Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-03 / 156. szám

1966. július 3. vasárnap NÖCRAD 5 Mire szélit a népművelés távlati terve ? Az élet védelméért— az igazságért Húszéves az igazságügyi orvosszakértői gyűjtemény Néhány napja, hogy országgyűlésünk jóvá­hagyó pontot tett a harmadik ötéves terv programja után. A távlati feladatokba szer­vesen és jelentőségteljesen illeszkednek azok az elgondolások, teendők, melyek a népmű­velés, a tudatformálás terén szabják meg soron következő éveink irányát A tervezet — melyet az Országos' Népmű­velési Tanács készített és tanulmányozásra, tszrevételezésre a megyék népművelési taná­csainak eljuttatott —, megállapítja, hogy a művelődés struktúrája az utóbbi évtizedben jelentősein megváltozott. Alapvető összetevői: a közoktatás, a művészeti alkotó tevékeny­ség, a könyv, a film, a sajtó, a rádió, a tele­vízió mind szélesebb néprétegek számára vál­nak megközelíthetővé. Az eddigi kétségkívül jelentős eredmények mellett a népművelés tartalmát a harmadik ötéves terv idején társadalmunk két, egymás­sal szorosan összefüggő feladata határozza meg: az ország termelési-gazdasági teljesít­ményének növelése, és a szocialista tudat, társadalmi magatartás sokoldalú fejlesztése. A termelési kultúra terjesztésének követel­ménye a népművelés propagandisztikus esz­közeivel a szakoktatás támogatása, a műszaki­technikai szakirodalom népszerűsítése, szak­irányú tanfolyamok szervezése művelődési otthonainkban. Ilyen elgondolásból kiindulva a Nógrád megyei művelődési otthon hálózata is egyik fő feladatának vállalhatja helyi saját­ságok és igények szerint a műszaki-technikai, mezőgazdasági ismereteket, készségeket szol­gáló szakkörök kialakítását és fejlesztését Gondolni lehet például Salgótarjánban. Balas­sagyarmaton, Szécsényben. Pásztón, Nagybá- tonyban, s természetesen a feltételektől füg­gően máshol is — fa, fém, műanyag, textil házi megmunkálásával foglalkozó tanfolya­mok szervezésére, meghonosítására. Kívána­tos elindítani és fokozatosan kiépíteni a nép­művelési intézmények tevékenységében a köz­hasznú termelési, technikai szaktanácsadást és konzultációt, üzemekbe, bemutató gazda­ságokba tanulmányi kirándulások szervezé­^Az új tervidőszak népművelési programja másik fontos feladatnak a szocialista társa­dalmi szemléletre, magatartásra való hatéko­nyabb nevelőmunkát tekinti. Ennek érdeké­ben legfőbb követelmény a politikai felvilá­gosító tájékoztatás javítása, erősítése. A hatá­sos bel- és külpolitikai tájékoztatás érdeké­ben jó szolgálatot tehet a művelődési ottho­nok oldalán a könyvtárak folyóirat-szolgálata is. Tudatosan és folyamatosan munkálkod­nunk kell a szocialista hazafiság és'interna­cionalizmus megalapozásán, arra törekedve, hogy népünk jobban értse hazánk múltját, jelenét, helyét a világban és a szocialista or­szágok között; becsülje vívmányainkat és reális színben lássa problémáinkat. A hon­ismereti szakkörök melyek már megyénk­ben is mind szebben gyarapodnak —, az or­szágjáró körök, a történelmi hagyományok­hoz kapcsolódó tájjellegű ünnepségek, falu­napok pedig eredményesen és egészségesen szolgálhatják a szocialista patriotizmus kiala­kulását. Külön népművelési-nevelési tervet kell ki­dolgoznunk három, a tervidőszakban beérő jelentős évforduló: hazánk felszabadulásának 25., a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 50., és a Szovjetunió létrejöttének 50. év­fordulója méltó megünneplésére. Ezeken túl­menően a népművelés sokat tehet olyan ál­talános gondok megvitatásáért, mint a háború és a béke kérdése, az élet célja, értelme, az emberi boldogság és a kötelesség kérdései. A szocialista erkölcsi tudat megszilárdítása és gazdagítása érdekében a köz- és a magánélet erkölcsi problémái is rendszeres beszélgetési témák lehetnek művelődési otthonainkban. Természetesen folyamatos feladatunknak tekinthetjük a művészeti nevelést, a világné­zeti formálásnak a művészet eszközeivel való támogatását, a közízlés fejlesztését, a szocia­lista eszmeiségű alkotások befogadására és fel­dolgozására való képesség alakítását. Ennek érdekében bőven akad még tennivalónk mind a színházi, mind a film-, mind a képzőművé­szeti, zenei műveltség formálásában. Ujjnyi vasrácsok mögött, félhomályban meghúzódó táb­la jelöli Budapesten, az egyik igazságügyi intézmény épüle­tében, hogy ott az igazságügyi orvosszakértői gyűjtemény. Ha nem ragaszkodnánk precízen a fogalmakhoz: múzeumnak is nevezhetnénk. Olyan múzeum­nak, amelynek látogatása igen sok foglalkozási ág képvise­lője számára hasznos. Gyakori látogatók itt az orvostanhall­gatók. bírák, orvosok, ügyé­szek, hivatásos és önkéntes rendőrök, ügyvédek, sőt a köz­rendvédelem fokozott társa­dalmasítása óta egyes mun­kásőr csoportok is. Az alapító, dr. Kelemen Endre orvosszakértő éppen húsz éve kezdte a ma már hatalmas anyag egyes darab­jainak összeválogatását. A fel- szabadulást követő első esz­tendőben történt ez, s erre így emlékezett e sorok írója előtt dr. Kelemen Endre: A népművelési ötéves terv hangsúlyosan felhívja a figyelmet az olyan fehér foltos felszámolásának gyorsítására, mint amit a munkásszállások, a bejáró dolgozók, a ter­melőszövetkezetek, kisebb falvak, tanyák, te­lepülések jelentenek. Ezek a gondok nem is­meretlenek népművelőink körében, s meg­szüntetésük az eddiginél hatékonyabb össze­fogást kíván a különféle intézmények és tár­sadalmi szervek részéről nemcsak eszmei, de anyagi vonatkozásban is. Erre az akcióegy­ségre hívta fel a figyelmet a művelődésügyi minisztérium is, mert az elkövetkezőkben művelődési hálózatunk jelentősebb továbbfej­lesztésére, új művelődési otthonok létesítésére csak a helyi anyagi erők eddiginél erőtelje­sebb összefogásával gondolhatunk. De az akció­egység az eredmények elsőrendű követelmé­nye a tartalmi munkában is. Az előttünk álló, megnövekedett feladatok úgy oldhatók meg egészében, ha intézményeink, társadalmi és tömegszervezeteink a részfeladatok válla­lásában egybehangolják elgondolásaikat, nem keresztezik egymást, hanem erkölcsi és anyagi kapacitásukkal egyaránt segítik a kö­zös ügyet, A Művelődésügyi Minisztérium most keresi a lehetőségét a különféle intéz­mények, szervek kulturális-gazdasági alapja közös hasznosításának. Ha a mas-más fel­ügyeleti hatóságok ebben megtalálják az egységes nevezőt; létrejöhetnek a közös fenn­tartású művelődési intézmények, ^ahol a tanácsok, a szakszervezetek, a földművesszö­vetkezetek, a termelőszövetkezetek erkölcsi és anyagi felelősségükkel érdekeltek, nem marad­hat el a fáradozás eredménye. — Az élet védelme, a bűn üldözése, az ártatlanok meg­mentése, az igazságügy dolgo­zóinak tanítása a célunk. Lehet-e : * a gyermekre eléggé vigyázni? A mennyezetig érő, hófehér tárlók egyikének tövében réz­szegekkel díszített, a század- forduló ízlése szerint faragott szék... A gyűjtemény egyik őre ,aki most a kalauzi szerep­re vállalkozott, egy alacsonyan elhelyezett üvegedényben levő preparátumról beszél. A lá­togató