Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-22 / 146. szám
1966 junms 22. szerda NOG R A D Felkészülés a nyári betakarításra j Tovább a megkezdett úton... Nógrád megye viszonyai sajátosan eltérnek a megyék többségének adottságaitól. A termelési feladatok azonban lényegében azonosak, csupán valamelyest feszitettebbek. Így van ez a nyári betakarítási. s még inkább az Ő6zi mezőgazdasági munkáknál. A viszonylag rövidebb időt és a várható csapadékos időjárást gyors és veszteség nélküli, szakszerű munkával akarjuk ellensúlyozni. Az ország kenyeréről, s egyben az őszi mezőgazdasági munkák előkészítéséről van szó. Ebben az időszakban a kalászosok betakarítása, és ezzel egyidejűleg az őszi munkák megkezdése a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak, kommunistáinak, valamint az irányító szerveknek a legfontosabb munkája. A múlt év azonos szakában kedvező tapasztalatokat szereztünk, és azóta is nagy szerepet tulajdonítunk az üzemek és a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai önállóságának. Üzemeink jól megfeleltek a várakozásnak, így a rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére az ország síkvidéki megyéivel egy időben végeztünk a betakarítással. Veszteségeink sem voltak nagyobbak az országos átlagnál. A tapasztalatok alapján tovább kívánjuk szélesíteni az üzemek önállóságát, s fokozni a munkák komplexitását. Ennek megfelelően a felkészülésnél és a végrehajtásnál a következő irányelveket érvényesítjük: A megyei, de különösen a járási szakigazgatási szervek nagyobb figyelmet fordítanak az üzemek segítésére, az üzem és munkaszervezési tanácsadásra. El kívánjuk érni, hogy az üzemek vezetői a tennivalókat dialektikus összefüggésben lássák és vizsgálják, s annak megfelelően biztosítsák az előkészítés és a végrehajtás szervezettségét. Azok a mezőgazdasági üzemek, amelyeknek vezetői az egyébként fontos részfeladatokat önmagukban kiragadva, külön-külön szervezték s nem biztosították a sokrétű munkák folyamatosságát, megkéstek a betakarítással, állandó üzem- és munkaszervezési gondokkal küzdöttek. Nem vették figyelembe, hogy a munkafolyamatok összefüggő, egész, komplex feladatot alkotnak. A betakarítás fő módszerének a komplexitást tekintjük. Arra törekszünk, hogy minden gépi munkára alkalmas területet valóban géppel takarítsunk be. E vonatkozásban legjobbak a tapasztalataink a pásztói járás termelőszövetkezeteiben és állami gazdaságaiban. Ezekben az üzemekben elsősorban a gépi betakarításra alapoztak és a munkafolyamatok olyan magasfokú szervezettségét valósították meg, hogy a gabona raktározásával egyidejűleg a szalma kazlazása és a talajművelés is befejeződött. Ezeket a kedvező tapasztalatokat az Idén valamennyi mezőgazdasági üzemben hasznosítani kívánjuk. Ezért a munkaidényt befejezettnek csak abban az esetben ismerjük el, ha a gabona raktározásáig valamennyi időszerű munkát elvégeztek. A megye valamennyi mező- gazdasági üzemében a munkákat augusztus 25-ig be kívánjuk fejezni. Az egyes munkafolyamatok határidejét természetesen üzemen belül külön-külön is meghatároz- zúlc Az üzemek közötti, gépi és munkaerő kooperációt az operatív bizottságok már az idény elején kezdeményezik. A zavartalanabb lebonyolítás, az üzemek önállóságának növelése, a tsz-demok- rácla szélesítése érdekében a járási operatív bizottságokat kiegészítjük a járás két legnagyobb tsz-ének elnökével. A munkák zavartalan végzéséhez szükséges külső segítség szervezése és biztosítása érdekében, a mezőgazdasági üzemek intézkedési tervei alapján, a járási operatív bizottságok megkeresik az ipari üzemeket és vállalatokat. Közük a munkák megkezdésének várható időpontját, inditványozzák, hogy ennek megfelelően engedélyezzék a szabadságolást. Az üzemen belüli és az üzemek közötti viták elkerülése végett a részes kézi aratás munkadíját a termés 10 —15 százalékáig a gabona dőltsésétől függően, egységesen állapítják meg. Ugyanakkor a természetben kiadott munkadíj fejadagon felüli részének pénzbeni átváltását kezdeményezik. A nyári munkákkal párhuzamosan az őszi munkák előkészítése is megkezdődik. Javasoljuk: az erőket úgy csoportosítsák, hogy az őszről előrehozható munkákat (szántás, stb) a betakarítással egy időben elvégezzek. Arra törekszünk, hogy az őszi talajelőkészítés a nyári munkák folyamataként következzék Tehát a két kampány közötti 2—3 hetes, úgynevezett őszi felkészülési időt meg kívánjuk szüntetni. Az operatív bizottságokat a betakarítás ideje alatt csak szükség szerint kívánjuk öszszehívni. Az első ülés legalább két héttel megelőzi a munkák kezdetét és meghatározza a szükséges szervezeti intézkedéseket. A betakarításban érintett szervek, tömegszervezetek lehetőségeiket számbaveszik, intézkedési tervet készítenek, s a közreműködésre vonatkozó javaslatukat összehangolás végett megküldik a megyei tanács vb-elnökének. Az érintett pártbizottságok és pártszervezetek fő feladata a jelenlegi szakaszban a pártértekezletek előkészítése. Nem volna helyes, de idejük sem teszi lehetővé, hogy konkrét gazdasági problémákkal foglalkozzanak. Munkamódszerül azt javasoljuk; hogy elsősorban az irányelvek érvényesülését ellenőrizzék. Taggyűlésen tárgyalják meg, hogy a gazdasági vezetők intézkedései, alkalmazott módszerei biztosítékot nyújtanak-e a feladatok zavartalan elvégzéséhez. Nyújtsanak segítséget a konkrét tennivalók üzemen belüli ismertetéséhez. A végrehajtásra történő mozgósítást kapcsolják össze a párt- kongresszus, illetve a párt- értekezletek politikai előkészítő munkájával. A gazdasági vezetéstől kérjék számon a munkához szükséges eszközök és a szociális ellátás biztosítását. A szellemi kapacitás szabaddá tétele érdekében csökkentjük az adatszolgáltatást, ugyanakkor megszervezzük a munkákat zavaró akadályokat Jelentő-szolgálatát. Meggyőződésünk, hogy' az idén is számíthatunk megyénk dolgozóinak helytállására, az ipari munkások segítőkészségére. Az egységes akarat és rendelkezésre álló erő, a kommunisták kezdeményezésével biztosítékot nyújt a munkák zavartalan, jó minőségű és határidőre történő elvégzéséhez. Tóth Béla az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága mezőgazdasági osztályának vezetője, agrármérnök Amikor felhúzza a szemöldökét, a néhány barázda, amit az élet szántott a homlokára, még mélyebb lesz. Ezt a nyomot nem lehet eltakarni. De nem is kell, még akkor sem, ha valaki csak negyvenéves, mint Gregor János. Amikor más csak nyolc órát dolgozott, rá akkor is több várt. Sokszor korán kelt, és mint pártmunkás járta a gondjaira bízott falvakat, és csak a késő éjszaka vetette haza. Most évek óta már György-akna párttitkára. A bányáról beszélgetünk: — Fáradt ez a bánya, pedig 1955-ben nyitották újra — újságolja. — Akkor még úgy volt, hogy napi 15 vagon szenet ad öt évig. Aztán felerősödött. Adott ez még negyven vagonravalót Is. Erre az évre 40 ezer tonna lefejthető szén maradt. Kifogy. Már a sarkokat takarítjuk, a véd- pilléreket fejtjük. Lenne még a táró folytatásában szén, de úgy mondják a geológusok, silány a minősége, nem érdemes kiszedni. — Nehéz Itt. Sok az öreg művelet, aztán váratlan meglepetések jönnek. Korábban általában csak talpduzzadást okozott a nyomás, azután oldalra is kiterjedt, most már a főte nyomása is