk kell leszállítani azon a siklón, amelyen maga kapaszkodott fel hozzánk — folytatja Hegedűs József. — A normát mindig túlteljesítjük. A múlt hónapban 105 százalékunk volt. — És ha esik az eső? — Ha csak szemerkél, észre se vesszük. Ha meg zuhog, a kiesést később pótoljuk. Mert a teljesítmény számít. Azután kapjuk a pénzt. És, ha mi nem dolgozunk, akkor viszont Pásztón áll a gép. Ilyesmi azonban nem fordulhat elő. — Nem bizony — szól közbe Hegedűs József. — A követ nagyon várják a sütőiparban. A kemencék építéséhez használják fel. Bent a telepen az általunk kibányászott tömböket hat centis lapokra szeletelik, és úgy küldik el a megrendelőnek. — Nemsokára meg lesz a második kocsiravaló is — fordul társai felé Bazsó László. A csákányütések nyomán kezd kirajzolódni az újab kőtömb nagysága. Nehéz, fárasztó munka ez. Verejtékben fürödnek mindannyian. Egy kicsit megpihennek, aztán tovább folytatják. Csákánnyal, kézi erővel bányásznak. Még megkérdem tőlük: Nem kértek gépet? — Nem! Ügy mondják, mint akik már beletörődtek abba, hogy így lesz ez addig, amíg ők itt bányászkodnak. Pedig egy réselögép nagyon elkelne. — Az Építésügyi Minisztérium Kutató Intézetét megbízta a vállalat vezetősége, hogy készítsen tanulmányt a tari kőbánya alapanyagainak hasznosítására — tájékoztattak később a megyei tanács ipari osztályán. Ebben biztos szerepel majd a tufakő bányászás gépesítése is. Amíg el elkészül, s eldől, hogy a benne közölt javaslatból mit lehet megvalósítani, addig a szemerkélő esőben, vagy a tűző napsütésben három kőbányász erejét megfeszítve dolgozik a tufakövet magá barejtő hegy tetején. Feltekintve rájuk olyannak látszanak, mint törpék Gulliver országában. Venesz Károly den szállítás Salgótarján és Szilaspogony között. Az út veszélyes. Törnek a rugók, kopnak a gumik. Népgazdasági kár ez! És a kérés? Vegyék már végre sorra ennek az útszakasznak javítását is. Kisvendéglője is van cered- nek, csak nem főznek benne. Pedig nagy a falu idegenforgalma. Csupán a pedagógusok napi étkeztetése megoldott, de vagy száraz koszton élnek, vagy egy-egy családnál étkeznek a termelőszövetkezetiek, az fmsz-nél és másutt dolgozó értelmiségi emberek. Az elmúlt három-négy hónap átlagában száz-százhuszan igényelték volna a meleg ételt. Most is lenne legalább harminc olyan, aki mindennap igénybe venné a kisvendéglő meleg ételét. S mi a megoldás? Ha a földművesszövetkezet a kisvendéglőjében meleg ételt is felszolgálnának! És ha már a kereskedelemnél, vagy a vendéglátásnál tartunk, akkor tolmácsoljuk a cerediek másirányú kérését is. Szeretnének mindennap friss süteményt fogyasztani a vendéglőben. Az sem ártana, ha a főtéri üzletet ÁBC kisáru- háznak alakítanák át. Így a cukrászda sorsa is végérvényesen megoldódana. A művelődési otthon még a felszabadulás előtt épült. Azóta már toldozták, toldozták. Van benne egy keskeny- filmszínház, egy klubhelyiség és egy 1500 kötetes könyvtár. Ma már kicsi. Nagyobbra lenne szükség. Jelentkezett egy jó partner —a MOKÉP. Mintegy 250 ezer forint értékű felszerelést adna, normál, vagy szélesvásznú vetítéshez alkalmas gépet, és megoldaná az akusztikai burkolást is, sőt még egy „Hitting” típusú kályhát is a cerediek rendelkezésére bocsátana. A feltétel az, hogy ezt az összeget még ebben az évben fel kell használni. A MOKÉP kérése, hogy a tanács a gépházat megfelelő méretre építéssé át. Igen ám, ehhez anyag és munkaerő is kell, amiért pénzt kérnek. A járási tanács 20 ezer, a községfejlesztési alapból a község is 20 ezer forintot biztosít. összesen tehát van mintegy 300 ezer forint. Ez viszont csak az anyagra elegendő. És amellett, hogy megoldódana a mozi problémája, a bővítéssel lenne ruhatár, nagyobbodna a bejárat, büfét létesíthetnének. A gépház mellett két klubszobát is nyerhetnének, sőt ide költözhetne a KISZ-szervezet is. Mi a gond? Az, hogy itt a pénz, s félő, hogy elvész! A községben sok a szakiparos. Van kőműves, ács, villanyszerelő és festő. Éppen az ő munkájukra, segítségükre leime szükség. Kiss Simon Lajos kőművesmester már vállalta a munka irányítását. Felajánlotta segítségét Csörge Bálint ácsmester, Kiss Simon Gábor és Karcag Pál kőművesmester is. Csakhogy ez még kevés! Szükség lenne a falu minden lakójára. A megoldás, ha érvényre jutna a községi tanács legutóbbi határozata: vállaljon a falu minden lakója egy napi társadalmi munkát a művelődési otthon átalakításánál. Ez is a község érdeke. Nem nagy falu Cered. Lakóinak száma alig haladja meg az ezerhatszáz lelket. Gondjaik azonban nagyok, de közös összefogással mind megoldható. Somogyvári László