Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-28 / 230. szám
4 NOG Ti A C WTO. szeptember 2* szerda A mezőgazdaság átszervezésének befejezése óta eltelt időszak eredményei szembetűnően igazolják, hogy gazdaságpolitikánk történelmi jelentőségű sikert aratott. A több mint egymillió parasztgazdaságot országosan mintegy 3200 termelőszövetkezet váltotta feL A második ötéves terv időszaka alatt a mezőgazdasági termelés az előző öt év átlagához képest kereken 10 százalékkal nőtt, s ezen belül a növény- termelés értéke 6, az állattenyésztésé pedig 14 százalékkal volt nagyobb. A kertészeti ágak termelése 1965-ben az 1960. évihez viszonyítva 21 ü gazdasági mechanizmus reformja a mezőgazdaságban az üzemi jövedelemben való közvetlen anyagi érdekeltség és felelősség. A gazdasági meszázalékkal nőtt. Az utóbbi két chanizmus reformja tehát szükségszerű és elkerülhetetlen a tsz-ekben is. Erről és a reform megvalósításáról tartottak nemrégiben Salgótarjánban tanácskozást a megyei es járási mezőgazdasági irányító szervek, vállalatok vezetői. A megbeszélésen felszólalt dr. Dimény Imre, az MSZMP Központi Bizottságának mezőgazdasági osztályvezetője is. A tanácskozás anyaga, valamint a Társadalmi Szemleben és a Népszabadságban megjelent cikkek alapján terünk ki most néhány olyan kérdésre, amely a termelőszövetkezetek tagságát és az állami gazdaságok dolgozóit érinti és érdekli. évben az ország kenyér-gabo- naszükségletét már hazai termésből elégítettük ki. Jelentős a korszerű módszerek és nagyobb hozamot nyújtó növényfajták térhódítása. Az előző tervidőszakhoz viszonyítva hatvan százalékkal nőtt a mezőgazdasági export. Az új körülményeknek megfelelően azonban szükséges az elvek és módszerek továbbfejlesztése. A gazdasági irányítás túlzott központosítása és az alkalmazott árpolitika a szövetkezetben nehezíti az önálló gazdálkodást. Ezért nem érvényesülhetett kellőképpen a tsz-ek gazdasági döntéseiben megfelelő önállóság, valamint A mezőgazdasági dolgozók és a szakemberek széles körét foglalkoztatja az a kérdés, hogy miképpen is érvényesülhetnek majd a tsz-ek működésében a vállalati elemek. Abban még nagy az egyetértés, hogy mind a tagnak, mind a szövetkezetnek, valamint a népgazdaságnak előnye származik abból, ha a termelőszövetkezetek nagyobb döntési hatáskörrel, kezdeményező módon és ésszerűen dolgoznak, s előnyösen hasznosítják lehetőségeiket Hiszen a gyakorlati tapasztalat igazolja megyénk számos termelő- szövetkezetében is, hogy ott erősödtek, fejlődtek megfelelően a közös gazdaságok, ahol éltek az önállósággal és kollektív felelősséggel választották meg a gazdaság vezetőit a fontos ügyek eldöntésénél széles körű demokratizmust alkalmaztak, rugalmasan éltek a különböző ösztönző jövedelemelosztási módszerekkel és körültekintően kihasználták a helyi adottságokat. Abban viszont még ma is előfordul vita és nézeteltérés, hogy vajon összeegyeztethető-e a szövetkezeti jelleggel a vállalati elemek meghonosítása. Egyesek úgy gondolják, hogy a vállalatszerű gazdálkodás ellentétes a szövetkezeti jelleggel, s attól tartanak, hogy az Az információ Többen is feltették a kérdést, hogy ha megszűnik a terv-lebontás, hogyan jutnak el a népgazdasági igények a szövetkezetekig. Vagyis milyen információs rendszer oldja meg a kölcsönös tájékozódást. A szükségletekkel kapcsolatos információ többféle úton- módon jut el a termelőszövetkezetekig. A párt és az állami szervek útján mind a tsz-ek, mind az állami gazdaságok tájékozódhatnak a népgazdasági igényekről, a távlati fejlesztési elképzelésekről. Ezért a megyei és járási szervek a továbbiakban is tájékoztatni tudják a szövetkezeteket arról, hogy tőlük elsősorban mit vár a népgazdaság. Természetesen ez nem konkrét keretek, irányszámok megadásában fog kifejezésre jutni, hanem csak bizonyos tendenciákra hívják fel a figyelmet. Lesz azonkívül egy másik, közvetett, közgazdasági jellegű tájékoztatás is, amely a felvásárlási árak változtatásának előzetes ismertetésében valósulhat majd meg és gyakorolhat befolyást a mezőgazdasági üzemek tevékenységére, és elképzeléseinek kivitelezésére A várható árak kifejezik majv -t az irányt, amely nagyobb anyagi érdekeltséget biztosít és segíti a kedvező an biztosítja: a tsz-ek és állami gazdaságok tájékozódnak a szükségletekről, a népgazdaság igényeiről, de eljut a tájékoztatás a központi szervekhez is. A kisegítő üzemágak Vállalati elemek a szövetkezetekben önállóság a tagság jogainak csorbításával jár. Ezekre a kérdésekre is a gyakorlat adott már eddig is megnyugtató választ. Hiszen a szövetkezetek életében nagy jelentősége és igaz előnye van például az amortizációs alapnak, vagy az önköltségszámításnak. Sőt a szövetkezeti demokrácia is jobban érvényesül azoban a szövetkezetekben, ahol nagyobb anyagi, pénzügyi alapokkal rendelkeznek. Semmivel sem csorbul tehát a szövetkezeti tagok jogköre az önállóbb és gyümölcsözőbb gazdálkodástól. A tanácskozáson azonban sokkal többen aggódtak amiatt, hogy az önálló, vállalati jellegű gazdálkodás mellett miképpen fog érvényesülni a termelőszövetkezetek és a népgazdaság érdekeinek összhangja. Ügy gondolják ugyanis, hogy ha a szövetkezetek ilyen szabadságot élveznek, elsikkadnak a népgazdasági érdekek és részben termelési anarchia, részben a lakosság igényeinek korlátozott és rend- szertelen kielégítése következik be. De egyidejűleg —elsősorban a szövetkezeti vezetők körében — felvetődött az a kérdés is: honnan fogja tudni a szövetkezet, hogy mit termeljen, mit válnak tőle a fogyasztók és az exportáló vállalatok. A gazdaságirányítás reformjától, az önálló, vállalati jellegű gazdálkodástól várják sokan azt is, hogy a termelőszövetkezeti parasztság jövedelme tovább közeledik a bérből és fizetésből élőkéhez. Mert igaz ugyan, hogy a szocializmus építése során sokat javult a paraszti életsor. A mai magasabb életszínvonal szinte feledtette már, hogy hazánk nem is olyan régen, néhány évtizeddel előbb még a hárommillió koldús országa volt. A múlthoz viszonyított fejlődés tehát történelmi jelentőségű, de nem moshatja el azokat a feszültségeket, amelyek a jövedelmek aránytalanságából következtek be. A termelőszövetkezetek önálló értékesítő, feldolgozó szolgáltató tevékenysége bővítésének feltételeit folyamatosan meg kell teremteni. A kisegítő tevékenységhez sorolható a töredék kapacilás kihasználása is. Ilyen töredék kapacitásnak nevezhető például a traktorok és fogatok téli foglalkoztatása. Népgazdasági szempontból is célszerű a tsz-ek tevékenységét kiszélesíteni olyan tevékenységgel, mely üzemi és népgazdasági igényeket elégít ki, tehát a beruházott eszközök jobb, gazdaságosabb kihasználását biztosítja. A tsz-ekben több olyan érték is keletkezik, amelyeknek nagyobb távolságra történő szállítása nem kifizetődő. Ezért helyes az ilyen értékeknek, melléktermékeknek helyi feldolgozása, felhasználása, az esetleges helyi élelmiszeripari igények kielégítése. Éppen a helyi igények kielégítése teszi helyenként nemcsak lehetővé, hanem szükségessé, hogy a termelőszövetkezet kapcsolódjon be a lakosság részére szükséges szolgáltatások végzésébe. Ilyen szempontból nem szabad megengedni a falusi szövetkezetek — a tsz, az fmsz és a ktsz — éles elkülönülését Egyes tevékenységek kielégítésénél elés képzelhető a háromféle szövet- ki- kezet közös vállalkozása is. Elképzelhető továbbá az is, hogy egyes termelőszövetkezetek a kisegítő foglalkoztatás során olyan hiánycikkek gyártására rendezkedjenek be, amelyeknek nagyüzemi gyártása megoldhatatlan. Természetesen az efféle tevékenységeket a tsz-ek és állami gazdaságok csak akkor végezhetik, ha a hatósági előírásoknak eleget tesznek. Az ilyen tevékenységet hasonló feltételekkel kell végezzék, mint a vállalatok. Pénzügyi alapok A vállalati valósítása a termelési szerkezet kialakítását Információs jelentősége lesz az állami támogatás ismertetésének is, amely az árakhoz hasonlóan közvetve befolyásolhatja a mezőgazdasági üzem gazdálkodását Továbbra is közvetlen információt kapnak a tsz-ek és az állami gazdaságok a termeltető és felvásárló vállalatoktól. Hiszen az országos igények elsősorban a mező- gazdasági üzemek és a szerződtető vállalatok együttműködésével nyernek kielégítést. Az egyes vállalatok információs hálózatot képeznek, közvetítik a népgazdasági igényeket a termelőkhöz. Az információs csatornák közt fontos szerep vár a kővetkező időkben megalakuló termelőszövetkezeti szövetségekre is. A mezőgazdasági üzemek tájékoztatását segíti a szervezett szaktanácsadás is, amely hozzájárul, hogy az információnak megfelelően készüljenek el az üzemfejlesztési tervek is. Nem véletlen, hogy a tsz-ekben egyre inkább felismerik a szaktanácsadás jelentőségét és igénylik ezt a segítségadást. Igaz tehát, hogy információs rendszerre szükség lesz, de az informálódást a „több- csatornás rendszer” kétoldalúönállóság meg- mezőgazdasági üzemekben elképzelhetetlen a pénzügyi alapok megteremtése nélkül. Ezek az anyagi alapok pedig jelenleg szövetkezeteink többségében hiányzanak. A pénzügyi alapok megteremtésében, de az egész gazdasági irányítási reform megvalósításában fontos szerepet tölt be a termelői árszínvonal emelése. A mezőgazdasági termelői árak rendezését olyan mértékben ésszerű végrehajtani, hogy az a tsz-ek többsége számára tegye lehetővé az amortizációs alap képzését, a társadalmilag indokolt munkadíjak biztosítását és a termelésbővítésre is adjon lehetőséget. A gyengébb és az átlagosnál valamivel rosszabb körülmények közt gazdálkodó tsz-eket továbbra is állami támogatásban kell részesíteni. A harmadik ötéves tervben előreláthatólag mintegy tíz százalékos áremelkedés lesz biztosítható a mezőgazdaság- elképzelhető a szarvasmarha és ban és öt év alatt mintegy 16 tejtermelés, valamint a bur- —18 százalékos az a jövede- gonyatermesztés dotálása. Az lememelkedés, amelynek alap- árkiegészítéses dotációs rend- jait a mezőgazdaságban meg szer előreláthatólag 1968-ban lehet teremteni. Ez azt is }e- lép életbe. Anyagi érdekeltség Az önálló pénzügyi alapok megteremtése és ennek hasznosítása nagyban függ attól, hogy a tsz-ekben hogyan tudják biztosítani a tsz-tagok személyes anyagi érdekeltségét. Ennek legjobban járható útja a garantált munkadíjazás bevezetése. Ehhez viszont az szükséges, hogy minél előbb megfelelő munkadíj-alapot képezzenek. A munkadíj-alap része a részesedési alapnak. A részesedési alap két részből tevődik össze: a munkadíjakat a végzett munka után rendszeresen fizetik a tagoknak, s ez az évi összes részesedés mintegy 80 százaléka, a másik: az év végi részesedés. Nagy jelentősége lenne annak, ha a munkadíjakat a költségek között számolnák el. Természetesen helyileg kell majd kialakítani, hogy az egyes tsz- ekben mekkora az a munkadíj, amely költségként elszámolható, tehát amelyet garantálnak a tsz-ek, s amelyet egyidejűleg üzemterveikbe is beállítanak. Olyan összeg garantálása ésszerű, amely biztosítja a termelési célok teljesítése érdekében szükséges munkaerőt és a termelőszövetkezeti tagság anyagi érdekeltségét. szakban. A termelési szerkezet kialakításában nagy segítség a hegyvidéki gazdaságoknak a 2002-es kormányhatározat, melyet egész Nógrád megyében nagy megelégedéssel fogadtak. A határozat megvalósításában nagy segítséget fog jelenteni az ártámogatásos rendszer bevezetése. A termelési szerkezet kialakításánál szem előtt kell tartani, hogy mindaddig, amíg a kenyérgabona biztonságos termesztését nem tudják másképp a mezőgazdasági üzemek megoldani, szükség lesz a vetésterület Jelenlegi szinten tartásának. Tehát 1967-ben is kötelessége termelőszövetkezeteinknek és állami gazdaságainknak, hogy a korábbi nagyságú területen termesszenek kenyérgabonát. A termelési szerkezet megváltoztatásának a lehetőségeit természetesen kitartóan kutatni és keresni kell, olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, hogy a rossz körülmények között gazdálkodó tsz-ek is megtalálják számításukat és a tsz-tagok ezekben a tsz-ekben is biztosítani tudják megélhetésüket. A jövőben is szükség van arra, hogy a tsz-ek közös gazdaságát és háztáji gazdaságát szerves egységnek tekintsék. Ennek a szerves egységnek a figyelmen kívül hagyása káros következményekkel járhat. Tehát azokban a tsz-ekben gazdálkodnak helyesen, ahol a közös gazdaság elsődleges fejlesztésén kívül a háztáji gazdaságok árutermelésében megmutatkozó lehetőségeket is a legjobban kihasználják. A háztáji gazdaságoknak elsősorban az a rendeltetésük, hogy a helyi szükségletet elégítsék ki, azonkívül jelentős szerepük van az árutermelésben is. Tervezés és ellenőrzés lenti, hogy a bérből élőknél, valamivel gyorsabban növekszik a parasztság életszínvonala. A pénzügyi, anyagi alapok megteremtését segíti elő az állami támogatás politikája is. Természetesen a jövőben az állami támogatással az eddiginél jobban kell gazdálkodni és megfelelő objektív mércét kell találni, hogy elsősorban valóban azok a tsz-ek részesüljenek állami támogatásban, amelyek rászorulnak. A legmegfelelőbb ilyen objektív módszernek az „ártámogatásos dotációs rendszer” mutatkozik. Az adott területeken a leggazdaságosabban termelhető termékeket dotálnák, illetve ezeknek az árait egészítenék ki. Ez arra ösztönözné az üzemeket, hogy a sajátosságoknak legjobban megfelelő termelési szerkezetet alakítsák ki, s mindezt árkiegészítéssel segítsék elő. Tájanként és helyenként más termék részesül dotációban: Nógrádban például A tsz-ek gazdálkodásának vállalati jellegével, az önállósággal függ össze, hogy a szövetkezetek a jövőben nem lesznek tervkötelezetlek, természetesen mindamellett szükség lesz arra, hogy elkészítsék a gazdálkodásuk irányításához nékülözhetetlenül fontos, egészéves üzemi terveket Ezek az üzemi tervek fontosak a gazdálkodás megszervezésében. hiszen a tsz-ek egészéves intézkedési terveit foglalják magukban, de a korábbi gyakorlattól eltérően nem kerülnek jóváhagyásra. A tanácsi szervek egyedül a gyenge tsz-ek terveit vizsgálják felül. A zárszámadásokat a tsz-ek továbbra is kötelesek lesznek elkészíteni, de a jó, közepes tsz-ekben a zárszámadás jóváhagyása elmarad. Csak azokban a tsz-ekben kerül sor a zárszámadás felülvizsgálatára, amelyek állami dotációval gazdálkodnak. Az önálló gazdálkodás egy- idejűleg szükségessé teszi egy keres,k meg olyan ellenőrzési rendszer kialakítását, amely megóvja a tsz-eket a különféle szabálytalanságoktól. Az ellenőrzésben továbbra is fontos szerepet kapnak a tanácsok, amelyek hatósági jogkörrel rendelkeznek, résztveszrrek a Ezeket a kérdéseket is abban az összefüggésben kell vizsgálni, hogy ezzel, vagyis a szociális juttatásokkal hogyan lehet fokozni a tagok üzemi, anyagi érdekeltségét s ehhez mérten miképpen lehet úgy fejleszteni a szociális juttatások rendszerét, hogy az még- tnkább a közös gazdasághoz kösse a tsz-tagokat, hogy a tagság a közös gazdaságban lássa megélhetése forrását. Ügy kell tehát fejleszteni a nyugdíjrendszert a termelőszövetkezetekben, hogy annak mindenekelőtt a szorgalmasan dolgozó aktív tagok lássák a hasznát. Nagyon fontos kérdés a vállalatok és tsz-ék viszonyának végleges rendezése és az exportérdekeltség széles körű kiterjesztése. Az hogy a vállalatok a tsz-ékkel nem az üzemi terv alapján kötik meg a szerződéseket. hanem a vállalatok a tsz-eket, s így kötnek szerződést — mindkét félre jő hatással van. Kezdik tehát a vállalatok a tsz-eket egyenrangú társaknak tekinteni. Viszont a tsz-éknek is tárgyilagosságra kell törekedniük, amikor a vállalatok te. .. „ . vékenységét bírálják. Az is pénzügyi gazdálkodás ellenőr-) fonto6 hogy a termeltető és felvásárló vállalatok anyagizésében a bankok is, az úgy nevezett revízió, a rendszeres és több oldalú ellenőrzés pedig a megalakuló termelőszövetkezeti szövetségek feladata lesz. Természetesen nagyon fönte« lenne, hogy a szövetkezeti ellenőrző bizottságok az eddiginél sokkal Jobban töltsék be feladatukat és eredményesen vegyék ki részüket az ellenörTermelési szerkezet Megyénkben különösen gyakran kerül szóba a termelési szerkezet átalakítása és az a kérdés, hogy a változtatások feltételei hogyan teremthetők meg az elkövetkezendő időA gazdasági mechanizmus reformja a mezőgazdaságban mindezeken kívül számos fontos kérdést vet még feL Ide sorolható a tsz-ek szociális ellátása. A tsz-tagok tízezreit érdekli hogyan is alakul például a nyugdíj a jövőben. A harmad’k ötéves terv időszakának átlagában a mező- gazdaság termelése 13—15 százalékkal nő a megelőző tervidőszak átlagához képest. Évi átlagban tehát 2,6—2,8 százalékos fejlődéssel számolhatunk. A oéíkitüzés realitását megfelelő anyagi eszközök és a mezőgazdasági dolgozók szakmai fel készültsége, a parasztság politikai aktivitása támasztja atá. A gazdasági lag érdekeltek Legyenek az export-termelésben A vállalati önállósággal kapcsolatos kérdés az is, hogy mii is lehet tenni annak érdekében. hogy a gyenge tsz-ek ni kerüljenek hátrányos helyzetbe. Különösen fontos ez a beruházások elbírálásánál. Azt kell biztosítani, hogy olyan beruházások valósuljanak meg, amelyek az adott helyen legjobban hasznosítható, leggazdaságosabb termelési szerkezet kialakítását segítik elő. Meg kell keresni, hogy mi az, aminek termesztése és tartása gazdaságos, s akkor a gyenge tsz-ekben is a beruházás. mechanizmus reformja a mezőgazdaságban minden bizonnyal elő fogja segíteni az üzemek és az egyes dolgozók öntevékenységét, s ezek nyomán javul a gazdálkodás hatásfoka valamennyi mezőgazdasági üzemben, ami viszont együtt jár a meglevő és kihasználatlan tartalékok eredményes feltárásával Lakos György