Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-14 / 165. szám
r 9 Nöcníti 196(5. július 14. esMört*k Kedélyeket csillapító változások a Ky kormányban Kél szenátor hosszú és kegyetlen háborút jósol Péter János külügyminiszter Moszkvába érkezett MOSZKVA Az amerikai repülőgépek ismét bombázták a Hanoi és az ország legnagyobb kikötővárosa, Haiphong között félúton fekvő Hai Duong-i fontos vasúti hidat. Az ország légiterébe behatoló amerikai gépek ezenkívül más közlekedési csomópontokat is támadtak a VDK déli részében. Az AFP az Űj-Kína hírügynökségre hivatkozva jelenti, hogy most nyilvánosságra hozott adatok szerint a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front harcosai július 9-én megsemmisítettek harminc M—41-es típusú páncélost és M—113 típusú kétéltű járművet. Lelőttek ezenkívül egy F—105-ös típusú sugárhajtású vadászgépet és egy helikoptert, továbbá harcképtelenné tettek sok amerikai katonát. Nguyen Cao Ky tábornok, délvietnami miniszterelnök szerdán reggel ismertette kormányának nagy hírveréssel beharangozott újabb átszervezését. A soron következő kormány- alakítás azonban nem hozott semmilyen lényeges változást a katonák kezében levő kulcs- fontosságú tárcák tekintetében, csupán — mint megfigyelők rámutatnak — azt a célt szolgálta, hogy polgári személyek kinevezésével megnyugtassák a katonai uralmat nyűgnek érző lakosságot Az AFP jelentése szerint a Az ENSZ Gyámsági Tanács vitája Az ENSZ Gyámsági Tanácsa folytatta az ausztráliai igazgatás alatt álló Üj-Guinea és Pápua-föld kérdésének vitáját. Az ausztráliai kormány képviselői arról igyekeztek meggyőzni a tanács tagjait, hogy Ausztrália „önzetlenül gondoskodik” a gyámsága alá rendelt e területekről. Ezután a tanács elnöke szót adott Tei Abalnak, aki Űj-Guinea és Pápua-föld népei „választott képviselőjeként” jelent meg a Gyámsági Tanács ülésén. Abal felszólalásában azt állította. Pápua-föld és Üj-Guinea népei „nem akarják, hogy akár az ENSZ, akár bárki más ön- kormányzatot vagy függetlenséget kényszerítsen rájuk”. Nathaniel Eastman libériái küldött felszólalásában rámutatott arra. hogy Ausztrália nem szándékozik végrehajtani az ENSZ közgyűlésének azon határozatát, amelynek értelmében a gyarmati területeknek függetlenséget kell adni. Üj-Guinea és Pápua-föld úgynevezett „törvényes képviselő- -’nek” kijelentései ellenére. — akit szemmel láthatólag megfé- : említettek a gyarmattartók —, az említett területeknek teljes szabadságot és függetlenséget kell biztosítani. A libériái küldött élesen bírálta az Üj-Zéland-i kormányt is, amely a gyámsági területek kérdésében támogatja Ausztráliát. Makarevics szovjet küldött támogatta a libériái delegátus állásfoglalását Rhodesiái helyzet Zambia elnöke kedden kijelentette. hogy országa kiválik a brit nemzetközösségből, ha az angol kormány lehetővé teszi a lan Smith-féle rhodesiai rendszer hatalmon maradását. A zambiai elnök követelte, hogy Anglia szerezzen érvényt a faji egyenjogúság elvének Rhodesiában, az elnök bírálta a londoni kormányt azért is, mert a nemzetközösségi kormányfői értekezletet eredetileg ^rvezett július helyett csupán «-sptemberre hívta össze, noha r rhodesiai válság sürgős megoldást tesz szükségessé. kabinetbe négy új minisztert vettek be. A többi változást illetően csak a tárcák újra elosztásáról volt szó. Újdonság a második miniszterelnök-helyettesi tárca létesítése. A tárca ügyeinek intézésére Nguyen Luu Vien személyében egy orvost szemeltek ki. Vien két előző kormányban belügyminiszterként tevékenykedett A Reuter rámutat: a délvietnami vezetők most azon fáradoznak, hogy „polgáribb külsőt kölcsönözzenek az eddig szigorúan katonai kormánynak”. Ezt a célt szolgálta Vien kinevezése. Nguyen Van Thieu tábornok-államfő a kormány bemutatkozása után kifejtette, hogy a változás „nem jelenti az ország alapvető politikai irányvonalának feladását, csupán a kormány hatékonyságát hivatott előmozdítani”. Dean Rusk amerikai külügyminiszter kedd esti sajtóértekezletén ismertette a SEATO miniszteri tanácsának ülésszakát, továbbá a Japán, tajvani és dél-koreai vezetőkkel folytatott tanácskozásainak eredményét. Nyilatkozatából kiderült, hogy e tárgyalásokon a Washingtontól függő országokat igyekeztek rávenni a vietnami háborúban való részvételre. A SEATO öt tagja — mondotta Rusk — már útnak indította, vagy rövidesen útnak indítja .erre a célra kijelölt csapategységeit Vietnamba. Dél-Korea egész hadosztályt és egy tengerész-gyalogos dandárt küldött eddig, s hamarosan újabb hadosztályt dob át Dél-Vietnamba. Rusk igen tartózkodóan ecsetelte a vietnami háború kilátásait. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett Johnson elnök beszédére, amely azt a megállapítást tartalmazta, hogy „senki sem mondhatja meg előre, milyen sok erőfeszítésre és áldozatra lesz még szükség ebben a háborúban”. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok nem szándékszik megváltoztatni .vietnami politikáját. Mint az AFP jelenti. Johnson elnök a Fehér Házba kérette a kongresszus két pártjának vezetőit, hogy meghallgathassák a Dean Rusk külügyminiszter ázsiai útjáról szóló beszámolóját Jelen volt McNamara hadügyminiszter is. A francia hírszolgálat tudósítói megvárták a tájékoztatóról távozó Mansfield és Dirksen szenátorokat és tudakozódtak a vietnami helyzetről alkotott véleményük iránt. Mindketten hangoztatták, hogy a háború még „hosszú és kegyetlen lesz”. Szó vj et—indiai tárgyalások Indira Gandhi Moszkvában Szerdán a Kremlben megbeszélés folyt Koszigin szovjet kormányfő és Indira Gandhi indiai miniszterelnök között. Szovjet részről Gromiko külügminiszter, Patolicsev külkereskedelmi miniszter és Szkacskov, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Állami Bizottságának elnöke is részt vett a megbeszélésen. Indiai részről Szvaran Szingh külügyminiszter, Dzsha miniszterelnökségi titkár és Kául külügymi- nisztériumi titkár vett részt a tárgyalásokon. Indira Gandhi szerdán délelőtt látogatást tett a Lenin Mauzóleumban és koszorút helyezett el. A koszorú szalagján ez a felirat olvasható: „Örök emlékül Leninnek, India nagy barátjának — India miniszter- elnökétől.” Szvaran Szingh, indiai külügyminiszter szerdán látogatást tett Gromikonál, a Szovjetunió külügyminiszterénél. A beszélgetés baráti légkörben zajlott le. Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere szerpián délután a szovjet kormány meghívására egyhetes hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. Kíséretében a szovjet fővárosba érkeztek: Kukucska János külügyminisztériumi csoportfőnök, Beck István, Házi Vencel, Kós Péter és Némety Béla külügyminisztériumi osztályvezetők. A magyar küldöttséget elkísérte Moszkvába F. I. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A seremetyevói repülőtéren Péter János fogadására megjelent A. A. Gromiko szovjet külügyminiszter, B. V. Petrovszkij professzor, szovjet egészségvédelmi miniszter, Sz. K. Romanov- szkij, a külföldi kulturális kapcsolatok bizottságának elnöke, L. F. Iljicsiv külügyminiszter-helyettes, Sz. T. Asztavin. F. F. Molacskov, L. M. Zamajatyin és I. N. Zemsz- kov, a szovjet külügyminisztérium osztályvezetői és D. P. Gorjunov, a TASZSZ vezérigazgatója. A repülőtéri fogadtatásnál megjelentek Szipka József, hazánk moszkvai nagykövete és a moszkvai magyar nagykövetség munkatársai. Péter János külügyminiszter a repülőtéren a szovjet és a magyar sajtó képviselőinek rövid nyilatkozatot adott. Ebben köszönetét mondott a szovjet kormánynak a meghívásért, és kifejezte azt a meggyőződését, hogy látogatása hozzájárul „a pártjaink, népeink, kormányaink közötti őszinte barátság elmélyüléséhez”. A magyar külügyminiszter Moszkvában tárgyalásokat folytat Gromiko szovjet külügyminiszterrel, ismerkedik a szovjet főváros nevezetességeivel. Moszkván kívül ellátogat két szövetségi köztársaságba, Észtországba és Belorusziába. A harc új szakaszba lépett Cheddl Jagant, a neves brit-guayanai politikust és közéleti személyiséget az egész világ úgy ismeri, mint népe bátor és kitartó szabadságharcosát, mint békeharcost. Az alábbi cikket Brit- Guayana függetlensége formális, meghirdetésével kapcsolatban irta. M ájus 26. óta Brit-Gua- yana a dél-amerikai kontinens viszonylag független állama lett. A viszonylagos függetlenség alatt az értendő, hogy Guayana szabadsága felett az angol korona őrködik. Sőt, az USA is „szívesen vállalkozik” erre. A hatalom gyakorlatilag a koalíciós kormány kezében marad, amelynek élén Burnham, a Népi Nemzeti Kongresszus vezére, és Peter d’Aguiar, az Egyesített Erő, vagyis a „nagy üzlet” párt monopolistája áll. Az 1964-es decemberi meghamisított választások óta ez a két párt koalícióban irányítja az országot Harold Wilson, aki abban az időben az angol parlament ellenzéki vezére volt, a Brit- Guayamára erőszakolt rendszert csaló alkotmányos intézkedésnek nevezte. Az Egyesült Államok utasítására megtartották a választásokat, amelyek során a Népi Haladó Pártot kibuktatták a kormányból annak ellenére, hogy a legtöbb szavazatot kapta, és elsöprő győzelmet aratott volna, ha nem hamisítják meg a szavazási rendszert. A jelenlegi koalíciós kormány Politikája d’Aguiar úr „nagy üzletének” politikája, mert ő féltékenyen őrzi az északamerikai monopóliumok, és az amerikai imperialista politika érdekeit. Az Egyesült Államok befolyása azonnal megmutatkozott Guayanában. Az ország jelenleg komoly gazdasági válságon megy át. Az Egyesült Államok parancsszavára a Burnham-d’Aguiar koalíció megszakította a kereskedelmi kapcsolatokat a szocialista Kubával, amely korábban felvásárolta Guayana rizsét és fáját. A rizs világpiaci árának csökkenése, és a kubai-piac elvesztése következtében e termék termelése 1964-hez képest 25 százalékkal csökkent. Az engedményes politika káros következményei ezeken a mezőgazdasági ágakon kívül az egész gazdasági életre rányomták bélyegüket. A lakosság vásárlóképessí gének csökkenése az üzleti élet aktivitásának hanyatlásához vezetett. Ez viszont megnövelte a munkanélküliek számát, és tovább süllyesztette az egyszerű emberek életszínvonalát. Az országban jelenleg 22 százalékos a munkanélküliség és a munkaerőpiac évente az iskolát befejezett fiatalok nagy számával bővül, akik szintén nem tudnak munkát találni. A széleskörűen reklámozott demagóg útépítési program hivatott volna gyorsan felszámolni a munkanélküliséget, a program azonban csődött mondott. A kormány tehát a munkabérek további befagyasztásához folyamodott. A nagy konsze- rek igazgatói, a kormánytagok, valamint az amerikaiak által bátorított reakciós szak- szervezeti vezetők azzal fenyegetik a guayanai munkásokat, hogy a létjogaikért Á VB-ről jelentjük Az első napi csalódás — A közönség gólt akar látni — Hibás-e Najdenov? A Labdarúgó Világbajnokság nyitó mérkőzése, a 0:0-ra végződött Anglia— Uruguay találkozó után megbolydult a futballvilág. Csalódást okozott a gólnélküliség, és sokan beszéltek arról, hogy ez a VB a „betonfutball” világbajnoksága lesz. Lehetséges, hogy az történik: minden együttes, főleg a gyengébbek már eleve arra rendezkednek be, hogy ne kapjanak gólt — nem törődve azzal, hogy ez tetszik-e vagy sem a közönségnek. Nos, a Wembley 90p>erc egyelőre az bizonyította, hogy ilyen törekvésre lehet számítani, és ezért egyáltalán nem csodálni való, hogy a világsajtó tűz alá vette a két csapatot és játékukkal kapcsolatban nem nagyon mérsékelte a jelzőket. A Dangens Nyheter pl. arról ír, hogy ezt a mérkőzést tízezer svéd sem tekintette volna meg Svédországban. Uruguay olyan játékot nyújtott — de ez bizonyos mértékben vonatkozik az angolokra is —, hogy a két kapust nyugodtan el lehetett volna küldeni szabadságra. A FIFA vezetői is megmozdultak, tenni akarnak valamit a gólszegénység ellen. A VB-t követően az összes tapasztalatok leszűrésével próbálnak megoldást találni arra, hogy a labdarúgás, mint játék visszanyerje szépségét. Sir Stanley Rous, a FIFA elnöke meg is jegyezte: lehetséges, hogy ezer és ezer embert érdekelhetnek a különböző védekező taktikák, de milliók gólokat követelnek... A FIFA vezetői egyébként már sokszor tárgyaltak arról, hogyan lehetne a gólszegénységre orvoslást találni, sokan felvetették, a les-szabály megszüntetését is, de ezt eddig még nem sikerült keresztül vinni. Pedig a látottak azt bizonyítják, hogy valamit feltétlenül tenni kell ebben a kérdésben. Hogy ez a nagyszerű játék ismét olyan legyen, mint régen volt. A statisztika is azt mutatja, hogy csökkent a gólok száma, mert amíg 1954- ben Svájcban 140. 