Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-24 / 148. szám
1 "66. június péntek NÖGRÄ D ) Napirenden: a harmadik ötéves tervről szóló törvényjavaslat Vizsgálják felül megyénk iparfejlesztési problémáit tervjavaslat vitája tudomány és a kultúra felvirágoztatásának további alapjait. Fő társadalmi célunk, a szocializmus teljes felépítését szolgálja a gazdasági mechanizmus tervezett reformja is. amely a gazdasági fejlődés újabb forrásait, a nép alkotó- készségének további kibontakoztatását fogja eredményezni. Harmadik ötéves tervünk összhangban áll a mechanizmus reform-követelményeivel. A terv a fejlődés olyan programja, amelyben a párt politikája ölt testet, és amelynek teljesítésére harcba hívjuk a magyar dolgozók millióit. lő az Inotai Erőmű bővítését javasolta. Németh Károly képviselő, a budapesti pártbizottság első titkára a főváros fejlődését elemezte. Sárosi György, Bács megyei képviselő a szőlőtermesztés fejlesztésének kérdéseiről és a bortárolás problémáiról szólott. A következő felszólaló Somoskor Lajos Árpád Nógrád megyei képviselő volt, akinek beszédét az alábbiakban közöljük. (Folytatás a 2. oldalról) megfelelően — figyelmet fordítunk a két alapvető társadalmi réteg, a munkások és alkalmazottak és a parasztság jövedelmének helyzetére. A mezőgazdaságban a munka ‘ermelékenységének növekedése és a foglalkoztatottak •zakrnai összetételének változása indokolja. A tervszert ; -unkaerőgazdálkodás pedig ( >;yenesen megkívánja a két p lapvető réteg jövedelmi viszonyainak fokozatos közelitesét. Ennek a hosszabb ideig lartó folyamatnak megvalósításában a 3. ötéves terv is haladást jelent. A parasztságnál, a mezőgazdasági munka termelékenységének egyidejű emelkedésével összhangban és az előirányzott mezőgazdasági termelés megvalósulására támaszkodva — a lakosság átlagánál némileg gyorsabb ütemű jövedelemnövekedés a cél. Államunk természetesen a jövőben is a központosított társadalmi tiszta jövedelem jelentős részét használja fel a közös szükségletek (egesz- ségvédelem. tíktatás. kulturális szükségletek, stb.) kielégítésére. Így, mint ismeretes, ma már a lakosság csaknem egésze társadalombiztosításban részesül. A terv előirányzatai szerint a termelőszövetkezeti parasztság társadalombiztosítási ellátásának színvonala szintén közeledik a munkás és alkalmazottakéhoz. A szociális ellátás pénzben kifizetett juttatásai (nyugdíj, családi pótlók, segélyek, stb) öt év alatt összegükben 40 százalékkal, mintegy ötmilli- árd forinttal növekednek. A terv lehetővé teszi az egy főre jutó hús, tej és tejtermékek, tojás, állati fehérje fogyasztás növekedését, viszont azzal számol, hogy a növekvő életszínvonallal összhangban természetes folyamatként a liszt és kenyér fogyasztása csökken. Az élelmiszeripar tervezett fejlődése biztosítja, hogy — a lakosság igényeinek megfelelően — az élelmiszer — alapanyagok mind nagyobb hányada kerüljön feldolgozott formában a fogyasztóhoz. Ruházati cikkekből is javul az árukínálat. A tervezett forgalomemelkedés a tartós fogyasztási cikkekben 40—45 százalék. Többek között azzal számolunk, hogy 1970-ben minden második család rendelkezik televízióval és csaknem minden harmadik család hűtőszekrénnyel. Háromszázezer új lakás — A tervidőszakban folytatódik a 15 éves lakásépítési program végrehajtása. A 3. ötéves terv 300 000 lakás építését tűzte ki célul, ebből 100 ezret az állami lakásépítés keretében. Ezzel a 2. és a 3. ötéves terv 10 éve alatt ösz- szesen 582 000 lakás épül fel, A megépülő lakások egy része — az állami lakásoknak csaknem 10 százaléka — lebontandó lakások pótlását szolgálja. A nagyszámú lakásépítés ellenére még sok jogos lakásigényt nem tudunk kielégíteni, s ezért e területen fejlődésünket a lehető legnagyobb mértékben meg kell gyorsítanunk. , i A mintegy 200 000 magánerőből építendő lakáshoz az é'lam öt év alatt 10 milliárd forint hosszúlejáratú hitellel, típustervekkel segíti a lakosságot. Ezen belül előnyben kívánja részesíteni a társas- : áz-építést. A terv 20—30 ezer lársasház építésével számol. Tervezzük, hogy a közmű- fejlesztésre előirányzott központi ei őforrásokból 13 városban új vízmüvet, 24 városban pedig új csatornát építünk. A lakosság helyi erőforrásait elsősorban a falusi közműves vízellátásra célszerű fordítani. E célok megvalósításaként 1970-ben a lakosságnak mintegy fele vízvezetékkel ellátott, 27—29 százaléka pedig csatornázott területen fog lakni. Biztosítani fogjuk, hogy 1970-re minden második család rendelkezzék propán-bu- tángázzal, vagy vezetékes gázzal. Ajtai Miklós az oktatásról hangsúlyozta, hogy a távlati szakember-szükséglet kielégítése érdekében bővíteni kell az oktatási kapacitásokat, komplex, átgondolt intézkedések révén pedig biztosítani kell a korábbi években született nagy létszámú korosztályok maximális továbbtanulásának lehetőségét. Az oktatásról 1970-ig az általános iskolák tanulóinak száma jelentősen csökken, ennek ellenére az egyes körzetekben fennálló problémák miatt további tantermek és internátusi férőhelyek építése szükséges. A 3. ötéves terv időszakában fejezik be az általános iskola 8. osztályát az 1952— 1954 között született, viszonylag nagy létszámú korosztályok. Ennek megfelelően csökken az általános iskolások összlétszáma, de növekszik az általános iskolát végzettek továbbtanulási igénye. Ezért szükséges, hogy a tanácsok az iskolai tantermekkel gazdálkodva, azokat átmenetileg más típusú oktatási célokra is hasznosítsák. Emellett 1200— 1300 új közép- és szakmunkás- képző iskolai tantermet építünk. A következő években gyorsabban fejlesztjük a szakmunkásképzést, 1968—1969- ben mintegy 10 000 fővel többet veszünk majd fel ezekbe az Iskolákba, mint jelenleg. Figyelembe kell venni, hogy bár a következő években jelentős számú fiatal áll a szakmunkásképzés rendelkezésére, az 1970 utáni években azonban a korosztályok létszámának csökkenése miatt inkább bizonyos fokú hiány várható. Az iskolában végző fiatalok jelentős része továbbra is az iparban, az építőiparban és a többi nem mezőgazdasági ágban fog dolgozni. Az előző éveknél nagyobb számban van azonban szükség fiatalra a mezőgazdaságban. Az egyetemek és a főiskolák nappali tagozatának első évfolyamára évente 9500—10 000 hallgató vehető fel. Az egyetemi-főiskolai képzés terve ezzel a távlati igényeket kielégíti. Az oktatási feltételek megjavítása érdekében tovább folyik a tanszékek, laboratóriumok, tantermi és kollégiumi férőhelyek fejlesztése. Tovább épülnek a műszaki és a vidéki tudományegyetemek. A távlati szakember-szükséglet kielégítése a felsőfokú technikusképzés jelentős mennyiségi és minőségi fejlesztését indokolja. Az 1. évesek létszámát ezért az ipari felsőfokú technikumok majdnem minden tagozatán növelni kell, a felsőfokú technikumok nappali tagozatainak első évfolyamára felvett hallgatók száma évi 4500—5"00 lesz. A szónok az egészségügyről kijelentette: a terv mintegy 7—7500 kórházi ágy létesítésével számol. Tovább bővül a rendelőintézeti hálózat, az orvosi körzetek száma 4300—4400-ra (12—14 százalékkal) növekszik. Nagymértékben fejlődik a vidéki fogászati ellátás, bővülnek az üzemorvosi, közegészségügyijárványügyi intézmények, a bölcsődék s a szociális otthonok is. 1966—1970 között csaknem 4000-rel nő az orvosok száma, és így 1970-ben 10 000 lakosra mintegy 22 orvos fog jutni mondotta Ajtai Miklós, majd így fejezte be beszédét: A kormány a törvényjavaslathoz részletes indokolást fűzött, amelyben ismerteti a törvény alapjául szolgáló olyan részletes elgondolásokat és számításokat, amelyeket tervgazdálkodásunk korábbi tapasztalatai szerint több évre előre szükséges áttekinteni, de nem célszerű jogi erővel bíró határozattá, törvénnyé emelni. A törvényjavaslat tehát lehetőséget ad arra, hogy a kormány a terv fő céljainak hatékony végrehajtása érdekében számos részletkérdést az éves tervekben és operatív intézkedésekkel a tervteljesítés menetéről, az objektív gazdasági körülményektől a nemzetközi piaci helyzet alakulásától függően határozzon meg. Az új mechanizmus szerint A törvényjavaslatban és az indokolásban tételesen csak az elkövetkező két évben indítandó főbb beruházásokat szabtuk meg, míg a tervidőszak végén induló és hatásukban 1970 után érvényesülő beruházásokról tételes döntést a kormány a terv végrehajtása közben folyamatosan fog hozni. Erre azért van szükség, mert bár az 1970 utáni fejlődésre vonatkozóan rendelkezünk megfelelő ismeretekkel, mégis a technika gyors fejlődése. az 1970 utáni nemzetközi kapcsolatok előttünk álló egyeztetése, továbbá a mechanizmus reformjának várható hatása nem indokolja, hogy már most tételesen rögzítsünk olyan elképzeléseket, amelyek részleteikben még a következő évben változhatnak. A tervszerű beruházási politika érdekében ugyanakkor a minisztériumok felhatalmazást kapnak arra, hogy a legjelentősebb beruházások műszaki, gazdasági előkészítését már ebben az évben megkezdhessék. A terv kidolgozásakor részletes és összehangolt külkereskedelmi számításokat végeztünk, amelyek megszabják a külkereskedelmi forgalom fejlődését, szerkezetét és az egyes ágazatok ezzel kapcsolatos feladatait. E számítások eredményeit azonban szintén nem javasoljuk törvénybe Iktatni, mivel a külkereskedelmi forgalomra erősen kihat a nemzetközi piaci helyzet, másrészt lehetővé kell tennünk az export és import egymással egyensúlyban álló rugalmas változtatásának lehetőségeit. Természetes azonban, hogy hosszúlejáratú szerződéseinket, államközi egyezményeinket az eddigi gyakorlatnak megfelelően maradéktalanul be fogjuk tartani. A törvényjavaslat tekintetbe veszi, hogy a tervidőszak folyamán gazdasági ‘ mechanizmusunk átfogó reformját hajtjuk végre. Tartalmazza azokat a feladatokat, amelyeket továbbra is távlati központi célkitűzésként rögzítünk, ugyanakkor nem szabályoz olyan részletes tervfeladatokat, amelyek az új gazdasági mechanizmus kibontakozását hátráltatnák. A beruházási terv az összes beruházásnak mintegy 20 százalékát helyi forrásként kezeli, és lehetőséget ad arra. hogy az új mechanizmus életbe léptetésekor a beruházások további részét adjuk vállalati hatáskörbe, akár a helyi források növelésével, akár bankhitel formájában. Azzal, hogy a külkereskedelmi előirányzatok rögzítését a kormányra ja vas ölj ük bízni, lehetőségünk nyílik arra. hogy az új mechanizmus bevezetésekor rugalmasan megvalósíthassunk minden olyan importot, amely egyben az export fokozását elősegíti, és ezzel a nemzetközi fizetések egyensúlyát magasabb szinten is biztosíthassuk. A törvényjavaslat meghatározza a munkaerő-forrásokkal összhangban a foglalkoztatottság általános növekedését, ugyanakkor lehetőséget nyújt arra, hogy ennek ágazati megoszlását a mechanizmus reformja által megkívánt arányokban valósítsuk meg. A kormány gondoskodik arról. hogy a törvény végrehajtásához szükséges feladatokat, A Ajtai elvtárs beszédét a képviselők széles körű vitája követte, amelyben elsőként szólalt fel Friss István, a terv- és költségvetési bizottság elnöke, a törvényjavaslat előterjesztője, s részletesen indokolta a javaslatot. Beszédében — a többi között — kitért a tudomány és a technika szerepére, s érintette a mezőgazdaság fejlődésének több kérdését is. Szólt a tervjavaslat mértéktartó, reális voltáról. Varga Károly, Somogy meMegyénk országgyűlési képviselője beszéde bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a 2. ötéves terv időszakúban sikerült tisztázni megyénk fejlesztésének főbb Irányait, eldőltek azok a hosszú, évek óta folyó fejlesztési viták, amelyek korábban bizonytalanságot teremtettek a szakemberek és munkások között. — A harmadik ötéves terv törvénytervezetének tanulmányozása; valamint a megyénk ipari üzemei előtt ismeretes fejlesztési célok alapján elmondható, hogy a célkitűzések reálisak és elfogadhatók. Ez a munkások körében igen nagy megelégedést váltott ki. — Az eddig ismert számok bizonyítják: megyénk ipari fejlesztésének üteme minden eddigit meghalad, s ennek megvalósítása már csak a dolgozók összefogásán, közös munkáján múlik. Figyelembe véve azonban a harmadik ötéves terv törvényjavaslatát — különösen az energiaellátással kapcsolatban kifejtett alapelveket — az ország fűtőanyag mérlegének szerkezeti átalakítását, bizonyos helyi problémákra szeretném az országgyűlés figyelmét félhívni. — Mint ismeretes, Nógrád megyében 1965 végén 33 ezer ember dolgozott az állami iparban. Ebből a szénbányászat mintegy 14 ezer főt foglalkoztatott. Megyénk szénvagyona alacsony kalóriájú, hiszen a magasabb fűtőértékű szénva- gyont már a kapitalista gazdálkodás időszakában lefejtették. A jelenleg művelt területeken is csökkent a bányászás lehetősége, s ezt súlyosbítja, hogy az igények Is a magasabb kalóriájú szén felé tolódtak el. A Nehézipari Minisztérium — figyelembe véve körülményeinket, kutatások megkezdését engedélyezte Nagybátony—Mátrave- rebély térségében. A kutatás eredménye máris biztató, az eddigieknél mintegy ezer kalóriával magasabb fűtőértékű szénvagyonra van kilátás. Ezek figyelembe vétele mellett is problémát jelent a felszabaduló munkaerő foglalkoztatása. — Az utóbbi időben tanácstagi beszámolókon, termelési tanácskozásokon, a bányászok körében egyre Inkább felvetődnek azok a kérdések, hogy a szénbányászat csökkentésével felszabaduló munkaerőt hová tudják elhelyezni. Máris beszüntették a tennivalókat a minisztériumok, főhatóságok'és tanácsok részére megfelelő formában előírja. Az utóbbi években a párt vezetésével jelentős eredményt értünk el. leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait. A következő, hosszabb időre szóló társadalmi cél a szocializmus teljes felépítése. A 3. ötéves terv ennek a nagy feladatnak a szolgálatában áll. előirányozza a termelőerők további fejlesztését, a munka termelékenységének lényeges emelését, az életkörülmények további javítását, biztosítja a gyei képviselő elmondotta: az előterjesztett tervjavaslat magában foglalja a magyar közvéleményt, a szakemberek számos indítványát. Nagy Dániel, Csongrád megyei képviselő javasolta: az állattenyésztés fejlesztése érdekében növelni kell a takarmánytermő területeket, valamint a lucerna és a vöröshere magtermő területeit. Másik indítványában a kukoricatárolás problémáinak megoldását sürgette. Dr. Bogodán János képviseváj árképzést, s most a létszámcsökkentéseknél a tősgyökeres bányászok elhelyezéséről van szó, olyanokról, akik húsz-harminc éve dolgoznak a bányákban. Ennek oka, hogy az országos létszámcsökkentések súlypontját Nógrád megye képezi. Bányászaink a megyében alapvető politikai bázist alkotnak. Ezért a róluk való gondoskodás elsőrendű feladat. — Megyénkben a harmadik ötéves terv idején a tervben előirányzott nagyarányú Ipari fejlesztés ellenére sem látszik biztosítottnak az újonnan belépő fiatalok, valamint a bányászatból felszabaduló munkaerő foglalkoztatásának megoldása. Ez a későbbiek során a megye fejlődésének gátjává válhat. Ezért javasolom, hogy az Országos Tervhivatal és az Illetékes szakminisztériumok vizsgálják felül — a szénbányászat visszafejlesztésének tükrében — Nógrád megye iparfejlesztésének problémáját. Köztudomású, hogy megyénk ipara főleg a férfimunkaerő bevonására épült. A nők alkalmazása Nógrádban az országosnál jóval alacsonyabb. Ezt a gondot a jövőben csak növeli, hogy a bányász feleségek, akik eddig férjeik magas jövedelme miatt munkára nem jelentkeztek, a csökkenő jövedelem következtében munkaalkalmat keresnek majd. Ezek egy részét a mezőgazdasági termelőszövetkezetek ugyan tudják alkalmazni, döntő többségét azonban csak valamelyik ipari területen lehet foglalkoztatni. Ez igen nagy gondot okoz, mivel Salgótarján környékén ma is mintegy kétezer nőt kellene munkába helyezni. Történtek és történnek helyi kezdeményezések, de szükséges lenne e problémát központilag is felülvizsgálni. Megyénk országgyűlési képviselője ezután a csökkent munkaképességű bányászok helyzetéről szólott. — A szénbányászat területén az utóbbi időben komoly erőfeszítéseket teszünk azért, hogy az állami dotációt minél inkább csökkentsük. Ez megköveteli a termelékenyebb munkát. Bányaüzemeinkben azonban a dolgozók átlag életkora magasabb az országosnál. A munkáslétszámon belül jelenleg is igen sok olyan dolgozónk van, akik a munka során megrokkantak, s mint csökkent munkaképességűek tevékenykednek köny- nyebb munkahelyeken. A létszámcsökkentés végrehajtása igen nagy problémát jelent. Mint említettem, a bányászat visszafejlődésével a tősgyökeres bányászokhoz kell nyúlnunk. Ezért javaslatként felvetődik: nem lehetne-e a bányában megrokkant, csökkent munkaképességű dolgozókat nyugdíjba helyezni? Ennek lehetőségét feltétlen szükséges lenne megvizsgálni. Az elmondott gondok megyénk területét érintő problémaként merülnek fel. Számítunk a párt és a kormány vezetőinek támogatására, és reméljük, megoldást találunk a harmadik ötéves terv során. Somoskői Lajos Árpád ezután a maga és a megyei képviselőcsoport nevében a harmadik ötéves terv törvényjavaslatát elfogadásra javasolta az országgyűlésnek. Maczkó Gábor, Szabolcs megyei képviselő kapott szót a következőkben. A vidéki ipar- telepítés kérdéseivel foglalkozott, s rámutatott: olyan módon kell ezt a kérdést megoldani, hogy a következőkben enyhüljön és megoldódjék Szabolcsban és máshol is a foglalkoztatottság gondja, s megfelelő munkakörülményeket lehessen biztosítani azoknak is, akik jelenleg még eljárnak dolgozni a falvakból és vidéki városokból. Maczkó Gábort követően dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter emelkedett szólásra. Beszédében elmondotta, hogy a kohó- és gépiparra a 3. ötéves terv során is nagy feladatok hárulnak, majd ismertette az ;par- ágnak az elmúlt tervidőszakban elért fejlődését. Lapunk zártakor program szerint még folyt a vita. A képviselők egymás után szóltak hozzá a népgazdaság fejlődését újabb öt évre meghatározó tervjavaslathoz. Minden - felszólaló elmondotta: egyetért az alapos, körülményeinket reálisan figyelembevevő javaslattal, s javasolja elfogadásra. Az országgyűlés ma folytatja munkáját.
