Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-01 / 207. szám

2 NOG R A D 1966. szeptember I. csütörtkts Ismétlődő provokációk Az NDK Külügyminisztériumának jegyzéke Kínához BERLIN (MTI) Josef Hegen az NDK kül­ügyminiszterének első helyet­tese kedden jegyzéket nyújtott át Csang Haj-feng-nek, a Kí­nai Népköztársaság berlini nagykövetének. A jegyzékben az NDK Külügyminisztériuma erélyesen tiltakozik amiatt, hogy az NDK diplomatái és családtagjai a Kínai Népköz- társaságban az utóbbi időben támadásoknak és túlkapások­nak voltaik kitéve. A jegyzék rámutat. hogyPe- kingben vasárnap Walter Ka­utzsch alezredest, az NDK kí­nai katonai attaséját, annak feleségét és fiát, valamint Müller alezredest, az NDK Hanoi katonai attaséját és fe­leségét a diplomáciai testület jelével ellátott kocsijából ki­rángatták és bántalmazták. A jelenlevő rendőrök nem nyúj­tottak nekik segítséget. Az NDK állampolgárait a „vörös gárda” székhelyének nevezett házába hurcolták, és több órán át fogvatartották. Az NDK nagykövetségétől megtagadtak minden felvilágosítást a dip­lomaták tartózkodási helyéről. A jegyzék megütközéssel álla­pítja meg. hogy Jü Csan, a kínai Külügyminisztérium fő­osztályvezetője Helmut Lie- bermann-nak az NDK ügy­vivőjének tiltakozását elutasí­totta, sőt a támadást igazolni igyekezett A jegyzék emlékeztet arra, hogy az NDK nagykövetsége első titkárának feleségét ápri­lis 29-én megtámadták, és sú­lyosan megsebesítették. Az újabb támadások szöges ellen­tétben állnak a kínai Külügy­minisztérium képviselőinek akkori hivatalos nyilatkozatá­val, amely szerint az NDK nagykövetsége munkatársai­nak biztonsága érdekében in­tézkedéseket fognak hozni. A jegyzék végül utal arra, hogy az utóbbi időben a nagykövet­ség munkatársait, köztük az ügyvivőt, többször zaklatták tevékenységük gyakorlása köz­ben. Az NDK Külügyminisztériu­ma figyelmeztet a kínai ható­ságoknak arra a kötelezettsé­gére. hogy tiszteletben kell tartaniok az; NDK képviselői­nek diplomáciai sérthetetlen­ségét. jelentés DJAKARTA Malik indonéz külügymi­niszter a djakartai sajtónak adott interjújában kijelentet­te: amennyiben Indonézia nem lépne vissza az ENSZ- tagállamok közé, még mielőtt az őszi ülésszak megnyílik, úgy megfigyelőket küld New Yorkba. „Lehetséges, hogy én leszek a küldöttség vezetője, s ebben az esetben talán Washingtonba is ellátogatok — mondotta Malik. Csupán idő kérdése, hogy Indonézia ismét a világszervezet tag­állama legyen. A külügymi­nisztérium most már csak Sukarno elnök „zöld jelzésé­re” vár. Sukamo tavaly határozta el, hogy Indonézia kiválik az ENSZ-ből, miután Malaysiát a Biztonsági Tanács nem ál­landó tagjává választották. A vietnami nép bátran ellenáll Az eszkaláció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket Terrorgyilkosság Stuttgartban A Nyugat-Németországban szervezkedő horvát usztasák újabb gyilkos merényletet kö­vettek el. Egy 26 éves ju­goszláv disszidens — a DPA hírügynökség jelentése sze­rint — egy stuttgarti bárban agyonlőtte Száva Milovanovi- esot, a müncheni jugoszláv főkonzulátus stuttgarti ki- rendeltségének vezetőjét. A gyilkost a helyszínen letar­tóztatták. A véres incidens ismét fel­hívja a figyelmet arra, hogy a bonni hatóságok nem aka­dályozzák meg a jugoszláv fasiszták szervezkedését és terrorcselekményeit. Augusz­tus elején merényletet kísé­reltek meg a müncheni ju­goszláv konzul ellen. Tavaly súlyosan megsebesítették a meerseburgi jugoszláv kon­zult. Két év alatt két bomba­merényletet követtek el Ju­goszlávia nyugat-németor­szági konzulátusai ellen. 