Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-11 / 137. szám

------- ----------------------------------------------------------------—......-—u-——--------------------------------------- “y .

4 NOGRAD 1966 június 11. szombat'

Hobbym — a numizmatika

Magyarországon jelenleg ezer tagja van, a Numizmatikai Társulatnak. És agy folyóirata, a Numizmatikai Közlöny. A társulat tagjainak — legfeljebb „félhivatalos” numizmatikusok — hobbyja az éremgyűjtés.

Nemrég Salgótarjánban az ország három hivatásos nu- mizmatikusának egyikével, az innen származó Bíró Tibor- néval, a Nemzeti Múzeum éremtárának munkatársával beszélgettünk.

— Hogyan születik a nu- mizmatikus?

— Nem születik — azazhogy ekkor még semmiben sem különbözik a többi embertől —, hanem lesz — mosolyog Bíró Tibomé. — Én úgy lettem numizma tikos, hogy az egyetemen elvégeztem a muzeológiát, római régészettel foglalkoztam, gyakorló évemet a Nemzeti Múzeumban töltöttem, 1958-ban kerültem az éremtárba, ott is maradtam. Főleg a görög és a kelta leletek foglalkoztatnak.

A Nemzeti Múzeum éremtára a maga nemében egyetlen országos gyűjteményünk. Szegeden és Debrecenben van még numizmatikai anyag, amely ásatásokból, leletmentésből került felszínre, s amelyet legfeljebb szórványos leletegyüttesnek nevezhetünk. A Nemzeti Múzeum éremlelet gyűjteménye körülbelül 200 ezer darabból all. Gazdag magyar (Árpád-, illetve középkori), valamint antik anyaggal rendelkezik. A világon egyedülálló kelta éremgyű j teménye.

Ezek után, azt hiszem, nem felesleges a kérdés: tulajdonképpen mi is a numizmatika, tudomány-e, vagy hobby?

— Mint mondottam, Magyarországon körülbelül ezren gyűjtenek régi pénzt, érmét, nagy részüknek ez csupán hasznos, dicséretes hobbyja — mondja a muzeológusnő. — A numizmatika azonban mégsem hobby, hanem a történelemtudomány segédtudománya.

Igen, az érmék tudósai, a numizmatikusok számára a leghitelesebb történelmi tanúi korunknak. „Vallomásukat” a történész nem nélkülözheti. Miben áll ez a vallomás?

— A letűnt korok pénz- forgalmáról, annak sűrűsödéséről, vagy ritkulásáról a leletek kapcsán pontosan megállapítható a népek vonulása, a hajdani kereskedelmi utak iránya — tájékoztat Bíró Tiborné. — Általában az éremleletek sűrűsödése a történelem zivataros időit jelzi. Például Pannónia tartomány pénzforgalma 250— 258 körül sűrűsödött. Rendkívül gazdag a 258-as évből való éremleletünk. S valóban, a történelemből tudjuk,

ekkor a gótok szorongatták a tartományt, s ezért rejtettek sok pénzt a földbe. Az érmék „vallomása” tehát fii- teles, datáló erejük régészeti szempontból nagy jelentőségű.

— Hogyan lehet valaki nu- mizmatikus?

— Nem elég régi érmét gyűjteni. Ajánlatos belépni a Numizmatikai Társulatba, mert nélküle nehéz anyaghoz jutni. A társulat viszont sok segítséget adhat, árveréseket rendez, katalógusokat jelentet meg stb. S ezekről tagjait értesíti. Árverés negyedévenként van Budapesten, a Csepregi út 4. szám alatt, a társulat helyiségében.

A vidéki városokban eddig még csak Debrecenben, Szombathelyen és Kecskeméten működtek amatőr numizmatikai csoportok a múzeumok baráti körein belül. Salgótarjánban körülbelül egy tucat ember gyűjt érem motívumokat, papírpénzt, s egyéb numizmatikai anyagot.

A helyi múzeum baráti körén belül a napokban Salgótarjánban is megalakult a numizmatikai csoport. Vezetője Kurdi Attila. Eddig összegyűjtött anyagukból ez év októberében rendeznek kiállítást. A csoport munkájába bárki bekapcsolódhat, akinek hobbyja — a numizmatika.

Tóth Elemér

kérünk a NÓGRÁD-ról

Véleményt

Amint arról már hírt adtunk, vasárnapi számunkban közvélemény-kutató ívet juttattunk el a NÓGRÁD olvasóihoz. A cél ezzel, hogy a vélemények és igények alapos megismerésével még jobban szolgálhassuk megyénk lakóinak tájékoztatását.

A közvélemény, természeténél fogva, nagyon megoszló jelenség. Néhány fő kérdéstől eltekintve, amelyben többnyire egységesek az álláspontok, a vélemények és megnyilatkozások sokaságával találkozunk. Az egységes közvélemény annál jobban erősödik, minél inkább fejlődnek a szocialista

termelési viszonyok, erősödik a népi-nemzeti egység.

A párt- és államunk vezetői számolnak a közvélemény erejével, és állandóan tanulmányozzák azt. Bizonyos értelemben ezen keresztül mérik le a politikai irányvonal, a gazdasági vagy politikai intézkedések helyességét, hatékonyságát

A magyar sajtó területén is egyre jobban elterjedt a közvélemény-kutatás. Az újságírók, a szerkesztők és a kiadók azonban nem divatot követnek ezzel, hanem így akarják ellenőrizni tevékenységük

eredményét, a sajtó hatását. Kérik az olvasók ítéletét, s megkérdezik, hogy az újság eleget tesz-e feladatának. Megfelel-e tájékoztató szolgálata, segíti-e az országos és megyei feladatok megvalósítását, él-e a bírálat jogával, s megfelelően népszerűsíti~e a kiváló teljesítményeket?

Vasárnap kezdődő közvélemény-kutatásunk is a fenti célokat szolgálja. Arról gyűjtünk véleményeket, olvasóink segítségével, miként felel meg feladatainak a NÖGRÁD, s miben látják a lap olvasói a továbblépés lehetőségeit.

B. L.

<4 nagy vadászat

Az f£ichinaim-kincs nyomában

Dr. Julies Mader jelentése dokumentumok alapján

6

Adolf Eichmann, SS-Ober- sturmbannführer, Himmler hivatásos zsidóvadásza, 1962. június 1-én az izraeli Romleh- börtönben fejezte be életét a bitófán. Mielőtt halálra ítélték volna, cellájában részletes beszámolót írt és a bíróság előtt nem kevés kérdésre kellett válaszolnia. Sok ilyen anyagot hoztak már időközben nyilvánosságra. Egyelőre azonban még tisztázatlan, hogy titkainak egyikét magával vitte-e a bitófára: mennyi maradt

meg a halálgyáraiból szerzett arany- és devizakincsből és hol található. Talán az Eichmann által felfedett titkot — ahogy látni fogjuk —, néhányan tovább őrzik majd Izraelben?

Szemtanúk bizonyítják, hogy Eichmann 1945 májusénak első napjaiban a Bad Aussee melletti Blaalpen tűnt el 22 rekvirált értékkel teli ládával. Előzőleg még „szabályosan” lejelentkezett a fasiszta biztonsági íendőrség és biztonsági szolgálat főnökénél, Ernst Kal- tenhrunnernál.

A különosztaga által egy tehergépkocsin elhurcolt ládák tartalmának értékét nemzetközi források .egybehangzóan 24 millió birodalmi márkára becsülik. Óriási összeg, de ha elgondoljuk,

hogy Eichmann a „zsidókérdés likvidálójaként” Európában 8,3 millió zsidót rabol- tatott ki, közülük 6 milliót vezényeltetett a halálba, az említett utolsó rablott szállítmány értéke viszonylag alacsonynak tűnik. Hol maradhatott azonban az SS- zsákmány fő része? íme, erre vonatkozóan, sok éven át tartó kutatómunkám beszédes eredménye:

1945 tavaszán helyenként még hó födte a vidéket, amikor a Rhön és a Thürin- giai erdő között a Bad Salzungen melletti Merker falucskában élénk tevékenységet figyeltek meg. A naptár február utolsó napjait mutatta, amikor egy éjszaka a közel fekvő dorndorfi rendező pályaudvarra soron kívül szigorúan őrzött szerelvény futott be. A gyorsvonat mozdonyához két személykocsit és 24 zárt teherkocsit csatoltak. Minden fékező fülkében SS-őrszem tartózkodott. Több okból időzítették a szerelvény érkezését éjszakára. Az angol-amerikai felderítő és vadászgépek az éjszakai órákban nemigen jelentek meg. Ehhez járult még az is, hogy a szállítmány aktája „titkos birodalmi ügy” jelzéssel futott. A 24 vagon zsúfolásig tele volt papírpénzzel, értékpapírokkal, külföldi részvényekkel, platina nyakékekkel, aranyórákkal, ékszerekkel és sok ezer aranyrúddal.

Alig csitult el a kerekek zaja, amikor a szerelvényről SS-tisztek ugráltak le és hatalmas kutyákkal zárták le hermetikusan a területet a vonat körül, miközben polgári ruhás, felfegyverzett banktisztviselők az ajtók zárainak sértetlenségét vizsgálták felül. A szolgálattevő vasutasok sem közelíthették meg a szerelvényt.

A kincsek folyamatos elszállítását még az éjszakai órákban megkezdték. Mindent a legaprólékosabban megszerveztek. A „Kaiseroda” kálimű, ä tehergépkocsi ^'égcélja volt hivatva arra, hogy a legmagasabb náci hatóságok által kijelölve, biztos . rejtekhelyei nyújtson a világ minden részéről ösz- szerabolt kincs számára. Hitler, Himmler és Eichmann 80C méterrel „Németország zöld szíve alatt” — ahogy Thüringiát nevezték — jelölte ki a mindenkor visszahívható nácik menedékét. Vajon csak az övéket?

Vajon a náci boncok tulajdonképpen miért éppen a Bad Salzungen melletti Merker területét választották ki milliós kincsük rejtekhelyéül? Ma még hiányzanak az erre vonatkozó végérvényes okmány szerinti bizonyítékok, de néhány tényt máris rekonstruálhatunk. Tény, hogy 1944. augusztus 10-én Strassburgban a Maison Rougeban a náci párt, az SS és a Wehrmacht magas

FELJELENTSEM?

Néha egy buszon utazunk hazafelé. Azt tudom, hogy feneketlen táskája nem iratokat rejt. Pedig az idegen úgy vélné. Kőműves szerszámait hordja benne. Mintha kicsit szégyelne 8-ra járó hivatalnokok között ormótlan zsákot cipelni.

Egy májusvégi napon mellém telepedett. Bőbeszédűsége közismert, ezért örültem, hogy 20 percnél is rövidebb lesz az út. Utólag is elnézését kérem, hogy viszolyogva a szózuhatagtól ki akartam térni a beszélgetés elől.

Tervem szerencsére kudarcot vallott.

— Feljelentsem, vagy ne?!

. . . Adjál tanácsot!

Nőtlen, 26 éves, jól kereső kőműves. Szolid gyereknek ismertem valamikor, vajon kivel akasztotta össze nemlétező bajuszát?

V~ Kit akarsz bíróság elé vinni?

— Egy 19 éves lányt.

— Miért?

— Megrágalmazott, és a becsületembe gázolt.

Feldúlva folytatta.

— Szerintem már csak a bíróság moshatja ki a becsületemen esett foltot. Ha kajánul a szemembe vigyo- rognalr az irigyeim, az orruk alá dörgölöm a végzést: nesztek méregkeverők, nálam az igazság. És utána köphetek egyet. Melléjük. De még másra is kellene az a döntés.

— Mire?

— Előbb elmondom a történetet. Utána minden világos lesz.

— Senki sem próféta a saját falujában. A szomszédban kezdtem udvarolni én is. Még tavaly ősszel. Addig hol

rangú képviselői, a vezető monopóliumok megbízottai- val és a profilírozott „gazdasági vezetőkkel” egyetértésben elhatározták, hogy a föld alatti akciók segítségével a lehető legtöbb értéket mentik meg a győzelmesen előretörő Hitler-ellenes koalíció elől. Ezek a körök — ellentétben a „néptársak” számára gyártott jelszavaikkal —, már régen nem bíztak a hitleri Németország „végső győzelmében.”

„Olga” fedőnév alatt, az Ohrdruf melletti Jonastal- ban föld alatti parancsnoki bunkert építettek a hegyekben Hitler számára. A Wehrmacht főparancsnokságával együtt a föld alatt gubbasztva itt kellett volna éket verni a Hitler-ellenes koalícióban és az angol-amerikaiakkal „különbékét” kialkudni. Az ilyen spekulációknál természetesen komoly szerepet játszott a rablott arany. A tervek szerint csak 40 kilométer távolság lett volna Hitler tervezett parancsnoki állása és a merkeri rejtekhely között.

A Birodalmi Bank igazgatósága Oswald Pohl SS-Ober- gruppenführerrel együtt (az SS gazdasági főhivatal) a Kaiseroda” káliműben működő SS geológus törzs-szakértői véleménye alapján, a követelményeknek maximálisan megfelelő helyként jelölte ki a II/III. aknát. Ez 1944 október végén történt. A 800 méternyi mélység teljes védettséget nyújtott a bombatámadások ellen. Ezenkívül a Bad Sal- zungennéi levő összefüggő kálibánya méretei megközelítették Lipcse városát. Az aknarendszert csak néhány szakértő ismerte és robbantásokkal néhány perc alatt megsemmisíthető volt.

(Folytatjuk)

ide jártam, hol oda. Nagyon megtetszett Zsuzsa. Kedves, dolgos, mások szerint is helyes lány. Csak 8 év van köztünk. Anyjáék se nézték rossz szemmel. Földünk is van még. Szóval mozi, presszó, séta — minden arra mutatott, hogy zavartalan lesz hirtelenjött boldogságunk. Ekkor azonban közbejött valami. Idén, január közepén Pestre kellett mennem két hónapra, a mes- terréválás utolsó lépcsőfokára fellépni. Az a fontos, hogy sikerült.

Húsvétra kerültem haza.

— Megcsalt a szíved választottja — mondta első ismerősöm, akibe a buszmegállónál belebotlottam. És én, a vén szamár elhittem, mert a tudást nekem is akkor eregették a fejembe, amikor neki.

— Megbocsáthatatlan bűnt követtem el, hogy nem locsoltam meg. Vertem utána a fejem a falba. Mert még ma is szeretem.

— Hetekig búslakodtam, mint a beteg gólya. Ekkor látogatta meg nővéremet egy munkatársa. Nem messze lakott tőlünk. Este már moziba voltunk. Rózsinak hívták, és egy hét után otthagytam. Tizennyolc éves, de nem ott született, ahol az észt csiszolták. Ártatlan, kis semmiség volt az egész.

Egyszer vacsora idején szól a nővérem:

— Te Lajos, volt valami közietek? Érted mire gondolok?

— Hogy képzelsz ilyet?

— Nem képzelődöm. De

Tegnap zárta kapuit Salgótarjánban, az acélárugyári művelődési ház helyiségében a Sztahanov úti általános- és középiskola tanulóinak szakköri- és gyakorlati órákon készített munkáiból rendezett kiállítás, amelyet egy hét alatt több mint ezren tekintettek meg.

Az érdeklődés érthető volt, hiszen hasonló jellegű kiállítással Salgótarjánban viszonylag ritkán találkozhatunk.

A Sztahanov úti iskolában május végéig 25 szakkör működött, 19 az általános-, hat pedig a középiskolában. A gyakorlati oktatás keretében a fiatalok a fém- megmunkálással, valamint a szabás-varrással foglalkoztak az év során. Milyen eredménnyel?

Erre adott választ a kiállítás, amely — elöljáróban is leszögezhetjük — feltétlenül a gyakorlati foglalkozásokat vezető nevelők (Chmely Jolán, Marcsó Gábor és Rákóczi István) jó munkáját dicsérte. Marcsó Gábor szerint — aki egyébként nevelői tevékenységén kívül is foglalkozik az új, modem lakáskultúrával kapcsolatos kérdésekkel —, az iskola tanulói az 1965/66-os tanévben kitűnő aktivitásról tettek bizonyságot a gyakorlati foglalkozásokon, s munkájuk, amint azt a kiállítás !s érzékeltette, nem volt hiábavaló.

Az alsó tagozatosok (I-től IV. osztályig) papír- és famunkáikat állították ki. Külön sarkot szenteltek az úttörőcsapat ez évi tevékenységének bemutatására, ahol a többi között úttörőfelszerelést, a sport- és kulturális versenyeken szerzett serlegeket és egyéb dokumentumokat láthatott az érdeklődő.

A középiskola első osztályos diákjai az első félévRózsi azt híreszteli benn, hogy hatodik hónapban van, és te vagy az apa?

Kifakadtam. És másnap cselekedtem. Addig ütöm a vasat, (ha kell mást is) amíg meleg — határoztam el. Bementem a munkahelyére és addig könyörögtem, fenyegetőztem (mit tehettem volna) míg négyszemközt kijelentette, hogy az apa nem én vagyok.

— De, hogy gondolhattál Ilyesmire? — kérdem tőle.

— Olyan csendes fiú voltál mindig. Meg nem is keresel rosszul. Gondoltam, a tartásdíj nem okoz gondot. . .

Ez hiányzott volna még nekem. Mert közben kibékültem Zsuzsiékkal.

— Most az egyszer megbocsátok — nevetett a huncut kék szemével. Persze, hogy nem mertem elmondani neki, a Rózsi féle dolgot. Világgá is zavart volna. Pedig már komoly szándékaink vannak, csak nem akarom elkiabálni. De „jóakaróim” bármely pillanatban Zsuzsi fülébe juttathatják a dolgot. Ezért akarom bíróságon keresni az igazamat. Vizsgálják ki a dolgot. Én mindennek alávetem magam. Ha lejárom a lábam, akkor is tisztázom az ügyet. De tényleg feljelentsem?

A busz megáll. Lekászáió- dunik. O eggyel tovább utazik.

Rozgonyi István

ben az iskola szemléltető eszközeit készítették, köztük számos fizikai kísérleti eszközt, műhelyfelszerelést, a leánytanulók gyakorlati munkájához szükséges varrógépdobozokat, optikai kísérleti tárgyak tartótokjait, kovácsoltvas lámpákat stb. Az első osztályosok álló asztalilámpa sorozata különösen figyelemre méltó volt. Hajlított vasból, különleges csavarótechnikával készítették el azokat tantervi feladatként: ez mérési, hajlítási, csavarási és egyéb követelményeket állított ,a tanulók elé. A lámpakészítéskor természetesen, felelevenítették a fiatalok az általános iskola VIII. osztályában szerzett villanyszerelési alapismereteiket is, s az ernyők festése, díszítése kapcsán fejlesztették szépérzéküket.

A másodéves fiúk ugyancsak foglalkoztak az év folyamán szemléltető eszközök készítésével, de tevékenységük inkább a tantervi feladatként is szereplő műszaki rajzolás, illetve a lakáskultúrával kapcsolatos elméleti és gyakorlati feladatok megoldására irányult. Számos falra szerelhető könyvespolc, folyóirat tartó, modern vonalú állólámpa és egyéb használati tárgy bizonyította eredményes munkájukat.

Az első- és másodéves lányok Chmely Jolán vezetésével kézimunkázással, szabás-varrással ismerkedtek e tanévben. Rajzok, szabásminták, illetve a kész darabok biztos ismereteikről tanúskodtak. Kézimunkáik, térítőik, különösen az iparművészeti készítmények között nemrég megismert batikolt térítők, kendők ízlésesen egészítették ki az otthonos hangulatot árasztó, gazdag anyaggal megrendezett kiállítást.

T. E.

Lakásku Itúra— tantervi feladatként