Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

1966. május 29. vasárnap N O G R A D 5 Iskolarádió, Endrefalva! — Feltétlenül nézze meg! Megéri... Talán az országban is . egyedülálló az a rádió Nagyon érdekes az endre- tesen beszél a patak szabályo- faivi iskolarádió születésének zásának tervéről, a várható története. Tanulságos más is­merd ja a járási úttörővezető kólák számára, mert jó pól­ós hozzáteszi még: — Jó ri­munkákról, a (elhasználható összeg nagyságáról, és arról portalanyok a gyerekek —, megszokták a nyilvánossá­got... A beszélgetésből azután rö­da lehet arra, hogy a peda- is, milyen társadalmi segítség- gógus erények közül nem hl- re számít a tanács. ányozhat, (de legalábbis na­gyon üdvös ha jelen van) — a leleményesség. Lemezját­videsén kiderül; mit ért nyíl- szója, rádiója és egy magne- vánosság alatt az endrefalvi tofonja korábban is volt az iskolarádió lelkes propagáló­ja. Az általános iskolás korú gyerekek, fiatal igazgatójuk és az ugyancsak nagyon fiatal úttörővezető tanár ösztökélé­sére nem kisebb dologra vál­lalkoztak, mint hogy a rádió iskolának. A gondolat, hogy saját rádió-stúdiója is lehet­ne, akkor született, amikor a tanács padlásán a gyerekek meglátták a porosodó hang­szórókat A helyi postahiva­tal kezelésében a községben Az endrefalvi rádió egy Ipoly-menti csehszlovák köz­ség iskolarádiójával veszi fel a kapcsolatot. Ügy tervezik, hogy a személyes találkozáso­kon túl, felvételeket, hang­szalagokat cserélnek majd. — Ezt az évet kísérleti műsorok összeállítására szán­juk —, így az igazgató — és arra törekszünk, hogy ezek a Készül a holnapi műsor. A mikrofonnál Juhász Judit nyolcadik és Karancs Nándor negyedik osztályos tanuló iskolának szóló műsorain túl sokáig működött egy vezeté- műsorok műfaji változatos­kes rádióadó. A posta valami ságuk mellett minél inkább miatt leadta az egész bérén- részei legyenek a pedagógiai dezést — erősítőt, hangszó- munkának és az önképzés- rókát — a községi tanácsnak, nek. esetenként adást sugározza­nak a község lakóinak is. — Hogy lehetséges ez? — kérdezheti bárki első hallás­ra. Jómagam is megkérdez- A tanács ezt az adót használ tem. A választ már a helyszí­nen, Endrefalván kaptam inog.': . ’ ,,--£ Jókor érkeztünk, éppen mű- _______________ ___________ s ort vett hangszalagra a kis események közlésére. Az is- A, művészeti műsor szöveges ta fel, (használja ma is) a 260 háznál felszerelt hangszórók utján történő informálásra, a közérdeklődésre számottartó Juhász Judit és Karancs Nándor (mindketten állandó bemondói az iskolarádiónak) újra kézbe veszik a mikrofont. stúdió törzsgárdája. A mikro- kola élelmes vezetői elkérték részét mondják hangszalagra. Készül a holnapi műsor. Tágul a horizont. barázdás hanglemezről „be­úszik” a Kossuth és Petőfi Rádióból országosan is köz­ismert szignál, a „nagy” Is­kolarádió zenei bevezetője. A mikrofonnál Juhász Judit nyolcadik osztályos tanuló: — Iskolarádió, Endrefalva! a hangszórókat, hogy az is­kolában felszerelve — létre­hozzák saját stúdiójukat. Ké­sőbb — mert evés közben jön meg az étvágy — megszerez­ték, persze csak kölcsönbe a tanácsi vezetékes rádió tar­talék erősítőjét és a már Pataki László Társadalmi ünnepek falun m szécsényi járási tanács titkára tizen­yT hat év alatt kétezerötszáz névadó ünnepségen, esküvőn és temetésen mondott ünnepi beszédet. Tréfásan szocia- lista papnak szokták nevezni. Hasonló titu­lussal illetik a pásztói gépállomás igazgató­ját, a baglyasaljai párttitkárt és még sok mást, akik igényes ünnepi szónoklatukkal emlékezetessé teszik a családi ünnepeket, a akik tevékenységükkel hozzájárulnak ahhoz, hogy feledésbe merüljenek a maradi egy­házi ceremóniák. A köztudatba is átment tréfás megjelölés ékesen tanúsítja, hogy egy új közéleti funkció született, és azt is, hogy a családi ünnepek szocialista rendszerű le­bonyolítása immár nagy teret hódított, még­pedig nemcsak a városokban, nemcsak a munkások körében, hanem falun a földmű­veléssel foglalkozó családok és családtagok sorában is. A társadalmi ünnepek abszolút térhódításáról, teljes frontáttörésről ugyan még nem beszélhetünk, de azt már megálla­píthatjuk, hogy megyénkben egyetlen olyan falu vagy település nincs, ahol ne tartottak volna társadalmi jellegű családi ünnepet. S az is megállapítható, hogy ahol a névadó ün­nepség és a házasságkötés meghitt, bensősé­ges hangulatát, a környezet szépségét és ün­nepélyességét biztosították, ott sokan követ­ték a haladó gondolkozású, műveltebb csalá­dok kezdeményezését, Számos olyan községnevet sorolhatnánk, amelyben valamelyik család szilárdan ragasz­kodott ahhoz, hogy a bensőséges családi ese­ményeket ne felhözze a mítoszok, kísértetek árnyéka, s ne érhessen vád senkit, hogy nem tudott szakítani azokkal a hagyományokkal, amelyeket megelőzött az idő, és amelyek ösz- szeegyeztethetetlenek a kor tudományos fej­lettségével. Sok olyan temetésről tudunk a Karancs völgyi községekben és másutt is, ahol már nem tartottak igényt a papi prédi­kációra. Legutóbb pédául Rimócon tartották meg az első társadalmi temetést, nagy pom­pával, a községbeliek szokatlanul nagy lét­számú részvétele mellett, és Varsányban zaj­lott le impozáns, mégis mértékletes keretek közt az első KISZ-esküvő. Nemrégiben a rét­sági járásban voltam fültanúja, hogy az egyik romhányi nyugdíjas ásványbányász temetésé­hez a salgótarjáni bányászzenekart kérte ki a község és a család. A társadalmi ünnepek szerepe az általános műveltség emelkedésével egyre nagyobb jelentőséghez jut, és mindin­kább megmutatkoznak olyan külsődleges kö­telezettségek, amelyeknek jelentősége szinte egyenértékű a szellemi nevelő munkával. Fontos tényező, hogy a társadalmi ünnepek pompában, külsőségekben ne maradjanak el a hagyományostól. Nagyon lényeges, hogy a tanácsháza eskető terme, vagy ha az nincs, az a szoba, ahol az esketés megtörténik, ün­nepi díszt öltsön. A névadó ünnepségek szín­helye sem lehet akármilyen. És ugyanez vo­natkozik a gyászünnepségek külsőségeire. Egy Karancskesziben lakó ismerősöm mesélte, hogy édesapja temetéséhez csak igen drága áron tudott megfelelő eszközöket, és fekete színű gyászlepleket, csipke takarókat szerezni. Van olyan járás is, ahol a társadalmi eskü­vők alkalmával a járási tanács vagy a járási pártbizottság futószőnyegeit, függönyeit köl­csönözték ki a községeknek. Szónokok már vannak, de megfelelő felszerelés nincs, s ez mindinkább szembetűnő, hiszen a társadalmi ünnepek szervezése és rendezése egyre széle­sebb körben elterjed. A szécsényi járásban ezen a visszásságon ügy igyekeztek változtatni, hogy párthatáro­zat született a szükséges dekorációk, beren­dezések beszerzésére és a járási tanács saját erejéből megvásárolta ezeket. Ámde a pénz­ügyi ellenőrök ezt az öntevékeny megoldást egyáltalán nem találták elfogadhatónak, minthogy a költségvetésben nem szerepelt olyan keret, amelyből szőnyeget, függönyt, vörös és fekete bársonyt vásárolhatott volna a tanács. S úgy mondják, hogy az okos ha­tározat végrehajtói csak nehezen tisztázták az ügyet. Viszont — ezt az élet bizonyítja — az efféle felszerelések nélkülözhetetlenek, ha a társadalmi ünnepek tekintélyét tartani akarják. A tekintély tartása pedig még így is a vezetők, politikai nevelők és elsősorban a kommunisták kötelezettségei közé tartozik, hiszen a társadalmi visszahúzó erők még erő­teljesen érvényesülnek a falvak közösségében. Az élet vetette fel annak szükségességét is, hogy legalább a járási székhelyeken és a na­gyobb községekben házasságkötő termet is lé­tesítsenek, amire már egyes falvakban na­gyon elvétve akad példa. Amint azt a járási vezetők elmondták, különösen a központi há­zasságkötő termeknek lenne fontos szerepük, hiszen ide faluról is szívesen beutaznának a házasulandó fiatalok, minthogy a fényképész­hez egyébként is többnyire a járási székhely­re kell menniük. A járási házasságkötő ter­mek befogadó képessége, díszítése is szebb a falusiénál, és az esketés meghittségét, szín­vonalát magnótekercsről vagy lemezről sugár­zott zenemüvekkel is emelhetnék. rrrj nemzedék nevelkedik fel, és az idő­U sebbek közt is sokan vannak már, akik tudásban és öntudatban leküzdötték az idejét múlt hagyományok nyűgét, mind többen ragaszkodnak ahhoz, hogy családi életük vi­dám vagy szomorú aktusai is szocialista ke­retet kapjanak. A salgótarjáni járás egyik községében történt, hogy az élettől búcsúzó bányász higgadtan elküldte a kihívott papot, és kinyilvánította azt a kívánságát, hogy egy­házi segédlet nélkül, szocialista módon kí­vánja megtenni utolsó útját. Nemrégiben nagybátonyi KISZ-es lányokkal beszélgettem, ők kijelentették, hogy nem kívánnak temp­lomban esküdni. S ezeknek a kívánságoknak a teljesítése mind erkölcsi, mind anyagi tá­mogatásra szorul. Lakos György Ma 1966. május tizenhatodika meglévő mellé egy magneto- hétfő van — mondja Juhász font is. A keverőberendezést Judit szépen, érthetően, de a naptárhoz, a húsz év előtti események rövid ismerteté­séhez érve „bakizik”. Ezt a részt bizony törölni kell. Né­hány pillanat múlva újra iskolarádió, mondja, most már kevésbé lámpalázasan — és a felvétel ezúttal sikerül is. A rövid szünetet felhasználva Kalo­csai Miklóst kérdezzük az is­kola rádiójáról. Az igazgató szabadkozák: saját tervek alapján, és a szülők segítségével készítette el az iskola, csupán az alkat­részeket kellett megvásárolni, így jött létre az endrefalvi — Egyetlen telefonbeszél­getésbe kerül, hogy a tanács bármikor átadja nekünk a községi közvetítést — mondja az igazgató. Kezét a kapcso­lófalra téve folytatja: — Ter­mészetesen az iskolai műso- _ Meg nem akarok hírül rokat tartjuk elsődlegesnekj adni, hogy nagy faba í^' hiszen segítségükkel fokozni a fejszénket. Bár az is igaz, hogy az eddigi eredményein­ket figyelembe véve nem kell tartanunk a kudarctól. Túlva­lehet a nevelők munkáját. Tíz kapcsoló van ezen a fa­lon és ez lehetővé teszi, hogy w* * .«» «"S ' •"*» SÄÄ £2?c3t Äizfn TiljaluL «' «M, ™i>n-külita i, községnek szánt műsorunkat az anyák napján sugároztuk. Körülbelül negyedórás kis ___ ^ ö sszeállítás volt. A gyerekek rekek — a rendelet szerint" rozzunk. Az iskolai adás reggel, ta­nítás előtt kezdődik. A gye­verseket mondtak, egyik jó hangú tanulónk felolvasta a köszöntőt is, a zenei betéte­ket pedig hanglemezről vet­tük fél. Mondanom sem kell a tanítás előtt negyed órá­val érkeznek be az iskolába. Ez a negyed óra az első adá­sig végeredményben kihasz­nálatlan tizenöt percnek szá­egycsapásra népszerűvé vált mított. Most az iskolai rend az iskolarádiónk... Amikor napi programját ismertetik, de ~~ “J“~ * “*■ gondjuk van arra is, hogy a „száraz” közleményeket egy- egy zeneszámmal keverjék. A stúdió tizennégy rovata vezetőtanár (fiT a "stúdió rendszeresenJelentkezik Nem az adás ment — sokan azt gondolták, hogy a Kossuth adó sugároz... Kalocsai Miklós igazgató és Tóth Kálmán úttörő csapat ritka a riport sem. Tóth Kál­mán feltesz egy hangszalagot a magnóira. Az iskolarádio riporterei Balázs Pál községi szerkesztői) és a többi peda­gógus is sokat szorgoskodik a rádió műsorainak öszeállí- tásában, szerkesztésében. Ma­ga a szerkesztőség harminc tanácsi titkárnál jártak: munkatárssal dolgozik. Több­ségük tanuló. Persze iskola­rádió máshol is van, hiszen ahol csak mód, alkalom adó­dik rá — bevonják a nevelés­— A parkosítás után mi lesz a legközelebbi esemény a község életében? — kérdezi oktatás eszközei közé a rá- egy vékony gyerekhang, és a diót is„ tanácstitkár válaszol. Részle­KÉREM, FENSÉG Nini, lei jön itt! De ismerős, húsz méter magas volt, én a bámai, a somosl kőbánya. Egyszer, mikor szólnak, hogy haza kellene mennem, nézek szét. Hát az angyalok kinyi­tottak egy ablakot az égen, én egy felhőre kihajolva né­zem a földet, látom, hogy édesanyám otthon újra sir. elbúcsúzok. * keresem a babszárat, amin följöttem. Megtalálom, de jaj, lent az úton arra megy egy ember a kecskével és a kecske megeszi a babot szá- .. .hanem mar folyik is, ae .?- - - — rával együtt. Hej, lett erre — Persze... — bólogat az megijedtem, öregember. bizony nagyon ismerős. De legalább úgy láttam, hiszen már itt is van, súgja a test- az egész környéket beyilági- vére az asszonynak, aki a tóttá. A Salgótarján melletti konyhában végzi napi mun- pusztaság is világos volt. So- káját. Nézd, egyenesen a ha olyant még nem láttam, konyhába jön, nézd, hiszen ez Az a magas tűzoszlop, mint Ferencz József, a magyar ki- a vulkán. A tűzoltók erőiköd- /„i.ul. *xj ruv<it egy un. nej, ien em rály. De ő akkor már oda is tek, az a víz és a tűz igazi ' dőlteié VNézi ’nézi naffy riadalom a szép menny ér, egyenesen a konyhába harca volt. összeszorult szív- . , 77 n a'hahfcb- orszá3ban. Nosza rajta, sza­megy. A ház asszonya mély vei vártuk, mi lesz a bányá- ."V . ■ , ntt ladtak az angyalok szerte­hódolattal köszönti. Mégha- szókkal, akik bent vannak. De K Wn71.n_, ‘ .. ■ . széjjel, összeszedtek minden 4r%7 o mnn/?Art • Troxafm TPons&n lu»A-t «/hwaI «TAhh Wo-w'iJf ni " . . * 6 •** 9 J$ÓCOtt ÚS QyOTSdTt 171 CfjfOTlt áfa kötélnek. De rövidnek bizo­nyult, csak félig ért a föld­höz. Mit tudtak tenni, levág- vjg ták a hajukat, és hozzáfonták a kötélhez. Kezdek leeresz­jol. s mondja: kérem, Fenség, két nappal előbb készült el h hátha tölér eaés^en talán a szobába tessék. A a légakna, ahol a szegényem- no0V n(Ltlla 7°leT jászén király belép a szobába, de le berek létrán másztak ki a égig. Ahogy ezt az gondolja, nem ül... (1941. május 13.) E , , ... „ máris mászik föl a babszá jeges havas felszínre De az ron Föl föl mindig följebb. ° fcíjdíS“f Már a házukat csak egy kis csak látni lehetett nem leír- bogárkának látj de ™bah_ J* ÍÓa T^ondolni se •• szár még mindig följebb fo- kedni a ^télen amikor már (1914. január 2.) lvU, A%U/yr "óh* a* nem voltam a főidtől, lyik. Akkor eszébe jut az édesanyja, aki annyit sír az ő Andris bátyjáért, aki meg­halt, s aki fölment az égbe. Nekifohászkodik: de jó vol­na meglátni Andris bátyámat! egyszeresek elszakad a kötél... S fogja a babszárat erősen, beszél — Ez mindig őssze-vissza dohog az öregem­krajcárért már mértek pálinkát. (Dohog a két öreg, a bá­— Ez mindig össze-vissza beszél — dohog az öregem­ber. — Tehetek róla, hogy ál­modom? — válaszolja angyali — Nem hát — ingatja • szelíden élete párja. — Annyi fejét a hallgatag öregember. csuda dolgot álmodom, néha — ott született a lelkem Aztán mászik egyre följebb, bér. — Ki kíváncsi a mesére7 azt sem tudom, mi a valosag, jgg8-ban Amália-aknán — mér a földből alig lát vala- A gyerek. A felnőtt férfi ré­mi az alom, úgy összefolynak mondja az öregasszony. — mit. És csakugyan, elérkezik gén is megvetette. Elment a bennem a dolgok. Látomása- apja meg jS57-ben szüle- a nagy kapuhoz. Nyílik az magazinba, ha volt kreditje. lm is vannak. tett Klein Petersivaldban, ajtó, a szakállas Péter kíván- Tizenhárom — Csafc ne igen emlegesd, 'Morvaországban. Ott volt csian kérdezi, hogy mit ke­hiszik, meghaborodtal csille-írnok. A Károly-akna rés itt, és hogyan kerül ide. elmedben mondja a férfi. meg jg79-ben született. Kö- ö pedig mosolyogva mutat a nyász, meg a felesége. Aki ál­rülbelül három éve beszéltem babszárra, s mondja, hogyha módik, s akinek látomásai a szerkesztőségben a salgótar- "*£. *** ™n veretné meglő- vannak. Amelyeket néha Ősz- , , togatm a bátyját, édesanyja szekever a valósaggal. Ame­jani banya kezdéserői, amely talán nem sírna akkor any- lyik kínjával, keservével Bányánk, a kenyéradónk ott nyitott Károly-aknán 12 nyit. Hát ha itt vagy, gye- hányszor menekülésre kény­égett. Istenem, milyen kétség- összeverbuvált emberrel. At re be, keresd meg magad, szeritette az embert. Ha volt beesett kiáltásra ébredtünk. , , „ mondja Péter. Nem mondha- babszár — a mesébe. Ha meg J. bácsi, ég a sakta! Ezt ki- “1»*™ volt az egyik. Aztán (om> sofcat láttam bent. nem volt?) áltotta az éjjeliőr, megzör- volt Roth bácsi, itt ismertem ang bírtam nyitva tartani a — Kérem, Fenség, talán a getve az ablakot. Az egész meg N.-ben. És egy harma- szememet, úgy ragyogott ott szobába tessék, telep pár perc alatt fönt volt tiknak a leányát ismertem, a minden. De hozták is már A király belépett a szobá­SÄVÜ.T.Ä5 «***<*. M*. — <“<• is ott volt. Kétségbeesve néz- kó kisasszony. Persze volt bá- tésből, hogy van, mint van mérték, tűk a nagy tüzet, ami talán nya több is már, a boglyast, otthon és a mennyországban. Tóth Elemér A pálinkát 13 krajcárért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents