Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-28 / 230. szám

2 NÖGRAn Wtín. szeptember W. wrdi Leleplezések, petíciók, tanácskozások az ENSZ-ben Indonesia ismét a világszervezetben Az ENSZ-közgyűlés 21. ülés­szakának hétfő délutáni ülé­sén az első felszólaló, a Dél- afrikai Köztársaság képviselő­je terjedelmes beszédében ar­ra törekedett, hogy „bebizo­nyítsa’: Délnyugat-Afrika la­kossága maga kíván a Dél­afrikai Köztársaság kormány­zása alatt maradni. Szingh Ndl indiai külügy­miniszter felszólalásában kö­vetelte, hogy haladéktalanul vonják vissza Délnyugat-Afri­ka igazgatására vonatkozó népszövetségi mandátumot, és tartsanak általános választá­sokat a szóbanforgó területen. Hasonló követeléseket tar­talmazott Tanzania küldöttjé­nek Mgonja. a közösségi fej­lesztési ügyek miniszterének felszólalása. Mgonja adatokat sorolt fel, amelyek leleplezik az imperialista monopóliumok kizsákmányoló tevékenységét Délnyugat-Afrikában. A 21. ülésszak résztvevői elé terjesztettek megvizsgálásra különböző petíciókat is, ame­lyeket Délnyugat-Afrika neves közéleti személyiségei, illetve szervezetei küldtek. Az ENSZ-közgyűlés 21. ülés­szakán résztvevő szovjet de­legáció vezetője Gromiko kül- szovjet ENSZ-delegáció tag- ügyminiszter hétfőn megbe- jai. széléseket folytatott Paul Mar­tin kanadai külügyminiszter- , Gromiko külügyminiszter rel. hétfőn találkozott Pirzada pa­kisztáni külügyminiszterrel is. Couve de Murville francia külügyminiszter hétfőn ebé- Az AFP jól értesült forró­dét adott Gromiko tiszteleté- sokra hivatkozva közli, hogy re. A több mint két órás Indonézia szeptember 28-án „munkaebéden” jelen volt ismét elfoglalja helyét az még Dobrinyin, a Szovjetunió ENSZ-közgyűlésben, megelőző washingtoni nagykövete, va- vita, vagy ügyrendi eljárás lamint Lapin és Fedorenko a nélkül. 99 Megedzfidtünk a harcban... Pham Van Dong nyilatkozata PÁRIZS (MTI) A Humanité keddi száma közölte azt az interjút, ame­lyet Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke adott szep­tember 19-én Madeleine Rif- faudnak, a lap hanoi tudósí­tójának. Az interjúban Pham Van Dong a többi között hangsú­lyozza, hogy az ENSZ nem avatkozhat bele a vietnami A szembesítés eredménytelen Hírek a Ben Barka-perről A tárgyalás negyedik hetén regre az elrabolt marokkói politikus, Ben Barka sorsáról esett szó elrablóinak perében. Kedden került sor Jean Mar­kier és Jacques Derogy új­ságírók kihallgatására, akik a rejtélyes körülmények között öngyilkossá lett Ifi gon elbe­szélése alapján ismertették, hogyan tartották fogva és bán­talmazták Ben Barkát, előbb Bouchseiche, majd Lopez villájában és hogyan gyilkol­ták meg Ufkir marokkói bel­ügyminiszter személyes köz­reműködésével. Üj fejlemény, hogy az újságírók szerint Fi- gon valószínűnek tartotta, hogy Ben Barka holttestét nem ásták el egy közeli er­dőben — mint azt korábban téltételezték —. hanem szét­darabolva diplomáciai bőrön- uökben elszállították Francia- országból. Azokban a napok­ban tucatnyi marokkói dip­lomata utazgatott Rabat és Párizs között. Sor került az újságírók és Lemarchamd De Gaulle-ista képviselő szemoe- sítésére is. Az újságírók sze­rint ugyanis Figon a képvi­selőre hivatkozott, mint aki fedezte őt az ügyben. A szem­besítés eredménytelen ma­radt, Lemarchand mindent tagad. A koronatanú Figon pedig nem él. ügybe. A belső erőfeszítések­ről szólva a miniszterelnök kijelentette, hogy a gátak csa­táját a VDK lakossága meg­nyerte, bár az ország déli részén még nem múlt el tel­jesen a veszély. A gátakat az idén sokkal inkább az ame­rikai bombázásokkal szemben, mint az árhullámtól kellett megvédeni. A lelőtt amerikai repülőgépek számával kapcso­latosan Pham Van Dong ha­tározottan leszögezte, hogy a VDK által nyilvánosságra ho­zott adatok tökéletesen pon­tosak, azokat többféle módon is ellenőrizték. A dél-vietna­mi választásokról megállapí­totta: „csalás az egész — nem érdemes szót vesztegetni rá." Arra a kérdésre, hogy az ottani amerikai haderők lét­számának 500—800 ezer főre növelése az Egyesült Államok javára változtatja-e meg a katonai helyzetet, így vála­szolt: „megedződtünk a harc­ban, készek vagyunk vissza­verni az amerikai katonák, újabb százezreit is” — han­goztatta a VDK miniszterel­nöke. Ami a tárgyalásos bé­két illeti, tudni kell, milyen alapon: a genfi egyezmények alapján? akkor a mi négy pon­tunk és a DNFF öt pontja alapján. Nincs még más meg­oldás, mert ami Johnson 14 pontját illeti, az nem béke — az a háború — hangoztat­ta a VDK miniszterelnöke. 20 Első évi szabadságát Ro­wers egy európai körúttal töl­tötte. Járt Rómában és Ná­polyban, Párizsban és Mar- seille-ban. A következő nyá­ron hazautazott Megkérte Rosa Rubin kezét, s a lány igent mondott. Az esküvőn Francis repülőfőhadnagyi egyenruháját viselte. Szabad­ságolása előtt léptették elő. Rowers, aki természetesen magával vitte feleségét Bad Waldba, úgy érezte, mintha Rosa mindig hozzá tartozott volna. Feledte a múltat, s Ro­sa is szeinmelláthatólag elfe­ledtette mindazt, ami Fran­cist megelőzően történt. A fontos csak az volt, hogy bol­dogan, nyugodtan éltek egy­mással. Francis, amerikai lévén, ne­hezen tudta elképzelni más módon a családi életet, mint ahogy Amerikában szokás Tökéletesen kielégítette, hogy Rosa a gondját viseli — va­gyis most már nem neki kel­lett bevásárolnia a konzerve- ket a vacsorához, hanem meg­tette azt Rose. Esténként leg­többször otthon ültek, valami füzetes regényt olvastak, na­gyokat hallgatva közben. Gyermekük nem született, Rowers maga sem vágyott rá túlságosan, mert emlékezeté­ben élt, hogy mennyit vesző­dött az öt gyermekével az öreg Rowers. Az apa és a fia között egyébként a házasság óta eléggé meglazultak a kapcso­latok. Nem azért, mintha a fiú szülei ellenezték volna a házasságot Ellenkezőleg, büsz­kék voltak rá, hogy fiuk Mr. Rubin lányát veszi feleségül. Inkább arról volt szó, hogy Francis, aki pilótává válásá­val magasabb társadalmi ka­tegóriába került, valahogy ke­vés alkalmat talált, hogy a szüleivel találkozzon. Ha a feleségével hazauta­zott szabadságra, mindig a lány szüleinek házába száll­tak meg. Hiszen sokkal ké­nyelmesebb és tágasabb, mint Rowersék lakása, s ráadásul elegendő személyzet állt ren­delkezésre, s nem terhelték munkával Francis édesanyját. Pedig az öregasszony szívesen vállalta volna ezt is, csakhogy néhány napig a közelében tudja a fiát. Dehát 6 is kény­telen volt belenyugodni abba, hogy a fiú elszakadt tőlük, s édesanya módjára azzal vi­gasztalta magát, hogy Francis máris tovább jutott, mint ők, nem kell tízcentes gondokkal küszködnie. Rowers annvira ragaszko­dott a szüleihez, amennyire kötelességének érezte és eb­ben Rosa nemcsak nem aka­dályozta, hanem serkentette. Ha hazalátogattak szabadság­ra. a vakáció elején és végén elmentek az idősebb Rower- sékhez. Ezek a látogatások — bármennyire is tárt karokkal fogadta és csókokkal halmoz­ta el az édesanya a fiát — so­ha nem váltak meghitt csa­ládi összejövetelekké. Inkább amolyan hivatalos aktushoz hasonlítottak, amikor vala­melyik új városlakó levizitel azoknál, akiknél illik. Bad Waldból minden ünnep előtt — karácsonykor, hús- vétkor — küldtek üdvözlő la­pot a szülőknek. Nyomtatott kártyát vásároltak, s nem ír­tak rá mást, csak a nevüket. Ez megkímélte őket attól, hogy törniök kelljen a fejüket — mit is írjanak. Az idősebb Mrs. és Mr. Rowers minden születésnapjára is kapott jó­kívánságokat menyétől és fiá­tól. Ezeket a születésnapokat Kosa a jó titkárnő gondossá­gával tartotta nyilván naptá­rában, nehogy megfeledkez­zenek róluk. Rosa mindenttudó noteszé­ben a születésnapi előjegyzé­seken kívül többnyire fizetési határidők sorakoztak. 800 dol­lár nagy pénz, s ebből sok mindenre telt. A részleteket mindig pontosan fizették, és Rosa Rowers — mint fele­ség, s mint a család pénzügyi igazgatója —, nagy gondot fordított rá, hogy mindent pontosan fizessenek, és ebben a tekintetben is rendben men­jenek a dolgok. Csak ritkán gondoltak arra, hogy ez a biztonság, zavarta­lan jólét bizonyosan csak négy esztendeig tart. A fiatal re­pülőtisztet ugyanis ennyi idő­re szerződtette a légierő, s azután — a szabályok szerint Amerikai látszat és valóság Johnson túlfűti a kazánt Hat hónappal ezelőtt John­son elnök gazdasági tanács­adó bizottságában és az ame­rikai nagybankok és mammut- vállalatok közgazdasagi osz­tályain egyaránt a rózsaszí­nű optimizmus légköre ural­kodott Röviddel azelőtt még a visszaesés veszélye fenyeget­te az amerikai gazdasági éle­tet. az év elején azonban már világos volt hogy a vietnami háború kiterjesztése alaposan „befűti” az amerikai ipar ka­zánjait és a hadikonjunktúra erősödése az áhított profitok gyors növekedésével jár. A hadikonjunktúra valóban bekövetkezett — de a New Vork-i tőzsdét augusztus utol­só hetében mégis az utóbbi négy esztendő legnagyobb ár­folyamzuhanása rázta meg: a tőzsdei manőverekben részt­vevő 1581 részvényfajta közül nem kevesebb, mint 1393 ára csökkent, A krach nem kí­mélte az úgynevezett „diva­tos” részvényeket, tehát a nagy katonai megrendeléseket élvező elektronikai, repülőgép- és rakétaipari vállalatok ér­tékpapírjait sem. Külön kiadások A New York- i tőzsde rea­gálása világossá tette, hogy a vietnami háború és az ame­rikai gazdasági élet között nem olyan egyszerű és fő­ként nem olyan rózsás a kap­csolat, mint ahogy azt John­son elnök szakértői még né­hány hónappal ezelőtt hit­ték. E kapcsolat egyik ága, a szorosan vett hadikonjunktú­ra. kétségkívül megfelel a'Vá­rakozásoknak: a termelés emelkedik, a munkanélküli­ség nem nőtt. Az ötszáz leg­nagyobb amerikai ipari kon­szern bevallott nyeresége a két évvel korábbihoz mérten csaknem 12 százalékkal emel­kedett és megközelítette a 18 milliárd dollárt. A hadikon­junktúra kazánját termesze ­— újabb négy esztendőre új szerződést kellett kötni. Kér­dés, meghosszabbítják-e a szerződését? Rowers nem le­hetett benne biztos, mert a politika egén bárányfelhők úsztak — a leszerelésről tár­gyaltak az állam- és kormány­körök. Francis valamelyik bárban találkozott egy részeg kapi­tánnyal. A tisztből dőlt a szesz és úgy harsogta: — Nadrágtartót vegyenek! Kedves uram, önnek rendkí­vül előnyös lenne egy eredeti „Kékmadár” nadrágtartó... Pompás színei megsokszoroz­zák életkedvét, kedvező ha­tással vannak üzleti sikerei­re... Uram, nagyszerű nyak­kendők vannak, cégünk kol­lekciójában ... Nem paran­csol nyakkendőt? Uram, ne szalassza el az alkalmat! Egy nyakkendő hetven cent, há­rom két dollár, öt három dol­lár! Nagyszerű alkalmi vétel! Többen nem tudták mire vélni, miért játssza ez a re­pülőtiszt a nyakkendő ügynö­köt. — Megőrültél, Jim? — kér­dezték tőle. — Nem! A nagyfejűek őrül­tek meg! Leülnek dumálni az oroszokkal, aztán mi mehe­tünk a fenébe! Nyakkendőt árulni, nadrágtartót ajánlani. Nem hallottátok még? Kussol- nom kellene, de kipofázom! Hadd tudjátok, fiúk, hiszen a ti bőrötökre megy a játék, egy légcsavar a fenekébe min­den nagyfejűnek! Egy csomó tisztet leszerelnek. Ma kap­tuk a parancsot, hogy a le­járt szerződéseket csak kivé­teles esetben lehet meghosz- szabbítani. Kifizetik az embe­reket, megfogdossák a koszos mancsukat, aztán, ki merre lát... (Folytatjuk) tesen a hadi megrendelések fűtik. Augusztus közepén el­fogadták az eddigi legmaga­sabb hadiköltségvetést: 58,2 milliárd dollárt szavaztak meg Johnsonnak közvetlen katonai célokra — fél milliárddal töb­bet, mint amennyit a kor­mányzat kért! Mindehhez hoz­zájárult, hogy a vietnami há­ború kiadásai úgynevezett „ktilönszámlákon” szerepelnek, s ezért a tényleges hadikiadá­sok összege jóval nagyobb. A kormány nem mondja meg pontosan, hogy mennyi pénzt emészt fél a vietnami agresz- szió, a gazdasági szakértők azonban 8—12 milliárdra be­csülik a hadi költségvetésen felüli külön hadikiadásokat. Befolyásos amerikai bank­körök már régóta sejtették, hogy a hadikonjunktúra ve­szedelmeket is rejthet magá­ban. s hogy a gazdasági élet kazánját nemcsak fűteni le­het — hanem túlfűteni is. A legnagyobb amerikai ban­kok csúcsszerve, a Federal Reserve Board már korábban felhívta arra Johnson elnök figyelmét, hogy a hadikon­junktúra inflációt szül: gyors ütemben növekszik a forga­lomban levő pénz mennyisé­ge. emelkednek a nagykeres­kedelmi és a fogyasztói árak. Akkor Johnson és a Federal Reserve Board bankárai ösz- szecsaptak: az elnök ugyanis poditikai okokból jobban fél a gazdasági visszaeséstől, mint az Inflációtól, s így ellenzett minden olyan lépést, amely korlátozta volna a konjunktú­ra kibontakozását. Végül azonban kénytelen volt meg­hajolni a bankárok akarata előtt és beleegyezni abba, hogy felemeljék a bankhite­lek kamatát. Azt remélték, hogy az intézkedés, amely megnehezíti a vállalkozói hi­telek folyósítását, kienged majd némi gőzt az inflációs kazánból. Inflációs jelek a gazdaságban Ma már viágos: mindez nem következhet be. 1966. január­ja óta — a korlátozások el­lenére — több mint kétmilli­árd dollárral emelkedtek a folyósított bankkölcsönök, évi átlagban számolva 4,4 száza­lékkal nőttek a nagykereske­delmi és 3.5 százalékkal a fo­gyasztói árak. Johnson tilta­kozása ellenére az acélválla­latok 1963 óta első ízben vég­rehajtották a hengerelt acél árának általános emelését: ez természetesen más iparágakra Is hatással van, s újabb inf­lációs lökést ad az amerikai gazdasági életnek. A vietnami háború tehát, nng egyik oldalon megmen­tette az amerikai gazdaságot az 1966 elejére várt vissza­eséstől — a második oldalon a konjunktúra veszedelmes „túlfűtéséhez” vezetett: a ve­szedelmek nemcsak gazdasá­giak, hanem politikaiak is. A kazán „túlfűtöttségének” jelei ugyanis olyan időpontban mu­tatkoznak, amikor Johnson és a demokrata párt a novem­beri részleges törvényhatósá­gi választásokra készül. (A képviselőház tagjait és a sze­nátorok egy harmadát választ­ják). A Johnson kormányzat vietnami politikája miatt egy­re fokozódó belső elégedetlen­ség következtében még a de­mokrata párt politikai szak­értői is a demokrata törvény­hozási többség csökkenésétől tartanak. Lesz-e tartós konjunktúra ? Ilyen körülmények között • választások előtt Johnson nem szánhatja rá magát arra. hogy újabb intézkedésekkel „gőzt eresszen ki” a kazánból! Az egyetlen számba jöhető in­tézkedés ugyanis az általános adóemelés lenne — beleértve a fogyasztási, jövedelmi és a vállalati adókat is. Erre a kormányzat nem vállalkozik, s ez az oka annak, hogy a tőzs­de ingatagnak, bizonytalannak ítéli a gazdaság jövőjét, s ez mutatkozott meg az augusz­tus végi tőzsdekrachban is. En­nél lényegesen fontosabb azon­ban az, ami majd a novem­beri választások után törté­nik. A vietnami háborús ka­landba mind mélyebben bele­bonyolódó Johnsonnak ugyan­is „meg kell nyugtatnia a nagytőkét és biztosítani a há­borús konjuntúra tartósságá­ról: éppen ezért valószínű, hogy az esedékes adóemeléseket el­sősorban a dolgozó tömegek rovására hajtják majd végre! Olyan intézkedéseket hoznak tehát az infláció ellen, hogy elsősorban a tömegek vásár­ló képességét csökkentik, s a fogyasztási és jövedelmi adó­kat a vállalati adóknál lé­nyegesen jobban növelik. Ezt az irányzatot jelezte. hogv Johnson gazdasági tanácsadó bizottsága — az elnök jóvá­hagyásával — kifejezetten megígérte a nagytőke kéovt- selőinek: semmiképpen sem vezetik be újra a monopóliu­mok által hevesen ellenzett profit különadót. így hát novemberben alig­hanem a nagy „gazdasági éb­redés” hónapjai következnek: kieresztik maid a gőzt a ve­szélyesen túlfűtött kazánból — s azzal már mit sem törőd­nek. hogy ez a gőz a kis fogyasztókat perzseli meg. Gömöri Endre A MÉK burgonya és vöröshagyma házhozszállítási akciót szervez! Burgonyát 40 kg-os zsákokban Vöröshagymát 5—10 kg-os zacskókban csomagolva bol­ti áron díjmentesen házhoz szállítjuk ARAK: I. o. Gülbaba 3 Ft/kg vöröshagyma 5 kg cs. 18 Ft. I. o. Rózsa 2,60 Ft/kg vöröshagyma 10 kg cs. 35,50 Ft I. o. Ella 2,20 Ft/kg . Megrendelést az üzemek, intézmények megbízottjai, valamint a zöldség-gyümölcs szaküzletek vesznek fel.

Next

/
Thumbnails
Contents