Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-17 / 115. szám

1966. május 17. kedd N 0 n F A r 3 Az önállóság1 kötelez Az új tervezési rend és a felvásárlás megyénk szövetkezeteiben Javítani a szolgáltatást — pótolni a lemaradásokat A földművelésügyi és az élelmezésügyi miniszter 1965 nyarán együttes utasításban szabályozta a tsz-ek tervkészí­tésének új rendjét. 1966-ra a tsz-ek kötelező irányszámokat már nem kaptak, hanem ter­melési és áruértékesítési terve­iket adottságaik gondos mér­legelésével, a termeltető és felvásárló vállalatokkal kötött szerződéseik ismeretében ma­guk készítették el. háznak a tervezéstől A most kialakuló, bizonyos mértékben új helyzetben a tsz-eknek megfelelő számítá­sokkal kellett eldönteniük, mi­ből, mennyit termeljenek, hogy optimális üzemi jövedelmet érjenek el és közben figye­lembe vegyék a népgazdasági igényelt kielégítését is. A tsz-eknek most önállóan kellett olyan termelési szerke­zetet kialakítaniok, amely ez idő szerint a kenyérgabona változatlan területen való ter­mesztése mellett biztosítja a szövetkezetben a teljes foglal­koztatottságot. az adott köz- gazdasági körülmények között a beruházott termelési eszkö­zök legcélszerűbb felhaszná­lását és megtérülését, a pénz­ügyi kötelezettségek fedezetét, a normális üzemvitelhez szük­séges hitelek igénybevételének lehetőségét, az egyéni jövede­lem emelésének rendszeres biztosítását, s így a tsz-tagok anyagi érdekeltségét, a nép- gazdasági igényeknek a tsz szempontjából is kedvező ki­elégítését. Az idei termelési és pénz­ügyi tervek minősége, a ter­vekben előirányzott célkitű­zések realitása járásonként és ezen belül tsz-enként is igen különbözően alakult. Voltak tsz-ek, ahol a vezetők át tud­tak állni az új módszerekre, a tervek elkészítését hosszabb távlatokra szóló elemzés előz­te meg, és az elképzeléseket a tagság véleményének figye­lembe vételével alakították ki. A jellemző azonban sajnos to­vábbra is az maradt, hogy a vezetők „fáznak” a tervezés­tő!. a távlatokban való gon­dolkodástól és az ezzel együtt­járó közgazdasági elemző munkától. Fölös erőfeszítés­nek. szükségtelen rossznak te­kintik. hevesebb az árunövény sárlási terv teljesítése megala­pozatlan maradt. A fontosabb ipari növények közül a cukorrépa és dohány termelése iránt a tsz-ek igé­nye ugyancsak csökkent. Az előirányzattal szemben a le­maradás cukorrépából 114, do­hányból 110 hold. Nincs egyértelműen elfogad­ható indoka a dohányterme­lés csökkentesének. Távlatilag megalapozatlan gazdálkodásra vall az, hogy az egy-két évvel ezelőtt dohánypajta beruhá­zásért verekedő tsz-ek az elké­szült pajták ellenére 1966-ban már nem, vagy csak kisebb te­rületein akarnak dohányter­meléssel foglalkozni. Elszámították magukat Az állattenyésztés tervezett adatai az abrakigényes sértés és baromíinevelés csökkenő tendenciáját és a szarvasmar­ha tenyésztés erőteljes fejlesz­tését mutatják. A tsz-ek közös sertésállománya, a tervek sze­rint 3250 darabbal lesz keve­sebb az I960, december 31-1 állatállománynál. A koca állo­mánynál 15 százalékos csök­kenést terveznek, s így két év alatt a koca állomány 30 szá­zalékkal csökken, sokkal gyor­sabban annál, mint ahogyan az ebből adódó bevételi ki­esést vágómarhával pótolni tudják. A kocaállomány csökkentése a salgótarjáni járásban a leg­erőteljesebb, két év alatt meg­haladja az 50 százalékot. A csökkentett kocaállomány sza­porulata még fedezetet nyújt a megye 21 000 darabos (az előző évinél kisebb!) hízott sertés felvásárlási tervfelada­tának teljesítésére, hiszen alapanyag vásárlási igény nél­kül a tervezettnél 2710 darab­bal több hízott sertést kíván­nak értékesíteni. Az idei tsz-tervek a szarvasmarha állomány 1160 darabos, ezen belül a tehénál­lomány 491 darabos növeke­dést irányozzák elő, úgy hogy egyidejűleg 9009 vágómarhát értékesítsenek az államnak. Azok akik a tsz közös szarvasmarha és tehénállo­mányát valamennyire is is­merik, rögtön rájönnek arra. hogy a kedvező felvásárlási árak előnyeit kihasználni aka­ró tsz-ek sajnos nagyon el­számították magukat. Könnyű megállapítani, hogy az 1965. évinél alig nagyobb induló te­hénállomány nem ad lehetősé­get arra, hogy a hízómarha értékesítés kétezer darabos növelése mellett a szarvas- marha állomány még több mint ezerrel növekedjék. Vágóbaromfiból a tsz-ek 37,6 vagon értékesítését ter­vezték be, ugyanakkor már­cius 31-ig már 44,3 vagonra kötöttek szerződést. A két mennyiség közötti lényeges el­térést nem tudni mi okozza: a tsz-ek szabadpiaci értékesítési törekvése-e, vagy a tervezési és szerződéskötési munka kö­zötti nem megfelelő összhang, avagy mind a kettő. Növekvő tendencia A törzsállománnyal rendel­kező tsz-ek az előző évi ter­vezettnél közel fél millió ét­kezési tojással kevesebbet ter­veznek ebben az évben az ál­lamnak értékesíteni, ami egyes tsz-eknél a törzsállomány csökkenésről, míg más tsz- eknél a tenyésztojás termelés­re való fokozottabb átállásból adódik. Az államnak tervezett tej értékesítés megfelel a vára­kozásnak, és megalapozza a tanácsi felvásárlási terv telje­sítését. Az összes tejtermelés 63,9 százalékát az államnak tervezik értékesíteni. Az ál­lamnak történő értékesítés aránya növekvő tendenciát mutat. A tervekben elkészített ab­rakmérlegek nem a várható helyzetet tükrözik. A pénz­ügyi tartalékolás elkerülése és az oszthatóság növelése arra ösztönözte a tsz-eket, hogy a rendelkezésre álló fedezetet az elérhetőnél magasabban és a szükségletet a ténylegesnél alacsonyabban tervezzék meg. Ez a rossz módszer sajnos a tsz-ek önbecsapását jelenti, amiből több áru és bevétel még nem lesz, de évközben bonyodalmat okozhat a tsz pénz- és hitelgazdálkodásá­ban. Az önállóság tehát kötelez. Nagyobb körültekintést és őszinte számadást követe! a szövetkezeti vezetőktől. S több segítséget a járási szakigazga­tási szervektől. Lécz László A kongresszusi verseny feladatai a A Nógrád megyei Tanács Ipari Osztálya és a HVDSZ megyebizottsága, hétfőin dél­előtt Salgótarjánban. az SZMT székház tanácskozó termében értekezletet tartott, melyre meghívta a helyiipari vállalatok igazgatóit, műszaki vezetőit és • a szakszervezeti bizottságok titkárait. Az egybegyűlteket Lovász Béla, a HVDSZ megyei bizott­ságának titkára köszöntötte, majd Gombár János, a me­gyei tanács ipari osztályának vezetője a IX. pártkongresszus tiszteletére kibontakozó mun­kaverseny feladatairól szólt. Elöljáróban az idei négy­havi eredményeket ismertet­te, hogy ennek tükrében még világosabban álljon az üzemek vezetői és dolgozói előtt az a feladat, amelyet a kangresz- szusi verseny keretében he­lyes megoldani. Utalt arra, hogy az új gazdaságirányítási mechanizmus előfutáraként idén a vállalatoknak csak hat-hét mutatót adtak. Ezek­nek teljesítése azt mutatja, hogy a helyiipar vezetői és dolgozói igyekeznek jól élni a lehetőségekkel. A könnyűipari és élelmiszeripari vállalatok 11,3 millióval termeltek töb­bet, mint az elmúlt év azo­nos időszakában, és kétmil­lióval többet az idei előirány­zatinál. A munka középpont­jába az értékesítési tevékeny­ség került. Kedvezően alakult a bérgazdálkodás, ezen be­lül az átlagbér. Nem meg­nyugtató viszont az lparpolit*- kai tervek teljesítése. Az első négy hónap ered­ményei alapján messzemenő következtetéseket korai lenne még levonni, de néhány dolog arra figyelmeztet, hogy a he­lyiipari vállalatoknál nincs minden rendben. A többi kö­zött majdnem mindenütt nö­vekedett az alkalmazotti lét­szám, egyes vállalatok túl­lépték megadott béralapjukat, és majdnem minden vállalat nagyobb munkaráfordítással kevesebbet termelt mint az elmúlt év negyedik negyed­évében. Ez alól csak a Nóg­rád megyei Textilipari Válla­lat a kivétel. Ezért a tevé­kenységéért meg is dicsér­ték. A Nógrád megyei Ve­gyesipari és Javító Vállalat­nál az utóbbi időben a közü­leti munkák fokozottabb meg­szerzése került előtérbe. Emi­att háttérbe szorult a lakos­ság javító-szolgáltató igényei­nek pontos kielégítése. Rátérve a kongresszusi ver­seny feladataira hangsúlyozta: — Bár a termelésben van elő­rehaladás. az év eleji vállalá­soknak azonban időarányosan még csak 60—70 százalékban tettek eleget vállalataink. Adósak az iparpolitikai terv­helyiiparban teljesítésével, a költségű ant­es ökkentéssel. a mozgalmi vál­lalások valóraváltásával. Nőtt az igazolatlan mulasztók szá­ma, a balesetek gyakorisága, nincs megnyugtatóan megold­va a szocialista munkaverseny értékelése és a verseny nyil­vánossága. A IX. pártkong­resszusra készülődve helyes kiegészíteni, módosítani a felajánlásokat azokkal a fela­datokkal. amelyekről koráb­ban már szó volt. A vitában Farkas Sándor, a Nógrád megyei Bútor- és Fa­ipari Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára megem­lítette, hogy a 14 szocialista cí­mért küzdő brigád mellé fel­zárkózott egy műszakiakból álló kollektíva is. Szedlák Sándor, ugyanennek a válla­latnak az igazgatója elmon­dotta, hogy az igazolatlan mu­lasztásokat szigorúbban bí­rálják el, mint korábban. Sza­bó József, a Nógrád megyei Fémipari Vállalat igazgatója bejelentette, hogy az év ele­ji lemaradást a harmadik ne­gyedévben pótolják. Lovász Béla, a HVDSZ megyei bi­zottságának titkára határozot­tan kijelentette: — ezután szigorúan felelősségre vonják azokat, akik nem tartják be a munkavédelem előírásait. Az értekezleten résztvett és felszólalt még Jurcsik János, a HVDSZ központ titkára is. Itt a lakat, hol a lakat? Alagsori fáskamrám évekig csak az egerek dáridójától volt hangos. A minap azon­ban vásároltam egy pompás Berva Mopedet, melyet pi­henőre a fáskamrába vezetek be. Ezért biztonsági lakat vá­sárlására adtam a fejem — biztos, ami biztos — felkiál­tással. Először a 370. számú Vas- és edényboltot ejtettem útba. — Olcsó kis lakattal szol­gálhatunk csak — világosí­tottak fel. — Ára? — borult el hom­lokom. — Négy forint és negyven fillér. — Más nincs? — Nincs. Nem vettem meg, mert ez nem biztonsági lakat. Egy ócska, rozsdás szöggel is fel- kattintható. A 355-ös számú Vas- és edényboltban udvariasan kö­zölték: — Semmiféle laltatunk nincs. Négy hét óta hiány­cikk. — És mikor lesz? — Időt nem mondunk, ne­hogy becsapjuk a kedves ve­vőt. Utam az Állami Áruház fe­lé vettem: — Kerékpáriakattal szol­gálhatunk. — Nekem fáskamrára kel­lene. — Egyfajta Elzefct lakatunk van. Olyan egész kicsi. — Ára? — Negyven forint. Nem vettem meg ezt sem. Ami túl drága, olykor az is gyanús. Sétámat befejeztem. Egy ismerősömtől még aznap ingyen kaptam ajándékba olyan jó nagy rozsdás, de erőteljes lakatot. Nyugodtan aludtam. Kimerített a séta.- R ­A tervek részletes elemzése arra mutat, hogy kísért a régi betegség: az árutermelést iga­zítják a tervezett bevételhez, és nem a reális árutermelésre alapozzák a jövedelmet. Ez a törekvés legszembetűnőbben tükröződik a tervezett vá­gómarha értékesítésnél, a tej­termelésnél, az állatállomány tervezésénél, és nem utolsó sorban az abráktakarmány — mérlegek irreális összeállítá­sánál. Á tervek termelési adataiból megállapítható, hogy a vetés szerkezetében nagyobb változ­tatásokat nem terveznek. A kenyérgabona vetésterületet az előírásoknak megfelelően az előző évivel azonos szinten tervezték meg. A takarmánygabona vetéste­rületében közel 900 hold növe­kedést terveznek, ugyanakkor a kukorica vetésterületet 804 holddal csökkenteni akarják, s így az abraktakarmánynál a szükségesnél sokkal kisebb növekedés várható. A burgonya termesztésében jelentős visszalépést terveznek tsz-eink: 1966-ban az előző évinél 902 holddal kisebb te­rületen kívánnak burgonya termeléssel foglalkozni. A MÉK-nél az étkezési bur­gonya szerződtetésben mutat-, kozik lemaradás, ami annyit jelent, hogy ebből az árucikk­ből a népgazdaság részére elő­irányzott 1400 vagonos felvá­JHiért ép p en ók? Csitulóban az a vihar, ame­lyet a jórészt nőkből álló II. Rákóczi Ferenc brigád, szo­cialista címmel való kitün­tetése okozott a Nógrád me­gyei Bútor- és Faipari Vál­lalat néhány üzemrészében. Miért éppen ők, és iniért nem mi — mondogatták egyes brigádok tagjai. ... Ná­luk is volt fegyelmezetlen­ség, aztán, ha nagyon meg­vizsgálnánk a vállalásokat, hamar kiderülne: ők sem tel­jesítettek mindent... Ked­veznek nekik, elnézik a hibá­ikat. .. Főleg annak a mun­kabrigádnak a tagjai beszél­tek így, akik egyszer már elnyerték a címet, most azon­ban nem kapták meg. Pedig nagyon számítottak rá. Azt gondolták: talán elnézik, hogy egyik társuk hozzányúlt a közösség vagyonához. De nem bocsátották meg. Nehezen szótalnak meg az asszonyok. Hiába biztatja őket Izsák Pál művezető: — mondják csak úgy. mint ami­kor nincs vendégük. Bezzeg akkor, nem várnak noszoga­tásra. Kissé mérges hallga­tás, majd Stveteczky Béláné, a brigád legrégibb tagja töri meg a csendet. — Nem szeretünk mi di­csekedni, és ha már így adó­dott, csak annyit mondhatok: megdolgoztunk a kitünteté­sért. — Az fáj most néhány fér- fikollégának, hogy mi sem vagyunk rosszabb munkások, mint ők, még ha nincs is segédlevelünk — folytatja Lajkó Lászlóné. — Hollósi szaktársra gon­dolsz — kérdezi Stolcz Má­ria, a brigád egyetlen leány­tagja, aki előbb említett kol­légájának szavait ismétli: — Nem illet meg bennünket a cím, mert az anyagnormát túlléptük... — így van? — Dehogy. Épp ellenkező­leg. Nem kaptunk új anyagot és ezért selejt rönkökből dol­goztunk. Ebből viszont nehe­zebb kifogástalan lemezt ké­szíteni. Természetesen ilyen­kor több a selejt is. Ezt azonban nem vették figyelem­be a kollégák — mondja Má­ria. — Ha ragaszkodnak az új anyaghoz, várnak rá, kinek okoztak volna kárt? — Azoknak, akik most ezt szóvá teszik. Mert furnér hiány miatt álltak volna. Az állásidőért viszont kevesebb pénz jár — egészíti ki az előbbit a művezető. — Csakhogy erre most so­kan nem akarnak emlékezni — méltatlankodik Stolcz Má­ria. ök sem szívesen emlékez­nek erre az esetre, no meg arra sem, hogy az egyik kol­légájuk felszólalásában azt kérdezgette: ahol kis létszámú a brigád, kevés a szakmun­kás. helyes-e oda szocialista címet adományozni? — Három évvel ezelőtt szakmunkások végezték ezt a munkát. Ma betanított dol­gozók is ellátják. Ez már egyedül elég lenne a kitün­tetés odaítéléséhez. Aztán meg nincs olyan törvény, rendelet, hogy csak a fér­fiak és a nagy létszámú bri­gádok kaphatják meg a cí­met — ismétli az igazgató érveit a művezető, majd hoz­záfűzi : — Az asszonyok ke­ze ügyesebb, gyorsabb, meg­bízhatóbban dolgoznak. Ok nélkül nem mond ilyet egy művezető. Főleg akkor, ha a brigád nőtagjainak fele alig pár hónapja tevékeny­kedik a kollektívában. Laikó Lászlóné 5, Borbély Istvánná 7 hónapja. Mészáros Lászlóné rövidebb ideje dolgozik a bri­gádban. Talán e miatt is méltatlankodnak a férfiak. — Még meg sem melegedtek a gyárban, máris szocialista bri­gádban dolgoznak. Nekünk pedig, de sokat kellett ezért fáradoznunk... Az asszonyok pedig minden megjegyzésre tettekkel vála­szolnak. 0 Nincs igazuk az ellenlába­soknak azért sem, mert az asszonyok nemcsak a terme­lésben mutatnak követendő példát, hanem az élet terü­letein is. Borbélyné például két gyermekének példás gon­dozása mellett gimnáziumba jár, de még így Is szakit időt arra, hogy részt vegyen a közös programban. Ezt is megoldják, fjedig majd mind­annyian vidékről járnak be. A névnapokat munkaidő után az üzemben tartják. Egyik ilyen alkalomkor tör­tént, hogy a szomszédos üzemrészből betévedt hozzá­juk egy kislány, akit itallal kínáltak meg. Jóízűen elfo­gyasztotta, de a fejébe szállt. Másnap már azt beszélték egyesek, hogy a brigád ré- szegeskedik. Voltak, akik azon örvendeztek, hogy most már nem kaphatják meg a szocialista címet. Az eset el­jutott az igazgató fülébe. Az első pillanatra haragra ger­jedt. Mielőtt azonban döntött volna, kivizsgáltatta az ügyet. Kiderült, hogy szabálytalan­ság egyáltalán nem történt. A/, asszonyok megkapták a szocialista címet... Tengernyi gondjuk van odahaza, de mégis megtalál­ják a módját, hogy együtt járjanak moziba. A tv műso­rát azonban mindegyik oda­haza nézi. A látottakat más­nap megvitátják. Jelenleg ki­rándulásra gyűjtenek. Havon- t: 10 forintot tesznek r kö­zös kasszába. Idekívánkozik még a szakszervezeti bizott­ság titkárának megállapítása: elsők a társadalmi munká­ban is... 0 Stveteczky Béláné gondter­helt arccal kérdezi: más üze­mekben is ilyen nehezen nyu­godnak bele a férfiak, hogy a nők is megállják úgy a helyüket a munkában, mint ahogy ők. — Ahol erős a férfiuralom, mint itt, nemigen engednek a negyvennyolcból. De itt úgy látszik megtört a jég. A kez­det biztató. — Az asszonyoktól függ a folytatás is — állítja hatá­rozottan Szedlák Sándor igaz­gató. Az asszonyok pedig fogadkoznak: raituk nem mú­lik. Ha ők mondják, biztos ígv lesz Higgyünk nekik Ezek után már nem aktuális a kérdés: Miért éppen ők? Venesz Károly

Next

/
Thumbnails
Contents