Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-08 / 134. szám
4 NOG R A D 1966 június 8. szerda BÜKKSZÉKI KÉPESLAP Annak ellenére, hogy Salgótarjánban is megnyílt a strandfürdő, sok, elsősorban gyógyulást kereső nógrádi ember keresi fel a szomszédos megyében levő bükkszéki gyógyfürdőt. Az elmúlt évben korszerűsítették az öltözőt és a medencét is A Nógrádi Szénbányászati Tröszt évről évre fejleszti a bükkszéki hegyoldalban épített üdülőtelepet. 1962-ben, a megnyitás után még csak hétvégi pihenőként használták a kétszemélyes víkendházakat. Az idén már csaknem ezer nógrádi bányász gyógyulását biztosítják Bükkszéken Épül az új százszemélyes üdülő is, melynek építésére több mint tízmillió forintot biztosítottak. Az új üdülőt a Szénbányászati Tröszt a tervek szerint jövőre adja át rendeltetésének (Koppány felvételei) Megjutalmaztak a legjobb munkavédelmi őröket Á hosszú szabadság előtt „Világjárók“ biztos kudarca — Mi csorbuljon inkább? Prédikálni felesleges Hány esztendővel ezelőtt volt utoljára a nyári hónapok idején szabadságon a megyei rendőrfőkapitányság ifjúságvédelmi előadója — erre nem emlékszik. Mióta ebben a beosztásban dolgozik: sosem. — A nyári nagyszünet, a hosszú szabadság fontos a fiatalság számára; fontos, de Veszélyes is — így mondja a rendőrtiszt. — Fontos, hogy kipihenje a tízhónapos tanulás fáradalmait, s hogy testben-szellemben felkészüljön a következő tíz hónapra. A veszély abban a kötetlenségben rejlik, amely a bizonyítványosztás napjának délutánján kezdődik, s tart az évnyitó reggeléig. Az említett délutánon a fiatalság nagyobb hányada két kellemes hónap elé tekint, kicsinyke része azonban — sajnos — a határ felé.., _ ?? — Gyakran előfordult, hogy pótvizsgára vagy éppen osztály ismétlésre utasított diákok a szégyen miatt, az otthoni büntetéstől félve nekivágtak a nagyvilágnak, megkísérelték, hogy illegálisan hagyják el az országot. Túl azon, hogy ez hazafiatlanság, hogy bűncselekmény, teljesen kilátástalan próbálkozás. A határőrök talán nem tudják, hogy itt az iskolaév vége!? ... Hozzáfűzhetem még, hogy az efféle serdületlen világjárókat a föld minden állama nagyon gyorsan hazaszállítja oda, ahonnan megszöktek. — Ügy véljük, az iskola- igazgatók, osztályfőnökök sokat tehetnének a disszidálást kísérletek megelőzéséért. — így igaz. Persze, nem a kegyelem-kettesek megadására gondolok, hanem arra, hogy értsenek szót a bukásra álló gyermekek szüleivel. Győzzék meg őket arról, hogy adott esetben szükséges szigorúan szólni a gyerekhez, de az is fontos, hogy éreztessék a rosszul szerepelt diákkal: szülei a rossz tanulmányi eredmény ellenére sem fordulnak el tőle, hanem segítenek a mulasztottak pótlásában. — Salgótarjánban tavaly sikerrel működött az úttörő- ház kertjében szervezett, élelmezést is biztosító napközi. Mint ifjúságvédelmi előadónak mi erről az intézményről a véleménye? — Mint intézményről: nagyon jó. Népszerűsítésének sikeréről már nem mondhatom ugyanezt. Sajnos, főként éppen azok a gyermekek hiányoztak ebből a napköziből, akiknek a legnagyobb szükségük lett volna rá, azok, akikkel vajmi keveset törődnek a szüleik. A pedagógus karon kívül elsősorban a nőtanácsi és ifjúságvédelmi aktivisták szép feladata ezeket a szülőket rábírni arra, hogy gyermekeiket Írassák be a nyári napközibe. — Személyi és gazdasági okok miatt fálvaink még nemigen szervezhetnek a tarjámhoz hasonló napközit. Milyen intézkedés volna kívánatos a községekben? — Ismét a társadalom segítőkész tagjainak áldozat- vállalására hivatkozom. A szülői munkaközösség, a KISZ, a nőtanács — szerintem — bárhol erős már any- nyira, hogy délutánonként négy-öt órára a felügyeletet ellátó felnőttről gondoskodni tudjon. Az iskolák igazgatóitól azt kérem: tegyék lehetővé, hogy a gyermekek a sporteszközöket nyáron is használhassák. A társadalmi tulajdon védelmének fontosságát magam sem becsülöm le; mégis furcsállom, hogy sok helyen arra való hivatkozással őrzik hét lakat alatt a labdát, a röplabdahálót, ping-pong felszerelést. Inkább az asztalitenisz-ütő csorbuljon ki, mint az unatkozó gyerekek becsületén essék csorba!!... A fiatalok nyári foglalkoztatásáról beszélve természetesen nemcsak a játékra gondolok, hanem ... — ... a közös munkára? — Pontosan. Rossz gyerek nincs; csak saját szerencsétlenségére rosszul, vagy sehogy sem nevelt gyermek van. Meggyőződésem, hogy minden fiatalt meg lehet nyerni egy kis munkára a közösség érdekében. Számos olyan községfejlesztési feladat adódik, mint például a parkosítás, amelyben a fiatalok örömmel vesznek részt. Régi tapasztalat, hogy aminek létrehozásán fáradoztak, azt megőrzik, védik, mert sajátjukként szeretik. — Mit adjanak a szülök nyári útravalóként gyermekeiknek? — Ugyanennyi szeretetet, gondoskodást, mint az év többi szakában, azzal a különbséggel, hogy a nevelés ebben az idényben inkább a helyes magatartásra, mint a tanulásra irányuljon. Nyáridőben növekszik a közlekedési gyermekbalesetek száma; nyaranta több kárt okoznak a gyufával játszadozó gyerekek, mint a többi három évszakban összesen. Tudom jól, hogy a „prédikációt” szülő és gyermek egyaránt únja, de hisz nincs is arra szükség. Naponta néhány jó szó, tapintatosan gyakorolt felügyelet és szabad idő felhasználásáról ügyes beszámoltatás, szervezett szórakozás biztosítása: ennyi elég ahhoz, hogy nyugodtan, boldogan teljék el a nyári hosszú szabadság. — fejezte be tájékoztatóját a megyei rendőrfőkapitányság ifjúságvédelmi előadója. A nagy vadászat Hogyan fogták el Eichmannt ? Ebben a körzetben kevés a gyalogos, járda pedig egyáltalán nincs. Ezért az autó az úttest szélén állt meg. Néhány nappal ezelőtt a városi elöljáróság az út jobb és bal felén munkálatokat indított, így a gépkocsi és a megálló között egy húszméteres árok húzódott Nem volt túl mély, egyik oldalán kisebb kavicshalom hevert. Az autó eleje az árok széléig ért. 18 óra 20 perckor G kilépett a kocsiból és felemelte a motorház fedelét. Ügy tett, mintha a motorral babrálna, azt a látszatott keltve, hogy komoly hibát kell kijavítania. Ez így nagyon valószerűen hatott, ugyanis az országúinak ezen a részén a város pereme és a távolabb fekvő falvak között rendszerint egy óra alatt több száz autó haladt át nagy sebességgel, és csak akkor fékezett le egyik-másik, ha defektje volt. Egy minden ok nélkül ácsorgó kocsi gyanút kelthet; a motor „bedöglése” viszont igazolja a kényszerű megállást. J és a vezető az autóban maradt. D-nek egy olyan ember szerepét kellett játszania, aki az út szélén sétálva élvezi a friss levegőt, miközben a motor megjavítására vár. Aztán, mikor KI ement a közelébe ér, majd, egy banális kérdéssel fordul hozzá, hogy megállásra késztesse. Ügy döntöttek, hogy ezt mondja; „Egy pillanatra!” Klement megáll, ekkor G leengedi a motorház fedelét, J kilép a kocsiból, mindketten megragadják Klementet és elvezetik. A pillanatok lassan teltek. Kezdett fokozatosan esteledni. Már 20 perce, hogy lement a nap, szürkült az ég sötétedett. 18 óra 29 perckor az őrködök észrevették a közeledő autóbuszt. Elment mellettük, lelassított és lefékezett a megállóhelyet jelző kis tábla előtt. Egyetlen utas szállt ki belőle: Klement. Megvárta, míg a busz továbbmegy, majd elindult a lakása felé. Óvatosan lépkedve a homályban az árok mentén, az út szélén álló autó közelébe jutott. Odapillantott, de mivel látta, hogy a motorház fedele alatt javítás folyik, nem törődött vele különösebben és folytatta megszokott útját. D mozdulatlanná dermedt, minden pillanatban készen arra, hogy megszólítsa Klementet? G háttal fordulva a közeledő felé és behajolva a motor fölé, továbbra is nagy igyekezettel tett-vett. J, aki bent ült az autóban, le nem vette szemét Klemen tről. Jól megkülönböztette a körvonalait, de a sűrűsödő alkonyaiban nem láthatta arcvonásait. J egyszer csak összerezzent: Klement a zsebébe dugta a kezét. „Revolver!” — gondolta J. — „Észrevett minket!” Késedelem nélkül figyelmeztetni kellett D-t, méghozzá anélkül, hogy felkeltenék Klement gyanúját, aki továbbra is nyugodt léptekkel közeledett. J gyorsan, de látható sietség nélkül kiszállt az autóból és G mellé lépett. Három méterrel előtte állott D, Klement már csak öt méternyire volt tőle. Behajolva a motor fölé és tettetve, hogy G-nek segít rendbe hozni a hibát, J odasúgta: „Revolver! A jobb keze! A zsebében!” D, akinek a gondolatait teljesen a feléje haladó Klement foglalta le, meglepődött, amikor meglátta J-t, aki a megbeszélt idő előtt lépett ki a kocsiból. Most pedig hirtelen még valami szavakat is hallott a motorház fedele alól, de nem értette tisztán azokat. Ebben a pillanatban Klement már mellette is volt. D feléje fordult, hogy megszólítsa, de ugyanabban a pillanatban tudatáig jutottak a szavak: „A jobb zsebe.” Ami ezután következett, az mindössze 27 másodpercet vett igénybe. D megragadta Klement jobb könyökét, még jobban benyomva kezét a zsebébe, másik öklével pedig hirtelen állón ütötte. Klement kapálózni kezdett. Még mielőtt G és J odaért volna, ledöntötte D-t a lábáról, és összeakaszkodva mindketten begurultak az árokba. D tovább szorította Klement karját, de az egy pillanatra lélegzethez jutott és kiabálni kezdett. Mint később D elmesélte, úgy tűnt neki, hogy Klement vagy öt percen át kiáltozott. Valójában csak négy másodperc telt el. Habár több járókelő is elment az autó mellett, senki sem figyelt fel rájuk, mivel az árokban voltak, a kavicsrakás mögött, és senki sem hallott semmit. J és G beugrott az árokba és megragadta Klement lábát. Néhány másod - nercnyi harc után. mialatt Klementet a lábánál fogva húzták és D szorította a torkát, minden véget ért. A gépkocsivezető kiszállt, leengedte a motorház fedelét, kinyitotta a hátsó ajtót és begyújtotta a motort. Klementet be tuszkolták és hanyatt fektették. D tartotta a fejét, G a kezét, J pedig saját lába közé szorította a lábát. Az autót már előzőA Salgótarjáni Acélárugyárban munkavédelmi ankét keretében elemezték az elmúlt évek ilyen irányú tevékenységét. Megállapították, hogy 1963-ban 1000 főre eső baleset 3,7, 1964-ben 4,33, 1965-ben 4,29 és 1966 első négy hónapjában 4,55 baleset jut. A számokból látható, hogy az Acélárugyárnál növekedett az ezer főre eső balesetek száma. Ebből adódóan a vállalat főmérnöke több olyan területet határozott meg —, így főleg az öntödei gyárrészlegnél — ahol az elmúlt hónapokban az előző időkhöz viszonyítva többszörösére emelkedett a balesetek száma, javítani kell az arányt. Szó esett a munkavédelmi ankéten a munkavédelmi őrök tevékenységének fokozásáról, akiknek nagy szerep üli van a balesetveszélyes helyek felkutatásában, azok felszámolásában. így az elmúlt időszakban a termelő gyáregységeknél elhelyezett munkavédelmi füzetekbe számos olyan baleseti forrást jegyeztek be, melyek kiküszöbölésével megóvták a dolgozókat a balesetektől. A munkavédelmi ankét keretében megjutalmazták a legjobb munkavédelmi őröket. Huszonkettőn kaptak pénzjutalmat, tizen pedig tizen- négynapos ingyenes berekfürdői beutalót. Az ankét után a szakszervezet úgy döntött, hogy a harmadik negyedévet munkavédelmi negyedévnek minősíti. leg lefüggönyözték. A motor felbúgott és a gépkocsi elindult. Ekkor J ki akarta húzni Klement zsebéből a revolvert, de helyette egy zseblámpát talált. Csak most döbbentek rá mindnyájan, hogy miről is van szó: az egyik legutóbbi jelentés hírül adta, hogy néhány napja Klement az autóbuszból kilépve zseblámpát kezdett használni, hogy a mellette elsuhanó járművek észrevegyék a sötétben. J felnevetett, de rögtön észbe kapott. Előzetesen megállapodtak, hogy megőrzik a teljes csendet; jobb, ha a fogoly nem jön rá, kik fogták el. Egész úton csak ez a mondat hangzott el: „Egyetlen mozdulat — és ön halott!” Csak mérsékelt sebességgel haladtak, nehogy a közlekedési rendőr megállítsa őket gyorshajtásért egy ilyen alkalmatlan percben. Mintegy három kilométer után a gépkocsivezető a tükörben meglátta D és társa autóját. Ez azt jelentette, hogy klement elfogását senki sem vette észre. Nagyobb sebességre kapcsoltak és a két kocsi egymástól harminc méterre haladt tovább. Ütjük során még két sorompó várt rájuk, ahol kényszerű megállásra kerülhetett sor. A kockázatot az jelentette, hegy míg a kocsi áll, más autók utólérik őket, melléjük kerülnek, és vezetőjük észrevehet valamit. Annak lehetősége sem volt kizárva, hogy Klementnek eszébe jut kiabálni. Az első átjárón szerencsésen keresztüljutottak, de a másodiknál meg kellett állniuk. J 30 méterrel előbb észrevette a piros jelzést a sorompón, elővette a készenlétben tartott ragtapasz csíkot és leragasztotta Klement száját. A várakozás ideje alatt mind izgatottak voltak, de egy autó sem állt h.eg a közelükben. Két perc múlva a vonat áthaladt, a sorompót felemelték és ők tovább indulhattak. (folytatjuk)
