Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-27 / 176. szám
4 r<5GR AB 1966 július 27. szerda A megye múzeumaiban c4 fQákóezi-szoba Hó fedi a nyomokat I. A nógrádi erdész merénylőjének regénye „Az ország északi szélén, az Ipoly-völgyében nem messze a határt képező folyótól, közel 5000 lakosú helység fekszik: Szécsény — írja Patay Pál múlt évben megjelent Szécsény műemlékei című könyvecskéjében, majd így folytatja a „bemutatást”. — Az autóbusz utasa, aki Budapestről hazánk egyik lüktető életű ipari központjába, Salgótarjánba igyekszik, Szé- csényen keresztülhaladva nem is igen veszi észre, hogy olyan helységet érintett útjában, amely egykor számottevő város, majd hazánk egyik jelentős védőbástyája volt. és amelyhez nem kisebb történelmi esemény fűződik, mint II. Rákóczi Ferenc 1705. évi országgyűlése.” Erről az országgyűlésről — ha másról nem! — értesültünk Szécsényről valamennyien alapfokú történelmi tanulmányunk kapcsán még az elemi-, vagy az általános iskolában. De vajon az idegenforgalmi, a műemléki látványosságokban viszonylag szegény Nógrád kellő gondot fordított, illetve fordít-e legösszefüggőbb műemléki együttese, Szécsény értékei propagálására, amelyek egy részéről Rákóczi neve is elválaszthatatlan. Legalábbis, ami a legendát illeti. Saécsényben mondják, hogy az országgyűlés idején Rákóczi a kolostorban szállt meg. A hálószobája a középkori eredetű sekrestye fölött levő oratórium volt. Ekkor azonban nem lakott itt, legfeljebb előtte, vagy utána, hiszen többször járt Szécsény- ben. Hol lakott az országgyűlés tartama alatt? A hiteles feljegyzések szerint szeptember 7-én érkezett Szécsénybe, amelyet október 8-án hagyott el. A gyűlést szeptember 12-én kezdték meg a várostól északra elterülő Borjúpást nevű réten. Ott állították fel a 13 árbocos „ország sátorát”, ebben folytak a tanácskozások. Mellette helyezkedett el a fejedelem sátra. 20 Most érezte ám csak igazán megállni az eszét az öreg Bársony! Hogy... a macska rúgja meg, ez ám a cifra história. Mármost ki hazudott? Kati? Lehetetlenség! Világéleitében őszinte, egyenes lelkű gyerek volt Nemhogy hazudni, de füllenteni is csak végszükségben szokott. Az ám, de a körülmények mégis ellene szólnak, sajnos. A sűrű, se célja, se értelme utazgatás. Az ébren is álmodó, de még a főző tudományán is csorbát ejtő szórakozottság. No és a köny- nyek, de a könnyek ám, hogy csipkéznék ki lyukasztóval a fülét a csélcsap, tűz- revaló kalauzának! És így tovább: végül is oda jutott az öreg Bársony, hogy az lesz a legjobb, ha először is a csábitó liázatá- ján néz körül. Elvégre ha Katit magába bolondította és légyottra járatta, csakis a lakásán eshetett meg, ami megesett. Így csupán elszántság és megfelelő szótehetség dolga, hogy az igazság a háziasszony vagy a szomszédok révén a napnál világosabban kiderüljön. • A név és a lakáscím megszerzése nem okozott problémát. Egy emberséges ellenőr jóvoltából jutott hozzá mindjárt az au tóbusz-pályaudvaKészséggel tájékoztatnak a Rákóczi-emlékekrőL Először Nógrád megye leglátogatottabb belső műemléke, a Rákóczi- szoba alatt levő, valószínűleg a XIV. században épült gyönyörű gótikus sekrestyét mutatják. (A sekrestye fölött levő oratórium egyébként hasonló alaprajzú.) A két helyiség azonban nemcsak ezért „függ össze” egymással. Zólyomi József, a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet vezetője elmondotta, hogy már pár évvel ezelőtt felmerült egy „Rá- kóczi-múzeum” létesítésének gondolata a Rákóczi-szobában, ahol — ha nem is lakott ott —a vezérlő fejedelem többször megfordult. Az Országos Műemléki Felügyelőség dr. Somos keőy István tájékoztatása szerint ugyancsak tervezi a sekrestye, illetve az oratórium eredeti pompájába való visz- szaállítását. Ehhez mindenekelőtt szükséges lenen a volt ferences templom sekrestyéje oszloplábazatának teljes kibontása. Egy részét ugyanis a törökök — akik a helyiséget fürdőnek rendezték be —, betemették. Másrészt el kellene végezni a Rákóczi-szoba restaurálását. Az 1920-as években Medveczki Medárd, az akkori kor ízlésének megfelelően, de a belső tér gótikus szerkezetéhez nem illően festette ki az oratóriumot. Állítólag készséggel hozzájárulnának az oratórium heMim már hírül adtuk, a budapesti Képző- és Ipar- művészeti Gimnázium Salgótarjánban rendezte meg ez évben nyári művésztáborát. Az ipari centrum és környéke, természeti szépségeivel, dinamikájával számos kedvező témát kínál az ifjú alkotóknak. rom. Legfeljebb azon tűnődött el, hogy Csillik... Csil- lik, de nagyon ismerős ez a név, majd meg a lakcím utcája a „Vidám vásár-út” hozta zavarba, mert annak — mint kiderült — „Marha- hajié út” volt eredetileg a becsületes neve. Széles, városvégi, mezőkre kifutó utca volt. Árokpartjait bürök, laboda és tyúkhúr prémezte. Ahogy az öreg Bársony a házszámokat nézegetve mérni kezdte a hosszát, mindjárt rájött, hogy — a jóreggelét! — ó már betévedt egyszer ezek közé az ótvaros, tégláikat vi csorgató házak közé. Be bizony, még pedig vesztére, és egy ital- és szoknyabolond fuvaros jóvoltából. Simon—Júdás napi vásárra fogadta meg a fuvart. Valami öt-hat mázsa sárgarépát vitetett be a fehérvári zöldség-piacra. Gyönyörű, válogatott portéka volt. kínálás nélkül is elkapkodták a vevők. Itt, a vásártéren mondta sötétedés tájt a fuvaros, Szakonyi Jóska, amidőn a kocsi már kiürült, az erszény ellenben meglehetősen dagadozott: — Hát az áldomás? — mondta. — Az áldomást mikor isszuk meg, Samu bátyám? — Útközben, hazafelé. Csak... hol igyuk meg? — Tudom én azt! Ahol a bor is jó, meg aztán... A többit elnevette, kacsintással és holmi gömbölyűlátásához. A helyiség jelenleg ugyanis kápolnának van berendezve. Az oratórium emeletén áll ideiglenesen két XVII. század végi gazdag akantuszdíszes oltár. A Rákóczi-szobát a Szécsé- nyen átutazók szívesen keresik fel jelenlegi állapotában is. Hétvégeken látogatóinak száma meghaladja a százat. Restaurálása, múzeummá való átalakítása Nógrád idegenforgalma szempontjából szintén elsőrendű jelentőségű. Restaurálása után megfelelő anyagi ráfordítással lehetőség nyílhatna vitrinek elhelyezésére. Az egyébként értékes oltárt az egyház a sekrestyében, vagy a templom más helyiségében helyezné el, s rendelkezésre bocsájtaná a sekrestyében látható festményeket, amelyek történelmi tárgyúak, illetve Rákóczi Ferenc személyével foglalkoznak. A Rákóczi-szoba mostani állapotában csupán részben tölti be hivatását. Rajtunk múlik, hogy a szükséges anyagi fedezet megteremtésével mielőbb az ismeretterjesztés, a haladó történelmi múlt, a hazafias nevelés progpagálójává váljék. Nem utolsósorban pedig az eddiginél ismertebb idegenforgalmi. turisztikai központtá. Így szerethetjük fokozottan a műit ápolásával — a jelent is! A salgótarjáni nyári művésztábor lakóinak munkáiból ma délután három órai kezdettel kis kamaratárlatot nyitnak a megyei József Attila Művelődési Ház klubtermében. A megnyitót Csongrády Béla, a városi tanács VB művelődésügyi osztályának népművelési felügyelője mondja. ségnek levegőbe való mintázásával játszotta el Szakonyi. Majd a noszogatásra is, hogy... van nyelve, mit mar- háskodik, ennyit mondott csupán: — Majd meglátja, ha ott leszünk. Hát... meg is látta. Volt mit meglátnia, ami azt illeti. Még pedig a Marhahajtó- út legvégén, a „Szép me- nyecské”-hez címzett csárdában, hogy dőlt volna rá a kémény a megcsinál ójára. Alacsony, füstös, bundapálinka bűzű lebuj volt eme szép nevű csárda. Egy kövér. fulladásig befűzött, nagyságos asszonyt játszó cigány debella trónolt benne. Fő-fő nevezetessége pedig három pincérlány volt. Egy paprika-vörös, egy kanári- sárga és egy korom fekete. Ezekre célzott, ezeknek az idomait mintázta bele a levegőbe Szakonyi Jóska. — No, Samu bátyám! — dörzsölte össze tettre készen a tenyerét, amidőn a tulaj- nővel szemközti asztalhoz ültek — mit szól a tippemhez? Belevaló egy hely, mi? — Neked — gondolta az öreg Bársony. — Az ilyen családja rúgott országút átkának. Hangosan pedig: — Megjárja — dünnyögte. — Átmenetileg. Ügy egy.. liternyi időt ki lehet bírni benne. De annyit is bajosan lehetett. Bajos ám, mert alig kezdte mesélni Szakonyi, hogy A Várázsfuvola elnémul „Tetszett a „Nagy hal a hálóban” című, a rimóci postabetörőről közölt írás. Elolvasása után sem lettünk mes- terdedektívek, ez igaz; viszont meggyőződhettünk arról, mennyire hasznos a közösség szempontjából, ha a becsületes emberek segítik a rendőrség munkáját. A mi erdészünkre 1964. december 2-án rútul rálőttek; ez a bűncselekmény épp egy évvel előzte meg azt, amit Balassagyarmaton Vadas Jenő követett el. A Nógrád megírta, hogy a rendőrség a tettest elfogta, hogy a bíróság elítélte. Bennünket nógrádiakat az is érdekelne, hogyan is történt az elfogás...” Nógrád községbeli olvasóink egyikének leveléből idéztünk. Nincs azon se csodálkozni való, hogy megmutattuk a megye rendőrfőkapitánynak. — Szép munka volt —, emlékezett vissza Lipták Gyula rendőralezredes elvtárs. — Nem bánom, elevenítsék meg, ami akkor történt. Tudja még, mit mondott a nyomozás során a fegyverszakértönk? — Tudom. — Akkor: rajta! 1964. december 2-án este a megyei rendőrfőkapitányság ügyeletes tisztje meghallgatta a híreket, és a sportkrónika kezdetén zenét keresett. Itt régi operett melódiák szálltak a készülékből, ott vadul pergett a jazzdob. Egyik sem volt kedvére való. Valahol, a középhullám szélén megállt a keresőgombot forgató ujja. Mozart! Ez igen! A finom, kristálytiszta Mozart-muzsi- ka... Behunyta a szemét, s így jobbnak látta, hogy most lép a színre Sarastro. A főpap áriája következik. Közelebb hajolt a hangszóróhoz. Könyörtelen telefonberregés riasztotta fel. A rétsági járáez ám a helyre személy, ez a Kalányos Etel, addig rakta bankóra a bankót, hogy üzletasszony lett, amidőn... így Jóska, úgy kispofám, már nyakukon is voltak a nők, és mint puszipajtásukat nyalták-falták Szakanyit. A literes üveg mellé likő- rös poharak sorakoztak az asztalra. Egy ragyás, gödény ábrázatú cimbalmos is ugyancsak hajlongott, ugyancsak verte, csörömpöltette a szerszámát, ö. Bársony Samu ugyan észbe kapott, és ki is jelentette, hogy baj lesz. gyerünk innen, amíg nem késő, de Szakonyi — térdein egy-egy dörgölődző nővel és pofáján a fölgerjedt korhelyek vigyórával — leintette. így intette le: — Hazamenni? Ki az a süket pali az a nyavalyás, aki az én társaságomban a hazamenést csak említeni is meri? — Ne marhulj, eleget ittál, éjfél is lesz, amire hazatalálunk, Jóska! — Éjfél-e? — Abbizony. — Trappban? — Még úgy *. — Akkor nyomás, mári-, indulhat. Samu bátyám! — vigyorgott Szakonyi. — Mer' gyalog még reggelre is nehezen ér haza. — Gyalog? Hogyhogy... gyalog? — Lépegetve, a saját lábán, he-he. Mer’... én meg a kocsi maradunk. A lovak úgyszintén. Mindazonáltal, ha panasza vagy követelése volna, csak szólják. Tram- tram-trarara-tram! Közhíré tétetik. hogy a visszafelé- pénz Bársony uramnak visz- szafizettetik... Ugrás! Bort ide! Üres az üveg, lányok! (Folytatjuk) si rendőrkapitányság jelentkezett. „.. .Szokolya és Berkenye között, a vasút mentén az erdőben Somosi János kerületvezető erdészt két ismeretlen személy meglőtte. A járási rendőrfőkapitányság a szükséges intézkedéseket megtette, a helyszínt biztosította. A sérültet a mentők a váci kórházba szállították.” Az ügyeletes vissza olvasta a jelentést, aztán feltárcsázta a bűnügyi osztály vezetőjének telefonszámát. Ipoly mokkacukrot kap Egyetlen fiatal rendőr to- porgott ebben az órában az erdőszélen. A feleség főzte vacsora helyett, azt a kis darab szalonnát s kenyérmaradékot majszolta, ami uzsonnáról maradt. Hiába; a rendőrmesterségnél nincs hivatalos óra, ami minden nap ugyanakkor telik le. Még jó, ha a négy szál árva Kossuthot egyenletesen sikerül beosztania reggelig. S még jobb, ha nem kerekedik hóvihar ebből a felhőből. ami egyre sötétebb a feje fölött... Vihar nem lett, de hószál- lingózás igen. Gyérecske, afféle kora-téli. Ritkán, elszórtan tapadtak a puha pihék a szemle bizottság tagjainak kabátjára, kalapjára. ■— A hó befedte a nyomokat — állapította meg a keskeny- arcú százados; az, akit bizalmas baráti körben Angyalnak titulálnak. (Tekintete valóban hasonlít kissé Roger Moor-éra, hanghordozása pedig a magyar szinkronban játszó Láng Józseféra). — Akár ki se hoztuk volna a kutyát... Gyere Ipoly. A tiszt mokkacukrot tartott az eb elé, de az csak kurta szimmantással adta jelét érdeklődésének; cövekként ült a helyén. — Szabad, Ipoly! — adta meg az engedélyt felvezetője, s a fegyelmezett jószág csak ekkor vette ki az ismerős szagú tenyérből az édességet. A nógrádi községi tanácsházán ült össze a szemle bizottság. Ekkor már birtokában volt a bűnügyi osztály vezetőjének Vácról adott tájékoztatása: az erdész él, s elfogadható pontosságú személyleírást nyújtott támadóiról. Maradjon együtt a bizottság, rövidesen ott lesz ő is. A nyomok Kovács Ferenchez vezetnek Míg a rendőrautó sofőrje a kályha mellett dörzsölte kezét, a bűnügyi osztály vezetője elfoglalta helyét az asztalnál. — Meddig jutottunk eddig, elvtársak? — Az, hogy bűncselekmény történt, nem látszik vitásnak. A tettes valószínűleg orvvadász. — Abból akad egy kettő errefelé. .. De melyik? Egyelőre három lehetőséggel számolunk. Lehetséges, hogy Somosiba véletlenül puskázott bele valaki. Lehetséges az is, hogy bosszúból fogtak rá fegyvert. — Sok a haragosa? — Ezt így, ennyire egyértelműen nem állíthatnánk —, szólalt meg egy tapasztalt főtörzsőrmester. — Azt viszont rosszalják a falubeliek, hogy az erdész nemritkán túlságosan nagy buzgalommal látta el feladatát. Beszélnek valami öregasszonyról, akitől elvett egy hát fát, mivel nem tudta a befizetési nyugtát felmutatni. — öregasszonyok nem lő- döznek az erdőn erdészekre.., — Ök nem, de a fiúk talán igen. — Utána keli nézni! Mi van még? — Hallottunk egy másik személyről, ennek tudjuk már a nevét. Kovács Ferenc, ösz- szekapott Somosival, életveszélyesen megfenyegette. — Ez hasznos információ. Más feltételezés nincs? — Egy, de ez gyengén áll... — Azért hadd hallom! — Lehetséges, hogy valamelyik orwadász jobb fegyvert akart szerezni; s mivel megtudta, hogy Somoßi új fegyverét belőni ment az erdőre: azt a puskát akarta megkaparintani. — Annyi esze minden rabsicnak (Orwadász. A szerk). van, hogy a modern fegyverekbe a gyár beüti a számot, amit lehetetlen eltávolítani. Ez a feltételezés vékony fonal, de azért ezt sem ejtjük el rögtön. — De nem ám! — lépett be a megyei főügyészség egyik csoportvezető ügyésze, aki odakünn meghallotta az utolsó mondatot. — Vékony hálóban is fennakadhat a hal, ha a háló elég sűrű... — És eléggé szívós a szála —, tette hozzá a tanácskozás egyik résztvevője. (Folytatjuk) Borváró Zoltán Ötperces könyvterjesztés Fiatal lány várakozik türelmesen az elnökre és a föagronómusra a tereskei termelőszövetkezet irodáján. Ismertetőket lapozgat, egyik-másikba belejegyez. Helyes Mária, a rétsági földművesszövetkezeti könyvesbolt vezetője. Itt járt a községben, gondolta „benéz” a közös gazdaság irodájára, legalább ajánlja a legújabb mezőgazdasági szakkönyveket. A nagy nyári munkák idején o tet melőszövetke- seti vezetőknek vajmi hevét idejük akad prospektusokat lapozgatni, de Mária megteszi helyettük is. Kész tervvel keresi fel az elfoglalt vezetőket. Körülbelül ismeri már a gazdaságokat, hogy hol milyen üzemágakkal foglalkoznak, s ennek megfelelően állítja össze az ajánlatát. Tudja, hogy itt Tereskén nagy gondot fordítanak a növényvédelemre, gyümölcstermesztéssel is foglalkoznak. Megérkezik Franko. Mihály elnök, és Béta László fö- agronómus. Sok a dolguk, ét néhány percet szánnak a könyvválasztásra is. De nem kell sokat lapozgatni, Marika aláhúzza az érdekesebb műveket. Perceken belül megvan, ami kelt Az egyik a „Gyümölcsfák metszése, képekben”, a másik a legújabb Növényvédelmi útmutatóBóta azonban talál még miamit. Megveszi a „Növénytermesztési műnka- folyamatok irányszámai” című szakkönyvet is. Alig telt el öt perc, s mindenki elégedett. — 9 -* ÍÍÍMir^iEttNK r"*q| lhh,N>MlPI T lyiség múzeummá való átala- Tóth Elemér A salgótarjáni nyári művészid bor tárlata
