Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-28 / 177. szám

1966. Július 28. csütörtök NÖGR AD 5 Á Vasas Sportnapok versenyei Jobb a rendezés, mint tavaly — Három sportágban véget ért a küzdelem — Pontversenyben a Vasötvözetgyár az élen A Vasas Sportnapok ez évi versenysorozata két hónapja megkezdődött. Mint arról már beszámoltunk olvasóink­nak, a versenyen Salgótarján négy gyáregysége, az Acél­árugyár. a ZIM, az ÉMÁSZ és a Vasötvözetgyár dolgozói szerepelnek. Asztaliteniszben már megrendezték a verse­nyeket s most újabb két sportágról kaptunk jelentést. A férfiak röplabda bajnok­ságát Zagyvarónán bonyolí­tották le. Három gyár ver­senyzett az első helyért. Az Acélárugyár indokoltan távol maradt a küzdelmektől. A hármas tornán az első helyen a Vasötvözetgyár röplabdásai végeztek, megelőzve a ZIM és az ÉMÁSZ sportolóit. Eredményele: Vasötvözet­gyár—ZIM 3:1 (10, 3, —7, 6) ZIM—ÉMÁSZ 3:0 (3, 12, 14), Vasötvözetgyár—ÉMÁSZ 3:1 (—5, 6, 2, 11). A tekézők az Acélárúgyári tekepályán találkoztak. Há­rom fős csapatok mérték ösz- sze tudásúkat hatvan dobásos nagygolyós versenyben. Itt meglepetésre az Acélárúgyár B csapata szerezte meg az el­ső helyet, az Acélárúgyár A csapata előtt. Végeredményben: 1. Acél­árugyár B 649 fa, 2. Acéláru­gyár A 639 fa, 3. ZIM 476 fa. 4. Vasötvözetgyár 460 fa, 5. ÉMÁSZ 444 fa. A legjobb dobók csapatonként a követ­kezők voltak: Rigó Lajos (Acélárúgyár B) 233 fa, Kra- ján Pál (Acélárúgyár A) 218 fa, Kurucz István (ZIM) 193 fa, Szikora József (Vasötvö­zetgyár) 160 fa és Fejes Ist­ván (ÉMÁSZ) 157 fa. Tavaly első ízben rendez­ték meg a Vasas Sportnapo­kat. Ekkor egyetlen napon bonyolították le a versenye­ket, s ez nem a legjobban si­került. Meg kell azt is je­gyezni, hogy a Vasas Szak- szervezet Megyei Bizottsága egyedül maradt a rendezés­nél. Az idén már más a hely­zet. A versenyeket különböző napokon rendezik. Így alapo­sabb a felkészülés, előre tud­ják, mikor, hol kerülnek le­bonyolításra a küzdelmek. A rendezésben segít a városi TS es az SZMT is. Az Országos Vasas Sportszövetség és a vá­rosi TS biztosítja az anya­giakat, az utazáshoz és az ét­kezéshez pedig a sportkörök nyújtanak támogatást. Az ed­dig megrendezett három ver­senyszám után még két sport­ágban mérik össze tudásukat a négy gyár dolgozói és mondhatjuk, hogy a legna­gyobb érdeklődésre ez a két sportág tart számot. Szombaton az SKSE Sta­dionban rendezik a nagypá­lyás labdadrúgó bajnokságot. Két mérkőzést bonyolítanak !e. Először 15 órakor a ZIM— ÉMÁSZ találkozót rendezik, majd ezt követi az Acéláru­gyár—Vasötvözetgyár talál­kozó. A két győztes a követ­kező szombaton az 1—2. he­lyért, míg a vesztes csapatok a 3—4. helyért mérkőznek. Augusztus 27-én az atlétikai versenyszámokban avatnak bajnokot. Ez a sportág azért ígérkezik izgalmasnak, mert korlátlan számban indíthat­nak versenyzőt. Ez a pont­versenyt befolyásolja. Már eddig mintegy 150 induló részvételével számolnak a rendezők. A verseny befejeztével meg­állapítják az összesített pont­verseny végeredményét. En­nek az az érdekessége, hogy elsősorban az számít, melyik gyár tud több sportolót sze­repeltetni. Ezért lesz döntő fontosságú a pontverseny szempontjából az utolsó ver­senyszám. az atlétika. Nem hivatalosan, pillanatnyilag a Vasötvözetgyár dolgozói áll­nak az élen, azért, mert az első versenyszámban, asztali- teniszben női sportolókat is szerepeltettek. sz. 1. Eltévedt az őrjárat A Népsport szerdai száma NB I-es csapatainknál jár* őrjáraton. Alcímben olvas­hatjuk „Csehszlovákiába megy a Salgótarján.” Az ezt köve­tő 26 sorban téves informáci­ók egész sorát találjuk. Any- nyi igaz, tavaly az SBTC labdarúgó csapata nyerte a Besztercebányán megrende­zett Felszabadulási Kupát, de nem az első csapat, hanem a tartalékegyüttes. Az idén ismét megrendezik a tor­nát. De nem július 30—31- én. mint ahogyan az őrjá­raton résztvevő munkatárs írja. hanem augusztus 6—7- én. Ezen a tornán résztvesz az SBTC, de nem az első, hanem a második csapatá­val. Mert gondolkozzunk azért egy kicsit. Kupa ide, kupa oda, melyik egyesület enged­heti meg magának, hogy egy héttel a rajt előtt külföl­dön túrázzon. Nem tudunk arról sem, hogy Tatabányára utazna az SBTC. Az együttest a tarjá- niak is szeretik és ezért a VB ellenére kíváncsian vár­ják a vasárnap Salgótarján­ban megrendezésre kerülő SBTC—Tatabánya Nyári Ku­pa mérkőzést. „Másik” csa­patról nem tudunk, ám lehet, hogy utazik ilyen Tatabányá­ra. Kérdésünk az, hol járt az őrjárat, mert az biztos, Sal­gótarjánban nem K. Gy. Á labdarúgó NB I. osztályozójának sorsolása Sokk Megyei villámbajnokság A labdarúgó NB I 1967- től kezdve 16-os létszámú lesz. Az emelést úgy oldják meg, hogy az NB I B-ből felkerül az 1. és a 2. helye­zett (pillanatnyilag a Debre­ceni VSC és a Ganz-MÁVAG áll ezen a két helyen), egye­nes kiesés nincs az NB I-ből, de osztályozóval döntik majd el azt. hogy melyik csapat kerül 15.-nek, illetőleg 16.-nak az NB I-be. Az NB I 13. és 14. helyezettje (pillanatnyi­lag az MTK 13. és a Dorog a 14.) és az NB I B 3. és 4­helyezettje (most a BVSC és az Eger áll ezen a két he­lyen) játszik körmérkőzéses osztályozó t. Az MLSZ-ben most készült el az osztályozó sorsolása. Azt tervezik, hogy az osz­tályozó mind a hat találko­zója a Népstadionban kerül sorra, mégpedig nyolc napon belül. A sorsolás : November 27: 13.—14-, 3.—4. November 30. 13.—3., 14.—4. December 1: 13.—4., 14—3. A Nógrád megyei Sakkszö­vetség vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel Salgótarjánban, az új megyei művelődési ház­ban, rendezi a megyei egyéni és csapat villámbajnokságot. A csapatversenyen négy fő­ből álló együttesek indulnak, az egyéni küzdelmeket pedig selejtezőkkel, középdöntőkkel rendezik meg. A döntőben 12 sakkozó játszik. Az első he­lyezett elnyeri a „Nógrád me­gye villámbajnoka” címet és ezzel együtt a ZIM Vasas ál­tal alapított vándordíját­A vándordíj érdekessége, hogy azt 1955-ben alapította a ZIM sportkör. Az a ver­senyző mondhatja végleg ma­gáénak, aki öt különböző, vagy három egymásutáni al­kalommal elnyeri. Az eddigi versenyek során Oláh (4), Gábriel (2), Szokács (2), Ba­lázs, Kenyeres és Klepely nyerte el a díszes vándordí­ját. Teljesítmények a megyei I. osztályban Folytatjuk beszámolónkat a megyei I. osztályú labdarúgó bajnokság tavaszi fordulójá­ról. St. ZIM Hasonlóan az elmúlt évhez a félszezonban ismét 20 pon­tot szereztek. Gólarányuk is hasonló az előző évihez. Hu­szonhárom játékost szerepel­tetett a sportkör, s ez a szám egy kicsit soknaík tűnik. Ke­vesebb játékossal talán össze- szokottabb, jobb játékot tud­tak volna nyújtani. Harmadik helyük veszélyben van, mert szorosan követi őket a Bgy. MÁV és a Karancskeszi. Je­lentősebb győzelmeik közé tartozik a Mátranovák elleni 7:0, az St. Üveggyár elleni 1:0 és az Érsekvadkert elleni 5:0-as győzelem. Figyelmez­tető a Pásztó elleni 3:0-as ve­reség hazai pályán. Az együt­tesben valamennyi mérkőzé­sen szerepeit Flaskai, Molnár I. és Vári. A tudósításokban Lisztóczki (9), Vári (9), Mol­nár (6), Flaskai (5), Nagy (5) és Lászlók (4) szerepelt leg­többször a jók között. Az együttes legjobb góllövője Molnár I. 11 góllal. Utána Bandúr és Komka következik 4—4 góllal. Bgy. MÁV Szép helyezését feljavult védelmének köszönheti. Amíg tavaly hasonló időszakban 34 gólt kapott a csapat, az idén mindössze 14-et. Tavaly a 7—8. helyen zárták a tavaszi fordulót. Az idei teljesítmé­nyük lényegesen jobb. A sportkör 16 játékost szerepel­tetett. Egységes az együttes és a sportszerűség tekinteté­ben Is javulás történt. Kiállí­tásuk nem volt. Jelentős győ­zelmeik közé tartozik: Bag­lyasalja 2:1, Karancslapujtő 2:1. Romhány 7:0, Somos 4:2. Pontot raboltak a ZIM-től, a Salgótól és az St. Üveggyár­tól is. Keserű emlék az Ér­sekvadkert és a Karancske­szi együttese ellen elveszített két pont. Tományi, Beke, Ró- nási és Halas, továbbá Fedor valamennyi mérkőzésen ját­szott. Beke kivételével leg­többször csapatuk legjobbjai voltak. Dicsérhetjük Loksát, Magost, Molnárt és Jónást is. Loksa egy alkalommal a me­zőny legjobbja volt. A gyar­matiak „gólzsákja” Fedor, aki eddig 12-szer talált a há­lóba. Karancskeszi összeszokottság, jó csapat­játék igazolja a helyezésüket. Az egyik legkellemesebb meg­lepetést ők okozták. Az el­múlt évben 12. helyen zárták a tavaszi fordulót. Szinte vé­gig tartották az élmezőnyben elfoglalt helyet. Eredményeik dicséretesek. Salgó 3:1, St. ZIM 1:1. Zp. Bányász 0:0, Baglyasalja 1:0, Karancsla­pujtő 3:2, Bgy. MÁV 1:0, 17 játékost szerepeltettek. Vala­mennyi n.érkőzésen játszott Balkó, aki az együttes egyik erőssége. Tízszer szerepelt a jók között Básti. Kazareczki, Ruzsinszki és Sikna, a hét válogatottjában Balkó (5), Ka­zareczki (4), Sikna (5), Bak- sa, Básti és Ruzsinszki (3—3) alkalommal szerepelt. Legjobb góllövőjük Balkó és Ruzsinsz­ki voltak Mind ketten öt-öt gólt lőttek. T. L. Intézkedett a FIFA A FIFA felszólította az csapattal kapcsolatban tett. Angol Labdarúgó Szövetséget, Ramsey már védekezett is. hogy állítsa fegyelmi elé Alf Kijelentette, hogy nyomban Ramsey szövetségi kapitányt a mérkőzés után kérdezték azokért a sértő kijelentése- meg, ezért nem tudta túlsá- kért, amelyet az argentin gosan megfontolni szavait. Rendezők — számozott karszalaggal Közeledik az őszi forduló. Megkezdődik a bajnoki kdzdelem a megyei I osztályú bajnokságban Is. Nem volt kirívó eset, de azért előfordult, hogy egyes találkozókon feszült volt a légkör, becsúszott néhány sportszerűtlenség, meg nem engedett Jelenet. Felmerül a kérdés, Ilyenkor mi a teendő? Feltétlenül a rendcsi­nálás. és ebben elsősorban a m érkőzést rendező sportkör rende­lőgárdájának kell közreműködni e. Igen ám, de mi van akkor, ha a fent említett esetekben a rendezők csak egy ujjnyi vastagságú szalagot viselnek karjukon, amit villámgyorsan zsebre lehet dugni és máris változik a kép. Ok is hangadók lesznek, szítják a hangulatot a játékvezető és az ellenfél ellen. Sajnos ez az eset előfordult. Az őszi forduló során más lesz a helyzet. A megyei Labdarúgó Szöveti ég kötelezte a megyei I osztály­ban szereplő sportköröket, hogy sürgősen, még a bajnokság rajt­jáig szervezzék át rendezőgárdá jukat. A jövőben bajnoki labda­rúgó mérkőzéseken csak az leb et rendező, akinek számozott kar­szalagja van és neve a verseny jegyzőkönyvben szerepel. CSEMEGE értesíti kedves vásárló közönségét, hogy a FORTUNA üzletház mellé KÖLTÖZÖTT, volt megyei könyvtár helyére. Kérjük keresse fel árudánkat. 21 Sárban, vízben, sötétség­ben nem vághatott neki a testvérek között is négy-öt- órás útnak. Szakonyi randali­rozását is megútálta. így az­tán jobb híján a kocsiszín alá, az üres zsákokra telepe­dett ki éjszakázni. Pokróca volt, még szalmát is nyalábolt derékaljnak, csak épp a kocsmazajt: a zene-bonát, az' ajtócsapko­dást, az üvegcsörömpölést és a részeg pincérlányok vison- gását nem bírta meghallat- lanná tenni. Hányta-vetette magát, for­golódott. Amidőn aztán fáradtan és Szakonyit átkoz­va elszenderedett végre, olyan mély, ájulás forma álom lepte meg, hogy csak reggel tért észhez. Arra, hogy szemébe süt a nap, és hogy a kocsi rázza- zötyköli. — No. Samu bátyám! — szólt hátra a bakról a nyú­zott pofájú, torzonborz Sza­konyi. — Én ittam, és mégis maga ázott él? Nem felelt. A pipáját kezdte előtapo­gatni. hogy azzal társalogjon inkább a pimasz, garázda­ságra kevély Szakonyi he­lyett. A belső zsebére is rá talált ütni, és mint a fog­fájás, nyilait bele az ijedtség, hogy ejnye, de lapos ez a zseb pedig este még ugyan­csak dudorodott. A tárca nyomta ki, és a tárcában egy halom bankó, egész kis vagyon szoronkodott. — Vissza! Megloptak! — ordított fel, mert a zsebe üres volt, csak bélésbolyhot és dohánytöreket tudott be­lőle kikotorászni. De mit használt, mire volt jó akkorra már az ordítás? És mire a veszett, lóhalálban való visszafordulás is ? A pénz odalett, hiába túr- ta-forgatta fel a rendőrség nemcsak a csárdát, de még a pincérlányok szalmazsákját is. És oda a reménység is vele, hogy a tettes személyét, illetőleg találgatásnál többre menjenek. Lehet. hogy futó vendég volt — így a nyomozást le­záró jegyzőkönyv —, de az is lehet, hogy házi szarka: valamelyik pincérlány egyen­lítette ki belőle a számlát. Mármint Szakonyi számláját, aki mint szokta, ezúttal is hozómra tivornyázott a „Szép menyecské”-nél. Hanem... ha még oly hosz- szú Is a jelenben „Vidám vásár”, azelőtt a Marhahajtó- út”, azért ballagcsálva, em­lékezés közben is a végére le­het érni. Ekkor — féllábbal már a szántóföldek között — a leg­utolsó háznál érte Samu bá­tyánkat az igazi meglepetés. A keresett ház, ahova a számtéblákat fogyasztva tö­rekedett — hiába nézte meg kétszer is az ellenőrtől kapott címcádulát — bizony hogy az egykori csárda épülete volt. Igaz: az utcai ajtaját befa­lazták, vagy inkább derék­tól felfelé beablakozták. To­vábbá: kerítése is volt, ho­lott annak idején csak két darab roggyant ütött-kopott kapubálványa. Ám az azonos­ság cégér nélkül is megálla­pítható volt. Ha tehát kifakadt. Joggal fakadt ki ezekkel a szavak­kal az öreg Bársony: — Gyalázat! Ezért még külön is felelni fog a kalauz úr! Ide, egy bűntanyára volt képes járatni Katit. Az én lányomat! Mindegy már, gondolta megcsillapodva, ha már be­leittunk — bármily keserű le­gyen is — ürítsük fenékig a szégyen poharát. Azzal be a kapun. Be bizony, még pedig ne­kilódulva. igazi dérrel-durral, hogy odabenn aztán a szája is tátva maradjon. A meglepetéstől. No, igen, mert mit talált az egykor trágyalében úszó, csu­pa sár, csupa szalmacsorgás csárdaudvar helyén ? Gruppokat. Égőpiros, hihetetlenül tisz­tára gyomlált szalvla-gruppo­kat. És rend —, tisztaság — va­lamint szépérzékről tanúsko­dott maga az udvar is. Saj­gó sárga, gondosan gereblyé­zett gyöngykavics borította. És ez még mind hagyján. Hanem a gang, a gerendák­kal aládúcolt körtomác. az imádságos jóreggelét neki! Festve volt: húspirosra si­kált téglajárdájáról egész a plafonjáig festve volt. De nem ám mintásán! Templom avagy kápolna gyanánt, mert csupa-csupa szentképes fres­kóval. Krisztus az Olajfák Hegyén. A Gyermek és Őr­angyala a szakadék felett. Bűnbánó Magdolna, meztelen, ruganyosán dagadozó keblek­kel, egy feszület és egy ko­ponya társaságában. És a többi kép is — vala­mennyi szépen kicirkalma- zott, életnagyságú alakokkal — hasonló jeleneteket muta­tott be. Nem is csoda, hogy az elképedt öreg Bársony már-már a kalapja után nyúlt, hogy református létére is megkísérelje valamiképpen a tiszteletét nyilvánítani. Ekkor egy rekedt, agyon­cigarettázott asszonyhang cé­lozta még egy vadszőlővel be­futtatott filagória alól: — Jó napó-ó-ot! Itt va­gyok, ide tessék. Mit óhajt tőlem a tisztelt kartárs. A hajdani tulajnő. Kalá- riyos Etel volt. csak kétszeres terjedelemben és akkora keb­lekkel, mintha egy-egy ötli­teres demizsont szuszakolt volna be az Inge alá. Virágmintás, combig hasa­dó pongyolát viselt. Haja fel­sütve. Tok ás. zsírpárnás ar­cán gazdagon felrakott fes­ték. Fülében mélyen alácsün­gő aranykarika. Kártyát vetett. Szélig, le­hullásig rakta meg vele az asztalt, mintha rétest nyúj­tana. Lábánál dézsa. A dé­zsában szódás- és borosüveg. Egyszóval — nyaralt, hű- sölt és egy magabiztos, tár­sasági hölgy nyugalmával várta, hogy mi jót hoz neki az elámult, minden eddiginél nagyobb szenzációval Ismer­kedő öreg Bársony. — Ténsasszony! Maga az? — szólalt meg végre, és elfe­lejtett még köszönni is Sa­mu bátyánk. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents