Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-02 / 129. szám

A WOG R A D T966. június 2. csütörtök Ha mindenki egyet akar, a siker nem marad el Bányagépgyári tapasztalatok Nagy az érdemük a Zagy- vapálfalvi Bányagépgyár dol­gozóinak abban, hogy az Or­szágos Bányagépgyártó Vál­lalat elnyerte a büszke él­üzem címet, az elmúlt évi eredményes munka jutalmát. Mivel járultak hozzá a siker­hez? Erre kerestünk választ A zagyvapálfalvi üzem a régi központi bányajavító mű­helyből alig másfél évtizede alakult át gyárrá. Mit jelen­tett ez? Azt, hogy jóformán csak a cím változott, lett rangosabb, de a régi épületek maradtak, sőt a szerszámok is. Az emberek azért változ­tak, cserélődtek. A régiek ka. A szükséges alkatrészek egy részét a Salgótarjáni Acélárugyár sajtolja szá­munkra kooperációban. Itt ál­lítják össze, hegesztik, majd hőkezelik. — Sok gondot okozott a süveggerendák alapanyaga. Ózd a technológiában elő­írt minőségű anyagot szállí­totta ugyan, de hőkezelés után a vizsgálat a legkülön­bözőbb minőségi értékeket adta — magyarázza a ter­melési osztály vezetője. A probléma megoldására Cson­tos József, a gyár főmérnöke és az ózdi termelési osztály vezetője közösen kidolgoztak Készül a visontai külfejtésű bánya számára a hatalmas szalagberendezés. Surányi Imre szocialista brigádja az ud­varon készíti elő hegesztésre a a súlyos alkatrészt nagy részét elhelyezték más bányai műhelyekhez, helyet­tük újakat kellett felvenni. Így kezdődött a gyár új tör­ténete. Az első évben, 1950- ben négymillió forint értékű árut termeltek. A tizenöt év azonban nem múlt el nyom­talanul. A fejlődésre jellem­ző, hogy az idén már 110 millió forint termelési érté­ket várnak az üzemtől. A javító műhelyből alakult gyárra kezdettől fogva a sok profil volt a jellemző. Min­dig azt kapták feladatul, amit a bányák igényeltek. Köztu­dott, hogy a sokféle termék, az egyedi gyártás nem olyan kifizetődő, mint amikor so­rozatban készíthetnek valamit. Ahány féle az igény, annyi felszerszámozás, munkafogás. Univerzális szakembereket kíván ez. Az sem hasznos, hogy mikorra valamit begya­korolnak, már új dologba kell fogni. Ha nem is ilyen mértékben, de azért még mindig ez jellemző a munká­jukra. Németh Endrével, a terme­lési osztály vezetőjével jár­tuk a műhelyeket. Az ala­pító tagok közé tartozik, kezdettől fogva itt van. Ré­szese a sok gondnak és az eredménynek is. — Most már három fő pro­filunk van. Egyik az acél süveggerenda gyártása. Ezt ma már külön üzemrészben végezzük. Ezenkívül a bányai szállítószalag-berendezéseket és szalaggörgőket készítjük. Persze még sok egyedi meg­rendelést is kapunk, amiket teljesítenünk kell — újságol­ja. A süveggerenda — üzem­ben szalagszerű a termelés, de még rengeteg a kézi mun­egy olyan anyagösszetételt, ami nem költségesebb a ré­ginél, de hőkezelése tökéle­tesebb, megbízhatóbb. Az új anyaggal már az üzemi kí­sérleteket végzik. Acél süveggerendából nagy az igény. Az idén 24 ezer darabot várnak a bányák Zagyvapálfalvától. Április vé­géig nyolc és félezret elké­szítettek már és elküldték az ország különböző bányáiba. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt 500 süveggerendát az eredeti előírásoktól eltérően erősített kivitelben kért. Az igényt természetesen kielégí­tették, és most a Várpalotai Szénbányászati Tröszt hason­ló kérésének teljesítésén fá­radoznak, ahová 600 süveg- gerendát szállítanak. A Zagyvapálfalván készült szállítószalag-berendezéseknek ma már nemcsak az ország határain belül, hanem kül­földön, távoli országokban is hírük van. Tavaly Indiába szállítottak ilyen berendezé­seket. Az idén is küldenek, főként alkatrészeket Oriszá- ba. Üj igénnyel jelentkezett a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat is. Az arab orszá­gok rendeltek berendezéseket. Az üzem éves exportterve 12 millió forint, amelyből ed­dig már több mint hétmillió’ teljesítettek. Minden remén'' megvan arra, hogy jóval a határidő előtt kiszállítsák az idei exportot. A belföldi feladatok közit a legnagyobb a visontai küi fejtésű bánya részére készii lő szalagberendezósek gyárta sa. Olyan berendezések ké­szülnek, amelyhez hasonlót, eddig még nem gyártottak Zagyvapálfalván. Surányi Im­re, a szocialista címmel több­szörösen kitüntetett lakatos brigád vezetője munka társai­val nagyon sokszor hajol még a rajzok fölé, amíg elkészül­nek ezek az ugyancsak egye­di gyártmányok. — Megszoktuk már, hogy ahány berendezés, annyi féle — mondja, majd így folytat­ja: — Sokszor helyszűkében vagyunk. Itt vannak ezek a bányai szalagberendezések. Szeretnénk minél gyorsabban kiadni őket, mert máris kel­lene a hely a visontai mam- mut-szalagnak. Már azon dol­gozunk kint az udvaron. Az is műhely a mi számunkra, csak nincs fedele — legyint nevetve, majd a termelési osztály vezetőjéhez fordul. — Németh elvtárs, ha belelen­dülünk a munkába nem győz­zük szusszal a hegesztést. Szükségünk lenne még né­hány hegesztőre, szerezni kel­lene valahonnan. — Sajnos nincs raktáron — válaszolja nevetve az osztály­vezető, majd hozzáteszi: — azért valahogy megoldjuk. A rövid beszélgetés egy sor gondot érintett. Egyrészt azt, hogy kinőtték már a régi javítóműhelyt. Építési beruházás az utóbbi négy évet kivéve alig történt. Ami volt, azok közül az új sü- veggerenda-gyártó műhely csak az említésre méltó. A lakatosok, hegesztők, festők nagy része a szabad ég alatt dolgozik, nemcsak nyáron, hanem télen is. A másik gond a gyakori munkatorlódás: az egyik bri­gádnál sürgősebb a munka, mint a másiknál. Ilyenkor hol az egyik szocialista bri­gádból, hol a másikból adnak segítséget. Régen kialakult és jól bevált gyakorlat ez már a Bányagépgyárban. Ez­zel is csökkenteni tudják a gondokat, de van még egy másik dolog is: a több szak­ma elsajátítása. Ma már szin­te akármelyik szocialistái bri­gádnál érdeklődik az ember, mindenütt vannak két-, sőt háromszakmások is. Surányi- éknál vagy akár az Uramecz brigádnál, ha több a hegesz­tőmunka, akkor a lakatosok is hegesztőpisztolyt fognak. A kényszer hozta ezt a moz­galmat. Az élet sürgette, hogy minél előbb kialakuljon egy sokoldalúan képzett szak­munkásgárda. Olyanok, akik a géprajzot úgy olvassák, mint könyvet. A beruházásokról már volt szó, de a teljes igazsághoz tartozik, hogy a gépi beru­házások is igen hiányosak. Vannak szerszámgépeik, nem is elavult típusok, viszont a gépek állapota elég rossz. Nem csoda, hiszen több mint tíz éve, éjjel-nappal dolgoz­nak velük, és nemcsak az ember, a gép is fárad. A mi­nőség az új gazdasági mecha­nizmusban még nagyobb kö­vetelmény lesz. Ez azonban nemcsak munkaerő-kérdés. At­tól is függ, hogy a termelő berendezések alkalmasak-e még jobb minőségű termé­kek előállítására. A méret- pontosság a különböző tűrési hatások szűkülése, a minősé­gi ellenőrzés szigorítása, igen sok gondot okoz ott, ahol a szerszámok, illetve a gé­pek elavultak. A zagyvapál- falviaknak éppen abban van nagy érdemük, hogy a sok gond, gátló körülmény elle­nére jottányit sem engednek a minőségi követelmények­ből. Ennek köszönhető, hogy ahová szállítottak, onnan még nem kaptak reklamációt, csak elismerést és újabb rendelést. Az új bányagépgyár építé­séhez még az idén hozzáfog­nak. Sok minden megválto­zik akkor, tartják sokan. Két­ségtelen, igen nagy szükség van rá, de megmarad a régi gyár is. Az igények nagyok, és mind nagyobbak lesznek Visontára és a többi külfej­tésű bányához százával kel­lenek a száll! tósza 1 agok, de kellenek a mélyművelésű bá­nyákba is. A bányák korsze­rűsítése is mind több acél­biztosító szerkezetet kíván Évről évre növekszik a sza- laggörgő-gyártás, aminek a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár a profilgazdája. Az idei tér vükben 180 ezer görgő el­készítése szerepel. Ennél töb­bet akarnak előállítani, mert az igény legalább kétszer- ennyi lenne. Sok dolog van tehát, ami indokolná, hogy egy kicsit többet kapjon ez a műhely­ből alakult gyár is. hiszen érdemet szereztek már erre eddig elért eredményeikkel. Vezetőiben és dolgozóiban megvan a lelkesedés minden űj iránt Nem félnek bele­vágni az ismeretlen felada­tokba, még akkor sem, ha az egy kis rizikóval is jár, Esztétikailag szebb berende­zéseket, minőségileg jobbat szeretnének adni és gazdasá­gosabban termelni. Sokszor maguk is megállapítják, hogy amit az elavult gépeken sok verejték árán létrehoznak nincs olyan tetszetős, mint amelyeket a mai technikai színvonal megenged. Ezt úgy is nevezhetnénk: önigény, amit magukkal szemben tá­masztanak. Ez az alapja a reklamációktól mentes mun­kának. Tavaly, az év elején feszí­tettnek tűnő tervszámokat túlteljesítették. A tervezett létszámmal másfélmillió fo­rint értékkel többet termel­tek, és exporttervüket egy hónappal határidő előtt tel­jesítették, sőt több mint négy százalékkal túl is szárnyal­ták. Dicséretes dolog, hogy az önköltségből egy százalé­kot, egymillió-négyszázhúsz- ezer forintot megtakarították. Vagyis nagyobb értéket ad­tak a népgazdaságnak, mint amennyit vártak tőlük. megállapították a költségszin­tet és a felhasználható bér­alapot. Nagyobb önállóságot kapott a vállalat a koráb­binál, de a kötöttség is na­gyobb, mert jobban kell gaz­dálkodniuk ahhoz, hogy a tervet teljesítsék. Az üzemrészek számára ha­sonló mutatókat írtak elő az­zal. hogy itt a befejezett ter­melést is mérik. A költség­szinten kívül az állományon­ként! béralapot határozták meg követelményként. Az első negyedévet sike­resen maguk mögött hagy­ták. Befejezett termelési ter­A hegesztés varratait simára csiszolják, hogy szebb legyen a gyártmány: Sándor IL István kezében szikrákat szór a csiszológép A tavalyi jó eredmények után az idei terv még fe­szitettebb. Kevesebb létszám­mal, nyolcmillió forint érték­kel többet kell termelniük. Az új gazdaságirányítási mechanizmusnak megfelelően az Országos Bányagépgyártó Vállalatnál és így Zagyvapál­falván is kísérletek folynak. A vállalat számára csak há­rom fő mutatót írtak elő: az úgynevezett specifikált ter­melési tervet, tehát azt: mi­lyen termelési értékei kell eléraiök és miből. Ehhez Róka Ferenc és Balogh Imre .egymásra rakják a kész síi v eggerendákak Szállíthatják már Várpalotára, vagy valamelyik nógrádi bányába vüket 109,8 százalékra, ezer belül az exporttervet 113,: százalékra teljesítették a lét számkeret és béralap betar tásával. A költségszintet s múlt évben elért 98,7 száza lékkai szemben az idén i tervben is egy százaléksa feszítették számukra, de a: első negyedévben még ezt i. sikerült tovább csökkentem és mintegy hetvenezer forin eredményjavulást értek el. Az új gazdaságirányítás elveknek megfelelően értékel ték az első negyedév tapasz talatait, amelyek biztatóal ugyan, de a tanulságot is le szűrték belőlük. Ugyanis < nagyobb önállóság sokkal na gyobb felelősséget is hárít « vezetőkre. Zagyvapálfalván van gom bőven, de ahogy mondják volt máskor is, és mégis sí került úrrá lenni rajta, sí kerül most is. Egy-egy ha taridő előtt elszállított gép vagy berendezés mindi; újabb erőfeszítésekre ösztön zi a vezetőket és dolgozókat Ha az egyik helyen szorít < cipő, segítenek a vezetők, á segítenek a másik területei dolgozó munkások. Az egyse g?s akarat, az összefogó: nagy dolgokra képes. Most amikor egy olyan nagy é: több évre szóló prograrr megvalósításába fogtak, min a visontai külfejtés szállít« berendezésekkel történő el­látása, különösen szükség van az összefogásra Az előz­mények tanulsága szerim \em is lesz ebben hiány a2 üzem címet elnyert Zagy­pálfalvi Bányagépgyárnál. írta: Bodó János Fényképezte: Koppány György

Next

/
Thumbnails
Contents