Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-12 / 138. szám
l'lP.n. június 12 vasárnap N C, R A r 3 Emberek az erden ..Nincs már romantika az erdőben!” Egy idősebb erdész barátom mondta ezt a napokban. Igaza van? Nehéz lenne eldönteni. Az erdészek idősebb nemzedékének nagyon hiányzik a fadöntő munkások fejszéinek tompa zaja, a csendes erdő. Valamikor nem zúgtak gépek a fák \ adonában, az ember egyszerű szerszámaival, saját erejével uralta az erdőt. S mégis az erdő. a természet rralkodott méltóságával az emberen. Űj nemzedékek léptek azonban az erdőbe. Betört a technika, s az emberek megsokszorozzák erejüket a gépek segítségével. A természet nyugalmának romantikáját fel- \ állottá a lüktető munka romantikája. m Elhagyjuk Zagyvarónát, sa Íalíi végén jobbra letérünk a reredi útról. Bevesszük magunkat a rengetegbe. Az erdészet erős terepjáró gépkocsija meg sem érzi a meredek emelkedőket. Elhaladunk a Buda-völgyi rakodó mellett. Az erdei út mindkét oldalán hatalmas rönk-rakások. A hegyek közül fogatokkal szállítják ide a fát, s innen tovább már vontatók viszik. Kiss János, a Salgótarjáni Erdészet vezetője magyaráz: — A mi erdészetünk a legnagyobb területű a Cserháti Erdőgazdaságban. A szakirá- nyitott területek a termelőszövetkezeti erdők nélkül kilencezer, azzal együtt tizenegyezer hektár... Az érzékelés kedvéért mondjuk el, tíz közigazgatási egység határát _ öleli fel az erdészet. Bárna, Mátraszele vonalától Karancslapujtő, Kara ocsberény vonaláig terjed kelet-nyugati irányban. Az erdőgazdaság legszebb erdészete a salgótarjáni. Ezen a területen találhatók a Karancs, a Medves vonulatai, a Cserhát északkeleti nyúlványai. A legváltozatosabb, a szemnek is legjobban tetsző vidék. Az Ipoly és a Tárná mellékfolyói szabdalják a területet. Salgótarján környékén pedig n bányászkodás emlékét őrzik a szakadékok. Jobbra-balra lódít a gépkocsi. Felázott, gödrös erdei úton haladunk. A Medves hegység egyik kedvelt magaslatához, a Szilváskőhöz igyekszünk. Az erdészet, az erdő- gazdaság legjobb motorfűré- szes munkacsapatához. Elcsodálkozik. — Változó ez. Olyan tizenöt. hatvan köbmétert, de volt műszak, amikor lement a hetven is... Erre én csodálkozom. — De ilyen gödörben — mutat a háta mögé — idegölő dolgozni. Előfordult, hogy én előbb leértem az aljba, mint a fa. Érthető, miért küldik mindig Telekéket a nehezebb helyekre. A legjobban felkészült, legtapasztaltabb brigád az egész erdőgazdaság területén. Bíznak is bennük. A tervet mindig teljesítik, illetve mindig jóval túlteljesítik. Az erdészet kitermelési terve négy és félezer köbméter, Telekék ezt egyedül teljesítik. Meg- •v-óbálták már más motorfűrésze* brigádok megszorítani őket, azonban sehogy sem megy. Az utánuk következő brigád kerek ezer köbméterrel marad el tőlük. — Mi a titka a sikereiknek? — kérdezem. — A jó együttműködés. En szeretek „hajtani”, a brigádnak jönni kell utánam. Mindannyiunk érdeke, mert „egy plére” dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy a brigád teljesítménye együttesen számit. A brigádvezető dönti a fákat, egyikük hossztolja, a többiek pétiig a választéknak megfelelően végzik el a munkájukat. Bányadorongot, papírfát, vagy rönköt, s egyebet készítenek. A legjobban szeretik a különböző ipari resnl a legjobban. A Telek választékokat, ezzel lehet ke- brigádra jellemző, hogy náluk nincs bérvita. Mindenki tudja a dolgát, s ha nem csinálja, keresheti a szerencséjét másfelé. Egy időben olyan hírek keringtek a brigádvezetőről, hogy azért tud jó eredményeiket elérni, mert jó gépet kapott, s a benzint is „vásárolja” hozzá. Ezt terjesztették róla a többi motorfűrészesek Telek mosolyog ezen. — Amikor a legelső motorfűrészt megkaptam beállítottam. mert nem szaladt a lánc — meséli. — Nagyon megszidtak érte. Hiába bizonygattam, hogy értek hozzá, megtanultam az iskolán. Égy év, másfél év múltán minden gépet javítani kellett. Az enyém négy évig dolgozott, s majdnem tizenhétezer köbméter fát vágtam vele. A dupláját az engedé- lvezettnek. A benzin meg? Májusban három decit sem használtam fel egy köbméter fa kitermeléséhez... Azt már Kiss János teszi hozzá, hogy a többi motorfűrészesnél félliter, hét deciliter az átlag. A brigádvezető szeretettel emeli meg az okos gépet. Kiszemeli a következő „áldozatot”, egy szép szál tölgyet. Felbúg a motor, s néhány pillanat múlva nagy recsegéssel tarolja végig a lobbi fát a kidöntött tölgy. Mély dobbanással vágódik a szakadék oldalára. Hirtelen csend üli meg az erdőt, mintha a természet gyászolná a halott fát. Az élet pedig már itt mocorog a kidöntött fák között. Sarjad az új erdő. Azt mondja az erdész, tíz év múlva már nem lehet áthatolni rajta. Lám, milyen egyszerű kivágni a fát, s milyen lassan emeli magasba a koronáját az új erdő. Mennyi munka, szorgalom kell, amíg ismét fa- óriások borítják be hegyeinket. Igaza van az idős erdész barátomnak: száműzte már az élet az erdőből a természet romantikáját. hogy helyet kapjon egy új, egy dinamikusabb romantika. A tervszerű, okos emberi tevékenység romantikája. Pádár András Műszaki munka — közgazdasági látókör Az egyik nyugati szakfolyóirat azt elemezve, hogyan biztosítják az angol közúti járműipar termékednek versenyképességét a világpiacon, az új gyártmányok kialakításával foglalkozik. Kifejti, hogy a piackutatási eredmények alapján a kereskedelmi osztály tesz javaslatot az új konstrukcióra. Vagyis a piaci igényeknek, a tömeggyártási lehetőségeknek, a tudományos, technikai fejlődés irányának komplex elemzéséből és összeegyeztetéséből számtalan műszaki és közgazdásági kutatás végeredményéből születik meg a versenyképes új termék. Más jelenségek kapcsán is megfigyelhetjük, hogy a tudomány és a technika viharos fejlődése egyrészt magas képzettségű specialistákat igényel, másrészt viszont feltételezi a mimika közgazdasági összefüggéseinek mély megértését, alapos ismeretét. Ez a két, látszólag ellentétes irányú folyamat szükségképpen kiegészítve egymást, biztosíthatja csupán napjainkban a munka hatékonyságának gyors növelését. A szakmai egysíkúság, a műszaki vakság nem jellemezheti korunk specialistáit. Minél szűkebb részterülettel foglalkozik a mérnök, a technikus, annál inkább szükséges a kapcsolódó témák, a közös cél. a feladat egészének ismerete, hogy munkája ne váljon ész- szerűtlenné, öncélúvá. Nyilvánvalóan nemcsak a korszerűségéről és megbízható minőségéről ismert angol gépkocsiiparban van meg ez a követelmény, hanem a mi új világot építő társadalmunk va. lamennyi műszaki, tudományos tevékenységében is. Sőt. a szakmai és közgazdasági részterületek összefüggéseinek elemzése csak nálunk valósítható meg teljes következetességgel. Hiszen a szocialista társadalom mélyen humánus célja, a rész- és az egész harmonikus összefüggése lehetővé teszi, hogy a specialisták, a technológusok, a szerkesztők, a tervezők, az üzemmérnökök, a kutatók ne csak saját boldogulásukon, hanem közvetve, a nép jólét emelésén is munkálkodjanak. Vagyis nálunk a széles látókör, a köz- gazdasági műveltség aktív politikus cselekedetekben kell, hogy realizálódjék. Ám a nagy társadalmi összefüggések felismeréséhez, érvényesüléséhez a hétköznapi szakmai tevékenység megannyi részterületén szükséges kapcsolatot s egységet teremteni. Á mindennapi munka gyakorlatában — erről nyíltan és őszintén szükséges szólni — ma még többnyire a szűk látókörű szakmai szempontok és a helyi érdekek érvényesülése jellemző. A tervezők, a szerkesztők, a kutatók gyakran öncélúan foglalkoznak témájukkal, s nincsenek tekintettel a kivitelezés, ésszerű realitásaira, gazdaságosságára, a jövőt megalapozó távlatokra. Tevékenységük, munkájuk olykor nem csupán a hazai lehetőségektől, tényleges erőforrásoktól rugaszkodik el, hanem gyakran a hazai és a külföldi szükségletek alakulásának, a technika fejlődésének irányaival sem számol. Találkozhatunk luxus megoldású, drága építési tervekkel, korszerű, új, ám mégsem eléggé keresett és jövőt jelentő gyártmányakkal. Méginkább érvényesülnek szűk prakticista szempontok az üzemi műszaki munkában. Több új gyártmányunk, például már születésekor elavult a világszínvonalhoz mérten. Technológusaink, öntő és más üzemi szakembereink, ragaszkodva a megszokott módszerekhez, eljárásokhoz, a beA Szilváskőtől nem messze, a Szalma-híd környékén kidől-lőtt fák hevernek szanaszét. Némelyik még koronásán, de sokat már szétdaraboltak, méretre vágták, előkészítették a szállításra. Félreállunk az útról. A magaslat felől jármű közeledik, megrakodva. Tömpe orrú. „kis termetű” szállítóeszköz: a kilencven lóerős UNIMOG. Nagyon kedvelik az erdészek, mert olyan helyeken is megbirkózik a munkával, ahová a fogatok sem merészkednek. Egyszerre négy-hat köbméter faanyagot szállítanak segítségével az erdei rakodókra. A csorlő-szerkezettel felszerelt gépre könnyebb a rakodás is. Az úttól jobbra húzódó szakadék szélén kék munkaruhás középkorú férfi áll. Senki sem gondolná, hogy erdei ember. Mintha csak most jött volna ki valamelyik környező ipari özemből. — ö a brigádvezető — jegyzi meg az erdészet vezetője. Csalódottan indulok utána. Igazságosabb elosztással fizetnek Csesztvén ? f3l — Néhány évvel ezelőtt, amikor a sárvári szakiskolán tanultam a motorfűrész kezelését — meséli Telek István brigádvezető — nagy dicshimnuszt olvastam a Vas Népében. Arról írt a lap, milyen nagy teljesítményt ért el két motor- íüveszes: tizennyolc köbméter fát vágtak ki egy műszak alatl.. . — Miért, maga mennyit dönt k'? Adler István, a osesztvei Madách Termelőszövetkezet elnöke az órára tekintett. Pillantása nyugtalanul rebbent ki az ablakon. Ám, ebben a pillanatban felzúgott egy traktor. Aztán még egy másik, majd egy harmadik. — Végre elindultak — sóhajtott megkönnyebbülve. — A nyakukba lóg az eső... — Cigarettára gyújtott, s közben azt mondta az agronómusnak: — Jó lenne, ha megnéznéd, mire mennek. Szabó Zoltán mezőgazdász szótlanul bólintott, s indult kifelé. A földeken a takarmányt gyűjtik, hordják a tagok. Minden épkézláb ember kint van a határban. A későnjövők is villás parasztemberek, nagy igyekezettel taposták a kerékpár pedálját. Hajtottak a többiek után. Ez a nagy igyekezet őriként adta a kérdést. — Mit fizetnek a tagoknak? — Munkaegységet — mondta az elnök. Előnyös ajánlat Még márciusban, a tervtárgyaló közgyűlésen történt, hogy Adler István odaállt a tagok elé, és javasolta, váltsák fel a részest munkaegységgel. — Igazságosabb jövedelem ez — érvelt. — Azoknak kedvez, akik rendszeresen dolgoznak a szövetkezetben... A részessel csak ráfizetünk. Ha megszorulunk az aratásban, a kapálásban nem nézzük, kinek fizetünk... Megtörténik, annak adjuk a pénzt, a terményt, aki egész évben felénk sem néz ... Aztán a nyugdíjhoz is kell a munkaegység... így beszélt az elnök, s még prémiumot is kilátásba helyezett. Természetesen azoknak, akik állandó munkásai a közösségnek. Az ajánlat mindenképpen előnyös volt. A tagok mégsem fogadták egyértelmű lelkesedéssel. — Nagyon szép embernek kell annak lenni, aki itt a szövetkezetben keresni tud, prémiumhoz juthat — dohogott Bajnóczi Pál. Lukács János szaval is tele voltak aggodalommal: — Meglesz a munkaegység, jól van. De ezenkívül mit kapnak a gyalogmunkások? Ezután Fábián János következett: — Dolgozzunk munkaegységre — mondta. — Már a cukorrépát is így műveljük. A közgyűlés ugyan a munkaegység mellett szavazott, azonban a kedélyek még máig sem nyugodtak meg egé•lobb a részes ? A fiatalabb Pálmán Imre egyik legszorgalmasabb munkása a szövetkezetnek. — Tavaly nekem volt a legtöbb munkaegységem.. Majd nyolcszázat gyűjtöttem össze... A büszkeség csalt mosolyt arcára, amíg beszélt. — Akkor most örül a mun kaegységren dszemek ? — Hát — vakarta meg fejét — igen is, nem is... Valahogy úgy vagyok vele/mint az egyszeri ember... Bármelyik ujjamat harapom, mindegyik fáj... Talán jobb volt a részes. Jobban igyekeztek a munkával az asszonyok... S magyarázta, nem csak ő, a felesége is a szövetkezetben dolgozik. Minden évben megkapálta a területét. Jól jött a kukorica, a burgonya, a cukor, amit a munkáért kapott. — Most, hogy vége a részesnek, a munkának is vége? — Dehogyis! — Hevesen tiltakozott Pálmán Imre. — Az idén két részt vállaltunk... S ha jól számolom, mi voltunk a nyolcadikok a faluban, akik befejezték a kapálást... Értékes a munkaegység Ezen aztán jót nevetett Adler István, Szabó Zoltán, meg maga Pálmán Imre is. — Érthető a tagok aggodalma — mondta később Szabó Zoltán mezőgazdász. S hogy valóban azt érezte, amit mondott, homlokának ráncai bizonyították. — Munkaegységre dolgoztunk mi korábban is. Csakhát mindig keveset fizettünk. Tizenhét, meg húsz forintokat... Ezért nem szívesen jöttek kapálni, aratni, hordani... Tavaly történt meg először, hogy aránylag jő értéke volt a munkaegységnek. Valamivel többét, mint 25 forintot fizettek. Az idén harmincat terveztek. Ebből 14 forintot előlegként kapnak meg a tagok. — Ezért mertünk kiállni az emberek elé a munkaegységgel — mondta Adler István. — Azt mondtuk, akire mindig számíthat a szövetkezet, két forint prémiumot is kap minden munkaegységre... Cigarettára gyújtott, hosszasan szívta, s csak azután szólt megint: — A terven felüli termésért meg prémiumot adunk __ A z állattenyésztők igyekezetét ugyancsak külön jutalmazzuk ... Ha a hízók exportra mennek, 50 forintot kapnak egyért-egyért... Merész lépésre szánták el magukat a csesztvei termelőszövetkezet vezetői. De az új jövedelemelosztási rendszer eddig jól „vizsgázott”. Nyolc-tíz fiatalt is hozott a gazdaságba. A munkákat időben elvégezték. — Igaz a vegyszer is segített... A burgonyát mind így gyomtalanítottuk. — A mezőgazdász szakította meg az elnök szavait. Adler István azonban nem hagyta annyiban a dolgot: — Ez igaz, de a kukoricánál már nincs vegyszer. Az mind az asszonyokra vár... Nehéz körülmények között dolgoznak Csesztvén. Hegyekre futnak a szántók, vízmosások szabdalják a földeket. Embernek, gépnek egyaránt meg kell küzdenie a pénzért. Mondta is Adler István. — Csak egy kicsit lennének jobbak az adottságaink... Nem adnánk alább a munkaegységet hatvan forintnál. így is eljön az az idő. Vincze Istvánná vált régi gyártmányokhoz, nem egyszer fékezik az új térhódítását. A műhely, az üzem tevékenysége gyakran más műhelyek, üzemek, a vállalat egészének munkáját hátráltatja. Az adott vállalat működése pedig esetenként akadályokat gördít a kooperáló cég és a népgazdaság egészének fejlődése útjába, kétségtelen, hogy a műhelyek, üzemek, vállalatok anyagi érdekeltségi rendszere is sok vonatkozásban korszerűsítésre szorul, de nincs és nem Is lehet olyan korszerű ösztönzés, amely automatikusan biztosíthatja a különböző érdekek tökéletes összhangját, A széles látókörön, a közgazda- sági műveltségen alapuló felelős műszaki döntések biztosíthatják csupán minden esetben a legésszerűbb és leghatékonyabb munka feltételeit. A gazdaságirányítási rendszer tervezett reformja, és az ennek szellemében már az idén életbe léptetett intézkedések közgazdaságilag áttekinthetőbb helyzetet teremtve^ mindinkább a korszerűség irányába ösztökélik a műszakiak munkáját és gondolkodását. Nem új és mai keletű követelmény a műszakiak közgazdasági ismeretének, látókörének bővítése. A gazdaságirányítási rendszer reformja alapján viszont kétségtelenül növekszik a közgazdasági ismeretek és összefüggések, s azok birtokában létrejött gazdasági műszaki döntések szerepe. így egyre kevésbé lehet külön választva műszaki, illetve gazdasági vezetésről beszélni. Jóllehet ma is vannak^ s a jövőben is lesznek tevékenységi körök, amelyekben a közgazdasági, illetve a műszaki munka szerepe nagyobb. Elképzelhetetlen azonban élesen elhatárolt munkamegosztás a műszakiak és a közgazdászok között az anyagi termelés és a fejlesztés ágazataiban, ahogy a termelékenység emelése, a gazdaságos és Jól szervezett termelés elválaszthatatlan a korszerű fejlesztő és magas színvonalú üzemi munkától. Ha igaz az, hogy a szocializmusban a termelés célja a növekvő anyagi és kulturális szükségletek mind magasabb szintű kielégítése, akkor a termelte irányítása, szervezése, a gyártmányfejlesztés elengedhetetlenül feltételezi a jelentkező és várható igények alapos felmérését, a piac kutatását, a világpiaci ármozgás, a konkurrens cégek gyártmányai műszaki színvonalának ismeretét stb. Évekkel ezelőtt a termelés elsődlegességét a gazdasági életben mechanikusan értelmeztük. „Termelj többet, jobban élsz” — hirdettük, megfeledkezve a realizálásról, a piac, az értékesítés szerepéről, a konkrét fogyasztói igényekről. Ma már nyilvánvaló, hogy a terv és a piac, a termelés és .’adás szorosan összetartozó fogalmak. Persze, növekvő feladataink nemcsak a műszaki munkával szemben támasztanak új közgazdasági követelményeket, hanem azokban a munkakörökben Is, amelyeket korábban kizárólag közgazda- sági jellegűnek tartottunk — így például az értékesítésben — már ma konkrétabb szakmai, műszaki ismeretekre van szükség. A jövőben tehát tovább növekednek a széles látókörű, közgazdaságilag művelt mérnökök és technikusok lehetőségei a műszaki és irányító munkakörökben. Ezért helyeselhető, hogy mind több műszaki törekszik magas fokú közgazdasági ismeretek megszerzésére, és egyebek között a mérnök-közgazdász oklevél elnyerésére. A hazai közgazdaságtudomány különböző ágainak művelőire, oktatóira vár az a nemes feladat, hogy a jelentkező igényeket korszerű színvonalon, napjaink új, égető kérdéseire válaszolva elégítsék ki. Kovács József