már-már leül a székre, de a Vendéglátója figyelmez­teti: — A kiállított tárgyakra rá­ülni is tilos! —? — Szomorú emlék ez a bú­tordarab. Sokat cívódó, alko­holista szülők egyetlen gyer­mekének halálát okozta. A kislány epilepsziás volt. Szü­lei ennek ellenére magára De — elvtársaim! ez az a munkásság, mely osztályharcban vasba öltözött. Kiállunk érte, mint a kémény: lássákI Es búvunk érte, mint az üldözött. A történelem futószalagára szerelve (gyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzl az Ember vörös csillagát! (József Attila: Munkások e. verséből) Kapszli és dinamit kor lássák, csak szórakozni jöttem az erdő alá. Négyün­ket állítottak ki a gyűlésező bányászok köré. Meg is je­lent a spicli, Kövesi Béla, de nem sikerült felfedni a kommunistákat... Könyveket is bíztak rá. A pincében volt a párt könyvtá­ra. A bordafa mellé rejtett háromszáz kötetet, és utasítás­ra osztotta, adta ki az elv­társaknak. Következő emlékét már a katonaévekből idézi. — Klocs főhadnagy megtud­ta, honnan jöttem, ki va­gyok. Rám is parancsolt, hogy „.. .te baglyasaljai vagy, tu­dom jól, itt hagyjál fel az ott­honi tevékenységeddel, mert nem látsz többet napfényt.” Persze nekem ez csak jó volt, mert a század hallotta a dol­got, és azonnal kérdezősköd­tek, mi van, hogy van? Klocs főhadnagy mutatott be, mint mozgalmi embert. Így volt ez Ipolypincén is, ahol Farkas József tiszthelyet­tes szólt rá egy alkalommal; — Godó, maga ugye a Kun Béla embere? Godó adta az ártatlant: — Tessék mondani tiszthe­lyettes úr, ki volt, mi volt az a Kun Béla? la. Godó Lajos helyett: is agitált, pedig éppen az ellen­kezőjét akarta. Aztán egyre nehezebb éves jöttek. Az illegalitás nyílt ki­állást is követelt. Még 1943- ban történt Karancslejtősön. Szembe kerültek a bányaigaz­gatósággal, és háromszázan be­húzódtak sztrájkolni az akná­ba. — Szepesi bányamester ránk hozta a németeket. Ne­kem volt néhány fegyverem, levittünk három mázsa dina- mitot, hozzá elég kapszlit, és két hétig néztünk farkassze­met. A kapszli az a pár kommu­nista volt. aki szervezte a nógrádi bányászok ellenállá­sát. a dinamit pedig a bá­nyászok tömege. Minden perc­ben robbanással fenyegetett — a sző szoros értelmében is. — Nem bírtak velünk, lő­ni nem akartunk a németekre, mert egy német halott, és fel­gyújtanak három községet. Ekkor a németek az aknához hajtották az asszonyokat, idős embereket, a gyerekeket. Köz­ben a németek azt tudakolták Szepesi hol a legvéko­nyabb a fő te a fejünk felett. Balkő György jött elől, haj­tották őket a németek: — Még aludnod kellene, gyerek! — mondta Sulyok András, és barackot nyomott a kis Godó Lajos fejére. Ecet Andrással ment az új vágat­hoz, ahová Miskolczi bácsi, a bányafelügyelő rendelte őket. A lejtakna bejáratánál várt rájuk Rátkai, meg a két An- dó. — Hamar kezdi az életet — mondta megint Sulyok, és visszanézett a pipaszár lábú gyerekre. — Még tizenhárom esztendős sincs. Ecet András leintette: — Csendesebben, ha odabent megtudják, felmondanak ne­ki. Így meg még segíthet ne­künk ... „Segíthet” — gondolta Rát­kai Tibor, és még aznap be­szélt a gyerekkel a palahá­ny ón. — Hallod-e, aztán tudsz-e jól fütyülni ? — Én-e? Pásztor gyerek voltam. — A kis Godó az aj­kai közé illesztette vékony uj­jait, és akkorát sípolt, hogy a távoli iroda ablakán kidugták a fejüket a hivatalnokok. — Jól van, akkor vasárnap gyere ki a pincés sarokba, de hozzál magaddal valami re­gényt is. Értetted? Vasárnap aztán ott is vol­tam — mesíli