Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-28 / 204. szám
T9?S. augusztus NilGR'n •> vasain ?p D« — elvtársaim! « « a munkásságaiéi; osstálybarcban vasba öltözött. Kiállunk érte. mint a kemény: lássák: Es btivunk érte. mint az üldözött. A történelem futószalagára szerelve Igyen készül a világ, hol a munkásság majd a sütéi gyárra szegzi az Ember vörös csillagát: (József Attila: Munkások c. verséből) — Még ne lőjetek! Jöjjenek közelebb, úgy biztosabb ... Vigyázz, most! Puska dorten t, kézigránát robbant. A tábori lovascsen- dórök a váratlan támadástól meglepődve szétugrottak. Később rendezték soraikat. A robbanásoktól hangos volt az Istenmezeje és Pogony közötti völgy. Tizenkét katona nézett farkasszemet az állig felfegyverkezett csendőrökkel. Kilátástalannak tűnt a harc. Mégis tartották magukat. Pontosan céloztak. A gránát is csak akkor repült, ha nagyon nagy szükség volt rá. Sűrűn cserélték a helyüket. Hol az egyik, hol a másik fedezékből lőttek egy-egy puskával. A tömeg látszatát keltették. És végül sikerült. A csendőrök menekültek. — így kell ezt fiúk — szólt Pádár András, az Illegális kommunista, társaihoz. — Most kifújhatjuk magunkat. — Ki maga tulajdonképpen? — kérdezte az egyik katona. Pádár sokáig töprengett. Mit mondjon ? Azt sem tudja kik a társai. Csak egyben volt biztos. Számukra is befejeződött a háború. Otthagyták a katonaságot, most hazafelé tartanak. Beszéljek? És ha áruló van köztük? — tépe- lodött magában. — Szóljon, már valamit i — biztatta a . fiatalabb. — Maga. biztosan többet - tud erről a világról. — Valamivel... — aztán lassan feloldódott Pádár András szorongása. Már nem kérette magát. Tudják meg a. többiek is, ki a társuk. — Tizenkét éves korom óta dolgozom. Tizennégy éves koromban meg már hat hónapig summás voltam. Aztán 1927- töl kőművesekhez mentem SálFedezékben gótarjánba. Ekkor ismerkedtem meg a mozgalommal. Tagja lettem a szociáldemokrata ifimozgalomnak. Sokat jártam a munkásotthonba és ott ismerkedtem meg Furák Andrással. Nagyszerű ember... — elhallgatott. — Mondja tovább! — biztatták. — Furák András arra kért. hogy szervezzem egy csoportba az ifjúmunkásokat. Páran összefogtunk. Domonkos Feri meg a többiek. Röpcédulákat, újságokat, könyveket terjesztettünk és 1929-ben már bérharcról beszéltünk, őszre megszerveztük, de nem sikerült. Huszonötünket Budapestre, a re n dőrfőkapi tá nyságra vittek. Kálmán János, Domonkos Ferenc. Hován Ferenc, Furák András, Tőzsér János is köztünk volt Valahogy megúsz- tuk, de amikor 1929-ben tagja lettem az illegális kommunista pártnak, decemberben apámmal együtt letartóztattak. Három napig a kiatere- nyei, egy hétig a salgótarjáni csendőrlaktanyában kínoztak. A bányász-sztrájkért 16 napig ültünk Pesten, a Moson utcai kapitányságon. A következő évben — harmincban — kéthónapi fogházat kaptam röpcédula szórásért. Nem volt nyugodt ez az élet. Két év sem telt el, 1932. november 21-én a csendőrök ismét letartóztattak, a Maúkó utcába hurcoltak, ahonnét a kőbányai fogházba kerültem két hónapra..., de érdekel ez benneteket? ... — Mondja tovább! — A csendőrök, csakúgy mint most is, igen rajtam tartották a kezüket. Két hétre elhurcoltak Baglyasaljára. Kis- terenyén is ennyit ültem a laktanyában. A. röpcédulákat, a könyveket a lakásban rejtettem el. „A szovjet ipar fejlődése”. meg a többi könyvet akkor vettem először a kezembe, de megszereztük az „Anya” című regényt is. Gondoltam, már nősülni sem érdemes. Minek? Azért negyvenben csak elhatároztam magam. Sokat mozogtam, dolgoztam akkoriban, aztán megint lebuktam. Hat hónap a Margit körüti volt Közben kilakoltatták a feleségem, elbocsátották a bányától a testvéremet. — Hogy került közénk? — Most. negyvennégy októberében kaptam meg a behívót. Homokterenyéről eljöttem, de nem vonultam be. Ügy fogtak el a tábori csendőrök, mint titeket. Innen már közös az ütünk. Pétervására, aztán Péterfalva. a szökés és most ez a kis csetepaté... — Jönnek — vágott közbe az idősebbik. — Többen jönnek. A kis csoport széthúzódott. Pádár András megszorította a puskát, amit még Péterfalván kapott egy szökött katonától... — így történt. Azóta sem láttam a fiúkat. Pedig nagyon szeretnék velük még egyszer találkozni. Talán sikerül. Ezzel véget ért a háború Pádár András számára. — Talán, mert Salgótarjánban már vöröskatonáik voltak, de Homok toronyén nekem még bujdosnom kellett. Aztán ide is megérkeztek, és akkor kezdtük szervezni a pártot. Végigsdmít a homlokán. — Párttitkár lettem itthon, majd a rétsági Járási bizottságom dolgoztam. A betegségem miatt jöttem haza. Kitüntetések, oklevelek között kutatunk. Sok van belőlük és valamennyire büszke. Az MDP kongresszusára kezdeményezett munkaversenyben 111 százalékot ért el brigádjával. Ott van az MKP megalakulásának 40. évfordulójára kiadott emléklap, a párt és a munkásmozgalom érdekében kifejtett tevékenységéért, a Bányászati Szolgálati Emlékérem és a Magyar Partizán Emlékérem. Mind-mind egy- egy állomása Pádár András életének. — Most sem pihenek — mondja. — A munkásőrségnél tartalékos állományba helyeztek. de tagja vagyok az üzemi pártbizottságnak. Munkámra tapasztalatomra, még számítanak Mátranovákon. Szeretnék sokáig dolgozni. Biztos így lesz. fogházban. Kegyetlen egy hely Somogyvári László 181 Abban a zűrzavarban, amely Pearl Harbourban uralkodott, aznap reggél, ez a 'kát ember úgy látszik nem veszítette el a fejét. Miközben a parancsnokságukra siettek, hogy megtudják, mit tehetnek, látták a fényvillanásokat a padiásszo- ba ablakából. Mint régi, öreg rókák a kémelhárításban, gyorsan rájöttek, hogy ez valamiféle jeladás és feltétlenül ösz- szefüggésben van a támadással. Gyors elhatározás: utána néznek a dolognak. Ütközően még egy társukkal találkoztak. S öt is magukkal vitték. Amikor megérkeztek a kis házba, amelyet Kiihnék hétvégi pihenőnek használtak, Frau Kühnt a nappali szobában lepték meg, ámint éppen 13 éves fiát, Hansot próbálta megnyugtatni, hogy ne féljen, a bambarobbanásoktól. Egyikük az anyát és fiát vette őrizetbe, a másik kettő pedig gyorsan felment a padlásszobába.. Az apát és lányát még „munka” közben érték tetten. Foglyaikkal együtt, magukkal vitték a becsomagolt táskákat is, amelyek készen álltak az előszobában. De ami • kor a parancsnokságon kinyitották őket, csak pénzt találtak bennük, abból viszont nagyon sokat, köztük japán bankjegykötegeket is. Ezt a véletlen hozta, hogy Kühnék nem tudtak elmenekülni. Ugyanis három japán tengeralattjárónak sikerült áthatolnia a kikötő védelmi berendezésem, s közülük az egyik éppen azért jött, hogy felvegye Okoiro Okudot, valamint Yamamotot és Köhné- ket. Hogyan kerültek ide Kühnék, hogy a japánoknak kémkedjenek? Korábban már szó volt a honolului Kühn-féle szalonról, amelyet Ruth Kühn vezetett. Bemard Julius Ottó Kühn tizennyolc éves korában belépett a Német Császári Tengerészeihez, és egy cirkálón teljesített szolgálatot. 1913-ben az angolok elsüllyesztették hajóját, őt felvették, és hadifogolyként Angliába szállították. Hogy e’üsse az unalmas órákat, amelyeket a hadifogság biztosított számára, elkezdett angolul tanulni és ebben kiváló eredményeket ért el. A fegyverszünet után visz- szatért Németországba, s mivel nem volt foglalkozása, elhatározta, hogy orvostanhallgató lesz. Mint annyi más nemet fiatal a huszas években, ő sem tudta folytatni foglalkozását, egyre nehezebb lett a számára a megélhetés, s ez elkeserítette. Ezért aztán, amikor a nácik elözönlötték a német városok utcáit, s olyan ígéreteket tettek, hogy a wei- mari Németország szörnyű megélhetési küzdelmeit a nemzeti szocializmus megváltoztatja, dr. Kühn szívesen hallgatta szavaikat, s később lelkesen követte őket. Megismerkedett és személyes barátságot kötött Henrich Himlerrel, a későbbi hóÁrtatlan bűnösök Eg a kazal — Temető-dúlás — Halálos gázolás — Hiúságból gyilkos ESTE A RENDŐRKLUBBAN. Két nagy bűnügyben fejezte be ebben az évben a nyomozást a megyei rendőr- főkapitányság. A Vadas elkövette rablógyilkosság sem, a Csábi-féle betörés-sorozat sem tartozott a könnyűek közé. Elfogni a tettest, alaposan bizonyítani bűnösségét, nehéz feladat. De nem egyszerűbb annak az ártatlanságát bizonyítani, aki valamely bűncselekmény elkövetését magára vállalja. Mi indít ilyesmire embereket? — erről beszélgettünk egyik este a rendőrklubban. MERRŐL FÜJ A SZÉL? Maholnap szabadul büntetéséből az a fiatalember, aki néhány évvel ezelőtt Kazár községben gyújtogatott. Célja nem a károkozás, a bosszúállás volt, hanem az, hogy esetről esetre bizonyosságát tehesse: milyen remekül helytáll mint önkéntes tűzoltó. — A nyomozás egyik 'stádiumában két személy ellen olyan alapos volt a gyanú, hogy előzetes letartóztatásba kellett helyezni őket — emlékezett a főkapitányság egyik tisztje. — Kihallgatása során mindkettő közölte: „Én vagyok a gyújtogató.” Ugyanakkor minden jel arra mutatott, hogy a gyújtogatást csak egyetlen személy követhette el. De melyik!? A nagy kérdés a helyszínelés során dőlt el; az ál-tettes által megjelölt ponton nem lehetett volna pillanatok alatt lángba borítani a kazlat. Más felől fújt a szél... Később a legény megmondta, miért vállalta magára a gyújtogatást. Azt hitte, így hamarabb szabadlábra kerül. Tévedett. Ügyeskedése miatt négy napot veszített. LOCSOLKODÁS UTÁN. Valamelyik esztendő húsvét- jának keddjén nagy volt a felzúdulás a szécsényi járás, egyik községében. Barbár kezek síremlékeket döntöttek Is. A rendőrség nyomozófcutya segítségét vette igénybe. A megbízható állat a nyomozókat a temetőből a tsz-istállóhoz vezette, békésen alvó fiatalemberhez. A heverő mellett a szesszagot nem kedvelő eb nagyot prüsszentefct. A legényt bekísérték az őrsr-;, ahol így nyilatkozott: — Nagyon-nagyon becsi phérral, aki állást szerzett neki a Gestapónál. Nem volt ez valami fényes, még csak nem is jövedelmező állás, de értésére adták, hogy ez csupán ugródeszka számára a kiszemelt pozíció felé: az egyik német város rendőrfőnöke lesz Himlerről közismert volt, hogy barátainak tett korábbi ige- rétéit megtartotta. Kühnnei mégsem ez történt. 1935. augusztus 15-én dr. Kühn feleségével és két gyermekével, a 18 éves Rüthtal és a hátéves Hanssal, partra lépett a Ha- wai-i szigeteken. Ennek a különös, távoli költözködésnek az oka tulajdonképpen Ruth volt. Kühnéknek volt még egy fiúk, Leopold, aki dr. Joseph Goebbels, náci propaganda- és tájékoztatásügyi miniszter magántitkáraként tevékenykedett. 1935 elején történt, hogy Leopold főnöke, a kis tuskó- lábú doktor estélyt rendezett a minisztérium személyzete számára. Mivel Leopold Kühn, nek nem volt menyasszonya, de még barátnője sem, partneréül húgát, Ruthot vitte magával. Ruth rendkívül szép lány volt, látszott rajta a bimbózó érettség frissessége, rom- latlansága. Dr. Kühn elfogadható erkölcsi törvények szerint nevelte fiát és lányát. Egészen a minisztériumi estélyig Ruthnak határozott szándéka volt, hogy érintetlenül megy férjhez... (Folytatása következik) tem. Utam a temetőn át vezetett. Igaz, hogy tisztelem az elhaltakat, de könnyen lehet, hogy részeg fejjel megsértettem az emléküket. A kutya énrám bukkant, csak én lehetek a tettes. Vállalom érte a büntetést A fiatalember szerencséje, hogy a nyomozás más szálakon is futott. így kisvártatva előkerült az igazi tettes, hősünknek pedig már csak a berúgás miatt volt oka a szégyenkezésre. LÁNYOK A VOLÁNNÁL. A közlekedésrendészet egyik tisztje vette át eztán a szót: — Az sem volt utolsó eset, amikor egy leány-testvérpár gépkocsija okozott halálos szerencsétlenséget. A vizsgálók nagy meglepetésére a nővér is, a húg is úgy mondta el a baleset lefolyását, mintha ö okozta volna. Nyilvánvaló, hogy valamelyikük nem vallott igazat. Kihallgatás kihallgatást követett, de a várva várt eredmény: a bizonyság csak nem akart megszületni. Az egyik kihallgatás végén a vizsgáló vállat vont, s hozzákezdett, hogy rendet rakjon az íróasztalán. Pakolás közben felpillantva közönyösen megkérdezte: „Miképpen lehet, hogy a tanúk közül egyik sem látta, amint a baleset után helyet cseréltek?” „Ügy, hogy nem szálltunk ki a kocsiból!” — felelte a világ legtermészetesebb hangján az egyik testvér. „Ezt előbb is megmondhatták volna — így a vizsgáló. — Kezdjük hat elölről, hogyan is történt.. A halálos balesetet a nővér okozta, akinek nem volt gépjárművezetői igazolványa. Húga arra számított, hogy őt, mint vizsgázott vezetőt s mint fiatalkorút nővérénél kisebb büntetéssel sújtja a bíróság. A törvény kijátszása ezúttal sem sikerült, sőt-a -fiatalkorú még súlyosbította helyzetét. HÁROM GYILKOS, EGY ÁLDOZAT. Sok forgott kockán, amikor egy legény meggyilkolásának ügyében nyomozott a rendőrség. Két személyt alapos gyanúval helyeztek előzetes letartóztatásba; a harmadikat úgy, hogy önként jelentkezett a rendőrségen. Nagy vonalakban mindhárman elfogadható módon számoltak be az emberölésről. A kör azonban mindinkább szűkült. * középpontjában végül az igazi tettes maradt. Az egyik „ártatlan gyilkos” alig férfinak számító legényke volt. Szipogva magyarázkodott: — Igen-igen szerelmes vagyok; s a kislány kiadta az utamat. Azt mondta; nem ember az, aki még katona sem volt. Megfenyegettem, hogy hall még rólam. Azt akartam, olvassa az újságban a nevemet. Abban nem kételkedtem, hogy amúgyis kiderül az ártatlanságom. Gyerekes szamárság ez így első hallásra; valójában azonban olyan bűncselekmény, amely — esetleg —• a nyomozás sikerét Is komolyan veszélyeztethette volna. A másik „gyilkos” indítéka szomorúbb. Megtört, idegbeteg férfi volt, aki már hosszabb ideje szeretett volna megválni az élettől. de nem volt ereje ahhoz, hogy öngyilkosságot kövessen el. Ügy gondolta, az ítéletvégrehajtó cselekszik maid helyette. A legénykét megbüntette a bíróság; a beteg embert gyógykezelésre utalta. EGY KIS TANULSÁG. Nagyfokú tájékozatlanságra vall az a vélemény, amely szerint a rendőrségnek csak az a fontos, hogy „legyen tettes”. A társadalomnak is, az egyénnek is az az érdeke, hogy az igazi tettes legyen meg. A társadalomnak azért, mivel igen veszélyes lenne, ha bűnözők szabadon garázdálkodhatnának. Az egyénnek — adott esetben a bűncselekmény elkövetőjének — pedig azért, mert csak az a büntetés lehet reá javító hatással, amelyet ennek elsődleges érdekében kiszab reá a bíróság. — b. z. — Több szállodánk bővítése és helyreállítása után megkezdődött a „Budapest Szálló” építése, a budai hegyek lábánál, szemben a Szécsényi hegyre vivő fogaskerekű vasút végállomásával. Csodálatos épület lesz az új szálló. Tizennyolc emelete hatvanöt méter magasra nyúlik, és 280 szobájával 560 vendég számára adhat szállást. Az épületet Sztrogh György mérnök tervezte, és Sutor János mérnök a felelős kivitelezője. Az épület alsó része négyszögletes, úgynevezett „lepény”, amelynek közepén tíz, egyenként 1200 tonna teherbírású pillér tartja magát a toronyépületet.