Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-29 / 152. szám

iff <5. irtrmis «ger**'» wflGRín * Tal foój 2111 (ók Teljes összhangban Döcögnek a talbók, essek az öt, illetve három tonnás kisvasúti kocsik. Hozzák a szenet a bányából a rako­dóra. Kiürítik Kiét. Az eg}’ikre krétával rá írták: műhelybe. Csak ennyit. Ki­sorolják. A többi megy to­vább. Kell az üres talbó na­gyon. Mi most mégis a ki­soroltat kísérjük útjára a műhelybe. — A csapágy pusztult el — állapítja meg Komlósi Ede, a javítók brigádvezető­je, majd a többiekhez azól: — Délutánra ki kell ad­nunk. Döntsük, cseréljük. Hozd az emelőt... Négyen vannak. Feltűnő, milyen egyszerűen elbánnak ezzel a több mint harminc­mázsás vastesttel. Értik a módját. Vajon hányadszor csinálják? — Nehéz lenne azt meg­mondani. Több mint száz talbónk van. Hol az egyik, hol a másik hibásodik meg. Az igénybevétel nagy, kop­nak az alkatrészek. A kija­vítás a mi feladatunk. A kisebb cseréhez, az úgyne­vezett futójavításhoz azonnal hozzáfogunk. Van azután, ami sok munkát kíván. Egy-ket­tőt minden hónapban telje­sen felújítunk. — Normában dolgoznak? — Nem norma ez. Nehéz is lenne nálunk normát mér­ni. Saját normánk van. A talbók üzemképes állapota a mi munkánk mércéje. A kar­bantartók akkor dolgoznak jól, ha kevés a munkájuk. Nem tudom érti-« ezt? Lát­szólag ellentmondás van, de tényleg csak látszólag. Ha a minimálisra leszorítjuk a meghibásodás miatt kiesett időt, a kocsiállást, akkor vég­zünk jó munkát. Ez a mi normánk, ez a cél hajt ben­nünket. Vállalást arra tet­tünk, hogy öt százalék alatt tartjuk a kocsiállás-időt. Ez sikerült is, de hadd tegyem hozzá; nem egyforma ám a terhelésünk. Ha sürgős a munka, megnyújtjuk a mű­szakot. Máskor meg több idő jut a felújításra. Mun­kanélküliségben nem szenve­dünk — magyarázza a bri- gádvesető. Ketten a kereket szabadít­ják ki, a harmadik csapágy után néz. — Írtak a gyerekek — szólal meg közben Komlósi Ede. — Azt írják meleg /an Kubában, párás a levegő. — Jól elhasználódott ez is — forgatja a vasat — az­után folytatja. — Kiküldetésben van a vöm. Kerneneekőművés, ott építenek üvegolvasztó Ke­mencét. Tizenhét hónapra mentek, a lányom, meg az unokám is elutazott. O li- ányzik nekem a legjobban. Ha mentem haza. távolról füttyentettem, s már fordult is a kocsiban. Kiugrott vol­na, ha nem vigyáznak rá. Most ott van. Küldtek fény­képet. Nagyon szépen fejlő­dik. Alig várom, hogy jöj­jenek már. — Jól járnak a gyerekek anyagilag, mert világot is ’át- nak — veti közbe a má­sik. — Érti a vöm a szak­máját, azért esett rá a vá­lasztás. Beszélgetnek, de a kezük gyorsan jár. Már a csap­ágyat illesztik a helyére. Kéz­besítő érkezik. — Hivatalos? — Az igazgatóságról jött. Itt tessék aláírni — s2ól a kislány, és nyújtja a ceru­zát. Lantos János bontja a le­velet. — Az újítási megbí­zottól érkezett. Olvassa, rán­colja a homlokát. — Nem értem. — Elutasították? — Hát az hogy lehet hi­szen kipróbáltuk. Itt volt Fa­zekas Miklós, a gépészeti vezető, neki is nagyon tet­szett. — Miért ne tetszett volna, ha két fékszár helyett egy is elegendő, és a fékpofák is egyenletesebben kopnak ez­zel az újítással. Anyagot le­het megtakarítani, olyat, amilyet egyébként nehéz be­szerezni. és tökéletesebb a fékezés is. Megáll a szerszám, amíg a levelet vitatják, de hamar dűlőre jutnak. — Meg kell fellebbezni ezt a határozatot a szakszerve­zet újítási bizottságánál. Jöj­jenek ki, majd itt bebizo­nyítjuk, hogy jó az az újí­tás. Itt jobban elbírálhatják, mint az íróasztalnál. — Eb­ben aztán megegyeznek, és ismét munkához látnak. Négyen vannak. Komlósi Ede, Lantos János, Kosléder Albert és Them Gyula. Reg­gel négyféle gondot hoznak magukkal, este négyfelé 'n- dulnak haza. Közös a cél, a munka, de a gond is, mint egy családban. A talbók jön­nek, mennek, ők maradnak, teszik, amit tenni kell! Ki­fogy az alkatrész? A brigád­vezető intézkedik, sürget. Ha régi, ócska anyagot is fel­használhatnak, világért sem nyúlnának újhoz. Mintha a sajátjukkal bánnának, ösz- szegyűl'k az ócskavas? Vago­nokba rakják, hadd menjen a kohóknak. Csak úgy tár­sadalmi munkában teszik ezt. Them Gyula nemrégen há­zat épített Somoson. Tudták a többiek, sok munka van vele. — Mikor menjünk pajtás? — kérdezték, aztán mentek téglát rakni, maltert keverni, barátságból, emberségből tet­ték. Akin segítettek, annak jólesett, de nekik is, hógy tehették. Csattog a kalapács, surrog a reszelő. Amikor verejté- kesen leülnek falatozni, min­dig van témájuk. Egy-esv újságcikk, tanulságos TV- film. Mikor a brigádvezető visszatért a Szovjetunióból, heteken keresztül őt faggat­ták, őt hallgatták. Mikor egri kirándulásra készül­tek, előtte elolvasták az ..Egri csillagok”-at. Ket­tős élményről tárgyaltak. Hol az égjük, hol a má­sik a kezdeményező, de a zagyvái műhelyben a ver­senyt általában mindig ók kezdik. Szekrényük felett az oklevelek, munkájuk elisme­réséről szólnak. ... Elkészült a talbó, to­vábbgurítják. A következő üres szerelvénybe már beso­rolhatják. Helyette újat tol­nak a műhely elé. Szemügy­re veszik, aztán hozzáfognak. Formálják a vasat, s köz­ben ők is csiszolódnak ... Bodó János azután fölöslegesnek találta a két „t”-t. Maradt az Etes. Hogyan alakult? Az első bánya a község területén a Katinka pusztai volt. Gróf Forgács Antal és a telkes gazdák birtoka alatt húzódó szénmező kiaknázási jogát 1855-ben vásárolta meg Pulszky Ágoston és Hoffman Jakab. Ok ketten alakították meg az „Etesi Kőszénbánya RT-t”. A zsellérek a bánya fejlődésével 1866-tól sorra el­hagyták a földeket és szén­falak mellé álltak. Az etesi Béna-völgyben 1895-ben Al- bert-akna néven új bánya nyílt. A kitermelt szenet ek­kor már villamos szállítot­ta a baglyasi és a zagyva- pálfalvi osztályozóra. Az ipari jellegű fejlődés a földművelésssel foglalkozók körében is éreztette hatását. Rövid idő alatt elterjedt a vaseke, a kasza, a járgányos- cséplő, később pedig a gőz­gépes cséplő is. Hódított az akkori technika, de a ba­bonák mellett megmaradtak az etesiek. Hogy a kis gyere­ket ne igézzék meg, fordítva adták fel rá az inget... Mai gondok, mai örömök Az etesiek bányákba, ipar­ba járnak dolgozni, alig tíz kilométer Salgótarjánig az út, és sokan találnak elfoglaltsá­got az egyesült Karancsmen- ti Tsz helyi, 4-es számú üzemegységében. A fogatos brigád — tíz szekér, tíz pár ló, — mindennapos munkája után rendes havi keresetet kap. Már régebben sikerült kialakítani a TBC-mentes te­hénállományt, ami a tej el­adásánál bizonyos nagyüze­mi felárat jelent. Száz gyö­nyörű fejőstehén áll az ete- siek közös istállójában. A közös gazdaságnak Karancs- lapujtőn van a központja, és bár csak egy esztendeje egye­sültek, már most is a jó közepes szövetkezetek közé tartoznak. A férfiak nagy része a kis- terenyei bányaüzemekben dolgozik. Sok az új családi ház a községben. Amikor ott jártunk kettőnek építet­ték a tetőszerkezetét Mire ezek a sorok megjelennek, a község egyik büszkesége, az új alberttelepi bekötőút utol­só szakasza is elkészül. Az 1700 méteres makadám útra régóta várt már Etes lakos­sága. A bokán felül érő sár a bányabárók idejében ter­mészetes volt. Csak mióta a környező világgal együtt vál­tozott Etesen az élet, vált egjre sürgetőbbé az út meg­építése. Albert telepről téli időszakban kézben nagy szán­kóval kellett kihozni a be­tegeket, mert a mentőautó sem tudta megközelíteni. Esős, rossz időben lovasko­csival hordták ki a kenyeret. Amilyen nagy öröm az em­lített új út, olyan nagy gond a másik, a művelődési ház­tól Ságújfaluig terjedő út­szakasz. Télen és tavasszal járhatatlan az a rész. Az év elején szó volt arról, hogy az útjavító vállalat évi mun­kálatai arra a szakaszra is kiterjednek, azóta remény­kednek az etesiek. de jú­nius végén még semmilyen mozgolódást nem tapasztal­tak az út környékén. — A másik gond sem Ki­sebb ennél — mondja Al­berti Sándor tanácselnök. — Egy korszerű, egészséges óvo­da kellene. A jelenlegit a ta­nács épületéből választottuk le. Húsz személjrre készült, de most is harminc gyerek zsúfolódik benne. Az igényt csak egy ötven személyes, minden tekintetben megfele­lő óvoda elégítené ki. Mert a mostani az egészségügyi követelményeknek sem egé­szen felel meg. Az őszi, ta­vaszi nátha idején teljesen kiürül... A járási tanács a község­fejlesztés tervezésénél utasí­totta a helyi tanácsot, hogy három esztendőre tartalékol­ja a pénzt, aztán pedig az összegyűlt 300 ezer forint felhasználásával építsen pe­dagógus lakást. Az etesiek viszont más véleményen van­nak. Azt mondják — és iga­zuk lehet —, hogy a helyi pedagógusok lakásheljrzete korántsem olyan rossz, imnt az óvodásoké. Indokolt lenne egy új köz­ségi általános iskola építése is. A felsőtagozatos diákok a falutól távoli Amália-telepre járnak. A 70 éves öreg épü­let rég nem alkalmas már modem pedagógiai munkára. Minden évben toldozzák, re­noválják, lassan igaz lesz a mondás: — „Többe kerül a leves, mint a hús...”. Az öreg iskolából soha nem lesz új, modem, világos épület. Az etesi gyerekek viszont — kibuszoznak, kerékpároznak, vagy éppen gyalogolnak Amá­lia-telepre, esőben, sárban, hóban, fagyban. A határ • és főközlekedési A nyári betakarítás szervezése a pásztói járásban A gazdaságok szántóterü­letünknek csaknem 48—50 szá­zalékán őszi és tavaszi kalá­szos gabonát termelnek. Te­hát az összes szántóterület félének a terméséről kell veszteségmentes betakarítás­sal gondoskodni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kalászos ga­bonafélék érésük egy bizo­nyos szakaszában erősein pe­regnek. Komplex munka Az érés három fázisa (tejes, viasz- és teljes érés) az időjá­rástól, fajtától, talajerőtől függően viszonylag rövid idő alatt következik be, amit azután a túlérés állapota kö­vet, amikor a betakarítás már kisébb-nagyobb szemveszte­séggel jár. Ezért a betakarí­tás optimális idejét a viasz­érés és a teljes érés idősza­kában — a túlérés állapotá­nak kezdetéig — kell megha­tározni. A kalászosoknál a viaszérés és a túlérés kezde­te fajtától, fajtól, időjárástól, talajerőtől függően általában 5—6 napra tehető. A munka- szervezést tehát úgy kell vé­gezni, hogy ez alatt az idő­szak alatt egy-egy növényfaj betakarítása megtörténjen. Mivel a termesztett növény­fajok (búza, rozs. őszi árpa, tavaszi árpa. zab) vegetációs ideje különböző, az érési fo­lyamat sem egyszerre indul meg minden növénynél. Ez könnyebbé teszi a munka szervezését, széthúzza a mun­kacsúcsot. Ma már a nyári betakarítás szinte minden munkafolyamata teljesen gé­pesített a mezőgazdasági üzemekben. Ezért az eszköz­ellátottság és annak kihaszná­lása szinte minden gazdaság­ban lehetővé teszi a nyári munkák komplex végzését. A munkák komplex végzé­se alatt nemcsak egy-egy munkafolyamat teljes gépesí­tett technológiáját értjük — az csak egyik összetevője a komplex munkának — hanem az adott kampányidőszak alatt jelentkező összes munkák végzésének összehangolását, komplexitását. Az elvégzésre váró mun­kafolyamatok közül azt kell elsősorban meghatározni, amelyik a legjobban befolyá­út menti községek külön ál­lami támogatást élveznek a korszerűsítésben. A támoga­tás eredményeként higanygőz lámpával szerelik fel sok­szor még a mellékutcákat is, és nagy arányú parkosításo­kat tudnak elvégezni. A sóhaj! ozás nem segít Etes nem tartozik sem a határ, sem pedig a főközle­kedési út melletti községek közé. Bár nagyon közel van a megyeszékhelyhez, közvi­lágítása elmaradott, parkjai nincsenek. — Pénz, támogatás kelle­ne, legalább annyi, hogy a község központjában fel tud­juk szerelni a higanygőz lámpákat — mondja búcsú­zóul Alberti Sándor. — Ügy érezzük magunkat, mint, aki két szék közül a pad alá ült... És a sóhajtozás nem segít.. . „Jöjj be, Kiszij, menj ki, 'Kiszij! Hozz pálinkát, gyógyítsd meg az András gyomrát...’’ Ezt énekelték egykor vi- rágvasámap az etesi legé­nyek. A kiszejárás abból állt, hogy négy legény, négy rúd­ra erősített abroszt vitt vé­gig a falun. Őket kísérte a falu fiatalsága egészen a ha­tárig. Ott átvették a Kisze- visét a szomszéd földjére, hogy községüket elkerülje a vész. A mai etesiek teríteni használják az abroszt. Kró­nikát írnak a jelenről, és boszorkányok helyett a jövőt kémlelik. Pataki László solja a többi munka végzé­sét. Tehát az összest fő-, mel­lék- és kisegítő munkafo­lyamatokra lehet bontani, és a súlyozás sorrendjében kell a rendelkezésre álló gépi-, fogat- és kézierő kapacitást elosztani. A mezőgazdasági termelés egyik legfontosabb törvény- szerűsége, hogy a termelési folyamatok egymással kölcsön­hatásban vannak. Következés­képpen a kölcsönhatás tör­vényszerűsége jelentkezik a termelési ágak (növényter­mesztés, állattenyésztés) és azon belül az üzemágak kö­zött egyaránt. A komplex munka tehát azt is jelenti, hogy a gazdaságok szakembe­rei az erők számbavételénél a mezőgazdasági termelés köl­csönhatásait is figyelembe ve­szik. A fő feladatok A nö\rénytermesztésben egv- egy évszak összes munkáit fi- gyelembevéve tavasszal a ve­tés, nyáron és ősszel a beta­karítás, talajmunka és vetés a fő munkafolyamat. A nyári munkák végzésénél a betakarítás fő munkafolya­mata alatt a gabonák szem­termésének magtárba kerülé­sét kell érteni. Kisegítő mun­kafolyamat a kombájnszalma betakarítása és a szemtermés biztonságos elhelyezése. Mél- lékfolyamat a tarló hántása, nyári mély- és velőszántása, és a másodvetések végzése. A fő-, mellék és kisegítő munkafolyamatok azonban nagyon sok munkafázisból te­vődnek össze, amelyek helyes összehangolása, jó szervezése a komplexitás alapvető felté­tele. A nyári betakarítás munkafázisai közül ma már nem lehet külön választani az aratást és a cséplést E két mun kaláris (önmagában mun­kafolyamat) végzése — első­sorban a gépi technológiák széles körű alkalmazásával — teljesen összefonódott, és csak a korszerű agrotechnikai mód­szerek teljes mellőzésével vá­lasztható szét (például kom- bájnaratás mellőzése, stb.) Ez a ténjr új helyzetet te­remt a betakarítás miunkaío- lyamatban, éspedig azért, mert az aratással egy idő­ben a cséplést is végezni kell, még abban az esetben is. ha egy-egy gazdaságon belül az aratás kombájn, aratógép és kéziaratás kombinációjaként jelentkezik. Tehát az aratást és a cséplést egy munkafolya­matként kell szervezni és ez­zel egyidőben biztosítani a kisegítő munkafolyamatok (hordás, szalmalehúzás, kaza­lozás, stb.) végzését. A mellékfolyamatok (tarló­hántás, másodvetés, stb.) szer­vezése a fő- és kisegítő mun- kafolymatok teljes gépi- és kéri munkaerő szükségletének biztosítása után — a megma­radó kapacitás erejéig — történhet. A tapasztalat azon­ban azt mutatja, hogy a gép- kapacitás üzemenkénti ösz- szetételéből, valamint annak célszerű üzemeltetéséből adó­dóan a lánctalpas és nehéz univerzális gépek minden gaz­daságban szántásra, illetve tarlóhántásra maradnak. Ezek üzemeltetését úgy kell szer­vezni, hogy a kampányidő­szak alatt minden tarlóterület rási tanács építési és közle­kedési csoportja bontási en­gedélyt adott a járási párt­bizottság székhazának tő- szomszédságában álló épü­letre, amelyet nem is olyan régen az OTP vásárolt meg A régi házat le kellett bontani, hogy helyére a célnak megfelelőt építhesse­nek. A bontás jónéhány hó­nappal ezelőtt megtörtént. A használt gererdák, lécek, szarufák, cserepek, ajtók, ab­lakok bontási anyagként ér­művelésre kerüljön, és a gép- kapacitás, a másodvetés, va­lamint a szervestrágyázás mértékétől függően kell meg­határozni a szántásra, illetve tarlóhántásra kerülő terület nagyságát. Minél több a ren­delkezésre álló gép, annál nagyobb mértékű szántást, il­letve annál kevesebb tarló­hántást tervezhetünk. A kampányidőszak alatt nagy szerepe van a munka végzé­sénél a gépek maximális ki­használásának, a kettős és nyújtott műszakok szervezé­sének. (Pl. a kombájnszalma lehúzását végző gépek éjjel szántanak, stb.) Bevált módszer Ezzel a munkaszervezési módszerrel az elmúlt két év­ben kimagasló eredményeket értek el a pásztói járás ter­melőszövetkezetei. 1964-ben a nyári munkák komplexitása teljes mértékben érvényesült, összességében és munkafolya­matonként is, tsz-enként és járási viszonylatban is. Ennek eredményeként több gazdaság az aratással egyidejűleg befe­jezte a cséplést. A felvásár­lási előirányzatot a csépié* befejezése előtt teljesítették. A kombájnszalma kazlazása az aratással egyidőben befe­jeződött. A mellékmunkaíolyamatban a tarló hántását, illetve szán­tását az aratás után hét nap­ra minden gazdaságban, min­den tarlóterületen elvégezték, ami biztosi tóttá a talaj ned­vesség megőrzését, valamint az őszi vető- és mélyszántás viszonylag rögmentes minősé­gét. Ebben az évben 1—2 gaz­daság kivételével a járásban nem maradt tavaszi szántás­ra váró terület. Tavaly az erősen csapadé­kos nyár hatására csak a fő és kisegítő munkafolyamatok végzésének komplexitását tud­ták biztosítani a járás közös gazdaságai. A nagy szem- és szalmatermés ellenére az ara­tással egyidőben fejezték be a cséplést és a kombájnszal­ma kazlazásának munkáját is, ami a szakemberek helyes szervező munkáját dicséri. A tarlóhántást, a nyári ve­tő- és mélyszántást azonban csak a tarlóterület felén tud­ták a nyári kampány idősza­ka alatt elvégezni a rendkí­vül csapadékos időjárás miatt. Ebből adódott, hogy 1966. ta­vaszára nagyobb területek vártak szántásra, ami bizony nem növeli a terméseredmé­nyeket. Tehát a nyári mun­kák komplexitásának elmara­dása végigkísérte a gazdasá­gokat az őszi, majd a tavaszi munkák során, és végül a terméseredmények csökkené­sében fog megmutatkozni. A járás termelőszövetkeze­tei az idei nyári munka vég­zését úgy tervezik, hogy a munka szervezésében megis­métlik az 1964-ben jól bevált komplex betakarítás módsze­rét, amelynek a személyi és tárgyi feltételei a járás közös gazdaságaiban megvannak, s amelynek jó alkalmazása minden termelőszövetkezet érdeke. Ispán Károly a pásztói járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője tőkésítésre kerültek. Az en­gedély azt is tartalmazta, hogy a lebontott épület he­lyét nyomban rendbe kell hozni. De mi történt a való­ságban? A falakat össze­vissza döntögették, amerre éppenséggel könnyebb volt. s most romok csúfítják a főútvonalat. Helyes lenne, ha az enge­délyt kiadó szervek gondos­kodnának arról is, hogy a bontások ürügyén ne csúfít­sák el a járási székhelyet. E. F. Romok Rétságon Az év elején a rétsági já-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents