Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-07 / 212. szám
Ufifi szeptember 7. szerda NOG R A D A *gi §zemlélet fejlesztéséért A varsányi tsz taggyűlésén A varsányi kommunisták vezetőség választó taggyűlésén — fontosságának megfelelően — tág teret kapott a párttagok, a dolgozók szocialista tudatának fejlesztése. A beszámoló joggal állapította meg, hogy az egészséges gazdasági fejlődés mellett a jövőben a kommunisták, a tsz-tagság nevelése. a pártszervezet egyik legfontosabb feladata. Ebből kiindulva — az eredmények elismerése mellett — határozottan szembeszálltak a helytelen nézetekkel, magatartással és néhány káros gyakorlattal. Legyen egység a részkérdésekben Nagyon találó volt Kiss Vince elvtársnak, a tsz elnökének felszólalása, aki airra utalt, hogy a párttagság között a fő kérdésekben egyetértés van, de a részletekben már jónéhány probléma jelentkezik. A többi között sokan vitatják még a tsz-taeságnak a végzett munka alapján történő megítélését. Egyesek még mindig a régi vagyoni, családi körülményeket veszik figyelembe. Mások vitatják a másfél éve lezajlott és három község szövetkezetéből kialakított nagy gazdaság helyességét. Különösen sok szó esett a közös munkáról, a közös vagyon védelméről. A beszámolót erősítve több hozzászóló elmondotta, hogy az utóbbi időben egyes tsz-tagoknál, sőt néhány párttagnál is erősödött a harácsolás szelleme, meglopják a közös vagyont. „Az ez elleni fellépés volt a vezetőség munkájának egyik fő gyengesége ’ — állapította meg az egyik hozzászóló. Zsigmond Nándor. Elmaradt a közvélemény formálása, a közös megkárosítóinak elítélése. Tóth István brigádvezető azt sürgette. hogy a többség, amely védelmezni a közös vagyont, határozottabban lépjen fel, ne tűrje el, hogy szidják, aki megszólítja a közös dézsmáló- it. Mások arról szóltak, hogy a vezetőség jobban szervezze meg a munkát, ne adjon alkalmat arra, hogy a napokig széthagyott termékeket egyesek ellopják. Érthetően elgondolkoztatta a párttagságot, hogy az utóbbi egy évben e miatt 135 tsz-tagot vontak felelősségre. Ugyanakkor ezek egy része „meggyónja” bűneit a templomban, a fiával taníttatja a tízparancsolatot, azt, hogy „ne lopj”. Minden párttag u maga helyén... A taggyűlésen mélyrehatóan kereste e helytelen nézetek és gyakorlatok okait. Ehhez jó alapot adott a beszámoló is, amely a többi között leszögezte: „Akadnak párttagok, vezetők, akik szemet hánynak, nem akarnak rossz színben feltűnni senki előtt, hogy ezáltal olcsó népszerűséget szerezzenek a maguk számára.’’ A párttagság aktivitása, példamutatása és kiállása volt eddig is a politikai és gazdasági eredmények fő forrása. Ezért léptek fel az egyeseknél tapasztalható nemtörődömség, a túlzott követelődzés, a párttagsággal járó kötelességek elmulasztása ellen. Bátran kimondták. „Akkor jó a pártmunka, ha az összes dolgozók követik a pártszervezetet...” Ehhez pedig az szükséges, amint a jövő feladatai között meghatározták, hogy minden párttag a maga munkahelyén, legjobb tudásával és erejével teljesítse kötelességét. példát mutasson. Ezzel összefüggésben felhívták a gazdasági vezetők figyelmét: szerezzenek jobban érvényt az alapszabálynak. Ne engedjék meg. hogy egyesek á háztáji gazdaságot a közös munka, a közös vagyon rovására fejlesszék. Hangot adtak annak a jogos igénynek is, hogy a tsz-tagság életkörülményeinek javítására tett intézkedések melett. azokkal együtt javítani kell a fegyelmet a szövetkezet belső rendjét a közös munkáért érzett felelősséget. Jelentős erők sorakoznak Jel A taggyűlésen meghatározott feladatok végrehajtására jelentős erőket sorakoztattak fel a varsányi kommunisták. Félszáz párttag' indult munkába, hogy a megválasztott vezetőséggel együtt tovább formálják Varsány gazdasági, politikai arculatát, öt