Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-27 / 229. szám

1968 szeptember 27. kefirt NÓGTtÁn 3 Hetedszer is Kongresszusi verseny a Kisterenyei Fűtöházban Csupán egy félig szétsze­dett mozdony mellett szor­goskodnak a lakatosok. — Ez a jó — mondja felcsillanó szemmel Márföldi Gyula, a Kisterenyei Fűtőház vezetője... Mert amikor állnak a mozdo­nyok, nem hajtanak hasznot a népgazdaságnak. Viszont nálunk a gazdaságosság a dön­tő. Ennek alapján ítélik meg- a munkánkat. S hogy nemcsak elképzelés, amit mond, azt az iroda fa­lán elhelyezett élüzem kitün­tetések sorozata bizonyítja. — Hat és fél évig voltunk egyfolytában birtokosai az* élüzem címnek. Kollektívánk a kongresszusi versenyben, ismét a cím megszerzését tűz­te ki célul — folytatja a fű- töház vezetője. Eddig állják is a szavukat. Ami ezt a fűtőházat a töb­bitől megkülönbözteti: igen sok benne a fiatal. A lakato­sok átlagéletkora 19 év. Ti­zenhat ipari tanulót foglal­koztatnak, akik a gőzmozdony mellett a dieselek javítását is megtanulják. Nem sértődnek meg ha kimondjuk: kevés a tapasztalatuk. De hozzáérté­sük. szorgalmuk, tudásuk és akaratuk sok nehézségen se­gítette át őket. S ami fontos: elfogadják, szívesen veszik az idősebbek tanácsait. Sőt igény- Iík is. Ennek következtében olyan eredményt vallhatnak magukénak, amellyel az or­szágban kevés helyen dicse­kedhetnek. Augusztus végéig például 11 eier 236 vonatot közlekedtettek, amelyből csak nvolc késett. Ez 99.99 száza­lékos teljesítésnek felel meg. Az igazgatóság előírása, ami egyúttal élüzem szintet is je­lent. csak 97 százalék. S az eddigiekhez kiegészítésként- 1453 szerelvényt pedig rövi­dített menetidővel közleked­tettek. — Csak az tudja, mit je­lent ez az eredmény, aki ta­pasztalta, hogy két perc ké­sést is milyen nehéz behozni. Ezért az előbb említett telje­sítményre vagyunk a legbüsz­kébbek — mondja a fűtőház vezetője. Nem drágább a Dieselnél az élüzem cím elnyerésé ese­tén is hatezer forint jutalom jár Nem tűr semmiféle lazaságot Hosszan lehetne sorolni meg az eredményeket. E he­lyett inkább a sikert kiváltó okokról szóljunk. A legdön­tőbb a vasút alaptörvényéből fakad: a szigorú fegyelemből. S e tekintetben a íűtőház fő­nöke igen határozott. Nem tűr meg semmiféle lazaságot. Emiatt egyesek neheztelnek ;s rá. Azt mondja: „a csalá­dokra gondolok, amikor vala­melyik munkatársamat fegyel­mezem. Inkább ő nehezteljen .ám egy kicsit, mint családok -.írjanak egy-egy ember fe- előtlensége miatt. A hibát zétők persze nem így látják. Csak a büntetés kellemetlen hátrányait érzik. Vagy jobbik esetben bólogatnak, esetleg hozzáfűzik: azért mégse kel­lett volna megbüntetni főnök elvtárs. Pedig nagyon sokszor elmondom: az utas, a moz­donyvezetőre, a fűtőkre, a váltókezelőre bízza magát. Ha akárcsak egyikük is el- bóbiskol egy pillanatra, em­berek százai halhatnak meg. Elismerem, hogy a büntetés kellemetlen, én is jobban sze­retek dicsérni, jutalmazni. De aki hanyag, azt szigorúan fe­lelősségre kell vonni.” Mindezt azért mondta el. mert úgy látja, hogy a ki­sebb szolgálati vétségek be­árnyékolják a kongresszusi versenyben elért tiszteletre­méltó eredményeket. — Nem a fiatalokkal van a baj. Azok hajlanak a jó szóra, fogékonyabbak, inkább az idősebbek fegyelmezetlen- kednek. Ez olyan dolog, má­ról-holnapra meg lehet szüntetni, csak akarni kell. És közös erőfeszítéssel meg is fogják szüntetni. Mert nem kisebb tétről van szó, mint az élüzem cím heted­szeri elnyeréséről. S az ér­tékelésnél sokat számít, mi­lyen volt a fűtőház dolgozói nak munkafegyelme. Venesz Károly A szelep, a MEGEV és az AGROTRÖSZT A szelep a