1953- ban Svédországban 117. 1962-ben Chilében pedig már csak 82 gólnak örvendhettek a nézők. És, hogy mi lesz most, az majd elválik... Kedden egyébként valamit javult a helyzet, hiszen három mérkőzésen 1 gól született. Igaz viszo hogy az 5:0, a 3:0 és ■> 2:0-ás győzelmeket az ellenfélnél magasabb szírien álló csapatok érték e' Remélhető, hogy a szerda5 forduló további javulást hoz ebben a kérdésben Nem tértek könnyen napirendre a játékosok szakemberek, de a nézők sem, a Brazília—Bulgária mérkőzésen látottakká kapcsolatban sem, és sokak szerint az eredményt Pelé „géniusza” döntötte el a dél-amerikaiak javára. Sokan állítják azonban azt is, hogy a két gólban Najdenov bolgár kapus is benne volt. Mégpedig először azzal, hogy mindkét esetben megelégedett négytagú sorfallal, másodszor pedig azzal, hogy ő maga rosszul helyezkedett. Ezt mutatta, hogy az első szabadrúgás nyomán a labda a sorfái jobb, a második pedig a baloldal mellett elzúgva vágódott a kapuba. A magyar játékosok is vitatkoztak azon, hogy Garrincha szabadrúgása a sorfal felett, vagy mellett került a kapuba. Nos. az angol tv ezt úgy bizonyította, hogy többször is lassított felvételben pergette le az eseményt Ebből azután minden kétséget kizáróan kitűnt, hogy a bolgár sorfal legszélén álló Gaganelov mellett vállmagasságban vágódott el a jobbkülsővel élesen megnyesett labda, és jutott védhetetlenül a bal felső sarokba. (MTI) folytatott harc könnyen a külföldi beruházások „elúszá- sához” vezethet. Burnham és d’Aguiar nyílt támadást intézett a munkás- osztály ellen. Az országban üldözik azokat, akik a dolgozók létjogait védelmezik. Sőt, a kormány azzal fenyegetőzik, hogy sztrájkellenes törvényt hoz, ha a munkások továbbra is a szakszervezetek engedélye nélkül merészelnek sztrájkolni. E fenyegetőzések mögött az rejlik, hogy Guayanában az utóbbi 12 hónap alatt 110 sztrájk volt. A koalíciós kormány azonban még itt sem állt meg 1964 óta, amióta uralomra jutott, igyekszik bilincseket rakni a demokráciára. Az országban gyakorta elnézik az alkotmányos biztosítékok semmibe ve- vését, s ez előmozdítja a reakció önkényeskedését, és a hazafiakkal való leszámolást. A Népi Haladó Párt 17 vezető munkatársa, és aktivistája börtönben ül minden bírósági tárgyalás és nyomozás nélkül. Sokan közülük több mint egy éve foglyok. A letartóztatások célja nem csupán a Népi Haladó Párt szétzúzása, hanem az is. hogy megfélemlítsék a munkásságot, megtörjék akaratukat a függetlenségért folytatott harcban. Ezzel egyidejűleg a reakció folytatja a boszorkányüldözést. A hazafiakat és a baloldali erők képviselőit elbocsátják az egyetem, vagy az állami intézményeknél betöltött állásaikból. Foggal-körömmel ragaszkodva a hatalomhoz, az amerikai imperializmus kiszolgálói különböző elterelő manőverezéshez folyamodnak. így tehát Guayana jövőjének égboltja egyáltalán nem felhőtlen, mint azt Burnham és d’Augiar állította a függetlenség kihirdetésével kapcsolatban. Valójában az ország jövője nagy megrázkódtatásokkal fenyeget. Az imperialisták és uszály hordozóik mindenáron meg akarják őrizni uralmukat De a nehézségek és veszedelmek ellenére az egyszerű guayanaiak bíznak a jövőben. A munkásosztály és a parasztság a saját tapasztalatán, és a Népi Haladó Párt vezette közös harc tapasztalatán tanul, okosodik. Űj egységet kovácsolnak, küzdenek a gyűlölt fajüldöző eszmék ellen. Egyre kevesebbet érnek szemükben a becsületes, szabad és igazságos választásokra, az alkotmányos demokráciára, és a törvényesség megtartására vonatkozó angol—amerikai ígérgetések. A dolgozó Guayana széles körű mozgalmat indított az „Egység és harc” jelszava alatt annak érdekében. hogy kivívja hazájának igazi függetlenségét és szabadságát. ■
