Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-17 / 194. szám
Ismerd meg' Nógrádot! Úton a gyakornokkal Vidám, lelkes társaság a kis csoport. Többségében fiúk, a lányok csak öten vannak. Helyesebben négyen, mert egyikük néhánynapos asszony. Mezőgazdasági mérnökök, szak- tecnikusok — néhány hete érkeztek a megyébe, hogy elfoglalják helyüket a termelőszövetkezetekben. Dolgozni jöttek, alkotni szeretnének, segíteni a nógrádi mezőgazdaság felvirágoztatásában. Egy részük innen a szülőföldről ment tanulni, de sokan érkeztek az ország más részéből. Kíváncsi a hangulat az autóbuszban. Simán gördülünk a 21-es műúton. Napfényben fürdik a vidék. Mindenki szemlélődik. Félszavakban tesznek megjegyzéseket a látnivalóra. A kritikát és a dicséretet is egyelőre magukban tartják. Egymás között cserélik ki a véleményeket. Már a beszállásnál azok ültek egymás mellé, akik az egyetemen, főiskolán is együtt tanultak. Jólesett a találkozás. hiszen először látják egymást a tanulmányok befejezése óta. Észre sem vesszük, s már Palotáson vagyunk, ahol az egyesült Május 1 Termelőszövetkezet vezetői fogadják a csoportot. Idejében érkeztünk, mert néhány perc múlva olyan zivatar kerekedik, hogy beleremeg minden. Emiatt azután elmarad a gazdaság megtekintése. A klubhelyiségben foglalunk helyet, hogy meghallgassuk Illés Gyula főagronómus tájékoztatóját a közös gazdaság életéről. Nagy a figyelem, egyik-másik fiatal elismerően bólogat. Néhányan jegyzetelnek. Alig fejeződik be a tájékoztató, máris röpködnek a kérdések. — Változtattak-e a növény- termesztés szerkezetén az egyesítés után?... Mennyibe kerül egy tojás, egy kiló ba- ramfihús előállítása? ... Központilag vagy üzemegységenként irányítják-e a gépeket és a fogatokat? ... Illés Gyula segítségül hívja Prókai Dezső főkönyvelőt is. Minden kérdésre részletes választ kapnak a fiatalok. Az eszmecsere igen jól sikerült, kár, hogy a zivatar miatt nem lehetett megtekinteni a kétmillió köbméter befogadóképességű víztároló építését, a gazdaságban folyó munkákat. A Vanyarc—Bércéi—Romhány—Rétság útvonalon haladunk tovább. A pásztói járás határáig Demkó Bálint, a pásztói járási tanács mezőgazdasági osztályának személyzetise tájékoztatja a látnivalókról a szakembereket. A balassagyarmati járás határán Pongrácz József veszi át a mikrofont, s valóságos kiselőadást tart a járásról. Romhányban Bodor István mellé kerülök. A bajuszos, gondolkodó típusú fiatalember Szátokra került gyakornoknak. Megfigyeltem, ahol megálltunk. érdeklődve vizsgálgat- ta a talajokat. — Kecskemét környéki parasztgyerek vagyok, s nagyon érdekel milyen talajokon gazdálkodnak errefelé — válaszol. — A falusiaktól is mindig megkérdezem, milyen egy- egy tábla, mit termeltek rajta ezelőtt, milyen tápanyagokat kapott... — Nincs a szövetkezetben táblatörzskönyv? — kérdem. — Van, de ... szóval jó lesz, ha újat készítünk. Szerencsénkre jött ki a tavalyi nyolcas rendelet, amelyik előírja az új táblatörzskönyvek készítését. A gondjaim? Végre kaptam egy kerékpárt, legalább nem kell annyit gyalogolni. Sajnos nincs agronómusa a szövetkezetnek, hiányzik valaki, aki sok sok kérdésben eligazítana. Az elnök? Millió baja van neki is. Amikor teheti segít. De még ezzel is megbirkóznék valahogyan. Az viszont már furcsa, hogy a tanárnő feleségem kap enni az óvodában, én nem. Az új iskolaévben két napot Tereskén, négy