Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-06 / 185. szám

WötSTf AT5 WW. atrgtmAtts fl szombat da sürgeti: Vizsgálják ki az USA állításait A forrongó Windhoek SAIGON (MTI) Pénteken hajnalban újabb támadás érte a demilitarizált övezetet. Az amerikai légi­erő B—52-es óriásgépei Dong Ha-tól 32 kilométerre nyugatra intéztek bombázást, negyedízben a múlt hét szombatja óta. A bombázá­sokra az amerikai katonai szóvivő ezúttal is azt hozta fel ürügyül, hogy az ameri­kai hírszerző szervek ellen­séges beszivárgást jeleztek. Kanada, amely a demilfta- rizált övezet megsértését sú­lyosnak tartja, sürgette a Nemzetközi Ellenőrző Bizott­ságot, haladéktalanul foly­tasson helyszíni ellenőrzést a bombázásokkal kapcsolatos amerikai állítások kivizsgá­lására. A deltavídéken, ahol a dél- vietnami kormányerők 150 ezer embere és körülbelül 4 500 főnyi amerikai csapat próbálja ellenőrzés alatt tar­tani a térséget, vitathatatla­nul fölényben vannak a dél- vietnami szabadságharcosok. Az Űj Kína hírügynökség nyugati jelentésekkel tá­masztja alá az amerikai csa­patok és a kormányerők kép­telenek biztosítani a Saigon­ból Cau Mauba vezető jelen­tős 4. számú útvonalat. Az AP washingtoni értesü­lése szerint május óta har­minc amerikai vesztette éle­tét a Laoszban folytatott amerikai hadműveletek so­rán. Ez arra utal, hogy foko­zódott a harci tevékenység a Vietnammal szomszédos or­szágokban is. magát „az arabok védőjének” tüntesse fel és kormánya ne­vében kijelentette, hogy az EAK repülőgépei nem sértet­ték meg Dél-Arábia légite­rét. Jemen képviselője szá­mos olyan esetet sorolt fel, amikor angol csapatok és re­pülőgépek megsértették Je­men határait, békés falvakat bombáztak és foglaltak el. Kérte a Biztonsági Tanácsot, halassza el ülését mindaddig, amíg kormánya ki nem vizs­gálja az incidenst. Fedorenko szovjet küldött rámutatott, hogy a Biztonsági Tanácshoz intézett angol le­vélben semmi bizonyíték sincs még a gépek hovatartozását illetően sem. Anglia a Biz­tonsági Tanácsot saját önző céljaira kívánja felhasználni, hogy elterelje a figyelmet a dél-arábiai félszigeten ural­elnököt, hogy ezt az idősza­kot hat hónap időtartamig meghosszabbítsa. ötvenegy honatya a javaslat mellett, 36 pedig ellene adta levok- sát. Az új törvény, némi for­maság után, a képviselőház elé kerül. Saigonban, az amerikai pa­rancsnokság egymás után te­szi közzé a statisztikai jelen­téseket a júliusi ..rekordtelje­sítményekről.” Ezek szerint az amerikai légierő és a ha­ditengerészet légiegységei 2 815 harci- és bombázó meg­bízatást hajtottak végre a VDK felett júliusban. Egy- egy „misszióban” 2—5 repü­lőgép vett részt. Dél-Vietnam- ban ugyanezen időszakban 8335 vadászbombázó bevetésé­ről szólnak a jelentések. A statisztika ezúttal arra is rámutat azonban, hogy a lé­gierő a VDK fölött 35 va­dászbombázót és egy titkos megbízatást végrehajtó re­pülőgépet vesztett, és ez ugyancsak rekordszám. kodé feszültség valódi okai­ról. Ennek a feszültségnek a forrása — mutatott rá Fedo­renko — az angol kolomia- lizmus jelenléte, a gyarmati népek és a szomszédos Je­men ellen elkövetett agresz- sziós cselekedetek, az adeni katonai támaszpont