1962- ben felgyújtották a bonni ke­reskedelmi misszió épületét és halálra sebezték a gondno­kot. A jugoszláv kormány minden alkalommal erélye­sen tiltakozott Bonnban. Wilson Verwoerdhoz fordult segítségért MOSZKVA Ipor Beljajev írja a Pravdá­ban: „Másfél év telt el azóta, hogy Johnson, az Egyesült Ál­lamok elnöke parancsot adott a Vietnami Demokratikus Köz­társaság bombázására. Az Egyesült Államok úgy számí­tott. hogy az „elrettentő erő”, demonstrálása és az amerikai katonák számának nagymér­vű emelése könnyű győzelmet hoz majd. De a vietnami nép bátran ellenáll az agresszió­nak. Sem a barbár bombázás, sem az a veszély, hogy a gá­tak bombázása következtében elönti a víz a vetésterületet nem váltotta valóra az Egye­sült Államok vezetőinek vára­kozását. Aligha tekinthetők véletlennek az amerikai veze­tők olyan nyilatkozatai, hogy nem lesz gyors győzelem Viet­namban. Az Egyesült Államok a viet­nami háború eszkalációjával nyilvánvalóan az úgynevezett „harmadik világot” is meg akarta félemlíteni, de ezt a célt sem sikerült elérnie. Washingtonban úgy gondol­ták, hogy az eszkaláció sike­re konszolidációt eredményez az Egyesült Államok hátorszá­gában, egyetértéshez vezet az amerikai szövetségesek köré­ben. Ez azonban nem követ­kezett be. Éppen ellenkezőleg, Franciaország nemcsak hogy állást foglalt Indokína semle­gesítése mellett, hanem azt is elhatározta, hogy kilép a NATO katonai szervezetéből. Beljajev végezetül megálla­pítja: az Egyesült Államok ar­ra számított, hogy eléri majd célkitűzéseit, de egyelőre csak az elszámítások sorozatáról lehet beszélni. LONDON (MTI) A Daily Mail értesülést kö­zöl arról, hogy Wilson titok­ban Verwoerd dél-afrikai mi­niszterelnökhöz fordult és bi­zonyos segítséget kért tőle a rhodesiai válság következmé­nyeinek enyhítésére. A brit miniszterelnök azt kéri, hogy a dél-afrikai kor­mány „titokban korlátozza, a Rhodesiába irányuló dél-afri­kai olajszállítmányokat.” A Daily Mail szerint Wil­son egyáltalán nem kérte Verwoerdet. hogy teljesen szüntesse meg az olaj áram­lását. Hanem csupán arra mu­tatott rá, hogy „titkos korlá­tozását” ütőkártyának használ­hatná fel kritikusai ellen a r.emzetközösség jövő heti lon­doni miniszterelnöki értekez­letén. Megérkezett székhelyére a főtitkár U Thant saj tóértekezlete Űrök figyelmeztető M em kerek évforduló. Huszonhét eszten­deje annak, hogy a csukaszürke áradat átcsa­pott Lengyelország határa­in, s a náci Németország támadása kirobbantotta a második világháborút. Nem valami történelmi protokoll ösztönöz tehát az emléke­zésre. Sokkal súlyosabb in­dok: ez a háború máig is élő, kollektív élménye nemzedékünknek, tanulsá­gai időszerűbbek, mint va­laha. Á hitleristák éveken át készültek erre a háborúra, roppant katonai erőket összpontosítottak. A kez­deti villámháborús sike­rek nyomán, Európa tekin­télyes részét hadigépezetük szolgálatába állították. Nem csekély magabiztossággal nyomtatták ki előre az Anglia megszállását beje­lentő kétnyelvű falragaszo­kat, sőt elkészítették moszkvai bevonulásuk for­gatókönyvét is. De akárcsak annyi más támadó a történelemben, ők is elszámították magu­kat. Szeptember elsejére május kilencedikét idézzük, a fasizmus feletti nagy győzelem napját. A fasiz­mus nem törhetett át, mert összefogott ellene minden erő, amely a jövőt féltette. Az első vonalban pedig a Szovjetunió állt, amely a háború legsúlyosabb terhét viselte, 6 a halálos csapást mérte a Harmadik Biroda­lomra. A győzelmet nem adták olcsón. Több, mint fél évtizeden át patakzott a könny és a vér. A csa­tatereken és a hátország­ban, lövészárkokban, ro­mok alatt koncentráci­ós táborok halálgyárai­ban ötvennyolcmillió em­ber vesztette életét. Mindez kézenfekvővé te­szi a második világháború legfontosabb tanulságát; az emberiségnek fáradha­tatlanul küzdenie kell a bé­ke megőrzéséért, fenntar­tásáért. Ez sokszorosan ér­vényes a nukleáris tömeg- pusztító fegyverek korsza­kára, amelynek nyitányát tulajdonképpen a második világháború vége jelentet­te. A békevágy nem pusz­tába kiáltott szó, száz és százmilliók tökélték el magukat tevékeny harcra. Az elmúlt két évtized so­rán alapvetően megváltoz­tak az erőviszonyok, létre­jött a szocialista világkö­zösség, felbomlott a gyar­mati rendszer, megizmo­sodtak a haladó erők. a nyugati országokban pedig mind több józan államfér­fi teszi magáévá a békés egymás mellett élés két­szerkettőjét. Sajnos, mégsem mond­hatjuk el, hogy már min­denki megtanulta a törté­nelmi leckét. Imperialista körök, élükön az Egyesült Államok vezető csoportjá­val, megvalósíthatatlan vi­láguralmi terveik gőzében, újra a tűzzel játszanak. Délkelet-Azsiában súlyos válságot robbantottak ki, Vietnamban háborút foly­tatnak, eszkalációé terveik­ben további provokációkat készítenek elő. Európa szí­vében, Nyugat-Németor­szágban összefogtak az egykori ellenséggel — az egykori szövetséges ellen. A Bundeswehrrel lényegé­ben megteremtették a náci Wehrmacht örökösét — ve­zetői nemegyszer személy szerint is ugyanazok! — s a nyugatnémet hadsereget atomfegyverekhez akarják juttatni. E zért tölt el mind- annyiunkat kettős érzés ezen az év­fordulón. Magabiztossá tesz erőnk tudata, ám nem hunyhatunk szemet a meg­levő veszélyek előtt sem. S ilyen körülmények között, a második világháború kezdetének és végének fel­elevenítése nem történe­lemkönyvek vagy archí­vumok anyaga, hanem örök emlékeztető barátnak és ellenségnek. R. E. Pártértekeslet előtt Ifjúságunk erkölcsi-politikai arculatáról NEW YORK (MTI) U Thant ENSZ-főtitkár szerdán este érkezett vissza New Yorkba egyhetes latin- amerikai körútjáról. Santiágoban (Chile) U Thant sajtóértekezletet tartott, s ezen többek között kijelentette: mindaddig, amíg az Egyesült Államok nem szünteti be a VDK bombázását, és Dél- Vietnamban nem csökkennek a katonai akciók, a békés ren­Szerdán hajnalban robba­nás vetette szét az angol ki­rályi haditengerészet Rorqual nevű, 1605 tonna tengeralatt­járójának turbinaházát. A szerencsétlenség. amelynek oka mindeddig ismeretlen, Portugália kelet-afrikai gyar­mat, Mocambique partjai kö­zelében történt. Ä hajó a felszínen haladt, és a szeren­csétlenség időpontjában a le­génység takarodó után volt. A kezelőszemélyzet egy tagja a helyszínen meghalt. Egy másik matróz később halt bele sebeibe. 4Í* angol hadügyminiszté­dezós perspektívái ebben az országban távoliak. U Thant hangoztatta, hogy a vietnami probléma alapjá­ban véve egy. a függetlensé­géért küzdő nép problémája. Véleménye szerint a világszer­vezetnek nem kell bekapcso­lódnia a vietnami probléma megoldásában, mivel a VDK és a DNFF képviselői meg vannak fosztva attól a lehe­tőségtől, hogy részt vegyenek az ENSZ munkájában. rium megkezdte a vizsgála­tot, hogy mi okozhatta a Ror­qual fantasztikus baleset­szériáját. A tengeralattjárót 1956-ban bocsátották vízre. Még próbaúton járt, amikor csődöt mondott a gépházának egyik fontos berendezése. 1958. november 23-án két matrózt megsebesített az a titokzatos baleset, amelyet az adrnirali- tás később „kisebb elektro­mosság okozta fedélzeti tűz­nek” minősített. 1963-ban egy közös angol—holland tengeri hadgyakorlat során, a ten­geralattjáró a szó szoros ér­telmében beleúszott a Tiron nevű svéd halászhajó kifeszí­tett hálójába, ez alkalommal a Rorqual sértetlen maradt, csak a háló szakadt szét. A szocializmus teljes felé­pítésének programja az ifjú­ság elé is megnövekedett kö­vetelményt állít: a fiatalok­nak magas fokú általános es szakmai műveltséget kell el­sajátítaniuk, meg kell tanul­niuk szocialista módon dol­gozni és gondolkodni, felké­szülniük arra, hogy a már felépült szocialista társada­lomban élnek. A párt és a KISZ megyei bizottságának közelmúltban megtartott együttes végrehajtó bizottsá­gi ülése mindenekelőtt ilyen igénnyel vitatta meg a megye fiatalságának erkölcsi-politi­kai arculatát és szabta meg a további feladatokat. Az ifjúság szocialista szel­lemű neveléséhez a feltéte­lek kedvezőek. Fejlődésüket alapvetően a szocializmus élménye alakítja. A párt he­lyes politikája, a fokozódó társadalmi gondoskodás, va­lamint az ifjúsági szerveze­tek nevelő tevékenységének eredményeként az utóbbi években tovább erősödtek a fiatalok többségére jellemző pozitív tulajdonságok me­gyénkben is. Természetesen ezek a pozitív vonások gyak­ran a negatív jegyekkel együtt jelentkeznek. Társa­dalmunk, s a kor, amelyben élünk átmeneti jellegű. Eb­ből fakadóan a fiatalságot is kettős hatás éri: a döntő szo­cialista hatás mellett a kis­polgári életszemlélet, a bur- zsoá erkölcs maradvánj'ai, téves és káros nézetek, szo­kások, stb. Eléggé közismert, hogy az úgynevezett imperi­alista fellazítási taktika pro­paganda hadjáratának egyik legfontosabb célpontja az ifjúság. Miután ifjúságunk a társa­dalom elválaszthatatlan ré­sze, hibái és eredményei so­hasem önmagában, hanem mindig a társadalom életé­ben gyökereznek. Ezéí! a fia­talok eszmei-politikai maga­tartásában jelentkező ered. menyek és gondok forrását sem helyes kizárólag csak a KISZ munkájában keresni. A megye fiatalságának túlnyo­mó többsége becsületesen él, dolgozik, tanul. Ennek alap­ján az ifjúság fejlődését alapvetően pozitívnak ítéljük meg. A mai fiatalok tisztelik a tudást, elvetik a maradi gondolkodást, a dogmákat, szeretik ha az értelmére apel­lálnak. Nagy tettekért, értel­mes dolgokért lelkesedni is tudnak. Érdeklődnek a vi­lág iránt. Többségüket az őszinteség, nyíltság, az Igaz­ság szenvedélyes keresése, a bátor véleménynyilvánítás jellemzi. Együtt éreznek a szabadságukért harcoló né­pekkel, elítélik a társadalmi igazságtalanságokat, a ki­zsákmányolás minden formá­ját. Természetesnek és meg- másíthatatlannak tartják a kizsákmányolás-mentes tár­sadalmat. Szép megnyilvánu­lása érzéseiknek, hogy me­gyénkben is sok százezer fo­rintot ajánlottak fél és fi­zettek be a „Vietnami alap­ra” sok fiatal kérte, hogy ön­kéntesként Vietnamba me­hessen harcolni az imperia­lizmus ellen. Ifjúságunk nagy része a társadalom és a természet alapvető kérdéseire materia­lista választ ad, főleg üze­mi fiatalok körében tapasz­talható, hogy reálisan gon­dolkodnak az életről, saját terveik, vágyaik telje­süléséről. Ezt bizonyítja pél­dául, hogy megyénkben mim - egy 280 ifjúsági brigádban csaknem 3000 fiatal verse­nyez a jobb termelési ered­ményekért az iparban és mezőgazdaságban. Több, mint száz ifjúsági brigád elnyerte már a megtisztelő szocialista címet, közülük sokan már többszörösen. A fiatal mű­szakiak és közgazdászok egy­re növekvő számban vesznek részt a KISZ által kezdemé­nyezett és irányított kiváló mozgalmakban. Munkájukat dicséri, hogy 1965-ben több. mint hét millió forintot ta­karítottak meg a minőség ja­vításával, a selejt csökken­tésével. A fiatalok felelősségtudatát példázza, az üzemekben mű­ködő úgynevezett „Ifjúsági Takarékossági Őrjáratok” anyagmentő brigádok növek­vő száma, javuló tevékenysé­ge. Kedvvel kapcsolódnak be különböző társadalmi mun­kaakciókba, s nem egyszer Robbanás egy angol tengeralattjárón LOURENCO MARQUES (MTI).

Next

/
Thumbnails
Contents