Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-04 / 210. szám
1968. szeptember 4. vasárnap WOGT! AD 7 Vasárnapi levél A kastély Kedves Barátom! Még most is megborzongok, ha arra gondolok, milyen bizalmasan és sejtelmesen közölted velem, hogy elolvastad Franz Kafka regényét, A katélyt, amely véleményed szerint megrázó módon mutatja be, hogyan vezeti és juttatja el a kapitalizmus a gyanútlan egyént a bürokrácia mocsarába. Mert szerinted a regény egy olyan ingoványt szövegesített meg, amelyben az önálló személyiség, legyen az kiskaliberű ember, vagy kiváló tehetségű egyéniség, úgy vergődik, hogy mindig mélyebbre süpped. Minthogy a Kafka-regény a monarchia világában játszódik, és lényegében az ébredő kapitalizmussal egyforma idős bürokráciát „zehésíti meg”, közlésed nem hathatott a különleges felfedezés erejével. Viszont sokkal inkább gondolkodásra kényszerített az a megjegyzésed, amelynek aláfestéséül alkalmaztad tulajdonképpen a sejtelmes és bizalmaskodó hangnemet. Azt mondtad ugyanis: „És mit gondolsz, a szocializmusban nincsen bürokrácia?” Vagyis a kastély, amely a Kafka-régényben is jelkép csupán, nem fedezhető-e fel büszke küzdelemben születő, új és folyamatosan fejlődő világunkban is? A kérdés közel sem olyan kényes, amint azt hangsúlyod, és tálalásod sejteti, viszont két szempontból is érdekes. Akitől a példát vetted századunk egyik legvitatottabb írója, annak ellenére, hogy a századfordulón élt és alkotott, minthogy 1924-ben, viszonylag jeltelenül fejezte be pályafutását. Üjra felfedezése után megindult a harc írói értékének meghatározásáért, és jóformán alig akad művészeti irányzat, amely jogot ne formálna rendkívüli tehetségére. Szinte általános az egyetértés abban, hogy Kafka megelőzte korát, és éppen ennek köszönheti feltámadását. Jelentőségét azonban ki-ki másként látja. Fritz Stich szerint az atomizált emberiségnek kellett eljönnie ahhoz, hogy a kafkai szimbólumok megfejthetők legyenek. A francia Camus szerint Kafka az élet értelmetlensége ellen lázad, és megkísérel „reményt ébreszteni egy reménytelen világban”. Van aki nihilistát, más viszont moralistát lát az egyéni hangú íróban. Lukács György avantgardista írónak tartja Kafkát, és Ernst Fisher, az osztrák marxista, már sokkal enyhébben ítéli meg az iró tevékenységét, és szembeszáll azokkal a kritikusokkal, akik Kafkát a dekadensek közé sorolják. Folyik tehát a Kafka-vitg szinte Európa-szerte, a nyugati irodalomban, a szovjet sajtóban, és nálunk is. Sok feladat vár még a marxista kritikusokra. Egy dologban azonban valóban nem lehet vita: megrázóbb képet ritkán kaphatunk a bürokráciáról és az elidegenedésről, mint Kafka „A kastély” című regényében. A regényben egy földmérő indul el, hogy végre elfoglalja az őt megillető helyet a társadalomban, de minduntalan szembe találja magát azokkal a titokzatos erőkkel, amelyeknek megszemélyesítői egy távoli, elérhetetlen kastély titokzatosságában élnek, és ítélnek minden eleven fölött. A bürokrácia őrlőmalma ez, ahol csak a hivatalnokok egyéni jellemvonásai mutatnak némi változatosságot az embertelenségben. Elveszett akták, megközelíthetetlen tisztviselők, kiszolgáltatottság és reménytelenség nehezednek az olvasóra, és nagyon elkeseredettnek kell lenni ahhoz, hogy mint te is, párhuzamot keressünk az akkori élet és mai világunk között. A kérdés — érdemi részét tekintve —, mégsem alaptalan. Nemcsak benned, másokban is felvetődik, hogy összeegyeztethető-e a szocializmus és a bürokrácia. Annál is inkább, mert alig akad ember, aki ne találkozott volna már napjainkban is lélektelen ügyintézéssel. buszma és lusta hivatalnokkal, érdemtelen es rosszindulatú gyanusítgatásokkal, s olyan személyekről szóló véleményekkel és előítéletekkel, amelyek akadályozzák az egyéniség és a tehetség kibontakozásá,t. Az adminisztrációt és ennek felduzzasztott formáját, a bürokráciát, tulajdonképpen a munkamegosztás szülte. A gyárak, üzemek, építésével, az iparosodás fejlődésével óhatatlanul niegnövekedett az adminisztráció is. Érthető ez, hiszen a cipőt, selymet már nem a termelő adta el, szállította, forgalmazta a fogyasztóhoz, sőt még a nyersanyagot sem ő szerezte be, lévén a másé, a kapitalistáé a gyár. Megannyi munkafázis, megannyi könyvelés. Márpedig a munkamegosztás nemhogy megszűnne a szocialista társadalomban, hanem tovább tökéletesedik. A munkás, aki a termelésben részfeladatot végez, nemhogy a gyáron kívül, hanem a gyárban sem kísérheti végig a termék útját. Mtndez azt jelenti, hogy irányitó központ olyan iroda nélkül, amelyből nemcsak a termelést, hanem a termelőt es a végtermékek útját is nyomon kísérik, életünk elkev- zelhetetlen. Más kérdés azonban, hogy az adminisztráció, amelynek íróasztalai egyaránt megtalálhatók államhatalmi szerveinkben, és gazdasági intézményeinkben, átváltozhat-e bürokráciává a szocializmus keretei között is. A válasz egyértelmű. A szocializmusban hiányzanak azok az alapok (társadalmi termelés és egyéni kisajátítás), amelyek például a kapitalizmusban törvényszerűen kölkezték a bürokráciát, és az elidegenedést. Maga az a tény, hogy nálunk a termelő üzemek össztársadalmi tulajdonban vannak, és jó vagy rossz munkánk hasznát és kárát magunk látjuk, eleve/ kizárja, hogy érdektelenné váljunk a világgal szemben, hiszen akkor önmagunkkal kellene méghasonlanunk. Az adminisztráció is csak közös érdekeinket szolgálhatja, s hogy igy legyen, társadalmi tömegszervek örködnek egyéni, és közösségi jogaink és természetesen kötelezettségeink felett. S ha ügyes-bajos dolgainkat intézve mégis összetalálkozunk a kafkai potrohos, korrupt, fennhéjázó és nagyképűen alattomos figurákkal, az nem a rend, hanem a jellemek, jobban mondva jellemtelenségek műve. Ez már a szocializmuson belüli fontos feladatnak, a tudatformálásnak nyit és nyújt elvitathatatlan feladatot. Mert habár a rend szocialista, nem törvényszerűen, és egyidejűleg válik azzá minden egyes emberis. Lakos György Közízlés és közéletiség A nézőtér mindig vitapo Erre a problémára keres és az igényesebb, gondolkozást probléma, nemcsak a szerrond is, de ennek a talál — többek között — gon- követelő szocialista realista kesztésmód és feszültségterem- régi bölcsességnek igaz- dolatgazdag választ az MSZMP művészet, mert nagyrészt csak tés „dramaturgiáját” jelenti: ságát talán még soha nem Kulturális Elméleti Munkakö- szórakozni akar.” Csakhogy ez a brechti tanácsot nem lehet éreztem olyan erősen, mint a zösségének nemrég mejelent a vélekedés valami félelem- pusztán a kifejezésmódra kor- Fügefalevél vetítése utáni be- tanulmánya. „Az irodalom és szülte előítélet, s rajta is le- látozmi. A közízlés a művészi szélgetésekben. „Miért tették a művészetek hivatása társa- mérhető az az igazság, hogy közélet, sőt a művészetek könevetségessé az ottani kultu- dolmunkban”. (Társadalmi nemcsak a nézőtéren, hanem zéletiségének függvénye _akr ális vezetést?” — kérdezte Szemle, 7—8 sz.) Megfogalma- az alkotóműhelyben is kísért kor is, ha fejlődését más ha- az egyik néző, mire a másik zódott az a régóta érzett gya- az előítélet. Mire gondolok? tások is befolyásolják. Ma viaszai felelt, hogy neki ez a korlati ellentmondás és esz- Arra a tényre például, hogy szont úgy érzem, hogy a „cselfajta humor kevés volt, és tétikai kérdőjel, mely a tuda- az utóbbi két évben a vártnál fogás” technikája inkább ebjobban szeretett volna mulat- tot formáló művészi szándék erősebben emelkedett az igé- ben a leegyszerűsített mivol- ni: támadóbb kedvű szatírára és a közönség igénye, előíté- nyesebb, gondolkodást és szó- fában jelentkezik. A színpadon váltott jegyet a pénztárnál: let-rendszere és befogadóké- rakozást egyszerre nyújtó pl. a „bűnügyi” szerkezetű té- ,.hogyan lehet a pomográfiá- pessége között feszül. A tanul- „könnyű műfajú” filmek né- makezelés izgalmával, mely a nak .ilyen reklámot csinálni” mány világosan felrajzolja zőszáma. A filmgyártás azzal krimi-divat hatóanyagát akar- — kérdezte felháborodottan azokat a pólusokat, melyek számolt, hogy például a Szél- ta kihasználni a gondolatok, egy szalmakalapos néni, míg között a szocialista tartalmú hámosnő vagy a Tilos a sze- etikai problémák vonzerejének mások éppen a történet túl- műveknek is vitában kell relem c. filmek fogják elérni fokozására. S ha születtek is ságosan színtelen, pajzánság- megtalálniok hatáslehetősé- a legmagasabb látogatottságot, ebben a műfajban kitűnő altól tartózkodó ízét kifogásol- geiket: egyfelől számolniok és kiderült, hogy a néző majd kotásók is — pl. Bágyoni Attak. Mintha a nézők mindé- kell a szektás jellegű ellenér- egymilliós többletszavazatával tila Botiár ügy c. munkája, gyike más filmet látott volna, zésekkel, melyek egy-egy mű inkább a Tizedes meg a töb- vagy Halasi, Ártaüan bűnöPedig a film ugyanaz, csak részmegoldásait az összmű biek-re és a Gyermekbetegsé- sök c. darabja _, a szerkezet a z egymással is vitába keve- alaptendenciája ellen akarják gekre adta le a voksát. S ha ez mégis kevésnek bizonyul a redő ellenvetések a legkülön- fordítani. (A Fügefalevél kap- a tény még csupán a szórako- brechti tanács korszerű meg- félébb oldalról támadták. Ma csán innen kiindulva kérdő- zási igény észrevétlen „átré- valósításához. Ugyanígy nem már ez a vita inkább humorá- jelezték meg a szatírának a tegződését” is mutatja, még- tudja teljesen beváltani a hoz- val él a köztudatban, hiszen maradiságot, a szakértelem is meg kell állapítanunk, hogy záfűzött reményeket pusztán ezekből az ellenvetésekből le- hiányát gombostűre tűző ma- mega az „észrevétlenség” is kifejezési stílussal való kisérvelek lettek, melyek különbé- gatartását). A másik pólus — ismertetőjel: nem figyelünk létezés a filmművészetben: az ző lapokban napvilágot is lát- mely a szélesebb közönség- eléggé a valóságos igények Orvos halála vagy az Iszony tak. legtöbbször kommentár igényt befolyásolja- — az a formálódására, és nem ismer- szép filmek, de nem „izgalma- nélkül, pusztán a helyzet kispolgári ízlés különböző for- jük kellőképpen azokat az sak” a szó mélyebb, brechti megmosolyogtató jelzéséként, máinak továbbélése. Fenti pél- áramlatokat, melyek a tudat értelmében: ami hiányzik, az A jelenség azonban másra is dánkban a prüdéria. a pusz- és közízlés alakulásában vég- a nagyobb kihatású konfliktu- « mutat: minden jó műalkotás- tán szórakozni akarás, vagy bemennek. sok közérdekűséget provokáló nak a félreértések keresztül- az olcsóbb jellegű tréfálkozás következük ebből a szó- Pátosza, zében kell formálnia közönse- követeléseiben ez az igény és , kultúrát illetően’ An- ' gét, itt kell leküzdenie a leg- ízlésnorma fogalmazódott meg. , ... . . ' . Egyesek éppen a mával beszél sőségesebb - és légvárat- , . _ , Ä Í hatóan foglalkozó elemző tárlanabb — előítéleteket. Ma fii tanulmány helyesen mu- ^ , . ,, sadalmi konfliktust tartják már helytelenítjük azt a haj- g] tat rá, hogy lényégé- "tT -kellemetlennek’„Ne vágdani elképzelésünket, hogy " ben mnen táplálkozik eleg felfedezni a valosag üt- junk etébe. vagy: „Lehet, elegendő a jó művet a publi- a sznob arisztokratizmus ma- * mu^ legnehezebb hogy a ielenség talató, a prob_ kun kezébe adni - az már- Katartasa is, mely pl. ugyan- fetedate a^ ^ ^t az igaz- léma ^ de - az is hatni fog értékeivel, tudat- a ”olcso> ^ í FF' előítéletnek párja aztán az a formáló ereiével. Kiderült, Pusztán kozonségigenyre apel- lekezelés cselfogasaval el- ^kedés. hogy „kár az hoev a publikum előítéletei- tóló alkotást söpörné le az asz- fogadhatová tudja enni. Csel- ilyen közéleüleg fontos konnek figyelembe vétele, és az tálról. kispolgári ízlesnor- §, ,a a _i fliktusokat színpadra, filmre ellene való eszmei-művészi mák továbbélésének tehát sza- J t , y ' vinni — úgysem keli ez fegyverkezés nélkül csökken mos közönségnek”. Ily módon vitsuiiiii.ii változatába ütközünk, kotással kell jelentkezni,- vagy meg is ‘szűnikkezdve azon a vitán, melyet So- mely vermébe fogja a nézőt- szont éppen ‘ a^k a gondok ezeknek a műveknek esztéti- mogyi Jozsef> Szanto Kovács olvasót. Izgalmával, színessé- maradnak kívül a szinpadi kai-eszmei hatása is. (Pl. nem szobra váltott ki, Cseres Tibor gevel, meseszerusegevel lebi- nézik meg a filmet). A mű- HideS naP°k c- regényének elvésznek — és a kultúra munkásának — ismernie kell azt lincseli és arra kényszeríti őt, lentmondásos fogadtatásáig. hogy most már kövesse is az f0giajkoztatiák alkotót a mélyebb társadalmi- A szórakozási igény és 8 gondolati rétegek feltárása fe- korszerű szocialista művek lé is. Brecht legjobb művei- ? me‘y^IU! ^leiosseggei vő nárheszédet fndirvn folv között ~ lappangva vagy ben, ilyen eszközökkel dolgo- szere ne aUani a művésztől. ';párbOS- ^.eí nyíltabb formákban vita fo- zott: a Kurázsi mama vágj' a a közeget, melyben a művek kel hatni akar. hogy előrevivagy a film világán, melyek a közönséget hétköznapjaiban melyeknek megoldásán maga is fáradozik. S melyekről felelősséggel tatni a nézővel, olvasóval, és ne akadion mee ez a beszél- lyik’ A művészi közvélemény Kaukázusi krétakör izgalmas ne aKaojon meg ez a De zei egy resze e két törekvés kő- mesefonal mentén varázsolja getés az első kijelentő mon- zött elvont ellentétet vél lát- el a nézőt ps a miivéM getés daton. Üj iskolakombinát Miskolcon ért igaz ugyan, hogy a Nehéz emberek c. , filmet nem nézte zott elvont ellentetet vei la'- el a nézőt és csalja a művé- meg annyi néző, mint a Tilos ni: „A közönségnek nem kell szi hatás kelepcéjébe. A pub- a szerelem c. vígjátékot, de likum izgul a feszült jelene- ennek a műnek mégis széles teken, és alig veszi észre, körű társadalmi hatása lett: máris gondolkoznia kell kora, azok is ennek az alkotásnak embersége, politikai küldetése problémavilágában kezdtek felett. Brecht tudta, hogy a gondolkozni, akik nem látták lelkiismeret és a gondolat a filmet, mert ez a mű köz- szukseglete olyan társadalmi hangulatot teremtett, a közadottság, melynek csak el kell élet egyik alakítója lett. és tudni találni hivójelét — és ilyen áttételesebb formában máris beindul, máris lehet rá már vezérelte azok gondolko- hatni. De ehhez az kell — és zását, ízlését, köznapokat fi- itt van a brechti gondolat ak- gyelő szemét is — akik ide- tualitásának értelme —, hogy genikedtek az Ilyen stílusú al- kikapcsoljuk. vagy éppen ha- kotásoktól. Ezért is lényeges tá-stalanná tegyük azokat az az a szemléletbeli változást előítéleteket, melyek a leg- követelő utalás, melyre az El- különbözőbb ..előképzettség- méleti Munkaközösség tanul- ből” eredően, de a néző ,,sze- mánya mutatott rá — éppen mét” vezérlik. a valóságos közéletiség, a jó , „ , , . , értelemben vett művészi izgannek a feladványnak jom felszabadítása érdekében, megoldása azonban még nehezen megy számunkra. Talán ez is az oka annak, hogy szemben az előző esztendő sikeres műveivel — Álmodozások kora, Húsz óra, A tizedes meg a többiek, Gyermekbetegségek — az idei A Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozói az MSZMP íX. kongresszusának tiszteletére határidő előtt befejezték a Palóczy utcai iskolakombinát építését. A város egyik leg szebb épületében 12 tantermes gimnáziumot, 400 személyes leánykollégiumot, éttermet, korszerűen berendezett tornatermet létesítettek. Az új iskolát szeptember 1-én adták át rendeltetésének A képen: a leánykollégium épülete (MTI Foto, Mező Sándor felvétele) E A pártosság fogalmának korszerű értelmezéséről szólva kimondja, hogy szakítani kell azzal a korábbi nézettel, mely csak a napi politikából, annak szolgálatából akarja megérteni a művészetet. „A pártosság filmévad valahogy még nem követelménye megkívánja a tudta beváltani a tavalyiból adódott jogos reményeket. Nem sikerült „napirenden tartani” a közéletiség izgalmát, de vele párhuzamosan ernyedt a nézőt „cselfogással” bekerítő művészi módszerek ereje is. A Szent János fejevétele pl.. politikai tudatosságot, és a párt politikája iránti felelősségérzést, de nem azonos a napi politikai agitációs jellegű szolgálatának kívánalmával” — írja a tanulmány. Ez a gondolat felszabadító hatással lesz a művészet közéleti érdekmely az év szinte egyetlen „di- lődésére: éppen azzal a szem- rekt módon” közéleti filmje lélettel száll vitába, melyet az volt, szürkébbre sikerült, nem alkotók — elsősorban a kom- találta meg a nézővel folyta- munista felelősséggel dolgozó tandó dialógus kezdőszavait, a művészek .— éreztek a légin- szándékában vonzó Ketten hal- kább fékező hatásúnak: azát- tak meg, pedig inkább rao- fogó jellegű közéleti tenden- dorosságával, mint közéleti ciák elemzésének tabujával. S izgalmával hatott a nézőre, ha itt sikerül tovább folytat- Jórészt csak a Szegénylegé- ni az elmúlt két év művészi nyék és a Fügefalevél jeleske- fellendülését, sikerül átlépni dett ebben a tekintetben. ,, ezeknek a műveknek sikerült az atmenetl megtorpanáson - vitát provokálniok, olyan gon- akkor ez az áttörés két irányú dolatot ébreszteniük, amelyek lesz: a közízlés átformálódá- legalább kérdésessé tettek bi- sának felgyorsulásához, és a zonyos ízlésbeli előítéleteket. Ezek a problémák azonban már arról vallanak, hogy a közízlés normáinak átformálása nemcsak formai-stiláris közéletiség korszerű és művészileg vonzó atmoszférájának kialakulásához vezet. Almáéi Miklós
