Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-15 / 114. szám
1866. máias 13. vaairnlp NŐG R A D 5 2 ÄftllMflM 6 A „servus“-tól a „sziaszlokí4-ig Minden, ami él, változik. Az élő nyelvek jelenségeinek lassú változása is általános. Ez vonatkozik a köszönésformákra is. A „szervusz” mondatsző használata ma általánosan elterjedt. Tegező viszonyban levő személyek üdvözlik. köszöntik így bizalmasan egymást. A „szervusz kérlek alá- san”-os világ elmúlt, az „alázatos szolga já”-val, „alászol- gájá”-val és „ó, szolgájáéval együtt. Bizony a múltban az, akinek „alázatos szolgájáéval kellett köszönni, nagyon megsértődött volna, ha „szervusz”-szal üdvözli a kereskedősegéd, az ügynök vagy a könyökvédős segédfogalmazó. Pedig a szervusz (servus) latin szó eredetileg lényegében ugyanazt jelenti. Régebben Írásban a latinos „.servus” alakban volt használatos. Például Jókainál: Hej, servus Pista, hát hol jársz itten? — Ugyanígy írja Mikszáth Kálmán is: Ah, nini. Hát megjöttél? Servus sógor! Természetesen a „sógor” sem gondolt a servus szó eredeti jelentésére, s nem azt akarta kinyilatkoztatni, hogy alázatos szolgája saját sógorának. A mai ember sem arra gondol, amikor szervusszal üdvözli ismerősét, barátját, hogy szolgád vagyok. Ha így értenők a szervuszt, Kardics bácsi, a tőkés Zsarátnok mindenható ura semmiképpen nem üdvözölné így a többieket Móricz Zsigmond regényében: Váratlanul Kardics bácsi jött be. Vidáman s elevenen, ahogy szokott. — Szervusztok pajtikáim! A szervuszt nemcsak találkozáskor való üdvözlésként alkalmazzuk; távozáskor elköszönünk vele: Fóris kikísérte ... az udvaron át a kapuig. Ott kezet nyújtott: No szervusz. — Szervusz. (Kosztolányi Dezső). Népünk a szervusz-t mint köszöntést szerbusz változatban is használja úgy, ahogy a következő Móricz idézetben is látható: .. .bejött a nyitctt ajtón — Szerbusztok édes egy jó lelkeim! Előfordul azonban „m”-el is vidékünkön ilyen módon: — Szermusz, édes egyko- máml; Adj egy szermuszt a bácsinak!; Leszermu- szóltam vele. A „szevasz” [szevasztok] inkább a fiataloknál (argószerű- en) használatos. Az utóbbi években azonban az igénytelenebb nyelvhasználat a tolvajnyelvből kölcsönzött egyéb szavakhoz hasonlóan új, tréfás argóval helyettesíti a szevaszra is ráunva a szervuszt. Ez az új köszöntési mód a „s z i a A fiatalok üdvözlik ezzel a mondatszóval egymást. Pl: Szia. srácok! Nyelvészeink megfigyelése szerint személyraggal nem használatos. Míg az előbbi alakoknál természetes többek üdvözlésénél a szervusz-tok. szerbusz-tok, szermusz-tok, addig a „szia”-hoz nem kapcsolódik a „-tok” személyrag. Azazhogy korábban nem kapcsolódott. Mostanában azonban azt figyeltem meg (főleg a diáklányoknál), hogy így köszöntik egymást: Sziasztok ! Tudomásul kell vennünk. Természetesen ne utánozzuk őket, ne terjesszük az új argót! A szervuszt azonban használjuk nyugodtan mint bizalmas üdvözlést. És persze, a szó elhomályosult eredeti jelentését ismerve se essünk „alázatos szolgalelkűségbe”! Tóth Imre Napló a körzeti orvosról Dr. Szomszéd Dávid, Bérceinek, Vanyarcnak és Ordaspusztának a körzeti orvosa. Négyezer emberre kell gondolnia, a csecsemőktől az öregekig. Januárban érkezett Bercelre, akkor, amikor szánkóval lehetett csak a pusztára kimenni. Különben Pannónián jár, sokat, nagyon sokat. Ha nem edzette volna korábban fizikai munka, talán mindezt nem tudná csinálni. Horton született, apja dinnyés. Bejárta az országot. A messzi földekről nem jutott el mindig iskolába. Tizennyolc éves, amikor ötödikbe jár. Ekkor Csepelre került. szerelő lett, közben állandóan tanult. Érettségizett. A gyárból került az orvosi egyetemre. Sok hátrányt kellett leküzdenie. Évfolyamtársai szinte az anyatejjel szívták magukba a kultúrát, ö egyszerű munkásgyerek, de sosem torpant meg. Mellette voltak a csepeli kollégák. Pénzt gyűjtöttek neki, aztán eljöttek az avatására is. Róluk szívesen beszél. Csaknem úgy, mintha nekik köszönhetné a diplomáját. Amikor vizsgákra készült, olykor helyette is dolgoztak. Most 33 éves. Az említett három helység mellett gyógyítja a berceli vakok intézetének lakóit is. És ezért úgyszólván nincs Is magánélete. Azaz van egy kedves időtöltése, de arról majd később. m Szívesen jött a sosem látott vidékre. Talán különösen hangzik, hogy szívesen. De mégis így van. A gyárban lett tagjelölt, az egyetemen párttag, és ebből olvasta ki a maga számára elsősorban azt, hogy hová szólítja a kötelesség. Bercelen, Vanyarcon és Ordas-pusztán nagyon sok a kötelesség és a felelősség is. Erről beszél inkább. Azoknak az embereknek az átszelle- mültségével, izgalmával, akik foglalkozásukban hivatást látnak. Alig észrevehetően nyílik az ajtó, felesége kávét hoz. És cigarettát szívunk, nagyon sokat. Mert amiket mond, az ugyancsak elgondolkodtatja az embert. De naplóról volt szó. Peregjenek hát lapjai. 2 Súlyos beteghez hívják. Hamarosan megérkezik, aztán meghallja azt is, hogy a szomszédban egy idős ember agonizál. Érthetetlenül tekint maga elé. — Miért nem értesítettek? — Á kérem, úgyis öreg már... Félretolta a hozzátartozókat és injekciót adott a halállal vajúdónak. Ilyen is van. A gyerekek kerülnek szóba. Nagyon szereti őket, neki is van egy kisfia. Hanem sok helyen nem tudnak bánni a gyerekkel. Nem viszik ki őket a levegőre. Ha kiengedik, ugyanabban a ruhában vannak, amiben odabent. S ha kiszaladnak csak egy percre is, megfáznak. A szobák túlfűtöttek. Tehát nemcsak gyógyítani kell, f elviiá- gositani a szó legteljesebb értelmében. S ezt nem lehet kényelemből, vagy más miatt elhagyni, mert ahol többnyire szobában tartják a gyerekeket, gyakran kapnak hurutos betegséget. Sápadtak, s Ő azt vallja: inkább megelőzni. mint gyógyítani. II Amikor Bercelre került, sok asszony nem tudta szoptatni kicsinyeit. — Különös! — szaladt át fejében. Azért különös, mert a legritkább eset az. hogy a mamának nincsen teje. Ezer esetből egy, de itt az esetek gyakoribbak voltak. És mit tettek a mamák? Jöttek hozzá gyermektápszerért. Ha ő nem adott, mentek a patikába vásárolni. Nem nyugodott bele. Fölkereste a kismamákat és bebizonyította,' igenis van tejük, csak ehhez is türelem kell. Ha két-három hétig nem tudnak szoptatni, nem kell nyugtalankodni. A tej előbb- utóbb megjön. Volt, akivel veszekednie kellett. Aztán győzött. Az egyik Ilyen akaratos kismama ma már két gyermeket is tudna táplálni. — Csak végső esetben lehet tápszerhez nyúlni — mondja meggyőződéssel. — Az anyatej a legoptimálisabb eledel a kicsinek. És ha valóban előfordul, hogy nincsen tej, akkor sem a tápszert kell választani feltétlenül. Van járási anyatejgyűjtő állomás. Van, alá a fölöslegeset át tudja adni. Nem titkolja haragját, amikor erről beszél, de hát ez a harag érthető. Tulajdonképpen nem is emlit neveket. A maradi gondolkodás, a kényelmesség miatt, az oktalan divathóbortért haragszik. Ezt viszont meg lehet érteni. 5 Vanyarc kerül szóba. Itt 1600 lakos él. Nagyon rosszak a közegészségügyi állapotok. Nincsen iható ivóvíz. A legtöbb kút szennyezett. De erről egy kicsit az emberek is tehetnek. Az egyik közkút mellett elfolyik a trágyalé. Innen hordják a vizet a vendéglőbe, meg a házakhoz. Ezt az orvos nem hagyhatja any- nyiban. Rendelkezik, felhívja figyelmét a tanácsnak. Nem a legnépszerűbb az ilyesmit szóvá tenni, hiszen ezek szinte magától értetődőek. De az orvos nem alkudhat meg, őt csak egy vezérli: egészségesek legyenek az emberek. BQ S a gyógyítás mellett mi minden vár egy körzeti orvosra, azt leginkább talán csak ő tudja. Televízió, mozi van ugyan a falvakban, telefon, középiskolai oktatás, de van még kísérő jele is a múltnak. Igen, a múltnak, amikor pálinkába áztatott kenyeret adnak a gyereknek, vagy egy csésze novabort. És vannak nemcsak múltbeli bajok, hanem olyanok is, amelyekről már mi tehetünk. Bércéi viszonylag nagy község. De nincsen egyetlen zöldségüzlete sem. Ezért elég egyoldalú a táplálkozás. S nemcsak otthon a családoknál, hanem a napköziben, óvodában és a gépállomáson is. Nagyon kell ide egy zöldségüzlet. Nem amolyan városiasodó kívánság ez. Egészségügyi oka van. Magyarázni is felesleges. m Néhány hónapja van még csak itt, de már tartott beszámolót a tanácsülés előtt, eljutott valamennyi iskolába, óvodába, a gépállomásra is. Sok, nagyon sok mindenre kell felhívni a figyelmet. Ezért aztán dr. Szomszéd Dávid magánélete eléggé leszűkül. Egyedüli pihentető időtöltése a galambtenyészet. A padlás tele van nagy fehérfekete Shasserekkel. Nagyon messziről indult a dinnyés fia, sok éjszakát vir- rasztott át a könyvek fölött, de nem sajnálja a fáradságot, az áldozatot. Itt a nova-bor- ral itatott gyerekek mellett értette meg igazán, hogy miért tanult. Gulyás Ernő ELŐÍTÉLET „Az a vélemény v. ítélet, amely tárgyi bizonyítékok és az igazságra való törekvés nélkül alakul ki v. él az emberben, amelynek alapja elfogultság, megokolat- lan érzelem v. babona, s amelyet vkl rendszerint környezetétől. .. (stb). készen vesz át.” (Ért. Szótár) Elfogultság, kényelem, babona Kistóth Eleknek nincs koncepciója — állítja valaki. Mondom, hogy ez nem igaz. Az illető ragaszkodik az ítéletéhez. Felsorolok huszonöt ellenérvet, komoly fajsúlyú tények tömegével igyekszem meggyőzni állításának helytelenségéről. Minden hiába. Legföljebb azt fogja mondani, lehet, hogy nem tökhülye ez a Kistóth, de az való igaz, hogy nincs koncepciója. Üjra nemet mondok, majd megpróbálom kinyomozni a kemény ítélet alapozását. (Egyébként is, mi az, hogy nincs koncepciója?) — Honnan veszed, hogy nincs koncepciója? — kérdem. — Mindig is tudtam — válaszol, de legutóbb is azt mondja nekem, hogy.,. És hallgatom az esetet. Bagatell dolog. Lehetett ugratás, szóvicc, legrosszabb esetben jelentéktelen félreértés. De ezután is hiába minden érv, a hamis általánosítás ellenáll az igazságnak. Kistóthnak nincs koncepciója — hajtja a magáét az illető. Ilyen esetben beszélünk előítéletről, jelen esetben negatív előítéletről. (Van pozitív töltésű előítélet is, de az megint más ritkább jószág, könnyen semlegesíthető.) Emez annál kevésbé! — Kovács egy használhatatlan, lusta fráter — mondja egyik reggel (mondjuk április 17-én) — helyettesének, Szabónak, egyik beosztottjáról az igazgató. Szabó, a józan ítéletű helyettes nem tudja mire vélni a dolgot, hisz ő Kovácsot, mint a kollektíva többi tagja is, kiegyensúlyozott, szorgalmas embernek ismeri. Udvariasságból — egyelőre — nem mond ellent a főnökének, megvonja a vállát. gondolja, bal lábbal kelt fel az öreg. De az igazgató napról napra keményebb, durvább szavakat mond erről a Kovácsról, aki pedig időközben példamutatóan dolgozik, a Vöröskereszt emlékéremmel tünteti ki rendszeres véradásért, családja rajongva beszél róla, hogy nincs több olyan apa, mint ő... Szabót, a helyettest nyugtalanítja a dolog, megpróbál beszélni Kováccsal — persze óvatosan — mit csinálhatott rosszul, mi baja lehet vele a nagyfőnöknek stb. Kovács nem tudja mire vélni a dolgot, de az tény, hogy az április 13-i (!) osztásnál nem kapott prémiumot. (A főnök egyszer, közben, megjegyzi még Kovácsról, hogy piperkőc módra elegáns, és még soha nem akart együtt üdülni a munkatársaival.) Szabó, a helyettes ezt lényegtelennek tartja, mérlegel, nyomoz tovább, míg végül rájön, hogy miről is van szó. Hogy Kovács április 13-án nem kapott prémiumot, az nyilvánvalóan véletlen volt, de a főnök az eset után úgy érzi, rosszat tett Kováccsal, hát megpróbálja utólag bebizonyítani magának (és másoknak is), hogy Kovács egy használhatatlan, lusta fráter, és mint ilyen, nem is érdemelne semmiféle prémiumot, jutalmat. Szabó, a helyettes, tudja, amilyen kitartó ember a főnöke, előbb-utóbb sikerül Is neki a bizonyítás, és Kovács mindenki szemében használhatatlan, lusta fráter lesz. Hacsak! De nem, nem... É3 megszületik egy előítélet. Egy embert rongyos-szürke jellem-zsákba bújtattak. Mellékes, másodlagos vonásokat tudatos torzítással lényeggé általánosítottak. Egy fél év múlva a vállalatnál már senkinek sem jut eszébe, vagy senki sem meri (Kényelemből, gyávaságból, komfor- mitásból) gyakorlattal ellenőrizni a hamis túléltalánosítást, s az előítélet, ki tudja meddig, tartja magát. Sorolhatnánk a példák tömegét, két közös vonás mindenütt feltűnő lenne. Hamis tartalom, makacs, következetes ellenállás az igazsággal szemben. S mivel az előítéletet nem tudjuk, hanem hisszük — és a hit gazdagabb érzelemgyökerű, mint az ismeret — a helyesbítés, a korrigálás lehetősége, a valós megismerés ritkán tud szerephez jutni. Emellett az előítéleteknek azért is rendkívül nagy az ellenálló képességük, mert legtöbbször szorosan egyéni érdekhez kapcsolódnak. Mégis le kell rombolnunk őket, mert társadalmi szinten is mérhető komoly károkat, személyi konfliktusokat, kiheverhetetlen lelki válságokat okozhatnak, és okoznak is. Szinte az élet minden területén kézzel fogható a jelenlétük, hatásuk. Pedagógiában, sportban, szerelemben, hivatali életben, termelésben, művészetben egyaránt. Időnként néhány előítélet úgy megvastagszik, hogy szinte fáj. (Az asszony ingatag, a nagyregény korszerűtlen, a futballista csak pénzért focizik stb.) S az emberek jelentékeny része „csak úgy” elfogadja az előítéleteket. Legtöbbször azért, mert kellemetlen lenne el nem fogadni; egyedül kellene végig gondolni dolgokat, megvizsgálni jelenségeket, a környezet véleményével, állásfoglalásával kellene összeütközésbe kerülni. Könnyebb, egyszerűbb gépiesen befogadni, asszimilálni egy sablonvéleményt, mint önállóan teremteni. Nézzünk egy pedagógiai példát! X fővárosi nevelőotthonban az egyik gyerek, mikörben tanárok «rámám eh«Mhez terítenek, szakadt szalvétát tesz egy tányér mellé. Egy másik gyerek figyelmezteti a hibára, erre emez tréfásan megjegyzi, — jó ez nekik, már tudniillik a tanároknak. A felügyelő tanárnő, aki egy sarokban tesz-vesz, meghallja a dolgot. Felháborodik, belesápad. Árulás! Szörnyűséges árulás! Igazgató, beszélgetések, szülők. Legyen-e fegyelmi? Nincs fegyelmi. A tanárnő, agresszív természet, ha már fegyelmit nem sikerült kiharcolnia, legalább jól befeketíti a gyereket a tantestület előtt. Az „árulás” után szinte gyűjti a gyerek negatív megnyilvánulásait. Fél év se kell, s a jelentéktelen, szürke emberkéből iskolaszerte híres „fekete bárány” lesz. Még egy fé) év, s a gyerek hozzáidomul a véleményekhez, (mit is tehetne) és igaziból fekete bárány lesz. Már városszerte híres fekete bárány. Elviselhetetlenné válik a magatartása. Pár év múlva egy bíróság betöréses lopásért másfél évre ítéli. A nevelők mind a konfliktusmentes utat választották, elfogadtak egy negatív előítéletet, tönkretettek egy életet közönyükkel, „kollegalitásukkal”, elvtelen lojalitásukkal. Sértettségből született az előítélet. Másnap féltékenységből születik, harmadnap félelemből, aztán magamentésből. Aztán azért, mert Z más életvitelt akar élni, mint amibe én csöppentem, s nekem fáj, hogy én nem tudok a magaméval szakítani, holott Z életvitele nekem is jobb lenne; máskor azért, mert nem akarok egyedül maradni „különös” egyéni véleményemmel, ami esetleg bizonytalan is, keresek valami szürke fogódzót, akárha előítéletet is. Fel kell figyelnünk az előítéletekre! A társadalom, a nagyobb közösség érdekében ne sajnáljuk a fáradságot megvilágítani az előítéletek mélyén megbúvó érdekeket, Inkorrekt kapcsolatokat, meghamisított lényegeket. Az előítéletek csak addig képesek megállni, míg helyükbe ismeretet, új (valódi) igazságot nem állít valaki.
