Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-05 / 157. szám
1906 július 5. kedd NdGHAO 3 ESsinek szállt nyeregbe Szeszélyessé vált az időjárás: egyszer esik, máskor meg úgy tüzel a Nap, hogy átnedvesedik a vezető inge a traktor nyergében. Mind gyakoribb a kényszerpihenő is, amikor a puha talajt óránként ellenőrzi az arató: mikor bírja meg már az UTOS-t és a rendrevágó aratógépet. Ha úgy találja, hogy megszikkadt a íöld, bírja a gépek súlyát, ismét nyeregbe száll és szaporán vágja az árpát. Napi hu- huszonöt-harminc hold gabona levágására készült fel és máris bőven van pótolni valója. — Mikor kezdte? — Június 17-én, pénteken délben. ö Búzás László, az Érsekvadkerti Gépjavító Állomás traktorosa, szállt elsőnek nyeregbe megyénkben, hogy megkezdje az aratást a dejtári József Attila Tsz huszonháromholdas árpatáblájában. Dombos, hepehupás táblába került itt az árpa, s ilyen helyen mindig lassúbb és nehezebb az aratás, mint a sík vidéken. — Ahol el lehet menni a géppel, én elmegyek. — mondja Búzás. — Csak az időjárás kedvezzen. — A kapásoknak kell az eső. — Tudom én, hogy a kalászosok legtöbbjének is használ, de hát minden szentnek maga felé húz a keze. Haladni szeretnék... Nézem a jcis növésű embert, aki traktora árnyékában állva kissé bizonytalanná vált, mint szárazföldön a tengerész. Erős, negyvenegy éves férfi, öltözéke: bakancs, kék nadrág és halványkék kockás ing. Fejét svájcisapka védi a napsütéstől. Tíz óra körül jár, de már elviselhetetlen a hőség a friss tarlón. Tegnap este még hűvös eső pásztázta végig a tájat, ma már kánikulára lehet számítani. — Mióta dolgozik a gépállomáson? — Tizenhat esztendeje, 1950-ben kerültem Érsek- vadkertre. Előtte egy évet a Borsosberényi Állami Gazdaságban töltöttem. — Mikor a legjobb aratni? — Mindig olyankor, amikor gazdag a termés A jó gépi arató mindig kicsit gazdának is érzi magát, öröm az, ha szépen fizet a búza, a rozs, az árpa. Egy ideig a vastag szalagban elterülő, frissen vágott árpa rendjét bámuljuk. Sok benne a búzavirág és egyéb gyomnövény. Ügy látszik, ezen a kisebb táblán elmaradt a vegyszeres gyomirtás. Egyébként is főleg a laposabb, vizenyősebb részen díszlik a kék virágoktól az őszi árpa. A közelben kisfiú figyeli beszélgetésünket és csokrot szed a géppel egyenletesen levágott búzavirágból. — S a család? — kérdezem. A traktoros, akinek a neve (csak most fedezem fel!), találóan Búzás, a kis mokány legénykére mutat. — Az ott az én kisfiam. A Pisti. — Milyen idős? — Tízéves, de máris traktoros akar lenni. Utánam jön és nézi, hogy szelem a nagy köröket a gabonatábláikban. Neki ez öröm, szórakozás. — Hogyan oldja meg az étkezést? — Hazulról, táskából kosztolok. — S inni honnan tud? — Vizet is hozni kellene. De az aratónak nem jó a sok folyadék. Én feketekávét szoktam hozni, termoszban. Egészen gyenge feketét és még citromsavat is teszek bele. Nagyon jó így, a citrompótlóval... — Itt, Dejtáron aratott-e már máskor is? — Hogyne. Ez az én területem. Tavaly is arattam itt. de akkor még másik vezetőség volt. S talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy a tavalyi vezetőség gyengébb volt. — Ezt mire alapozza? — Tavaly előfordult, hogy tizenegy órakor még a tsz- iroda előtt ácsorogtam traktorommal. mert nem kaptam meg az eligazítást, hogy melyik táblába álljak be. aratni. Az idén már sarokvágót is kaptam. Igaz, hogy alaposabb és rendszeresebb munka is el kelne a sarokvágótól. Hiszen olyan ma már az aratás, hogy ember alig kell hozzá. Azt az egy-két embert meg. aki mégis kell. rendszeresíthetné a szövetkezet. — Nem rossz így egyedül? — Nem vagyok egyedül. — Persze, itt a kisfia is. — Jó hogy itt van. De nem arra gondoltam. — Hanem? — Meglátogatnak engem itt is. A gépállomás főagro- nómusa és a szövetkezet fő- agronómusa el-eljön. Tegnap is itt járt a tsz-főagro- nómusa. Egy negyedórácskára leültünk az útmenti fák alá és elbeszélgettünk. Megígérte. hogy minden segítséget megadnak. Nem is hiszi, milyen jólesett az nekem. Mert más már a modern aratás, mint a régi, amikor a fél falu a határba vonult. Ha így meg-meglátogatnak, akkor már nem érzem magamat egyedül... Néhány perc és a piros UTOS,megindul az alacsony árpa táblában. Dől a rend és az aranyló kalászokon megcsillannak az arany napsugarak, mint a tükörlapon. Lakos György Szavak és a valósás; lf. Acélárugyári reflexiók Mikszáth Kálmán szerint a pletyka olyan, mint a dobozból kiengedett bolha. Még egyszer visszazárni nem lehet. S ilyen pletykák, nézetecskék itt a gyárban is vannak. S a pletyka kollektív műfaj. Futószalagon készül, sokan tesznek hozzá valamit, egy csavart, egy szerelvényt. S, hogy kiktől indul el, azt hét ördög sem tudná kikutatni. De mert látszólag jól hangzanak, azonnal szenvedélyeket \ ál- tanak ki, könnyen felkapják és terjed suttyomban. Akik formálgatják, csiszolgatják. sosem lépnek „nézeteikkel” a nyilvánosság elé. Csak mondogatják ennek, annak, támasztva vele jól értésültséget. a jószemű ember látszatát. Találkoztam ilyen sokat tudókkal. Elejtettek egy-két megjegyzést, de amikor elárultam, hogy újságíró vagyok, egyszerre elnémultak, mint ahogy a nyilvánosság előtt mindig szemérmesen hallgatnak. Nagyon gyanús és kétesértékű az olyan igazság, amit nem lehet elmondani. Nem azért bocsátottam előre ezeket, hogy ha most elmondok egy példát, szóbakerül egy név, akkor eleve fenntartást váltsak ki. A végső következtetés legyen az olvasóé és az acéláru gyáriaké. — Gyári háromszög van itt kérem — jegyzi meg V. S. a dróthúzóüzem pácoló részlegének csoportvezetője. — Ügy érti, hogy igazgató, párt, üb.? — Ugyan, dehogy! Én is másra gondolok. Használtuk egy időben ezt a terminológiát, de már a múlté, kifakult — Akkor? — Hát kérem: ózdi az igazgató, ózdi a főmérnök, meg a főorvos is. Minden úgy van, ahogy ők döntenek. — És rosszul döntenek? Erre már nem kaptok választ. Nesze neked krónikás, boldogulj, ahogy tudsz. Abba is marad a beszélgetés, mert úgy elzárkózik a további kérdések elől, hogy nincs az a lélekbúvár, aki kulcsot találna a közlékenységéhez. Elválunk. Bennem bizonytalanság van, de nem tart sokáig. Átmegyek egy másik gyárrészlegbe, a kovácsoló B-üzembe. Érdeklődöm Rusznyák Béla művezetőtől, Buda Ferenc párttitkártól, majd később Sojjioskői József kovácstól. — Mit tudnak a gyári háromszögről? A mennyezetet nézik, mintha onnan akarnák leolvasni a választ. De amikor megmagyarázom, elmosolyodnak. — Ugyan kérem. Nagyon kopott lemez már ez — mondja Rusznyák Béla művezető. — Én inkább azt mondom, jó, hogy ózdi ember az igazgató. Ott a kohászati üzemben dolgozott, ismeri az anyagokat, tudja mire van szükségünk. Mióta itt van ritkán van anyaghiány. Egyenletesebb a munka. A főmérnök p>edig született salgótarjáni. — Biztosan azért mert jó a személyi kap>csolta, mondhatnák az „ellenzékiek”. Hát ez sem azért van így. Szocialista szerződést kötött a két üzem, az Ózdi Kohászati Művek, és a Salgótarjáni Acélárugyár. A szerződés többek között szabályozza az anyag- ellátást is. De még ezután sem hagy nyugodni az a bizonyos háromszög-ügy. Fel is teszem a kérdést Tóth Károlynak, a nagyüzemi pártbizottság titkárának. Tóth elvtáns különben tősgyökeres salgótarjáni. — Ki mondta ezt? Említem a nevet. Errejfirtelen támadt indulata szinte egyszerre elmúlik. — Erre csak annyit válaszolok, V. S-nek már nem egyszer volt fegyelmije intrika miatt.... Ez tehát további figyelmet érdemel. Aztán volt egy idő, amikor néhány vezetőt elmozdítottak az üzemben, más munkakörbe helyeztek. Olyanokat, akik megrekedtek, s nem tudtak megbirkózni feladataikkal. A kor parancsa ez. Volt belőle hullámverés. — Eddig jók voltunk, most már nem kellünk — vélték a leváltottak, s volt, aki gyáron keresztül keresett igazságot, de aztán igazolódott, hogy a döntések megfontoltak voltak. Mivel senki nem kérte magát másik helyre, hanem mindez rendelkezés, kellő mérlegelés alapján történt, az akkori hullámoknak még ma is van kisebb rezzenése, ha a téma szóba jön. Beszélgettem ilyen emberekkel is. Fizetésük nem változott, vagy alig csökkent. Ám a krónikás a velük kapcsolatos igazságot csak részben tudta meg tőlük. Egyénileg az elmondottak úgy tűntek, hogy az áthelyezettek- nek igazuk van, de a gyári, a közösségi érdek optikájából a panasz is másképpen hatott, s nyert igazolást. Aki becsülettel, készségeit gyarapítva dolgozik a gyárban, az nem ad a szóbeszédekre, nyíltan beszél a vezetők. és munkatársai előtt. S általában véve ilyenek az acélárugyári munkások. Túlnéznek szűkebb érdekeiken, túlnéznek akkor, amikor ott lehet őket látni társadalmi munkát végezve a Dolinká- ban, vagy más nem hivatalos foglalatosságban. Sok emberrel beszélgettem. Hadd idézzem egy hegesztőnek, Tóth L.-nek a véleményét: — Vannak, akik elejtenek egy-két szót — mondja. — Néha még törtem is rajta a fejemet, de már régóta rájöttem, nem érdemes. Az ilyenek nem látják azt, mit fejlődött ez a gyár akárcsak az utóbbi időben. Nem kell térdig járni a sárban az udvaron. Van fürdő és mosdó. És, hogy vitatkoztam-e már a vezetőkkel? Előfordult. És mit mond az igazgató? Ez már cikkünk befejező részéhez tartozik. Gulyás Ernő — Mióta arat? — Tizenhét éve minden esztendőben arattam. S amióta rendrevágó van, azóta csak rendrevágóval. — Hová való? — Érsekvadkertre. Ott él a család. Én meg járom a körzetet. Ha Dejtáron végeztem, megyek tovább, ahová az állomás irányít. — S a szövetkezet nem gondoskodik meleg ételről? — Egyelőre nincs is rá szükség. Esténként otthon eszem meleg ételt. A határon, a dűlőúton át olyan közel fekszik Érsekvadkert, hogy esténként hazamegyek a traktoron. Ott vételezem ugyanis az üzemanyagot. Így olcsóbb, mintha utánam hordanák. ., Cserbenhagyás — Cserbenhagytak, őrmester elvtárs, ott hagytak az országúton. Pontosan hol? Karancsalja felé, közvetlenül a falu előtt. A kocsi rendszámára nem emlékszem, este volt, sötét volt és én nagyon megijedtem. A kocsi? Ja, az egy Moszkvics volt, egy sötét színű, új Moszkmcs autó, és az hagyott cserben. — Sérülésem? Igen kérem, van