most Godó La­jos, visszaemlékezve a régiek­re. — Vittem regényt is, hogyha jönnek a spiclik, ak­És a tiszthetyettes ugrott a szóra, a legénység előtt meg­magyarázta, ki volt Kun Bé­— Ne lőjetek fiaim! Mi va­gyunk! — kiáltott az öreg —. de Godóék nem is akartak lőni. Mást terveztek. Berob­bantják a bejáratot, így vág­ják el a németek útját. Go­dónak 25 kilós dinamitos lá­dát kellett volna a bejárat­hoz vinnie, de már nem ke­rülhetett rá sor. — A németek kikapcsolták a szellőzést, gázbombákat dobtak az aknába, egymást két lépésről sem ismertük fel. Fojtott a füst, és voltak kö­zöttünk lim-lom emberek, akik féltek a bajban. Kikényszerítették őket Hetet kivégeztek közülük, hármat az aknánál lőttek agyon. Két hétig tartott a ki­hallgatás. Módszere a kény­szer, eszköze a lapátnyél és a gumi-bot... * — Most hol dolgozik? — Tizedik éve a zagyvái bányaüzem alagúti fenntartó részlegénél. Három évem hiányzik a nyugdíjhoz. Azt másutt mondták el ró­la, hogy 1933 óta vesz részt a pártmunkában, és a 37 esz­tendei bányaszolgálatban az akna szénporos levegője cse­rezte barnára a bőrét. Az életet élénken figyeli és min­denre gyorsan reagál, kifino­mult az érzéke a több évtize­des mozgalmi munkában. Azt mondja a máról: — Rendben volna minden, csak azt hiányolom, hogy nem jönnek közénk a bánya- vezetők, pedig sok mindent megbeszélhetnénk közösen ... Gáldonyi Béla hagyták a lakásban. Egy ro­ham alkalmával a gyermek elesett, ájulásában torka a szék alsó tartófájára szorult Megfulladt.. Még az egészséges gyermekre is nagyon kell vi­gyázni, a beteg gyermek fel­ügyeletében semmi óvatosság nem túlzott. A hihetetlenséggel határos, hogy olykor milyen kevés gon­dosság elegendő lenne egy emberélet megmentésére. Emitt egy nyelőcső metszete. A gazdája átlumpolt éjszaka után azzal virtuskodott, mek­kora tisztítatlan halat tud egészben lenyelni. Az utolsó hal túl nagynak bizonyult. Az ivópajtások kórházról kórház­ra loholtak az egyre nehezeb­ben lélegző férfival, de sehol sem engedték be őket. A por­tás mindenütt azt hitte: ot­romba, borközi tréfálkozásról van szó ... A gyilkos alkohol A gyűjtemény számos da­rabja beszél olyan tragédiák­ról, amelyek áldozatának éle­tét az alkohol vette el. Itt félbe fűrészelt koponya látha­tó. Üregében, a koponya és a keményburok között gyermek- ökölnyi vérömleny. Az illető ittas állapotban elesett, és megütötte a fejét. Egy pará­nyi ér megpattant, a vért a csont és a keményburok közé engedte. A vérömleny egyre nagyobbodott, összeszorította az agyat. Csökkentek az élet­funkciók, és reggelre bekövet­kezett a halál. Ha a sérült ember orvoshoz fordul, talán még ma is él. iVéma, perdöntő tanúk Büntető eljárásjogunk — a polgárihoz hasonlóan — igen nagy jelentőséget tulajdonít a tanúvallomásoknak. A tanú — a szó szoros értelmében — természetesen csak ember le­het. A nyomok: nyomok, de szakértői ismertetésük révén beszédes, sokszor perdöntő ta­núkká válnak. Több éve egy fiatalember feljelentette falubelijét. Azzal vádolta, hogy tőrrel akarta őt megölni. Mellén, gyomra tá­ján látszottak is szúrásnyo­mok. A bökkenő csak az volt — és hasonló esetről ezt a gyűjtemény egyik preparátu­ma Is bemutatja —. hogy a szúrások hossztengelye egy­mással teljesen párhuzamos­nak bizonyult. Nyilvánvaló, hogy a megtámadott ember menekül, védekezik, tehát mozog. Mozgása miatt a szú­rások iránya is csak eltérő lehet. Ez a nyomozói, szakér­tői ismeret adott esetben ár­tatlan embert menthet meg hosszú szabadságvesztés bün­tetéstől; ugyanakkor elősegíti, hogy a hamisain vádaskodót megbüntessék. Nyomot eltüntetni nem lehet Elnézést, hogy már másod­szor kerül sor személyes visz- szaemlékezésre... E cikk író­ja fiatal riporter volt, s sze­retett volna hátborzongató ügyet még hátborzongatóbban megírni. Informátora, a szin­tén fiatal detektív élénken til­takozott. mondván, hogy az akkor még ismeretlen tettes esetleg további nyomokat tűn­tetne el. Az ifjú detektív sok­kal tapasztaltabb parancsnoka — főfelügyelői beosztásban — leintette emberét. „Aki érté­kes nyomot eltüntet —, úgy­mond —, még értékesebbet hagy helyette.” Az orvosszak­értői gyűjtemény az öreg de­tektív igazát támasztja alá. Ekként: Saját édesanyját ölte meg egy férfi. ^Vékony zsineggel megfojtotta. A holttestet ez­után kötélre akasztotta azért, hogy öngyilkosság látszatát keltse. A boncolás, az orvos­szakértői vizsgálat minden ké­telyt kizáró módon bizonyítot­ta be. hogy bűncselekmény történt A tettes ezúttal sem kerülte el az igazságszolgál­tatást. Valamit visz a víz A Duna-parton riadt járó­kelő figyelmeztette az őrsze­mes rendőrt hogy a víz szí­nén emberi test maradványait látja. A rendőr késedelem nélkül gondoskodott a hulla­részek kiemeléséről. Az egy pillanatig sem volt vitás, hogy bűncselekmény történt, de a nyomozóknak sejtelmük sem volt ki és kit ölhetett meg... Nem sokkal később még egy holttest-maradvány került az igazságügyi orvosszakértőkhöz: egy hátgerinc néhány utolsó csigolyája. A csigolyák jelleg­zetes, korábbi sérülés folytán beállott torzulást mutattak. Az orvos mellett dolgozó ad­minisztrátor korábban egy polgári peres tanácshoz volt beosztva. Halványan emléke­zett egy ügyre: egy leány pe­relte az Ingatlankezelő vállala­tot, mivel — állítása szerint — annak mulasztása miatt zuhant le a liftaknába. Emlé­kezett a bíró is. Felkutatták az aktát, s az ügydarab nyo­mán kezdték keresni az egy­kori fe’oerest. A felperesre már nem sikerült rábukkanni —.hiszen őt darabolta fel gyil­kosa —, de a régebbi orvos­szakértői vélemény alapján megtörténhetett az azonosítás. Természetesen az sem ma­radt titokban, ki volt a tet­tes... fi r • r re Gép jármű­vezetőknek! S ha már balesetekről szó­lunk, hallgathatunk-e a köz­lekedési szerencsétlenségek­ről? Sajnos, adódik még, hogy a gázoló gépjármű vezetője gyáván elrobog, s úgy hiszi: a bűnüldöző szervek sosem jut­nak nyomára. A fővárosi gyűj­temény — a korszerű bűnül­dözés más eszközeivel együtt — segíti az efféle lelkiisme­retlen fickók elfogását, segíti az ügyészt a bizonyításban. Fényképen, rajzon, prepará­tumban temérdek anyag mu­tatja be, hogy a különböző tí­pusú járművek, különböző mintájú gumik, hol és milyen nyomot hagynak az emberi testen. A gyűjtemény • •• « • jovoje Dr. Kelemen Endre két évtizeden át híven ellátott be­osztásában ma hozzá hasonló, hivatásszeretö orvos: dr. Sza­bó Árpád dolgozik. Mind ő, mind munkatársai szeretnék fenntartani, sőt továbbfejlesz­teni a nagyszerű — és megér­demelten nagyhírű — gyűjte­ményt. Az anyag nem bűn­ügyi vonatkozású részét, pél­dául a szív-, lép- és máj be­tegségekről, a rákos dagana­tokról készített értékes prepa­rátumokat előre láthatólag orvosegyetemeknek adják át; a kriminalisztikai vonatko­zású, mennyiségben nagyobb anyagot pedig a jelenleginél korszerűbb, megfelelő környe­zetben helyezik el, folyamato­san gazdagítják a legtanul­ságosabb esetek dokumentu­maival. i— b. z. —>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents