Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-10 / 109. szám
TOP'), május 10. kedd NÓG R A D a Házinyúl kiállítás Salgótarjánban (Tudósítónktól) Első ízben rendez házinyúl kiállítást Salgótarjánban a Vidéki Körzeti Földművesszö- vetkezet nyúltenyésztő társulása. A kiállításra május 15. es 17-e között kerül sor. Az előkészületi munkákat azonban már megkezdték. Fehérvári György és Somoskői Mátyás, a társulás vezetői szabadidejük nagy részét már napok óta a kiállítás szervezésének szentelik. Serény munkában van a társulás 25 főnyi tagsága is. A kiállításhoz szükséges anyagiakat a földművesszövetkezet bocsátotta rendelkezésükre. Már elkészültek a nyusziházikók, amelyekben majd a legszebb egyedeket mutatják be. Salgótarjánban már hatodik éve működik a nyúltenyésztő társulás. Az elmúlt öt évben szép eredményeket is értek el. Ezalatt az idő alatt mintegy hatvan mázsa nyúlhúst értékesítettek. A társulás az idén is 15 mázsa nyulat ad a földművesszövetkezetnek és felkészültek a tenyésznyulak értékesítésére Is. A nyúltenyésztés jelentős jövedelmet biztosít a társu- iás tagjainak. Kassai Aladár, Deák Béla, Budavári István és Németh Gyula, a társulás alapító tagjai sokat beszélhetnének erről. A tenyésztők jelentős kedvezményeket is kapnak az államtól. Ha a nyulakat a földművesszövetkezetnél értékesítik, minden 2,60 kiló nyúlhús után három kiló abraktakarmányt kapnak, állami áron. Burgonyatermesztési kísérletek INáduj faluban A homokterenyei termelő- szövetkezet nádujfalusi üzemegységében tavaly alkalmaztak először, gyomölő vegyszereket a burgonyatermesztés- ben. A kísérletet csak néhány holdon végezték, de az eredmény nagyszerűnek bizonyult. A burgonyaföldek jóformán egész évben gyom- talanok maradtak és betakarításkor rekordterméssel örvendeztették meg a szövetkezeti tagokat. Az idén a kísérletet tovább folytatják Nádujfaluban. A területet most már húsz holdra növelték. Tíz holdon Kre- zonittal gyomtalanítanak. Ezt a vegyszert használták a tavalyi kísérletek során is. A terület másik felén a forgalomba került új vegyszert, a Burgonya G-t alkalmazzák. A termelőszövetkezeti asz- szonyok már befejezték a burgonya ültetését. A napokban sor került a vegyszerek kipermetezésére is. Víz Víz. Földünk jelentős területét víz borítja, mégsincs belőle elegendő. Az emberiség nagyobb része hiányt szenved ebben a fontos elemben. Egykor Thalész, a nagy görög bölcselő ősanyagként, minden dolgok alapjaként tisztelte a vizet, amíg az ismeretek gazdagodása meg nem döntötte ezt a felfogást. Ám a víz szerepének fontossága azóta sem csökkent — inkább növekedett. Pillantsunk csak az ókorba, amikor az egyiptomi és a mezopotámiai kultúrák egyik fokmérőjéül a csatornák, csatornarendszerek szerepeltek. Vagy beszéljünk a rómaiak örökérvényű kultúrájáról, amiben jelentős szerepet játszott a víz? Ennek bizonyítására még messzire sem kell menni, elég ha elmegyünk Aquincumba, ahol a feltárások igazolják az állítást. Nincs elég és mégis bajt okoz Manapság az ókorihoz hasonló jelentőséget tulajdonítanak a víznek, a különféle alkalmazásának. Az emberi élet, a tudományok, a termelés fejlődése megfelelő helyre állította a vízgazdálkodást. Mind több és több vizet igényel az ipar, az új települések, de különösen fontos lenne Tűnél nagyobb területeket öntözni a mezőgazdaságban, mert a- öntözéses gazdálkodással lényegesen többet lehet termelni. A mezőgazdaság vízellátása komplex kérdés. Víz nem mindenütt van, s nem lehet mindig a legegyszerűbb, legolcsóbb módszerekkel, eszközökkel nyerni. Nálunk, Nógrádban pedig különösen meg kell becsülni a vizet, mert patakjainkból, vízfolyásainkból különösebb anyagi megerőltetés nélkül nem tudjuk biztosítani az öntözést, az ivó- vagy az iparivíz-ellátást. A nógrádi medence rossz hydrogeológiai viszonyai miatt sok helyen még fúrott kutakkal sem lehet vizet biztosítani. S ahol erre lehetőség nyílik igen sokba kerül. Nógrádban hosszú ideig csak pusztított a víz. A múltból örökölt rendezetlen, elhanyagolt vízrendszer, az eliszaposodott patakok sok bajt okoztak már. Ehhez járult az erózió. S ebben is döntő szerepet vitt — visz még most is — a víz. Egy-egy nagy eső, felhő- szakadás akadálytalanul szánt végig a dombokon, s a rendezetlen vízfolyások nem tudják elvezetni a nagy tömegű vizet. Emiatt évente több ezer hold terület kerül víz alá. A legutóbbi áradás idején csaknem huszonegyezer holdat öntött el a víz, s több mint kétszázhúsz lakóházat rongált meg. A károk meghaladták a tízmillió forintot. Lám, nincs vizünk és mégis mennyi bajt okoz az is, ami Mozog a föld a mizserfai hegyoldalon Mizserfán. Gusztáv akna felett, már másfél év óta mozog a föld, csúszik ■ a hegyoldal. A szakemberek feltevése szerint a bányaművelés miatt egy úgynevezett vetőlapon megszakadt az egyenletes rétegsor. Feltehetően egy vízzáró agyagos rétegsor elázott és ezen csúszik a fedőréteg. Ha csak külszíni természeti jelenségről lenne szó, akkor nem okozna különösebb gondot, de ezen a részen 80—100 méter mélységijén szénmező terül el, ami kiaknázás alatt áll. A bányában ugyan nem lehet észlelni ezt a jelenséget, de a lejtős aknában különösen az első 30 méteren igen. Az ácsolatok a csúszás irányában elmozdultak. A korábbi fa biztosítás helyett úgynevezett kapuíves TH biztosításra tértek át. Az ácsolato- kat egymáshoz kötötték, merevítették, de az utóbbi ’dő- ben már így is érezni az elmozdulást és állandó karbantartásra van szükség. Az akna külszíni épületein illetve a bányai vasúton is észlelni lehet a földmozgá hatását. A Nógrádi Szénbé nvászati Tröszt vezetőségin őst műszaki szakemb' bői bizottságot alakított azzal a feladattal,, hogy az esetleg szükséges védekezés módját kidolgozzák. , víz van! Az ember hétköznapjai állandó harcban telnek: a vízért, és a víz ellen. A Lókos és a Zagyva mentén A folyókkal. patakokkal, vízfolyásokkal mindig törődtek. Egy-egy árvíz szomorú tapasztalatai minden alkalommal figyelmeztették az embert: „Vigyázz! Állj mindig készen a küzdelemre!” Az ember mégis sokszor alulmaradt a vízzel szemben. Nógrádban is csak a közös gazdaságok létrehozása tette lehetővé egy korszerűbb víz- gazdálkodás kialakítását. Már eddig is milliókat költött az állam a nógrádi gazdaságok víz-gondjainak megoldására. De erejükhöz mérten a közös gazdaságok is hozzájárulnak ehhez a munkához. Teljesen önerőből lehetetlen megoldani a vízrendezést, elkerülhetetlen az állam segítsége. Megyénkben elsőként a Lókos-patak vízgyűjtő területén gazdálkodó termelőszövetkezetek léptek szövetségre a víz ellen, és egyidejűleg a több víz biztosítása. az ésszerűbb hasznosítás érdekében. Az 1961-ben megalakított Lókos Vízrendező és Vízhasznosító Társulat egyes dolgozók mulasztásai ellenére is sok eredményt ért már el — különösen a patak szabályozásokban, a vízrendezésben. Több évre szóló tervek szerint folyik a vízgazdálkodási munka. A tervek összehangolják az állami és a helyi tennivalókat. Ismeretes, hogy az Ipoly és a Zagyva szabályozása állami feladat, míg a kisebb jelentőségű patakok szabályozásáról, megfékezéséről a tanácsok gondoskodnak. Több mint hétszáz kilométer vízfolyás rendezésével, rendszeres karbantartásával foglalkoznak a tanácsi szervek. Ez a hatalmas munka évről évre ütemesen valósul meg. Az egész vízrendezés értéke megközelíti a kétszázmillió forintot. A munka mértékére jellemző, hogy hárommillió köbméter földet kell megmozgatni. Másfélmillió köbméteres tároló A vízrendezés, szabályozás azonban csak egy része a víz- gazdálkodásnak. Ugyanilyen jelentős az igényeknek megfelelő vízellátás biztosítása is. A szárazabb nyári hónapokban a vízfolyások egy része kiszárad. Tehát gondoskodni kell a vízről. Kutak fúrásával nem levíz azonban a gazdaságosság. Nem mindegy mennyibe kerül, s mennyi hasznot hoz egy köbméter víz tárolása. Az első jelentős víztároló Palotás község északi részén épül a bujáki patakra. A majdnem másfél millió köbméter vizet összegyűjtő tároló megtöltését jövőre kezdik eL A tárolórendszer kiépítéséhez már megtörténtek a felmérések, elkészítették a gazdasági számításokat, azonban a megvalósításra csak fokozatosan, az anyagi lehetőségeknek megfelelően kerülhet sor. Addig a különböző talajvédelmi módszerekkel lehet elősegíteni a talaj vízháztartásának javítását, a lehulló csapadék megtartását. A komplex talajvédelem lehetőséget nyújt, hogy egyszerre lehessen megvalósítani a víztelenítéseket, s a lehulló csapadék hasznosítását. Ebből az igényből kiindulva határozták el a Zagyva felső folyásának vízgyűjtőjén működő termelőszövetkezetek, hogy a Lókos-társulathoz hasonlóan összefognak a vizek rendezése, a természeti csapások kivédése érdekében. Minden csepp kincs Nem lehet kérkedni az eddigi tettekkel, mert a vízgyűjtő rendszernek csak kis részét sikerült korszerűsíteni. A patakok további rendezése. a belterületek vízrendezése, a községi árok-rendszer szakszerű kialakítása még hosszú évekre szóló feladat. De sürgető, mert megvalósítása nélkül elképzelhetetlen a termelés fejlődése. Ugyanakkor egyre nagyobb fejtörést okoz falun, és városon az egyre fokozódó ivó- és ipari víz igény kielégítése. A meglévő vízművek bővítésére, új vízművekre van szükség. A munkák már több helyen megkezdődtek. Végre eljutottunk addig, hogy két városunk mellett a nagyobb községekben is hozzáláttak a vízművesítéshez. Víz. Mennyi gond, erőfeszítés tapad ehhez a három betűhöz. A modem ember elképzelhetetlennek tartja már az életet fürdőszoba nélkül. Arra azonban a legkevésbé gondol, mennyi munkával jut el hozzá a víz. S arra sem gondolnak nagyon sokan, milyen károkat okoznak a figyelmetlen, vagy felelőtlen pazarlók. Csak azt tudják, hogy a víz az emberi élet, a termelés fontos kelléke, de ugyanakkor hanyagul bánnak vele. Pedig minden csepp víz kincs. Nemcsak a homoksivatagok lakóinak, hanem nekünk is. Pádár András Májusi pártnapok Május hónapban az SZKP XXIII. kongresszusának jelentőségéről tartunk pártnapokat. KÖZPONTI ELŐADOK 1966. május 12-én Salgótarján összevont: Komócsin Zoltán a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, 1966. május 12-én Balassagyarmat pedagógusok: Vonsik Gyula a KB helyettes osztályvezetője, — 1966. május 12-én Érsekvad,- kert: Dr. Zsamóczai Sándor, a Társadalmi Szemle munkatársa, — 1966. május 16-án Megyei Tanács és egyéb tömegszervezetek összevont: Lajtai Vera a Pártélet főszerkesztője, — 1966. május 17-én Nógrádkövesd bányaüzem: Kökény Mihály az Atomenergia Bizottság elnöke, — 1966. május 18-án Salgótarján Acélárugyár: Kovács Sándor a Minisztertanács munkatársa, — 1966. május 18-án Szécsény: Magyar! András a Gödöllői Agrártudományi Egyetem rektora, — 1966. május 20-án Ka- rancsalja: Kristóf István MSZBT főtitkára. MEGYEI ELŐADOK ÉS JÁRÁSI ELŐADOK: 1966. május 10-én: Balassagyarmat, Igazságügyi összevont: Lipták Gyula, — 1966. május 11-én: Héhalom: Szalai Antal 1966. május 12-én: Balassagyarmat— Nyomdaipari Vállalat: Gyürky Zoltán, — Balassagyarmat MÁV összevont: Nádasi András, — Etes Rau- akna: Bartha Béláné. 