sérülésem, termesztésen megsérültem, mert cserbenhagytak, és nagyon csúnyán elbántak velem. Vérzek ts, kérem, nagyon vérzek, itt a szívem táján, tessék elhinni nagyon fáj és legjobban az jaj, nuyy cseruenuagytak. — Elmondom én szépen sorjában, hogyan történt, ha meg tetszik hallgatni. — Pontosan úgy volt az kérem, hogy mentem a feleségemmel a falu felé. Most békültünk ki, három hónapi veszekedés után. Hogy ez nem fontos a cserbenhagyás szempontjából? Ne tessék már ilyet mondani! Ez nagyon is fontos, mert hozzátartozik a cserbenhagyáshoz. Szóval mentünk a feleségemmel, és újra tervezgettünk, hogy majd szépen élünk, és megint magunkhoz vesszük hatesztendős kislányunkat, akit a veszekedés miatt az anyósom nevelt az Alföldön. Ne tessék haragudni, de ez mind ide tartozik, szóval megyünk, és akkor mellénk áll az a sötét színű Moszkvics autó. Lehúzza a sofőr az ablakot, és kiszól a feleségemnek. Az meg se szó, se beszéd csak beül mellé, és elhajtanak. — Nem, ne tessék ezt mondani, ez a cserbenhagyás tipikus esete. Igenis megsérültem, a szívem sérült meg, és a férfiúi önérzetem, vagy az már semmit sem jelent az őrmester előtár snak? Hát így védik a dolgozókat a közutakon? Olvastam, hogy minden cserbenhagyást kivizsgálnak, megkeresik a tettest, és megbüntetik. — Igenis követelem, keressék meg a feleségem és hozzák vissza. Cserbenhagyott, bűnhődjön érte. Egy becsületes dolgozót nem lehet vérző szívvel csak úgy otthagyni az országúton, ez a cserbenhagyás tipikus esete kérem. Tessék segíteni rajtam. Kö- nyörgök... G. B. Vasárnapi barangolás: c/l. tani tá jaién Helybeli emberrel diskurá- lunk az állomásról a faluba menet. A férfi elnyel egy-egy ásítást. Nem azért, mivel a témát únja, hanem éjszakai műszakban dolgozott. A ká- nyási bányaüzemben. A községben jócskán akad bányász, s ezzel szoros összefüggésben áll, hogy szaporodnak az új házak. A vájár szerint kétezer- nyolcszáz ember lakik Taron. A postáskisasszony pontosan megmondja, hogy a tv-készü- lékek száma százhetvenöt. a rádióké hatszáztizenöt. Csak a házak számáról nem tud felvilágosítást adni. Egészen más kérdés, tiszta lábbelivel érnek-e a tariak esős időben haza. Mi tagadás, csak kevesen. Járda dolgában rosszul áll a falu, s mihamar nem is várható jelentős javulás. Az új kultúrház — amelyet még fel sem avattak, de amely máris minden beszélgetésben megemlítődik — évekre lekötötte a községfejlesztési alap javát. Az új kultúrházról most gyorsan ennyit: ablakainak tisztítása, udvarának tereprendezése miatt csütörtökön délután elmaradt a szokásos sportedzés. Leányok, fiúk a szépítésen serénykedtek. Érdekes, hogy a közeli avatás öröme sem feledtette még a régi keserűséget: egy tv-ripor- ter — így emlegetik kissé túlzott érzékenységgel — csúffá tette a falut, mert felrótta a tsz-istálló és a művelődési ház valóban nem kívánatos közelségét. A pesti vendég bizony csekély fáradság árán megtudhatta volna, hogy a népi ellenőrzés már korábban — és az egész megyére vonatkozóan! — javasolta a gazdasági létesítmények kihelyezését külterületre. A tari tsz jövőre az úgynevezett Gál-tanyán épít százas istállót. Szomjúság Kora délután csak portára betoppanva olthatja szomját a vándor, mivel Tar két italboltja és egy presszója közül egyetlen egy sem tart nyitva. A vizet jószívvel adjaa, sót itt-ott bort is kínálnak. — Jól tette, hogy nem fogadta el — mondta alkonyat- tájt egy helybeli fiatalember. — Az apámtól tudom, hogy a noha-szőlőket már vagy negyven esztendeje halálra ítélték, mégis teli velük a határ. A bor, az ital miatt eleget fájnak a hivatalos fejek is. Józanon békés a tari ember, de ha egy-két pohár nohát felhajtott, hamar odaüt. Lőrincz József fmsz italboltjában nemigen Utasodnak le a vendégek; erre vigyáz a gazda. A másik kocsma kevésbé tapasztalt vezetője liberálisabb szemmel tekint a törvényre. Nála bizony záróra túllépés is. fiatalkorú szesszel kiszolgálása is előfordult. S most megint szóba kerül a kultúrház. .. — Én tapsolok majd leghangosabban. ha valami jó operettet hoz a — íf?ér‘~ egy szókimondónak, okosnak megismert asszony. — Könyvben szeretem a komolyat, színdarabban nem. Ez a gusztusom. .. Ahogy magam látom, itt nem is a színjátszás lesz a legfontosabb. Inkább a tanítás, a tanulás. Például: meggyőző erejű előadások az alkoholizmusról, a túlzott gyógyszert ogyasztásról. Reiuénsih, ott szóhoz jut a patikusné Is. az orvos is; ha már az egészségügyi állandó bizottságba nem is választották be őket. Ilyen kényes kérdésről nem diskurálunk fénylő vasárnap délelőtt a gyógyszertár vezetőnőjével, de az orvosságfogyasztásról igen. — Havonta átlag kétezerötszáz receptet váltak be. kereken hatvanezer forint értékben — mondja. — Úgy sejtem, nemcsak a túlzott gyógyszerfogyasztás a baj, hanem az is, hogy a beteg nem szedi rendszeresen az orvos felírta gyógyszert. A recepttel jelentkező gyakran visszaadja a gyógyszert, mondván, hogy ebből két dobozzal van otthon... Csinos vénkisasszonyok A krónikás is jól megnézte a tari lányokat. Szemrevalók az bizonyos! Tegyük hozzá: műveltek is, sok közöttük az érettségizett. — Ez a kettő sajnos vénlány — jegyezte meg halkan a sétapartner — elmúlt már huszonkét éves... Legfőbb ideje, hogy odaálljanak az oltár elé. Taron ebben az évben féltucat házasságot kötöttek. s majdnem minden esetben templomi szertartás követte a polgári aktust. Ilyen vallásos lenne a falu? Nem valószínű. A szagosmisén, amire az első evangélium olvasása idején belátogattunk, a hívek kilencven százaléka fejkendős néniké volt. Férfiembert — valamennyi jócskán túl élete delén — alig tizet láttunk. — A községben igen erős a hagyománytisztelet — tudtuk meg. — Jól kifejezi ezt a szólás-mondás, amely valószínűleg még a bandériális időkből maradt fenn. Nem arról beszélnek, ki milyen családból, hanem úgy mondják: milyen hadból való. A konzervatiz- mus mondatja a huszadik évét betöltött lányt vénkisasszonynak. .. Ami pedig a templomi esküvőt illeti, annak megrendezésében (sértődés ne essék!) gyakran a nászajándék reménye is szóhoz jut. Itt még így szokás... Tudja, majd ha működik a kultúrház... (A mondatot az előbbiek olvasása után nem nehéz befejezni). ' A templomkertben műemlékké nyilvánított sírkő. Akkora rajta a tábla, hogy eltakarja a keresztet; a felirat azonban olvasható: NÉHAI TEKÉNTETES NEMES NEM- ZETES ÉS VITÉZLÖ SCHNÉ LÁSZLÓ ŰR TÖBB TETTES (— Tekintetes — a szerk). — VÁRMEGYÉK TÁBLABÍRA- JA HAMVAINAK, AKI MEGHOLT 1833-IK ESZTENDŐ KISASSZONY HAVÁNAK 22-IK NAPJÁN ÉLETÉNEK 72-IK ESZTENDEJÉBEN. Taron csak két polgárra sikerült bukkannunk, aki tudta, hogy melyik hónap a Kisasszony hava. melyik egyházi ünnepről kapta a nevét... Borváró Zoltán