nagy. Töri az ácsolatokat. Emiatt majdnem annyi műszakot kell ( fordítanunk a fenntartásra, mint amennyi a szenelésre jut. A bányát mindig rendben kell tartani — magyarázza. A létszámról, a teljesítményekről kérdezem. — öt munkahelyünk van ezen dolgozik négy brigád. Egynek két munkahelye is van. Valamennyi szocialista brigád már. A teljesítmények? Nem rosszak. Hatvankettőben még 42 mázsa volt az egy műszakra eső, tavaly meg 54 mázsa. Az idei terv is ennyi, és meg is van. Hosz- szú idők óta nincs itt elmaradás. Két éve 16 százalékkal, tavaly 3 és féllel teljesítettük túl az éves tervet. Az idén az első negyedévben 8 százalékkal termeltünk többet a tervezettnél. Az elmúlt lrit KA*«« * — —--1JK imutatás kerül elő. A tiösztnél készítették. Tanúsága szerint némi megtakarítást értek el a negyedéves önköltségben. az árbevétel meg csaknem 10 százalékkal volt jobb. A kettő függvénye a költségszint, a legfontosabb gazdasági mutató, 20 százalékkal lett alacsonyabb a tervezettnél. Az eredmények önmagukért beszélnek. Meg a gondok is. — A legnagyobb most már végig kísér majd bennünket: — az embereket állandóan mozgatni kell. Fogy a bányánk. csökkenteni kell a létszámot is. Legutóbb autó- buszjárat átszervezés is volt. Akit érintett, máshová kellett helyezni. Ment párttag, párton kívüli. Szocialista brigádokat is át kellett emiatt szervezni, összevonni. Megbeszéltük az emberekkel. Megértették. Te most mégy, én később. Jövőre már mindenki másik bányában dolgozik. Valahogy így beszélgettünk, és nem is volt különösebb vita, pedig én magam is tudom: ha át kell majd menni máshova, itt hagyni ezt a bányát, ahol jóban-rosszban, örömben, bánatban együtt voltunk, bizony összeszorul az ember szíve. Elgondolkodik egy időre, és csak utána folytatja. — Ilyenkor tudja lemérni az ember, hogy nem volt hiábavaló ez a néhány év. Az emberek változtak, öntuda- tosabbak lettek. Hogy mitől? Summázni a dolgokat talán nem is lehet. Ha valakinek gondja volt, emberségesen segítettünk rajta. Ha kellett, akkor keményebben is megmondtuk a véleményünket, de úgy hogy érezzék: igazunk van. Feleslegesen soha nem ígértünk, de amit lehetett, megtettük. Talán ezek is hozzájárultak. felhasználhatót a bányában fűrészelték össze. A pártvezetőség észrevette. Javasoltuk: hogy mindenki kapja meg a járandóságát, de a közösen összegyűjtöttből külön ne adjunk senkinek. Akkor meg azt mondták: nem érdemes az ócska fával bajlódni, nem fizetnek érte semm’t. Javasoltuk, hogy fizessenek. Azóta nem maradt lent fa. Amit adtaik a kirablásért, felrakodásért. az bőven megtérül. Jól járt a bányász is, s a népgazdaság is. Nálunk ma már csak a régi törzsgárda van, s köztük nagyon sok a vájár. De a szállításhoz is ember kell. A vájárok javasolták: csináljuk felváltva. Azóta hol az egyiket, hol a másikat telepítik egy hónapra a szállításhoz. így nem egy ember érzi meg, hogy arra az időre kevesebb bért kap. önkéntes alapon oszlik meg a teher. Ilyen itt a közösségi szellem. Gregor János régi bányász. Amikor a párt szólította, hogy segíteni kell a falun, odament, politikai munkatárs lett. Járta a körzetét. Amikor más vette át a stafétabotot, visszament a bányához, folytatta ott, ahol abbahagyta. Hét éve titkára a György- aknai alapszervezetnek. Nem nagy létszámú bánya, a párttagság létszáma is kicsi, de gazdái területüknek, és a munkájuk eredményes. Nem tettek ők rendkívüli nagy dolgokat. Gregor János sem, csupán annyit, amennyit kellett, de azt szívvel, kommunista meggyőződéssel. A jö- vő? — kérdem. Védekezés a Fitoftóra ellen Minden termelőszövetkezetben emlékeznek a tavalyi gyenge burgonya termésre, amelyet a burgonya legveszedelmesebb ellensége, a Fitoftóra okozott. Ez a gombás betegség nagy károkat okoz a burgonyatermő területeken, azonban megfelelő gondossággal a kártétel megelőzhető. Abban az esetben azonban, amikor a betegségnek már látható jelei vannak a növény lombozatán, megkésett a védekezés. Ilyenkor semmiféle szerrel nem gyógyítható a növény. Ha a védekezést a látható jelek megjelenése előtt kezdik el, amikor még a gombaspórák nem hatoltak be a le- vélzetbe, minimálisra csökkenthető a kártétel. A védekezéshez többféle szer használható, így például: a Bordódé 1 százalékos, a Zineb 0,4 százalékos, az Orthocid1 0,3 százalékos és a Coprantol 0,3 százalékos oldata. A permetezéshez — amelyet párás Időben 6—10 naponként kell megismételni holdanként — 250—300 1. per- metlevet kell felhasználni. A Fitoftóra elleni védekezést egyszerre le lehet bonyolítani a burgonyabogár elleni védekezéssel. Az acélárugyári üzemi konyha új szolgáltatása Figyelemre -és követésre méltó az Acélárugyár üzemi konyhájának kezdeményezése: kísérletképpen bevezették a vasárnapi és munkaszüneti napokra az étel-szolgáltatást. Ezzel szeretnék a dolgozó nőket mentesíteni a vasárnapi ebédhez szükséges hús és a főzéshez szükséges egyéb anyagok bevásárlásával és elkészítésével járó fáradalmaktól. A konyha vezetői egyelőre kétfajta menüt állítanak ösz- sze. Az étrendet a munkaszüneti nap előtt három nappal közzéteszik. Az étel elvihető — s akkor negyedosztályú áron számítják —, de harmadosztályú áron helyben is elfogyasztható. Ha az érdeklődés megfelelő lesz, a választékot tovább bővítik. — A bánya sok fát emészt, sok az összetört ácsodat. Egyesek úgy gondolták, most lehet szerezni tűzifát. Odáig — Még nem tudom. A ml feladatunk, hogy lefejtsük György-akna maradék szenét. Azután? Majd felpakolunk a brigádunkkal, és átmegyünk másik bányához. Talán a jelenlegi tanbánya lesz itt. Mi másutt folytatjuk. — Csak ennyit mond, egyszerűen* mint aki tudja: ez az élet rendje. A megkezdett úton nincs megállás. Innen fentről jól látni, hogy a meredek oldalú dombok közé szorult kis faluban csak csirkék és gyerekek bóklásznak; a kutyák és a magatehetetlen öregek már okosabbak: árnyék alá húzódtak a párás levegőn át is erősen szúró nap elől — ember, jószág, gép, ha bírja magát kivonult a mezőkre. Valakit várok, akivel dolgom szerint beszélni kell, de ez a célszerű időtöltés is kényelmetlenül telepszik rám ebben a nagy munkaidőben, örömmel fedezem hát föl, hogy nem vagyok egyedül: a mohos sziklák között játszadozó patak partján egy idősebb férfi heverész; kajla szélű kalapja árnyékba vonja homlokát, szemét, szájába rövid, görbe szárú pipa, amilyet lassan már csak múzeumban mutogatnak; öltözéke viseltes, de erős anyagú és célszerű, tanúsítván, hogy gazdája sokat tartózkodik a szabadban. Hatalmas, felpimperedő orrú bakancsának sarkát egy- egy fickándozó hullám meg- legyinti.- Békesség, tisztesség! — előz meg a köszönésben, mikor hallótávolságba érek. Fölül, vakogó félpuliját oldalba rúgja, és élénk arcjátékkal vár: unaloműzőnek mindenesetre jó leszek. A kézfogás, bemutatkozás városi szokás, ugyanis a célratörő érdeklődés a foglalkozás, kereset, munka Iránt, s ő láthatólag nem akarja rontani a kedvemet: — Én vagyok, kremássan, a háztáji pásztor, én vagyok már hét éve lassan. Mióta az Űj Idő megvalósult. Azt mondhatni, hogy majdnem- hogy én léptem be elsőnek, és azt mondtam: „Nekem BOLOND GERGE ezért semmi kedvezést ne adjatok, csak annyit, hogy örökösen én legyek a pásztor”. .. Ezt csak azért mondom, hogy ha szóba kerülök, tudja, kiről beszélnek, mert a rendes nevem a gyerekek már nem is tudják. A felnőttek tán még emlékeznek rá... — Nézze, azt mindenki tudja, de hát tőlem is hallhatja: ötvenhétben azt találtam mondani, hogy akkor lesz itt mégegyszer téeszcsé, ha én négykézláb körbeuga- tom a tanácsházát... Apámnak volt földje, nem is kevés: jó borért, vidám mula- tásért, egy-egy szerelmetes éjszakáért félláncával osztogatta. Nekem már kevés jutott. Ha meg akartam élni, hajtani kellett, mint az állat. ... jobban mint az állat, mert annak pihenés kell, enni kell, abrak kell — én meg este fölültem a létrára, ott szunyókáltam, és mikor nagyon elnyomott az álom leestem: ha még szurok volt az éjszaka, akkor visszamásztam, ha pirkadt, felkukorékoltam a házat, hogy gyerünk, indulunk! ... Az asszonyt csak akkor engedtem be a kukoricaföldről, mikor már elment a magzatvize; szülés után negyednap pedig már újból kihajtottam. .. így volt, akárki megmondhatja magának. Akkoriban Farkas Gergőnek hívtak. Az se volt a rendes nevem. A rendes nevemet apám elmulatta.... .., Hajtottam, mint az állat, de sose tudtam menni semmire. Mindig közbevágott valami: szárazság, betegség, halál, állathullás, háború... A háború után volt egy kis jó, mikor már nem volt nagybirtok és a demokrácia védte, segítette a parasztot. Csak ez a téeszcsé. Hogy a téeszcsét meg kell csinálni. Már negyvenkilenctől mindig csak a téeszcsét hallotta az ember... Aztán ötvenkettőben megcsinálták, nélkülem. A jó földjeimét betagosították. Az adó, a beszolgáltatás. Aztán ötven- hét elején felosztották... Akkor mondtam, amit mondtam. ... Nem, kremássan, nem tettem meg. Még az volt a szerencsém, hogy akkoriban nemigen volt tanácsháza: a régi összedőlt az újat alapozták. No, meg azt is mondtam, hogy megcsinálhatjátok a téeszcsét én meg be is lépek, de az nem lesz téeszcsé, mert senki sem fog dolgozni benne, mindenki elmegy a bányába vagy Tarjánba. ... Egy darabig úgy nézett ki, hogy nem kell ugatnom. Felépült a tanácsháza, de még mindig nem kellett körülnégykézlábolnom .......... A ztán tavalyelőtt, de még- inkább tavaly, már minden földnek jutott elég kapa. Lókapa, gépi kapa, kézi kapa — a három együtt jár ... Aztán meg ... tavaly őszszel négy fiatal jelentkezett tagnak, de mivel csak egynek jutott gép, a három vállalta, hogy gyalogmunkát végez. Addig. Addig, míg nem jönnek újabb gépek. A gép kell, csak a gép veszi ki a parasztot végképpen a régi sorból. Aztán... aztán az is tavaly ősszel történt, hogy kiszámítottam: én meg az asszony, mindent összetéve, többet kerestünk a téeszben, mint a két fiam az iparban. .. ... Csak nekem van időm, mert én azt mondtam: „Nekem semmi kedvezést ne adjatok, csak azt, hogy mindig pásztorkodhassak. holtomig.” Elnézegettem a határt. Hol Innen látom, hol a tetőről, hol a Kálvária mögül: de akárhonnan nézem, csak azt gondolom: annak egye le á fene a kezét, meg a szívét, aki nekem mégegyszer azt a tizennégy holdat vissza akarná adni — most egye le, minél előbb, mielőtt visszaadná.... Dolgoztam én eleget. Mint az állat. Farkas Gergőnek hívtak akkor engemet, de attól is rosszabb voltam. ... Hogy? ... Jól van ez a mostani név. nem baj ez ... Ügy igaz.. .Hogy?... Hát, nézze. . . ha arról van szó... igaz, mindenki tudja, hát tőlem is hallhatja: Megtörtént. Körülugattam. Hosszú csend következett. Kék szeme kínban égett, ahogy rám-rám pillantott. Az észrevétlenségből elő- gömbölyödő esőbarna felhők oldották fel a feszültséget: kövér cseppekkel riasztották összébb a sertésnyájat. — Eső! — vette le a kalapját emberem, és csapzott haját aláborzolta a lendülni készülő víznek. — Eső!. . . Jó nyarunk lesz. Kunszabó Ferenc