Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-18 / 143. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVF. 143 SZÁM ARA: 50 FILLÉR 1966. JÜNIUS 18. SZOMBAT —A bécsi kislány kalandja (3. oldal) ■— Huszonegy nap a barlangban (4. oldal) — Ifjúsági labdarúgó híradó (5. oldal) ..Csalhatatlan“ csalók Hotzendorfi Konrád, az Osztrák—Magyar Monarchia vezérkari főnöke mellett az első világháború idején elsza­porodtak a „pótvezérkari fő­nökök”, akiket a köznyelv rö­videsen elkeresztelt Kávéházi Konrádoknak, s akik naponta órákig tartó vitákban jósol­gattak a hadihelyzetről, fon­tos, csak általuk tudott értesü­léseket cseréltek ki, s mindig mindent jobban tudtak. Nem vitás, hogy ha rájuk hallgat a monarchia vezérkara, akkor egészen másképpen végződött volna az első világháború. A Kávéházi Konrádok ma is élő, késői unokái nem a hadi­helyzetet, hanem például a gazdasági helyzetet vitatják meg. „Csalhatatlan” értesülé­seik nem a küszöbön álló flotta hadműveletekről szól­nak, hanem például némely ismert író magánéletével, s társadalmi állásfoglalásával kapcsolatosak. Nem a mo­narchia vezérkarának intéz­kedéseit bírálják, hanem a politikai helyzettel elégedetle­nek, amellyel tulajdonképpen csak egyetlen bajuk van: nem úgy történnek a dolgok, aho­gyan ők szeretnék. A fecsegő, az az embertípus, aki tulaj­donképpen nem tudja mit akar, csak azt, hogy mindig — mást. Nem rokonszenves embertí­pus, bár ellenszenvességét sokszor udvarias modorával, simulékonyságával ügyesen leplezi. Nála mindig igaza van mindenkinek, akivel éppen szemtől szemben ül, feltéve persze, hogy az illető is igazat ad neki. A fecsegő számára a legnagyobb sértés, ha a sze­mébe mondják: légből kapott értesüléseket terjeszt, vélemé­nye pedig megalapozatlan hí­rekre, hiú egyéni reményekre, és régen idejét múlt gondolko­zásmódra épített naivitás, ö az, aki szenvedélyesen bújja az újságokat, de csak azért, hogy meg tudja állapítani, hogy a nemzetközi élet és a belpolitikai események egy­aránt másképpen értékelen- dők, mint ahogyan azt az új­ságírók teszik, ö az, aki szün­telenül érdeklődik, hogy mi újság, de csak azért, hogy a kapott híreket elferdítse, s a saját rémhírével árassza el cserében áldozatait. Az ilyen típusú kispolgár a saját köré­ben mozog, s a világért sem tartja magát fecsegőnek, hi­szen amiről ő beszél, arról be­szél mindenki — legalább is az ő hasonszőrű köreiben. Ezekután érthető, hogy a fe­csegek előszeretettel tévesztik össze a maguk rögeszméit a közvéleménnyel. Nem is értik, miért nem engednek a veze­tők a „közvélemény” óhajá­nak. Két évtizeddel ezelőtt a fe­csegő azzal kezdte, hogy „be­bizonyította”: itt nem lesz év­tizedekig villany, villamos, élelmiszer, — egyszóval: élet. Három-négy esztendő múltán azt bizonygatta, hogy „ameri­kai kölcsönre van szükség, ak­kor dolgozni sem kell. mégis tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz Magyarország”. Később „biztos értesülései” voltak, hogy „az ENSZ-csapatok már a határon állnak”, majd bizo­nyos „titkos egyezményekről” fecsegett. Mostanában gazda­sági kérdésekben szakértő. Ke­vesli az elért eredményeket, mert az a véleménye, hogy azoknak nagyobbaknak, a gondoknak pedig kisebbeknek kellene lenni. Hogy hol hibáz­tunk? Szerinte ott, hogy kez­dettől fogva nem hallgattunk rá. Ö az, aki elvileg elismeri társadalmi rendszerünk fölé­nyét, de a gyakorlat, legalább is szerinte, egészen más. A rejtély „megoldását” játszi könnyedséggel megtalálja. Hangulatától függően bizonyos embereket hibáztat, akiknek a munkakörét ő természetesen jobban be tudná tölteni”, „nem azért mondja”, de egyébként „úgysem vállalna semmrc”, ő „tökéletesen elé­gedett jelenlegi helyzetével”; nem a saját egyéni sorsa, ha­nem „a haza ügye fáj”, — nem azért mondja. A fecsegő ,áki visszaél azzal a szabadsággal és a demok­ráciával, amely nemzeti tör­ténelmünk folyamán kétségte­lenül mostanában a legna­gyobb, — kevesli a demokrá­ciát. A demokratizálódást úgy képzeli, hogy ő beszélhet, mások hallgatják, sőt egyet is érthetnek vele. Nem híve az adminisztratív eszközöknek, de gyakran kevesli az admi­nisztratív intézkedéseket, ami­kor valaki alaposan megmond­ja neki a véleményét. Fő kö­vetelése, hogy becsüljék meg a tudást, és szakértelmet. Persze szerinte ő a legoko­sabb, s ő rendelkezik a leg­nagyobb szakértelemmel. Egy­aránt otthonos a nemzetközi helyzetben, és a sportban, a belpolitikában és a színésznők magánéletében, a bauxit világ­piaci árában, és a televízió technikai problémáiban. Mun­kahelyén általában szürke, je­lentéktelen, önálló cselekvésre képtelen embernek ismerik — hiszen ő hozzá —, aki a világ gondjainak megoldására hiva­tott — méltatlan, hogy jelen­téktelen részletkérdésekre, a saját munkakörére fecsérelje energiáját. A fecsegők számára az a legkellemetlenebb, ha leleple­zik őket. Véleményük akkor a leghatásosabb, ha a helyes, valós véleményt szegezik szembe velük. Ezt kell ten­nünk, ez a legjob fegyver az igazi, ügyeinkért valóban fe­lelősséget érző, eredményein­ket és gondjainkat súlyának megfelelően mérlegelő közvé­lemény kialakítására. A fecse­gő, aki pezsgő politikai vitá­kat követel, nem szereti az ilyen valódi vitákat, ahol tud­niillik mindenki megmondhat­ja a véleményét, s végül is a megalapozott vélemény győz. De hát — a Kávéházi Konrá­doknak fél évszázada soha nem volt igazuk. S tulajdon­képpen jól is esik nekik „már- tíromságuk”. Ezt az egyet ne tagadjuk meg tőlük. P. I. Hárommillió forint a betétben Az idei oktatási évben — mint korábban is mindig — egyre nőtt az iskolai tanulók takarékos tábora. Ebben az évben már csaknem harminc­kilenc ezer takarékbetétköny­vet váltottak a tanulók. Egy év alatt 3 millió 396 ezer fo­rint gyűlt össze a betétköny­vekben, amelynek kifizetését az elmúlt napokban megkezd­ték, hogy a gyermekek a nyá­ri táborozásoknál, kirándulá­soknál felhasználják. Az iskolák között megyénk­ben most is a zagyvapálfalvi érte el a legjobb eredményt. Az összegyűjtött 141 ezer fo­rint az országos versenyben is az első helyet jelenti. Szívélyes búcsú Berlinben Hazaérkezett az NDK—ban Járt magyar párt­ós kormányküldöttség Pénteken a magyar párt- és kormányküldöttség NDK- beli látogatásának utolsó napján reggel a berlini ma­gyar kolónia tagjai Kárpáti József NDK-beli nagyköve­tünk lakásán meleg szeretet­tel köszöntötték Kádár Já­nost, Kállai Gyulát és kül­döttségünk más tagjait és szakértőit. Ezt .követően a küldöttség autóba szállt és az NSZEP Központi Bizottságának szék­házához hajtatott. Itt a ma­gyar és a német küldöttség folytatta hétfőn megkezdett tárgyalásait. A közös közlemény ünnepé­lyes aláírására a tárgyalások befejeztével került sor az NDK államtanácsának Marx— Engels téren levő új épületé­ben. Az aláíráson magyar részről megjelentek a küldött­ség tagjai és szakértői, to­vábbá a berlini magyar nagy- követség munkatársai. Német részről jelen voltak a küldött­ség tagjai és szakértői, az NSZEP Politikai Bizottságá­nak tagjai és póttagjai, az NDK államtanácsának és mi­nisztertanácsának elnökhe­lyettesei. Walter Ulbricht és Willy Stoph az épület előcsar­nokában üdvözölte Kádár Já­nost, Kállay Gyulát és a ma­gyar küldöttség többi tagját, majd az ünnepélyes aktus résztvevői bevonultak az ál­lamtanács üléstermébe. A kö­zös nyilatkozatot magyar rész­ről Kádár János és Kállai Gyula, német részről Walter Ulbricht és Willy Stoph írta alá. A nyilatkozat szövegét, amint az szokásos, a magyar küldöttség hazaérkezése után Budapesten és Berlinben egy­szerre hozzák nyilvánosságra. Az aláírás után Kádár Já­nos és Walter Ulbricht mele­gen kezet szorítottak egymás­sal és egy pohár pezsgővel koccintva kölcsönösen kife­jezték egymásnak szerencse- kívánataikat. Ezután a rész­vevők átvonultak a bankett­terembe és itt ünnepi ebéden vettek részt, amelyet Walter Ulbricht és Willy Stoph adott a magyar küldöttség tisztele­tére. Az ebéden Walter Ul­bricht és Kádár János mon­dott pohárköszöntőt. A magyar küldöttség tag­jai ebéd után gépkocsiba szálltak és a Berlin-schöne- feldi repülőtérre hajtattak. A küldöttség búcsúztatására a repülőtéren megjelent: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt első titkára, az NDK Államtanácsának elnö­ke; Willy Stoph miniszterel­nök: az NSZEP Politikai Bi­zottságának tagjai és póttag­jai; az NDK Államtanácsá­nak elnökhelyettesei; az NDK kormányának tagjai; az NDK fővárosa politikai és társadal­mi életének számos ve­zető személyisége; az NDK- ban akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői és a ber­lini magyar nagykövetség tagjai. Ott volt teljes létszám­ban a berlini magyar kolónia is; a Berlinben élő magyarok, a főváros lakosságának ezrei­vel együtt szívélyes búcsút vettek a magyar küldöttség tagjaitól. Amikor a küldöttség tag­jai német kísérőikkel együtt a repülőtérre érkeztek, a ze­nekar eljátszotta a két bará­ti állam himnuszát, miközben a magyar vendégek tiszteleté­re 21 ágyúlövés dördült el. Kádár János és Walter Ul­bricht ezután ellépett az NDK Nemzeti Néphadserege dísz­százada előtt, majd a kato­nák díszmenetét fogadta. Ez­után Walter Ulbricht a mik­rofon elé lépett, hogy elmond­ja búcsúbeszédét. Walter Ulbricht szavaira Kádár János válaszolt. A magyar vendégek ezután elbúcsúztak a főváros lakos­ságának képviselőitől, a tisz­teletükre megjelent személyi­ségektől, miközben úttörők virágcsokrokat nyújtottak át nekik, majd a repülőgéphez vonultak. Itt Kádár János és Walter Ulbricht forrón kezet rázott és átölelték egymást. A magyar párt- és kormány- küldöttséget hazaszállító IL— 18-as különrepülőgép ponto­san délután 5 órakor emel­kedett a magasba. • A Kádár János vezette ma­gyar párt- és kormányküldött­séget a Ferihegyi repülőtéren ünnepélyesen fogadták. Csomózás, hordás, szalmalehúzás Fiatalok segítsége a mezőgazdasági üzemeknek Hét faluban hét és fél millió vízrendezésre Megelőzik a károkat — Szabályozzák a Kövicses patakot A jelenlegi időszakban sok­rétű feladatokat kell megolda­ni a mezőgazdaságban, ez azonban sok helyütt nagy ne­hézséget okoz, hiszen terme­lőszövetkezeteink különösen az idénymunkák időszakában munkaerőhiánnyal küzdenek. A megye KISZ alapszerve­zetei és úttörő csapatai min­den évben jelentős segítséget adtak a mezőgazdasági mun­kák sikeres végrehajtásához. A tavaszi időszakban ifjú traktorosaink derekasan helyt-, álltak. Alapszervezeteink és úttörőcsapataink mintegy két­ezer hold rét-legelő tisztítást végeztek. A kedvező időjárás követ­keztében az idén hetekkel előbb megkezdődik megyénk­ben az aratás, és ezzel egy- időben végezni kell a kapás­növények ápolását, a szálasta­karmányok betakarítását. Ez különös jelentőséget ad a KISZ-alapszervezetek segítsé­gének. A szécsényi járás KISZ-fia- taljai már a múlt héten meg­kezdték a segítést: roham­munkanapot tartottak a takar­mány betakarításának érde­kében. A KISZ megyei bizottsága felhívással fordult a megye valamennyi fiataljához, hogy csatlakozzanak a „Jelentjük a pártnak” mozgalom sikeres teljesítéséhez. A KlSZ-alap- szervezetek vezetői teremtse­nek jó kapcsolatot a tsz-el- nökökkel, állami gazdasági ve­zetőkkel, hogy milyen munká­ban. mikor kémek segítséget a fiataloktól, mert az akció- program készítése még az év elején megtörtént és akkor pontosan nem lehetett meg­tervezni ezeket a munkákat. Különösen azokon a helye­ken van szükség a fiatalok aratási munkában való rész­vételére, ahol géppel nem le­het aratni, s ezért a csomó­zásban, hordásban jelentős se­gítségre lesz szükség. De so­kat segíthetnek a fiatalok a kombájnszalma lehúzásában is Ezeket a munkaakciókat a KISZ-alapszervezetek a szé­csényi járási KISZ-fiatalok példájára a IX. pártkongresz- szus tiszteletére ajánlják fel. Az elmúlt évekhéz hason­lóan a KISZ megyei bizottsá­ga értékeli a fiatalok mező- gazdasági termelést segítő te­vékenységét és az eredmények­től függően értékes tárgyjutal­makban részesíti a legjobban dolgozó KlSZ-alapszervezete- ket. Hacsak azt említjük, hogy hét és félmillió forintot for­dítanak ebben az évben hét lakott hely helyi vízkárelhárí­tási feladatainak megoldására, már ez is mutatja, hogy mi­lyen hatalmas munkáról van szó. Az élő vízfolyások — patakok — elsősorban a lakó­épületeket és a lakosok va­gyonát veszélyeztetik, ezért minden más feladatot meg­előz ennek megoldása. A feladat összevont: a helyi vízfolyások medrét karban­tartják, szabályozzák és kikö­vezik. Az erre a célra for­dított költségek — bár na­gyok — rövid idő alatt sok­szorosan megtérülnek. A harmadik ötéves terv el­ső évében a hét és félmillió forintból rendezik Kisterenye belsöségi árokhálózatát és csak erre 800 ezer forintot fordíta­nak. Salgótarjánban az árok­hálózat felújítására másfél millió forintot, Jobbágyiban 140 ezer forintot, Ipolyvecén pedig 300 ezer forintot köl­tenek. Rendezik az idén a pász­tói Kövicses patakot 3,2 mil­lió forintért, ami nemcsak nagy munka, de jelentős ká­rokat előznek meg vele a fa­luban. Endrefalván a Felfalui patak szabályozására, medré­nek kitisztítására 800 ezer fo­rintot biztosított a megyei ta­nács. Míg Rétságon a Jenei patakot félmillió forintos költ­séggel hozzák rendbe. Ezenkí­vül már az idén elkészítik a jövő évi munkák tervét és csak ez egymagában 300 ezer forintot emészt fel. Többek között összeállítják Hont és Nógrádszakál községek víz- rendezési programját. Előre­láthatólag — tájékozódásaink szerint — jövő évben is ha­sonló összeget biztosítanak me­gyénkben a helyi vízkárel­hárítási feladatok megoldásá­ra. Végezetül érdemes elmon­dani. hogy a nógrádi 1024 ki­lométer hosszú vízfolyásból 629 kilométer tartozik a ta­nácsi szervek kezelésébe. A megyei tanács építési- és köz­lekedési osztálya felmérte a legsürgősebben megoldásra váró helyi vízkárelhárítási fel­adatokat és kitűnt, hogy ezek költsége mintegy 50 millió fo­rint. A feladat megoldása ér­dekében tehát a harmadik öt­éves terv időszakában tovább kell növelni az erre a cél­ra biztosított összeget, hogy megelőzzük az élő vízfolyások nagyobbarányú kártételét.

Next

/
Thumbnails
Contents