Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-18 / 143. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVF. 143 SZÁM ARA: 50 FILLÉR 1966. JÜNIUS 18. SZOMBAT —A bécsi kislány kalandja (3. oldal) ■— Huszonegy nap a barlangban (4. oldal) — Ifjúsági labdarúgó híradó (5. oldal) ..Csalhatatlan“ csalók Hotzendorfi Konrád, az Osztrák—Magyar Monarchia vezérkari főnöke mellett az első világháború idején elszaporodtak a „pótvezérkari főnökök”, akiket a köznyelv rövidesen elkeresztelt Kávéházi Konrádoknak, s akik naponta órákig tartó vitákban jósolgattak a hadihelyzetről, fontos, csak általuk tudott értesüléseket cseréltek ki, s mindig mindent jobban tudtak. Nem vitás, hogy ha rájuk hallgat a monarchia vezérkara, akkor egészen másképpen végződött volna az első világháború. A Kávéházi Konrádok ma is élő, késői unokái nem a hadihelyzetet, hanem például a gazdasági helyzetet vitatják meg. „Csalhatatlan” értesüléseik nem a küszöbön álló flotta hadműveletekről szólnak, hanem például némely ismert író magánéletével, s társadalmi állásfoglalásával kapcsolatosak. Nem a monarchia vezérkarának intézkedéseit bírálják, hanem a politikai helyzettel elégedetlenek, amellyel tulajdonképpen csak egyetlen bajuk van: nem úgy történnek a dolgok, ahogyan ők szeretnék. A fecsegő, az az embertípus, aki tulajdonképpen nem tudja mit akar, csak azt, hogy mindig — mást. Nem rokonszenves embertípus, bár ellenszenvességét sokszor udvarias modorával, simulékonyságával ügyesen leplezi. Nála mindig igaza van mindenkinek, akivel éppen szemtől szemben ül, feltéve persze, hogy az illető is igazat ad neki. A fecsegő számára a legnagyobb sértés, ha a szemébe mondják: légből kapott értesüléseket terjeszt, véleménye pedig megalapozatlan hírekre, hiú egyéni reményekre, és régen idejét múlt gondolkozásmódra épített naivitás, ö az, aki szenvedélyesen bújja az újságokat, de csak azért, hogy meg tudja állapítani, hogy a nemzetközi élet és a belpolitikai események egyaránt másképpen értékelen- dők, mint ahogyan azt az újságírók teszik, ö az, aki szüntelenül érdeklődik, hogy mi újság, de csak azért, hogy a kapott híreket elferdítse, s a saját rémhírével árassza el cserében áldozatait. Az ilyen típusú kispolgár a saját körében mozog, s a világért sem tartja magát fecsegőnek, hiszen amiről ő beszél, arról beszél mindenki — legalább is az ő hasonszőrű köreiben. Ezekután érthető, hogy a fecsegek előszeretettel tévesztik össze a maguk rögeszméit a közvéleménnyel. Nem is értik, miért nem engednek a vezetők a „közvélemény” óhajának. Két évtizeddel ezelőtt a fecsegő azzal kezdte, hogy „bebizonyította”: itt nem lesz évtizedekig villany, villamos, élelmiszer, — egyszóval: élet. Három-négy esztendő múltán azt bizonygatta, hogy „amerikai kölcsönre van szükség, akkor dolgozni sem kell. mégis tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz Magyarország”. Később „biztos értesülései” voltak, hogy „az ENSZ-csapatok már a határon állnak”, majd bizonyos „titkos egyezményekről” fecsegett. Mostanában gazdasági kérdésekben szakértő. Kevesli az elért eredményeket, mert az a véleménye, hogy azoknak nagyobbaknak, a gondoknak pedig kisebbeknek kellene lenni. Hogy hol hibáztunk? Szerinte ott, hogy kezdettől fogva nem hallgattunk rá. Ö az, aki elvileg elismeri társadalmi rendszerünk fölényét, de a gyakorlat, legalább is szerinte, egészen más. A rejtély „megoldását” játszi könnyedséggel megtalálja. Hangulatától függően bizonyos embereket hibáztat, akiknek a munkakörét ő természetesen jobban be tudná tölteni”, „nem azért mondja”, de egyébként „úgysem vállalna semmrc”, ő „tökéletesen elégedett jelenlegi helyzetével”; nem a saját egyéni sorsa, hanem „a haza ügye fáj”, — nem azért mondja. A fecsegő ,áki visszaél azzal a szabadsággal és a demokráciával, amely nemzeti történelmünk folyamán kétségtelenül mostanában a legnagyobb, — kevesli a demokráciát. A demokratizálódást úgy képzeli, hogy ő beszélhet, mások hallgatják, sőt egyet is érthetnek vele. Nem híve az adminisztratív eszközöknek, de gyakran kevesli az adminisztratív intézkedéseket, amikor valaki alaposan megmondja neki a véleményét. Fő követelése, hogy becsüljék meg a tudást, és szakértelmet. Persze szerinte ő a legokosabb, s ő rendelkezik a legnagyobb szakértelemmel. Egyaránt otthonos a nemzetközi helyzetben, és a sportban, a belpolitikában és a színésznők magánéletében, a bauxit világpiaci árában, és a televízió technikai problémáiban. Munkahelyén általában szürke, jelentéktelen, önálló cselekvésre képtelen embernek ismerik — hiszen ő hozzá —, aki a világ gondjainak megoldására hivatott — méltatlan, hogy jelentéktelen részletkérdésekre, a saját munkakörére fecsérelje energiáját. A fecsegők számára az a legkellemetlenebb, ha leleplezik őket. Véleményük akkor a leghatásosabb, ha a helyes, valós véleményt szegezik szembe velük. Ezt kell tennünk, ez a legjob fegyver az igazi, ügyeinkért valóban felelősséget érző, eredményeinket és gondjainkat súlyának megfelelően mérlegelő közvélemény kialakítására. A fecsegő, aki pezsgő politikai vitákat követel, nem szereti az ilyen valódi vitákat, ahol tudniillik mindenki megmondhatja a véleményét, s végül is a megalapozott vélemény győz. De hát — a Kávéházi Konrádoknak fél évszázada soha nem volt igazuk. S tulajdonképpen jól is esik nekik „már- tíromságuk”. Ezt az egyet ne tagadjuk meg tőlük. P. I. Hárommillió forint a betétben Az idei oktatási évben — mint korábban is mindig — egyre nőtt az iskolai tanulók takarékos tábora. Ebben az évben már csaknem harminckilenc ezer takarékbetétkönyvet váltottak a tanulók. Egy év alatt 3 millió 396 ezer forint gyűlt össze a betétkönyvekben, amelynek kifizetését az elmúlt napokban megkezdték, hogy a gyermekek a nyári táborozásoknál, kirándulásoknál felhasználják. Az iskolák között megyénkben most is a zagyvapálfalvi érte el a legjobb eredményt. Az összegyűjtött 141 ezer forint az országos versenyben is az első helyet jelenti. Szívélyes búcsú Berlinben Hazaérkezett az NDK—ban Járt magyar pártós kormányküldöttség Pénteken a magyar párt- és kormányküldöttség NDK- beli látogatásának utolsó napján reggel a berlini magyar kolónia tagjai Kárpáti József NDK-beli nagykövetünk lakásán meleg szeretettel köszöntötték Kádár Jánost, Kállai Gyulát és küldöttségünk más tagjait és szakértőit. Ezt .követően a küldöttség autóba szállt és az NSZEP Központi Bizottságának székházához hajtatott. Itt a magyar és a német küldöttség folytatta hétfőn megkezdett tárgyalásait. A közös közlemény ünnepélyes aláírására a tárgyalások befejeztével került sor az NDK államtanácsának Marx— Engels téren levő új épületében. Az aláíráson magyar részről megjelentek a küldöttség tagjai és szakértői, továbbá a berlini magyar nagy- követség munkatársai. Német részről jelen voltak a küldöttség tagjai és szakértői, az NSZEP Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, az NDK államtanácsának és minisztertanácsának elnökhelyettesei. Walter Ulbricht és Willy Stoph az épület előcsarnokában üdvözölte Kádár Jánost, Kállay Gyulát és a magyar küldöttség többi tagját, majd az ünnepélyes aktus résztvevői bevonultak az államtanács üléstermébe. A közös nyilatkozatot magyar részről Kádár János és Kállai Gyula, német részről Walter Ulbricht és Willy Stoph írta alá. A nyilatkozat szövegét, amint az szokásos, a magyar küldöttség hazaérkezése után Budapesten és Berlinben egyszerre hozzák nyilvánosságra. Az aláírás után Kádár János és Walter Ulbricht melegen kezet szorítottak egymással és egy pohár pezsgővel koccintva kölcsönösen kifejezték egymásnak szerencse- kívánataikat. Ezután a részvevők átvonultak a bankettterembe és itt ünnepi ebéden vettek részt, amelyet Walter Ulbricht és Willy Stoph adott a magyar küldöttség tiszteletére. Az ebéden Walter Ulbricht és Kádár János mondott pohárköszöntőt. A magyar küldöttség tagjai ebéd után gépkocsiba szálltak és a Berlin-schöne- feldi repülőtérre hajtattak. A küldöttség búcsúztatására a repülőtéren megjelent: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke; Willy Stoph miniszterelnök: az NSZEP Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai; az NDK Államtanácsának elnökhelyettesei; az NDK kormányának tagjai; az NDK fővárosa politikai és társadalmi életének számos vezető személyisége; az NDK- ban akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői és a berlini magyar nagykövetség tagjai. Ott volt teljes létszámban a berlini magyar kolónia is; a Berlinben élő magyarok, a főváros lakosságának ezreivel együtt szívélyes búcsút vettek a magyar küldöttség tagjaitól. Amikor a küldöttség tagjai német kísérőikkel együtt a repülőtérre érkeztek, a zenekar eljátszotta a két baráti állam himnuszát, miközben a magyar vendégek tiszteletére 21 ágyúlövés dördült el. Kádár János és Walter Ulbricht ezután ellépett az NDK Nemzeti Néphadserege díszszázada előtt, majd a katonák díszmenetét fogadta. Ezután Walter Ulbricht a mikrofon elé lépett, hogy elmondja búcsúbeszédét. Walter Ulbricht szavaira Kádár János válaszolt. A magyar vendégek ezután elbúcsúztak a főváros lakosságának képviselőitől, a tiszteletükre megjelent személyiségektől, miközben úttörők virágcsokrokat nyújtottak át nekik, majd a repülőgéphez vonultak. Itt Kádár János és Walter Ulbricht forrón kezet rázott és átölelték egymást. A magyar párt- és kormány- küldöttséget hazaszállító IL— 18-as különrepülőgép pontosan délután 5 órakor emelkedett a magasba. • A Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttséget a Ferihegyi repülőtéren ünnepélyesen fogadták. Csomózás, hordás, szalmalehúzás Fiatalok segítsége a mezőgazdasági üzemeknek Hét faluban hét és fél millió vízrendezésre Megelőzik a károkat — Szabályozzák a Kövicses patakot A jelenlegi időszakban sokrétű feladatokat kell megoldani a mezőgazdaságban, ez azonban sok helyütt nagy nehézséget okoz, hiszen termelőszövetkezeteink különösen az idénymunkák időszakában munkaerőhiánnyal küzdenek. A megye KISZ alapszervezetei és úttörő csapatai minden évben jelentős segítséget adtak a mezőgazdasági munkák sikeres végrehajtásához. A tavaszi időszakban ifjú traktorosaink derekasan helyt-, álltak. Alapszervezeteink és úttörőcsapataink mintegy kétezer hold rét-legelő tisztítást végeztek. A kedvező időjárás következtében az idén hetekkel előbb megkezdődik megyénkben az aratás, és ezzel egy- időben végezni kell a kapásnövények ápolását, a szálastakarmányok betakarítását. Ez különös jelentőséget ad a KISZ-alapszervezetek segítségének. A szécsényi járás KISZ-fia- taljai már a múlt héten megkezdték a segítést: rohammunkanapot tartottak a takarmány betakarításának érdekében. A KISZ megyei bizottsága felhívással fordult a megye valamennyi fiataljához, hogy csatlakozzanak a „Jelentjük a pártnak” mozgalom sikeres teljesítéséhez. A KlSZ-alap- szervezetek vezetői teremtsenek jó kapcsolatot a tsz-el- nökökkel, állami gazdasági vezetőkkel, hogy milyen munkában. mikor kémek segítséget a fiataloktól, mert az akció- program készítése még az év elején megtörtént és akkor pontosan nem lehetett megtervezni ezeket a munkákat. Különösen azokon a helyeken van szükség a fiatalok aratási munkában való részvételére, ahol géppel nem lehet aratni, s ezért a csomózásban, hordásban jelentős segítségre lesz szükség. De sokat segíthetnek a fiatalok a kombájnszalma lehúzásában is Ezeket a munkaakciókat a KISZ-alapszervezetek a szécsényi járási KISZ-fiatalok példájára a IX. pártkongresz- szus tiszteletére ajánlják fel. Az elmúlt évekhéz hasonlóan a KISZ megyei bizottsága értékeli a fiatalok mező- gazdasági termelést segítő tevékenységét és az eredményektől függően értékes tárgyjutalmakban részesíti a legjobban dolgozó KlSZ-alapszervezete- ket. Hacsak azt említjük, hogy hét és félmillió forintot fordítanak ebben az évben hét lakott hely helyi vízkárelhárítási feladatainak megoldására, már ez is mutatja, hogy milyen hatalmas munkáról van szó. Az élő vízfolyások — patakok — elsősorban a lakóépületeket és a lakosok vagyonát veszélyeztetik, ezért minden más feladatot megelőz ennek megoldása. A feladat összevont: a helyi vízfolyások medrét karbantartják, szabályozzák és kikövezik. Az erre a célra fordított költségek — bár nagyok — rövid idő alatt sokszorosan megtérülnek. A harmadik ötéves terv első évében a hét és félmillió forintból rendezik Kisterenye belsöségi árokhálózatát és csak erre 800 ezer forintot fordítanak. Salgótarjánban az árokhálózat felújítására másfél millió forintot, Jobbágyiban 140 ezer forintot, Ipolyvecén pedig 300 ezer forintot költenek. Rendezik az idén a pásztói Kövicses patakot 3,2 millió forintért, ami nemcsak nagy munka, de jelentős károkat előznek meg vele a faluban. Endrefalván a Felfalui patak szabályozására, medrének kitisztítására 800 ezer forintot biztosított a megyei tanács. Míg Rétságon a Jenei patakot félmillió forintos költséggel hozzák rendbe. Ezenkívül már az idén elkészítik a jövő évi munkák tervét és csak ez egymagában 300 ezer forintot emészt fel. Többek között összeállítják Hont és Nógrádszakál községek víz- rendezési programját. Előreláthatólag — tájékozódásaink szerint — jövő évben is hasonló összeget biztosítanak megyénkben a helyi vízkárelhárítási feladatok megoldására. Végezetül érdemes elmondani. hogy a nógrádi 1024 kilométer hosszú vízfolyásból 629 kilométer tartozik a tanácsi szervek kezelésébe. A megyei tanács építési- és közlekedési osztálya felmérte a legsürgősebben megoldásra váró helyi vízkárelhárítási feladatokat és kitűnt, hogy ezek költsége mintegy 50 millió forint. A feladat megoldása érdekében tehát a harmadik ötéves terv időszakában tovább kell növelni az erre a célra biztosított összeget, hogy megelőzzük az élő vízfolyások nagyobbarányú kártételét.
