Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

1966. Június 5. vasárnap N ö O R A D 5 Tíz éve a pártbizottság: élén __ Kilencszázötvenhat ncH másként határoz, lehet, hogy szonynak, de hívjuk ide a fér­v emher óta vagyok a pártbi- senki sem menekül. De sike- jét is. Beszéljük meg hármas- zottság titkára. A párt újjá- rült. így van ez itt a gyárban, ban. Mert látja, erre is na- szervezésének első napjaitól, akár a szervezeti életben, gyón vigyázni kell. Akár bo- Előtte is a nagyüzemi vébé akár a termelési feladatok nyolult termelési kérdésekről, tagja voltam, először mint megoldásában. Azért teljes!- akár családi problémáról „agitpropos", késóbb szerve- ti a gyár a vállalásait, mert legyen szó, ha az ember egy- ző titkára. De negyvenöttől egyet akar a munkás is, az oldalúan ítélkezik, könnyen végzek pártmunkát. Egy da- igazgató is, meg a párttitkár hibázhat. De ha őszintén rabig a szakszervezet mű- is. És ha pártnapot szerve- megbeszélik a kérdést min- helybizottsági elnöke voltam, zünk, vagy más megmozdu- denkivel, aki érdekelt — ez A ztán ötven ben kiemeltek, lást, rendezvényt, társadal- ritkábban fordul el... Mert Kevés híján három évig igaz- mi munkát: az öblösüveg- azért előfordulhat igy is. gató vjoltam Kaposváron. De gyárban nincs probléma. Ha- — És akkor azt is elismeri ott is lakáshiány volt. Aki nem, ez sincs előzmény nél- a párttitkár? Nem félti a te­osztja a lakásokat, utoljára kül. Mert azt nem csak én kintélyét? kap kiutalást. így énrám sem mondom, mondja más is, hogy — A tekintély szerintem került sor. Annyi ideig távol ötvenhat után nálunk erősebb nem abból származik, hogy a családtól nem jó élni... A pártbizottság alakult, mint az ember akkor is ragaszko­annakelőtte volt. — Mit ért ez alatt? — Elsősorban azt, hogy a testület Összekovácsolódott —> tudja mit akar. Ezt a helyes központi politikai vonalveze­tés is segítette. A marxizmus —leninizmus következetes al­kalmazása látható, tapintható eredményeket hozott. S ez megnövelte a párt, a pártbi­em berek meggyőződtek, hogy nem a vak világba beszélünk. Amit mondunk, megvalósul. Nem kell bizonyítékok utón meg kell szívem is visszahúzott ide,, a gyárba. Ezerkilencszázhuszon- hét óta itt dolgozom, érthető. Vissza is helyeztek. Percnyi szünet. A pártiro- tiáról az utcára látni. A nyi­tott ablakon át időről időire autóbusz, teherautó, dömpe­rek robajával telik meg a he­lyiség. Míg arra 'várok, hogy folytassa, eszembe jut: soká­ig mogorva, kedélytelen em­bernek hittem Csáby Imrét, az öblösüveggyár pártbizott­ságának titkárát. Aztán egy alkalommal valamelyik mű­helyben kis munkáscsoport kutatnunk. Csak közepén vettem észre. Miről a «várat beszélgettek, később derült 3 ki: a futballről. Amazok stécé drukkerek, a titkár fradi szurkoló. Kölcsönösen bosz- szántötták egymást Akkor láttam — amit persze mások már sokszor láthattak, — hogy tud ez a mackó mozgású férfi mosolyogni. Nevetett a szája, kivillánó hatalmas fogai, orra, szeme, arcának minden porcikája. Most elgondolkozó ez az arc, a szemhéjak kissé fárad­tan léereszkédnek. — A tapasztalataimról kér­dezett meg a tanulságokról. Hát az van, annyi biztos. Csak... talán egy kissé mész- „ , , , . .. , , szebbre kellene visszanyúlni. . M sem Bá^i- s kcdveileh felhő su-Me8 XeU OS2tan‘ a munkat! tíik a magáéhoz, ha nincs igaza. De énbennem egyéb­ként sosem volt harag, vagy rosszindulat, ha valaki szem­beszállt a véleményemmel. — Kell-e, hogy a munka társai, a gyár dolgozói sze­ressék a párttitkárt? Elneveti magát, — Hát, azt én nem tu dom.., Arra mindenesetre SS« s akkor van tekintélye a tit­kárnak is. Szeretet? Mi túl ságosan nem ajnározzuk egy­mást, de hogy nem lehet na­gyobb baj, abból gondolom, hogy akit megbízok valami- Aztán, megváltozott a párt- Vel, végrehajtja. Mert tudja munka stílusa, tartalma is, Azelőtt — gyakorlatból tu­dom — például a szakszerve­zeti, vagy más tömegszervezeti munkát nem nagyon tekintet­ték pértmunkának. Hogy as: most nem is lehet vitás. S a tömegszervezetekben dolgozó elvtársainkkal ennek megfe­lelő a kapcsolat, az együttmű­— legyünk őszinték —, egy testület, ha akarja, nagyon lejárathatja a vezetőjét. Hát ebből is sejtem ... — Negyvenkét év kenyér- kereső munkában. Huszonegy év pártmunkában. Ebből tíz év a pártbizottság élén. ön magukban is súlyosak ezek a számok. S méghozzá milyen !>an y,t' az arcán — én nem. nagyon szerelék a negyvenöt előtti dolgokról beszélni. Néz­ze, az én apámat — bányász volt — huszonnyolcban leszúr­ták a „sasok”, a feketeinge- sek. Mit kaptak érte? A Kú­riáig fellebbeztünk. Tessék lás­sák adott az egyik gyilkosnak le”... Most rábízzák az em- másfél évet, a másiknak hat bérré. Itt a gyárban külön- hónapot. Akkor megtudhattam, ben is jobban tudjuk mi bár­hogy azon az oldalon a ma- kínéi, kiben lehet megbía- gamfajtának nincs keresni- ni, kiben nem. És én nagyon valója. Hat testvérem között megbízom a munkatársaim­én voltam a legidősebb, ban — a gyakorlat pedig en- Anyáromal ketten tartottuk el gém igazol. És mert én tá- öket,- és a három munkakép- maszkodom a véleményükre, télén nagyszülőt. A bányá- munkájukra — ők is táma­szok országos gyűjtést szer- gatnak engem. Legalább is ködév Nem történhet döntés évek voltak! Van-e valami az ő megkérdezésük nélkül, tanulsága, valami legnagyobb Mint ahogyan a pártbizott- tanulsága mindannak, amit sagban, a végrehajtó bízott- maga mögött hagyott? sagban sem dönthet senki ön- _ Korái! — nevet ismét, h atalmúlag. Annál is inkább, aztán elkomolyodik. — Tudja, mert egy ember minden fel- ezen még nem nagyon gon­dolkoztam. Néni igen volt rá idő. Talán. .„ tudja, nagyra-» vágyás bennem nem volt so­ha. Ahová állítottak, igye­keztem megállni a helyemet És ha besétálok a városköz- a főtéren, amit én is csináltam, társadalmi munká­ban. Aztán körülnézek... szó­val. .. és látja, így vagyok én a gyárral is... Felnőtt a gyár, felnőttek az emberek. Én nem vagyok csalódott'ember. Csizmadia Géza ^őazát^k f — Ehhez persze bízni kell a munkatársakban ... — No, igen, emlékszem én, azelőtt, ha az ember jelentést írt valamiről, beleszólt abba pontig megállók '% az atyaúristen is, mit ír- elnézem a parkot, jón, hogyan írjon. „Nehogy valami olyan kerüljön be^ F elesleges idézni a párizsi emigráció gondozásában megjelenő újság egyik, két évvel ezelőtti számából, amelyet nem minden célzatosság nélkül juttatott el e sorok írójához Franciaországba szakadt is­merőse. Inkább summázzunk. Az aláírás hí­ján szerkesztőségi állásfoglalásnak minősíthe­tő cikk arról kesergett, hogy az óhazában — vagyis Magyarországon — kiveszőben a pat­riotizmus, egyre inkább „elhalványul a nép­ben a szubjektív érzéssé sűrűsödött honszere­tet”. A megfogalmazás clkomyóssága szándé­kos. A feltehetően ma is élő szerző ily módon próbálta hangsúlyozni, hogy olyan érzésről van itt szó, amelyről csak fennköit szavak­kal lehet szólni. Főleg akkor, ha az ember Párizsban, vagy a világ más városában eszi a disszidensek, a hazának hátat fordítók ke­nyerét .. Hogy szerzőnk mit ért hazaszeretetnek — az ő dolga. Cikke mondanivalóiéból azonban egyenesen következik: az ő hazaflsága termé­szetesebbnek tűnne, ha így írná: hazaffy. így, ypszilonnal. A tartalmat illetően keve­sebb lenne a homály, s nyilvánvalóbbá vál­na: annak a hazafiságnak kiveszését és hal- ványulását siratja, amelyiktől szerencsére egy szocialista forradalmat követő mélyreható változás, s huszonegy esztendő választ el bennünket Mégis: nézzük meg közelebbről azt a kort, amelyikben Magyarország — az említett újság szerint — édes hazája volt minden magyarnak. Ha az állításon egy kicsit gon­dolkodunk, így vetődik fel bennünk a kér­dés, mi késztette József Attilát arra, hogy a következőket írja: „Retteg a szegénytől a gaz­dag s o gazdagtól fél a szegény... Nem adna jogot a parasztnak, ki rág a paraszt kenye­rén.” Nesze neked patriotizmus, múltbeli hazafiasság! A másik ugyancsak József Atti­lától vett idézet már pusztán nyomatéknak szükséges: „Sok urunk nem volt rest se ká­ba, birtokát óvni ellenünk s kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk.” A költő szintézisében benne a korkép, vagy még pon­tosabban: a kórkép. Az már többletként kf- , vánkozik a felelethez, hogy a „szeretett ha­za védelmére” igazságtalan rablóháborúba kényszerítették a nemzet legjobbjait, s bör­tönökbe, koncentrációs táborokba zárták a gondolkodókat, a konstruktív erők képvise­lőit. Ehhez még csak kommunistának sem kellett lenni... Nem adott tehát a „történelmi évezred” semmit a népnek, a nemzet többségének? Pusztán csak arra emlékeztetünk, hogy jogta­lanság és önkény tartotta béklyóban a ha­zafiakat? Legyünk igazságosak: adott. Csak- hát ez olyasvalami volt, amit nem hazafias­ságnak, hanem nacionalizmusnak, sovinizmus­nak szokás nevezni. Közvetett, de még gyak­rabban közvetlen uszítást jelentett a nemze­tiségek, s a határokon túl élő más népek el­len. A rendszernek hatalmas apparátus állt rendelkezésére, hogy terjessze a darutollas magyarkodás eszméit. Ha így áll a helyzet ismét jön egy akarat­lan kérdés: ki volt a hazafi Magyarországon? Bővebbet erről talán mondani is szükségte­len. A harcolók, a forradalmárok, vagy éppen az á nyolcezer salgótarjáni bányász, akiknek küldöttei negyven évvel ezelőtt munkát és kenyeret követelni a fővárosba mentek, a szerzőnél többet tudnak mondani. Valójá­ban ők voltak az igazi hazafiak, mert köz­vetlenül, vagy közvetve ott szerepelt követe­léseik között az ország sorsának javítása, a jogtalanság megszüntetése, a társadalmi ha­ladás meggyorsításának szándéka. S itt eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol el­mondhatjuk: a hazafiság, mint egy adott terület szeretetéből fakadó szubjektív ér­zési, sosem volt idegen Magyarországon a ha­ladó erőktől. Sőt! A valóságban ők voltak a honszerétet igazi képviselői. Azok, akik fél­retéve saját érdekeiket a nemzet többségé­nek, a dolgozók érdekeinek képviseletét vál­lalták, gyakran életük kockáztatása árán is. Céljaik nem egyebet jelentettek mint az uralkodó társadalmi rend forradalmi úton történő megdöntését, a munkások és parasz­tok hatalomra juttatását, ami egyértelmű volt a társadalmi haladás igenlésével. A hősök harca felívelések és tragikus bu­kások során győzedelmeskedett. Huszonegy éve Magyarország a dolgozó nép hazája lett. A társadalmi változások mértékéről és jelen­tőségéről sokszor, sok szó esett már. Most in­kább arról, hogy a szocialista forradalom eredményeként módosul*- a hazafiság fogal­ma. Közelebbről megvilágítva: a hazaszere­tet kiteljesedett Kiegészült a más népek iránti megbecsüléssel, a szocializmust épitő küzdőtársak szeretétével, és a még elnyo­mott sorban élő dolgozók harcának támogatá­sával. A patriotizmus tehát elnyerte valódi rangját! Ez persze korántsem volt olyan egyszerű, amilyennek így leírva tűnik, s ma sem problémátlan a hazafiság megítélése. Vannak, akik csak Magyarország szeretetét, a nemze­ti büszkeség táplálását tartják fontosnak. Má­sok azt vallják, hogy az egyedüli perdöntő az internacionalizmus, s ez kizárja a szülőföld szeretetét. Pedig — s ez a probléma lényege — a kettő együtt felel meg a társadalmi ha­ladás követelményeinek. Hazánk óriási méretű fejlődése joggal tölt­het el büszkeséggel mindenkit. Ne feledjük azonban, hogy a társadalmi berendezkedést, s a állampolgárok egyéni életét teljesen átformá­ló változás nem elszigetelten ment végbe. Részesei voltak a testvérországok népei, aminthogy mi is segítettük az ő fejlődésüket. Élveztük ugyanakkor azon országok dolgo­zóinak támogatását és rokonszenvét is, amelyek még kapitalista körülmények között élnek. S nemzeti büszkeségünk csak akkor nem hivalkodás, ha ezeket a tényeket megfe­lelően mérlegeljük. H azánk — Magyarország. Itt élünk, s itt dolgozunk. Miért az ország min­den öröme és minden gondja is. Van­nak „jóakaróink” akik féltik tőlünk ezt az országot. Csak féltsék. Azokkal, akiket hu­szonegy esztendő történelmi jelentőségű si­kerei sem győztek meg arról, hogy kik az Igazi hazafiak, alig lehet valamit kezdeni. A történelem már válaszolt, s felel holnap is! Szolnoki István veztek. Három évig kaptunk segélyt. Nélküle nem tudóim mi lett volna belőlünk. Megmozdul a széken, hát­radől. — A másik, a kollektíva. úgy érzem, úgy tapasztalom. Néha a legkülönbözőbb problémákkal fordulnak hoz­zám. És én ennek is örülök. Attól kérnek segítséget az em­berek, akiben megbíznak. Egy Azt kérde2;te tőlem, mikor munkást például elbocsátot- oolgorik jól egy párttitkár, tak. Többszöri fegyelmezet- Én azt mondóm: ha az egész fenség miatt. Deputáeió jött kollektíva jól dolgozik. Ha hozzám: járjam ki, hogy ve- osszefognak az emberek. Mert gyék vissza. Mert, hogy nagy- például, akárhogy Is nem sze- családos, meg ehhez hason- íettük á katonáskodást, bé- ló. Rendben van, mondtam, behívogattak bennünket a én ’ kiállók mellette, múlt rendszerben. Negyven- de csak úgy, ha ti felelőssé- r.égyben harminchatunkat gét vállaltok érte. Belemen- „összesöprögettek” a tábori lek a dologba. Azóta vigyáz­csendőrök. Afféle lézengőket Akik „elvesztették” a csapat- testüket.- Komáromban elha­tároztuk, hogy onnét egy ta­podtat sem teszünk nyugati nak annak az embernek min­den lépésére. És meg is vál­toztatták. Máskor egy asszony panaszkodott az urára: nem adja haza a pénzt, költeke­irányba. Ha egy is közülünk zik. ‘ Jó, mondtam az asz­Kongressznsi verseny a rétsági járásban A rétsági járásban rendsze- vállaltaik, hogy az értékesített résén értékelik a termelőszö-' hízómarháknál, az üszők sú- vetkeaetek kongresszusi ver- lya 450, a tinók súlya pedig senyét Legutóbb a tolmács: Szabadság Termelőszövetkezet tevékenységét vizsgálták. A közös gazdaság vállalta, hogy növénytermesztésből és állat- tenyésztésből a IX. pártkong­resszusig teljesíti éves terme­lési és értékesítési tervét. ­A járás termelőszövetkeze­tei a kongresszusi versenyben a? 500 kilogrammot mégha ladja. Egy tehénre eső évi tej termelésit 5—10 százalékkal növelik, de úgy, hogy ezzei párhuzamosan emelkedik a tej zsírtartalma is. Jelentő­sen növelik a közös gazdasá­gokban azoknak a szántóföldi pillangós növényeknek a te­rületet is, amelyekről apróma­got takarítanak be. Baj csy-Zsilinszky Endre Az ellenállási mozgalom vértanújának, Bajcsy-Zsilinsz- ky Endrének 80. születésnap­iáról emlékezik az ország. Szarvason, 1886. június 6-án született, apja dr. Zsilinszky Endre tanár, tönkrement föld- birtokos volt, anyja Bajcsy Mária. A fiú 1925-ben vette iel a Bajcsy-Zsilinszky ne- talomra került vet, anyja és anyai ősei iránt lására sietett, érzett tiszteletből. A Zsilinszkyek a századfor­dulón Békéscsabán éltek, ahol vad gyűlölködésben állt egy­mással szemben az urak és a radikális parasztok tábora. Az urak egyik vezetője dr. Zsi­linszky Endre volt. Szárma­zása, rangja, akkori eszméi vitték az egykori huszártisz­tet Szegeden 1919-ben az el­lenforradalmárok közé. A munkásság és szerveze­tei iránt bizalmatlan. Elsősor­ban származás szerint osztá­lyozza az embereket, az elit és a paraszt milliók patri­archális szövetségére építené fel sajátos demokratizmusát Mégis: a parasztságot földre­formmal szeretné gazdasági­merte a világveszedelmet, s megakadályozza a Bárdossy- mert mély meggyőződése volt, kormány döntését: Magyaror- hogy a kelet felé törő német szág Hitler oldalán hádbá- imperializmus egyik célpont- lépett a Szovjetunió ellen. Az ia Magyarország, minden ere- országgyűlésen Zsilinszky tű­jével küzdött az ellen, hogy a ott. azután pedig az írás magyar politika, óllamvezetés, és a szó minden fegyverével a nácik uszályába szegődjék, követelte Magyarország visz- Miután Gömbös Gyula a ha- szavonulását a szerencsétlen Hitler udvar- háborútól, amelynek kimene- Bajcsy-Zsilin- telét előre látta. Sajnos, a szky ezt mondta a képviselő- kormányzóhoz és a miniszter- ház 1933. június 20-i ülésén: kökhöz intézett emlékiratai a — A magyar történelem címzetteknél nem találtak egyetlen hatalmas védekező megértésre. De ébresztgette ve- gesztus a német imperializ- lük a béke és a katasztrófá­immal szemben... Itt német ból való menekülés remény­világ nem volt ezer éven át, s ségét mind szélesebb rétegek- itt német világ nem lesz! Hogy ben. Magyarországon növeke- ezt megakadályozzuk, elme- dett az ellenállás a háború­gyünk a golyóig és az akasz- val szemben, s a békefront fáig... polgári vezéralakja Bajcsy­Senki sem gondolta akkor, Zsilinszky, hogy saiát sorsát jósolta meg. 1944. március 19-én fegyver- Balfelől baráti kezek nyúltak rei szállt szembe a rátörő né- folytassák felé. Sokat tanult, olvasott, ta- metekkel, sebesülten került a nemzetben Ián a legtöbbet a kor polgári megszállók fogságába. Októ­ber 15-én, Horthy kudarcba fulladt fegyverszüneti kísér­lete napján szabadult. Száiasi hatalomátvétele után vala­mennyi németellenes erő bi­polltikusai közül. Gondosan figyelte a világpolitikai fejlő­dést és azt a válságot, amely­ben hazánk politikai, gazda­sági, kulturális és társadalmi ag erősíteni; nevelni, taníta- értelemben vergődött, nem kis zalmából jelent meg a ma­gyar front által kezdeménye­zett ellenállási mozgalom é’én. Sajnos a szervezkedést elárulták, mielőtt Zsilinszky megbízottai elindulhattak vol­na, hogy felvegyék a közvet­len kapcsolatot a szovjet se­regekkel és a tani akarja a tömegeket, szo­ciális igazságtételt követéi a szegények javára: ennyi elég, hogy megértse az olvasó: tör­vényszerűen szembe kellett kerülnie az ellenforradalom után kialakult tikéval. mértékben éppen az egykori „szegediek” hibái és bűnei következtében. Hamarosan megértette, hogy az egész nemzet jószándékú erőinek összefogására van szükség a kormánypoli- náci behatolás, térhódítás el­len. a haza védelmére. Hitler fasizmusában telis- Nem volt lehetősége, hogy kormányával. A katonai vezetőket, Kiss János altábornagyot, Nagy Jenő ezredest és Tartsay Vil­mos századost Budapesten ki­végezték. Bajcsy-Zsilinszky Endrét 1944. december 24-én nyilas hóhérok Sopronkőhi- ián felakasztották. Halálá küszöbén kísérletet tettek, hogy. eszméi megtaga­dására bírják, az életet kínál­ták neki cserébe. Zsilinszky azonban az ajánlatokat meg­vetéssel visszautasította. Be­szélgetéseiben vallotta, hogy halálával teszi a legnagyobb szolgálatot hazájának és nem­zetének. Utolsó sopronkőhidai fo- 'íolysétáján mondta két kom­munista társának, Rajk Lász­lónak és Varga Istvánnak, akik közül Varga élő tanúja a drámai beszélgetésnek: — Elkezdtünk valamit, so­kan, sokfelől indultunk, nem a dicsőségért, hanem a né­pért, az országért... Nem si­került... A halottak is szol­gálatot tesznek. . A túlélők a harcot. Minden lehetnek hitvá­nyak. de a nemzet nem lehet becstelen. Önök vigyék tovább a harcot, vállalják és vigyék a felelősséget... A halott Zsilinszkyt a nem­zet részvéte kísérte 1945-ben a felszabadulás után a tár­nái temetőbe, ahol megpi­henni kívánt. Születésének ' fordulóján megint magasba lobban a részvét lángja, s a nlottban az antifasiszta el- !-mállás hősét, az orszógépítő összefogásra buzdító politi- Szovjetunió kust ünnepeljük. Dernöi Kocsis László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents