Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-30 / 153. szám
június 30. csütörtök NflG ü ^ Ö 3 Eredményes egészségügyi intézkedések A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság egy évvel ezelőtt átfogó képet adott megyénk közegészségügyi helyzetéről, és annak megjavítása érdekében számos hasznos javaslatot tett. A népi ellenőrök egy év elteltével utóvizsgálat keretében győződtek meg arról, hol, s mennyire fogadták meg közérdekű tanácsaikat. Változatlanul érvényes az a megállapítás, hogy a közegészségügyi helyzet a salgótarjáni járásban a legkedvezőbb, az egyéves fejlődés viszont a szécsényi járásban a legszembeötlőbb. A járás községi tanácsai szabályrendeleteket alkottak a közterületek tisztántartására, az udvarok takarítására. Több helyütt dicséretes szigorral szorították a hanyagokat a szabályrendelet megtartására. Nógrádszaikálban felújították a jóvizű kutakat, a rossz vizet adókat viszont figyelmeztető táblával látták el. Nagylóc, Ludányhalászi, Litke, Éndrefalva, Karancsság területén rendbehozták a vízlevezető árkokat. Nagylóc és Hollókő részére — a járási NEB javaslata alapján — öv- és bekötőárok rendszert terveznek. Szécsény a harmadik ötéves terv során maradéktalanul meg akarja oldani a szennyvíz elvezetését. Ennek érdekében megkezdte tárgyalásait a KÖJÁL-lal és a Kö- zép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatósággal. Szintén népi ellenőrzési javaslat alapján kap új, a környékbeliek egészségét nem veszélyeztető ipartelepet a nógrádmegyeri ktsz. Az új objektum létesítésére máris egymillió forint áll rendelkezésre. A pásztói járásban számos község belterületén nagy ’étszámú istálló rontja a levegőt. Szurdokpüspökiben és Felső- toldon már hozzáláttak ahhoz, hogy két nagyobb istállót külterületen építsenek fel, s oda telepítsék át a jószágot. Jobbágyiban tavaly majdnem százötvenezer forintot áldoztak a vízelvezető árkok építésére; a jövő esztendőre ugyanennyit szánnak. Kálló tavalyi községfejlesztési alapjából hatvanezer forintot utalt át a járási kórház építéséhez. Ecsegen a községi tanács segítségével tizenhat család jutott egészséges hajlékhoz. Ebben az évben az Ifjúság utat, az Arany János utat, és a Jókai utcát kapcsolták be a vízhálózatba. A járási NEB véleménye szerint a falvak közegészségügyi helyzete lényegesen' kedvezőbb lehetne, ha a helyi tanácsok társadalmi munka szervezésével használnák fel a rendelkezésre álló anyagi erőket. A rétsági járási NEB méltán helyteleníti, hogy egyes tsz- vezetők csak a gazdasági létesítmények folyamatos üzemelését tartják fontosnak,. az egészségügyi követelményeknek fittyet hánynak. A nagyoroszi tsz horpácsi telepén — például1 — nem hajtották végre az egészségügyi csoport rendelkezését —, ilyen formán a trágyalé változatlanul az iskola és gyermekotthon közelében csörgedez. Döcögősen halad az iskolai és földművesszövetkezeti üzleti szeméttárolók építése. A megyei tanáos-vb elnöke — szintén a megyei NEB javaslatának megfelelően — elrendelte, hogy a jövőben az ivóvíz-ellátás megjavítására szánt összeget kizárólag erre a célra használják fel. Első a tariám járás Az ifjú mezőgazdasági szakmunkás-tanulók beiskolázásáról A rétsági járásban az előző évekhez viszonyítva lényeges a javulás az ifjú mezőgazdasági szakmunkás-tanulók szervezésében és felvételében. A termelőszövetkezetek vezetői egyre jobb kapcsolatot alakítanak ki a tantestületekkel. A jó együttműködés, a tartalmas felvilágosító munka meg is hozza gyümölcsét. Az előző években jócskán akadtak olyan termelőszövetkezetek, ahol az ifjú mezőgazdasági szakmunkás-tanulók felvételét egy kézlegyintéssel elintézték. Ma már termelőszövetkezeteink többségénél felismerték felvételük és alkalmazásuk jelentőségét a gazdálkodás jövedelmezőbbé tételében, s igyekeztek megtalál- j ni a módját, hogy minél több szakmunkás-tanulót szerződtessenek. A salgótarjáni járás annak ellenére, hogy a járások között a legtöbb ipari üzemmel, vállalattal, bányával ^rendelkezik, a legtöbb fiatalt vette fel a mezőgazdasági üzemekbe szakmunkás-tanul ónak. Vannak a rétsági járásban is olyan termelőszövetkezetek, mint a nógrádsápi Vörös Csillag Tsz, ahol eddig 15 szakmunkás-tanulót vettek fel, de akadnak olyanok is, mint a szécsénkei és a berkenyéi tsz-ek, ahol egyetlenegy tanulót sem alkalmaztak. A rétsági tsz is csak a napokban szerződtetett egyet. A tanulók megkezdték a nyári szünetet. Sokan vannak olyanok, akik az általános iskola nyolcadik osztályát már elvégezték. Év vége előtt ugyan jelentkeztek különböző középiskojákba, de a telítettség miatt az idén számos fiatal felvétele nem sikerült, ezek most azon töprengenek, mi lesz velük. Helyesen teszik tehát a termelőszövetkezeti vezetők, ha felkeresik őket és ismertetik a mezőgazdaságban a továbbtanulási lehetőségeket, a tanulás módját, a tanulás elméleti és gyakorlati időszakára járó bérezést. Sokat tudnának segíteni a tanácstalanul álló fiataloknak is egyidejűleg olyan ifjú mezőgazdasági szakmunkások képzését segíthetik elő, akik tartalékok lehetnek a szakmunkáshiány pótlásában. E. F. Javul a vízellátás Regionális vízmű két ütemben — Állami támogatás Az ivóvízellátás igen kedvezőtlen képet mutat Nóg- réd megyében. Jelenleg a megye lakosságának csupán 14,1 százaléka részesül közműves \ ivóvízellátásban. Ugyanakkor az országos átlag 32 százalék. Pedig a II. ötéves tervidőszakban 90 millió forintot fordítottak Nógrád- ban a lakosság ivóvízellátásának javítására. Olyan nagyszabású beruházáshoz fogtak, mint a regionális vízmű, melynek első üteme befejezéshez közeledik. A regionális vízmű tovább javítja a megyeszékhely lakosságának vízellátását, de még mindig nem tudunk lépést tartani az igényekkel. Napi tíseser köbméter A regionális vízmű ez év augusztusában belép a vízellátásba, befejezésére 1967- ben kerül sor, az eddig felmerült 39 millió forint mellett még 28 millióra lesz szükség. A vízmű Mihálygerge— Litke térségében épül, és Salgótarjánba 27 kilométer hoszszú csővezeték szállítja az ivóvizet. Két, egyenként 500 köbméteres és egy 1000 köbméteres tárolót építenek, és az idén már 5000 köbméter vizet szolgáltat naponta a városnak regionális vízmű. Később napi 10 ezer köbméter kapacitásúra fejlesztik, majd fokozatosan rákapcsolják a vezetékére a közbeeső községeket is. Ez azonban — bármennyire is sok millió forintos beruházás — csak részmegoldást jelent. A megye 126 köz ségében a mintegy 197 ezer lakos közműves vízellátásához hozzávetőlegesen 275 millió forint kellene. Felmérték, milyen módon és főleg menynyi idő alatt válik lehetségessé Nógrádban a vízellátás gondjainak megoldása. 123 millió a társulatoktól A megye még ellátatlan községeiben a 49,313 családnak törpevízmű társulatok szervezésével 123 millió forinttal kellene hozzájárulnia a vízellátás megoldásához. Az —'társadalmi összefogás országos vízügyi alap 10 százalékos támogatása 28 millió forintot jelent. Ugyanakkor állami támogatásként 124 millió forint lenne szükséges ahhoz, hogy a feladatot 1980-ig megnyugtatóan elvégezzük. Szükséges ez annál is inkább, mert megoldatlan a tsz-majo- rok, a vidéki üzemek vízellátása is. A járható út a törpevíz- művek létesítése községeinkben, elsősorban a járási székhelyeken. Jelenleg az a helyzet, hogy Salgótarján mellett Balassagyarmat vízellátása is fejlesztésre szorul. Ezért a III. ötéves tervben kilencmillió forintos költséggel, állami támogatásból bővül a balassagyarmati vízmű és a hálózat. Egyedül Szécsényben megoldott a közműves ivóvízellátás. Bár az idén itt is 1,3 millió forintos költséggel hálózatbővítést hajtanak végre, saját erőből. Pásztón és Rétságon égető a gond. Pillanatnyilag szervezési feladatok akadályozzák a gyorsabb ütemű megoldást. Jelenleg az a helyzet, hogy hiába rendelkeznének nagyobb összeggel, hiányoznak az Szerencséi utat...! A gyár, a balassagyarmati Fémipari Vállalat, éli m'n- dennapi életét. Kora reggel indulnak a gépek, sikonganak a köszörűk, a hegesztő pálcákról vakító fénynyalábokat szikráztat fel az elektromosság. Értekezletet, megbeszélést tartanak itt és ott, s a nyitott ablakon behallatszik a motoros targonca köhögése. Pedig a gyár nagy változások küszöbéhez érkezett. A múltkor munkavédelmi ellenőr járt itt, 's búcsúzóul nagyot sóhajtott: — Hát, nem tudom, jövök-e egyhamar magukhoz, ellenőrizni —■ fordult az őt kisegítő szakszervezeti titkárhoz. — Igazság szerint le kéne állítani itt a munkát de.,. Széttárta a karját Kovács Mátyás is. Ki kell bírni, ha már eddig kibírtuk. Még egy kis idő, s könnyebb lesz, biztonságosabb. — Most már látjuk — mondta a minap nekem is —, hogy keveredik a cement a sóderral. Vagyis, elindult az új gyár létesítése a maga útján. Mert a munkavédelmi ellenőrnek igaza van. Csakhogy az embereknek kenyér kell, dolgozni akarnak, s a népgazdaságnak is szüksége van arra, amit csinálnak ... s ha máshol nem lehet, itt csináljuk. Talán most már nem sokáig ... Végigmegyünk a telepen. Jobbra és balra kapcsoló- szekrények várják az elszállítást. Kora reggel el sem fértünk volna köztük, azóta egy részüket kihordták az utcára. A traktorfülke szereidé mennyezete alatt kábelszövevény. Mint a pókháló. Igaz, lent amúgy sem fér el már egyéb, mint ami van: ember, ember hátán, a munkadarabok közt közlekedni művészet. Dolgoznak a villanyhegesztők, mindenfelől vakító sziki-ázás. A kábeldob-részlegben a kézi köszörűk fülsiketítő lármát csapnak. A sajtoló üzemben — körülbelül 10x25 méteres helyiségben — tizenhárom prés, gép- olló, fűrészgép s egyéb berendezés, mellettük, előttük alapanyagok, kész munkadarabok. A művezető szerint egy-egy munkás mozgásához aligha jut fél négyzetméternyi terület. A kész, de még festendő kábeldobokat a piactérre hengerítik. Néhány alapfeltételek: a törpevízmű társulat megalakítása, a beruházási programok, illetve a kivitelezési tervek elkészítése, építőkapacitás, anyagellát tás stb. Ahhoz pedig, hogy az állam támogassa a közműves ivóvízellátás megoldását, szükség van a lakosság önkéntes összefogására is. Több társadalmi tucat az út szélén vár a sorsára. A festődé: fabarakk épületben... de minek soroljam tovább. Nincs még egy ilyen zsúfolt ipari üzeme a megyének. S ez tulajdonképpen nem is csoda, hiszen másfél évtizede ötvenhatvan ember dolgozott benne, most számuk az ötszáz felé közelít. A hajdani öt- hatmilliós éves tervvel szemben az idén mintegy nyolcvanmillió forint értékű árut állítanak elő. Bővült, persze, hogy bővült időközben a telep: itt egy szomszédos telket adtak át nekik. amott egy maguk emelte épület áll. Mikor már végleg nem fértek, kapóra jött pár könyvjóváírással szerzett fabarakk, amelyeket a piactéren ütöttek össze. Először raktárnak használták, de ma már dolgoznak azokban is. Mert a gyár élni akart. Vezetői lankadatlanul kutatták a termékeket, amelyekre a népgazdaságnak szüksége van, s előállításával Gyarmaton bővíthetik a munkalehetőségeket. Kezdetben volt a kapcsolószekrény, majd jött a petróleumfőző, — melynek gyártásába előttük két nagy vállalat is oe- lebukott, nekik sikerült. Csinálnak könnyűfémöntödei cikkeket. Próbálkoztak kávéfőzővel, hidraulikus tengely- kapcsolóval: ezt végül nem tudták nyélbe ütni. Aztán eljutottak a kábeldobok és a traktorfülkék gyártásához. Pedig, amikor ezeknek a termékeknek a gyártását megkezdték, látták, hogy az semmiképpen sem fér bele a mostani gyártelepbe. Ä két méter átmérőjű vaslemez „spulnik”, a dömper- és a traktorfülkék szereléséhez tágas műhelycsarnokokra van szükség, raktárakra, s minden egyéb épületre, berendezésre, ahol korszerű technológiával — és biztonságosan lehet dolgozni. De talán éppen azért kapaszkodtak meg olyan makacsul ezekbe a termékekbe? Mert felcsillant a remény — egy régen dédelgetett álom megvalósulása? • Aki járt már itt, és ismeri a gyárat, nem olvashatja megindultság nélkül a termelési tanácskozás jegyzőkönyveit. Arról van szó bennük, hogy az első negyedévben elmaradtak a kábeldob gyártással, kevesebb traktorfülkét sikerült elszállítani, mint amennyit az ipar kért. S hogy ennek ez, meg az az oka... Technológiai fegyelem, munkafegyelem, nullszéria hiánya, tervmódosítások, meg efféle. De a sorok közül szinte kiált: szűkén vagyunk, nincs hely...! Azért van kongresszusi vállalás: hatszázötven kétezerkétszáz milliméter átmérőjű kábeldob, nyolcszáz darab kétezres, háromszázötve.n ezemyolcszázas. Terven felül. Exportra. És pótolják a trak- torfülke elmaradását *s. Minden rendben lesz, minden. Hiszen az idén építeni kezdik az új gyártelepet...! * Régen bámulom a gyár hallatlan vitalitását, akarását. Ezért kétszeres volt az örömöm, amikor ottjártam- ban hallottam: végre, eldőlt az új gyártelep sorsa, elfogadták, aláírták a beruházási célokmányt. Kértem a főkönyvelőt, mutasson dokumentumokat, amelyekből kiolvasható: mit, mennyiért építenek, mikor kezdik, s fejezik be, és így tovább. Keresgélni kezdett, aztán kissé zavartan mentegetődzött: tizenkét példány volt belőlük, de olyan gyorsan szet- küldték a beruházás kivitelezésében érdekelt feleknek, hogy most veszi észre, nekik egy sem maradt. Pár nap múlva a megyei tanács ipari osztályán olvastam bele egy jegyzőkönyvbe. Onnan tudom, amit tudok: a háromezer négyzet- méter alapterületű szereidé, raktárak, s egyéb < épületek, berendezések összes költsége harminckét és fél millió forint. Ebből az építési költség valamivel több, mint huszonnégy millió. A kivitelezés teljes befejezésének határideje 1968. december 31. A Nógrád megyei Építőipari Vállalat elvállalta a munkát. Még az idén meg is kezdi, ha a beruházó, tervező ennek néhány feltételét megteremti. Ahogy elnézem: nem lehetetlen kívánságok, nem ördöngős feltételek. Teljesíthetők. A beruházást zömmel az Autó- és Traktoripari Tröszt finanszírozza, de „beszáll” a Nógrád megyei Tanács is. Ez utóbbit az osztály munkatársai mondják, mert a főmérnök nincs itthon, a beruházó képviselőivel tárgyal, most éppen Kisterenyén, de Szabó Józsefnek, a Fémipari Vállalat igazgatójának telefonon jelezték, hogy délután őt is felkeresik... Hogy is mondta Kovács Mátyás SZB-titkár? „A cement keveredik a sóderral, vagyis elindult az új gyár létesítése a maga útján.” Szerencsés utat! Cs. G. 4 harmadik helyen Közgyűlés a rétsági Búzakalász Tsz-ben munkát Családonként 2500 forintos költségvállalást tettek Pásztó községiben. Ez azt jelenti, hogy a lakosság hat és fél millió forinttal járul hozzá a 19 millió forintos kivitelezési költségekhez. Lehetne a beruházást gyorsítani úgy, ha a lakosság még több társadalmi munkával segítené a megyei, illetve a járási szervek elképzeléseinek megvalósítását. Annál is inkább szükség van erre, mert a megyében 1100 közkút van és ezekből mindössze 191-nek jó az ivóvize. A III. ötéves \ tervben ötmillió forintos állami támogatással, a megyei tanács 2,3 millió forintos hozzájárulásával és 14 millió forint községfejlesztési, illetve lakossági támogatással, 17 községben oldják meg a korszerű ivó- vízellátást. Az állam sokat áldoz a jövőben is erre a célra, de igényli a lakosság megértését és önkéntes segítségét is. A napokban rendkívüli közgyűlést tartottak a rétsági Búzakalász Termelőszövetkeretben: a termelőszövetkezet múlt évi gazdálkodását értékelték. A napirend előadója Bállá Mihály, a járási pártbizottság titkára volt. Beszédében többek között utalt arra, hogy a termelőszövetkezet tavaly a járásban a harmadik helyezést érte el, egyaránt nagy része volt a termelőszövetkezet vezetőségének és tagságának. A termelőszövetkezetre jellemző, hogy a megalakulástól napjainkig, jól átgondolt politikai és szakmai vezetéssel, helyesen alakították ki a nagyüzemi gazdálkodást. Okosan, célratörően valósították meg a beruházásokat. Minden lehetőség adott arra, hogy a gazdálkodást még jövedelmezőbbé tegyék. A továbbiakban utalt arra, hogy 1964-ben a termelőszövetkezet első helyezést ért el. Ha az 1964. évihez viszonyítjuk az 1965. évben elért eredményeket, akkor látszólag lemaradás következett be. A valóságban nem ez a helyzet. A járás termelő- szövetkezeteinek legtöbbje felismerte a kedvezőbb helyzetet, és annak megfelelően igyekezett és igyekszik napjainkban is gazdálkodását alakítani, formálni. A rétsági Búzakalász Termelőszövetkezetben nincs lemaradás, hanem a többi élre került tsz-ek, így az első helyezett nógrádsápi Vörös Csillag Tsz, a bánki Űj Tavasz Tsz nagyobbat lépett előre a múlt évben, mint a rétsági Búzakalász Termelőszövetkezet. Ezekben a tsz-ekben ugyanis a tagság nagyobb szorgalmat és felelősségérzetet tanúsított a gazdálkodás jövedelmezőbbé tételében, mint a rétsági Búzakalász Tsz tagsága. Ezt igazolja az is, hogy a közgyűlések alkalmával a rétságiak nem mindig mutatnak elég érdeklődést. Többször előfordult, hogy határozatképtelenség miatt a közgyűlést nem lehetett megtartani. Beszámolója után Bállá Mihály elvtárs átnyújtotta a harmadik helyezést elért termelőszövetkezetnek az elismerő oklevelet. E. F.
