Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-12 / 190. szám
4 WÖGRA D T966. arf^Ttsztirs ß. péntelr A rasas szín játszók első országos fesztiváljára készül Salgótarján Tizenhárom csoport érkezik — Ezüst vándorserleget alapítanak Salgótarján ez évben az I. Országos Vasas Munkás Színjátszó Fesztiválnak válik gazdájává A vasas színjátszók a dunántúli, a dél-magyarországi városokban, valamint a Budapesten levő együttesek kivételével a korábbi években is találkoztak egymással, kicserélték tapasztalataikat. Eddig három Észak-Magyarországi Vasas- Munkás Színjátszó Fesztivál zajlott le, amelyek közül kettőt Salgótarjánban (1960, 1962), egyet Ózdon (1965) rendeztek meg. Az idei salgótarjáni fesztivál lesz az első olyan országos fórum, ahol valamennyi, megfelelő színvonalon álló vasas színjátszó együttes dobogóra léphet, számot adhat tudásáról. A Vasas Szakszervezetek Elnöksége és a Salgótarjáni Acélárugyári Művelődési Ház kezdeményezésére az I. Országos Vasas Színjátszó Fesztivált október 1-töl november 12-ig rendezik meg Salgótarjánban. Célja: felmérni a munkás színjátszás helyzetét, illetve megismertetni a közönséggel azt a színjátszó mozgalmat, amely igen régi és értékes hagyományokkal rendelkezik. A Fesztivál Intéző Bizottságának vezetésével a Vasas Szakszervezetek Elnöksége Kovács József, művelődési otthon igazgatót bízta meg. Az öttagú zsűri elnöke Keleti István, a Népművelési Intézet szakreferense lesz. A Fesztivál Intéző Bizottságának vezetője az alábbiakban tájékoztatott a programról. A fesztiválon 14 színjátszó csoport két héten át 13 egész estét betöltő műsort ad. A bemutatók helye az Acélárugyári, illetve három alkalommal a Nógrád megyei József Attila Művelődési Ház lesz. tetett Vasas Központi Művész- együttes tánc- és zenekara, megyei József Attila Művelődési Ház). Október 9.: Rónai Miklós: Legfeljebb elválunk, zenés vígjáték (Salgótarjáni öblös- üveggyár színjátszói, vendégcsoport). Október 15.: Opera-Operett Est (Vasas Központi Művész- együttes, vezényel: Kenessey Jenő Kossuth-díjas és Somlai Ferenc karnagy). Október 16.: Moliere: Sca- pin furfangjai. vígjáték (Ikarus Járműgyár művészegyüttese). Október 22.: Bródy Sándor: A tanítónő, dráma (Gyöngyösi Egyesült Izzó Félvezető- és Gépgyártó Vállalat színjátszó együttese). Október 23.: Faulkner—Camus: Recuiem egy áldozatért, dráma. (Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Házának művészegyüttese, megyei József Attila Művelődési Ház). Október 29.: Huszka Jenő: Gül Balba, látványos nagyoperett (Ózdi Művelődési Ház színjátszóig Október 36.: Arthur Mflier: Két hétfő emléke, egyfelvo- násos dráma (Magyar Optikai Művek Művelődési Házának színjátszó együttese) és Hámori Ottó: Megmérettél, egy- felvonásos dráma (Borsodná- dasdi Lemezé rugyá^r színjátszói). November 5.: Csehov: Ház- tűznéző, egyf elvon ás os vígjáték és Füsi József: A certal- doi vásár, zenés vígjáték Boccaccio elbeszéléséből (Szegedi DÁV színjátszó együttese). nak. Az Acélérugyári Művelődési Házban szeptember 9- én sajtótájékoztatót tartanak a Magyar Rádió és Televízió, valamint a központi és a megyei lapok tudósítóinak jelenlétében. A Vasas Szakszervezetek Elnöksége a vasas színjátszó mozgalom további serkentésére nagyméretű Ezüst Vándorserleget alapít. Ezt első ízben Salgótarjánban nyújtják majd át a fesztiválon legjobban szereplő vasas színjátszó csoportnak. A második, a harmadik és a negyedik helyezést elért együttesek ugyancsak reprezentatív serleget kapnak. Díjazzák ezenkívül a legjobb rendezőt, illetve a legjobb női és férfi szereplőt. A fesztivál ideje alatt számos kiállítást is nyitnak Salgótarjánban. Az Acélárugyári Művelődési Ház tablókon mutatja be színjátszó csoportjának fejlődését, valamint ekkor rendezi meg foto-szakkörének ez évi kiállítását. Az Országos Vasas Képzőművészeti Kiállítást október 19-től november 2-ig rendezik meg a megyei József Attila Művelődési Ház kiállító termeiben. Körülbelül 350 képzőművészeti alkotás beérkezésére számítanak. Díjazzák a tárlaton legjobban szereplő szakköröket, és a legjobb képeket És. Az I. Országos Vasas Munkás Színjátszó Fesztivál rangos eseménye .lesz Salgótarján kulturális életének, s méltóan reprezentálja a hazánkban nagy múltra visszatekintő vasas színjátszást, és a szakmai tanácskozások, a bemutatók, a tapasztalatcserék kapcsán elősegíti annak további fejlődését, ismételt felvirágzását. T. E. L L A N A T K É P E K A pildanatokiat nem szervezik, a pillanatok naponta születnek, és legtöbbször úgy születnek, hogy az emberek közben végzik mindennapos, megszokott munkájukat. Viszont a pillanatoknak tartalmuk, jelentőségük van. Ezt mutatja képriportunk is. Javítják a rolót a salgótarjáni KERAVILL szaküzlet előtt. Létra keil hozzá és nagy ügyesség, hogy a mór felszerelt roló ismét megfeleljen eredeti rendeltetésének. A napfénytől óvja a kirakatban elhelyezett árut. A rolószerelőnek naponta sok nézője akad, legalább annyi, mint a kirakati árunak, és nem ritka a csipkelődő megjegyzés: — Ml az, kiállít a kirakatba, kisapáan? És a roló javító nyugodtan dolgozik tovább. Bevásárlás után hazafelé tartanak a háziasszonyok. Virágot és főzeléknek való tököt visznek. A virág vázába kerül és a lakás dísze lesz, a főzeléket — a háziasszony főztjét — pedig a család dicséri. Jó étvágyat hozná1. Munkában a rolójavító Hazafelé a piacról (Koppány György felvétele!) Október 1.: Priestlely: Veszélyes forduló (Soproni Művészegyüttes). Október 2.: Bartók—Szilágyi—Eisenmann: Zsákbamacska, zenés vígjáték (Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Ház színjátszói). Október 8.: Don Cristobál, táncjáték (a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitünNovember Ä.T Az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet egységek együttesének bemutatója (megyei József Attila Művelődési Ház). November 12.: Max Frisch: .. .És a halottak újra énekelnek, dráma (Gyöngyösi Kitérőgyár színjátszói). A fesztiválon összesen mintegy 600 résztvevőre számítaDCálmún h aza jött Kálmán újra itthon van. Május elején ment ki a Karaites Étterm népi zenekarával a Német Szövetségi Köztársaságba, és Kreffeld városában a „Cigánybáró Étteremben” játszanak. A ze- kamak is jár szabadság. Két hétre visszajöttek a szülőföldre. A presszóban beszélgetünk. Szo- mora Kálmán egy kicsit elfogódott. Még mindig nem tudott napirendre térni az otthon kellemes érzése felett. — Amikor a búcsúvacsorát tartottuk, felbontottunk néhány üveg magyar bort. Aztán előkerült o hegedű és néhány kesergő magyai nóta. Nekem lett volna odakint munkám a szabadság idejére is. Nem maradtam. Elfogott a honvágy. Egy-két hónapig jó dolog világot látni, de aztán __ S ietett haza a családjához, az ismerősökhöz. Huszonnégy órát utazott. Pedig odakint igen szeretik a magyar zenekart. A Horváth Zsuzsa meg a többiek kellemes hangulatot teremtenek. — Zsuzsa fényképét a villamosokon is kitették, mozikban is bemutatták. 'Újságok írtak rólunk, és a környező városokban nagyon kedvelnek. Magyar étté■emben játszanak Vagyis a tulajdonos magyair, a onyha magyaros és a zenekar ma- oyar mentében muzsikál minden este hét órától éjjel kettőig. A negyed millió lakosú városban a legkedveltebb étterem és ezt nem utolsó sorban, a tarjáni népi zenekarnak is köszönheti. — Meddig maradnak kint? — A szerződés október 31-ig szól, de már célozgatnak, hogy meghosszabbítják. Azt elhiszem. — Mi viszont, legalább is én nem hiszem, hogy maradok. Szép is, jó is, de jobb itthon .,. Szomora Kálmán, a Karancs Zenekar cimbalmosa megígérte: néha — a két hét alatt — benéz majd az étterembe és eljátszik néhány cimbalom- szólót. Azt a német vendégek is nagyon kedvelik — Kreffeldben .. . gáldonyi m Blake lelkében vihar dúlt. Mit tegyen? Jelentse? A dolog most már nyilvánvaló: hírszerzésire akarják felhasználni. Végiggondolta isimét az egészet; nem volt olyan buta, hogy ne tudott volna arra a következtetésre jutni, miért éppen a flotta érdekli annyira a japánokat... Újságolvasó ember lévén, köny- nyen rájött, hiszen az újságok is nap mint nap megírták már ezekben a hetekben, hogy a japánok Indokínára kacsintgatnak, távolabbi terveikben szerepel India, de egyelőre angol, francia és amerikai érdekekkel találják szemközt magukat.. . Főleg az amerikaival... A Csendes- óceánnak ezt a térségét ugyanis az Egyesült Államok uralta... Ez járt Blake fejében, s közben az is erősen csábította, hogy havonta ezer dollár ütné a markát. A hazafiúi érzések összecsaptak a pénz utáni sóvárgással. Elvégre egyáltalán nem kis pénzről van szó, s esetenként még két-két ezer dollárt is kaphatna... így dúlt benne a kétség, amikor másnap észrevette, hogy a japánok nagyon is komolyan veszik a dolgot, mert bárhová megy, valaki mindig követi. Hol egy japán, hol egy amerikai ... Vagy mégsem amerikai? Véletlenül elkapott egy szót egyik követőjétől, amint a másik váltotta, s ekkor hasított bele a felismerés, hegy az illető — német. Tehát a japánok és a németek itt is összejátszanak ... Blake kétségtelenül nehéz helyzetbe kerüli Egy amatőrnek és civilnek olyasmibe keveredni, amire a hivatásosak is évekig készülnek, tanulnak, nem volt túlságosan ajánlatos dolog még itt az Egyesült Államokban sem. Ugyanis a világháború kitörésekor szigorított törvényt hoztak a hazaárulás és a kémkedés megtorlására. Azt persze Elake nem tudhatta, hogy ez a törvény önmagában vajmi keveset ért; éles harc folyt ugyanis a kémelhárításban, a kulisszák mögött. Az FBI és az ONI, vagyis a szövetségi elhárító és a tengerészeti hírszerző és elhárító hivatal között. Mint látni fogjuk, részben egy fatális véletlen, részben pedig ez a kulisszák mögötti harc volt az egyik eredője annak, hogy bár az amerikai elhárító szervek birtokában voltak egy olyan jelentésnek, amely utalt a bekövetkező Pearl Harbour-i támadásra, az óriási támaszpont elleni támadás teljesen felkészületlenül, és váratlanul érte az amerikai hadvezetőséget... Blake úgy döntött, hogy érintkezésbe lép az ONI-vai, mégpedig úgy. hogy a japánok énről ne szerezhessenek tudomást. Ez viszont nem volt könnyű dolog. Követői rendkívül kitartóaknak bizonyultak; semmiképpen nem tudta őket lerázni, legalábbis úgy, ahogy azt amatőr-képzelete tanácsolta. Először a telefonra gondolt, de rövidesen felfedezte, hogy egy diktafont rejtettek el lakása nappali szobájának karosszékében. El nem tudta képzelni, vajon a japánok, hogy jutottak be hozzá ... A telefon tehát nem jöhetett számításba, s ez méginkább rádöbbentette arra, hogy mennyire behálózták, s menynyire figyelik. Végképp eltökélte: megkeresi a tengerészeti elhárító szerveket. Kísérletezett azzal is, hogy bement egy átjáró házba, s az utca túloldalán próbált kijutni. Ám japán követője — aki éppen Blaket figyelte — nem állt meg a kapu előtt, hanem utána ment. . . Beugrott egy áruházba, hogy eltűnjön a forgatagban, de így sem tudta lerázni kísérőjét. Eközben érte Kono újabb telefonhívása. .. — Találkoznunk kell... — mondta. — Hol és mikor? — Egy óra múlva, az utcasarkon, kocsival várom ... Blake elment a találkozóra... Kono felajánlotta, hogy ha egy héten belül Hawaiba utazik, kétezeré (száz dollárt kap és minden kiadását fedezik. De hogy Blake lássa, ők nem garasoskodnak, további ötezer dollárt ígért arra az esetre, ha átadja az információkat, amelyeket Camp- beUtől megszerez... Az egykori izomember állta az alkut, s mindent megígért a japánnak. Most már azonban elkerülhetetlennek látszott, hogy sürgősen felvegye a kapcsolatot az ONI valamelyik tisztjével. Éppen az utcán sétált, nyomában nem is egy, hanem két kísérővel, amikor egy jó ötlete támadt. Bement a t egyik moziba. A japánok megtorpantak az ajtóban, nyilván azon törték a fejüket: érdemes-e utána menni ... Eközben Blake átvágott az előcsarnokon, s amikor látta, hogy követői nem mentek utána, gyorsan megkereste az igazgatót, akinek röviden előadta helyzetét, s megkérte, hogy engedje ki egy oldalajtón. — De uram, ön viccel!? — kérdezte csodálkozva az igazgató, s Blake mintha azt olvasta volna le az arcáról, hogy tanácstalansága csupán akörül forog: mentőkocsival is be lehet-e szállítani egy ilyen őrültet, vagy kényszerzubbony is kell hozzá? De Blake-nek nem volt ideje. Sürgette az igazgatót, aki végül is talán elhitte, amit honfitársa mondott és komótosan kinyitotta az egyik oldalajtót, amelyen kiengedte a robotemberek egykori királyát. Blake rohant a tengerészeti hivatalba, ahogy csak a lábai bírták. (Folytatása következik)
