Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-26 / 150. szám
196«. június 26. vasárnap NOC R 4 D Caere» Tibor JEGES VILÁG A tíalalou senki földje volt akkor: senki vize, senki jege. Alaposan megbírta az embert is a jég. de már hetek óta csend ült a két part hosz- szán. Csak délről hozott ágyúzást a szél néha, meg a Fülöp-hegy verte vissza tompán, a nagy robbanásokat: a tó felső végén hatalmas harc kezdődhetett: Felderítő járőr, vagy húsz ember, széles csatárláncba fejlődött, s a főhadnagy halk jelére megindult, egyenest dél felé, ahol Boglárt sejtették. Fehér lepedőket kapott mindenki, s nyakba, biztosítótűvel összefoghatta. Hatnak volt géppisztolya, a többit puska nyomta, vagy pisztoly övezte. Arról volt szó: Boglár alatt, egy hodályban vagy tíz kincstári, katonai Bo- tond maradt a ' decemberi rajtukütéskor, azt kell kimenteni szépszerével, s ha másképpen nem lehet, erőszakkal. s a műúton Fonyód felé áttörve, körül a parton visszatérni. Ügy a jég közepe táján meg is bánta Pócza főhadnagy, hogy a fogdából, ahol bogiári emberre lelt, magával hozta ezt a „jó kocsivezetőt”, ezt a Sükösdit. Ez, egész idő alatt meg sem szólalt —. valamit forgat a fejében. Ropogott a hó a bakancsok alatt. A part csendben várt rájuk. S a megbeszélés szerint az őrmester néhányad magával, lopakodva elindult a strand felé, s onnan majd a sorompóig; a műúti g, vasúiig. Fonyód felé vivő útra indult a másik részleg. Egy óra múlva az állomás alatt lesz találkozás. Pócza harmadmagával osont villától villáig, fától fáig. Valami étterem lehetett ez a hodály, ahol a Botondok- ra leltek. — Vizsgáld meg, hány üzemképes — tegezte Sükösdit Pócza, s vezettette magát tovább Baloggal bizonyos Frank-villa irányába, ahol... < Nem mondta meg Balognak, ki-mi van a villában, amely odább volt, mintha egy kicsit a part felé megint. — Milyen ember? — kérdezte egyszer csak Pócza. — Ismeri? Miért ült? Amaz értette, hogy Sükösdi. — Hadbíróság vár rá. Mondott valamit a németekről, állítólag szökni akart. Pócza bosszankodott. — Na, majd én ... Odaértek közben. Kert, a vasrács mögött, s ablakra lehúzott redőny: a Frank-villa. Csak háromszor kellett megkopogtatni a legszélső redőnyt, mindjárt felelt valaki: férfihangon. A férfi civil volt, prémes rövid kabátban, nagyon idegesen nyitotta a szín ajtaját. — Hideg a motor. S az egész faluban nem találsz annyi benzint (hacsak fegyverrel nem), hogy áttörhessünk — kapkodott a civil, s egy kicsi autó ötlött elé a színből, mellette benzines kanna. — Ha Fonyódig el is jutunk, ott páncéltörővel szétlőnek — szólt erre Pócza, de nem erősködött, hát tovább mondta amaz. — A jégre én kocsival nem megyek. — Ugye, szoktak telente követ szállítani Tomajról, a kőbányából. De a civil, csak nem akart beleegyezni, hanem, hogy hívják ide az embereket, és bontsák ki a ládákat ___ R öviddel később Botond áll .neg a villa előtt. Finoman vezet ez a Sükösdi.. pattannak le róla Pócza s a civil. Gyorsan a ládát! Fel a nagykocsira! Nyögve segít a főhadnagy úr. — Szálljon fel — parancsol Balogra. — Indulás! Egyessel előre...! Balog felszáll Sükösdi mellé. Ültében elfogja a félsz. — Megállás nincs! Az