1966. május 13-án: Balassagyarmat Fémipari Vállalat Jedlicska Gyula, — Balassagyarmat Kórház: Szabó István, — Salgótarján Vízmű: Kovács György, — Nagybárkány: Marczinek István, — Sámsonháza: Jónás Sándor, — Mátraverebély: Nemeséri Bertalan, — Luciáivá: Toronyi. László, — Szilaspo- gony: Németh László. — Za- bar: Dr. Reményi Jenő, — Kis* terenye: Miliczki Jenő, — Salgótarján, Nyomdaipari Vállalat: Vonsik László. 1966. május 14-én: Mátramind- szent: Nagy Béla, — Piliny: Gonda István. — Endrefalva: Novodonszki Ernő, — Szé- csényfelfalu: Rigó Bertalan, — Nógrádmarcal: Gulyás Ernő, — Szarnia: Cser Gyula. — Cserhátsurány: Venesz Károly, — Sóshartyán: Herencsé- nyi József, — Balassagyarmat ÉMÁSlS: Lombos Márton. 1966. május 16-án: Etes: Szoó Béláné, — Balassagyarmat Húsipari Vállalat: Magyar Lajos, — Balassagyarmat Erdőgazdaság: Pálfalvai Kálmán, — Diósjenő: Ozsvárt Barnabás, — Rétság: Illés Miklós, — Tereske: Cseh Adolf, — Salgótarján Erőmű: Molnár István, — Salgótarján Patyolat: Holczer Károlyné, — Salgótarján SZTK: Mede Szilárd* — Salgótarján Középiskolái:: Szabó Aladár, — Gépipari Technikum: Szabó Ferencné, — Balassagyarmat ÁTFH Malomipar: Géczi Imre, — Balassagyarmat műszaki erdészet: Farkas Sándor, — Szügy: Le- szák Pál. Dorogháza: Lőrinc Zoltán. ~ Nagyba tony község: Balázs István, — Rákóczi bányatelep: Tanner József,— Bér: Széles Ferenc, — Keszeg: Hajdú Félné, — Nézsa: Alt Gyula, — Nőtincs: Rakonczai Antal, — Kétbodony: Potyec Pál 1966. május 17-én: Salgótarján Ingatlankezelő: Godó László, — Bércéi: Molnár Pál, — Dejtár: Andó Gyula, — Patak: Veszelka István, — Vizslás: Balázs István. — Kazár: Törjék János. — Kis- terenye MÁV: Pál Gyula, — Felsőpetény bánya: Batta István 1966. május 18.-án: Erőmű, Vasötvözetgyár, — FOGGYEM: Matúz József, Balassagyarmat Porcelángyár: Vágvölgyi Anna, — Salgótarján Élelmiszer Kisker. V.: Szorcsik Sándor — Salgótarján Nemzeti Bank: Szabó Aladár, — Balassagyarmat Sütőipari Vállalat: Guth József, — Drégelypalánk: Veszelka István, — Felsőtold: Molnár Sándor, — Egyházasdengeleg: Pete Imre, — Ecseg: Porthy Győző, — Csecse: Mezővári József, - Kálló: Cs. Nagy László, — Pásztó: Robotka János, — Szarvasgede: Czank János 1966. május J9-én: Balassagyarmat Textilipari Vállalat: Trizna János, —. Ludányhalászi: Pilinyi László, — Nógrádszakál: Bartha Béla, — Balassagyarmat Bútorgyártó Vállalat: Gombár János, — Hasznos: Godó Györgyné, — Balassagyarmat Városi Tanács: Balogh Gyula, — Jobbágyi: Novák József - né, — Salgótarján írószer KTSZ: Vonsik László, — Mát- raszőllős: Juhász Elemér, — Erdőtarcsa: Kelemen János 1966. május 29-án: Salgótarján Állami Áruház: Vágvölgyi Anna, — Salgóbá- nya: Kaszás Józsefné dr. Zagyvapálfalva falu: Laczkó András, — Homokterenye: Szabó Béla, — Karancsberény: Bandur Károly, — Salgótarján 10-es körzet: Szalai Gáspár, — Salgótarján 11-es körzet: Holczer Károlyné, — Csesztve: Le- szák Pál, — Nagyoroszi: Sipos János, — Nógrád: Nagy Zoltán, — Romhány üzem: Bállá Mihály, — Tolmács üzem: Pa- ulinyi János, — Rétsági Járási Tanács: Rakonczai József, — Rétság Rendőrkapitányság: Varga István, - Buják:' Kovács István, — Kisbágyon: Illés Gyula, — Palotás: Juhász István, — Szirák: Polonkai Antal, — Tar: Kazinczi János. Blokk-gyár a vörös hegy tövében hét a feladatot megoldani. Marad tehát a tárolás lehetősége, amihez igen kedvezőek földrajzi adottságaink. Majd mindegyik patakunkra lehetne tárolókat építeni. Ennek a lehetőségnek is korlátokat szab A nehézipari miniszter tervei alapján A Salgótarjáni Bányagépgyárban az exporttermékek gyártásánál szerzett előny megtartásával igyekeznek a szállítási határidőknek megfelelően a programot betartani. Különösen a magyar- lengyel közös vállalat, a HALDEX megrendelései foglalkoztatják ezekben a napokban a gyár dolgozóit. Nemrég készítettek el egy, a világon egyedülálló úgynevezett víztelenítő szállító szalagot az egyik sziléziai meddőfeldolgozó üzem részére. A különleges egyedi berendezés dr. Lévárdi Ferenc, nehézipari miniszter műszaki tervei alapján készült, és mar útban van rendeltetési helyére. Hozzákezdtek a HALDEX részére más szállító berendezések gyártásához is. Az előbb említett közös magyar —lengyel vállalat részére többféle szállító gumiszalag pályát állítanak elő. Éveken keresztül ontotta a salakot a vízválasztói erőmű olyannyira, hogy ma már magas hegyet alkot. A zagyvarónai oldalon kopik, mert az építők munka alá vették. A szél felkavarja a finom szemcsés vörösport olyan az egész táj, mintha felhőben lenne. A szkréper- szerű alkalmatosság túrja a szalagra az alapanyagot. A silóból cementet adagolnak hozzá és vízzel öntik le. A betonkeverő szalagra ömlesz- ti, majd az automata présre kerül. Innen már mint kész falazóblokk folytatja útját a szalagon, amíg szorgos női kezek lemezestől együtt le nem emelik és a szárítótéríe rakják. — Tavaly 182 ezer blokkot gyártottunk, s ez hatvan kétszobás ház felépítéséhez volt elegendő. Az idén 450 ezer a tervünk — újságolja Deme Attila, a Salgótarjáni Lakás- karbantartó Ktsz műszaki vezetője — majd hozzáfűzi. — Százezer blokkot az OKISZ-on keresztül felajánlottunk az árvízkárok helyreállításához. Ez 33 lakás falazó anyagát jelenti. Aki egy évvel ezelőtt járt ezen a telepen, most rá sem ismerne. A változás oka? Mintegy másfél millió forintot fordítottak fejlesztésére. Ebből nemcsak az új gépi berendezéseket vették meg, hanem a dolgozók számára is elkészült a külön férfi és nőj öltöző, fürdő. Farsang János telepvezető nem kis büszkeséggel kalauzol az új szociális létesítményekhez. — Április közepén két műszakra tértünk át és 12—12 ember dolgozik felváltva. A napi teljesítmény általában 2600—2700 darab. A cél viszont a napi háromezer, tehát egy ház falazó anyagának legyártása — magyarázza. — A műszaki fejlesztés sokat jelentett és ehhez igazítottuk a normát is, hiszen a befektetett összegnek egy bizonyos idő alatt meg kell térülni. Ha mindent biztosítanak, nem lesz a munka- szervezésben hiba, akkor jól jönnek ki a dolgozók. Célprémiumot is tűztünk ki. Ha az egy főre eső nap 120 darabos átlagot elérik, akkor fejenként 100 forint célprémiumot kapnak a havi kereseten felül — mondja Deme Attila. — Nedves az a keverék — kiált oda a telepvezető a géphez. — Rögtön segítünk rajta — válaszol Berki Károly, aki már hat éve dolgozik a telepen. A hegy oldalát most Téglás Jenő, a telep mindenese túrja a szkréperrel. Foglalkozása motorszerelő, de itt karbantartó, mert mindenhez ért. Délelőtt is ott van, de a délutános műszakra is visz- szamegy. Az automatát Illés János kezeli. Túl van már az offenen, a törzsgárdához tartozik. Becsületére válik, hogy most végezte el a nyolcadik általánost, mert úgy érezte, ez dukál a gépkezelői beosztáshoz. Gombnyomásra, karmozdítására engedelmeskedik a gép, fújtatva préseli és adja ki a blokkot. Gépkocsi érkezik. Rakják rá a blokkot. A szövetkezetnek az idén a lakossági építési terve 10 millió. Egyelőre ami blokkból készül, annak a falazásához megvan a kapacitásuk. Az árvízkárosultakon kívül másnak sajnos nem' kerül belőle. Van viszont egy nagy előnye a szövetkezetnek; nem kell várakozniuk falazó anyagra. Önellátók lettek. B. J.
