Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-01 / 207. szám
4 nögrad 1966. szeptember 1. osütőrtYí * I á az Auróráig N emrégiben egy beszéíge- tés során valaki úgy említette az úttörő- közösséget, mint a gyermekek politikai szervezetét — Olyan tömörülés — így egy másik vélemény —, amelyet a párt gyermekmozgaltmának is lehetne nevezni. A harmadik szerint: az ú ttör ősze rvezetben tevékenykedni „gyerekes” dolog... Talán ezért is hajlamosak sokan arra, hogy jóval az értéke alatt jegyezzék” ezt a munkát. Melyik nézet a helyénvaló? Az úttörőmozgalomban a jövő nemzedékének nevelése folyik, és van e jelentősebb feladat, mint felelősséggel munkálkodni az új generáció jövőjéért? A legifjabbak szervezetére jellemző, hogy húsz esztendeje — mióta megváltozott életünk kezdetén életre hívta a párt — pályája töretlenül ívelt felfelé. Egyre újabb és újabb motívumokat von be, egymást követő mozgalmaival a gyermeknevelés felbecsülhetetlen értékű munkájába. Hatékonyságát, népszerűségét jól illusztrálja az a legutóbbi adat, miszerint 1946- ban történt megalakulása óta, jóval több mint egymillióra növekedett azoknak a felnőtteknek a száma, akik a két évtized alatt valamikor maguk is tagjai voltak a szervezetnek. Az ország úttörőközössége jelenleg 1 200 000 tagot számlál. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az általános Iskoláskorú tanulók 85 százaléka tömörül a társadalmi tömegmozgalomba. Bizonyításkor a számszerű adatok egy kicsit a tekintély- érvekhez hasonlóak. Nem mindenki fogadja ed őket, mondván: a számok önmagukban nem jelentősek. Annál többet mondanak viszont azok az eredmények, amelyek az akciók nyomán húsz esztendeje jellemzik az úttörőszervezet életét. A mozgalmak nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az áttörőszervezet ráleljen sajátos szerepére, iskolában és társadalomban szerves része legyen az egyre fejlettebb formát követelő nevelési módszereknek. A gyermekekkel megismertetni a forradalmi múltat — erre szolgált az első kísérlet, a Forradalmi nyomolvasó mozgalom. Sok ezernyi úttörő és kisdobos ismerkedett a Tanácsköztársaság dicső harcaival és a fasiszták ellen vívott küzdelmek történetével. Pillantás a jövőbe — ezt a törekvést szolgálta az expedíciós mozgalom. A legutóbbi, az Úttörők a hazáért! pedig arra ösztönözte szocialista hazánk legifjabb- jait, hogy erejükhöz, képességeikhez mérten részt vegyenek társadalmi életünkben, álljanak be a szocializmust építők sorába. a z új mozgalom, a „Vörös zászló hőseinek útján” elnevezést kapta. Több szakaszban, két tanévre terjedően foglalkoztatja majd az ország valamennyi úttörőjét Számunkra kettős öröm a szeptember negyedikén induló mozgalom. Egyrészt bizonyíték arra, hogy társadalmunk ifjú tagjainak szervezete újra tanújelét adja fejlődésének, másrészt viszont jogos büszkeséggel nyugtázhatjuk a tényt: a várhatóan eredményes mozgalom, amely új szakaszt jelent a szervezet életében. éppen Salgótarjánból indul el. A szeptember negyedikét megelőző napok programja — mint azt már korábban is hírül adtuk — elkészült Számos jelentős esemény — politikai életünk vezetőinek Salgótarjánba látogatása, egykori pártharcosok és úttörők találkozása — teszi ünnepélyessé, minden résztvevő számára felejthetetlenné azt a néhány napot. A mozgalomból egyelőre mégiscsak a körvonalak azok, amelyeket már most is tisztán láthatunk. Szeptember negyedikén, Nógrád megye székhelyéről hangzik el az országos mozgalomra szóló felhívás. Több szakasz, számos részakció tarkítja a kezdeményezést, amely a gyakorlatban minden bizonnyal tovább fejlődik majd. Amikor már most is véglegesnek mondható: a „Vörös zászló hőseinek útján” — jellegéből, célkitűzéseiből lehet következtetni erre — közelebb segít ahhoz, hogy a szervezet politikai vonatkozásában is erősödjék. Az úttörőmunka ma még sok helyen túlzottan iskolás formát nyer, szinte órarend-szerű en folyik, és ezért az a veszély fenyegeti, hogy a mozgalmi rész háttérbe szorításával csökken az érintett csapat, vagy csapatok társadalmi kapcsolata. A negatív vonások közé tartozott eddig az érzelmekre ható nevelés bizonyos mértékű hiánya is. Az új mozgalom ezen a hiányosságon akar változtatni, és figyelembe véve a mozgalom célkitűzésért — tud is. Az érzelmekre ható nevelést szolgálja az a törekvés, hogy a mozgalom felkeltse és színes, változatos programjaival ki is elégítse a gyermekek figyelmét, érdeklődését történelmünk dicső korszakai, a forradalmi zászlók és más jelképek iránt A jövő generációjának tömegszervezete nem lehet meg állandó és szoros társadalmi kapcsolatok nélkül. A múlt ismeretét gyermekeink csak könyvekből, mégoly jó történelmi leckékből nem sajátíthatják el. Szükség van arra, hogy öntevékeny módon, érdeklődésüknek, romantikái kedvelő hajlamuknak megfelelően, személyes tapasztalatokra. élményekre tegyenek, tehessenek szert. Az így szerzett ismeretek azután mélyebben raktározódnak, és a helyes nevelési folyamatnak megfelelően, az elvek ily módon kapcsolódnak a gyermekek tevékenységével, vagyis a gyakorlattal. E zt segrfl az áj mozgalom, amely során szocialista társadalmunk legifjabbjai számos érdekes akciót végrehajtva, forradalmi múltunk hőseinek nyomában járva, a hősök Setével, munkásságával, harcaival ismerkedve — Sjutnak 3a utolsó, az „Auróra akcióig”, amely a Nagy Októberi Forradalom ötvenedik évfordulóján kezdődik. A hős cirkálóról elnevezett akció további feladatok, az eddiginél is nagyszerűbb tettek felé vezeti majd a jövő nemzedékéti Pataki László nsi A Pearl Harbour-í japán orvtámadás után az újjászervezett amerikai hírszerzés különböző kombinációkat dolgozott ki a japánok ellen, s főleg a visszavágásra. Nem önmagukra, hanem a japánokra voltak dühösek Washingtonban ... Kutatták az okokat, hogy a sok előzetes jelzés ellenére miért nem történtek hathatós intézkedések a japán hírszerzés ellen, és mi volt annak az oka, hogy Pearl Harbour megtámadása előtt az amerikai titkosszolgálat Japánban nem rendelkezett ügynöki hálózattal, és bizalmas információi sem voltak. Megállapították, hogy történtek ugyan különböző próbálkozások, de sikertelenül. Például a két világháború között egy ezredesi rendfokozatban levő hírszerzőt turistaként a japán szi- _o‘ekrc küldtek, akit azonban már tevékenysége kezdetén „halálos baleset ért”. Alázatosan hajlongó japánok adta? át az ezredes hamvait a tokiói amerikai követségnek azzal, hogy az amerikai „turista” útközben meghalt, és holttestét a „Shinto” szertartások szerint elégették. Az amerikai titkosszolgálat csak az okkutatás során jött rá arra, hogy a japán titkos- szolgálat félrevezette a tokiói amerikai követség katonai és tengerészeti attaséját. A két attasé ugyanis több ízben jelentette, hogy Tokió utcáin nagyszámú haditengerészt látott. Ebből arra következtettek, hogy a japán hadiflotta még mindig a Tokió közelében levő Yokosuka-i flottabázison tartózkodik, és teljesen kizárt egy esetleges meglepetésszerű támadás a japánok részéről. Ezzel szemben a valóság az volt, hogy a japán hadiflotta a tengeren, háborús rendeltetési helyén tartózkodott; és az utcán sétáló japán haditengerészek ‘engerészruhába öltöztetett gyalogosok voltak, akiket azzal a céllal küldtek Tokió utcáira. hogy az amerikai és a velük szövetséges hírszerző szerveket félrevezessék. Mint az attasék jelentései bizonyítják, a félrevezetés sikerült. Felszínre kerültek olyan korábbi vélemények is, amelyek szerint Japánban lehetetlen a megfelelő ügynökhálózat kiépítése, a kapcsolattartás és az irányítás. Ezért az amerikai hírszerzés — mint az később kiderült — nem is aktivizálta magát a japán tervek felderítésére. Az okkutatás során megállapították, hogy a szétforgácsolt, minden koordinációt nélkülöző amerikai titkosszolgálat nem is volt megfelelő a japán hírszerzés elleni harcra. A Pearl Harbour-i támadás után újjászervezett amerikai hírszerzés elsőrendű feladatának tartotta, hogy a korábbi mulasztásokat, hibákat gyorsan megszüntesse és hathatós intézkedéseket tegyen a japánok ellen. Eredményeket mindenekelőtt a technikai eszközök szélesebb körű felhasználásával igyekeztek elérni. Ennek tulajdonítható, hogy e tevékenységük 1943-ra már sikerrel járt Megfejtették a Az ország déli megyéiben, elsősorban Baranyában, a Szár-hegy aljában, a villányi lankákon, szélvédett és napsütötte völgyekben megkezdték a borszőlő szüretelését. A szakemberek véleménye szerint a tavalyinál jobb, közepes termés várható. Előrejelzés szerint a melegnek és hosszúnak ígérkező ,,vénasszonyok nyara” tovább növeli a must cukorfokát és magasabb szesztartalmú, jobb zamatéi borokat kapunk az idei szőlőből. Kovács Sándor felvétele » Csordás István és felesége öt esztendővel ezelőtt házának nyeregtetejét manzárdra cserélte. Baloldali szomszédjuk Bemáth András úgy találta, hogy az átépítés miatt a csepegtető — más nevén ereszalja — arasznyival beljebb nyúlt az ő kertje fölé, mint annak előtte. Bármilyen hihetetlen: per kerekedett ebből. japán rejt,jelkulcsot, és ennek segítségével a japán rádióadások lehallgatásával előre értesültek a japánok hadműveleti akcióiról. Többek között ez a, körülmény segítette hozzá az amerikai titkosszolgálatot ahhoz, hogy megtorló intézkedést hajtson végre a regi ellenség — a Pearl Harbour-i orvtámadás szervezője — Yamamoto admirális ellen. (Nem azonos Yamamoto ezredessel, a japán hírszerző tiszttel, akiről a korábbiakban szó volt. Yamamoto admirális viszont valóban fő szervezője volt a Pearl Harbour-i támadásoknak.) 1943 áprilisában az USA tengerészeti hírszerző központja lehallgatott egy szigorúan bizalmas japán rádióadást, amelyet a japán tengerészeti főparancsnokság küldött a Csendes-óceán déli térségében állomásozó katonai erőkhöz. A lehallgatott anyag megfejtése után megállapították, hogy Yamamoto admirális repülőgéppel ellenőrző körútra indult. A rádióadás utasította a japán flotta különböző egységeit, hogy készüljenek fel Yamamoto admirális fogadására. A rádióadás Yamanoto tervezett útvonalának pontos menetrendjét is magába foglalta. A megfejtett anyagot, valamint az arra épülő akciótervet az USA haditengerészeti államtitkára kapta meg, aki az USA elnökével hagyatta jóvá Yamamoto admirális likvidálását. (Folytatása következik) A balassagyarmati járásbíróság úgy látta, hogy e szélesebb csepegtető nem zavarja Ber- náthékat kertjük birtoklásában. Ezért elutasította azt a követelésüket, hogy a Csordás- házaspár keskenyíttesse meg a csepegtetőt. A megyei bíróság Bernáthéknak adott igazat, s kötelezte a szomszédot az átalakításra. A pervesztes — és ezen alig lehet csodálkozni — saját ingatlana esú- fítására nem fogadott mesterembert Az átalakításra Ber- náth András előbb a kul- túrház tatarozásán dolgozókat próbálta megnyerni, de a két ács hallani sem akart a megbízatás elvállalására. Akadt helyettük más. .. Végül is karhatalom jelenlétében arasznyival megfeurtí- tották a gerendákat Ez tavaly ősszel történt. Azóta is beszélnek róla nemcsak a Kossuth utcában, de egész Örhaiombsn. Sajnos, nagyon ágy ffest, hegy a községnek ugyanebben az áldatlan ügyben még két dologról lesz mit beszélnie. Bemáth András kétezer forintnál nagyobb összeget követel Csordás Istvántól az átalakítás fejőben. Az eddig meghallgatott szakértő csak négyszáz forint körüli ösz- szegre értékeli az ácsmunkát Mi több, Bemáthékat határozat jogosítja fel arra, hogy szomszédjuktól az egyik ke- keritésoszlop eltávolítását követelhessék. A telekhatár ugyanis állítólag az oszlopnak nem bal, hanem jobb oldalán kezdődik. Irtuk: állítólag. Vannak, akik így emlékeznek erre a faluban. Papírokból kideríteni ezt nem lehet. A második világháború forgószele elsodorta az - okmányokat. Az őr halmi Hazafias Népfront TSZ gazdája az a három család, amely a Bemáth. portán él. Ugyanott nyugdíjas tsz-tag Csordás István. Bemáth András jószággando. zó. A két házhoz a közösben végzett munka arányában jut a jövedelemből. Látogatásunk alkalmával Csordás néni sírva mirtatta szobájának falán az egyre nagyobbodó repedést. Attól fél, hogy a csepegtető keskenyítése miatt maholnap annyira átázik a talaj, hogy kidől a fal Bernéül András szerint fölösleges ettől tartani, hiszen — úgy véli —, csak a belső vakolás repedt meg. Kérdeztük: megengedné-e. hogy Csordás - ék esőlevezető csatornát szereltessenek a csepegtető szélére. Többször kérdeztük ezt, de a válasz mindig csak egy volt: „Eldöntött ügy es. ítélt a bíróság.” Itat a falu egészséges erkölcsű közvéleménye is. Meg kell mondanunk, hogy ez az ítélet Bemáthékra nézve nem kedvező. Az ítéletben kifejezésre jut, amit nem csekély részben a termelőszövetkezetben tanultak meg a maguk hasznán az emberek, — az, hogy szocialista emberhez méltó megértésben, együttműködésben, dolgosán ani: mindenki számára előnyös. Káros ellenben akár személyes gyűlöletből, akár kicsiny (vagy éppen nagy) anyagi érdekből dolgozó embernek veszteséget okozni. A falu itaetéről még a kai mondanunk, hogy az nem megváltoztathatatlan. Valóban kevés kellene ahhoz, hogy a községben Ber- náthék békeszeretetét, jószomszédi hajlandóságát emlegessék; ellentétben azokkal, amelyek ma még érvényesülnek, s amelyek nem találkoznak az emberek fetszésé- sével. — b. s. —