szarvasmarha istál­lók önitatójához kell. Alihoz, amelyből a balassagyarmati Fém­ipari Vállalatnak idén húszezer darabot kell az AGROTRÖSZT rendelkezésére bocsátani. A vál­lalat raktárán jelenleg kilenc­ezer elszállfthatalan önitató hever, mert nincs hozzá szelep. Azaz, hogy ... A szelepeket a Mezőgaz- sági Gépalkatrész Ellátó Vállalat a Miskolci Műanyagfeldolgozó Vál­lalattól rendeli. És van is belőle Gyarmaton négyezerkilencven darab. Mármost az ügy, mond­hatni, pofon egyszerű: fel kell szerelni azt a négyezerkilencven szelepet négyezerkilencven öni- tatóra és elszállítani. Azzal is csökken a készlet a raktáron. Azzal is több tsz istálló készül el határidőre. Igenám, de a MEGÉV által ren­delt és továbbított szelepet az AGROTRÖSZT egy idő óta nem engedi felszerelni az önitatókra. Hogy miért? Arra persze van oka. A Fémipari Vállalat terme­lési osztályán szívesen megmutat­ják azokat a jegyzőkönyveket, amelyek például a Tolna megyei Döbrögközön, vagy Szegeden jú­niusban, illetve szeptemberben születtek. Ezekben a helységek­ben ugyanis tárgyalást hívtak össze az 1965-ben átadott terme­lőszövetkezeti istállókban felsze­relt önitatók használhatatlansága miatt. A több mint nyolcszáz önitató- ra vonatkozó reklamáció — csepp a tengerben. Abból a ten­gerből, ami a víz hatására duz­zadó és éppen ezért üzemképte­len műanyag szelep miatt ha­szontalanul elfolyt. S abból a tengernyi bosszúságból, amit az okoz. hogy az önitatóval felsze­relt Istállókba vödörrel kell hor­dani a vizet. S. hogy az idén megépített sok-sok szarvasmarha istálló képtelenség tisztességesen átadni, mert az önitató hoz tulaj­donképpen nincs önitató. Az önitatók szelepe valamikor rézből készült. A réz drága fém. Valaki, vagy valakik újítottak: azóta a szelepek műanyagból vannak — és nem szelepek. Az­az, nem működnek. És ez sok­kalta többe kerül, mintha a sze­lepeket nem rézből, de szína­ranyból készítették volna. Az AGROTRÖSZT sommás dön­tése, melynek alapján a műa­nyag szeleppel ellátott önitatókat nem N veszi át — félmegoldás. Mert a már említett kooperációs tárgyalásokon semmire sem kö­telező jegyzőkönyvi határozato­kat hoznak. S mert annak a húsz­ezer Önitatónak a használhátö- v*á tételéért nemcsak az alkal­matlan szelep felszerelését kell megtiltani, de jó szelepek minél gyorsabb beszerzésére és szállítá­sára kötelezni a Mezőgazdasági Gépalkatrész Ellátó Vállalatot. Cs. G. I'áros vetélkedő a «léli körletben Rövid ideig tart a műszak­váltás. Mindenki tudja hova megy, mi a teendője, öt perc talán, vagy még annyi sem, telik el és már nem lehet ta­lálkozni egyikkel sem. Vala­hol a lejtős pályán ballagnak lefelé. Kint csilléket rendez­nek. A bunker előtt a moz­dony dudál. Indul az első sze­relvény az osztályozóra. Szep­tember 6-aknán sok a tenni­való. Eddig nem teljesítették, a tervet de van egy körlet, a déli, ahonnan mindig jó hí­rek érkeznek. — Az emberek mások? Nem hinném, de lehet. A feltéte­lek jobbak? Biztosan jobbak, de azokat ki is kell aknáz­ni. A déli körletben kiaknáz­zuk — így morfondírozott Mrázik Rezső főaknász a kör­let vezetője, majd hozzáfűz­te. — Négy szén elő brigádunk van, abból három szocialista brigád. A körletünk éves át­lageredménye meghaladja a 123 százalékot, a múltban 131 százalék felett volt. A napi 16 vagon helyett átlag húszat adunk. Pótolni kell a másik két körlet elmaradásából Is. A brigádok; Csikortás Gábor és Kispál István között igen élénk a verseny. Egyforma létszámmal, 15—15 fővel dol­goznak. és nagyjából azonos feltételek mellett kamráznak. Az 50 mázsás fejteljesítményt vállalták. Az éves tervüket november 1-re teljesíteni akarják. A körlet vállalása az, hogy a kongresszusra, novem­ber 21-re teljesíti éves ter­vét. Ügy állunk, hogy ha csak a napi tervet tudjuk hozni már akkor is meglesz. Env- nyi a tájékoztató. azután Szomszéd Sándorral a délutá- nosok aknászával kelünk út­ra. Szemünk lassan szokja a félhomályt a lejtős pályán. Az egyik szintet elhagyjuk, kö­vetkezik a másik. Van ahol egész meredek. A szén után mentek a vágathajtással. Fél­re húzódunk, mert szállíta­nak. A végtelen kötél von­szolja felfelé a megrakott cnilléket és ereszti le az üre­sét. Kispálék megint elnyerték a tröszti elsőséget. Húsz fo­rint jutalmat kaptak minden ledolgozott műszakra — új­ságolja az aknász. — Csikar- tásék is voltak már tröszti elsők. Érdekes verseny ez, a két ifjúsági brigád között. Az egyik jobbról, a másik bal­ról dolgozik. Egymáshoz kö­zel vannak. Versenytársak, de egyben jóbarátok is. Olyanok akik segítik egymást. Jól ke­resnek itt. Fiatalok, életerősek, jókedvűek, és ami a legszebb tőlük, minden szakra maguk mellé vettek egy idősebb bá­nyászt. Olyanokat, akiknek nem sok van már a nyugdíj­hoz. Kispálék nekifeszültek a munkának. Ketten ácsolatot cserélnek, a többi előkészül a szeneléshez. A szériád csil­logóan veri vissza a lámpa fényét, de lent matt marad. — Talpkő, azt is szednünk kell. Amikor előrehaladunk ki kell válogatni, de visszafej­tésnél az omlás alatt hagyjuk. Semmire sem jó, csak bosszú­ságot okoz — magyarázza a brigádvezető. Sokáig nem lehet fenntar­tani őket. de azért váltunk néhány szót, A téma a kong­resszusi verseny. Hogy állnak ők. és hogy a szomszédok? Csikortáséknál a kéthavi át­lag 118,4 százalék. Kispalák­nál 114,3 százalék volt. Leg­utóbb már csökkent ez a kü­lönbség. — Mennek oda is? Mond­ják meg Csikortáséknak, hogy elhagyjuk őket. A versenyt mi akarjuk megnyerni. — Ha Kispálék nyerik mesz- sziről köszönök nekik az ut­cán — mondja, azután indít­ja a fúrógépet. A többiek ne­vetnek. — Majd elválik — szól a brigádvezető és a fejsze után néz. A csúzdát eresztik ala­csonyabbra. a tartókötelet erő­sítik az ácsolathoz. — Köny- nyebb a rakodás, ha a lapá­tot nem kell olyan magasra emelni. — A lőmestert nem látták Sándor bácsi? — érdeklődik az aknásztól. — Ott van a szomszédban. — Jöhet lassan ide is. Csattog a fejsze, morog a fúrógép. Készülnek egyszer­re a robbantáshoz, és a ra­kodáshoz is. Itt is van med­dő anyag a szén között bő­ven, lehet válogatni. Később tudom meg, hogy az 52 má­zsás fejteljesítmény mellett a megengedett palatartalmat is lecsökkentették. két-háfom százalékkal. Minőségi prémi­umot is kaptak legutóbb. — Közös brigádértekezletet tervezünk a versenytársakkal. Jó lesz megbeszélni a tapasz­talatokat. Úgy gondoljuk egy­mástól is tanulhatunk, meg a kapcsolat is szorosabb lesz. Olyan versenytársak vagyunk, ha nekünk kell valami, "hoz­zájuk megyünk, ha nekik, ők jönnek. Segítjük egymást, az­után a végén majd meglát­juk kinek sikerül — magya­rázza a brigádvezető. • A déli mezőben megkezdő­dött a szállítás. Gyakran vár­ni kell, hogy tovább mehes­sünk. — Ezeknél a brigádoknál soha nincs probléma. Vállal­ták a balesetmentes munkát. Ügy is dolgoznak. Járnak rendszeresen oktatásra, végez­nek társadalmi munkát is. Amit vállaltak eddig túl is teljesítették. Meggyőződésem: lesz még tröszti első közülük a jövőben is — mondja az aknász. • A külszínen már lassan ki- gyulnak a lámpák. A bunker alatt talbókat töltenek. Az akna száján egymás után gör­dülnek ki a szénnel megra­kott csillék. Lernt verseny fo­lyik. Ki lesz a győztes? Ma még csak totózni lehetne. Egy dolog azonban bizonyos; mindkét ifjúsági brigád ott lesz a kongresszusi verseny győztesei között. Bodó János Oszkár, meg a többiek — Szakkörökben vita fo­lyik arról, hogy a gőzvonta­tás sokkal drágább, mint a Diesel. Mi az ellenkezőjét bi­zonyítottuk be. Ugyanolyan kultségszinttel dolgozunk, mint Miskolcon a Dieselek — újsá­golja Márföldi Gyula. Iratokat vesz elő, amelyek azt mutatják, hogy az üze­meltetési önköltségnél augusz­tus 1-ig 6,6 százalékot, azaz 800 ezer forintot takarítottak meg. A vasútnál a legtöbb pénzt a szénre adják ki. Ebben a fűtőházban a fajlagos szén­fogyasztás egyedülálló az országban. Az egy kilóméte­ren eltüzelt szén mennyisége a kongresszusi versenyben az 1959-ben felhasznált 19,5 ki­lóról ez év július 31-ig 8,15 kilogrammra csökkent. Még jobb a felhasználás a 411-es sorozatú mozdonyoknál, ame­lyek 3 kiló 97 deka szenet használnak fel egy kilomé­teren. * Vezérigazgatói elismerés Az eredmények méltán ér­demelnek dicséretet, elisme­rést. Rödönyi Károly minisz­terhelyettes, a MÁV vezéri­gazgatója ezzel kapcsolatban a következő tartalmú levelet küldte a íűtőház dolgozóinak: „Értesítem a Főnök Elvtár­sat, hogy az élüzem címért folyó munkaversenyben, 1966 első ‘élévben végzett eredmé­nyes munkájuk elismeréséül a v úgálati hely dolgozóit. 3000 forint jutalomban része­sítem.’’ Akkor tudjuk ezt igazán ér­tékelni, ha még hozzáfűzzük: Az autóbuszban hétfőn reg­gel csendesek, mert átlumpol- ták az éjszakát. Bál, kocsma, házibuli. Ez a téma. „Elmar­tam. nem sikerült elkapnom, szétvertem volna a pofáját..” Ilyeneket mormognak, és mert az álmosságtól meg o fáradtságtól majd leragad a szemük, magukon kívül nem foglalkoznak senkivel. S a lányok máskor elképesztően bántó folyamatos felsőcé vi­hogása — az összetartozás je­le — is csak merev, kénysze­redett mosoly ilyenkor. Ami­kor a városba érünk úgy po­tyognak ki az ajtón, mint amikor beteg legyeket fújnak le az asztalról. Mennek az is­kolába. Felsőiskolába jár mind. Csak azt tudnám, mit kezdenek velük a tanárok, hogy bírják őket elviselni egész délelőtt. Velem naponta két félórát utaznak. Az pont elég — így a kalauz. As utasok A busz, amíg az istenháta- mögötti X-böl a városba ér, 8—10 falun bukdácsol át Megáll faluvégeken, ahol csak három félredőlt szalmakazal láts-‘k. és templomok előtt, ahol szemben új eszpresszó nagy. ablakai fénylenek. A felszállók csaknem minde­nütt egyformák. Városba igyekvő falusi emberek. Egy­szerűek. Kosarasok, táskások, bátyusok, szigorú, céltudatos vagy kötelesség — merev arc­cal. A galerit mind fejcsóvál­va nézik. Két kérdés foglal­koztatja őket a mindenkori konkrét bosszúságokon túl: Kinek a gyerekei ezek? Lesz- e belőlük ember valaha? Osskár Az apám nem volt iskolá­zott káder. Éppen csak any­agi osztályt végzett annak idején, amennyit nagyon mu­száj volt neki, hogy kovács­inas lehessen, de én nőm is­mertem nála okosabb emberi a faluban. Ö mondta egyszer nekem: fiam, ha nem tetszik valami, húzd jó mélyen sze­medre a kalapodat, legalább lássam rajtad, hogy baj van. De hát ki az a fej ma, aki kalapot visel? Jól megnőtt a hajam, az lóg a szemembe. Nagyon élvezem, hogy ez jó- néhány embernek nem tet­szik. Ebből kell kiindulni. A többi, a hecc, a vagánykodás, a .,csakazértis megmutatom”, együttjár ezzel. Erről ne is beszéljünk, nem érdekes, mert gondolok egyet és hol­nap már nem csinálom. A haverok nincsenek hozzámnő. ve. hosszú haiamat sem te­kintem ereklyének. De egye­lőre mérges vagyok. Otthon a faluban tavaly még legjobb barátom egy fiatal tanító volt, s az idén áthelyezték egy másik járásba. Tudja miért? A menyasszonyával kikez­dett a pocakos igazgató úr. a fiú balhét csapott, összeférhe­tetlen kolléga lett, el kellett mennie. Neki! Az igazgató jó kolléga maradt. Hiszen fel­karolta a tapasztalatlan, kez­dő tanítónőt. Ugyanez az igazgató atyai bölcsességgel megveregeti a vállam, mint völt kedves tanítványának, ha találkozunk az utcán. — Lassan készülődnöd kell az érettségire, Őszi, hogy megnőttél! Es fel van hábo­rodva, hogy nem viszonzom nyájas érdeklődését. Azt mondtam neki: maga meg összement, öreg barátom. Azóta hallottam, úgy nyilat­kozott, hogy ő majd gondos­kodik róla, ne vegyenek fel az egyetemre, mert huligáno­kat nem lehet a társadalom nyakára szabadítani. Ilyesmik vannak a faluban, ahol vege­tálok. Aztán van egy jó kocs­ma. Majdnem vendéglő, any- nyira jól kézben tartják. Tu­lajdonképpen a kultúrotthon is egy kocsma, de az nincs annyira rendben, oda nem is igen járnak el a fiúk. Házi­bulit rendez időnként vala­melyik tehetősebb csaj. Pár egy jó hábé mindig eseményszámba megír, kezd idegesíteni hogy mindig ugyanazt csináljuk A katolikus pap. amilyen tájé­kozott. harmadnapra szinte rendszeresen ráüzen a lány szüleire. hogy a gyermekük rossz társaságba keveredett. A rossz társaságnak én va­gyok a púpja. És a rosszlelke is egyben. Mindehhez képest nem elég színesek a terveim a jövendőt illetően. Tavasszal jeles érettségi, jövő ősszel műszaki egyetem, hat év múlva, mint vízépítő mérnök, kidolgozom a járás hegyi fek­vésű falvainak vízellátási terveit. A kalauz Ez a hosszú, szemüveges, fekete kölyök a galeri feje. Intelligens képe van, de az ördög lakik benne. Állítom, hogy ő a legcinikusabb, leg­pimaszabb diák, akit valaha ismertem. Bici Nincsen apám, sem anyám. Anyám tényleg nincs, egy éve meghalt. Az édesapám, vagy három hónapja azt mondta, neki mától kezdve nincs lánya. Hát ha neki nincs lánya (mert másodszor fordult elő, hogy tíz perccel kilenc óra után értem haza) nekem nincs apám. Elköltöz­tem a nagymamához. Onnan járok be naponta ezzel a vánszorgó faládával. Nagyon nehéz megszokni a falut, meg ezt a büdös buszt, de kibírom valahogy, és a drága apukám mostmár nyugodtan élhet boldog családi életet 21 éves feleségével. Éjjel-nappal. Egyébként is marhaság lenne, úgy élni. hogy a mamám négy évvel idősebb, mint én, Nem zavarom őket. Csak leg­alább a ruháimat engedné el­hozni otthonról, nincs egy vacak rongyom se lassan, amit felvegyek. Pedig imá­dok változatosan öltözködni. Az abortusz tényleg igaz, bár inkább titokban kéne tarta­nom. Nem is tudom miért? Néhány hete még egészen más véleményem volt a sze­relemről, de az is lehet, hogy csak azért történt az egész, mert meg akartam mutatni mindenkinek, hogy én odáig megyek mostmár a „lejtőn”, ameddig nekem jólesik. Mon­danom sem kell, hogy a „lej­tő” egy vacak dolog és szin­tén unalmas. Azt hiszem ezt a harmadik évet még átmo- corgom a gimiben, aztán új életet kezdek. Komolyan. Ta­lán Pestre megyek majd. és ápolónő leszek. Eléggé ko­moly hivatás, nem? Egy ki­csit fogom sajnálni a sráco­kat. A kalauz szerint annak csöppség szőke lánynak állí­tólag két hete abortusza volt Három napig beszéltek róla egymásközt, mintha foghúzás­ról lett volna szó. Olyan tün­dén babaarca van, hogy ha ránéz az ember, azt hiszi, kettőig sem tud számolni. A riporter rövid tájékozó­dás után kénytelen megálla­pítani, mennyire értelmesek ezek a gyerekek. És azt is, hogy rendkívül érdekesek, sőt helyenként túl érdekesek ahhoz. hogy kézlegyintéssel, elfojtott szitokkal fordítsuk el róla a tekintetünket. Ha nem nézek rájuk, nincsenek? Ha meglátom őket a elnéző­en belenevetek a képükbe, használ-e vajon? Vény fogad­jam barátommá valameny­nyiüket? Erdős István

Next

/
Thumbnails
Contents