Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-29 / 231. szám
«966. szeptember 29. csütörtök NÖG RÁD 3 A kezdeményező szövetkezet A palotást kommunisták vezetőség választó taggyűlése Felelősségteljes két év tevékenységéről tanácskoznak a palotási pártalapszervezet kommunistái. Idősek és fiatalok. férfiak és nők nagy figyelemmel hallgatják Pete Imre párttitkár beszámolóját. A figyelem érthető és indokot» Pedig a párttagok szorgalmas részesei voltaik annak a nagy munkának, amiről a párttitkár beszél. Négy tsz — egy cél Nem volt könnyű az elmúlt két év a palotási kommunistáknak. Három község lakossága, három szomszédos párt- aiapszervezet kommunistái kísérték figyelemmel a múmiájukat. Miért volt így? Azért, mert két évvel ezelőtt éppen a palotási kommunisták javaslatára került napirendre és megvalósításra a négy termelőszövetkezet egyesítése. Nem véletlen, hogy pont a palotási párttagok kezdeményezték mindezt. Hiszen 1948- ban innen „indult” a megye termelőszövetkezeti mozgalma, s tizenegy évvel később Palotás az elsők közöt lett termelőszövetkezeti község. — Ez kötelezett minket, s éppen ez a kötelesség jutott érvényre a kezdeményezésünkben — mondja Pete elvtárs. - A politikai és gazdasági feltételek megértek az egyesítés végrehajtására, s az a négy község kommunistáinak példamutató támogatásával megtörtént. A párttagok arcán tükröződnek a gondolatok. Az emlékezés különböző érzelmeket vált ki. A kommunisták fontos cselekedete nagy feladatokkal járt. Az egyesülő termelőszövetkezetek tagságának meggyőzése a lépés helyességéről. a tagság kielégítő jövedelmének a biztosítása, stb. A párttagok voltak azonban az élharcosai a célkitűzések megvalósításának. „Mindent az emberekkel, mindent az emberekért” jelszó vezette őket. S e jelszót maradéktalanul betartották. A gazdasági vezetésben levő kommunisták fáradságot nem ismerve szervezték a munkákat. Helyes állásfoglalásuk sokat számított a fontos kérdések rendezésében. Elsősorban az ő erőfeszítésüknek köszönhető, hogy az egyesült termelőszövetkezet már az első évben több árut adhatott a népgazdaságnak. Pedig a tavalyi időjárás egyáltalán nem kedvezett a mezőgazdaságnak. A kommunisták elképzelésének helyességét bizonyította az is, hogy a különböző termelőszövetkezeti alapok tartalékolása mellett csaknem tizenhétezer forint volt az egy tagra jutó jövedelem. — A kommunisták türelmes munkája, a gazdasági eredményekkel párosulva a hiteller.- kedőket is meggyőzte. . sokat javult a munkafegyelem, az üzemegységek és az emberek közelebb kerültek egymáshoz. .. — mondja a beszámolójában az idős párttitkár. Tőlük várják az útmutatást A kommunisták türelmes munkája! Ez kellett az eredmények eléréséhez. Mert ni lett volna, ha a párttag állatgondozótól kezdve a párttag főagronómusig nem foglak volna mindannyian össze? Ha az „egyszerű kjs emberek" nem támogatták volna a párt és gazdasági vezetést? Baj volt az állattenyésztéssel? A vezetők leültek tanácskozni az állatgondozókkal —, s változtattak a helyzeten. Vagy itt van a szocialista brigád mozgalom a mezőgazdaságban. Négy évvel ezelőtt ez is ebből az üzemből indult el, s bontakozott ki. Micsoda véletlen, s menynyire törvényszerű. A hagyományok ereje, a kommunisták odaadó munkája. A pérttitkár azonban nemcsak a gazdaságszervező munkát értékeli, hanem az egész pártmunkát. S ez színeset*, de sokkal bonyolul- - tabb, mint a gazdasági tevékenység. A politikai és az ideológiai része a tennivalóknak — amelyek ugyan el- választhatalanok a gazdasági munkától — ahol még sok nagy feladat vár a palotási párttagokra is. Sokat javul a politikai és a szakmai képzettség. de még mindig sok az olyan tsz-tag, aki a kommunistáktól várja az útmutatást, aki nem tud eligazodni a szerteágazó tennivalók között. Pedig a jövő még bonyolultabb feladatokat tartogat, s ezek megoldásában ugyancsak a kommunistáknak kell az élen járni. Ötszáz óra társadalmi munka A beszámoló végetér. A taggyűlést vezető elnök vitanyitó szavai után hirtelen csend lesz. A párttagok maguk elé néznek, gondolkoznak. — A beszámolóval egyetértek, csak azt hiányolom, hogy egyes munkák menetéről nem tett említést — panaszolja Gubis János, az első hozzászóló. — Sokan nem vigyáznak még eléggé a közösre. .. Egyik-másik idős ember bólint. Féltik a közöst, s még a párttaggyűlésen is ez kívánkozik ki belőlük. Nem oktalanul. Azután feláll Sípos László állattenyésztő. — Hát az igaz, hogy ösz- szemelegedtünk. Az üzemegységek, a négy falu emberei. Én mégis azt mondom, sok esetben a párttagok nem becsülik meg egymást kellően Pedig ha mi nem tartunk össze. . . Sokan lehajtják a fejüket. Ügy látszik elevenre tapintott ez az ember. S talán valamennyire ellensúlyozza ezt a hozzászólást a következő. Varga Márta, mezőgazdasági mérnök kér szót. Az összefogásról beszél, amire a jövőben még nagyobb szükség lesz, hiszen ugyancsak megnőttek a feladatok az egyesült gazdaságban. S ebben az összefogásban a kommunistáknak kell példát mutatni. Éppen azért, hogy kivétel nélkül mindenkit megnyerjenek a célkitűzéseknek. E célok szolgálatáról tesz tanúbizonyságot Micsutka Mária KISZ-titkár is, aki jelenti, hogy a palotási fiatalok eddig ötszáz óra társadalmi munkát végeztek a szövetkezetben. S javasolja, hozzanak létre közös vezetést a négy község ifjúsági szervezete között — éppen az erők összpontosítása érdekében. A palotási alapszervezet taggyűlésén a résztvevő Ma- tuz József, a megyei pártbizottság titkára felszólalásában arra figyelmezteti a párttagságot, hogy ne a múlt eredményeiből éljenek, mert manapság ez már kevés. A gazdasági reform megvalósítása új munkamódszert kíván. Ebben a kommunistáknak kell vállalni a kulcsszerepet. S abban is, hogy ezután a gazdaságpolitikai meggondolások vezéreljék a munkát Varga Márta az új titkár A vita lezárása után Deák László, a jelölő bizottság elnöke ismerteti a jelöltek névsorát. A taggyűlés résztvevői egyhangúlag elfogadják az új vezetőség és járási küldöttértekezlet jelöltjeit. S a szünet után ugyanilyen egyhangú a titkos szavazás is. A palotásiak megválasztották tehát új pártvezetőségüket. Pete Imre bácsi helyett — aki a négy pártalapszervezet csúcsvezetőségének titkári teendői mellett ennek az alapszervezetnek is titkára volt — Varga Mártát választották titkárnak. A nagy bizalom nem méltatlanra esett.' A fiatal mémöknő eddig is példamutatóan tevékenykedett az alapszervezetben. Az új vezetőség — amelynek nagyobb részét újjá választották — jó programmal kezdheti a munkát. Sokat kell még tenni a jó gazdaságpolitika kialakítása, a pártegység erősítése, a sokrétű célkitűzések megvalósítása érdekében. Nos, a kommunisták összefogásával, együtt az emberekkel ez menni fog. Pádár András Kölcsönös érdekek és előnyök A szovjet — magyar gazdasági kapcsolatokról Harmadik ötéves tervünk céljainak elérése feltételezi nemzetközi gazdasági kapcsolataink továbbfejlesztését. Az ipari és mezőgazdasági termelés növelése, hatékonyságának fokozása, az életszínvonal emelése megkívánja, hogy elsősorban azoknak a termékeknek az előállítását szorgalmazzuk, amelyekhez természeti, gazdasági és társadalmi adottságaink kedvezőek, termelési költségeik a világpiaci árhoz képest elő. nyösen alakulnak és így exportjuk is gazdaságos, míg azokat a cikkeket, amelyeket itthon nem tudunk előállítani, illetve termelésük kevésbé előnyös számunkra, ésszerűbb importálni. Ez az elv mint gyakorlati szükségszerűség is utat tör magának gazdasági életünkben. A feldolgozóipart, a mező- gazdaságot gyorsan fejlesztjük, de ehhez nincs elegendő gazdaságosan kitermelhető nyersanyagunk és energiánk, növekszik tehát az import. A feldolgozóipar valamennyi ágát sem fejleszthetjük egyidejűleg, ha a termékek korszerűségét, sorozatnagyságát, előállítási költségeit világ- színvonalra kívánjuk fejleszteni. így a késztermékek exportjával párhuzamosan növekszik behozatalunk Is, hogy magas színvonalon elégíthessük ki az ipar, a mezőgazda, ság, a lakosság gép, vegyianyag. háztartási cikk stb. szükségleteit. Mindez indokolja, hogy külkereskedelmi forgalmunk csaknem másfélszeresére növekszik a harmadik ötéves tervben. Az új öt esztendős időszak népgazda, sági tervének megalapozását szolgálják nagyjelentőségű távlati megállapodásaink a szocialista országokkal és elsősorban a Szovjetunióval. E tervek szerint 1970-ben 3 milliárd kilowattóra villamosenergiát és 4 millió tonna Icőolajat importálunk a Szovjetunióból. Ezért új 400 kilovoltos távvezeték épül Munkács és Göd között, s Gödön újabb állomás létesül. Az igényeknek megfelelően a Barátság kőolajvezetéknek is úi leágazását tervezik hazánkban, közvetlenül Kárpát- Ukrajnából. Jövőre megkezdik a szovjet—magyar timföld- aluminium-egyezmény végrehajtását, amelynek értelmében évről évre növekvő mennyiségű, így 1970-ben 120 ezer. 1980-ban már 330 ezer tonna hazai timföldet, kohósí tanak a Szovjetunióban olcsó villamosenergiával. Gyermekkorom apró mozaikjai jutottak eszembe. Rohantunk a lepkék után es vártuk, hogy virágra szálljon. Akkor sapkánkkal leütöttük, Otthon gombostűt kerestünk a varródobozban, aztán f elszúrtuk a zsákmányt egy deszkalapra. Mikor eluntuk, szemétre dobtuk az egészet. Gyerekes szenvedély volt. Mennyivel más Lip- thay Béla nyugalmazott muzeológus szenvedélye. Más és egyben hasznos is. A most 74 éves muzeológus 16 éves kora óta foglalkozik entomologikával. Foglalkozik — tehát ma is gyűjti a Szécsény környéki lepke-faunát. Azt mondja, nagyon érdekes világ ez, mert az Alföld itt találkozik a hegyvidékkel és ez megmutatkozik a lepkefajok árnyaltságán is. — Ma is éjfélig gyűjtök, mindennap ha befejezem a munkát a Palóc Múzeumban. Három fehér fal jelenti a csapdát, onA lepkék nan gyűjtöm be az erdei, a nádi, és a réti lepkéket. Mind a három megtalálható a közelben. Az erdő karnyújtásnyira van, rét is „termi" a lepkéket. Aztán... — Minden évnek megvan a maga faunája. Egyik évben a nádi, másik évben a szövők, harmadikban a nocturnák, a „baglyok" jönnek, elő nagyobb számban. Mindig csak annak a leömyéknek a faunáját gyűjtötte, ahol élt. Lipthay Béla sok. felé megfordult, és azért gazdag a gyűjteménye. A Bánát, Herkules-fürdö, Re- ryezát, a budai hegyek és most Nógrád mind a „rezervátumát” gyarapították. Eddig hatvanezer lepkét preparált, a mintegy 200.000 fajhői. A preparálás külön művészet. — Egy hónapig áll n lepke a preparáló- ban. A vastagabb potrohúakat vattával tömöm ki. Azután meghatározom a pontos helyét a fajon belül és bekerül a gyűjteménybe. A bélyeggyüjtés aprólékos munkájához hasonlíthatnám. A filatelista a fogazatot, a színt, a nyomás-hibát nézi. Az entomológus a lepke szárnyainak rajzolatából, színéből, következtet a fajon belüli elváltozásokra, a vidékre, ahonnan származik, sőt az évjáratra is. amikor begyűjtötték. Mindmind meghatározója lehet a lepke hovatartozásának. Hatvanezer lepkéhez ugyanennyi címke és legalább hatszáz, üvegfedelű doboz, amelyet fakkos szekrényben tart. A napvilág árt a lepkéknek, elvesztik a színüket. Ezért ritka és csak rövid ideig tart egy-egy kiállítás.. A címkékről külön érdemes szólni. Parányi papírlapok és rajtuk még parányibb betűkkel a lepkék latin neve, begyűjtési helye. Van olyan is, amelyiknek csak latinul tudja megmondani a nevét. Ezt viszont pontosan ismeri. A vérében van. A lepkék meghatározásához és el- kereszteléséhez maga is hozzájárult. Egyik címkén olvastam: Cobra Lipthay. A ha. talmas, majdnem tizenöt centi szárny- távolságú állat egyedüli a maga nemében. Nehéz Jenne laikusnak megmagyarázni a ritkaságát. És mivel ilyen példánnyal még nem találkoztak, a begyűjtőnek joga van saját nevét tenni a fajmeghatározás mellé. Gazdag gyűjtemény, egyedülálló érték. Pénzben nem is lehet kifejezni! Egy része most a Magyar Nemzeti Múzeum anyagát gyarapítja. A másik részét a Palóc Múzeumban őrzik továbbra is. Néha bemutatják a közönségnek is, — ötvennyolc esztendő hasznos eredményét, Gáldonyi Béla A magyar-szovjet áruforgalom szerkezetére jellemző, hogy 1965-ben 10 millió 3 ezer tonna árut importáltunk és 630 ezer tonnát exportáltunk. Amíg a két testvéri ország külkereskedelmi forgalma 70 százalékkal növekszik 1966—1970-ben, az anyagjellegű termékek importja 75 százalékkal! Növekvő nyersanyag-importunk több, mint felét szállítja a Szovjetunió. Vasércből (azonos fémtartalomban számolva) 5,3 millióról 7,1 millió tonnára, nyersvasból 356 ezerről 905 ezer tonnára, hemgereltárubó! mintegy fél millió tonnáról csaknem 1,4 millió tonnára, faféles égből 8,6 millióról 9,6 millió köbméterre növekszik a szovjet import a harmadik ötéves tervben az előző öt esztendős időszakhoz képest. E számottevő szovjet nyersanyag és energia-szállítások nélkül aligha fejlődhetne népgazdaságunk egészségesen és biztonságosan hosszú távon, sőt az ipari termelés és a lakosság foglalkoztatásának jelenlegi színvonalát sem lehetne fenntartani. A Szovjetunió, amely a hazai import-nyersanyag es energia fő szállítója, egyben mezőgazdasági termékeink és ipari készgyártmányaink legnagyobb külföldi felvevőpiaca. A Szovjetunióba irányuló zöldség, és gyümölcs-szállítások például meghúromszo. rozódhatnak 1966—1970-ben. biztosítva a mezőgazdasági termelés belterjes fejlődését. A nagyarányú szovjet rendelések a gépipar gazdaságos exportját, nagy sorozatok gyártását teszik lehetővé. Tavalyi teljes gépkivitelünk 52 százalékát. ezen belül a hajók 70, a műszer-hínadás- technikai cikkek, élelmiszer- ipari berendezések nagyobb részét a Szovjetunióba szállí- tottuk. A szovjet rendelések alapján különösen gyorsan fejlődhet a harmadik ötéves tervben közúti járműgyártásunk. A tervek szerint 1970- ben már 4 ezer nagyteljesítményű autóbuszt szállítunk a Szovjetunióba, s így a hazai sorozatnagyság eléri majd a 7 ezer darabot. Ilyen nagy sorozatban egyetlen európai ország sem gyárt autóbuszt. S a Szovjetunióval nem csupán a kész járművek gyártását egyeztettük, hanem a részegységek fejlesztésében és gyártásában is termelési és műszaki kooperációt alakítunk ki. Ezen kívül öt év alatt 246 hajót, 215 négyrészes motorvonatot, 90 sajtgyárat, 200 zöldség- és gyümölcsfeldolgozót. konzervgyári vonalat szállítunk a Szovjetunióba. A Szovjetunió gép- és berendezés szállításai kisebbek ugyan, de népgazdaságunk fejlődése szempontjából nem kevésbé fontosaik. A második ötéves tervben például 54 üzem épült szovjet közreműködéssel. A harmadik ötéves tervben 152 darab Dieselmozdonyt vásárolunk, további négy új házgyárat is beszerzütnk. A mezőgazdaság traktor, gabonakombájn és pótkocsi igényeinek nagy részét is a szovjet szállításokból elégítjük ki. Az együttműködés mindkét országnak egyaránt előnyös: a kölcsönös előnyök nélkül nem is lehetnének tartósak és megalapozottak szocialista jellegű kapcsolataink sem, A szocialista országok, s köztük hazánk internacionalista gazdaságpolitikája nem elvont elvek, hanem jól felfogott nemzeti érdekek diktálják. A kölcsönös nemzeti érdekek internacionalista kifejezője a magyar-szovjet együttműködés is. Itt van például • timföld-aluminium-egyez- mény. Egy tonna aluminium kohósítása nálunk a drága hazai villamosenergiával 7400 forintba kerül, az egyezmény alapján viszont csak 3600 forintba. A tonnánként 1800 forintos megtakarítás 1970-ben több mint 100 milliót, 1980- ban pedig mintegy 300 milliót jelent majd. Mi tehát jól járunk azzal, hogy az alumínium-kohászathoz felhasznált villamosenergdát világpiaci áron számlázzák. A Szovjetuniónak ez szintén előnyös, hiszen a világpiaci árnál lényegesen olcsóbban állítja elő azt a volgai vízi erőművekben. A közvetlen távvezetékes villamosenergia-ex- port viszont ilyen távolságról már nem lenne kifizetődő. Egy másik példa: szintén villamosenergia-gondjaink - kai összefüggésben. Aligha lehetséges, hogy energiaszegény hazánkban különös jelentősége lesz majd az atomerőművek építésének. Ám nincs elég szellemi erőnk és anyagi eszközünk a drága kísérletekhez és kutatásokhoz. A gazdag szovjet tapasztalatok átvétele viszont lehetővé teszi — ahogy ezt már megállapodás is rögzíti — minden szempontból gazdaságos, nagyteljesítményű ipari atomerőmű építését hazánk, ban. A Szovjetuniónak sem előnytelen ez a kereskedelmi és műszaki megállapodás, hiszen mi is átadjuk a szovjet szakemberek által nagyra ér. tékelt gyógyszer-, iszapszivattyú-. műtelpgyártási stb. tapasztalatainkat. Az ellenséges propaganda rágalmait nem cáfolhatjuk meg egyoldalúan azzal, hogy csak a szovjet segítségről beszélünk elhallgatva partnerünk tényleges előnyeit, internacionalizmusával egy be - vágó nemzeti érdekeit. Nyilvánvaló. hogy az együttműködés fejlődésének alapja a kölcsönös előnyök, a közös érdekek elve. így a Szovjetunióval kötött távlati megállapodások nem jelenthetnek abszolút biztonságot és főleg kényelmet az érdekelt vállalatoknál. A műszaki fejlesztéstől, a minőség javításától, a pontos szállítási határidők betartásától nagyban függ, hogy milyen mértékben sikerül az 1970-ig kötött távlati szerződéseket realizálni. Hiszen nem csak a mi igényeink növekednek, hanem a baráti országok vásárlói, felhasználói is mind nagyobb követelményeket támasztanak — teljes joggá» — termékeinkkel szemben. Ennek megfelelően a szocialista viláDiacon is növekszik az eeészséges verseny. s a baráti országok reformtörekvései szintén ilyen irányban hatnak. K. J. Képviselik látogatása tömegszerve:e>eknél Tanácskozás a nötanácsnál, a Bányász Szakszervezetben Megyénk országgyűlési képviselői a közeli napokban több tömegszervezetet keresnek fel, s azok vezetőiyel értekeznek időszerű kérdésekről. Pénteken is találkozóra kerül sor. A megyei nőtanács titkárságára látogat Jakab Sándor, az MSZMP KB póttagja, a belügyminiszter első helyettese; Krazsnyik Jánosné; valamint Sümegi János. Ez alkalommal a nők elhelyezkedésének problémáit vitatják meg. Október ötödikén a Bányász Szakszervezetet keresi fel Brutyó János, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT elnöke; Czottner Sándor, az országgyűlési képviselők Nógrád megyei csoportjának elnöke, valamint Somoskői Lajos Árpád. A téma: miként lehet legjobban hasznosítani a megyei szénbányászatban felszabaduló munka* erőt.
