Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-16 / 193. szám

4 NOGRÄD 1966 augusztus 16. kedd Megérdemelt győzelem Nagybátonyi Bányász — Szolnoki MÁV 4:1 (2:0) „Az életet már megjár­tam. Többnyire csak gyalog jártam.. (Arany János: Epilógus) Öreg embereik gyülekeznek a diósjenői művelődésá ott­hon udvarán. Akik előbb ér­keztek leültek az árnyas fák alatt levő padokra. Beszélget­nek. Az élet dolgairól terefe­rélnek. Örömmel, mert az idősebbek ritkán látják egy­mást. Ilyen korban nehezebb a járkálás, s még vasárnap sem jutnak messzebbre a ház előtt álló padoknál. Hintók gördülnek az épület elé. Azokat hozzák, akik nem tudnának eljönni az ünnep­ségre. Mert ünnepre készül­nek a diósjenőiek. Az idős embereket, az öregeket kö­szöntik ezen a vasárnapon. Tavaly rendezték meg először az öregek napját. Szépen si­került, de még új volt. Szo­katlan. Különösen az öregek­nek. Az idén azonban már várták. — Tavaly még nem hívtak, de az idén nekem is küldték a rózsás meghívót — újságol­ja egy töpörödött anyóka a körülötte állóknak. — Látjá­tok-e, jobban tudják hány éves vagyok, minit én ma­gam ... A nagy készülődésben csak pár szóra tudom megállítani Tolmácsi Ferencet, a községi tanács titkárát. Az előzmé­nyekről, a rendezésről kérde­zem, — Mi vezet bennünket? A szülők, a nagyszülők iránti tisztelet, megbecsülés, amit egyetlen generációnak sem szabad elfelejteni. A mi köz­ségünkben majdnem kétszáz, hetven éven felüli ember éL Ezeket kivétel nélkül meghív­tuk, s az idén először részt- vesznek az ünneplésen a ter­melőszövetkezeti nyugdíja­sok is. ök félszázan van­nak... Peregnek az események. Sok idős embert az unokája ve­zet be a feldíszített terembe. Kisfiúk, kislányok a nagyszü­lők kezét fogva lépnek az asz­talokhoz, hogy leültessék az évtizedek munkájában elfá­radt, sokat próbált öregeket. Szép látvány. A művelődési otthon operatőre filmet ké­szít. Jövőre levetítik majd az újaknak. Az egyik beszélgető csoportnál hallom, hogy az egyik idős állatgondozó kél inget vitt magával a major­ba, hogy amikor felváltják. cserélhessen, s egyenesen az ünnepségre jöhessen. A hintó meghozza a népi zenekart is. Felhangzanak a vidám nóták, észrevétleneb­ből telnek a várakozás per­cei. — Megszűnt az a világ, ami­kor az erejüket vesztett öre­geket félrelökték... A szere­tette, emberi melegségre most sokkal inkább szükség van, mint a fiatal korban ... Né­ha tapasztalni még nemtörő­dömséget, hálátlanságot, ami a múltból kísért... — mond­ja Perecz László termelőszö­vetkezeti elnök az ünnepi be­szédében. Rövid ez a beszéd. Szívhez szóló, meleg szavak. A kö­szönet és a hála hangjai azokhoz az emberekhez, akik az elmúlt ötven, hatvan év­ben építették, szépítették a községet. Nyilvános tisztelet- adás ez az ünnepség annak a generációnak, amely a két vi­lágháború közötti nehéz idő­szakban vívta küzdelmét a földeken. A fiatalok verssel köszöntik az időseket. Raffa Márton bácsi nyolc­vannyolc éves. A legidősebb férfi a községben. A dohány, a szivar nagy barátja. Meg­ajándékozzák egy doboz fi­nom szivarral. Korzim Gyulá- né kilencvenkét éves. Rang­első az asszonyok között. Nem tudott eljönni az ünneplésé­re. Neki a lakására viszik az ajándékot. Márkus Jánosné- nak pedig éppen most van a hetvenkettedik születésnapja. Szép vázát kap emlékbe egy csokor virággal. — Géczi András bácsi sze­ret verseket fmi, gondoltuk megajándékozzuk őt egy em­lékalbummal és egy töltőtol­A közös muzsikálás örömét, szépségét mind többen isme­rik fel megyénkben is, ezt bi­zonyítják mindinkább a Nóg- rád zeneiskoláiban folyó ok­tató-nevelő tevékenység so­rán szerzett tapasztalatok. A megye három zeneiskolájában a múlt tanévben összesen 651 tanuló vizsgázott, többségük­ben sikerrel. A salgótarjáni, a balassagyarmati és a nagybá- tonyi állami zeneiskolákon kí­lal. Nemsokára úgyis elhagy bennünket, szociális otthonba megy. Kérjük, írja meg él­ményeit, s ne feledkezzen meg a szülőfaluról, mirólunk — mondja a tanácselnök, s egy alacsony emberkéhez viszi az ajándékot. Mintha a régi korok igricét látnám. A hetven éven fe­lüli törődött ember csak áll az emelvényen, s keresi a szavakat Vagy talán a fél­toluló könnyeket próbálja el­fojtani? — ... Ezt nem is érdemel­tem ... Köszönöm, köszö­nöm ... Nem tudom megkö­szönni, mint egyetemista, csak mint elemista.;. Írtam egy bú­csúzót, amit szeretnék most elmondani — jelenti be, s egy sűrűn teleírt lapot vesz elő. — ... Amíg énbennem a szív dobog, Falumra mindig áldással gondolok ... Sokan elérzékenyülnék. Igen, milyen más ez, mint egykor. Megszűnt a vagyoni különbözőségből fakadó test­vérháború, az örökösödési vi­szályok, Közelebb kerültek egymáshoz az emberek. Rázendít a zenekar, s a fia­talasszonyok, lányok hozzák az ennivalót, innivalót, önfeled­ten szórakozik mindenki. A hintók közben azokat keresik fel, akik nem tudtak eljönni a művelődési otthonba, elvi­szik az ajándék-csomagokat. Az udvarról nemcsak a fiata­lok nézik a vigadást, hanem olyanok is, akik jövőre már belül lesznek. Odabent már áll a bál. Ti­pegnek, forognak az idős em­berek. Öröm tükröződik az arcokon, s mintha egy időre megfiatalodtak volna. Pádár András vül két tagiskola Is működik a megyében Pásztón és Mát- ranovákon. A zeneoktatás to­vábbi gyakorlati tennivalóinak megvitatására megyénk zene­iskoláiból 16 zongora-, szol­fézs- és hegedű tanár orszá­gos továbbképzésen vesz részt augusztus 23-tól 25-dg Nagy­kőrösön. Ez alkalommal több. jelenlegi zeneoktatásunkkal kapcsolatos általános elvi probléma megbeszélésére is sor kerül majd. Zeneiskolai tanárok továbbképzése Egy étterembe vezette az amerikait. Itt nagy titokban átadott neki egy borítékot, amelyben egy utazási jegy volt, mégpedig a President Grefield nevű hajóra, honolu­lui végcéllal; másnapi indulás­sal. Blake megrémült. Most már nem csupán azért, mert az ONI terveit esetleg keresztül­húzták, hanem az életét is félteni kezdte. Elvégre, ha ezek így meg tudják szervez­ni dolgaikat, akkor nem üt­közik különösebb nehézségbe az sem, hogy adott esetben eltegyék őt, Blake-t láb alól... S ha megtudják, hogy becsapja őket, biztosan ez a sors vár rá ... A robotember nem is sejt­hette, amit az ONI tudott, hogy Kono, két nappal Bla­ke indulása előtt ismét talál­kozott Yamamotoval, regény­be illő körülmények között: egy férfikalap boltban, tü­kör előtt állva, míg a kala­pokat próbálták, suttogva be­szélgettek egymással. A sut­togó beszélgetéséből néhány mondatot sikerült rádión ke­resztül Stanleyéknek lehall- gatniok, s bár túl sokat ugyan nem tudtak meg, aranyit még­is, hogy a japánok a Presi­dent Grefieldre szereztek je­gyet, s Blake-nak ezzel a ha­jóval kell utaznia, nem pe­dig a Matsoniával, amely csak félrevezetésül szolgált egy esetleges elhárító akció­hoz. Az amerikai tengerészeti elhárítok Yamamoto nyomá­ba vetették magukat, s a szo­kásosnál is ferdébb szemű ja­pán ismét a Los Angeles-i Vörös Malom lányaihoz haj­tott. Blake nagyon aggódott. Stanley megígérte neki, hogy mindig időben értesítik, mit kell tennie... S íme, más ha­jóval megy, s közeledik az in­dulás ideje is, tudnia kelle­ne, mit tegyen, ha Honolulu­ba érkezik. Különben is, mi­ről fogja felismerni az állí­tólagos Campbellt? Azt is ta­pasztalta, hogy a japánok rendkívül szoros megfigyelés alatt tartják, ami a személyes érintkezést lassan . már telje­sen lehetetlenné teszi az ONI embereivel... Eltelt az idő — semmi értesítés. Blake-nak el kellett indul­nia a President Grefieldre. És két óra múltán a hajó a nyílt tenger vizét súrolta. Blake persze gyorsan észre­vette, hogy akár ül, akár sé­tál; vagy két japán, vagy a két német mindig a közelé­ben tartózkodik. Nem tudott mozdulni, hogy követői ár­nyékként ne ragadnának rá. Még ha a kabinjába ment be, akkor is biztos lehetett ab­ban, hogy figyelői ott sétál­nak az ajtó előtt, a folyo­són. Elhatározta hát, hogy nem gondol a feladatára. Törőd­jenek vele Stanley-ék. A hajó tele volt utasokkal. Blake jónéhányukkal megis­merkedett. így azzal a vas­kereskedővel is, aki Közép- Nyugatról utazott a Hawaii szigetekre. Mint mondta, egészségügyi túrára. Mister Homer, a vaskereskedő a leg­jobb úton haladt afelé, hogy krónikus alkoholista legyen. Blake ugyanis valahányszor belépett a bárba, Homert mindig ott találta. Ráadásul nem is volt kellemes alkoho­Nagybátony, 900 néző, v: Pusztai. NAGYBÁTONY: Bu- lyovszki — Romhányi, Gás­pár, Kovács I., Baranyai, Hor­váth, Nagy, Kovács II. Sári, Kozik, Pintér. EDZŐ: Dávid Róbert. SZOLNOKI MÁV: Donka — Tóth II. Abonyi, B. Nagy, Varga, Roznis, Tóth I. Józsa, Pintér, Csábi, Czifra. Edző: Nagyszalóki András. 22. perc: Sári, a szolnoki tizenhatosnál visszajátszotta a labdát Nagynak. A csatár 20 méterről kapura lőtt. A nem túlerős, de ravasz lövést Don­ka kiejtette és másodszorra már csak a gólvonalon túl érte el. 1:0. 34. perc: Rozmis szabadrú­gása után a labda a jobb kapufát érintve hagyta el a játékteret. 35. perc: Elaludt a hazai vé­delem. Pintér átemelte a lab­dát Bulyovszkin, de az az üres kapu mellé ment. 41. perc: Sári Kovács II. elé perdített. A csatár felis­merte a helyzetet. 12 méter­ről a felső léc alá vágta a labdát. 2:0. 57. perc: A szolnoki kapu­tól 22 méterre szabálytalan­kodtak a védők. A büntető­nek Baranyai állt neki és jól eltalált lövése után a lab­da érintés nélkül jutott a há­lóba a bal kapufa mellett. 3:0. 68. perc: Csábi bal sarokba tartó ollózott lövését Bulyov- szki vetődéssel védte. 71.: perc: Csábi labdáját Tóth I. 5 méterre a kaputól elvétette. Lyukat rúgott. 73. perc: Rozmis 35 méte­res szabadrúgása a felső ka­pufán csattant. 77. perc: Csábi Tóth I. elé továbbított, aki tíz méterről a bal sarokba lőtte a labdát. 3:1. 85. perc: Kovács II. be­adását Sári nagy erővei a bal kapufának küldte. 88. perc: Sári labdájával Nagy a térfél közepéről el­lenállhatatlanul tört kapura. A tizenhatosnál a kimozduló Donka mellett a kapu jobb oldalába lőtt. 4:1. A rekkenő hőségben mind­két csapat játékosai lelkesen küzdöttek. Nem volt túl magas színvonal. A támadásokból 3 csatársorok bőven kivették ré­szüket. A vendégek sorra ki­hagyták helyzeteiket, a Nagy- bátonyi Bányász viszont ügye­sen kihasználta azokat. A lá­tottak alapján a gólkülönbség kissé túlzott, de a győzelem mindenképpen megérdemelt. Jó: Bulyovszki, Romhányi, Ko­vács I., Baranyai, Nagy ill:. Abonyi, Rozmis Tóth í., Csá­bi. — Sulyok — Rekkenő hőségben ellentétes félidők Kohász — Bp. Spartacus 1:1 (1:0) Salgótarjáni Salgótarján, 500 néző, v: Szegedi B. S. Kohász: Simon — Tajti, Mártinké, Bablena, Csala, Czúder, Rozgondi, Ha­vasi, Lovász, Nyerges, Fiikor. Edző: Kovács Ernő: Bp. Spar­tacus: Platthy — Dálnoki, Szimcsák II„ Quincz, Sttasz- szer, Hermann, Kovács, Tö­rök, Sashegyi, Szimcsák I., Várnai. Edző: Jávor Pál. A mérkőzés kezdete körűi zavaros volt a helyzet. A ven­dégek kérésére 3 órai időpont­ban egyeztek meg. Késedel­mes érkezésük miatt sokak bosszúságára a mérkőzés vé- gülis negyed négykor, rek­kenő hőségben kezdődött. Az utazástól fáradt Spartacus az első negyedórában mereven játszott. Az SKSE támadások korszerűek voltak. A befeje­zéseknél a lövések elmarad­tak. A 10. percben Nyerges éles bombáját a kapufa tövé­ben csípte el Platthy. Negyed­óra elteltével Spartacus-tá- madások bontakoztak ki. Bab- lenáék biztosan védték kapu­juk előterét. Távoli lövéseik célt tévesztettek. A 20. perc­ben Lovász lövése centiméte­rekkel szállt el a kapufa fö­lött. A 22. percben Nyerges Fiikor elé tálalt. A szélső ügyes labdaátvétel után be­tört az ellenfél tizenhatosára, s éles, lapos lövése a bal al­só sarokban kötött ki. 1:0. Új­ból a hazaiak irányították a játékot. A támadók körülmé­nyes kezdeményezései válto­zatlanul elakadtak az ellenfél tizenhatosánál. A 30. percben egyenlítési alkalma volt a Spartacusnak, Szimcsákék elől, Fiikor a kapufa mellől tisztázott. A 40. percben Lo­vász a mérkőzés legnagyobb helyzetét hagyta ki. Két mé­terről a kapufát találta el. A II. félidőben a Spartacus kezdett jobban. Fölénye csak az SKSE tizenhatosáig tartott. Egy 25 méteres éles Havasi lövés és egy elhamarkodott Lovász helyzet jelentett ve­szélyt kapujukra. Az 57. perc­ben Csala rossz leadását el­csípték a vendégek. A jobb- sjélen lefutó támadásról a vé­dők lemaradtak, a beívelt lab­dát Simon elvétette, Sashegyi 5 méterről a kapu közepébe lőtt 1:1. A gól után hosszú eseménytelen percek követ­keztek. A 75. percben Bable­na kétszer is gólnak látszó veszélyes helyzetet tisztázott. Számottevő esemény az utol­só negyedórában sem volt. A rekkenő hőségben két el­lentétes télidőt láthattunk. Az elsőben az SKSE, a második­ban a Spartacus volt a kezde­ményezőbb. Mindkét oldalon inkább a védelmek jelesked­tek. Az SKSE támadósor kö­zepén Lovász egy-két gólbiz­tos helyzetben lassúsága miatt hibázott. Egyénileg az SKSE-bőI vé­gig egyenletes, jó teljesítményt csak Bablena nyújtott. A töb­biek közül Tajti, Csala, Nyer­ges és Fiikor nyújtottak negy­venöt perces átlagon felüli teljesítményeket. A Spartacus- ban Platthy biztos kezű kapus volt, rajta kívül Dalnoki és Szimcsák I. játéka tetszett edzőjének. — Mátyus — Öt döntetlen a megyei I. osztályban lista, idejét azzal töltötte, ha éppen nem volt pohár a szá­jánál, hogy mindenkibe bele­kötött. Szinte provokálta az embereket, hogy üljenek le vele beszélgetni. Aki megta­gadta, azzal még durvábban kötekedett... így tett több­ször, Blaike-kel is, aki igye­kezett jóelőre kikerülni a kö­tekedő vaskereskedőt... Már csak egyetlen nap volt hátra, hogy a hajó Honuhilu- ba érkezzék, s Blake persze nagyon nyugtalan volt. Be­ment a bárba, hogy magába döntsön némi „idegcsillapí- tót”. Vajon, hogyan lépjen érintkezésbe „Campbellel”? Ezen járt az esze már kora reggel óta. A bárban találta Hamert, aki, ha lehet, még köteke- döbb hangulatban dülöngélt, mint egyébként. Most ismét Blake-t szemelte ki áldozatul. — Hagyjon békén! — vá­laszolta Blake, s a bárba be­lépő egyik németre pillantott. — Maga meg akar engem sérteni?! Nem hajlandó ve­lem szóba állni?! — kiálltot- ta alkoholmámorában Homer, a vörösképű vaskereskedő, s már a szemem látszottak a benne dúló indulatok: egyet­len mozdulattal nekiugrik Blake-nak, s megüti. Az egy­kori izomember azonban állt a helyén, s most már benne is felébredt a virtus szelle­me. A vaskereskedő azonban mindenképpen neki akart menni a nála legalább egy fej­jel magasabb Blake-nak, ám mielőtt még elérte volna, megcsúszott és végigvágódott a padlón. Szörnyűt koppant a feje. A sarokban ülő Horner- né ijedten ugrott fel, oda­rohant a férjéhez, sikoltozni kezdett. Könyörgött Blake- nek, hogy segítsen nekik be­vinni férjét a kabinjába. A fal mellett álló német unot­tan bámult rájuk. Blake pe­dig, mint a pelyhet, úgy kap­ta föl Mister Homert, és be­vitte a kabinba. Az asszony elszaladt a hajóorvosért. S ebben a pillanatban Hamer csodálatosképpen visszanyerte öntudatát. — Ha Honululuba érkezik — suttogta gyorsan —, hívja fel a Pennsylvániát a szállo­dájából, és kérje Campbellt a telefonhoz. Beszéljen meg vele egy találkozót a szállo­dában. Fel fogja ismerni egy szakadásból a zubbonya bal mellén. Óvakodjék a dikta­fonoktól ! Alig fejezte be szavait az állítólagos vas:kereskedő, már­is a kabinba lépett Homer- né és az orvos. Horner, per­sze, ismét „elvesztette az esz­méletét”, de Blake mintha egy gyorsan tovatűnő mosolyt olvasott volna le az arcáról... A hajó rövidesen befutott Honoluluba, és a „robotem­ber” a szállodába sietett. Meg­figyelte, hogy a két japán és a két német a mellette levő jobb és baloldali szobában kapott helyet. Ezt sem tekin­tette merő véletlennek. Te­hát a portás is a kezükre játszik .... Nem volt sok ide­je gondolkodni, mert az uta­sításnak megfelelően fel kel­lett hívnia a Pennsylvániát. íFolytatása következik.) Vasárnap, a megyei I. osz­tályú labdarúgó-bajnokságban is megkezdődött az őszi küz­delemsorozat. Meglepetésre a nyolc mérkőzés közül öt dön­tetlenül végződött. Az éi lovas, a Pásztói TSZ FSK biztos győzel­met aratott Szorospatakon, míg a Zp. Bányász kénytelen volt döntetlenül beérni Bag- lyasalján. Nagy gólarányú győzelmet szerzett a Somos­kőújfalu. Eredmények: Szécsény— Salgó 2:2, Bgy. MÁV—Ka- rancsalja 1:1, Somoskőújfalu —Mátranovák 7:1, Ersekvad- kert—Karancskeszi 4:2, Rom­hány—St. Üveggyár 2:2, Ka- rancslapujtő — St. ZIM 0:0, Baglyasalja — Zp. Bányász 0:0. Szorospatak—Pásztó *1:3. AZ ÉLCSOPORT ALLÄSA: 1. Pásztó 2. Zp. Bányász 3. St. ZIM 4. Bgy. MÁV 16 13 1 2 35 : 7 27 16 11 2 3 27:12 24 16 7 7 2 29:11 21 16 6 4 4 29:15 20 Tóté eredmények A Totó 33. játékhetén nyolc da­rab 13 1 találatos szelvény akadt. A nyereményösszeg szel­vényenként 67 869 Ft. Tizenhárom találat külön nem volt. Tizenkét találat (100 db) — 2167 Ft. A ti­zenegy találatos szelvényekre 190, a tíztalálatos szelvényekre 41 forintot fizetnek ki A Toló 33. heti eredménye: 2, x, 1, 1, 1, 2, 1, 1, 1, X, 1, x, 2, 1 mérkőzés: 1.

Next

/
Thumbnails
Contents