Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-04 / 131. szám

Í966. június 4 szombat NÖGRAD 3 Együtt a kor követelményeivel A KISZ-titkárok szécsényi talál kősójáról Közlemény az NSZK kormányának a Magyar Népköztársaság kormányához intézett jegyzékéről Szécsény. A megyéből a járási székhelyre érkező, vagy a községen áthaladó menet­rendszerinti autóbuszokat sötét ruhás, piros nyakken- dős ifjúgárdisták fogadják. A kétnapos értekezlet résztve­vői már az érkezés után el­ismerően nyugtázzák: a há­zigazda figyelme kiterjedt a külsőségekre is, A technikum épülete előtt felállított ma­gas, fehérre festett rúdon vö­rös és nemzetiszín zászló hir­deti — nem mindennapos esemény színhelye a modern tanintézet. A technikum folytatja azt a sort, amelyet Szécsény és a járás ifjúsága a KISZ ak­cióprogramok vállalásaiként elkezdett. És azt is, amelyet öntevékenyen kezdeménye­zett. Elfogultság nélkül állít­ható, hogy a megye járásai közül éppen Szécsény rende­zett, rendez most is soroza­tosan olyan eseményeket, amelyeket azután megyeszer- ta emlegetnek. Jó példa er­re az emlékezetes vietnami tiltakozó gyűlés és a falusi fia­talok nemrégiben lezajlott parlamentje. A KISZ-titkárok kétnapos szécsényi tapaszta­latcseréje az előbbiekhez ha­sonlóan új kezdeményezés. Nógrádban ez az első ilyen jellegű rendezvény, amelynek jelentőségét csak növeli, hogy a jövőre Salgótarjánban meg­rendezésre kerülő megyei di- akparlament előkészítésével is kapcsolatban van. A tapasztalatcserére Salgó­tarjánból öt, Balassagyarmat­ról négy gimnázium, illetve fiú és leány kollégiumból ér­keztek KISZ-vezetők. Ifjúsá­gi vezetők, KISZ-tanácsado tanárok utaztak az értekezlet színhelyére Bércéiről, Pászto­ról, Nagybátonyból és termé­szetesen a helyi gimnázium is képviseltette magát, meghívottak között a KISZ megyei és járási vezetői, a helyi pedagógus pártalapszer- vezet tagjai, kollégiumi szak­felügyelők, igazgatók és KISZ-tanácsacfók is ott vol­tak. — A szervezeti életben vál­lalt feladatainkat sablonosán hajtottuk végre. — Így kezd­te beszámolóját Pálinkás Sán­dor. a mezőgazdasági tech­nikum KISZ-szervezetének titkára. — KISZ-vezetőségi tagjaink igyekeznek eleget tenni a rájuk bízott felada­toknak, lelkiismeretesen vég­zik munkájukat, de nem elég ötletesek... A fiatalok önállóságát a tanácsadó tanár sok esetben a zsúfolt prog­ramok miatt nem tudja kel­lően figyelembe venni. Ilyen­kor kap helyet a gondos irá­nyítás ellentéte — az utasí­tás. Az osztályfőnöktől is Új Műszerrel mérik a Metánt Nógrád megye bányái Vecseklő, Csurgó. Forgács, Csipkés, Pálhegy III. és Gyula aknák kivételével sújtólégveszélyesek. A veszély figyelésére koráb­ban esek benzinlámpát használtak, ami jelzett ugyan — de pontosan nem tudták megállapítani, mi­lyen mértékű a levegő szennyezettsége. A napokban metánmé­rő műszerekkel úgynevezett in teríeromé terek kel. látják el a sújtólégveszélyes bá­nyák aknászait. Előnye a benzinlámpával szemben, hogy már a fél térfogat­százalékos szennyeződést is pontosan ielzi. A tröszt birtokában je­lenleg 125 ilyen interfe- rométer van. és újabb 50 darab NDK gyártmányú úgynevezett Gasi interfe^ rométert várnak, amivel már mindhárom szak ak­nászait elláthatják. több segítséget, irányító, út­mutató bírálatot várunk. Ügy látjuk, hogy a középiskolai KISZ-titkárok a jelenlegi helyzetben nem válhatnak partnerré... Az utóbbi idő­ben egyre több KISZ-tag kap társadalmi ösztöndíjat a tanácstól és a termelőszövet­kezettől. A tapasztalatok saj­nos azt mutatják, hogy nem mindig olyan tanulók része­sülnek ebben a kedvezmény­ben, akik megérdemlik. Az ösztöndíjak odaítélésében sokszor nem annyira a je­lölt rátermettsége, mint in­kább a rokoni és egyéb kap­csolatok a mérvadóak. Ez rendkívül rossz hatással van a többiekre. Helyesebb vol­na, ha az ösztöndíjak oda­ítélése a harmadik évben, az iskolai KISZ-szervezet ja­vaslatainak figyelembe véte­lével történne. Pálinkás Sándor KISZ-tit- kár beszámolója azonban nemcsak negatív elemekből állott. Az önkritikái rész egyébként is túl szigorúnak bizonyult, hiszen a techni­kum ifjúsági szervezetének tanulmányi, kulturális és sport, valamint a politikai munkában elért eredményeit hosszan sorolta a titkár. Részletek a vitából. — Az elsősöket, ne a má­sodikosok, hanem a negyedi­kesek patronálják... — Helyesebb, ha a máso­dikos KISZ-tag segíti az el­sőst, mert életkorban is kö­zelebb állnak egymáshoz, ér­deklődési körükben is sok a hasonló vonás. Akárhogy is vesszük, van eltérés egy ti­zenöt és egy tizennyolc éves fiatal gondolkodása között... Más problémái vannak az egyiknek, és megint más a másiknak. — Vitatkozom veled, mert a másodikos nem sokkal tud többet, mint az elsős. Hogyan segítse akkor? — Már az első osztályos tanulók is önálló munkát végeznek — így egy KISZ- tanácsadó tanár —, és meg­tanulnak irányítani, önmagu­kat és másokat is. Ebből kö­vetkezik, hogy a másodikos hatékony segítséget tud adni a nála egy esztendővel fiata- labbnak. Egy lány a balassagyarma­ti gimnáziumból: — Azt szeretném megkér­dezni a szervezeti titkároktól —, hogyan oldják meg a be­járók politikai oktatását, és a szervezeti életbe való be­vonását, mert ez nálunk na­gyon nehezen megy... Se- hogysem megy... Négy ka­tegóriába sorolhatnám a ta­nulóinkat. Busszal és vonat­tal bejárók, kollégisták és helybeliek. Szinte lehetetlen az időpontok egyeztetése, hi­szen a busz, illetve a vasúti menetrend nem alkalmazko­dik hozzánk. A választ egy szécsényi fiú adja meg: — Nálunk is négy kategó­ria van. A politikai oktatást délután háromtól ötig tart­juk. Azok a bejárók, akik emiatt nem tudnak hazautaz­ni — helyet kapnak egy nap­ra a kollégiumban. Ezt tu­dom ajánlani másoknak is. A Madách Gimnázium kép­viselője: — Külső előadókat hívtunk meg. Jöttek a párttól és a sajtótól is. A színvonallal nem volt baj. Az osztáíy- alapszervezetek között pedig gondosan egyeztettük a po­litikai oktatások idejét... Jó­akarat kell... Skoda Ferenc a KISZ já­rási bizottságának titkára: — Az iskolai KISZ-élet nem korlátozódhat csak a po­litikai oktatásra. A KISZ- szervezet tevékenysége min­denhol jelen van... A be­járó fiatalokkal többet kell törődni. Következetesen arra kell törekedni, hogy két szék (iskolai és községi alapszer­vezet) közül ne kerüljenek a pad alá. Az ösztöndíjak he­lyesebb odaítélését a techni­kumi és a termelőszövetkezet közötti kapcsolat szorosabbra fűzésével lehet a legegysze­rűbben elérni ... ». A tapasztalatcserén Opav- szky Szilárd a KISZ megyei bizottsága iskolai osztályának munkatársa beszélt a diák­akcióprogramról és a szerve­zeti élet kérdéseiről. Feszült figyelemmel hall­gatták. Róluk volt szó. Ar­ról, hogyan lehetne jobban, eredményesebben tanulni, dolgozni — a fiataloknak a változó kor követelményeihez mérten élni. Negyvennégy kispárna Negyvennégy kispárna, fehér kongré vászonból, raj­tuk piros, kék hímzés a pa­lóc ízlés szerint. Még so­sem láttam egyszerre ennyi kispárnát. Pedig ahol ké­szült az nem szövetkezet, nem valami üzem. Azóta, hogy Nógrád községben jár­tam, ezek a kispárnák gaz­dára találtak. Olyanok kap­ták, akik nagyon tudnak örülni a figyelmesség min­den apró jelének: árvák, el­hagyottak, a horpácsi gyer­mekotthon lakói. A dolgok szépsége a szeretői­ben rejlik. És Nógrádban ez a szépség át- meg átmelegí­tett, miközben Berénkei Mihályné, a helyi nőtanács titkára beszélt. — Rendeztünlc társas ősz- szejövetelt. Ennek a bevéte­léből vásároltuk az anyagot, meg abból, ami kinek-kinek a jószántából összejött. Elhallgat, a sóhaj el­nyomja a hangját. Talán egy pillanatra azokra a horpá­csi emberkékre gondol, akiknek a párna készült. Heteken át valóságos kis műhely volt Berénkeiék la­kása. Itt jöttek össze az asz- szonyok varrogatni, itt öltö- gették a színes motívumokat a párnákra. A jóság, a szép cselekedet át- és átremeg az embere­ken, a nógrádi asszonyok szívében nagyon sok a sze­retet. Volt már itt családok­nál két-három hétre intézet­beli kisgyermek. Srám Andráséknál egy kis szőke Marika. Többször is elhoz­ták magukhoz nyáron, vagy karácsonyra. Ez adta az öt­letet a gyermeknapi ajándé­kozáshoz. Negyvennégy kispárna, piros, kék hímzéssel. Az árát elküldhették volna, de jobb, ha így tettek. Ha majd nagyobbak lesznek az otthon Sárikái, Józsikái, fo­galmuk lesz az életről, vala­mi eszükbe juttatja; nem volt mindenki közömbös irántuk... (Folytatás az 1. oldalról.) teket is, és így a revansizmus, a militarizmus, és a fasizmus örökségét továbbtenyésztő Né­metországgal tartják állandó fenyegetés, a háborús konflik­tusok állandó veszélye alatt a kelet-európai országokat. A ködös illúziók szertefoszlottak, az útról kiderült, hogy zsák­utca. Az utóbbi hónapokban még a Német Szövetségi Köztársa­ság szövetségeseinek a sajtó- orgánumai Is több pozitív hangú cikket közöltek a Né­met Demokratikus Köztársa­ságról, mint a Német Szövet­ségi Köztársaságról. A Német Demokratikus Köztársaság külpolitikai szerepe a szó na­gyon komoly erkölcsi és poli­tikai értelmében valóságos jó­vátétel mindazért, amit a hit­leri fasizmus Európa és a vi­lág népeinek szenvedésében jelentett. Ez a mostani bonni jegyzék a Német Szövetségi Köztársa­ság kormányának nagylelkű­sége jeleként kezeli azt a kész­séget, amellyel viszonyát ren­dezte nyugati szomszédaival mindazokban a kérdésekben, amelyek a második világhá­ború után nyitva maradtak. Erre a nagylelkűségre a Né­met Demokratikus Köztársa­ság léte is nevelte az elmúlt különböző időszakok nyugat­német kormányait. A Német Demokratikus Köztársaságnak különböző jellegű gazdasági kapcsolata van már a Német Szövetségi Köztársaság min­den szövetségesével, és az csak idő kérdése, hogy ezek a kapcsolatok mikor fejlődnek át hivatalos és diplomáciai kapcsolatokká. Ilyen kényszerítő tények ve­zetik a Német Szövetségi Köz­társaság kormányát oda, hogy diplomáciai eszmecserét kezd­jen a kelet-európai szocialista országokkal. Ez a kezdeménye­zés önmagában jelentős annak ellenére, hogy — mind eljá­rási módja, mind nem kielé­gítő tartalma miatt — nem miiíősíthető a szó teljes értel­mében új kezdeményezésnek. Jelentős mégis, mert az euró­pai viszonyok változását mu­tatja, amelyek hatása elől Bonn sem térhet ki. A német kérdés nemcsak európai kérdés, a német kér­dés világkérdés. Európának szüksége van az egész német nép alkotó együttműködésére az európai biztonság és béke megszilárdításában. A világ­nak egy olyan Európára van szüksége, amely nem fenyegeti új fegyveres konfliktussal az egész világot, és nem köti le a népek munkájának gyümöl­csét az imperiahsta törekvé­sek által szított fegyverkezési versenyre, jelentős részben a német kérdés megoldatlansága miatt. A Magyar Népköztársaság szoros szövetségben a Német Demokratikus Köztársasággal valóban tart fenn — mint a bonni jegyzék is mondja — hivatalos kapcsolatokat a Né­met Szövetségi Köztársasággal abban a biztos tudatban, hogy ez is szerény hozzájárulás le­het a német kérdés megoldá­sához. A Magyar Népköztár­saságot — a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt — külpolitikájában az a törekvés vezeti, hogy közreműködjék az európai béke és biztonság megszilárdításában. A külön­böző rendszerű két Németor­szág tényének elismerése alap­ján lehet reálisan és eredmé­nyesen munkálkodni a külön­böző rendszerű európai orszá­gok együttműködésén, és en­nek keretében a német kérdés megoldásán is. Ebben az össze­függésben törekszik a Magyar Népköztársaság kormánya a Német Szövetségi Köztársaság­gal is normális és rendezett államközi kapcsolatok kialakí­tására. A Német Szövetségi Köztársaság szövetségesei is akkor tesznek jót a német népnek, ha ápolják kapcsola­taikat a Német Demokratikus Köztársasággal is. Ezzel mun­kálhatják annak az időszak­nak a beköszöntését, amikor nemcsak a Német Demokra­tikus Köztársaság, hanem a Német Szövetségi Köztársaság is tesz reális javaslatokat, ki­dolgoz ésszerű terveket a né­met kérdés megoldására. Ak­kor lehet majd gyümölcsöző eszmecserét folytatni a Német Szövetségi Köztársasággal az európai biztonság kérdéséről. Pataki László g . e. A szurdokpüspöki példamutatók A termelőszövetkezetekben működő pártalapszervezetek- nek fontos szerepük van a szocialista mezőgazdaság, a falu új arculatának formálá­sában. A falusi kommunistá­kon áll elsősorban, hogyan érvényesül a gyakorlatban a párt politikája, hogyan va­lósulnak meg a párt határo­zatai. Az ő munkájuk alap­ján ítélik meg az emberek a párt egész tevékenységét. Erről beszélgetünk Mihaio- vics Jánossal, a szurdokpüs­pöki — jobbágyi egyesült ter­melőszövetkezet pártvezető­ségének csúcstitkárával. Fia­tal ember, egy évvel ezelőtt még a helybeli Parafakőgyár- ban dolgozott. Azóta azon­ban megszaporodtak a gond­jai. Emlegeti is mennyi ba­ja volt különösen az elején. — Nem voltak nagy ta­pasztalataim a mezőgazda­ságban. Igaz, a falusi embert ismerem, de manapság jól kell érteni már a szakmához is. így azután dolgoztam, meg igyekeztem minél többet el­sajátítani a mezőgazdasági is­meretekből. A legkritikusabb időben került a két pártalapszer ve­zet élére. Akkoriban egyesült a két község termelőszövet­kezete. s ez kissé felkavarta a kedélyeket. Igaz, inkább a püspökiek méltatlankodtak, mivel a jobbágyi szövetkezet leromlott, féltek a gyenge gazdaságtól. Elsősorban a párttagokra várt a kedvező politikai hangulat megterem­tése, a falusi emberek meg­győzése. — Sokat vitatkoztunk az emberekkel — emlékezik Mi- halovics János. — Adódtak bizony nehéz helyzetek, de mégis minket igazolt az idő. Ezt az igazságot pedig a mindennapok bizonyítják. A két szomszédos község ter­melőszövetkezeti tagsága be­csülettel, szorgalmasan dolgo­zik. Megszűntek a kezdeti villongások, kialakult az egy­séges munkaszervezet, min­denki tudja a kötelességét. Kétségtelen nagy szerepet játszott ebben a párttagság. Nemcsak azzal, hogy viták­ban, beszélgetések során bi­zonyították az elképzelések helyességét, hanem a munká­ban is élenjártak személyes példamutatásukkal. A két termelőszövetkezet egyesítése új tennivalókat is rótt a pártszervezetre. A fon­tos feladatok között a leg-, fontosabb helyen maradt ‘to­vábbra is a gazdaságszervező munka. Ez a gerince Szur­dokpüspökin a pártmunsá- nak. Az írásos bizonyítékok itt fekszenek a párttitkár író­asztalán. A féléves munka­terv, a pártvezetőségi ülések és a taggyűlések jegyzőköny­vei. Jólesik látni ezt a pon­tosságot és rendet. Az elis­merést elhárítja a párttitkár, s annyit mond, hogy énei­kül nem lehet dolgozni. — A munkaterv elkészíté­sénél figyelembe vettük a termelőszövetkezet célkitűzé­seit, s ennek alapján rend­szeresen napirendre tűzzük a legfontosabb kérdéseket — magyarázza. Januárban megvitatták a zárszámadási beszámolót, majd egy hónappal később a termelési tervet. A közös gazdaságban fejlesztik az ál­lattenyésztést? Természetes, hogy először a párttagsággal tanácskozzak meg a tenniva­lókat. A májusi taggyűlésen például határozatot hozott a tagság a szocialista brigád­mozgalom fejlesztéséről. Két- éve ugyanis volt már szocia­lista brigád Szurdokpüspökin, de feloszlott, mert nem törő­dött vele senki. A határozat eredményeképpen húsztagú, traktoros brigád alakult, amely a szocialista cím el­nyerését tűzte ki. Rövidesen a növénytermesztésben is szerveznek két brigádot. Bevált módszer ebben a pártszervezetben a termelő- szövetkezet vezetőinek beszá­moltatása. Legyen az az el­nök, a főagronómus, vagy a főkertész, évente egyszer- kétszer napirendre kerül. Nem új dolog ez, de Miha- lovics Jánosék olyan követ­kezetesen alkalmazzák, hogy ez hat újszerűnek. A követ­kezetesség érvényesül a ha­tározatok végrehajtásában is. A végrehajtásért mindig va­laki személyileg felelős, akit felelősségre vonnak, ha nem törődik a tennivalójával. — Rossz módszer a „majd elintézzük” — mondja. — Amit kimondunk, elhatáro­zunk, meg kell tenni, külön­ben elveszítjük az emberek bizalmát. Legyen az egyéni panasz, közösségi probléma, mindegyiket halaszthatatlan­nak kell tekinteni. S amit a legfontosabbnak tartok, az emberekkel mindig őszintén beszélni. Hogy ez mennyire így van, abból is le lehet mérni, nincs baj a közösséggel. Mindenki nyugodtan dolgozik. A tagok ismerik a vezetők elképzelé­seit, tisztában vannak a ten­nivalókkal, s azt is tudják, mit kapnak a munkájukért. A szövetkezetiek tavaly majd­nem harmincöt forintot kap­tak egy munkaegységre, s ti­zenkét forint volt a nem munkaegység szerinti jövede­lem. Nagyon józanul tervez­tek az idén is. A legrosszabb esetben is meglesz a tavalyi jövedelem. Ehhez azonban hozzáfűzi a párttitkár: — Annak, aki becsületesen dolgozik! Na, persze! De azt hiszem a munkakedwel nem lesz baj a közös gazdaságban. A pártszervezet két alap­szervezetből áll. A jobbágyi üzemegységben működőben — amely csak szövetkezeti tagokból tevődik ki — ti­zenkilenc, a szurdokpüspöki­ben, amely összefogja az egész község kommunistáit, negyvennégy párttag dolgo­zik. Termelőszövetkezeti ta­gok. tsz vezetők, községi ve­zetők, pedagógusok a pártta­gok. Mindenről tudnak, min­denből résztvállalnak a fa­lu kommunistái. A termelő- szövetkezet irányításának kulcspozícióiban olyan embe­rek dolgoznak, mint Fent Lajos, Fábián Sándor, Buch- ticska József, Tóth József, Tamás István, s még sorol­hatnánk. Szakemberek. bri­gádvezetők — kommunisták. Akik lelkiismeretesen, követ­kezetesen valósítják meg a párt politikáját. Azzal kezdtem, hogy a kommunisták munkája alap­ján ítélik meg az emberek a párt tevékenységét. így van ez Mihalovics Jánoséknál is. S kell-e jobb ítélet, mint az, hogy az utóbbi hónapokban kilencen kérték felvételüket a pártba. Gyarapodik, erősö­dik a pártszervezet az egye­sült gazdaságban, de gyara­podnak az itt élő falusiak is — anyagiakban és szellemi­ekben egyaránt. Padár András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents