Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-11 / 216. szám
4 nóorAd !9P6. szeptember 11 tosAtisp Nézd, olvasd, értsd, tudd! A címben szereplő igék mind „d”-vel végződnék. Csakúgy, mint az alábbi versidézetek kiemelt szaval: „Lásd. az, akit nem ismerek,, a szél bejön szobámba, és hozzám beszél.” (Tu Fu: Kikelet) „Híd mellett lakom, te túlsó felén, hét éve figyelsz. Iád d megnőttem én.” (Po Gsü-ji: Örökké egymásra gondolunk) ,JS ha körül zúgna sorsvihar rémségesen, rémsége- sen: szívembe volna házad, oszd meg velem, oszd meg velemr (Bums: Ha mennél hideg szélben) Szeszélyes, bús ajándék e rímes furcsa játék, zokog bár negédes, fogadd szívedbe, édes!... De halig ásd most e verset, e torz kedvvel kevertet, zsongítson furcsa hangja, mint füstös képű banda.. (Tóth Árpád: Rímes, furcsa játék) Csoportosítsuk a kiemelt igéket! 1. Nézd. olvasd — 2. tudd, ládd (!), fogadd — 3. értsd, lásd (■'). hallgasd; oszd. Mindegyikkel felszólítunk, a felszólító mód rö- videbb alakjai ezek. A hosz- szabb alakjaik a következők: nézzed, olvassad — tudjad, lássad, fogadjad — értsed, hallgassad, osszad. Miért végződnek mind „d”-vel ? Mert a tárgyas ragozás második személyének a ragja a „d”. És ezek az igék tárgyas rugózásúak, mert hozzájuk határozott tárgy kapcsolódik. Például: Lásd a szelet! — Oszd meg a házad! •=> Hallgasd a verset! De miért végződik az egyik ige egy, a másik két d-vel? Hogyan jegyezhető meg a helyesírásuk? Az 1. csoport esete a legegyszerűbb. Az első igető a „néz”. Ehhez járul a felszólító mód jele, a ,,j”, de hasonul. ezért lesz „nézz” (!). Kötőhanggal kapcsoljuk a tárgyas személyragot: néz -z-e-d; a rövidefob alakból kiesik a módjel és a kötőhang (ze); tehát a személyragot egyszerűen az igetőhöz kapcsoljuk: nézd, olvasd, kérd, hívd! A 2. esetben ugyanúgy járunk el, de ott már az igetőben is van egy ,.d”, és ha ehhez kapcsolódik a „-d” személyrag, feltétlenül hosszú (kettőzött) d-t kell írnunk: tud — tudd!, fogad — fogadd!. mond — mondd!, áld — áldd! A 3. csoportban t végű igéket találunk: ért, lát, hallgat, oszt. Ezek felszólító módban' (alanyi ragozásban) így hangzana^: érts. láss, hallgass, ossz (osszál)! Tárgyas ragozásban — a rövi- debb alakban! — ezekhez járul a „d” személyrag, de előtte mindig rövid „s”-t, „sz”-t (,,z”-t) kell írnunk; tehát így: értsd, lásd. hallgasd, oszd! Továbbá: mutat, mutass! — mutasd!; fest, fess! — fesd!: halaszt, halássz! — halaszd! hoz. hozz! — hozd! (A lát ige kétféle módon is szerepelt szemelvényeinkben: lásd, ládd. Az első a szabályos alak, pontosan beleillik a 3. csoportba: értsd, lásd, fesd. A „ládd is helyes, de kivételt képező alak éppúgy, mint a „hidd”). Leginkább a rövid és hosszú d-vel (d — dd) szokott baj lenni. Jegyezzük meg tehát jól, hogy a felszólító mód tárgyas rago- zású rövidebb alakjainál akkor kettőzzük írásban a d-t, ha az ige maga is d végű. Például: ,Jsten, áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel’” (Kölcsey Ferenc) „M on dd, mit érlel annak a sorsa, akinek nem jut kapanyél...” (József Attila) A nem d végűeknél csak egy d-t írunk: — És kiáltoznak: Hol a kő, hol az a deres vasdarab? Vágd bele! Zúzd be! Lépj belé. ..” — Milyen idő — milyen idő — (József Attila: Fagy) Tóth Imre Be teilen dinnye, bordó körte A XX. század embere alig fogyaszt olyan gyümölcsfélét, amelyet ne ismertek volna már az ókor népei is. Mégis, ha akárcsak a múlt század, egy kertész-itudósának módja volna betekinteni a mai nö- vénynemesítőik kutató-kertjeibe, sok különleges terményükről még azt is alig tudná megállapítani, hogy milyen fajhoz tartozik. Ilyen például a Rubus Mo- hácsianus nevű új gyümölcs Előállításával a nemesítek néhány év alatt olyan folyamatot reprodukáltak, amilyen a természetben, spontán csak év-tízezredek alatt szokott végfoemenmi- — ugyanis az egész botanikai tudomány szempontjából új növényfajt hoztaik létre. Módszerük ugyan némileg eltért a természetétől, amennyiben tudományos megfontolások alapján három önálló gyümölcsfajt: a vadszedret, a málnát és az amerikai szedret keresztezték egymással, mindhárom legjobb tulajdonságainak egyesítése céljából. Még „öszvér-jellegűbb” gyümölcsöt teremnek azok a fák, amelyeknek négy nagyszülője közül 2 kékszilva, 1 zöldringló és 1 kökény. Látható aztán a kísérleti kertészetekben sok más különlegesség is; ezek egy részét maga a természet, más részét a nemesítés produkálta. Van körtefánk teljesen bordó-piros héjú és halványpiros húsú gyümölccsel, néhány szőlőtőkénk bogyóinak, legalábbis az érzékeny ízle- lésűek szerint, kifejezetten narancs íze van, és ki hinné, hogy egy szinte uborkafor- májúan hosszúkás, inda nélküli gyümölcsünk — sárgadinnye. A hajdani kertészek alighanem kételkednének annak a zöldesfehér héjú, 4—5 kilogramm súlyú, vérpiros húsú, mézédes gyümölcsnek a gö- rögdinnye-mivoltában is, amelynek ugyan minden őse görögdinnye, de amazóktól eltérően egyáltalán nincs bele, — sem magja, sem az azt magába foglaló ehetetlen része. A „régiek” természetesen azt sem értenék, hogyan lehet a mag nélküli gyümölcsöt szaporítani, s ez bizony a mai szakemberek számára sem könnyű feladat. Ez az oka, hogy az igen népszerűnek ígérkező hibrid-dinnye még nem terjedt el szélesebb körben. TOLLUtCYRC TŰZZÜK* A gólyákat Egyiptomi mesét olvastam. A sivatagban eltévedt a fellah és népes családja. Nyolcán voltak, meg a három teve. Heten étlen-szomjan odavesztek a forró homokban. A legkis- sebb fiú — lehetett úgy másfél éves — még élt, amikor elrepült felette egy csapat gólya. Észrevették a gyereket és „kelep-kelep” máris a legközelebbi oázisban jártak. Piros csőrükben hordták a friss vizet a kisfiúnak, aki hamarosan magához tért. Akkor a legöregebb gólya hátára vette a gyereket és elszálltak vele El Káhirábo. Sokáig köröztek a dzsámik és a minaretek karcsú tornyai felett, és vitatkoztak; mi legyen a gyerekkel? Hol tegyék le és kire bízzák? Amíg vitatkoztak a fiúcska lecsúszott az öreg gólya hátáról — és zsupsz! — már bent is volt egy kéményben. A család megörült a kis jövevénynek és azonnal elnevezték Gólya- f inak. Mikor felnőtt lett, csak annyit mesélt születése körülményeiről, hogy öt a „gólya hozta”. Igaza volt! El Kahirában azóta sem történt hasonló „csoda”, de ezt az egyet jól megjegyezték, és rövidesen elterjedt az egész világon. Ez lett a „gólya-mese”. Az igazság pedig az. hogy nem ilyen könnyen hozza a gólya a gyereket. A sivatagot ma két ember — egy férfi és egy nő —, nem éppen egybehangzó akarata helyettesíti. A forró homokot felváltotta a hitvesi ágy és gólya helyett mostanában lakásra, bútorra, autóra várnak az emberek. Ami viszont sokkal nehezebben beszerezhető „dolog”, így aztán bizonyos problémák akadnak az igazi „gólya-mese” körül. Manapság már nem kell ilyesmiket írni az önéletrajzba, hogy... „gyerekkoromban nyolcán aludtunk egy narancsos kiszniben, és sámliról ettük a tejbedarát reggel, délben, este”. Okosodtak az emberek és a technika-tudomány Góliáth-lépésekkel halad előre. Ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy egyesek kedvük szerint szabályozzák a gólyajárást. Rendben is lenne a dolog! Mert hiába olyan szép állat a gólya, azért nagyon csepp esze van. Néha elköveti azt a bolondságot, hogy megvicceli a lányokat is. ■ Az ilyen buta-gólya vicceknek kellemetlen következményei vannak! A baj ott van. hogy éppen azok veszik igénybe az orvos- tudományt, a gyógyszer-technikát, akik — anyagi körülményeik mellett — nem egy, nem kettő, hanem több gyereket is elbírnának. Az a bizonyos „ormánsági egyke” elterjedőben van országszerte, és nem egy zártan élő népcsoport sajátossága maradt. hanem a jómód velejárója lett. Oda jutottunk, hogy baráti körben ilyen párbeszédek zajlanak le: — Hogy éltek? — Köszönöm jól! — Autó7 — Van, Moszkvics, az újabb, most vettük! És ti? — Hasonlóan! Pedig mennyivel szebben hangzana: — Gyerek? — Három; két fiú és egy lány, most várjuk a negyediket. Talán kislány lesz és fekete hajú! — Mi is várjuk, de még csak a harmadikat... Na. lám! Az ilyen párbeszédnek sokkal nagyobb a hatása. Mert ugye bíráljuk a kormányzatot, amiért egyes tantermekben nagy a zsúfoltság és egy-egy pedagógusnak az ideális 25—28 gyerek helyett 35—40 nebulót kell tanítania. Csakhogy szociológusok számításai szerint 1970- től már üres tantermeink is lesznek, hacsak... Szóval hamarosan beszélm Történetek, históriák a régi Nógrádból Egy munkásbarát újságíró Különös bonyodalmak középpontjába került 1880-ban Marton János zagyvapálfalvi tanító. Ö az, akit a Sárosi János írói álnév takar, aki a Losonci Híradó és az azt folytató Losonc—Nógrád megyei Híradó, valamint az ezek mellékletei gyanánt kiadott Trombita és Riadó című újságok szerkesztője és cikkeik jelentős részének írója volt. — Üjságírói tevékenysége Ebeczky Emil tanfelügyelő állásába került. Ebeczky utóda Komjáthy Anzelm, költőnk, Komjáthy Jenő édesapja lett. Mivel pedig Ebeczkynek számos híve vqlt megyeszerte, bukásának okául az Ebeczky elleni vádakat tolmácsoló előzőleg megyei főjegyző Komjáthy Anzelmet tartották. Ennék az ellenszenvnek azután a tanfelügyelő fia, Komjáthy Jenő itta meg a levét, amikor egy gyarmati iskolai és társadalmi botrány kirobbanása után az ő fejére ütöttek egy nagyot. — íme, Sárosi Marton János ügye így vált Komjáthy Jenő emberi és költői sorsának egyik, eddig nem ismert rejtett okozójává. — Térjünk azonban vissza Sárosihoz, aki lapjaiban kegyetlenül leleplezte a kisebb-nagyóbb magán-bányavállalkozók visszaéléseit és az ú. n. úri társaság erkölcstelenségét. Valószínű, hogy Sárosi a munkásokkal való érintkezései során szedte össze a csó- kási, a vecseklöi, a pálfalvi és a kisterenyei bányáknál előforduló munkászaklatásokra vonatkozó adatait. Kimutatta, hogy a pálfalvi bányában nincs „társláda”, amiből a betegsegélyeket kellene fizetni, holott az évi 2 Ft helyett 7 Ft-ot is befizetnek a munkások erre a célra, amely ösz- szeget azután a tulajdonos elsikkaszt. Ugyanitt a vállalat nem pénzben, hanem bárcá- val fizet, amire csak az ő általa fenntartott kantinban lehet vásárolni, jóval drágábban a rendes élelmiszer áraknál. Csókáson egy mészáros 20 százalékot fizet a bányatársulatnak azért, hogy utalványra húst adhasson el a munkásoknak. Az előző mészáros csak 10 százalékot fizetett. A hús minősége most kellene a gályákkal, mielőtt elröpülnek az afrikai tájakra. Üj mozgalom honosodott meg: Legyen? Ne legyen? — jelszóval. Izgalmasabb, mint az ötmillió szelvényt számláló lottó, vagy a 13+1-es totó. Persze, tudom én azt, nem könnyű felnevelni egy gyereket, de számolni is megtanultam. Azt mondja, hogy ... Egy év alatt annyi szeszt fogyasztunk a megyében, hogy ebből a több millió forintos összegből ezer gyereket nevelhetnénk fel. És az országnak 19 megyéje van. Javaslatom: igyunk kevesebbet... És szeressük a gólyákat! Nincs ebben egy szemernyi szentimentalizmus sem. Az ember gondoljon a jövőjére. A gyermeke jövőjére is. Ne csak ott szeressék a gyerekeket, ahol felnevelésük feltétele nem minden szempontból biztosított, hanem elsősorban azoknál a családoknál, ahonnan csupán kényelemszeretet miatt hiányzik a gyermek-kacaj. És az ilyen családok vannak ma már többségben. Üj mozgalmat hirdetek: legyen és minél több egészséges, mosolygós gyermek legyen Tarjánban és Litkén és mindenütt ebben az országban. Nekik építjük a bölcsődéket, a napköziket, a salgótarjáni új gimnáziumot, a Zója-ligetet, ezt az országot. El Kahirában sem várnak már a gólyára... g. b.. Nógrád megye történetét nem ismerjük eléggé. Amit erről eddig írtak, a felszabadulás utáni rész- lettanulmányok kivételével ki kell egészíteni az újabb kutatások eredményeivel. Sok régi közlést újra kell fogalmaznunk, sok nem ismert tényt közölnünk kell. Jő, ha a középkortól napjainkig terjedő nógrádi megyetörténeti kutatások állásáról a nagyközönség is értesül. Ezért írom ezt a néhány összefüggésre és tényre rávilágító cikksorozatot. tehát, hogy a mészáros a kü. lönbözetet behozza, sokkal rosszabb, mint az elődje idejében volt. — Elmondta, hogy a bányavállalkozók a községi elöljáróknak ingyen szenet adnak. Ezek, ennek fejében mindig a vállalatok érdekeit képviselik és védik a munkásokkal szemben. — Nincs senki, aki a szegény munkásokat védje és nekik igazságot szolgáltasson. — Leírta, hogy a kisterenyei bányafelügyelő feléje se néz a bányabiztonsági berendezéseknek, és amikor egy omlás következtében két munkás meghalt, kijelentette a vizsgálatot végző hatósági közegek előtt, hogy minden bányász „maga az oka. ha elviszi őt az ördög.” — Munkásaival szemben való felfogását pedig így jellemezte: „Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned és dögölnöd kellr Arra nézve, hogy mit akar a szocializmus. Sárosi szintén választ adott, többször is lapjaiban: „Függetlenséget és vagyoni emelkedést.” — Leírta, hogy „az embernek joga van a kenyérhez és az élve-’ zethez” és ezért a szocializmus a természeti jognak és követelményeinek megfelelőbb társadalmi rendet kíván alkotni. Sárosi különben — minden tisztánlátása ellenére is — he- vülékeny, sokszor — eszméit is tekintve — zavaros, ellentmondó jellemű egyéniség volt. Nagy hibája volt izgága természete. Már Gömör megyei állásából is ezért bocsátották el. Ekkor Ebeczky Emil nógrádi tanfelügyelő karolta fel a különben tehetséges ember ügyét Lapjaiban azonban olyan szabadelvű hangot ütött meg, hogy kitiltották azokat a balassagyarmati kaszinóból, amelynek elnöke akkor Komjáthy Anzelm volt és a gyarmati példát csakhamar a megye többi hasonló intézménye is követte. — Kétségtelen^ hogy Sárosi tanítói munkáját elhanyagolta a lapszerkesztés miatt és tény az is, hogy Hankus Lajos pálfalvi föld- birtokost elverte és, hogy — ha hinni lehet a fegyelmi irat adatainak — nős ember létre kalandok után járt. — Nagyon nehéz azonban ma már a Sárosi Marton János elleni vádak valódiságát a maguk igazi jelentőségében megállapítani, mert azokat felettese, Ebeczky tanfelügyelő, dacolva az egész megyei vezetőséggel, cáfolta. Sárosi ellen a fegyelmi eljárást hivatalból a pálfalvi születésű Komjáthy Anzelm, megyei főjegyző indította meg, aki teljes egészében igazat adott szülőfaluja, iskolaszéke véleményének. Azon az 1880. április 14-én tartott megyei bizottsági ülésen, amely Sárosit állásából elmozdította, Ebeczky tanfelügyelő nem vett részt. Amint az ügyről tudomást szerzett, Sárosi érdekében egy hosszabb felterjesztést intézett a minisztériumhoz és a fegyelmi határozat megsemmisítését kérte. Hivatkozott arra — bár ez egy kicsit sántított —, hogy Sárosi. mint hírlapíró, a kormány intencióinak szolgálatában állott, jó erkölcsű ember. aki ellen bizonyos érdekeltek összefogtak és akinek ügyét az a Plachy József salgótarjáni szolgabíró intézte, aki rokonságban van a Sárosi ellen érdekeltekkel, sót ez ügyben az alispán is elfogult. A tanfelügyelő állításait Reményfy József gyarmati ügyvéd, a legközelebbi bizottsági ülésen alattomos vádaskodásoknak nevezte, és ezzel mintegy irányt adott az Ebeczky és Sárosi elleni hajszának. Április végén már bevégzett tényként könyvelték el, hogy Ebeczky lemond állásáról a Sárosi ügy miatt. — Üj vizsgálat is indult Sárosi ellen és ekkor Komjáthy a pálfalvi iskolaszéket tette felelőssé az előzőleg Sárosi kárára elkönyvelt taneszközhiányokért. — A ránk maradt iratanyag azonban valami megegyezést sejtet Ebeczky és a megye intéző körei között, mert a Sárosi ügyben kifejtett lárma csitult. — Ennek eredménye volt, hogy augusztus 14-én Gyürky Ábrahám főispán, aki szintén pálfalvi földbirtokos, bejelentette, hogy az Ebeczky lemondása következtében megürült tanfelügyelői állásra Komjáthy Anzelmet nevezte ki a minisztérium. A Sárosi ügy letűnt a porondról, de felszínen maradt az Ebeczky-Komjáthy ellentét. Komjáthy hosszú ideig nem tudta, a hivatali ügyiratokat átvenni, mert azok átadása elé Ebeczky különféle akadályokat gördített. — Komjáthy körleveleiből is kitűnik, hogy igyekezett a tanítóságot a maga számára megnyerni. Ebeczky ugyanis sokat törődött a tanüggyel. Pedagógiai elgondolásai alátámasztására életerős, vitaképes, nagy taglétszámú tanítóegyesületet akart létrehozni. A tanítókörök között szétosztott egyesületi könyvtárak alapjait a saját könyvtárából adományozott könyvekkel vetette meg. — A tanítók nehezen hitték el, hogy nem neki volt igaza Sárosi Marton János ügyében. Személyét, amit egyik beosztottja érdekében való síkra- szállásáért ért támadás, továbbra is nagy tisztelettel övezték. Reményfi, aki szinte terrorizálta a gyarmati nevelőket, és aki Sárosit és Ebeczkyt támadta, ezek bukása után, 1883-ban a tanító összejövetelek ellen kelt ki hevesen a megyebizottsági ülésen. Komjáthy ekkor védelmébe vette a tanítóságot. Reményfy ettől kezdve kifejezetten Komjáthy ellenessé válik, és ez az ellen tét Komjáthy Jenőnek az ő akarata elleni tanári kinevezésekor nyílt ellenségeskedéssé fajult, amit ez ügyben tett számos felszólalása és beadványa igazol. — Így azután, mivel a volt megyei főjegyzőt, aki a megye vezető körei előtt tekintéllyel bírt, és aki most mint tanfelügyelő a tanítóság érdekeit védte nem tudván állásából eltávolíttatni, teljes erejével annak Gyarmaton tanárkodó fia ellen fordult. Sárosi Marton Jánosról ekkor már senki sem beszólta megyében. Mi lett a sorsa? Hová került Pálfalváról? — Nem tudom.... — De, hogy szereplése és ügye a nógrádi intézőkörök közt belső ellentétek kicsengését eredményezte, az kétségtelen. Dr. Belitzky János