fenntartá­sa. Fedorenko kérte, hogy a Biztonsági Tanács ítélje el Anglia dél-arábiai gyarmato­sító politikáját. A jordániai küldött kérésé­re a Biztonsági Tanács ülését hétfőig elhalasztották. HIROSIMA (TASZSZ) A Hirosima és Nagaszaki ellen 21 évvel ezelőtt intézett atombombatámadás évfor­dulója alkalmából Hirosimá­ban pénteken nemzetközi ér­tekezlet nyílt meg, amelyen 50 japán küldött, valamint tíz ország és három nemzetközi szervezet harminc küldötte vesz részt. Az értekezleten megvitatják a nemzetközi bé­kemozgalom további kiszéle­sítésének és megerősítésének kérdéseit, és fellépnek az atomfegyverek betiltásáért, Belga agresszió készül? KINSHASA (MTI) A kongói hirügynökség je­lentése szerint a Leopoldvil­le nevű belga hajó napok óta csapatokat és fegyvereket szállít Lobito angolai kikö­tőbe. A kikötőből a fegyve­reket belga katonák kíséreté­ben Angola és Katanga ha­tárára szállítják. Az egész művelet a legnagyobb titok­ban történik. Éjszakánként a nemzetközi vöröskereszt jel­zésével ellátott több mint ezer láda fegyver érkezik rendeltetési helyére. A kon­gói hirügynökség arra kö­vetkeztet, hogy a belgák „Kongó-ellenes katonai ak­cióra” készülnek. Mobutu, kongói elnök csü­törtökön kommentálta Csőmbe volt miniszterelnök nyilatko­zatát, amelyet az IL Tempo tudósítójának adott. Csőmbe szerint népe visszahívja őt. Csak éppen azt felejti el hoz­záfűzni, hogy az ő népe nem a kongói, hanem a belga. Aki eladta Kongót a nem­zetközi finánctőkének még Katangában is. A volt minisz­terelnöknek arra a megjegy­zésére, hogy Mobutu elnök­sége alatt nőtt az idegen zsoldoshadsereg létszáma, közölte: „Amikor Csőmbe el­hagyta az országot, 1500 kül­földi zsoldos állomásozott Kongóban. Számuk ma 48». Aki ma zsoldosokat toboroz, az nem más, mint maga Csőmbe”. Csőmbe azzal kér­kedett, hogy a kongói par­lamentben még mindig több­séget élvez. Ezzel kapcsolat­ban Mobutu csupán ennyit mondott: „Csomlbe elfelejti, hogy saját parlamentje fosz­totta meg képviselői mandá­tumától.” valamint a vietnami háború azonnali befejezéséért. Az értekezleten angol, in­diai, amerikai, francia, mon­gol és szovjet békeharcosok, a Béke Világtanács, a Szak- szervezeti Világszövetség és a DÍVSZ küldöttei vesznek részt. Az NDK, a VDK és a DNFF küldötteitől megtagad­ták a beutazó vízumot. A konferencia megnyitása­kor a küldöttek egyperces né­ma felállással adóztak az amerikai atombombáktól el­pusztult két japán város la­kosai emlékének. Amióta Etiópia és Libéria 1960-ban panaszt emelt a nem­zetközi bíróságnál, hogy Déi- Afrika nem tartja be Délnyu- gat-Afrika lakosságával szem­ben vállalt kötelezettségeit. Windhoek igazgatási központ nem ismerte a nyugalmat. Az afrikai lakosság tüntetésekkel fejezte ki gyűlöletét Verwoerd fasiszta rendszerével és a há­gai nemzetközi bíróság ítéle­tével szemben. A gyarmatok történetében talán Délnyugat-Afrikáé a legszörnyűbb fejezet. Amikor betörtek ide a német gyarma­tosítók, még azt sem tartották szükségesnek, hogy valódi cél­jaikat leplezzék. Kötelezettsé­get vállaltak, hogy szisztema­tikusan irtják a hererak tör­zsét. 1904-ben 60 ÓÖ0 főt szám­lált ez a törzs, de néhány év múlva alig maradtak 16 000- ren. Von Schliffen német ve­zérkari főnöknek még ez is kevés volt, kijelentette, hogy a történtek után nehezen él­hetnek majd együtt a feke­ték és a fehérek, ha csak a feketéket nem tartják kény­szerítő munkakörülmények, vagyis a rabszolgaság sajátos válfajának körülményei kö­zött. A civilizált emberevők fi­lozófiája ínyére volt azoknak, akik 1919-ben a császári Né­metország bukása után a Nép- szövetségtől megkapták a man­dátumot Délnyugat-Afrika igazgatására és gyámolításó- ra. A pretoriai vezetők csat­togó fogakkal vetették magu­kat erre az afrikai földdarab­kára, amely gyémántban, aranyban, ólomban és más hasznos ásványokban gazdag. A második világháború után létrejött az Egyesült Nemze­tek Szervezete, amely a bu­kott Népszövetség mandátum­rendszere helyett a gyámsági rendszert vezette be. Nyugat- Afrika azonban visszautasí­totta a gyámsági megállapo­dást és elvetette azt a köve­telést, hogy a délnyugat-afri­kai területen végzett igazga­tási tevékenységéről évente jelentést tegyen az ENSZ- nek. Az Egyesült Nemzetek­nek sokat kellett foglalkoznia a fajgyűlölő vezetők bűnös te­vékenységének kivizsgálásá­val. A közgyűlés és a külön­böző bizottságok csupán 1946 és 1960 között több mint hat­van határozatot hoztak, ame­lyek egytől-egyig bírálták a dél-afrikai kormány politiká­ját. Ugyanannyi idő alatt a nemzetközi bíróság elé három szakértői vélemény került, amelyekben az állt, hogy Délnyugat-Afrikának nem volt joga egyoldalúan ellenőrizni és módosítani Délnyugat-Af­rika statútumát. A fajgyűlölők azonban nem sokat teketóriáztak. A gyűlölt apartheid-politika lett az egyedüli törvény, amihez mind a mai napig igazodna* a több mint félmillió lakosú Délnyugat-Attikában a fajül­dözők. A Dél-afrikai Köztár­sasághoz hasonlóan itt is be­vezették a lakosság szabad mozgásának korlátozását, ami­re azért volt szükségük, hogy az olcsó munkaerőt azokra a vidékekre irányítsák, ahol ép­pen Ipari fellendülés tapasz­talható. Á dél-afrikai vezetők 47 éve azon mesterkednek, hogy Délnyugat-Afrika őslakossá­gát engedelmes rabszolgákká változtassák. Az őslakosság előtt zárva vannak az isko­lák, nem kaphatnak földet és különböző adókkal terhelik. Az ENSZ gyarmati kérdé­sekkel foglalkozó külön bizott­sága a múlt évben rámuta­tott, hogy az apartheid-poli­tika mindenfajta lehetőséget nyújt a külföldi társaságoknak a helyi lakosság kizsákmányo­lásához. Ez valóban így 'S van. A bányatársaságok túl­nyomó többsége néhány mo- nopolisztikus tröszthöz tarto­zik. amelyek központja Ang­liában, az Egyesült Államok­ban ... és a Dél-afrikai Köz­társaságban vannak. Most a dél-afrikai kormáry azt tervezi, hogy Délnyugat- Afrikát 11 kerületre osztja fel, és a kerületek fokozato­san „függetlenné” válnak. Verwoerdék ragaszkodása Dé 1 n yugat-Vvf ri kához tökéle­tesen érthető. Pretoriában úgy vélik, hogy ez a terület kitű­nő hídfőállás lesz, ha a por­tugál gyarmat, Angola kivív­ja függetlenségét. A fajgyű­lölők sündisznóállása az af­rikai kontinens déli részében rosszindulatú daganattá vál­hat. London áldásával egyre erősebben áll a lábán a faj­gyűlölő Smith-rezsim Rhode­siában. Egyre több katonai és gazdasági segítséget kap a NATO-országoktól a salazari Portugália. Az imperialisták­tól támogatott fajgyűlölő Dél felkelt a szabadságszerető Af­rika ellen. A hágai nemzetközi bíróság döntése, amely techni­kai okokból elutasította Etió­pia és Libéria panaszát, me­gint csak azt bizonyítja, hogy a gyarmatosítók minden áron meg akarják őrizni uralmukat Afrika déli részében. De Windhoek, ez az afrikai mun­kásváros, ezernyi jogfosztott lakójának haragjától forrong ezekben a napokban. E. R. Anglia rágalmazza az EAK-ot NEW YORK (MTI) Csütörtökön este ismét ösz- szeült a Biztonsági Tanács, hogy megvitassa Anglia pa­naszát, amely szerint a Dél- arábiai Államszövetség légi- terébe két repülőgép hatolt be Jemen területéről és állí­tólag bombázta az angol gyar­mat egyik városát. Nagy-Britannia képviselő­je felszólalásában országának a közép-keleti béke és bizton­ság fenntartására irányuló tö­rekvését hangoztatta és azt á’lította, hogy a két repülő­gép az EAK tulajdonába tar­tozik. Az angol küldött állításait megcáfolta az EAK, Jemen, Jordánia és a Szovjetunió képviselője. El-Kony, az EAK képviselője kdgúnyolta Ang­liának azt a szándékát, hogy Sztrájk-ellenes törvény WASHINGTON (MTI) Az amerikai szenátus csü­törtökön törvényjavaslatot hagyott jóvá, amellyel 30 napra munkára kényszeríti az öt belföldi légitársaság 35 000 sztrájkoló szerelőjét, s ugyan­akkor felhatalmazza Johnson Hirdetmény! Nemzetközi értekezlet Hirosimában A Salgótarján! Ingatlankezeld Vállalat a kedves Ügyfelek és Bér­fők tudomására hozza, hogy 1966. augusztus hó 1-ével vállalatunk minden dolgozóját sorszámozott fényképes vállalati igazolvánnyal látja el. Szükséges ez, hogy megvédjük a társadalmi tulajdont és es­zel megelőzzük azt, hogy a társadalmi tulajdon dézsmáló! kárt tehessenek és ezzel Bérlőinknek és Ügyfeleinknek kellemetlensé­get okozzanak. Ezúton is kérjük Ügyfeleinket és Bérlőinket, kísérjék figye­lemmel a vállalatunk nevében eljáró személyek munkáját és ma­gatartását, szükség esetén a fényképes vállalati Igazolvány ellen­őrzésével is győződjenek meg az illetékesség jogosságáról. 1966. augusztus hó 1-től a vállalat nevében csakis olyan szemé­lyek végezhetnek munkát, tehetnek intézkedést és tarthatnak el­lenőrzést, akik érvényes vállalati fényképes igazolvánnyal rendel­keznek. Az ezzel kapcsolatos minden észrevételt kérjük azonnal jelenteni személyesen: Salgótarján, Bajcsy-Zs. út 34. sz. alatt, vagy telefonon a 14-81-es számon. Pásztói László munkaügyi elő­adónál. INGATLANKEZELŐ VÄLLALAT SALGÓTARJÁN szunyogriasztó krém Kapás van ­csípés nincs A JAPÁN LÁNY A barna Moszkvics meg­állt a Schloss Schőnbrunn külső bejáratánál, a Wien- flus mellett. Moszkvics és szá­momra teljesen ismeretlen betűk a rendszámtáblán. Ja­pán, kínai, koreai? Majd meg­látjuk. Mindenesetre máris felkeltette az érdeklődést. Nemcsak én nézem, egy oszt­rák fiú is figyel, és mellet­tem egy francia újságíró szto- ryt szimatol a levegőben. Kü­lönös érzéke van ennek a fi­únak, nem hiába a Le Monde külde Wienbe, hogy tudósít­son az eseményekről. Most már „csakazértis” ér­dekel a dolog. A kocsi ajtaja lassan nyí­lik. A sofőr száll ki elsőnek. Alacsony, fekete fiú. Mándu- lavágású szem, vékony arca hegyes állban végződik. A fehér selyeming lobog rajta, két ilyen test is elférne ben­ne. Megkerüli a kocsit, és ki­segít egy lányt. Most már megindulok a ko­csi felé. A hosszú francia legény, kettőt lép, amíg én egyet és megelőz. Nyomában lohol az osztrák riporter. Oldalán a magnetofon, messzire virít róla a felirat: BOBBY! Rek- kenő hőség repeszti a tüdőt, nem vállalkozom a futásra, Nyugati kollégáké ez egyszer az elsőség. Nekik legyen mondva, lehet, hogy apró, je­lentéktelen dolog az egész. Semmi sztory, persze ők még ebből is azt csinálnak, mire az anyag átkel az Óceánon. A lány kiszállt a kocsiból. Ugyanaz a fekete haj, mint a fiúé. Szeme mandulavágású és mosolygó. Arca széles, szögletes és nem látszik több­nek 16 évesnél. Kimonóban van. Tarka virágok, nagy ró­zsaszirmok és apró, valószí- nűtlenül realista levelek. Á kimonó a bokáját is eltakar­ja. Lábán fehér vászoncipő Aprókat lép. a szürke sza­bott ruhában. Tehát japán. Ennyi biztos. Az osztrák riporter — aki egy jelentéktelen New York-i rádió társaság igazolványát is mutatta reggel a sajtóköz­pontban — már ott áll a lány mellett. — Sprechen Sie deutsch? A lány a fejét ingatja: nem, nem érti! Elhárítja magától a mikrofont, mely, mint va­lami kígyó állandóan ott le­gyez előtte. Bambuszból és papiruszból készült tarka le­gyezőt vesz elő a kimonó bő újjából, és hesegeti maga kö­rül a forró és egyre sűrűsö­dő levegőt. — Bonjour, Madame, des- cendons la salle a manger! — és francia máris karon ra­gadta a meglepett japán kis­lányt, hogy magával cipelje valamelyik közeli étterembe. — No, no! És elhárította ismét a kel­lemetlenkedőt. — La presse francaise... jo­urnal. .. journalist... Hiába, a lány nekiveti há­tát a barna Moszkvicsnak és mosolyog. Vajon találunk-e vele közös nyelvet? Ki tudhat itt japánul? Senki. A világ­nyelveket nem beszéli, az olaszt is megpróbálta francia barátom, az osztrák fiú ango­lul gagyogott valamit, de semmi eredmény. A kimonós lány mosolyog és hallgat. Lenne még egy nyelv... — Dobrij gyeny! — Áh, oh! •— és hozzám fordul a kimonós lány. — Vi gavaritye po russzki? — Nu, da! Megtaláltuk a közös nyel­vet. A francia kapacitált, hogy előbb neki fordítsanak, néhány kérdést tenne fel, mert őt várja a szerkesztője Párizsban. Az osztrák fiú schilling köteget tett át fel­tűnő mozdulattal egyik zse­béből a másikba. Csak három perc, nem riport, csupán egy villanás az esti híradóban, neki ez sokat jelent. A lány viszont határozot­tan ellenkezett: — Senkinek, semmit, nem vagyok jó riportalany. Kü­lönben is mit akarnak velem? Egy tizennyolcéves japán lánnyal? Tehát jól sejtettem, fiatal még és ekkora utat tett meg a szigetországból Bécsig egy barna Moszkviccsal. De miért éppen Moszkviccsal? A lány bólintott. Megértette a kér­désemet, de csendesebb hely után nézett. Bementünk a Schönbrunner Schloss parkba és ott már kettesben beszél­gethettünk. — Moszkvics? Ezzel is jel­képezni akartuk, hogy mi ba­rátai vagyunk a Szovjetunió­nak. — Barátai, tehát kommunis­ták! — Nem, mégcsak nem is szocialisták, páronkívüliek és

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents