Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-12 / 163. szám

!!)Sß 1ú1i”« 12 kedd NÖGR A D 3 Sok az üzemi baleset Tasárwapi barangolás; Szirák f 1966 Aggasztóan szaparodnak Salgótarjánban az üzemi bal­esetek. Az év első felében négyszázhetvenkilenc dolgozó járt szerencsétlenül, s ez csak­nem százzal több az előző év azonos időszakában előfordult baleseteknél. És nemcsak több a sérülés, súlyosabbak is az esetek. Ezt bizonyítja a követ­kező adat: 1966-ban, hat hónap alatt 6725 munkanap esett ki a termelésből baleset miatt, s ez mintegy ezerrel múlja fe­lül az 1965 első felében kie­sett munkanapokat. A gyógyu­láshoz szükséges idő átlagosan tizenöt napra emelkedett. A balesetek szaporodása nem a Hold, a Nap, a csillag­zatok különleges együttállásá­nak következménye — nagyon is földi okai vannak. Gyakran hangoztatjuk, hogy nálunk a munkásvédelem — társadalmi ügy. S, hogy ez nem üres fe­csegés, bizonyítják a milliók, melyeket államunk a dolgozók testi épségének, egészségének megőrzésére évente költ. Kü­lönös azonban, hogy erről a tényről gyakran éppen azok feledkeznek meg, akikért ezek az intézkedések történnek. De időnként megfeledkeznek azok. is, akik a munkásvédelem ér­dekében hozott rendelkezések megtartásáért felelőséggel tar­toznak. Ismeretes például, hogy a munkást, aki a védőfelszerelés kötelező használatát elmulasz­totta, a művezető — a dolgozó saját érdekében, de mintegy büntetésképpen is — azonnal leválthatja munkahelyéről és hazaküldheti. Ezt néhányan a művezetők közül meg is csele­kedtek. Igen ám, de a delik­vens minden követ megmoz­gat — a szakszervezetnél, az igazgatóságon —. hogy a mű­vezető határozatát megsemmi­sítsék. Az esetek többségében el is éri a célját A fegyelme­zetlen munkás megússza dor­gálással.: „Máskor ne fordul­jon elő!”. A művezetőt pedig utasítják, hogy a „termelés ér­dekében” engedje vissza őt a munkahelyére. A közelmúlt­ban végrehajtott vizsgálataink során kitűnt, hogy ha nincs ez az engedékenység, ha egyik másik szakszervezeti, vagy műszaki vezető nem a maga sajátos módján értelmezi a „termelés érdekeit”, ötvenhá­rommal kevesebb baleset tör­tént volna az első félévben. Arra is ideje lenne felfi­gyelni már, hogy az üzemek zömében a balesetekről felvett jegyzőkönyvek leggyakoribb bejegyzése: „A dolgozó figyel­metlensége miatt”. A Bánya­gépgyárban bejelentett balese­tek háromnegyed részét pél­dául ezzel indokolják. Másutt sem sakkal különb a helyzet. Ugyanakkor a város üzemei­ben ez idő szerint, mindössze tizenkét fizikai, és két műsza­ki dolgozót vontak felelősség­re a biztonsági előírások meg­sértéséért. Vannak gyárak — mint az Ötvözetgyár, a Síkü­veggyár —, amelyekben ilyen címen senkit sem vontak fele­lősségre. Az efféle nagyvonalúság el­uralkodása láttán igazán nem csodálkozunk azon, hogy csalt hébe-hóba találkozni a bale­setet előidéző okok alapos elemzésével. Vannak. akik úgy vélekednek: erre az elem­zésre nincs is szükség, hiszen minden világos. A gyárak egy részében rekonstrukciót haj­tanak végre, ilyen vagy olyan üzemfejlesztés kivitelezése fo­lyik. Az amúgy is zsúfolt tar­ján! üzemek helyzete ezzel — ha átmenetileg is — lerom­lott. Ez az oka a több baleset­nek. Nos. ami igaz, az igaz, van egy-két üzem, üzemrész, ame­lyet egy szigorúbb munkavé­delmi ellenőr akár be is zá­rathatna. De az már, hogy volna rendben, hogy ezen az ürügyön lassanként a munka- védelmi szemlék is egyre for- málisabbakká válnak. Ismere­tes például, hogy az egyik leggyakrabban balesetet okozó munkakör nálunk a rakodás, szállítás: az esztendő első fe­lében hetvenhat embert ért baleset ebben a munkakörben. Tény. hogy az általános fej­lődéshez képest a szállítás, ra­kodás gépesítése elmaradt. Minden szorgalmazás, ösz­tönzés ellenére nem a kívánt mértékben alkalmazzák a kis­gépeket, a nehéz fizikai mun­kát megkönnyítő berendezése­ket. De, hogy a szállítás, rako­dás mostohán kezelt fejlesz­tése mellett ráadásul a havi munkavédelmi szemlét tartó bizottságok is felületesen el­siklanak a szembeötlő, szinte kiáltó problémák fölött: strucc politika — keserves következ­ményekkel. S, hogy az a sturcc-politika lassanként magatartássá köve- sedik — jól nyomon követhető. Az olyan jelenségekben, mint például a pár éve kibontakozó, és szép eredményeket elért munkásvédelmi őrségek tevé­kenységének sorvadása. Abban például, hogy a védősisak használatát egy rendelet az építőiparban is előírja, itt-ott raktárakban meg is találha­tók ezek a sisakok, de horda­ni senki se hordja.., S ha folytatnánk a példák sorát, ugyan ki látná a végét? Pe­dig sok a baleset, több mint tavaly, s közülük négy vég­ződött a legnagyobb, jóvátehe­tetlen tragédiával: halállal. Az üzemekben, műhelyek­ben, építőipari munkahelye­ken szaparodnak a gépek: ez­zel együtt sűrűsödik a veszély is, mely az emberre leselkedik. De csak a vigyázatlanokra tör rá. Meg azokra, akik bár óvatosak, de munkatársaik, vagy feletteseik egykedvűsége, nemtörődömsége miatt szen­vednek. Amikor a műhelyben már felharsant a fájdalomkiáltás: a baj megtörtént. Éppen ezért arra kell törekednünk, hogy megelőzzük azt. Hogy bizton­sága érdekében mi a teendője a munkásnak — rendelet ér­telmében kioktatják. A műve­zetőnek munkavédelmi tanfo­lyamokon kell vizsgáznia, s a munkahelyén történt balese­tekért büntetőjogilag is szám­adással tartozik. Precíz szabá­lyok fogalmazzák egy-egy üzem, gyár vezetőinek a mun­kásvédelemmel kapcsolatos kötelességeit. Ezek a szabá­lyok, törvények félreérthetet­Készülődés Kulturális Az idén negyedszer rende­zik Nógrád megyében a Bá­nyász Kulturális Hónapot, melynek keretében a foglalko­zási ág legjobb együttesei rep­rezentatív találkozót és külön­féle művészeti bemutatókat tartanak. Az idei Bányász Kulturális Hónap három vonatkozásban is jelentősebbnek ígérkezik a korábbiaknál. Erre az időszak­ra esik — szeptember 4-én — a Bányásznap ünnepsége, s magát a szeptemberi kultúrá- lis hónapot augusztus 20-tól Nagybátonyi Munkásnapok címmel különleges és sokirá­nyú ismeretterjesztő program vezeti be. A munkásnapok során a bá­lenül bizonyítják: a szocializ­musban a termelési folyama­tok nem kerülhetnek szembe a becsületesen dolgozó emberrel. A munkásvédelem a szocialis­ta termelés szerves, alkotó ré­sze. Azt is kimondják: a gyá­rakban az egyes ember nem­csak önmagáért. de dolgozó társaiért is felelős. Nem a szabályokban, ren­deletekben van tehát a hiba, hanem azokban, akik nem vesznek róluk tudomást. Akik néha szenvtelenül bizonygat­ják: elkerülhetetlen a baleset. S akik a baleseti statisztika alakulásában — a „nagy szá­mok törvénye alapján” — át­meneti hullámzást látnak csupán. Ezzel a szenvtelenség- gel, a terjedő közömbösséggel, mellyel sokan az egyre-másra bekövetkező balesetek felett napirendre térnek — minden erőnkkel fel kell lépnünk. A szocialista brigádok korábban, már sikeresen küzdöttek a balesetvédelmi rendszabályok léha semmibevétele ellen. Vessék most latba minden te­kintélyüket saját, s egy-egy gyár minden dolgozójának ér­dekében. Lépjenek sorompóba a szakszervezetek. Söpörjék félre az itt, ott tapasztalható tétova latolgatást, okoskodást. Elevenítsék fel és istápolják a munkásvédelmi örök tevé­kenységét, tegyék rendszeressé a munkásvédelmi felvilágosí­tást. De mindenekelőtt: a legnagyobb eréllyel kérjék számon a munkásvédelmi elő­írásokat, rendszabályok meg­tartását. Pártszervezeteink is vizsgálják meg a balesetek emelkedésének okait, s karölt­ve a gazdasági vezetőkkel, a szakszervezettel, tömegszerve­zetekkel, hozzanak szigorú in­tézkedéseket. S mindezzel ne késiek ed­jürtk! A legfontasabbról van szó: az emberről. Egészségéről, testi éppségéról, életéről. Molnár István a salgótarjáni városi pártbi­zottság osztályvezetője a Bányász Hónapra tonyi bányász művelődési ház képkiállítást, műszaki könyv­napokat rendez, előadássoro­zatot tart a mukalélektan, az új gazdasági mechanizmus és munkahelyi kérdésekről — fúvószenekari találkozóra ké­szül, csillagászati estet szer­vez. A Bányász Kulturális Hó­nap a tervek szerint Mátrano- vákon, vagy ugyancsak Nagy- bátonyban a bányász fúvósze­nekarok megyei találkozójával kezdődik, melyre egy cseh­szlovák bányász zenekart is vendégül invitálnak. A hónap további szakaszában a megyei művelődési otthonok művésze­ti együttesei külön önálló mű­sorokat rendeznek. A falu érzi az urbanizáló- dás hatását, Szirák kétszere­sen érzi ezt. 1600 lakos kö­zül százötven „vidéken” ke­res munkát, és az utóbbi hat­nyolc esztendőben 250 szirá- ki költözött máshová, első­sorban városba. És legtöb­ben a fiatalok közül válnak meg szülőfalujuktól. Kérdem a falu vezetőit, vajon akkor sok lakás felszabadul, sok ház megüresedik? Tagadó a válasz. Bár az utóbbi évek­ben nem volt nagyobb épít­kezés (a lakótelep is tíz éve épült) üresedés nincs. Ahol eddig két család lakott — fiatalok és öregek együtt — ott most kényelmesebben él­nek. Mi a vonzó? A szirákiakat is az ipar vonzza. Gépiek, mesterség, emelkedési lehetőség: például kőműves, brigádvezető, mun­kavezető, építésvezető és így tovább. Aztán a nagyobb igé­nyek a kultúra iránt, mozi, színház, szórakozás, bár eb­ből a szempontból Szirák is sokat fejlődött az utóbbi években. Vasárnap is van autóbuszjárat, megközelíthe­tik a várost, van motor, autó némelyik családnál, utazhat­nak szerte az országban. A buszmegállónál mindig sokan várnak, az egyik ud­varban gépkocsit tisztogattak. Sok háznál berregett a mo­tor. De másként is élvezték a vasárnapi napsütést. A fa­lu szélén bikiniben napozott egy csinos, karcsú lány. Nem messze innen, két fiú napi- fürdőben kártyázott, mellet­tük szólt a tranzisztoros rá­dió. Vasárnap volt. És lassan Szirák is vonzó lesz a fiataloknak. Mondják, hogy jönnek vissza. A kom­lóban dolgozni már „szak­mát” jelent. Lehet gépekkel kapálni, permetezni. Felteszik a „szaharai” védőkalapot, az álarcot és a sárga permet- levelet fellövelik a magas kordonokra. A sziráki állami gazdaságnak hatvannégy hold Az idén is megrendezik a traktorosok hagyományos ve­télkedőjét: a járási, a megyei és az országos szántóversenye­ket. Az országos szántóver­senybizottság útmutatása alapján az idén kibővítik a megyei versenyek és az orszá­gos szántóverseny programját. Az új előírások érdekessége, hogy a hagyományos ágyekék komlója van, és a tavalyi má­sodik helyezést az idén sze­retnék felcserélni a? országos elsővel... Nemzetközi rang Hát igen! Az országos hír­név is nagy elismerés, a nemzetközi még nagyobb. Szi- rákot nemcsak Magyarorszá­gon emlegetik, hanem a Szovjetunióban is. Az egyik, hazánkban állomásozó szov­jet katonai alakulat harco­sai, tisztjei rendszeres ven­dégek itt. • Mindig hoznak valamit és mindig segítenek. Most például betonutat épí­tenek a halastavakhoz. Ott találkoztam velük vasárnap. Cs. Nagy Lászlóval, az álla­mi gazdaság igazgatójával „stratégiai” megbeszélésen vettek részt. A tavakhoz meredek és csúszós út vezet. A lábatlani és a nyergesújfalui cement­gyárakból kaptak beton talp­fákat. Ultrahanggal vizsgált elemek ezek, és amelyikben a technika darázsfészket ta­lált, már nem alkalmas a vaspálya alá. Olcsón — da­rabonként húsz forintért — eladják más célokra. Fejlődő falu Ha a lakosság száma csök­ken is, azért a falu fejlő­dik, változik a képié. Rá is fér nagyon. A p>or megüli a fák koronáját, az árkok ki­tisztításra várnak, a háza­kat, elsősorban a középülete­ket tatarozni kell. Hiányzik egy szép kisvendéglő — szó­val van hová költeni a köz­ségfejlesztési alapot. Az idén parkosítanak. Ap­ró, bekerített parkokat léte­sítenek, ahogy éppen az adottságok megengedik, és mindenütt padokat helyeznek el, a faluban húszat is egy­szerre. Járdát építenek. Be­tonjárdát, egyméter szé­leset és elsősorban a „belvá­rosban”. A külső részeken cementlapokkal védekeznek a sár ellen. versenyén kívül a váltvaforga- tó ekék különféle talajműve­lési eszközök és gépkapcsolá­si eljárások is szerepelnek a programiban. A megyei szántóversenyre, a vetélkedőt előkészítő bizottság határozata alapján, augusztus 9-én kerül sor. A verseny színhelye a salgótarjáni járás 21-es műút melletti szakasza. Az ágyekék vetélkedőjében, a korábbi járási versenyek első három helyezettje vesz részt. Ezen kívül járásonként még egy-egy traktorost nevezhet­nek. Ezeket a járási verseny bizottság jelöli ki. A váltva- forgató ekék versenyében já­rásonként 3—3 traktoros ne­vezhet. a gép- és gépjavító állomások, a termelőszövetke­zetek, valamint az állami gaz­daságok dolgozói közül. A ver­senyzőket — mindegyiket kü- lön-külön — egy-egy szakve­zető segíti. A kétféle eketípus versenye lényegében azonos időpontban bonyolódik le. Ezért egy trak­toros csak egy számban indul­hat. A verseny bizottság a győzteseket jutalomban része­síti. Az ágyekék versenyében, a három legeredményesebb versenyző oklevelet és pénz­jutalmat kap. A váltvaforgató ekék versengésében az első és a második helyezettet jutal­mazzák. A versenyben az if­júsági korosztályhoz tartozó traktorosokat külön jutalom­ban részesítik. Értékelik a szakvezetők tevékenységét is. A szántóverseny során mos) első ízben kerül sor a meevé­A változásnak sok nyomát láttam vasárnap. A járdaépí­tés mellett alakítják már a kisvendéglőt, egy hónapija ad­ták át az önkiszolgáló élel­miszerboltot, a napiokban avatják a több milliós költ- .eéggel épült hidat a Béri patak felett. Elsősorban a közvilágítás korszerűsítését tervezik. Már- már úgy döntöttek, hogy százezer forintért az idén el­helyezik a nagy fényerejű ar­matúrákat, de aztán megje­lent a faluban az ÉMÁSZ egyik szakembere, és lebe­szélte a falu vezetőit. Jövőre úgyis vezetékcserét végeznek és akkor — kisebb költség­gel — egy munkával felsze­relik a modernebb közvilágí­tást. Így az idén csak az armatúrákat vásárolják meg. Jövőre piedig 62 xenonégő nappali világítást ad a falu belterületének. Összefogással — többet! A faluszépítés elsősorban a szirákiak érdeke. Az egy­kori járási székhely ma még nem tükrözi vissza, hogy innen valamikor több községet irányítottak. Pedig nem is sokat kellene tenni érdekében, kevés pénzzel (ta­lán pénz nélkül is) változ­tathatnának rajta. Például társadalmi mun­kával. Év közepre van, de csak háromezer forintnál tar­tanak az önként vállalt mun­kában. A parkosítás, járda­építés majd „megnyomja” az összeget, de tovább lehetne fokozni az útszéli árkok ki­tisztításával. Bizony nagyon elhanyagolt állapotban van­nak. Ügy, mint a parkosí­tásnál tették, ideiglenes al­bizottság létrehozásával rövid idő alatt megszabadulhatnak a falut csúfító gaztól. Mindez csak szervezés, el­határozás dolga... Gáldonyi Béla ben gépkapcsolásokra. Egy traktorvezető egy agrár- és egy géprész szakember közös munkája lesz ez. A cél az, hogy a legújabb talajművelési irányelvek útmutatásai alap­ján kialakítsák, a gyakorlat­ban is bemutassák a legered­ményesebb eljárásokat. A bí­ráló bizottság a kapcsolások megbízhatóságát és gyorsasá­gát. a munka minőségét és gazdaságosságát bírálja. A versenyben valamennyi járás legalább egy ilyen brigádot nevez. Itt az első munkacso­port részesül jutalomban. A traktorosok. traktoros brigádok augusztus 1-ig je­lentkezhetnek, nevezhetnek a versenybe. A nevezéseket a já­rási szántóverseny-bizottság­hoz, illetve a járási gépesítési előadókhoz kell eljuttatni. A megye legjobbjai képvise­lik majd megyénket az orszá­gos szántóversenyen. Erre augusztus 25—26—27-én kerül sor az Északkelet—Magyaror­szági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet füzesabonyi gazdaságá­ban. Az országos szántóverse­nyen az országos válogatott keret tagjai úgy is rajtolhat­nak, ha nem vesznek részt a megyei vetélkedőn. Megyén­ket tehát az ágyekék verse­nyében a megyei verseny két legjobbján kívül, Krátki János pásztói brigádvezetö képviseli majd, aki nemrégiben nem­zetközi versenyen ért el érté­kes helyezést a. Három hét alatt elfelejtik Karaba János, a kombájnos aggódva kémleli az eget. Akárhogy is nézi, apró felhőfoszlányok gyülekeznek. Eső ké­szül. — A napokban még mindig eső áz­tatta a földet. Ne­hezen halad a mun­ka — beszéli Kara­ba János Papp Lász­lónak, a Bertsli Gépállomás Igaz­gatójának, valamint Fülöp Zoltánnak, a gépállomás főagro- nómusának. A kombájnos régi munkása a gépállo­másnak, volt ideje látni, tapasztalni. Most mégis minden erejére szükség van, hogy biztosan tartsa a kprmányt. A táb­la wem nagy, 15— 16 holdas lehet. Szé- p>en megszőkült raj­ta az árpa. A baj csupán az, hogy hir­telen hegyre szalad. Nem könnyű végig­menni az ázott föl­dön a hatalmas gép­pel. — Azért a mun­kával most is elé­gedett lesz a terme­lőszövetkezet — mondja mosolyogva Papp László. Kara­ba János, a teré- nyi szövetkezet ha­tárában dolgozik, az idén már segítőtár­sa is van a fia sze­mélyében. Az ifjú Karaba ipari tanuló, s ezen a nyáron kombájn mellett dol­gozik. Fütöp Zoltán, a főagronómus nem tagadja mwc önma­gát. Körüljárja a gépet, nézi, vizsgál- gatja a kicsépelt magot. Egyik tenye­réből a másikba ön­ti a szemet, néhá­nyat fogai között próbál szétroppanta- ni. A minőséggel szemmel láthatóan elégedett. Az igazgató, a fő­agronómus kis idő múlva tovább foly­tatja körútját. Ka­raba János pedig újra felül a kom­bájn nyergébe. Fel­zúg a motor, a gép- óriás megindul. Ha­talmas szája falja a telt árpakalászo­kat. A termelőszövet­kezet majorjában is nagy a sürgés-for­gás. A traktorosok, a szerelők gépeket javítanak. Egy ki­csit elkéstek a mun­kával. Az idő már délre jár, s bizony kinn a határban a két aratógép a meg­hajtó traktorra vár. Hasonló a helyzet a kombájnnál is. Ott meg a pótkocsi ké­sik. Hiába telik meg a tartály, nincs ho­vá üríteni a sze­met. A kombájnszérűt időben kijelöték, és felkészültek a mun­kára is. A tisztító­gép készenlétben áll, várja a gabo­nát. A szövetkezeti tagok azt mondják, a termés jó, s ha az idő engedi, há­rom hét alatt elfe­lejtik a gabona be­takarítást. Sarkadi Ernő Augusztus 9-én megyei szántóverseny A legjobbak képviselik Nógrádot az országos vetélkedőn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents