Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-26 / 175. szám

Vasárnapi barangolás Komplex módon Jó szervezéssel, szorgalommal Hazaárulók hajdani birtokán Nyugalom honol a béri ha- De ennyivel is nagyon el le- tárban. Az országút menti hét késni, ha rosszul szerve- domboldalon két aratógép zik a munkát. Ám az idén áll. A kezelők ebédelnek. A minden megváltozott. Nem távolból tarkaruhás asszony- az aratással kezdték a bériek, csoport villog ki a zöld nö- ök már az év elején „arat- vényzet közül. A falu főút- tak”. Akkor kezdték a mun- cáján két fogat zörög végig, kák szervezésiét, amikor min- Sehol egy teremtett lélek, den jó gazdaságban kezdik, mindenki a határt járja. Sokkal bátrabban terveztek A termelőszövetkezeti iro- gépi munkát, s ezzel felsza- rián véletlenül találom Rád- badították a tagokat olyan ván János elnököt is, aki az munkákra, amelyeket csak imént érkezett a határjárás- kézzel lehet elvégezni, ból. Ennek a bátorságnak azon­— Megnéztem, hogyan dói- ban előzménye van. Mégpe­gozik a kombájn — újságol- dig az, hogy új főagronómus ja. — Elégedett vagyok a került a termelőszövetkezet- munkával. remélem minden be. Budai Pál. akit Kálióról úgy sikerül, ahogyan tervez- „vezérelt” ide a bériek jósor- tük... sa, új erőt öntött az elcsüg­Kombájn? Almélkodva Sedt vezetőkbe és a tagokba, hallgatom az elnököt. De mi hogy ez mennyire sikerült, eze«n a csodálnivaló —- kér- azt bizonyítják a tények, előzhetnék. Hiszen kombájn ^ beszelgetes^ közben meg­arat már mindenütt. Nos, Be- érkezik a fóagronomus is, ren még sosem aratott kom- akl ebedelm „ugrott” haza. bájn. Évekig tartotta magát , ^ar, lrm a^ar^aan az *ü- az az elmélet, hogy a béri Ságnak, hogy hozzánk is la- hatrában nem lehet kombájn- tosason ne csak a. íc,ör” nal aratni, mert a meredek r'J'ezo községekbe trefalko- hegyoldalakon felborulnak a zik­gépek. Az idén megcáfolják Hallom, nincs már arat- ez.t a begyökeresedett véle- ni valójuk — ugratom Bú­mén yt. dait. A bériek azonban azokat _ Na, ezt nem lehet mon­is megcáfolták, akik azt hi- dani — hárítja el. — Az bi- resztelték róluk, hogy dolog- zonyos azonban, hogy egy talamok. sosem emberelik meg héten belül már nem lesz. magukat. A rossz vélemény- Úgy terveztük: százötven nek volt alapja, mert a sző- holdat vágunk a kombájnnal, vetkezetlek minden évben el- húsz-harminc holdat kaszá- maradtak a munkákkal, s val. s a többit pedig arató­nem dicsekedhettek jó ered- géppel. menyekkel. Most azonban, Lényegesen csökkent a ké­rni ntha minden megváltozott ^ aratás területe Az idén volna ebben a kis félreeső már a gépeké a szó s eh. faluban. hez jdj fej js készültek. Idő­— Eddig minden rendben ben elkészült a magtár és a megy — mondja elégedetten kombájnszérű, ami nagy se- az elnök. — A növényápolás- gítséget nyújt a szövetkezet- sal elkészültünk időre. az nek. Tavaly még tizenegy aratás mellett még a széna helyen tárolták a termést, betakarítással foglalkozunk. Ebben az évben jórészt meg- A fogatokat és az emberek oldódnak ezek a gondok, egy részét itt foglalkoztatjuk. A szövetkezet vezetői ösz- Az aratást rövidesen befejez- szeállították a cséplőcsapatot zük. s megkezdjük a cséplést. is. Az emberek készen állnak Ha arra gondolok, hogy a cséplés kezdésére. Előké- két évvel ezelőtt még szép- szítették a cséplőgépet, amit temberben is csépeltek a bé- majd villanymotorral hajta­nék, óriási a fejlődés. A té- nak meg, hogy ezzel is meg- nyek pedig megmásíthatatla- spóroljanak egy traktort, nul az elnök szavait bizonyít- amellyel szántanak inkább, jak. Igaz. nem nagy a terű- — Nem lennének ilyen jó let Béren. Az összes aratni- eredményeink, ha a tagok való, csak négyszázhúsz hold. nem dolgoznának szorgalma­san — magyarázza a főagro­nómus. — Persze a nagyobb szorgalmat az is kiváltotta, hogy az idén tíz forintos munkaegység előleget fizet­tünk. Ennyi még sosem volt. Sőt tavaly már augusztusban nem tudtunk fizetni a tagok­nak. Az idén sikerült enyhíteni a gondokat Béren. Sikerült a tervezés, minden munkát idő­ben elvégeztek, s még a szeszélyes időjárás ellenére is jól fizetett a zöldborsó, a málna, biztató eredményei kecsegtet a zöldbab és a töb­bi kertészeti és szárazföldi növény. S mivel eddig min­denből nagyobb bevétel szár­mazott a tervezettnél, köny- nyen fizetik a tagoknak a nagyobb előleget. Budai Pál szerény ember, s nem fogadja el, hogy a béri sikereknek ő a legfőbb kovácsa. Csendes mosollyal elhárítja magáról a dicséretet és azt mondja: minden tisz­telet és becsület a tagoké, no meg azoké a gépkezelőké, akik a traktorokon, aratógé­peken. kombájnon ülnek. Igaz, igaz mindez, de ne fe­ledjük, ezt a nagy, bonyolult munkát jól kell szervezni is. ha sikereket, jó eredménye­ket várunk. Pádár András Amire ma büszke Prentkó Ferenc pedagógus érdekes, színvonalas tanul­mányt írt arról a községről, amely ma megyénk legjobb termelőszövetkezetével büsz­kélkedhet: Palotásról. A falu múltjáról a legrégebbi emlék hatszázhúsz éves. Akkoron Kö­kényes János volt a földésura. Tőle fia. Hadnót örökölte. 1528-ban a hazaáruló Szapo- lyai János a semmivel sem jobb Verbőczy Istvánnak ado­mányozta. A töröknek 1529- ben huszonkilenc házhely után adózott a nép, száznégy évvel később már csak négy után. 1678-ban Thököly és Balassa Imre kurucai szabadították fel a községet, amely a szabadság- harc bukását követően ismét júdáspénzül szolgáit: a király Eszterházi Miklósnak adomá­nyozta. A két világháború kö­zött a feudum szorításában zi­hált a falu. Lakosainak nagy része örült, ha aránylag közel — Üjmajorban, Kisbágyonban, Egyházasdengelegen — talált munkát. Nem egy palotási még Németországba is elvető­dött ... Ebben a községben jártunk vasárnap. A jövőt megalapozó idősebbek mellett a holnap felnőttéivel szerettünk volna diskurálni. Sajnos, a kisze- sekkel nem sikerült találkoz­nunk: a Balatonnál voltak Uj technológiák az Acélárugyárban A Salgótarjáni Acéláru­gyárban a gyártmányfejlesz­tés során szükségessé vált egyes termékek szabványai­nak módosítása. Ennek elvég­zése körültekintő, előrelátó tevékenységet követel, tekin­tettel arra, hogy az új szab­ványok kidolgozásánál nem­csak a hazai, hanem a gyor­san változó külföldi igénye­ket is figyelembe kell venni. E gondolatok jegyében ke­rült sor az elmúlt félévben 17 országos szabvány felül­vizsgálatára, s újabb javas­latok kidolgozására. Négy terméknél, négy új szakmai szabvány bevezetését szor­galmazták. amelyet az ille­tékesek el is fogadtak. Az úgynevezett házi szabvány­ból — amelynek zömét a kovácsológyárban _ hasznosí­tották —, 45 készült, s ez a megrendelők kívánságainak jobb kielégítését szolgálja. Az előbbieken kívül kidol­goztak még négy műszaki és szállítási feltételt, amelyek a hegesztőhuzal dobjaira, az óra hajtó- és csengőrúgójára, valamint a sorjamentes cso­magoló szalagacélokra vonat­koznak. De jutott még idő a KOHÉRT által kiadásra ke­rülő új katalógus munkála­taiban való részvételre is. helyzetüket tekintve közeled­nek egymáshoz, s amilyen mértékben erősödik közöttük az érdekazonosság, úgy tom­pulnak ellentéteik. A szocialis­ta nemzeti egység — a nép- frontmozgalom szervezeti ke­retei között — valamennyi dolgozó réteg összefogására irányul. Ez az egység méltán viseli a szocialista jelzőt, mert egyrészt zömmel szocialista osztályok és rétegek tömöríté­sét oldja meg. másrészt pedig a szocializmus teljes felépíté­sére mozgósít. Ugyanakkor nemzeti jellegű is a kialakuló egység, hiszen átfogja a dol­gozók ös-szeségét és végső fo­kon az egész nemzet szocia­lista felemelkedését eredmé­nyezi. A dolgozó osztályok szövet­ségének megteremtése, a szo­cialista nemzeti egység kiala­kítása azonban nem spontánul valósul meg. nem következik be máról holnapra. Kibonta­koztatása harc közepette törté­nik. A szövetségi politika, a szocialista nemzeti egység és az osztályharc — amint azt Kádár elvtárs VIII. kongresz- szusi referátumában mondot­ta — pártunk politikáiának két. egységet alkotó oldala. Mindkettő célja azonos: a fej­lett szocialista társadalom megteremtése, az ellenség el­szigetelése, a még ingadozóit megnyerése ügyünk számára. Az osztályharc lenini szel­lemben történő folytatása, kö­vetkezetes torzítás mentes vi­tele a szövetségi politika had­állásait erősíti. Ismeretes, hogy az osztályok. H'etve réte­gek közötti alapvető érdekazo­nosság nem fogható fel abszo­lút módon: vélemény különb­séggel .ingadozással, ellentét­tel. szembekerüléssel is talál­kozunk. Az osztályharc ilyen értelemben éppen azt a célt szolgálja, hogy szövetségesein­ket mentesítsük a burzsoá be­folyás alól. felsorakoztassuk a munkásosztály mögé, bevonjuk őket a mindennapi építőmun­ka részfeladatainak megvaló­sításába. U gyanakkor a szövetsé­gi politika megalkuvás­nélküli, eredményes alakítása előfeltételét képezi a sikeres osztályharc folytatásá­nak. Amilyen mértékben erő­södik e szövetség és bővül a szocializmus célkitűzéseit ma­gukénak valló társadalmi erők köre, olyan arányban szűkül az osztályharc területe, s gyengül az osztályellenség tá­bora. aktivitása. Pártunk nem kívánja mesterségesen élezni az osztályharcot. A hevesség foka, a formák élessége azon­ban nagymértékben attól függ: milyen magatartást tanúsít a belső osztályellenség és a nemzetközi imperializmus. Amíg osztályharc folyik, ad­dig a szövetségi politika attól elválaszthatatlan. Pártunk nagy figyelmet for­dít a szövetségi politika követ­kezetes gyakorlati végrehajtá­sára. Ennek ellenére sajnos gyakorta találkozhatunk a he­lyes elképzelések realizálása során mind baloldali, mind pe­dig jobboldali torzításokkal. Ezek nem korlátozódnak csu­pán a szűkebb értelemben vett szövetségesi viszony ér­telmezésére, hanem átlépve ennek kereteit tovább gyű­rűznek, és érintik a párt és a munkásosztály vezető szere­pét, a pártonkívüliekkel való kapcsolatot, valamint az osz­tályharc területét is. hiszen közöttük dialektikus kölcsön­hatás mutatható ki. A dogmatikus-szektás fel­fogás szerint nincs szükség szövetségi politika folytatásá­ra, a párt- és a munkásosz­tály vezető szerepe önmagában is kellő biztosíték a kitűzött célok maradéktalan valóra vál­tására. Sokan az értelmiség­gel, és a kispolgári rétegek­kel fenntartott helyes viszony mögött valamiféle elvtelen „udvarlást”, indokolatlan aj- nározást vélnek felfedezni. Ügy gondolják — esetenként ki is mondják —, hogy az osz­tályharc követelményei nem tűrnek meg semmiféle köze­ledést az említett társadalmi rétegekhez. Eléggé széles kör­ben elterjedt álláspont az is, amely a szövetségi politikát leszűkítve értelmezi, azonosít­ja a munkás-paraszt szövet­séggel. Nem „kevésbé” veszélyesek a jobboldali, revizionista „be­ütések” sem. Ezek a szövet­ségi politikai tartalmát, gya­korlati megvalósítását abszo­lutizálják, a jól ismert, dema­góg „minden magyar testvér” jelszó fedezékéből a szocia­lista nemzeti egységet az osz­tályellenségre és az osztály­idegenekre is kiterjesztik. Fennen hirdetik az osztályharc szükségtelenségét, kétségbe vonják a párt- és a munkás- osztály vezető szerepének lét- jogosultságát, s az „osztály­béke” hazug illúziójának el- hintésével igyekeznek lesze­relni a forradalmi erők har­cos megmozdulásait. Napjainkban egyesek elő­szeretettel hivatkoznak az „atomkorszakra”, s ennek kapcsán arra, hogy a megvál­tozott körülmények, a módo­sult viszonyok közepette a ve­zetőszerep betöltésére egyedül és kizárólag az értelmiség hi­vatott. E káros — minden megalapozottságot nélkülö­ző — felfogás „melléktermé­keként” burjánoznak el olyan vélekedések, miszerint kifeje­zetten a műszaki értelmiség van hivatva az egész társada­lom irányítására. Az értelmi­ség kétségkívül jelentős — senki által nem is vitatott — szerepének túlhangsúlyozása azonban óhatalanul együtt jár a munkásosztály hegemóniájá­nak tagadásával. Az MSZMP nagyon határo­zott kétfrontos harcot foly­tat a jobb- és baloldali torzí­tások ellen, a szövetségi poli­tika helyes értelmezéséért, kö­vetkezetes gyakorlati alkalma­zásáért. A szocialista nemzeti egység kialakítása — még in­kább az erősítése —, hosszú időre megszabja pártunk poli­tikai vonalvezetését. A meg­kezdett úton való továbbhala­dás nemcsak az objektív fel­tételek továbbfejlesztését, ha­nem a dolgozók tudatának át­formálását is megkívánja. P ártunk a jelenlegi fej­lődési időszakban sem konjunkturális ténye­zőnek, hanem politikája elen­gedhetetlen részének, nélkü­lözhetetlen elemének tekinti a szövetségesekhez fűződő he­lyes, egészséges viszony kiala­kítását. Továbbra is tántorít- hatatlanul arra törekszik, hogy — az osztály ellen ség kivéte­lével — társadalmunk vala­mennyi osztályát és rétegét felsorakoztassa, és mozgósít­sa a közös cél: a szocializmus teljes felépítésének megvalósí­tására! Gyürky Zoltán esti egyetemi tagozatvezető a falu — Mit kívánnak az asszonyok? kétnapos jutalomkiránduláson. A korosabbak az előző vasár­napokon jártak Miskolc és Lillafüred környékén. Jó ar­ról hallani, hogy a szövetke­zeti parasztok némelyike eb­ben az évben már a jugoszláv tengerpartra is ellátogathatott. Duplán jó. hiszen ahhoz, hogy valaki kedvtelésből vándor­útra keljen, a pénz mellé az igényes időtöltés váeya is szük­séges. S olykor talán ez utób­bit az előbbinél is nehezebb megteremteni... Holnap kultúrköspont Az anyagi biztonság kétség­telenül hozzájárul majd ah­hoz, hogy teljesüljön a palotá- siak vágya: kultúrközpont le­gyen a községből. Ehhez per­sze kellene művelődési ház is ... Nos. már-már úgy fes­tett, hogy ebben az évtizedben állami segítséggel sor kerülhet az építésre, de aztán kiderült, hogy az anyagi erőket másutt, más célra keli fordítani. Igaz. a község nem panaszkodhat arról, hogy mostohagyereke lenne a hazának. Óvoda, gyógyszertár, cukrászda épült a második ötéves tervben, ki­alakították a bolthálózatot; megkezdődött annak a két­millió köbméteres víztárolónak az építése, amiről alább még lesz szó. Mostanában arról esik sok szó. hogy a termelő- szövetkezet. a moziüzemi vál­lalat összefogásával lehetne megteremteni a kultúrházat. A helyét már kiszemelték. A fá- lu szívében még ott a régi temető. Mihelyt a ravatalozó elkészül, ide többé nem temet­nek; s ez már az idén esedé­kes. A község központjában levő hatalmas térség kínálva kínálja magát, hogy a kultúra hajlékát felépítsék rajta. Az egyesült termelőszövet­kezet megalakításával Palotás, Héhalom. Szarvasgede ésKis- bágyon mezőgazdasági szem­pontból erős egységgé vált. A fejlődés perspektívája az, hogy — idővel — államigazgatási vonalon is megszülessék az egység. Hellyel-közzel akad még húzódozás a szomszédos falvakban. A messzibbre látók azonban tudiák: a központosí­tásnak mind a négy falu egy­aránt hasznát venné. Fogat és galambok Világszerte a béke jelképe a galamb; itt. Palotáson különö­sen kedvelt szimbólum ez. A második világháború befeje­zése óta alig épült ház. amely­nek ormát ne galambpár dí­szítené. S ha már békéről be­szélünk. legyen szó a békes­ségről is. A községben örven­detesen szilárdult a közrend, a közbiztonság A járőrözésben résztvevő munkásőröknek is köszönik ezt. úgyszintén a já­rás) rendőrkapitányság rendez­te propaganda előadásoknak. Amiben eddig nincs békes­ség. nem nagy dolog, de bosz- szantó. A jelenleg érvényes autóbuszmenetrend fonáksága miatt havi háromezerhatszáz forintba kerül az a fogat, amely Apc—Zagyvaszántó va­súti megállóról naponta be­hordja a postát a községbe. Palotáson eddig még nem akadt, aki megértené, miért nem talál jobb megoldást a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium. az a szerv, amely­hez végső soron a busz is, a posta is tartozik. Vitára — remélhetőleg ered­ményesebb vitára — más ok is akad. A bujáki patak el- rekesztésével keletkező mes­terséges tóban iövőre lesz any- nyi víz, hogy hűsölni lehessen benne. A közvélemény már le­tette a garast amellett, hogy ne csak mód legyen a fürdő­zésre. de ahhoz kellemes, kul­turált környezet is. Tanakod­nak, hogy a meder égy ré­szét kaviccsal, betonnal bn- rítsák-e; latolgatják, hol nyíl­jék a strand. A kisbágyoni részen sekély lesz a víz; ott volna jó. Természetesen szük­ség lesz kabinokra is; azok felépítéséhez a garas kevés, de könnyen lehet, hogy mind bankó, mind társadalmi mun­kás kerül. •• Usenet a Patyolatnak Palotáson jártunkban csu­pa kedves emberrel hozott össze a sors. Jogos büszke­séggel, egészséges lokálpatrio­tizmussal szóltak eredménye­ikről őszintén, gondjaikról. Az asszonyok a háztartási gépköl­csönzés népszerűségéről be­széltek, de hozzátették: a há­zi mosás helyett szívesen ad­nák tisztítóba a szennyest. Ja­vaslatukat — amint ígértük —. továbbítjuk a Patyolatnak és a fölművesszövetkezetnek: létesítsenek felvevő helyet a községben! b. z. A felvásárló — Ne haragudjon, de nem hagyom abba a munkát. Si­etnem kell, egy egész falu vár rám. Így fogadott nőtincsi ottho­nában Szegner Pálné, akit a MESZÖV-nél a megye legjobb felvásárlójaként emlegetnek. Csúcsidőszak van és Szegner Pálné igen elfoglalt asszony Már tíz éve a földműves­szövetkezet felvásárlója Szinte minden keresztül megy a kezén ... — Tojást, baromfit, zöld­séget, gyümölcsöt, babot, má­kot. de még éticsigát és gyógy­növényt is vásárolok. Például tojásból a rétsági körzet ter­vének több mint az egyhar- madát nekem adták le az asszonyok, és ez egy magában 2800 darabot jelent. Olyan jó tenyésztőim vannak, mint Lippai Nagy Antalné, aki pe- dadógus létére 9800 tojást szállított tavaly. A párttit­kárunk. ifjabb Varga Mihály, hetenként 200 tojást teljesít Mind a ketten lecserélték baromfiállományukat. Favorit a községben a mál­na. összesen 300 mázsára kö­töttek szerződést, ebből 200-at a termelőszövetkezet szállít, 100-at a háztájiból hoztak be Szegner Pálnénak. Ennek volt aztán a következménye, hogy nappal a málnás szélén fel­állított sátorban dolgozott, este pedig otthon vásárolta fel a málnát az egyéniektől. Mire a MEK teherautói elszállítot­ták az aznapi termést, éjfél­re járt az idő. Nem egyszer megesett, hogy hajnalban zö­rögtek a kiskapun tojással te­li kosarakkal. Aztán itt van Palkó, aki nyolcadikos és ha vakáció is van. igényli a mama utasí­tásait. — Naposcsibéket várunk, azokat kell majd átvennünk — mondja Szegnerne. A másik fiú már 16 éves és a Börzsöny vendéglőben ta­nuló. Most Balatonbogláron van egyhónapos gyakorlaton, össze! pedig Budatéténybe megy iskolába, ahonnan már mint szakképzett pincér tér vissza. Mindezeket útközben mesé­li el Szegnerné. mert a sátor­nál már sokan várják a fel­vásárlót. Aztán Szegner Pál­né hozzáfog az átvételhez: mázsái, jegyez, fizet. Ez a mindennapos dolga. Szívesen teszi, szereti ezt a munkát — Kemény —«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents