Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-21 / 171. szám
4 N ö o n A ü 1966. július 21. csütörtök Tjalál kö zás o k Radarral az országúton Kamarás József levelet kapott Kamarás Józseftől 1964. november 13-án: „Kedves Kamarás Elvtárs ! A Nógrád című lap mai számában T. E. újságíró tollából egy cikket olvastam, nagy érdeklődéssel, melynek címe: A Kamarás csoport. A dolog azért is érdekelt, mert engem is Kamarás Józsefnek hívnak és majdnem 55 éve lakom Balassagyarmaton. A kórházban dolgozom 15 éve, mint gazdaságvezető (gondnok) helyettes. Idősebb fiamat ugyancsak Kamarás Józsefnek hívják... ... A cikkből örömmel állapítottam meg, hogy van a megyében egy másik Kamarás-család is, melynek József nevet viselő családfője olyan nagyszerű ember, akire nemcsak a Kamarás-családok, de egy egész üzem, sőt tájegység büszke lehet. Többször elolvastam a cikket és magamban megállapítottam. lám, a szerény munkásra előbb-utóbb felfigyelnek. Azokra az emberekre, akik nem várva dicséretet, munkaszeretetből, hivatástudatból — úgy hívják ezt, szocialista öntudat — szinte „rejtve” végzik munkájukat. Olyanok, akiknek csak ..jó munkás” barátaik vannak, de „henyélő haverjaik” nincsenek. Akik nem dobják el a szerszámot azonnal, ha letelt a munkaidő, akik utolsónak távoznak a munkahelyről, de rendszerint elsőnek érkeznek oda és akiket szigoruk ellenére szeretnek munkatársaik. Ilyen az én munkás-ideálom — ilyenekkel szeretnék mindenütt találkozni ...” A hétköznapok 24 óráig tartanak. Az ünnepek is. Ennyi ideig tart egy nap! A mindennapok krónikása 24 órára dolgozik. Az újságot másnap eldobják, harmadnapra elfelejtik. Így van ez jól: új nap, új örömök, gondok, krónikák. A legritkább eset, amikor valakinek két évvel azelőtt megírt — és elfelejtett! — cikkére kell emlékeznie újra. Akkoriban sokat jártam Salgótarján és Nógrád gyáraiban, üzemeiben. Surrogó, víz-neszes hűtőtornyok, égre mutató, szélverte kémények, a tűz és a vas formálói között éltem. Kamarás Józsefet és brigádját akkor úgy emlegették a Mátravidéki Hőerőmű zagyvarónai telepén, mint akitől érdemes tanulni. Cikket írtam róluk a Kamarás csoport címmel. Nem gondoltam, hogy folytatása is lesz, két év után. Lett A cikket ugyanis elolvasta Balassagyarmaton egy másik Kamarás, aki nyomban levelet írt a salgótarjáninak. Ezt a levelet én két év múlva — a napokban — kaptam meg a salgótarjáni Kamarás feleségétől, akivel ugyancsak véletlenül találkoztam egy hivatali szobában, s aki azonnal megragadta az alkalmat, hogy a balassagyar mati névrokon üdvözletét — ha két év után is — átadja. Megköszöntem, és felkerestem Kamarás Józsefet — Balassagyarmaton. — Az az érzésem, kettőnkön kívül senki sem olvasta olyan átérezve a cikket, mint mi — mondta. — Örülök, hogy tetszett — mondtam. — Ne értsen félre, engem nem is annyira a stílusa érdekelt. Azért olvastam el, mert Kamarás Józsefről szólt és engem szintén Kamarás Józsefnek hívnak. Bólintottam. — Es sikerült már találkozniuk? — Kaptunk tőlük egy hosszú levelet, fényképekkel. Hívtak bennünket Salgótarjánba. A fiam már járt náluk, nagyon kedvesen fogadták. Én az idei nyáron látogatok el hozzájuk, ha kissé megkésve is, eleget téve szíves meghívásuknak. A gazdaságvezető helyettes fehért munkaköpenyében járkált velem az udvaron és magáról keveset, munkájáról, a kórházról annál többet beszélt Amikor végigjártuk a nagy kiterjedésű, pavilonrendszerben épült kórházat — bevallom — keveset gondoltam arra, milyen hatalmas erőfeszítést kellett tenni ahhoz, hogy 1897-ben megnyithassa kapuit, s' mai korszerű berendezésével a tájegység egyik tekintélyes intézménye legyen. Kamarás József elbeszélése ébresztett tudatára mindennek. Dr. Bartha Elemérrel, dr. Kenessey Alberttal közösen megírták tavaly a kórház vázlatos történetét. Ez a „vázlat” mi mindenről mesél! S a munkahely után a család? Ifjabb Kamarás József a salgótarjáni Közgazdasági Technikumiban végzett, most a kórház laboratóriumában dolgozik. Szívesen emlegeti a továbbtanulást (a Közgazdasági Egyetemen, vagy a Pénzügyi Számviteli Főisk' i szeretne továbbtanulni), és Louis Armstrongot, akivel Budapesten a Népstadionban találkozott Lánya, Kamarás Mária az egri Pedagógiai Főiskola hallgatója, a legkisebb fiú, Sándor, most végezte el az általános iskolát. Lehet gond a három gyerekkel. Kamarás szívesen beszél róluk. S még egy valamiről, csellójáról. Zenebarát s a kórház kultúrfelelőse. Mezőkeresztesen, 1940-ben a Badár napokon Bartókot, Kodályt tolmácsolt Ott találkozott Móricz Zsigmomd- dal is, akivel együtt ebédelt. A Kamarások tehát e nyáron találkoznak. Az embereknek találkozniuk kell egymással, örülök, hogy két évvel ezelőtt megírtam azt a cikket Tóth Elemér he Továbbra is precíz, pedáns és a végtelenségig tapintatos maradt Percre kelt, percre feküdt, és még a házastársi kötelességét is naptár szerint, felhúzott automata módjára teljesítette. Katit drágakőnek tekintette, csakhogy — nyers, csiszolatlan drágakőnek. Ennek folytán örökké a megmunkálásán fáradozott. Magyarán: végtelenül udvariasan és örökké a bocsánatát kérve, de szakadatlanul nevelte, köszörülte és korholta. Ami elég ostobaság volt tőle. mert Kati — a félzöld, burkából alig kipattant bimbó — még így is a szerelem kiszámított, szertartásos adagolása mellett is egy-kettőre virágba borult. Alakja megnőtt, kitelt, a szerelmi játékok igazi hegedűjévé vált. És ki tudja: talán fel is lázad, és akkor jaj Petáknak, és jaj akkurátus, percre kiszámított életmódjának is, ha nincs 1956 ősze. és nem éri Petákot hivatalába menet egy kósza, nem is neki szánt géppisztolysorozat. Kati megsiratta, meg is •gyászolta, és mert félt, mert rdércnyómásos álmok gyötörték, a temetés után néhány héten át Irén ángyi hatalmas, rémeket riasztó karjai közt aludt. De teltek a napok, múltak a hetek, és mire kitavaszodott, Kati úgy érezte, hogy újra lány lett. Csak álom, képzelődés, könyvből olvasott, csiklandósan fura regényrészlet volt a házassága. Irén néni aztán kijózanította. Egy fess, jól kereső fiúról, egy szövőgyári diszpécserről kezdett példálózni. Hogy vásárlás közben, a csemegebolt pénztára előtt akadt vele már többször is össze. Ami arra bizonyság, hogy házias, kezelhető anyag az illető, s ha a felesége nem kapatja majd el. akár krumplihámo- zásra vagy tésztagyúrásra is be lehet fogni annak idején. Továbbá szép, szép az özvegyi magány, a sírnál fogadott hűség, fuvolázta a derék Irén ángyi, de mindennek és így az asszonyi természetnek is megvan a maga törvénye. Csak az egészségének árt, és az idegeit rongálja, aki vérmes, viruló asszony létére az apácaéletet erőlteti. A célzás világos volt, Kati bele is pirult. Erre Irén ángyi sietett megnyugtatni, hogy isten őrizz, nem cédaságra biztatja 5, elvégre hitvesi kapcsolat is van a világon, aztán a gyászév is letelik egyszer. Kati tehát ne vegye rossz néven, ha egy színházjegyet továbbit néki. A fiútól való, a fiú küldi hódolatának kifejezése mellett. Látta már, Katit, jól meg is nézte magának, és elragadtatásában úgy nyilatkozót, hogy az isteni Lollobrigida csak mosogatólány Katihoz képest. De Kati nem kért se a szfnházjegyből, se a várható hitvesi kapcsolatból. Inkább feladta, rokon házaspárnak engedte át a pesti lakást, és hazaköltözött. Nem rögtön, és nem is menekülés szerűen. Ügy húsvét táján, amidőn végképp meggyőződött róla, hogy Irén ángyi mániákus: a házasságszerzés mánikusa. Ekkor tartottak ugyanis a negyedik vőlegény jelöltnél, egy szolid, tízezreket kereső gombkereskedőnél, az ötödik jelöltet pedig húsvétra. nyuszi ajándékul szándékozott bemutatni kén ángyi. Jobbágyitól Somoskőújfaluig Rútságtól Salgótarjánig Az őrhalomi községi tanácsháza előtt gyorsan fékez egy gépkocsi. Vezetője kiugrik a volán mellől, s keblére öleli a járművet megállásra intő próbarendőrt: — Szervusz pajtás, de rég láttalak! Mi jóban jártok?! De örülök neked! — Én is örülök, de most nem erről van szó! Túllépted a megengedett sebességet. Sze- mélygépokcsival, lakott területen belül hetvennyolc kilomélomban; de másutt is. ahová vezénylik. Kérem a személyi igazolványodat! A moszkvicsosnak nincs ínyére az intézkedés, de látja, hogy itt a rábeszélés nem ér semmit. Nyel egy nagyot, s előveszi a személyi igazolványt, a jogosítványt. A közlekedésrendészeti osztály vezetője meghív, hogy látogassunk a következő radarállomásra. Salgótarjánba sietünk, ahol a Síküveggyárnál a jármű műszaki állapotára is.) Ebben az esetben a sebesség túllépése csekély volt, a jármű vezetője pedig lelkiismeretes embernek látszik. Még betétlapot sem kell átadnia: jószíwel, megértéssel fogadja a figyelmeztetést Ügy mondják, az ujjunk sem egyforma... A radar tárgyilagos mérése szerint a megállapított pannóniás hetvennél gyorsabban „tépett”. Pótutasa mögött a csomagtartón hatalmas zöld bőrönd, előtte a másik. Mibe kapaszkodik a kanyarban, fékezésnél, nem tudni. Azaz. tudni: semmibe. — Csal a látszat, csal! — erősítgeti váltig a motoros. — Nekem higgyenek, kedves elv társak, ne a látszatnak. Sosem kerültem én összeütközésbe a KRESZ-szeL A fogadkozás olyan meggye zően hangzik, hogy Lókos—:? ismét hívja Lakost, s megkér di: milyen forgalmi rendsz- mű motorkerékpár mekko- sebességgel haladt. A mr kapott tájékoztatás egyezik a előzővel. Az igazmondás ennek a motorosnak nem lehet mindennapi kenyere. Gépjárművezető: igazolványából ugyanis hiányzik az egyes és a kettes e1- Ienőrzőlap ... Annyi bizonyom hogy nem a szél fútta ki or- nan... A Pannónia lovas - számára kellemetlenül végződik az első találkozás a radarral: a helyszínbírság befizetésére száz forintot vihet a postára. teres sebességgel hajtottál. Fel kell. hogy jelentselek szabálysértésért — Rosszul becsülöd a tempót S ha úgy is lenne, képes lennél feljelenteni a barátodat? — Igen. A barátság nem ok arra, elnézzünk súlyos szabálytalanságot Ami pedig a sebességet illeti: a radar nem téved. — Radar?! Nógrád megyében?! Hol van nálunk radar?! — Például most itt örha— Hát... lelkem, hol jobb? — kérdezte nem sokkal ha- zaérkezte után Katitól az öreg Bársony. — Pesten, vagy itthon? Ugy-e, hogy itthon? Éppen vetemónyeztek. dolgozik a radarcsoport A központnál helyezkedünk el. Ma Lókos a fedőnév —, jobbról és balról elhelyezkedett rádiósok Lókos—£, Lókos—2 néven jelentkeznek — Itt Lókos—2, itt Lókos 23 Vétel! — Itt Lókos, Bt Lókos! Nyergesvontató, sebessége negyvennégy kilométer. A járművet a Lókos—2-nél megállítják. A sofőr minden menetokmánya rendben, kocsija műszaki szempontból sem kifogásolható. (A közlekedésrendészet dolgozóinak tapasztalata szerint az, aki túllépi a megengedett sebességet, gyakran más vonatkozásban is hadilábon áll a KRESZ- szeL Ezért, az ellenőrzés többnyire kiterjed az okmányokra. nefc során radar-ellenőrzéseket tartottunk, mind a gépjármű- vezetők, mind a magunk számára igen tanulságosnak bizonyult Az előbbieknek azért hogy a KRESZ-ben foglalt sebességkorlátozásról tanultakat felfrissítsék. Részünkre pedig azért mert méréssel is meggyőződhettünk arról. hogy nem véletlenül szerepel a közlekedési balesetek okad között oly nagy arányban a gyorshaj tás — mondotta egy lélegzet- vételnyi szünetben a közlekedésrendészeti osztály vezetője. — Fokozott felvilágosító munkával, s ha szükségesnek látszik: erélyesebb törvényes eszközökkel is fellépünk ellene. Természetesen nem hanyagoljuk el a többi ellenőrizni valót sem. Mind nagyobb lendületet vesz például a mezőgazdasági termények szállítása. Amíg a radar-csoportok egy-egy ponton dolgoznak, addig menet közben ellenőrizzük legközelebb a szállításokat. Tartson velünk! Tartunk. És beszámolunk arról, amit láttunk... b. z. — Mákot * Az öreg zsinórt feszített, magágyakat karcolt a porha- nyós televénybe. Kati pedig a pirinyó, homokkal dúsított mákszemeket pergette- zsurmolgatta két újjal alá, — Nem is tudom — simiSzűnjenek meg a csirkeperek tattá ki homlokából kézfejjel a haját. — Itthon... más. — Mi más? Micsoda? — Minden. Még az ég is... Tág, messzebb van, és telisbele bárányfelhővel. — No ugye? — hatódott meg könnyekig az öreg Bársony, és úgy tekintett a göndör, habosán patyolat bárányfelhőkre. mintha bizony ő terelte volna falikújukat a mélykék tavaszi égre. Egyúttal derűs, magabízó nyugalom szállta meg. Annak a tudata, hogy mégis csak az ő vére Kati. Kertészvér, aki immár kitanulta a várost, és többé csábítva se lesz hűtlen az ojtókéshez. Persze, hogy itthon jobb! — jelentette ki. — Aztán, ha unatkozni találsz, isten az anyám, még... még televíziót is veszek, hogy ne unatkozz, lányom. Kati csak nevette, mert újra otthon és újra lánynak lenni még a beígért televíziós készüléknél is újdon- ságosabb élvezet volt neki. (Folytatjuk) Salgótarjánban és a város külterületein évek óta gondot okoz a baromfitartás. A városi tanács mezőgazdasági szakosztálya helyesli a baromfitartást a megfelelő körülmények között és segítséget nyújt a legcélravezetőbb tenyésztői módszerek meghonosításához, és az állategészségügyi munkához. A helytelen baromfitartásból azonban sok bosszúság és kár származik. Ugyanis olyan városrészeken is tartanak baromfit, ahol nem tudják hová elhelyezni. A külterületi baromfitartás pedig örökös veszekedést, szabálysértési és bírósági eljárásokat okoz. Előfordult például, hogy a Károlyi városrészen „ismeretlen tettesek” mérget szórtak a kertekbe, s igen sok baromfi elpusztult. Hasonló történt Baglyason és Forgácson. Akad olyan állattartó, aki a saját kertjét óvja a baromfitól, mert kárt okoz, de a más kertjével nem törődik; Az ilyen esetekből keletkeznek a veszélyes összeszőlaTkozások. kárbecslő si jegyzőkönyvek, súlyosabb esetekben bírósági tárgyalások, örökké tartó haragok. Mindezt elkerülhetnénk, ha a baromfitartók betartanák a törvényes rendelkezéseket. Baromfit csak zárt udvarba > tartanának, ahogyan azt a rendelet előírja. Aki ezt ne' tudja biztosítani ne tarts szárnyas állatot. A baromfi által okózott kár megtérítésével nincs elintézve ugyanis a dolog. Az emberek többsége nem szeret bírósági tárgyalásokra járni, inkább tűri a ká rókát és magába fojtja indulatait. Igen üdvös lenne ha a kisállat-tenyésztők „rájönnének”, hogy a baromfi nemcsak a saját kertjükben tesz kárt, hanem a máséban is. Azokkal szemben pedig, akik nem hajlanak a rendeletek betartására a városi tanács mezőgazdasági szakosztálya lépjen fel és szerezzen ér vényt a kisállat-tenyésztési szabályozó rendeleteknek.- L — T
