Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-23 / 173. szám
1966 jültus 23, szombat MÖGRÄD 3 Párbeszéd az új mechanizmusról I. Utasítás helyett érdekeltség Napjainkban nincs téma, amelyről több vita, találgatás lenne az országos vállalatok gyáregységeinél, mint az új mechanizmus, s hogy az mit hoz. mit jelent a gyáregységek számára. Akár a Síküveggyárat, akár az Öblösüveggyárat. akár a Tűzhelygyárat vesszük: a tájékozatlanság egyelőre meglehetősen nagy. Az országos vállalatok vezetőiben természetesen kristályosodnak azok a módszerek, amelyekkel e hatalmas termelési szervezetek tevékenységét — az új gazdaság irányítási rendszer elveinek megfelelően — majd irányítják, mozgósítják. De érthető, ha érlelődnek a gyáregységek vezetőiben is saját elképzeléseik. Nem vitás, hogy a kettőnek valahol találkoznia kell. Az is bizonyos: nincs — legalábbis nem szabad, hogy legyen — éles határvonal a gaz- tiaság irányitási rendszer megreformálásáról hozott párthatározat. a jelenlegi előkészítő időszak és az új mechanizmus ,,frontális” bevezetése — 1968 között. Hiszen már az új mechanizmus kidolgozásának periódusában voltak vállalatok. melyek igyekeztek előre gondolkodni, kísérletezni. Gen- ge Rezső, az Üvegipari Országos Vállalat gazdasági igazgatója is így győződhetett meg tapasztalatból arról, hogy ......az érdekeltségi rendszeren k eresztül jobban lehet irányítani a tervgazdaságot, mint bármiféle utasítással.” S ha az új mechanizmusban hatni kezd a nyereségképzés. _ mint egy vállalat gazdálkodásának alapvető mutatója, akkor ... — No. persze, azért korántsem olyan egyszerű az új gazdaság irányítási rendszer bevezetése: egy-két fő mutató hatni kezd, s aztán megy minden magától. Nálunk — mondja a gazdasági igazgató — az Üvegipari Országos Válallatnál az is bonyolítja a problémát, hogy a profil heterogén. Csupán az olvasztás nagyjából azonos technológiája közös. A különbségek nemcsak a sokféle termék szempontjából nagyok — hiszen építőipari alapanyagtól a csomagoló üvegeken keresztül a díszműárukig sokszáz féle cikket gyártunk. De vannak olyan termékeink, amelyeket több gyáregység állít elő — nem azonos technológiai szinten. Vannak cikkek, amelyeket kizárólag egy-egy gyáregység termel. Van termékcsoportunk, amelynek előállítását. fejlesztését más. igen fontos iparágak — építőipar, közlekedés stb. — igényeinek függvényben kell vizsgálnunk. Egy másik termékcsoport gyártásának irányításánál elkerülhetetlen figyelembe venni természeti, időjárási tényezőket — lásd: borospalackok, konzerves üvegek. Ezek és egyéb tényezők más és más, érzékeny differenciált eljárásokat követelnek a gyáregységek és az országos vallalat egymásközti viszonyában is. — Megkezdődött ezeknek a módszereknek, elveknek a gyakorlati kimunkálása? — Néhány kérdésben ^már igyekeztünk „elébe menni az új mechanizmusnak. A munka oroszlánrésze azonban még előttünk áll. A kiinduló pont mindenesetre az, hogy jelenlegi szervezeti felépítésünket — tehát: országos vállalat es gyáregységek — változatlannak tekintjük. Ezen belül kell kialakítanunk az új gazdasági mechanizmusnak leginkább megfelelő módszereket, amelyek elősegítik a gyáregységek önállóságát, szabad mozgását. A cél, hogy az informáltság és a döntés ott összpontosuljon. ahol ehhez minden adottság rendelkezésre áll. Persze a gyáregységeknek ezzel az önállósággal egyetemben a felelősséget, a kockázatot is vállalniuk kell - . — Éppen ezért, helyes, ha az új módszereket, a gyáregységek és a központ között kialakítandó viszonyt a gyáregységek szakembereivel együtt dolgozzák ki. — Magától értetődik. A termelési. értékesítési, bér- és költség gazdálkodási kérdések gyáregységen belüli és vállalati szintű tanulmányozására mar a közeljövőben több munkabizottságot hozunk létre a gyáregységek szakembereinek bevonásával. Ezeknek a vizsgálatoknak, szerintem, egyik alapelve. hogy a termelési és értékesítési terv voltaképpen a lehetőségek széles körű felmérése. Ezen belül egy-egy termékcsoport gyártásánál több. másiknál kevésbé szabad mozgás engedhető... — Mire céloz? — Vegyük például a csomagoló üvegek előállítását. A Salgótarjáni öblösüveggyárnak — Orosházával együtt — országos jelentőségű szervezeteket kell ellátnia. Ez. valamint az óriási kapacitású automatagépek kihasználása országos érdek. Így ezeknek a termékeknek a gyártása központilag meghatározott gazdálkodási körbe fog tartozni. A tárolás problémáit is köz- potnilag kell megoldani. A központosítás, és ezeknek a termékeknek előállításánál jelentkező igény-hullámzást, továbbá a különböző technológiai adottságokból keletkező előállítási költség-differenciákat, ezek konzekvenciáit a gyáregység eredményességében egyszerűbb kiegyenlíteni, ha az irányítás központosított marad. — De hogyan érvényesülhet így a gyáregységek közti verseny? Hiszen az tulajdonképpen a dotációs rendszer átmentése, — Semmi esetre sem. A versenyhez igazságos alapot! teremt az a felfogás, hogy a nagyvállalaton belül nem kerülhet hátrányos helyzetbe az a gyáregység, amely azonos terméket a másik gyárnál egyelőre alacsonyabb színvonalú technológiával kénytelen gyártani. A versengésnek inkább abban kell megnyilvánulnia. hogy az adott kapacitást kihasználják, és maximálisan kielégítsék a megrendelő minőségi igényeit. A minőségi hibákért a felelősséget egyébként is kénytelenek lesznek átérezni a gyáregységek, mert az előállítási költségekben jogos bizonyos vállalaton belüli nivellálás, de a minőségi problémáknál nem lesz kegyelem ... Vannak aztán olyan termékeink is. amelyeket kizárólag egy-egy gyáregység bocsát ki. Ilyen a salgótarjáni síküveg is. Ennél a termékcsoportnál, az OT-gaz- dálkodás megszűntével a teljes realizációt a gyáregységek saját hatáskörükben intézik. — A Síküveggyár monopol helyzete bizonyos veszélyeket rejthet magában... — Először is, számítunk a gyár vezetőinek és munkásainak felelősségérzetére a népgazdaság szükségleteinek kielégítése iránt. Segít elkerülni a „kísértést”, hogy 1968-től az építészeti . üvegnek például maximált ára lesz. A gyáregység nagyobb nyeresége elsősorban tehát nem a magasabb áron történő értékesítésből. hanem az előállítási költségek csökkentéséből és a minőség megjavításából eredhet. A jármű-üveg értékesítésénél megegyezéses árak lesznek — fokozott állami ellenőrzés mellett —. de a felhasználó vállalatok szükségleteiket Import útján is kielégítik. Itt ez az egyik fő minőségjavító, esetleg árcsökkentő tényező. — Néhányan attól tartanak, hogy az olyan üvegáruk termelésével, amelyek nem tartoznak a legfontosabb népgazdasági termékek közé. bajok lesznek. Attól félnek, hogy a kapacitásokat nem tudják megfelelő megrendelésekkel kihasználni. S ez nemcsak a gyár eredményességét. de munkáslétszámának foglalkoztatottságát is érintheti... — Nyilván a kézi előállítású árukra gondolnak. — Igen. — Nos, efelől bárkit megnyugtathatunk. A külföldi piac felvevőképessége úgyszólván korlátlan és — egylőre — nem tudjuk kielégíteni a hazai piac igényét... Meg kell mondanunk azonban, hogy az új mechanizmus azoknak a gyáregységeknek fog kedvezni, ahol ügyesebben, rugalmasabban alkalmazkodnak a piac igényeihez. A mi szándékunk, hogy a szabályozott piac impulzusait közelebb vigyük a gyáregységekhez. Ezt tudni kell kiaknázni. De ha a gyáregységek az új mechanizmus bevezetése előtt és után azon fognak sopánkodni, hogy „túl nagy lovat adtak a kereskedelem alá” — ez vakvágányra terelheti egész tevékenységüket .,. Nyitva maradt azonban a kérdés, hogy egy gyáregységnek mennyi kereskedelmi rugalmasságra lesz módja. Mert jórészt ettől függ a gyáregység érdekeltségének mértéke. Különösen az exporttal kapcsolatban érdekli ez a gyáregységeket. Csizmadia Géza Többet ésszel, mint erővel Nagy lendülettel haladnak a nyári munkák a dlósjenői termelőszövetkezetben. Ebben a sokat emlegetett —, s tegyük hozzá, nem a jóhíre miatt emlegetett — közös gazdaságban az idén mintha minden megváltozott volna. A diósje- női termelőszövetkezeti tagok rácáfolnak a korábbi véleményekre, mert olyan szorgalmasan, kitartóan dolgoznak, hogy igazán nem érheti őket kritika. Jelenleg négy kombájn járja a határt — a közbejött eső sajnos félbeszakítja a munkájukat —, s a vezetőik mindent megtesznek, hogy minél előbb befejezzék az aratást. Ezt az is bizonyítja, hogy a diósjenői határban már csak 170 hold a lábon álló gabona. Az idén jelentősebb területen rendre vágták a gabonát, mert köny- nyebb lesz kombájnnal felszedni. Ezzel megtakarítják a hordást és a cséplést. Így alakul. ki az az érdekes helyzet, hogy ebben a termelőszövetkezetben majdnem száz százalékos a kombájnaratás. A diósjenői szövetkezeti vezetők és a tagok az idén azt a közmondást „ültették át” a gyakorlatba, hogy: „Többet ésszel, mint erővel.” Nos, amit csak el lehet géppel végezni, azzal csinálják. Tavaly például decemberben is lehetett találni a határban szal- mabélákat. Ezen a nyáron meg már most „épülnek” a bä'a-kazlak. Egy-két ügyes ember kieszelte, miként lehetne a bálázással egy menetben össze is szedni a bálákat. Szerkesztettek egy csúszdát, amin a bálázógépről közvetlenül az utána kapcsolt pótkocsira csúszik a bála. Amikor a pótkocsi megtelik, elvontatják a kazalhoz. Mondjon még valaki a diősjenőiekre rosszat. Sok minden megváltozott? Igen! Mi az oka? Azt kérték a szövetkezetiek, hogy egyelőre ne beszéljünk a gazdaság dolgozóiról. Várjunk még vele. Rendben van, de rövidesen visszatérünk rá. Azt azonban nem lehet elhallgatni, hogy a szorgalom és a törekvés magas foka érvényesül a közös gazdaságban. S ez azt bizonyítja, jó az összhang a tagok és a vezetők között. Zeneiskolásaink a kamarazenei fesztiválon Sokan gondolták és jósolták, hogy aktív muzsikálást a gépi zene megöli, — feleslegessé teszi a zene évekig tartó tanulását. Az idő éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Soha nem tanultak annyian zenét, mint napjainkban. Az ember kívánja, hogy a művészetek valamennyi ágában felüdülhessen, elmerülhessen. Ám a zenetanulás akkor hozza a legszebb eredményeket, ha valaki belekóstol a társas zenélésbe is. Az az igazi öröm, amikor másokkal együtt muzsikálhatunk, legyen az énekes vagy hangszeres zene. Ezt a kamaramuzsikálást igyekszik fejleszteni az évenként megtartott Ifjúsági Kamarazene Fesztivál, melyet kilencedszer rendeztek meg — az idén Egerben. Mintegy 86 zeneiskolai kamara- együttes szerepelt, a legkülönfélébb összeállításban. Ha a hangszereket úgy figyeljük, hogy melyik hányszor szerepelt. akkor az alábbi képet kapjuk: hegedű 100, zongora 49, gordonka 40, fuvola 33, trombita 15, brácsa 6, klarinét 5, harsona 3, oboa 2, fagott 2, tuba 1 alkalommal állt a dobogón. Ebből a kimutatásból látható, hogy a fuvolások száma milyeh sok. Ez a gyönyörű hangszer — mely azelőtt igen ritka volt — ma nagy népszerűségnek örvend hazánkban. Feltűnően kevés a felsorolás végén szereplő hangszerek száma, s teljesen hiányzik a kürt (ezzel tavaly a salgótarjániak nagy sikert arattak Pécsett) és a gordon. A műveket vizsgálva örömmel tapasztalhatjuk, hogy igen változatosak, bár nem minden hangszerre találhatunk könnyen darabokat: talán ez is oka annak, hogy egyes hangszerek a szereplések számával elmaradtak. A barokk, bécsi klasszikus, romantikus mesterek (Corelli, Vivaldi, Händel, Bach, Haydn, Mozart, Beethoven, Mendelssohn stb) mellett sok mai magyar szerző művét játszották (Dávid, Farkas, Hajdú, Horváth, Járdányi, Maros, Mező, Pet- ró, Sugár, Székely, Szelényi, Szűts). Itt jegyzem meg, hogy a nagybátonyi zeneiskola igazgatójának Szűts Pálnak gordonka-zongora szonatináját hallhatták a fesztivál résztvevői. Hangszer kíséretes duettel:, tercettek is szerepeltek, de olyanok is, ahol az énekes hangok a hangszerekkel egyenrangúan szólaltatták meg valamelyik szólamot. Kedvessé és változatossá tette a műsort az ilyen vokálisinstrumentális kamarázók megjelenése. Főleg női hangokat hallhattunk (szoprán 10, mezzo 2, alt 8), de volt egy tenor, két bariton és egy basszista is. Megyénket ezen a találkozón a balassagyarmati (Kmetty Péter — furulya, Vácz Annamária — fuvola) és a nagybátonyi (Tóth András. Maksó János, Csépe Attila — trombita. Szöts Ferenc — gordonka, Szöts Katalin — zongora, Sándor Gyula — fuvola, Borsányi Erik — fuvola) zeneiskolások képviselték. Mindkét iskola szereplését megemlítették a kiemelt produkciók között (Helyezés nem volt, csak a jobban sikerült előadások kiemelése). Meg kell említeni, hogy a szovjet zeneiskolás vendégek ragyogó hangszeres bemutatót tarottak a fesztivál második napján. Műsoruk után (mely szólistákat sorakoztatott fel) beszélgetés folyt a szovjet és magyar zenepedagógusok között. Az udvariasságon túlmenő kölcsönös elismerések után egy szovjet zeneszerző körülbelül így summázta a tapasztaltakat: Biztosak lehetnek abban, hogy azt amit itt tapasztaltunk, pár hét leforgása alatt tudni fogják a muzsikusok egész Szovjetunióban. Köztudomású, hogy a magyar kórusművészet eredményei bámulatba ejtik az egész világot. Ehhez társul most a magyar kamarazenélés. A hangszerek sokféle összeállítása, ötletessége bámulatra és követésre méltó. Réti Zoltán Miért halt meg Nándika és Lacika? Nem tudtam részvétet érezni iránta. Inkább gyűlöltem, mint olyan embert, aki — akarva-akaratlanul, ha megannyira jószámdékkal is — mások halálát okozta. Ült dr. Turay Pál, a gyermekosztály vezető főorvosának szobájában és furcsa vonások játszottak az arcán. Talán a szenvedés torzította kínos vigyorra. öt gyermek apja Zsélyi László. Zsolti kéthónapos. Julika másféléves, Nándi három, Laci négy és Margitka hat. A középső — a Nándi tegnap meghalt. Akkor még a négy Zsélyi gyermek egy szobában volt a gyermekosztályon. Nándi eszméletlenül vergődött és kiabált: Apu, anyu, gyertek! Margitka az ágyából vigasztalta: — Ne sírj, Nándika! Margitkát átvitték a másik szobába, ne lássa testvére utolsó perceit. Most kijön a szobából rózsás pizsamában, vörhenyes hajával, sápadtan és megilletődve meséli: — Gombát főztünk szombaton, apuka hozta. Én keveset ettem, a többiek sokat. — Hol van Nándika? — Ott... — és a másik szoba felé mutat, ahol már üres a kiságy. A halott után a matracot is cserélik. Oda mutat, ahol most a négyéves Lacika is haldoklik. — Mindent megteszünk, de nem lehet rajta segíteni — mondja a folyosón dr. Turay Pál osztályvezető a gomba- méreg megtámadta a májat- És máj nélkül élni... Széttárja a karját. — Vége! A négyéves gyerek eszméletlenül fekszik. Viaszsárga. Állandó ügyelet van mellette. A nővér arca is átvette a haldokló viasz színét. Néha kijön a levegőre. Ful- lasztó érzés... — Menjünk talán az irodába! Az osztályvezető szobájában az apa meséli — isten tudja hányszor — hogyan történt. — Szombaton szedtem a gombát. Én jobban szeretem, mint a húst. Megfőztük és ettünk belőle... Ettünk, vagyis ő, a felesége, az anyósa és a három nagyobb gyerek. Zsolti és Julika kicsi még a gomba ételhez. Vasárnap délben kezdődtek a tipikus tünetek. Jött a mentő, és az egész családot kórházba szállította. — Még a másféléves Julikét, a párhónapos Zsoltit is — mondja Turay doktor. — Szociális okokból kellett így intézkedni, amíg a szülők meggyógyulnak. A három felnőtt hamar kiheverte a mérgezést. A három gyerek közül kettőnek koporsót vittek. — És Margitka? — Jól van egyelőre! — mondja a főorvos. — Azért egyelőre, mert a gyilkos galócának hosszú a hatása. Az első tünetek 8—20 óra múlva jelentkeznek. Átmeneti javulás után a negyedik-ötödik napon beáll a halál. A galócának három mérge van. Az egyik, amelyik a vörös vérsejteket támadja meg, főzés közben hatását veszti. A másik kettő azonban megtámadja a szervezetet és elroncsolja a májat. A kritikus idő tiz nap. Ezért nem lehet ma még Margitkáról bizonyosat mondani. Az apa hallgat. Néha a szeméhez nyúl és megint az a torz arcjáték. ,,Én ismerem a gombát, erdőben dolgozom” — ismételgeti az etesi ember. Állítja, nem volt közte galóca, csak kéthátú, meg néhány „igazi”. Csakhogy a tünetek mindent elárulnak. — Ez a gyilkos galóca tipikus esete — mondja az orvos. — De én nem lettem beteg tőle. Az sok mindentől függ. A szervezet ellenálló képességétől, a fogyasztott mennyiségtől, a felszívódástól és ki tudja még mitől. A gomba nagyon kényes étel. Még az „igaziból” készített ebédet sem lehet eltenni vacsorára. A ma szedett gomba másnap főzve már bajt okoz. Egy közepes galóca képes a család teljes kiirtására. Soroljam még? — Mert nem mutatják meg szakértőnek! — És ha megmutatják? Honnan tudhatja azt a vevő, hogy a megvizsgált gombából vett? És ezért van a legtöbb baj. Cserélik a cédulát vagy egy cédulával több gombát is eladnak. Aztán túl sok az amatőr szakértő és itt az eredménye. Két halott, három- és négyéves korban. És senki sem felelős a két emberéletért, akik még sokáig és jó egészségben élhettek volna? — A felesége tudja már? — Nagyon oda van, folyton sír... Vajon ennyi elég? Hulló könnyek két emberéletért? A törvény szigorával kellene elejét venni a további áldozatoknak. Nemrégiben Balassagyarmaton, most Ete- sen ölt a gyilkos galóca. Senki sem vitatja, hogy a magába roskadt, összetört ember végeredményben jót akart, de lehet-e továbbra is jóakaratról beszélni, ha következménye: kettős halál? — A gyermekbénulást, a tbc-t legyűrtük. Vajon mikor gyűrjük le az emberi nemtörődömséget? Csak paragrafusokkal lehet, csak börtönnel? — Gyilkos galóca és gyilkos felelőtlenség! Az apa megremeg. Feláll, kéri a papírokat, hogy Nándikét eltemethesse. Hamarosan újra kopogtat. Lacika a kórteremben haldoklik... És Lacika azóta elfelejtette, milyen a napfény, a játék, Margitka szeme, elfelejtette örökre. Ö is meghalt. Gáldonyi Béla