állomás táján géppuska kezd rá. A kisautó motorja kihagy. — Na, indíts már! — Minket akarnak előre küldeni!.,. — dörmög Sükösdi. — Ha szakad, alattunk szakadjon be a jég. A főhadnagy ott terem. — Saját pisztolyoddal lőlek le, piszok! A nagy motor engedelmeskedik, megindul. Egyszerre néznek vissza ketten a partról! nyomukban a kiskocsi. Sükösdi keserűt sóhajt: — Az anyátok istenit1 Miért is találtatok a kocsik mellett?! — aztán Baloghoz: — A fene egyen meg! Rád vártam. S úgy lecsökkentette a gázt, mintha meg akarna állni. A fegyverropogásba gránátrobbanások szóltak bele. Kettő, három, négy. A kocsi legördült a jégre. S most először, felbőgött előrerugaszkodva. — A tied megvan? — Micsoda? — A pisztolyod. — Meg. — Add ide. — Jó helyen van nálam, csak vezess. Hallgatnak. A lövödözés elmaradt mögöttük. A kiskocsi meg nyomukban mindig vagy ötven méterre. — Nem mer közelebb jönni. .. Megint csend — Te! Mi van ebben a ládában? — Nem tudom. Vezess csak. Ne törődj vele. — Mintha már nem is lövöldöznének. — Meg kellett volna várni a többieket. — Kinyírtak volna. Minket is. Sükösdi fejét ingatja. Nem hiszi. Halkan dudál a kiskocsi. — Előzni akar? — Fenét, hogy siessünk. Adjál gázt. Rándul a kocsi. Furcsán recseg a hó attól kezdve. A hátsó négy kerék alatt a jég roggyan. Verejték üt ki Sükösdi homlokán — milyen mély lehet itt? — Nem tudom hány méter, itt még nem mély. De majd beljebb! Balra forgatja a kormánykereket Sükösdi, kanyarodnak vissza közben. A kocsi mögöttük tülköl, megáll, kipattan belőle Pócza. — Add ide a pisztolyod! — könyörög Sükösdi, s mivel sietni kell, ráveti magát társára. Leáll a motor. A csend ijesztő. öt lépésre ott áll a tiszt. Mindkét kezében pisztoly. — Szitává lőlek, gazember! Fordul ki a nyíló ajtóval a vezető, a motorház előtt meg már Balog áll vigyázz- ban, remegve. — Recseg a jég! ... Főhadnagy úr kérem — szól végre, hangjában kétszeres rémület. A két pisztoly rezzenetlen céloz, mintha nem is halló, érző ember állna" mögötte. Ha a sofőr szólna, menten halálfia lenne. — Irány az előbbi! — pattogják a pisztolyok — harmadik sebességgel! Ha megfordulsz, lelőlek, mint egy kutyát!... , Pörgő hátsó kerékkel visszakanyarodik a Botond. Balog sapkája hever a havon. A főhadnagy lehajol Balog pisz- tolyos derékszíjáért, s int a kiskocsinak. S mint akik sokallják az ötven métert, hogy a két gép bodotgás-berregése egymásba olvadjon, megközelítik a nagykocsit — lövőtávolba. — A sapkám! — kap a fejéhez Balog az ülésen. De Sükösdi most már nem felel neki. Nyomukban a halál. Ha megfordulnak, lelövik mindkettőjüket! S elkezdi bőgetni a motort, hogy ne hallja a másik kocsit. A nézőtükröt is lefelé fordítja. — A sapkám... — sóhajt még Balog, de hirtelen meg kell markolni az ülést, olyan puhán billen sík jégen a kocsi. — Mi ez? Nem mer kitekinteni. A jég horpad, persze. Egy pillanatra ráugrik szeme társára, s amint lefelé célzó tébolyodott pillantását követi, csípős, nyári verejték szagát érzi. A gázpedált nézik. Sükösdi bakancsát. Balog szeretné megszólítani ezt a bakancsot, megsimogatni. Ha megszólalna, ha a gáz csökkenne, s vele a sebesség, elnyelné őket a süppedő jég. A motor bőg, teljes gázzal Percenkén eszi a kilométereket. Megszűnik a verejtékezés. Ruhájuk csuromvíz. Nyelvük, szájuk száraz. Nem tudnak nyelni. „Itt milyen mély lehet?” Nem mernek felnézni, csakis a gázpedálra, Sükösdi lábára. Az most minden élet ura. Ez a bakancsos láb. „Négy-öt méter.” „Csak?” „Elég az!” Ha már meg kell halni, legalább kibírhatatlanul hosszú idő.. .. Egy zökkenés, megrándul a gép! És nincs tovább Megbénul a motor. Vége. Fagyott kezük még a kilincsig sem jut el, már derekuknál a víz. Az első kortyok hűsítők, de aztán az életösztön: Fe) legalább az ülésre. Mi ez? Előttünk a part. s megállt, áll, nem süllyed lejjebb a kocsi. Teljes mély csend mögöttük. Derékig vízben, eszükbe jut, hogy hátranézzenek. A nagy, fehér mezőben széles fekete szalag, nyomukban utcányi széles csík, fekete víz. Nem látni végét, nem látni, hol merült el a halál. MoRz Sohasem ismerjük igazán azokat az embereket, akikkel nem laktunk együtt. Akit elhagy a szeretője, az csak megelőzni hagyja magát a hűtlenségben. S Á K A férfi gyakran megunja a szerelmet. A nő mindig csak a szeretőjét unja meg. A vágy a maga hevességet mindig az örökkévalóság jelének véli. g*zemélyes tapasztalataimat ** idéztem a harmincas évek elejéről, mintegy másfél esztendővel ezelőtt, üdülésem kellemes napjaiban, a Balaton partján, ahol a sors Rehenyák Lajost tizennégy napra lakótársamul rendelte. Szépszál fiú, hátrafésült haj, kis stuccolt bajusz. Semmi modernkedés, vagy különcködés. ami manapság olyan gyakori a fiataloknál. Árubeszerző. Havi 1800-ért. Három gimnáziumot végzett, a negyedikhez már nem volt türelme. Most érettségizni akar. Az ősszel iratkozik be levelezőnek. Nem magyarázhattam valami meggyőzően a régi világ nehézségeiről, mert Lajos változatlan hevességgel tartotta meg kiselőadásait a könnyű pénzszerzés mai lehetőségeiről, és a saját érvényesülésének ábrándjairól. Amikor két hét elteltével, barnára napozottan, Pestre visszaérkeztünk, a Déli pályaudvaron így búcsúzott tőlem: — Mesélhet, amit akar — mondta meleg kézszorítások közepette — ezernyolcszáz mégis csak kevés. Majd lesz még több is, elég fiatal — jegyeztem meg szolidan és biztatásul. — Meg lehet belőle élni, se asszony, se gyerek ... Fölényesen mosolygott és arról beszélt, még a búcsúzás pillanatában is, hogy vajon mikor „törjön ki", ha most nem, ifjú élete hajnalán? És mivel r nézetkülönbségek ellenére is összebarátkoztunk, felírta a telefonszámomat, hangsúlyozta, hogy mennyire megkedvelt engem és biztosított arról, hogy még hallani fogok róla. Fél év sem múlt el, már hallottam is Lajoskáról: először telefonon jelentkezett, azután meg is látogatott. Majd kicsattant a jókedvtől, amikor üdvözölt: — Ugye mondtam, hogy kitörök — dicsekedett. — Nézzen meg jól! Jól megnéztem, majd rendre felsoroltam külszíni megfigyeléseimet: — Vadonatúj öltöny, angol szövetből; borjúbox cipő, kisipari munka; drága puplin ing; divatos nyakkendő; lond- zsin óra, kígyóbőr szijjal — hadartam egyszuszra. — Továbbá; még nyolc öltöny otthon, egy tucat cipővel, és rengeteg inggel — egészítette ki Lajoska a felsorolást, majd rövid hatásszünetet tartva, így fejezte be a mondanivalóját: — És huszonötzer forint takarékbetétben, kocsira... — Lottó? — kérdeztem. — Nem — felelte. — Totó? — Szó sincs róla— Újítás? — kivánesiskodFőldes öyftrgy — És a vám? érdeklődtem elismeréssel Lajoska kereskedői zsenijének hallatán. — Szerencse dolga. Ügyesnek, okosnak kell lenni! — Egyszer majd lebukik. — Sokan lebuknak, de én törvényesen csinálom. — Ezt nem lehet törvényesen csinálni! — róttam meg Lajoskát, de ö derűs lélekkel próbált engem meggyőzni arról, hogy igenis lehet. Kivett két-három nap szabadságot és export-importjáról elég gyakran térült fordult. Megtehette: tanulmányi szabadság is járt már neki, mivelhogy résztvett a levelezőoktatásban. Egy újabb fél évet sem kellett vámom, hogy meggyőződhessem Lajoska levelező ’-.észKönnyít kereset tam tovább. — Ahhoz nincs tehetségem — mondta szerényen. — Maszekolás? — kérdeztem újfent. — Csak nem képzeli, hogy otthagyok egy állami vállalatot? — mondta méltatlankodva és felemelte a hangját: — Ex port-import szolid alapon. Csodálattal hallgattam Lajoskát; az export azt jelenti, hogy átmegy Csehszlovákiába, teljesen legálisan és magával visz egy bizonyos mennyiségű eladnivaló magyar holmit; az import viszont azt jelenti, hogy onnan magával hoz eladnivaló, csehszlovák árut. A szolid alap azt jelenti, hogy nem nagyban kereskedik, hanem kicsiben; vonaton jár, igaz, hogy sűrűn, de vannak, akik nagyban csinálják ugyanezt — még sűrűbben. ségéről. „Tessék szíves lenni meglátogatni engemet vasárnap délelőtt a Markó utcában a beszélőn’’ — írta. mert már akkor vizsgálati fogságban volt. Érdekelt Lajoska sorsa és a szívem sincs kőből, elmentem hát a „beszélőre". Lajoska fáradtnak látszott és megtörtnek. Mintha eltűnt volna bizakodó, nagy lobo- gása és fölénye. — A vámon bukott le? — kérdeztem. Ö, dehogy! Azt abbahagytam. Megjavult az ellenőrzés, veszélyessé vált az export-import üzlet — magyarázta csendesen, halk szóval. — Hát akkor? — Ingen! Az ingen buktam le, kérem azon a nyomorult puplinon — mondta elkeseredve és a jobb tenyerével néhány könnycseppet morzsolt szét a szemhéja alatt. Lajoska valóban abbahagyta a kockázatos csempészkedést és a belföldi vizekre evezett. Vett egy kimustrált Buickot harmincezerért. Megrakta jól szortírozott fehér puplinigekkel és lekocsikázott egy-egy kisebb vidéki városba. Megállt valahol, és tört magyarsággal ajánlani kezdte a „kiváló angol puplinból készült külföldi" ingeket. Az egyik vevő hozta a másikat. Rendszerint egy-két óra alatt eladta a készletet, aztán visszautazott Pestre. Néhány nap múlva újra kezdte — máshol. — Ez bizony üzérkedés a javából! — jegyeztem meg amikor Lajoska rövidéit összefoglalta a történteket. — A törvény tiltja. De honnan vett annyi külföldi inget? — kérdeztem. — A pesti áruházakban — felelte. — Száztizenegyért darabját. Kitűnő minőség. — És mennyiért adta? — Kétszázért, de „Extra quality” selyem cimkével. Be- levarrattam.' — Még így sem fizetett rá — mondtam némi iróniával Lajoskának. — dehogy nem válaszolta rezignálton. — Szívesen lennék árubeszerző ezernyolcszázért. Még lehet — nyugtat- tam meg Lajoskát és magára hagytam a beszélő dróthálója mögött.