szocialista brigád és a közelmúltban alas kult ifjúsági brigád mintegy száz tagja szintén nagy erőt képvisel. A taggyűlés kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy a tsz-tagság döntő többsége szintén együtt halad majd a kommunistákkal. A taggyűlés joggal foglalkozott azzal is, hogy a pártvezetőség, a tsz-vezetőség jobban támaszkodjon erre a nagy erőre. Elismerték: a vezetés az utóbbi hónapokban javult. A felszólalók azonban mégis a gondokról, a feladatokról beszéltek többet. Percze István például sürgette, hogy minden párttag egységesen álljon a megválasztott vezetőség mellé. Többen arról szóltak, hogy a vezetés ne fukarkodjon a kiérdemelt elismeréssel és dicsérettel. Aki többet ad a közösnek, az erkölcsileg és anyagilag is nagyobb megbecsülésben részesüljön. Idős, 1945-ös párttagok arra hívták fel a vezetőség figyelmét, hogy a párttagoknak legyen több beleszólásuk a vezetésbe. Bárány József, Tóth József joggal igényelték, hogy többet adjanak szavukra, élettapasztalatukra. Szóltak olyan apróbb ügyekről, emberi kérelmekről is. amelyekre a vezetőségnek a jövőben több figyelmet kell fordítania. Talán a legutolsó felszólaló, ifjú Tóth József jövőbe mutató hozzászólása különös figyelmet érdemel. Az utóbbi hónapokban csaknem tizenöt fiatal tért vissza az iparból a faluba. A fiatalok részvétele a közös munkában még jobb lenne, ha több volna a szórakozási lehetőség, ha a vezetőség még többet törődne a fiatalok életével, munkájávaL A taggyűlés úgy határozott, hogy a vitában elhangzott javaslatokat, észrevételeket a pártvezetőség vizsgálja meg, és egy hónap múlva azok intézéséről számoljon be a taggyűlésnek. Balogh Gyula A titkár bátrabban fogalmaz Földmiivesszövetkezetek! Az őszi csúcsforgalom megindulása előtt továbbítsák MÁKGUBÓ készleteiket! HERBARIA Kárszakértői munkakör be épíl^ixniéi'iiököt vagy é|)ftés*teelu»Ik u*l Salgótarján telcphellyd felvesz az Állami Biztosító Vógrád megyei Igazgatósága. Salgótarján, Főtér, jelentkezés munkaidőben ugyanott. Fizetés gyakorlat tói függően az érvényben levő rendelkezések szerint. íh Nehéz meghatározni, mikor dolgoznak társadalmi munkásként és mikor végzik a kötelességüket. Szinte szétválaszthatatlanul ösz- szefonódik a tevékenységük. Van köztük olyan, akit „fentről”, a Vaskohászati Igazgatóságtól — delegáltak. de legtöbbjüket a helyi vezetőség kérte meg erre a munkára. A technológiai. a kutatási, a termelési. az anyagellátási osztály vezetőjét éppúgy megtaláljuk a bizottságban, mint a TMK, a rezsi-üzem képviselőit, vagy a párt- és a szakszervezet küldötteit. Népes kis csoport. A gyár. ban. úgy ismeri őket mindenki. az importcsökkentő bizottság tagjai. A fikuszokkal, pálmával és citromfával lakályosabbá varázsolt irodában beszélgetünk Nagy Andrással. a Salgótarjáni Acélárugyár importcsökkentő bizottságának elnökével. — Feladatunk kettős. Egyrész felülvizsgáljuk a gyárrészlegek által kért importanyagok szükségességét, másrészt olyan javaslatokat kérünk tőlük. amelyeknek megvalósításával importot tudtunk hazai termékkel pótolni. Nem mi találjuk ki a témákat, hanem a gyáregységektől kérünk javaslatokat. Csak abban döntünk: lehet vagy nem, szükség van rá vagy nincs, képesek vagyunk megoldani vagy sem. Rendelet írja elő, mi az, ami importcsökkentést jelent. Ugyanakkor minden javaslat megoldása több irányú feladatot képez. Van, amikor új technológiát kíván, más esetben a kutatási osztályt érinti, de elég gyakran kell a termelési osztálynak is nyilatkozni: van rá kapacitás. vagy nincs. Nem beszélve a szerszámok legyártásáról. Ezek sokba kerülnek, előállításuk viszont nem megy máról-holnapra. Így hát majdnem minden termelési főosztályvezető érdekelt. S ha már ők valamire azt mondják: mehet, megcsináljuk, akkor már a felelősséget is vállalták. Ezért aztán nagyon meg. gondolják mikor, mire mondanak igent, illetve nemet. Mert néha az utóbbit is meg kell tenni. Az év elején a kovácsológyárból olyan javaslattal jöttek, hogy a szekértengely- perselyeket gyártsuk hazai anyagból. A bizottság így válaszolt: nem jelent irn- portcsökkentést. Egy másik elképzelés. a támhenger- csapágy hazai megoldását szorgalmazta. Elutasították, mert az idén a gyár nem adott fel rá importmegrendelést. A forrószeles kúpo- ló megvalósítását sürgető javaslat mellett a következő megjegyzés olvasható: előjegyzésbe kell venni. Jóval nagyobb gondot jelent az, amikor a betervezett témák megvalósítása elmarad. Mert ilyesmi is előfordul. A megrendelő viszamondja igényét. Ez történt a rezezett huzal gyártásánál. A bizottság felvette a megoldandó témák közé. Két vagy három hónap múlva a megrendelő, a Debreceni Vasipari Vállalat közölte a gyár vezetőségével: eláll az üzlettől. Ez 528 ezer forinttól ütötte el a gyárat. A Mátravi- déki Fémmű „visszatánco- lása” újabb egymillió-öt- százötvenhatezer forint mínuszt jelent az éves megtakarításban. Még az a szerencse, hogy közben újabb igények is befutnak. Legutóbb Borsodnádasd kért 100 tonna hegesztőhuzalt Mondtam nekik: meglesz — tájékoztat az újabb változásról Nagy András. — Ebből is látható, hogy a mi tervünk évközben mindig módosul. Egyik esztendőben növekszik, a másikban pedig csökken a megoldásra váró témák száma. Előfordul, hogy a megtakarítások zöme az utolsó negyedévben jelentkezik. Ezért tevékenységünket időarányosan értékelni nehéz dolog, nem lenne reális — egészíti ki az előbbit Koós Sándor, az importcsökkentő bizottság titkára. — Van olyan, témánk is, amit csak kísérletre vállalunk — folytatja az elnök. Merev dolog volna olyat számonkémi, aminek a hatása csak később, jelentkezik. mert később fogják gyártani. Nem mindegy azonban, milyen lesz a végső eredmény. Mert az előbb említett 12 milliót tervezték a vállalati nyereségbe. Ezért gondoskodni kell a kieső összegek pótlásáról. Ennek érdekében nemrég a brigád megvizsgálta a csomagolóanyag felhasználását. Megállapította: a belföldi árukhoz is import-papírt használnak fel. Javaslatára ma már csak az exportárukhoz használnak importpapírt. Úgy éreztem. mindent megtudtam a brigádról ami érdekes a munkájukban. De még szóba került a tájékozottság fontossága, a KOHÉRT-al való jó kapcsolat szükségessége. az, hogy a bizottság keveset értekezik, és inkább az illetékesekkel beszéli meg a tennivalókat, az anyagi elismerést stb. Végül visszakanyarodtunk ahhoz, hogy a megrendelők visszalépése mennyiben zavarta meg a bizottság munkáját, s ennek ellenére teljesítik-e a 12 milliós éves megtakarításra tett vállalásukat. A titkár volt a bátrabb. Szerinte meglesz a 12 millió. Az elnök viszont óvatosabban fogalmaz. Csak annyit mondott: remélem. Venesz Károly Az ember, ha egyedül lézeng a strandon, szombat délután, feltűnő mohósággal megnéz minden arcot. Azt hiszem, ez mindig valamiféle játék kezdete. Nézelődöm, nézelődöm, és aztán előbb, vagy utóbb elindul valami... Beszélgetés, futball, fantáziá- lás, séta, közös úszkálás, napozás; meg mit tudom én még mi minden lehet. Az eddig nem fordult elő velem, hogy mikor én ide kikapcsolódni jöttem, valaki vagy' valami kellemetlen, izzasztó gondolkodásra kény- szerített volna. Ennek, amit el akarok mondani az lesz a vége. Szóval egyedül lézengek a strandon, szombat délután van, és furcsa: egy kiszikkadt képű öregember és egy nyolc éves forma fruska vitáját hallgatom. Az öregember, és ez a szokatlan itt, olyan mintha ebben a pillanatban tette volna le a kaszáját a körtefa alá, ami a tábla végében lehet. Szinte érzem: a ritkás ősz hajon, hogy matat a szél. Érzem a földszagot, a méták mély porának puhaságát. Persze ez csak játék, varázslat. De nem. Az a varázslat, hogy ez az öregember elegáns fekete fürdőruhában ül itt. Mikor az unc>ka, csak az lehet, bemászik á vízbe, s az öregember egyedül marad mellettem, szívem szerint az: mondanám neki: maga pont olyan mint az apám. Az apám. aki sose volt strandon, és épp most három éve halt Hol vol, hol nem voltam meg egy bekapálatlan kukoricatábla közepén. De ennek most nem volna semmi értelme. Lényegében csak kíváncsi vagyok. — Motoron jöttünk be, Pannóniával. A legkisebb fiamat most egy éve behívták katonának. Tavasszal letettem a vizsgát, ne álljon ott az a drága gép kihasználatlanul. Eleinte mindenki kacagott rajtam a faluban. Vénségére bolondult meg az öreg Csörsz, mondogatták. Én meg mentem a motorral akár a szél. Hatvanegy esztendős vagyok, de mostanában húszévesnek érzem magam. És tán most vagyok igazán boldog. Pedig hét fiam hét vármegyébe repült szét, nem nagyon törődnek már velem. Az asszony meg, kilenc éve, belehalt a szülésbe, mikor ezt a szőke csöppséget a világra hozta. Majd mindenki azt hiszi róla, hogy az unokám, ö már némelyik bátyját alig ismeri. Majdnem úgy van ez minálunk, mint abban a bizonyos mesében. Volt hét szép szál legény, hét szőke királyfi, s egyszer- csak a varázsigére hollóvá változott mind, és elrepültek az Óperenciás tengeren is túlra, s az öreg királlyal maradt csak a kis királykisaszszony, a legkisebb gyermek. Aztán sírt rítt a kis királylány a bátyjai után. Hát az én gyermekem is pityereg néha utánuk, de ezt a varázslatot, amely az én fiaimat elbűvölte, nem lehet visszacsinálni testvéri szeretettel. Fa- luszéli tanya, nagyváros? Jobb nekik túl az Ópererici- án. Ha jobb, hát legyen jobb! De én is megkeményítettem a szívemet. Ha én nem kellek nekik, hát ők se nekem. Megélek én addig a magam emberségéből, amíg a kislányom felcseperedik. És ha őt is a szárnyára engedtem? Rosszabb már az sem lesz. mint amit eddig kibírtam. A téeszből amíg csak bírok dolgozni nem küldenek nyugdíjba. Nem állnak sorba a fiatalok a helyemért. Engem meg, amíg csak emelni tudom a két kezem, az életből legjobban a munka érdekel. És a munkámnak ma már odáig jutottunk, meg is van a maga értelme. így is, úgy is. Ember vagyok. Igen sokat jelent nekem ez a szó. Harminc évig voltam egy malomtulajdonos mindenes cselédje. Ha most vagyok (aki vagyok), akkor harminc éven át hol voltam, hol nem voltam. Voltam akkor, ha pir- kadt a hajnal jászolok előtt, nyirkos árpakeresztek tövében, jég hátán, nádvágáskor voltam, ha kellett: zsákos, pesztonka, gépkezelő, parádéskocsis, gyepmester, favágó, Írnok, kifutó. De nem voltam, akkor egy percig s« Csörsz János, az ember. Az ember, aki ilyen meg ilyen, ezt meg ezt tud, ezt meg ezt bír, ennyit ér. Nem voltam. A „cselédünk” szó mindent elfedett belőlem még tán a saját családom előtt is. Ma brigádvezető vagyok a téeszben, a községnél meg tanácstag. A házamban a mosógéptől a televízióig minden megvan. A lányomat gimnáziumba fogom járatni. Eszesnek mondják a tanítók. Csak majd azt tudjam belenevelni, amit én érzek a mai meg a régi világról. Hogy éljen örömmel... Faluban is, tanyán is, akárhol. Igazam van? [31 Ahogy leszáll a Nap, a strand lassan elnéolelenedik. A közeli hegyek beleszürkülnek a párás levegőbe. Akármilyen hülyén hangzik, felidegesített ez a kérdés, örömmel élni??? És hirtelen megválaszolatlan kérdések tömege rajziK még mellé. Honnan születhet az igazi öröm? Hogyan kéne elérni, hogy a megalázott emberek így lépjenek át a múlton, ahogy ez az öregember? El tudjuk-e móri-* dani, értelmes szóval a „tanmesét”? Odafigyelnek-e az emberek? Az öregember, meg a lánya a fekete Pannóniával most kanyarodik rá az országútra. Messziről is látszik, milyen bátran, biztonságosan vezet az öreg. Erdős István