napot pedig Rétsá- gon tanít hetenként. Vajon mi lesz kéthónapos kislányunkkal? . . . Nem tudok válaszolni, mert megérkezünk Diósjenőre s le- szállunk, Szerencsémre, mert nem tudtam volna mit mon- dari. Bodoréknak csak az illetékesek segíthetnek! A diós.jenői termelőszövetkezet elnökénél, Perecz Lászlónál minisztériumi vendégek tanácskoznak, s így Holma Miklós főagronómus veszi pártfogásba a csoportot. Baj, baj. de így van, a palotási zivatar ezen a tájon dúlt előzőleg, s a nagy sár miatt itt sem lehet szétnézni a gazdaságban. Valahol azonban ebédelni is kell. Királyházára vesszük utunkat, ahol szalonnát pirít a társaság. Mindenkit lenyűgöz a táj varázsa. Az eddig is vidám fiatalok még vidámabbak lesznek. S már a vélemények is jobban elhangzanak. — Nagyon jól érzem magam — vélekedik Szabó Ró- bertné. — Okos ötlet volt megrendezni a gyakornok szakemberek találkozóját. Bárcsak többször is találkozhatnánk a jövőbeni A csinos fiatalasszony férjével együtt — aki már korábban is a megyében dolgozott — került a mátramindszenti termelőszövetkezetbe. Titkos terve a kertészkedés fellendítése. Szép elgondolásokat hozott magával az egyetemről. Vesszőparipája a csomagolás. Élénken élnek még benne a francia tapasztalatok, amelyeket az egyhónapos tanulmányút során szerzett. Valami újat szeretne produkálni ebben is. Hazafelé általános a beszélgetés. Molnár Béla, Reich Lajos, Koplányi László, Kovács Nándor és Varga József arról tárgyalnak, miként lehetne létrehozni a fiatal mezőgazdasági szakemberek társulatát. — Egy klub kellene valahol, ahol időnként összejöhetnénk eszmét cserélni. Előadásokat tartanánk, megvitatnánk egy- egy gyakorlati módszert — ecseteli lelkesen Molnár Béla. — Lehetne ezt járásonként is rendezni — javasolja Varga József. — Hol az egyik, hol a másik járás székhelyén jönnénk össze. Nagy akarással lobognak ezek a fiatalok. Nem ígérgetnek, tenni szeretnének. S úgy érzem, ha megkapják a támogatást tesznek is. Tervekkel, elképzelésekkel jöttek hozzánk. Nemcsak rajtuk múlik sikerül-e valóra váltani ezeket. Rohály Ilonának a szőlő a „mindene”. A Tokaj környéki lány a pásztói termelőszövetkezetben szeretné gyümölcsöz- tetni a tudását. Elégedetten mondja, hogy a szövetkezetiek lehetőséget és bizalmat nyújtanak munkájához. Gartai Ilona Somoskőújfaluban ismerkedik a gyakorlattal. Szívesen dolgozik, és hálás a szövetkezeti vezetőknek a baráti fogadtatásért. A tervei azonban más irányba vezetnek. Szakoktató szeretne lenni. Miért nem ment tanárnak? Dehiszen a mezőgazdasági tudományt is oktatni kell valakinek! Azt hiszem az olyan ember igen alkalmas erre, aki érti a szakmát. szereti az embereket. Érdemes lenne egyengetni az illetékeseknek Ilona útját. Lassan kiürül a busz. Ki itt, ki ott száll le. Salgótarjánba csak néhányan érkezünk. Csoór József, Szabó János és Jónás Sándor, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának és a Hazafias Népfrontnak a munkatársai elégedettek. Sikerült a terv, amelyre hónapok óta készültek. Barátokat. munkatársakat fogadtunk. Pályakezdő, egyelőre még gondokkal birkózó fiatalembereket. Az első lépés a fogadtatás sikerült. S ezeken a lépéseken múlik, hogy az ambiciózus fiúk, lányok megszoknak-e vagy megszöknek. Egyetlenegy sem tagadja közülük, hogy kölcsönös a dolog. ök tenni szeretnének - legjobb tudásuk szerint. Pádár András TAU'lik Egy igazán öntevékeny zenekar Melyik fiatal nem szeret láncolni? Lámpással is nehéz lenne ilyet találni. Olyan viszont annál több van — elsősorban vidéken — aki szeret is. tud is táncolni, csak éppen nincs hol, vagy ami még rosz- szabb —, nincs mire. A tánchoz ritmus kell, a ritmushoz dob. A tánchoz dallam is kell, a dallamhoz hangszer. A tárgyi feltételek sokszor nincsenek arányban az igényekkel. Ilyenkor van azután a sóhajtozás. Már ahol sóhajtoznak. Mert akad a megyében olyan hely is. ahol addig-addig keseregtek a fiatalok a hiányzó zene- szerszámok, zenekar után, míg végül alakítottak egyet. Mármint zenekart. A hangszereket — nem kevesebb, mint 6000 forint értékben! — viszont megvették közösen. A KISZ nógrádi szervezetének tagjai ezután felkérték a helyi általános iskola igazgatóját. Galambos Gézát — tanítaná meg őket muzsikálni. Az igazgató örömmel vállalkozott a kétségtelenül népszerű, de elképzelhetően fáradtságos feladatra, és mire újabb közös adakozásból a jó hangzáshoz szükséges erősítőket, hangszórókat is megvásárolták a fiatalok — zenélni is megtanultak. Azóta szombat és vasárnap esténként a nógrádi KISZ-esek zenekara szolgáltatja a zenét a falubeli táncmulatságokhoz. És, ha még itt-ott kell is csi- sízolni, alakítani ritmuson és harmónián, egv valamit már nehéz lenne elvitatni tőlük: az öntevékenységet! (pl) em tudom, él-e még valahol Bálint Sándornak, vagy Gyula testvérének leszármazottja? A két testvér 1927- ben Zagy vapálf alván lakott. Innen indultak útnak Hollókőre, hogy felássák a vár környékét. A falu népe kapával fogadta őket. Csak akkor egyeztek bele a múlt bojga- tásába, amikor a két vállalkozó szellemű ember pecsétes főispáni írást mutatott. Kelemen Ferenc mesél most róluk, aki az Idegenforgalmi Hivatal hollókői megbízottja, és falubeli születésű. A két kincskereső, Kelemen édesapját kérte fel, hogy segítsen az ásatásnál. — Mély gödröt akartak ásni és ácsolásra is szükség volt. Ezért kellett a bánya-járt munkás. Azt mondták apámnak, hogy ha két méteren belül olyan tárgyat találnak, ami kívülről került a földbe, hagyják abba az ásást, és azonnal jelentsék nekik. Megtartják-e a címet Nagybátonyban ? Nagybátonyban a közelmúltban zajlottak le a szocialista brigádtalálkozók. A kongresz- szusi verseny volt a fő téma, de többen foglalkoztak azzal is, vajon sikerül-e a május elsejei fogadalmat valóra váltani, megtartani az élüzem zászlót? A Nógrádi Szénbányászati Tröszt legnagyobb bányaüzeme Nagybátony és a jövőt tekintve a legfejlődőképe- sebb. Nem véletlen, hogy a beruházási keretekből 75 milliót az idén itt költenek el. Mind az öt aknájára jut ebből. Nemrég elkészült a tiri- besi függőakna, a gépház. Kányáson a depressziós akna, az új fatér, fűrészház, külszíni vasútrendezés szerepelt az idei tervben. Katalin-aknán, még az idén be kell fejezni az aknatornyot és a teljes tereprendezést. Medve-aknán az aknamélyítők háromhónapos elmaradását kell pótolni. Teendő sok van, teljesítésük az aknamélyítőkön, építőkön és szerelőkön múlik. Megváltozott szemlélet A fejlődést nemcsak a beruházásokon lehet mérni. Az a bizonyos szemléletváltozás, amiből a gazdaságosabb, termelékenyebb módszerek meghonosítása fakad, még jelentősebb. Nehéz lenne százalékosan eldönteni, kit milyen arányban illet a dicséret. A műszakiakat, akik bátran dolgoznak ki új technológiákat, kísérleteket végeznek vállalva az esetleges kudarc következményeit is, vagy azokat a brigádokat, amelyek mindezeket a gyakorlatban megvalósítják. Néhány évvel ezelőtt még csak Kányáson és Tiribesen ismerték a frontfejtést. Azóta már meghonosították Szorospatakon, Ménkesen és nemrégen Katalin-aknán is. Tavaly sikertelen volt a kányási gyaluskísérlet, az idén viszont ragyogó eredményeket ér el a gyaluval Győri Ferenc brigádja. Ma már nem titok, hogy rövidesen Ménkesen is gyalut helyeznek üzembe, egy 120 méter széles fronton. Nem véletlen, hogy három év alatt megduplázódott a korszerű frontfejtésekből felszínre kerülő szén aránya. Ez alatt az idő alatt a gépi rakodás is megkétszereződött. Jó szenet termelnek Nagybátony jelentőségét igen érdekesen szemléltetik a számok. Ügy tartják, ha ott van tervteljesítés, kedvezően alakulnak a mutatók, akkor nem lehet baj tröszti szinten sem. Van ebben valami. Jó minőségű szenet termel és viszonylag a leggazdaságosabban. Az állami hozzájárulás itt alig több mint a tröszti átlag fele. Kányás-akna nyereséggel termel, ilyen cél van Ménkesen és a többi helyen is. Mit tesznek érte? Maradjunk egykét nagyobb példánál. A drága sűrített levegős energiáról fokozatosan áttérnek az olcsóbb villamosenergiára. Szorospatakon kezdték, Ménkesen folytatták, ahol az idén ezzel 2,7 millió forintot takarítanak meg. A következő állomás Kányás, ahol ez évben 900 ezer forintot, jövőre pedig 3,7 milliós megtakarítást jelent a sűrített levegőről való áttérés. Utána Tiribes következik. Pontos számítások alapján évi 2,1 millió forintos megtakarítás lesz. Minden azon múlik, hogyan érkeznek be a sújtólégbiztos villamosberendezések. A szorospataki Medve-akna feltárását megkezdték. Az eredeti tervben a két telepet külön-külön vágatrendszerekkel kell feltárni. Az úi terv, amit a bánya és az aknaüzem műszakiai dolgoztak ki már csak az egyik telep vágat- rendszerének kiépítését teszi szükségessé, és azon keresztül aknázzák ki a másik telep szenét is, csak már mintegy 100 millió forinttal olcsóbban. Gondok is vannak Nagybátonyban a jövő szervesen összekapcsolódik a jelennel. Egész sor olyan intézkedés van, aminek a gyümölcse. később érik be. Érdemes erre időt, energiát áldozni. De nincs mit szégyenkezni a jelenért sem. Ménkesen júliusban elmeddősödött munkahelyeken küzdöttek, sok volt a törés. Szeptember 6 aknán az egyik front kifogyott, költözködtek. a másikon a korábbi 150 centis széntelep helyett 80—90 centist fejtettek és csöpögött a víz, elázott a talp. A tiribéíi rekonstrukció is elhúzódott. egyhéttel később telepíthették. Éi ha csökkent is emiatt az előny, még mindig maradt 730 tonna többlet. Már termel Tiribes. ahol rövid idő alatt a második frontot indították és komolyan vették azt az ígéretet, amely a termelési tanácskozáson elhangzott: a kongresszusig letörlesztik 450 tonnás elmaradásukat. Ménkesen .augusztus 20-án felszerelik a bányaüzem második gya- luját Az élüzem címhez nemcsak a termelési mutató túlteljesítése szükséges. Ha a többi mutatókat vizsgáljuk kiderül, hogy a termelékenység növekedett. az árbevétel jobb a tervezettnél az önköltségnél viszont megtakarítás van. Kevesebb a baleset, és a kiesett idő is. Jól gazdálkodtak a létszámmal. kevesebb pótműszakot használtak fel a tervezettnél. Mindez arra enged következtetni, van esély az élüzem cím megtartására. Az elsők között A számok mögött emberek vannak, kiváló brigádok. Nehéz lenne felsorolni mindazokat, akiknek az átlagosnál is több az érdemük a bányaüzem eredményeiben. Csak a legutóbbi versenyértékelést vegyük. A tröszti versenyt fejtésben a kányási Győri Feren- cék, elővájásban a szorospataki Kispál Ferencék nyerték. Csikortás Gáborék Szorospatakon, Géczi Lőrinczék és Molnár Sándorék Kányáson, Bállá Joachim és Hajdú András brigádja Ménkesen, Cse- gőldi Sándor brigádja Tiribesen, Jónás Joachimé Katalin- aknán jeleskedett eddig munkájával. A kongresszusi verseny finise még hátra ran. Ahogy mondani szokás, sok minden történhet addig. Egy dolog biztos; ha még egy kicsit erősítenek Nagybátonyban, akkor nehéz lesz elvenni tőlük az élüzem zászlót. B. J. térkép uiaqijar tájról A zagy vapálf alvi testvérek egy török irat alapján fogtak az ásatáshoz. Bálint Sándor 1914-ben Törökországban volt katona, ott kapott egy kéziratot, meg térképet Hollókőről. A térkép szerint a vártól nyugati irányban háromszáz méterre van egy körtefa (ezt meg is találták) attól pedig északra húzódik a vár alagútja. A körtefánál lesz majd a kijárat és a kincs is. — Mikor apámék egy kőlapig jutottak az ásással, szóltak a két testvérnek. Akkor kikapcsolták a további munkából a hollókőieket. Nóg- rádmegyerről jött el a Bálint testvérek sógora, és segített a további munkában. tgy meséli ma a gyerekkori élményeket Kelemen Ferenc. Azt mondja, hogy fehér kőből kirakott boltozatot találtak a köralakú gödörben, az volt az alagút alsó kijárata. — Aznap este esett a hó. Vékony hóréteg borította a vidéket. Bálinték mindenkit elküldték az ásatástól, reggelre nekik is nyomuk veszett. Vagyis, hogy maradt nyom a hóban, keréknyom, és lábak nyoma. Valamit elszállítottak a kőlap alól, de hogy mit, azt a mai napig sem tudta senki megmondani. Az emberek még próbálkoztak megfejteni a hollókői ásatás titkát, de aztán idővel feledésbe ment az egész, a gödröt is vastag földréteggel takarták be az évek. Kelemen Ferenc többször érdeklődött Zagyvapálf alván: élnek-e rokonai a két Bálint testvérnek? — Nem kaptam választ. Pedig jó lenne tudni, hol fekszik el az a régi török térkép, az egykori irat, mely megrajzolta a hollókői várrendszert, az alagutat, meg az állítólagos kincseskamrát is. A hivatalos ásatások előkészületei már megkezdődtek. Ezekben a hetekben utat építenek a várhoz, meg csúzdát a különféle anyagok szállításához. Ha ezzel végeznek, akkor kezdődhet az ásatás, melynek napját szeptember 12-ben állapították meg. Sokféle célja van az ásatásnak. — Feltárják a várat — mondja Kelemen Ferenc — és számítanak az alagút felső bejáratára. Az alagútrendszer valószínűleg a Pusztatemplomhoz vezet, mely a váron túl, háromszáz méterre egy lapályon volt. — Csak volt? — Tízéves koromban még térdig érő falai álltak, napjainkban a Puszta-templom helyéről csatok, koponyák, karddarabok kerülnek elő. Temetkezési hely volt, kör- alakú udvarát használták temetőnek. V an tehát miről beszélni a Hollókőre látogató francia, olasz, angol, finn, cseh, lengyel és más nemzetiségű turistáknak, akik rendszeresen keresik fel a vidéket: többen is jönnének, ha a falut a Budapest—Salgótarján-i betonúttal összekötő 18 kilométer hosszú makadámúi nem lenne olyan istenverte állapotban. Bizony ez a 18 kilométer megkeseríti a turisták szép emlékét, amit Hollókőn és festői környékén gyűjtöttek. Gáldonyi Béla
