Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-01 / 207. szám

4 nögrad 1966. szeptember 1. osütőrtYí * I á az Auróráig N emrégiben egy beszéíge- tés során valaki úgy említette az úttörő- közösséget, mint a gyermekek politikai szervezetét — Olyan tömörülés — így egy másik vélemény —, amelyet a párt gyermekmozgaltmának is le­hetne nevezni. A harmadik szerint: az ú ttör ősze rvezetben tevékenykedni „gyerekes” do­log... Talán ezért is hajla­mosak sokan arra, hogy jó­val az értéke alatt jegyez­zék” ezt a munkát. Melyik nézet a helyénvaló? Az úttörőmozgalomban a jö­vő nemzedékének nevelése folyik, és van e jelentősebb feladat, mint felelősséggel munkálkodni az új generáció jövőjéért? A legifjabbak szer­vezetére jellemző, hogy húsz esztendeje — mióta megvál­tozott életünk kezdetén élet­re hívta a párt — pályája tö­retlenül ívelt felfelé. Egyre újabb és újabb motívumokat von be, egymást követő moz­galmaival a gyermeknevelés felbecsülhetetlen értékű mun­kájába. Hatékonyságát, nép­szerűségét jól illusztrálja az a legutóbbi adat, miszerint 1946- ban történt megalakulása óta, jóval több mint egymillióra növekedett azoknak a felnőt­teknek a száma, akik a két évtized alatt valamikor ma­guk is tagjai voltak a szer­vezetnek. Az ország úttörőkö­zössége jelenleg 1 200 000 ta­got számlál. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az általános Iskoláskorú tanulók 85 száza­léka tömörül a társadalmi tömegmozgalomba. Bizonyításkor a számszerű adatok egy kicsit a tekintély- érvekhez hasonlóak. Nem min­denki fogadja ed őket, mond­ván: a számok önmagukban nem jelentősek. Annál töb­bet mondanak viszont azok az eredmények, amelyek az ak­ciók nyomán húsz esztendeje jellemzik az úttörőszervezet életét. A mozgalmak nagymérték­ben hozzájárultak ahhoz, hogy az áttörőszervezet ráleljen sa­játos szerepére, iskolában és társadalomban szerves része legyen az egyre fejlettebb for­mát követelő nevelési mód­szereknek. A gyermekekkel megismertetni a forradalmi múltat — erre szolgált az el­ső kísérlet, a Forradalmi nyomolvasó mozgalom. Sok ezernyi úttörő és kisdobos is­merkedett a Tanácsköztársa­ság dicső harcaival és a fa­siszták ellen vívott küzdel­mek történetével. Pillantás a jövőbe — ezt a törekvést szol­gálta az expedíciós mozgalom. A legutóbbi, az Úttörők a ha­záért! pedig arra ösztönözte szocialista hazánk legifjabb- jait, hogy erejükhöz, képessé­geikhez mérten részt vegyenek társadalmi életünkben, állja­nak be a szocializmust épí­tők sorába. a z új mozgalom, a „Vö­rös zászló hőseinek út­ján” elnevezést kapta. Több szakaszban, két tanévre terjedően foglalkoztatja majd az ország valamennyi úttörő­jét Számunkra kettős öröm a szeptember negyedikén induló mozgalom. Egyrészt bizonyíték arra, hogy társadalmunk ifjú tagjainak szervezete újra ta­nújelét adja fejlődésének, másrészt viszont jogos büsz­keséggel nyugtázhatjuk a tényt: a várhatóan eredmé­nyes mozgalom, amely új sza­kaszt jelent a szervezet éle­tében. éppen Salgótarjánból indul el. A szeptember negyedikét megelőző napok programja — mint azt már korábban is hí­rül adtuk — elkészült Szá­mos jelentős esemény — po­litikai életünk vezetőinek Sal­gótarjánba látogatása, egykori pártharcosok és úttörők talál­kozása — teszi ünnepélyessé, minden résztvevő számára fe­lejthetetlenné azt a néhány napot. A mozgalomból egye­lőre mégiscsak a körvonalak azok, amelyeket már most is tisztán láthatunk. Szeptember negyedikén, Nógrád megye székhelyéről hangzik el az országos mozgalomra szóló felhívás. Több szakasz, szá­mos részakció tarkítja a kez­deményezést, amely a gyakor­latban minden bizonnyal to­vább fejlődik majd. Amikor már most is vég­legesnek mondható: a „Vörös zászló hőseinek útján” — jel­legéből, célkitűzéseiből lehet következtetni erre — közelebb segít ahhoz, hogy a szerve­zet politikai vonatkozásában is erősödjék. Az úttörőmunka ma még sok helyen túlzottan iskolás formát nyer, szinte órarend-szerű en folyik, és ezért az a veszély fenyegeti, hogy a mozgalmi rész háttér­be szorításával csökken az érintett csapat, vagy csapatok társadalmi kapcsolata. A negatív vonások közé tar­tozott eddig az érzelmekre ható nevelés bizonyos mérté­kű hiánya is. Az új mozga­lom ezen a hiányosságon akar változtatni, és figyelembe véve a mozgalom célkitűzésért — tud is. Az érzelmekre ható nevelést szolgálja az a törek­vés, hogy a mozgalom felkelt­se és színes, változatos prog­ramjaival ki is elégítse a gyermekek figyelmét, érdek­lődését történelmünk dicső korszakai, a forradalmi zász­lók és más jelképek iránt A jövő generációjának tö­megszervezete nem lehet meg állandó és szoros társa­dalmi kapcsolatok nélkül. A múlt ismeretét gyermekeink csak könyvekből, mégoly jó történelmi leckékből nem sa­játíthatják el. Szükség van arra, hogy öntevékeny módon, érdeklődésüknek, romantikái kedvelő hajlamuknak megfe­lelően, személyes tapasztala­tokra. élményekre tegyenek, tehessenek szert. Az így szer­zett ismeretek azután mélyeb­ben raktározódnak, és a he­lyes nevelési folyamatnak megfelelően, az elvek ily mó­don kapcsolódnak a gyerme­kek tevékenységével, vagyis a gyakorlattal. E zt segrfl az áj mozga­lom, amely során szo­cialista társadalmunk legifjabbjai számos érdekes akciót végrehajtva, forradal­mi múltunk hőseinek nyomá­ban járva, a hősök Setével, munkásságával, harcaival is­merkedve — Sjutnak 3a utol­só, az „Auróra akcióig”, amely a Nagy Októberi Forradalom ötvenedik évfordulóján kezdő­dik. A hős cirkálóról elneve­zett akció további feladatok, az eddiginél is nagyszerűbb tettek felé vezeti majd a jö­vő nemzedékéti Pataki László nsi A Pearl Harbour-í japán orvtámadás után az újjászer­vezett amerikai hírszerzés kü­lönböző kombinációkat dol­gozott ki a japánok ellen, s főleg a visszavágásra. Nem önmagukra, hanem a japánok­ra voltak dühösek Washing­tonban ... Kutatták az okokat, hogy a sok előzetes jelzés ellenére miért nem történtek hathatós intézkedések a japán hírszer­zés ellen, és mi volt annak az oka, hogy Pearl Harbour megtámadása előtt az ameri­kai titkosszolgálat Japánban nem rendelkezett ügynöki há­lózattal, és bizalmas infor­mációi sem voltak. Megálla­pították, hogy történtek ugyan különböző próbálkozások, de sikertelenül. Például a két vi­lágháború között egy ezredesi rendfokozatban levő hírszer­zőt turistaként a japán szi- _o‘ekrc küldtek, akit azonban már tevékenysége kezdetén „halálos baleset ért”. Alázato­san hajlongó japánok adta? át az ezredes hamvait a tokiói amerikai követségnek azzal, hogy az amerikai „turista” útközben meghalt, és holttes­tét a „Shinto” szertartások szerint elégették. Az amerikai titkosszolgálat csak az okkutatás során jött rá arra, hogy a japán titkos- szolgálat félrevezette a tokiói amerikai követség katonai és tengerészeti attaséját. A két attasé ugyanis több ízben je­lentette, hogy Tokió utcáin nagyszámú haditengerészt lá­tott. Ebből arra következtet­tek, hogy a japán hadiflotta még mindig a Tokió közelé­ben levő Yokosuka-i flotta­bázison tartózkodik, és telje­sen kizárt egy esetleges meg­lepetésszerű támadás a japá­nok részéről. Ezzel szemben a valóság az volt, hogy a japán hadiflotta a tengeren, háborús rendeltetési helyén tartózkodott; és az utcán sé­táló japán haditengerészek ‘engerészruhába öltöztetett gyalogosok voltak, akiket az­zal a céllal küldtek Tokió ut­cáira. hogy az amerikai és a velük szövetséges hírszerző szerveket félrevezessék. Mint az attasék jelentései bizonyít­ják, a félrevezetés sikerült. Felszínre kerültek olyan ko­rábbi vélemények is, amelyek szerint Japánban lehetetlen a megfelelő ügynökhálózat ki­építése, a kapcsolattartás és az irányítás. Ezért az amerikai hírszerzés — mint az később kiderült — nem is aktivizál­ta magát a japán tervek fel­derítésére. Az okkutatás so­rán megállapították, hogy a szétforgácsolt, minden koor­dinációt nélkülöző amerikai titkosszolgálat nem is volt megfelelő a japán hírszerzés elleni harcra. A Pearl Harbour-i támadás után újjászervezett amerikai hírszerzés elsőrendű felada­tának tartotta, hogy a koráb­bi mulasztásokat, hibákat gyorsan megszüntesse és hat­hatós intézkedéseket tegyen a japánok ellen. Eredményeket mindenekelőtt a technikai esz­közök szélesebb körű felhasz­nálásával igyekeztek elérni. Ennek tulajdonítható, hogy e tevékenységük 1943-ra már sikerrel járt Megfejtették a Az ország déli megyéiben, elsősorban Baranyában, a Szár-hegy aljában, a villányi lan­kákon, szélvédett és napsütötte völgyekben megkezdték a borszőlő szüretelését. A szak­emberek véleménye szerint a tavalyinál jobb, közepes termés várható. Előrejelzés sze­rint a melegnek és hosszúnak ígérkező ,,vénasszonyok nyara” tovább növeli a must cu­korfokát és magasabb szesztartalmú, jobb zamatéi borokat kapunk az idei szőlőből. Kovács Sándor felvétele » Csordás István és felesége öt esztendővel ezelőtt házá­nak nyeregtetejét manzárdra cserélte. Baloldali szomszéd­juk Bemáth András úgy ta­lálta, hogy az átépítés miatt a csepegtető — más nevén eresz­alja — arasznyival beljebb nyúlt az ő kertje fölé, mint annak előtte. Bármilyen hi­hetetlen: per kerekedett ebből. japán rejt,jelkulcsot, és ennek segítségével a japán rádióadá­sok lehallgatásával előre ér­tesültek a japánok hadműve­leti akcióiról. Többek között ez a, körülmény segítette hoz­zá az amerikai titkosszolgála­tot ahhoz, hogy megtorló in­tézkedést hajtson végre a re­gi ellenség — a Pearl Har­bour-i orvtámadás szervezője — Yamamoto admirális ellen. (Nem azonos Yamamoto ezre­dessel, a japán hírszerző tiszt­tel, akiről a korábbiakban szó volt. Yamamoto admirális vi­szont valóban fő szervezője volt a Pearl Harbour-i táma­dásoknak.) 1943 áprilisában az USA tengerészeti hírszerző központ­ja lehallgatott egy szigorúan bizalmas japán rádióadást, amelyet a japán tengerészeti főparancsnokság küldött a Csendes-óceán déli térségében állomásozó katonai erőkhöz. A lehallgatott anyag megfejtése után megállapították, hogy Yamamoto admirális repülő­géppel ellenőrző körútra in­dult. A rádióadás utasította a japán flotta különböző egy­ségeit, hogy készüljenek fel Yamamoto admirális fogadá­sára. A rádióadás Yamanoto tervezett útvonalának pontos menetrendjét is magába fog­lalta. A megfejtett anyagot, vala­mint az arra épülő akcióter­vet az USA haditengerészeti államtitkára kapta meg, aki az USA elnökével hagyatta jó­vá Yamamoto admirális lik­vidálását. (Folytatása következik) A balassagyarmati járásbíró­ság úgy látta, hogy e szélesebb csepegtető nem zavarja Ber- náthékat kertjük birtoklásá­ban. Ezért elutasította azt a követelésüket, hogy a Csordás- házaspár keskenyíttesse meg a csepegtetőt. A megyei bíró­ság Bernáthéknak adott iga­zat, s kötelezte a szomszédot az átalakításra. A pervesztes — és ezen alig lehet csodál­kozni — saját ingatlana esú- fítására nem fogadott mester­embert Az átalakításra Ber- náth András előbb a kul- túrház tatarozásán dolgozó­kat próbálta megnyerni, de a két ács hallani sem akart a megbízatás elvállalására. Akadt helyettük más. .. Végül is karhatalom jelenlé­tében arasznyival megfeurtí- tották a gerendákat Ez ta­valy ősszel történt. Azóta is beszélnek róla nemcsak a Kossuth utcában, de egész Örhaiombsn. Sajnos, nagyon ágy ffest, hegy a községnek ugyaneb­ben az áldatlan ügyben még két dologról lesz mit beszél­nie. Bemáth András kétezer forintnál nagyobb összeget követel Csordás Istvántól az átalakítás fejőben. Az eddig meghallgatott szakértő csak négyszáz forint körüli ösz- szegre értékeli az ácsmunkát Mi több, Bemáthékat hatá­rozat jogosítja fel arra, hogy szomszédjuktól az egyik ke- keritésoszlop eltávolítását kö­vetelhessék. A telekhatár ugyanis állítólag az oszlop­nak nem bal, hanem jobb oldalán kezdődik. Irtuk: ál­lítólag. Vannak, akik így em­lékeznek erre a faluban. Pa­pírokból kideríteni ezt nem lehet. A második világháború forgószele elsodorta az - ok­mányokat. Az őr halmi Hazafias Nép­front TSZ gazdája az a há­rom család, amely a Bemáth. portán él. Ugyanott nyugdí­jas tsz-tag Csordás István. Bemáth András jószággando. zó. A két házhoz a közösben végzett munka arányában jut a jövedelemből. Látogatásunk alkalmával Csordás néni sírva mirtatta szobájának falán az egyre na­gyobbodó repedést. Attól fél, hogy a csepegtető keskenyítése miatt maholnap annyira átázik a talaj, hogy kidől a fal Ber­néül András szerint fölösle­ges ettől tartani, hiszen — úgy véli —, csak a belső va­kolás repedt meg. Kérdeztük: megengedné-e. hogy Csordás - ék esőlevezető csatornát sze­reltessenek a csepegtető szé­lére. Többször kérdeztük ezt, de a válasz mindig csak egy volt: „Eldöntött ügy es. ítélt a bíróság.” Itat a falu egészséges er­kölcsű közvéleménye is. Meg kell mondanunk, hogy ez az ítélet Bemáthékra nézve nem kedvező. Az ítéletben kifejezésre jut, amit nem csekély részben a termelőszö­vetkezetben tanultak meg a maguk hasznán az emberek, — az, hogy szocialista em­berhez méltó megértésben, együttműködésben, dolgo­sán ani: mindenki számára előnyös. Káros ellenben akár személyes gyűlöletből, akár kicsiny (vagy éppen nagy) anyagi érdekből dolgozó em­bernek veszteséget okozni. A falu itaetéről még a kai mondanunk, hogy az nem megváltoztathatatlan. Valóban kevés kellene ah­hoz, hogy a községben Ber- náthék békeszeretetét, jó­szomszédi hajlandóságát em­legessék; ellentétben azokkal, amelyek ma még érvényesül­nek, s amelyek nem talál­koznak az emberek fetszésé- sével. — b. s. —

Next

/
Thumbnails
Contents